Szeretnék szántani – A még zöldebb GMO-król

Seed Police – Galyla Prewitt (Fotó: CreateSpace IPP)
Seed Police – Galyla Prewitt (Fotó: CreateSpace IPP)

(Biotechnológikaland No30)

2013-ban jelent meg egy sárga/fehér borítójú könyv, a zöld GMO-król. Sem nem tudományos, sem nem ismeretterjesztő írás. Valamiféle jelhagyó puhafedeles, egyfajta zajongó brossurisztika. Pusztai Árpádot azzal vádolják benne, hogy a GMO-ügyek mártírjává vált, mintha bizony erre pályázott volna; hogy Gilles-Éric Séralini csoportja a tudományos társadalomra szégyent hozott az áltudományos fércműveivel. A transzgénekre vonatkozó kritikát a rasszizmussal, antiszemitizmussal és cigányellenességgel rokonítják, ami azért elég bizarr ötlet. A GMO-Kerekasztal szerintük az objektivitás és tudományosság látszatába öltöztetett lobbi formáció, amely nem is rendelkezik legitimációval. Dudits Dénes és Györgyey János jegyzik ezt a könyvet, egy az EuropaBio által támogatott, nem közhasznú civilszervezet vezetői.

Két évvel vagyunk csak a hazai könyvpárbaj után (2011), mikor a hazai növényi géntechnológusok az Európai Unió képviselőit célzó fehér könyvükkel megjelentek, s amelyre a hazai mellékhatásokra vonatkozó kísérleteket végzők a xéniás kukoricacsöves könyvükkel válaszoltak. 2013-ból származik, a most szemügyre vett könyv – amelynek címe Zöld GMO-k. Szerzői Dudits Dénes és Györgyey János (a továbbiakban D-Gy), az Akadémiai Kiadó jelentette meg a Pont könyvek sorozatában. A sorozatban Dudits Dénest tudományos tanácsadói szerepben is látom. Mintha felé lejtene kissé ez a pálya is, mint minden olyan fórum esetében, amit az Akadémia alelnöke egykoron befolyásolhatott. Ilyenek voltak szerintem a mindentudás egyetemének sorozatában a növényi géntechnológiára vonatkozóan választott előadások is.

Dudits Dénestől – mert időtállóbb – inkább kellene írnom a Heszky Lászlóval (D-H) írt könyvéről. Ezt én is haszonnal forgattam, mint Heszky Lászlónak az Agrofórum folyóiratban megjelent kitűnő ismeretterjesztő sorozatát is. De, ahogy említettem korábban, nem fontosság szerint válogatok, hanem a szerző(k) által tervezett hatást illetően. Egy hónapja kaptam kölcsönbe ezt a füzetet. A Vígszínház előtt vártam a tulajdonosára, aki a Mester és Margarita előadására érkezett. Nagyon szerettem azt a regényt, különösen a benne lévő Krisztus-korát idéző részekért. A kölcsönkapott könyvecske viszont semmi hasonlót nem ígért. Szinte észrevétlenül jelent meg és nem hagyott nyomot. Sem nem tudományos, sem nem ismeretterjesztő írás. Valamiféle jelhagyó puhafedeles, egyfajta zajongó brossurisztika.

Lassan átlapozok az első 87 oldalon, mert ez itt szerintem célt tévesztő, hiszen ennél D-H 2003-ban írt könyve (Agroinform Kiadó) szerintem színvonalasabb volt. Nem ront a véleményemen az, hogy azt a könyvet megjelentetésekor az Aventis, a Monsanto és a Novartis hazai képviseletei is támogatták. Ha magyar nyelvű tankönyvre gondolok, akkor mindenképpen ennek átdolgozott kiadását választanám. Mai gyakorlati tudásunkat ez a most méregetett már három év távlatában sem reprezentálja megfelelően (77. kép).

77kep

77.kép: Artic® Granny GM-alma (Fotó: Okanagan)

Lássunk neki, keressük vajon miért nem érhetett célt ez a könyv sem, merthogy még a tanítókhoz sem jutottak el az üzenetei. Nem állítom persze, hogy egy kisebb szekta nem ebben a könyvben láthatja majd a jövő felé vezető alapvetéseket. Láttam hazai, önellátásra berendezkedő csapatokat, akik a jövőre készültek (megidézték nekem Malevil-t), továbbá a vetőmag- és könyvbörzéjüket is illő tisztelettel nézegettem, amelyek az intenzív fajták előtti időkből valók voltak. Mit lehet tenni majd villanyoltás után (4-11. oldal)? – az érdekelte őket ezerrel, a múlt század eleji könyvekben. Az itt szemlélt könyvecskének gondolom nem a beavatott kevesek tájékoztatása lett volna az eredeti célja, bár nekem még eddig senki sem említette ezt a könyvet a mostani kölcsönzőjén kívül.

