(Biotechnologi^kaland N^o75)

Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület kontra GMO-Kerekasztal

A Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület lépett hazánkban először abból a célból, hogy a mezőgazdasági géntechnológia mellett érveljen. Hírlevelet adott ki, amelyről Székács András annak idején így írt: „A Zöld Biotechnológia az 1999-ben alakult Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE) (az EuropaBio, az Európai Bioipari Egyesület tagja) havi hírlevele. Az impresszumban olvasható adatok szerint a kiadvány 750 példányban jelenik meg, kiadója a BZBE, s anyagi támogatója az Agricultural Biotechnology in Europe (ABE) szervezet. A lap főszerkesztője Dudits Dénes”. A Zöld Biotechnológia Hírlevél archívuma pillanatnyilag hiányzik az internetről. A BZBE nyomán újraszerveződő jogutód, az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiai Egyesület (InnoMeB, IMBE, lásd később) jelenlegi elnöke szerint honlapjukon újra elérhetővé teszi majd. De vissza a történethez: 2015-ben a BZBE (elnök: Dudits Dénes; titkár: Györgyey János; elnökségi tagok: Balázs Ervin, Tamás László és Bíró János – Syngenta) fuzionált a Pannon Növény-Biotechnológiai Egyesülettel (elnök: Balázs Ervin), és így jött létre az IMBE (4. ábra). Az új egyesület (új elnökkel – ifj. Rádi Feríz, de zömében régi tagokkal: Balázs, Bíró, Dudits stb.) jogerős bejegyzése, bár 2016-ban kapott statisztikai számot, 2022-ben történt meg, s 2023-ben jelent meg az első hírlevelük, jelzete szerint 19. évfolyam, vagyis a Zöld Biotechnológia Hírlevél folytatásaként adják ki. Az új név jelentős szépséghibája, hogy a biotechnológia jelentését azonosítja a géntechnológiával, holott az sokkal szélesebb körű, valamennyi biológiai technológiát (fermentáció, biológiai védekezés, ökoszisztéma szolgáltatások) magában foglalva, ám a valóban biotechnológiát képviselő biotermesztők képviselete alapvető hiányosság. Viszont szerintem ma már mind a két fél tiltakozna az összemosás ellen.

A GMO-Kerekasztalt – amivel eredményesen vitatkozni képtelen volt – Dudits Dénes (címkép) hithű, géntechnológiát ellenző aktivisták olyan csoportjának tekintette, akik a módosított (GM-) növények kiátkozását teljes meggyőződéssel hirdették, noha szakmai korlátjaik nyilatkozataikban jól tetten érhetők – mint állította –, miközben a testület nem átallott alantas eszközöket támogatni, hogy a legabszurdabb jogi trükkökkel akadályozzák a képviselők korrekt, tudományos hitelű tájékoztatását (Zöld Biotechnológiai Hírlevél, 2008. június). Nyilván ilyen éles szembenállásból eredményes együttműködés nem nőhetett ki. Az ilyen lázzal védett GMO-szemlélet Európában hatalmasat bukott, és ma már talán Dudits sem büszke erre a könyöklésére. Az ellenséges hangvétele később, személyes találkozásainkkor enyhült, és párszor az újságokban és nyilvános helyeken kiegyensúlyozottan beszélgettünk egymással.

A GMO-Kerekasztal 2005-ben alakult (Darvas Béla, Székács András, Pusztai Árpád, Bakonyi Gábor, Balla László stb.). A szakmai szervezetek közötti párbeszéd és vita fórumaként jött létre, és az országgyűlés mezőgazdasági, valamint környezetvédelmi bizottságai védnökségei alatt (Illés Zoltán, Ángyán József) működött. Emlékezetes momentum volt a 2006-os első országgyűlési nyílt nap megszervezése, amelynek kiadványa is megjelent.

Egy pillanatra emlékezzünk a 2000-2010 közötti GMO-vita hazai véleményvezéreire (9. ábra). A legelső, ami feltűnik, hogy a véleményvezérek csupán fele dolgozott GM-növényekkel. A többiek valamely kiválasztott vélemény alapján interpretálnak. A nem saját tapasztalattal rendelkezők aránya szerintem magas.

4.ábra: A 2000-2010 közötti GMO-vita véleményvezérei és elfoglalt álláspontjaik (színes betűszínnel azok a nevek vannak kiemelve, akik dolgoztak GM-növényekkel – barna: géntechnológusok/nemesítők; kék – mellékhatás-kutatók)

A hajdani vita szereplőinek ma már több mint a fele nem aktív kutató. A területen nemzedékváltás történt, bár egyik oldalon sem rajzolódtak ki a markáns, új véleményvezérek. A GMO-Kerekasztal megszűnt, a IMBE éppen most szervezi újra magát. A génszerkesztés pedig legalább olyan fontos megvitatandó kérdés ma, mint volt akkortájt a GMO-koncepció.

A második nyílt napokat 2014-ben már politikusok szervezték (Budai Gyula, Font Sándor, Jakab István, Tóth Katalin – kiadvány nem maradt utána), a GMO-Kerekasztalnak ehhez nem volt köze, jelezve azt, hogy ekkorra a politikusok nem tudományos ügyként kezelték már a kérdést, hanem tisztán jogi eszközökkel megoldható (Feldman Zsolt, Vértes Tímea) politikaiként. A GMO-Kerekasztal Sallai Róbert Benedek segítségével szervezte viszont 2017-ben a harmadik nyílt napokat (kiadványa létrejött, de nem adták ki), amelyről a mezőgazdasági tárca és a Nébih politikai utasításra távol maradt, vagyis egyértelmű szakadás történt a tudományos nézetek képviselői és a politikusok között. Mindez már megtörtént a 2016