Dudits Dénessel való kapcsolatomat ma már kiegyensúlyozottnak tartom. Nem volt persze a kezdetekben kitűnő és persze a sorsát megjósolni sem tudom. 2002-ben a Kertészeti Egyetemen tartottam éppen előadást (Kertészeti Napok, 2002), ahová beült a hallgatók közé. Hozzászólt – a nagyszerű jövőről beszélt, amiben a MON 810-re már senki sem emlékszik –, így ismertem meg. 2005-ben Budapesten és Szegeden, míg 2011-ben Kecskeméten vitáztam vele. Szóval a múlt évben egy írásommal kapcsolatban Dénes megszólított, majd a szóban forgó cikket – ami beszélgetésünk apropója volt – utánközölte a BZBE Hírlevelében. Később egy ebben a sorozatban (Biotechnológikaland) megjelent másik írásom, ami a miniszter egyesült államokbeli tárgyalásáról szólt is így járt. Szóval utólag és rizikó nélkül válogat az írásaim közül, amelyek azonban korántsem egyetlen nézőpontból szemlélődők.

Az MTA székháza előtt találkoztunk, majd egy közeli belga sörözőbe elsétálva beszélgettünk pár órát. Ennek során kiderült, hogy nem mindent látunk másként (nemcsak a Holdnak van másik oldala), így került sor a Magyar Nemzet-ben arra a páros interjúra, ahol ugyanazon kérdésekre – egymástól függetlenül – eltérő hangsúlyú válaszokat adtunk ugyan, de a megegyezések azok, amik az olvasóknak igazán figyelemre méltóak.

Nem mondhatok hasonlókat Györgyey Jánosról, akivel 2011-ben ültem együtt az OMÉK egyik vitáján, ahová „I ♥ GMO” feliratú, kissé viseletes pólóban érkezett, és olyasfajta happening-nek gondolta ezt az alkalmat, amelyen a viselkedéssel kell feltűnni. 2014-ben a második, GMO-kal kapcsolatos nyílt napon tartottunk mindketten előadást. Ő olyasmiről beszélt (toxikológia, egészségügyi hatások), amihez nem ért és szövegében jelenlétének hiányában gyalázta Gilles-Éric Séralinit, valamint közvetve Bardócz Zsuzsát, ami szerintem csöppet sem volt ízléses. Székács András magyarázta el neki azt, ami az ügy lényegéhez tartozott. Nézzük akkor azokat a történéseket, amik a könyv szerzőit írásra serkentette.

A génnemesített növényeket elutasító érvek között előkelő helyet foglalnak el azok, amelyek valamilyen formában azt fogalmazzák meg, hogy a GM növények biztonságossága »100%-ig nem garantált«. Válaszul nemcsak azt kell kimondanunk, hogy ez elvileg így is van, hanem azt is, hogy ez egy (sic!) csalárd, demagóg érvelés, ami teljesíthetetlen elvárást fogalmaz meg…” – olvasom a könyvben.

Miért is? Mi legyen, mondjuk ma a glyphosate-tal kapcsolatos rákkeltési gyanú után a glyphosate-tűrő növényekkel? És ha ez az állítás – amit civilszervezetek esetleg használnak – elvileg a szerzők szerint is így van, akkor miért csalárd és demagóg annak kimondása? Minősíthető az a fajta igazság, amit mások, a megkérdezésünk nélkül mondanak ki?

A botrányt kiváltó Pusztai kutatásainak támogatását leállították, őt állásából eltávolították. Ennek következtében a GMO-ellenes mozgalmak »mártírjává«, emblematikus figurájává vált, és a közvéleményben háttérbe szorult az, hogy a kezdeti következtetései nem szilárd tudományos alapokon nyugodtak.” – találom a későbbi szövegben.

Komolyan, Pusztai Árpád a felelős azért, hogy az Egyesült Királyságban a nyilatkozata után nyugdíjazták? Azért, hogy kutatói minőségében meghurcolták, intézete szerződése szerint hosszú hallgatásra kötelezte, hogy áttelepült Magyarországra, mert nem ítélte biztonságosnak ott az életét, s hogy 2009-ben – a rengeteg stressz miatt – súlyosan megbetegedett és a most szemlézett könyvecske megjelenésekor már nem válaszképes? Mártír akart Pusztai Árpád lenni? Szó sincs róla. Jó házasságban, vidáman élt. A kutatásai alapján bátran elmondta a véleményét („I find it’s very unfair to use our fellow citizens as guinea pigs”) és a vidám, életigenlő személyiségéből fakadóan ezt nem bánta meg. Én azt gondolom a tudománytörténet pozitívan emlékszik majd rá, mint minden eredeti és független gondolkodójára. A felvetése – az, hogy vizsgálni kell a GM-takarmányok/-élelmiszerek dietétikai hatásait, mielőtt bevezetnénk azokat – elementáris erejű volt, és követő vizsgálatok sokasága igazolta őt még akkor is, ha eddig nem mutattak ki ezek a vizsgálatok súlyos és mindenki számára igazolt problémát. Kivéve persze a bromoxynil-tűrő gyapotot.

Nagyon sok, jelenleg köztermesztésben lévő génnemesített növény esetében régen túl vagyunk már a kötelező elővigyázatosság alapján ésszerűen elvárható ellenőrzéseken, így ideje, hogy a 10-15 éve köztermesztésben lévő növények esetében végre az ellenzők bizonyítsák be bármelyik, riogatásként használt gyanújukat. Mégpedig korrekt, tudományos kísérletekkel, s nem olyan, a tudományos társadalomra szégyent hozó, áltudományos fércművekkel, amilyen például Séralini és munkatársai 2012 őszén publikált botránycikke.

Hm, ezt sem így kellett volna. A toxikológiában járatlan magyar szerzők élből meg tudják ítélni egy francia kutatócsoport munkájának minőségét? Kétlem. Az Európai Unió adminisztrációja még 2016-ban sincs túl azon, hogy az elővigyázatosság alapelvétől eltekinthessen. Az elővigyázatosság Európában mást jelent – tág vitateret nyitva a TTIP tárgyalások során –, mint az Egyesült Államokban. Itt kockázatbecsléssel az ártalmatlanságot kell bizonyítani, ha valamilyen súlyos aggály felmerült. A glyphosate-gyártók és -forgalmazók térfelén ott pattog a labda. Nekik kell bizonyítani, és ez a kényszer nem avul el. Miért nem született meg eddig a hiteles cáfolat? Séralini és munkatársainak állításait ugyan nem használta a WHO IARC nevű, onkológusok által vezetett szakértői csoport, de vérképzőszervi rosszindulatú betegséggel hozta összefüggésbe ezt a hatóanyagot és készítményeit. Az egyik formázóanyagát (POEA) nálunk is éppen kivonja a gyakorlatból a hatóság. A most taglalt könyvecske szerzőit – akik az egyébként ki nem sajátítható Tudományra a kelleténél többször hivatkoznak – nem tartom mérföldkőnek az onkológia területén sem. Persze odafigyelnék a szakértői kockázatértékelésükre, ami alapján az EFSA (és még US EPA) nem ért egyet a kategorizálással. Viszont a glyphosate hatóanyagot több mint egy tucat hatással vádolják, és éppen most jelent meg az a cikk, amiben a Roundup készítményt súlyos májbetegséggel hozzák összefüggésbe.

A császárlepkével végzett kísérletek után indult el hazánkban is a MON 810-es fajtakörbe tartozó kukoricák védett lepkefajokra való lehetséges hatásainak vizsgálata. Számos bejelentés, előadás hangzott el az elmúlt években arról, hogy a kukoricatáblák szegélyén növő csalánosban fejlődő nappali pávaszem hernyók számát csökkenti a MON 810-es pollenje. Nem tisztünk a tudományterületünkhöz nem tartozó kutatási eredmények minősítése, így csak annyit jegyezhetünk meg, hogy e munkákból megjelent, bírált tudományos cikkel még nem találkoztunk.

A tévedés gyakorlott. Tíz év alatt sem sikerült a kritikusainknak megérteni az ebbéli hazai eredményeket. Én úgy gondolom, hogy szándékos ez a csúsztatás, hiszen Lauber Éva és munkatársainak egyik előadását Györgyey úr végighallgatta és érdemi mondanivalója nem volt. Idehaza, szántóföldön (nagyparcellán, termelési körülmények között) a MON 810 fajták nem is voltak vizsgálhatók, mert vetési moratórium vonatkozott rájuk. A fajtatulajdonostól a harmadik évtől kezdődően vetőmagot sem kaptunk a vizsgálatainkhoz, vagyis akadályozták ezeket. Ma már a Büntető Törvénykönyv börtönbüntetést is kiszab a géntörvény ellen vétőkre.

Idehaza laboratóriumi, üvegházi és kisparcellás vizsgálatok történtek védett lepkék Európában egyedülállóan tenyésztett egyedeivel és Lauber Éva PhD-dolgozatot írt az eredményeink egy részéből, akinek 2012-es védésén Heszky László (SzIE) és Marton L. Csaba (MTA ATK) is bizottsági tag volt. Az eredmények a nappali pávaszem hernyóinak 20-40%-os pusztulásáról számoltak be. A vizsgálataink eredményeit két nemzetközi kutatócsoport is lenyúlta, akik ellentétes kalkulációikkal (szerintem mindkettő hibásan ellentétes végletek felé becsült) sok impakt faktort gyűjtöttek maguknak. Ennyit a nemzetközi tudományetikáról. Az ebbéli munkáinkat végül a Springer kiadónál megjelent, referált könyvrészletünkben tettük nyilvánossá. Kétségtelen persze, hogy még lenne mit megírnunk, de ezt itt olyan szerzők kérik számon tőlünk, akik semmit sem tudnak ezen a kutatási területen teljesítményként sajátjukként felmutatni.

A referált cikk igénye – egyébként – csak az esetünkben merült fel, de a szerzők hazai könyvecskéket (lásd ajánlott irodalom), az egyik szerző által szerkesztett könyvben könyvrészletet, hovatovább fórumra írt megjegyzések vagy valamikori előadáson elhangzott bölcsességet is minden további nélkül elfogadtak. Vagyis működtették ebben az agitatív célú könyvecskében a kettős mércét. Más a mi megítélésünk is, ha a szerzőknek kellemetlen állításokat jegyzünk le, de mindjárt megdicsőülhetünk – így az irodalomjegyzékükbe kerülhetünk – ha az elképzelésüket alátámasztó eredményeket értünk el. Mindenféle könyvhöz méltatlan a tudományos eredmények manipulálásának ez az útja. Azt gondolom, hogy a növényi géntechnológusok azzal veszítenek folyamatosan a vitákban, hogy nem sikerül a két nagy tábor közötti picike szigeten (igen, ez a GMO-Kerekasztal lenne) berendezkedniük (78. kép), amihez persze a területen végzett gyakorlati munkát és saját eredményeket kellene felmutatniuk, de ilyen nincs nekik. Nem foglalkoztak kísérletesen gyakorlati felhasználású GM-fajtacsoportokkal.

78kep

78.kép: GMO tájkép (Fotó: forrás)

A kukoricamoly-, illetve kukoricabogár-ellenálló fajták egyéb nem célszervezetekre (hasznos rovarokra, pókokra) gyakorolt esetleges hatásainak vizsgálatát többször végezték az elmúlt évtizedben mind a gödöllői Szent István Egyetemen, mind az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetben (amely ma az MTA Agrártudományi Kutatóközpont részét képezi), káros hatást azonban nem mutattak ki.

Para. A megjegyzés Szénási Ágnes és munkatársainak 2009-ben egy gazdafórumon elhangzott előadására utal, amely kiadványának Dudits Dénes volt szerkesztője. Referált cikkről vagy könyvről van szó? Egyértelműen nem. A szerzők között ott találunk valakit a MTA Növényvédelmi Kutatóintézetből (NKI), aki a futóbogarakat határozta meg (később a hatósági ellen oldalon Andorkó Ritát segítette ki ugyanezzel a munkával), s más hozzájárulása nem is volt a munkához.

Az NKI véleményét sohasem ez a tudományos minősítéssel nem rendelkező, segítőkész munkatárs, hanem az Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztály vezetője Székács András és munkatársai határozták meg. Hovatovább a Magyar Tudomány hasábjain (vendégszerkesztő: Dudits Dénes) 2007-ben, a szóban forgó környezettudományi vizsgálatok eredményeiről vita is kialakult, ami bárki számára ma is elérhető. Kiss József és munkatársainak mellékhatásokat (kutatásaikat nemzetközi cégek finanszírozták) ki nem mutató cikkének súlyos hiányosságaira Darvas Béla és munkatársai mutattak rá. Nem valósághű, amit a könyvecskénk szerzői leírtak, hanem a valóság másítására tett lehangoló kísérlet. Javaslom egyébként a 2010-es Ökotoxikológiai Konferencia anyagában a kapcsolatos előadások egybevetését, hiszen a szóban forgó két kutatócsoport több átfedő területen is dolgozott és módszereik pontossága között a különbség jelentős. Az olvasóra vár a döntés, hogy kinek a javára.

A »génszennyezés« ilyen módon addig lesz csak kérdés, amíg megbélyegző tulajdonságnak számít az, hogy egy gén valamikor géntechnológiai módszerrel került bele egy adott növény genomjába; addig, amíg talmi értékként tartjuk számon azt, hogy egy fajta »hagyományos«, azaz nem ismerjük azokat a genetikai változásokat, amelyek a létrejötte során történtek.” […] „Természetesen ez a gondolkodásmód, vagyis az, hogy az eredet vagy származás alapján általánosítunk, és ahhoz vélt vagy valós tulajdonságokat társítunk, nem egyedi. Sajnos van ilyen az emberek esetében is: rasszizmusnak, antiszemitizmusnak, cigányellenességnek nevezzük. A következményei is hasonlók, megbélyegzést, kirekesztést eredményez, gyűlöletet gerjeszt és tart fenn, az indulatok és a frusztráció levezetésére szolgál, miközben elzárja az utat a racionális és etikus megoldások lehetősége előtt.

Miből lesz a cserebogár? Honnan (79. kép) és hová sikerült eljutni? Most akkor szabad általánosítani vagy maradunk az esetről esetre való megítélésnél? Mire jó a zagyva stigmatizálás? Nekem úgy tűnik Pusztai Árpád veszítette el a munkahelyét, Gilles-Éric Séralini cikkét vonatták vissza. És engem is azért nyugdíjaztak, állították le a takarmányozási kísérleteimet, mert nem szolgálta ki az éppen minisztériumi embereket az, hogy amuron nincs súlyos hatás. A másik véleményvéglet (pl. e könyvecske szerzői) viszont a környezettudományi munkák miatt orrolt meg ránk, és emiatt – kényszerűségből – változtatta meg az osztályunk a munkahelyét. Az MTA-tól a NAIK-ba költözött és ma a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézetnek nevezik, amit mi hoztunk létre. Szóval mi üldözünk másokat vagy minket üldöznek? Én úgy tudom, hogy mindkét vádaskodó szerző munkahelye bombabiztos. Dudits Dénes akadémikus, az SzBK főigazgatója és az MTA alelnöke volt. Megbélyegezték őt ezekkel a címekkel? Érdemes újraolvasni azt, amit első indulatunkban leírtunk.

 79kep

79.kép: Növényklónozás (Fotó: AFP)

A törvény 2006-os módosítása azonban úgy zajlott, hogy az előkészítésében a meghatározó szerepet már a néhány parlamenti képviselő védőszárnya alatt működő »GMO Kerekasztal« (sic!) nevű lobbikör (sic!) töltötte be. Ez utóbbi szerveződés a nevével ellentétben nem az érdekelteknek egyenrangú feltételekkel lehetőséget teremtő kerekasztal, hanem a GMO-ellenes lobbizást (sic!) az objektivitás és tudományosság látszatába öltöztető formáció, amely sem legitimációval, sem jogi személyiséggel nem rendelkezik, de szigorú formalitások mellett a parlamentben ülésezve a hivatalosság benyomását kelti (sic!).

Vegyünk nagy levegőt. Az egy pillanatra felvázolt képzeletbeli világ helyére húzzuk a valóságot. A GMO-Kerekasztal 2005-ben alakult. Megalapításában az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében dolgozó kutatóközösség vett részt, amely környezettudományi munkájával a MON 810 vetési moratóriumot megalapozta. Pár levelet most nyilvánossá teszek ennek megerősítésére. Persányi Miklós miniszter 2007. március 13-ai levelébe tessék egy pillantást vetni. Mint a GMO-Kerekasztal szakmai alapítója a GEVB tagja lettem, majd elnökévé választott a tagság. Ez idő alatt a GMO-Kerekasztalt nem én irányítottam, de részt vettem a munkájában. 2009-es bizottsági meghosszabbításom Gráf József miniszter intézte, később Fazekas Sándor minisztertől is van hasonló levelem.

2012-ben Áder János köztársasági elnöksége alatt kaptam meg a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, amelyben a GM-növények területén végzett munkám ismerték el állami szinten, ebben a GEVB, valamint a GMO-Kerekasztal tevékenysége is benne foglaltatik. 2013 után nem lehetett már engem a GEVB-be kinevezni, mert lejárt a törvény szerint biztosítható nyolc év. Fazekas Sándor eredményesnek gondolta a tevékenységem és megköszönte. Ekkor szerveztem újra a GMO-Kerekasztalt, aminek ismételten vállaltam az elnökségét. Font Sándor képviselő, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottság elnöke üdvözölte a munkánkat, vagyis a GMO-Kerekasztal működése a kezdetekről nyilvános és hivatalos volt – a könyvecske szerzői képzelődnek. Ha még ez sem győzné meg őket, akkor a sok és jelentős pozíciót betöltő személy levele közül még Lovász László MTA elnök 2015-ös levelét ajánlom a figyelmükbe, amely a GMO-Kerekasztal tevékenységét egyáltalán nem gondolja lényegtelennek, sőt bátorítja azt.

A GMO-Kerekasztal bizony szakértői közösség (többféle tudományhoz értők képviseltetik benne magukat), amely nem szándékozott sohasem civilszervezet lenni, amivé mondjuk az EuropaBio által támogatott, nem-közhasznú Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE) vált, amely vezetői a fenti állításokra ragadtatták magukat. Rosszul tudnak mást is, mert a GMO-Kerekasztal létrehozása a parlament bizottságainak hivatalos döntése (szavazása) alapján történt, ami albizottságszerű hivatalos tanácsadói működést biztosít a számára. Nem a Parlamentben, hanem az Országgyűlés Irodaházában (lásd GMO-Kerekasztal kiadványok) ülésezik ez a szakértői kör, és csak ha szükség van erre. Dudits és Györgyey uraknak javaslom, hogy hivatalos engedély nélkül próbáljanak az országgyűlés irodaházába bemenni, termet foglalni és ülést szervezni. Állandó őrség van, szigorú beléptetési rendszer, akár a repülőtereken.

Lobbi tevékenységet a GMO-Kerekasztal semmilyen szervezet érdekében nem folytatott. Kinek lehetett volna? Bizony nem nekünk szállította a kezdetekben a világcég képviselője, hogy mely kommunikációs termékeket kell magyarra fordítva megjelentetnünk a saját lapunkban; közülünk senki nem lett érdekképviselet által utaztatott képviselők tolmácsa vagy a vetőmag-szennyezési ügyben az érintett cégek szakértője (lásd a HírTV korabeli ’Célpont’ adásában). Viszont ingyen dolgozunk és az anyagaink nyilvánosak (lásd Állásfoglalások), így bárki olvashatja ezeket. Dudits Dénes egyébként – talán ő itt a jó rendőr2015-ben részt vett az ülésünkön és elmondta a mondandóját. Igazán érdekelne, hogy miként olvassa most újra a 2013-ban írt soraikat. Éveken keresztül a távolmaradása saját elhatározásának volt köszönhető.

Györgyey János talán sértve érezte magát. 2008-ban, amikor a GMO-Kerekasztal először vizsgálta felül a lehetséges tagságát Ángyán József ezt írta: „A GMO-Kerekasztal hosszabb ideje keresi azokat a növényi géntechnológusokat, akik párbeszédképes tagjaink lehetnének. A BZBE deklarált tagjai közül Heszky Lászlót és Orosz Lászlót köszönthettük tagjaink között. 2007-ben tagjaink közé választottuk Kis György Botondot is, aki időhiányra hivatkozva nem foglalta el a helyét. A jelöltek között volt továbbá Györgyey János, aki azonban tagságunktól nem kapott megfelelő számú szavazatot. 2008-ban Jenes Barnabást választottuk meg teljes jogú tagnak, aki egyidejűleg a BZBE-nek is tagja. Bemutatkozó előadása hasznos eszmecsere alapjává vált, és több tagunk elismerését is kivívta”. Később Olasz Ferenc is tagunk lett.

A vásárlói preferenciák felmérése során a GMO-mentesség mindig előkelő helyen áll az okok között, amiért a fogyasztó bioterméket vásárol […] Ez a keresleti nyomás pedig természetesen az árban is érvényesíthető. Leegyszerűsítve: minél erősebb a GMO-któl való félelem, annál nagyobb a kereslet a biotermékekre.

Nagyon szerencsétlenül megválasztott a fő ellenségszerepre az ökotermesztők köre. Viszont sokkal inkább a termékek szermaradékoktól való mentessége az, ami a fogyasztókat feléjük irányítja, mint az itt említett GMO-mentesség, ami Európa számára – a szója kivételével – még csak a lehetséges jövő. Úgy látom feléjük árad a legerősebb bizalom az élelmiszer-biztonság miatt aggódó fogyasztók felől. Elhibázott azt hinni, hogy ez a dolog könnyen alakult ki és könnyen lerombolható. Meg kellene tanulni a szerzőknek a fogyasztókkal együtt gondolkodni.

A nemrég kiadott, úgynevezett »GMO-kisokos« tipikus példája a törvény által nem tiltott, de etikátlan nyomásgyakorlásnak. Ez egy (sic!) »tájékoztató füzet«, amely egyrészt általános GMO-ellenes ismertetést ad, másrészt magyarországi cégeket listáz a GMO-termékekről való nyilatkozattételük alapján.

Mondjuk, a Greenpeace ellen méltó válasz lenne, ha az EuropaBio hasonló célú kiadványt szerkesztene abból, hogy hol lehet kapni GMO-termékeket és milyen neveken, mely boltokban keressék a fogyasztók, majd azt a Hírlevél-ben a szerkesztők közzétennék, vagy színes szórólapokon köztereken osztogatnák.

A magyar gazdák tisztánlátását nehezíti, hogy a közbeszéd rendszerint a MON 810-es molyrezisztens kukoricahibridről szól, amely az egyetlen Európában termesztési engedéllyel rendelkező génnemesített kukorica. A MON 810-es az érdemi viták helyett, egyfajta »gumicsontként«, végeláthatatlan fantomharc (sic!) áldozata. Bár ez a GM hibrid is biztosít kisebb-nagyobb előnyöket […], nálunk viszonylag csekély jelentőséggel bírna például a kukoricabogár-ellenálló hibridekhez képest, ráadásul mára már túlhaladott tenyészanyaggá vált a géntechnológia alkalmazásában vezető országokban.

Gumicsont, fantomharc… – nehéz a sorsa annak, aki tollat ragad. Ez a fajtacsoport még ma is az egyetlen vethető GM-termék – amelynek magja szabadalommal védett (címkép) – az EU tagországaiban, de erre is több országban vetési moratórium van érvényben. Ez volt a fő oka a hazai szennyezett vetések kiszántásának (igazolva, hogy a fajtatulajdonosok nem képesek tisztán kezelni a vetőmagvaikat). A MON 810 az európai modell, ha úgy tetszik az ebbéli állatorvosi ló. Minden gyerekkori nyavalya szimbóluma. Lehet, hogy Európára nézve rosszul választotta meg a mintát a fajtatulajdonos? A bekezdést egyébként beismerésnek olvasom azt illetően, hogy a molyölő vetése nem járt volna komolyabb előnyökkel nálunk és hogy gyakorlati szempontból tíz év alatt el is avult. Viszont a méltatlankodók vajon miért nem végeznek vizsgálatokat az általuk kitűnőnek minősített fajtákkal? Lobbi-célú könyvecske írása helyett talán azzal kellene foglalkozniuk.

Tavaly Kínában láttam, miként küzdenek azon, hogy a rizsfajtákban elszabadult GM-szennyezést kitisztítsák. Szóval ezt a génnemesítés szót is át kellene ismét gondolni, eufemizmus-gyanús. Rendkívül sok pénzt költenek ma Kínában a kimutatásra és a szelekcióra. Akkor – mindenféle él nélkül – leírhatom azt, hogy szerencse, hogy nem került a MON 810 hazánkban vetésre? Mely kukoricafajtában nem lenne ma már véletlenül cry1Ab-gén?

A következő rész címe: A MON 810 kukorica Cry1Ab-toxintermelése – Túl magas területi dózis (Biotechnológikaland No31)

Darvas Béla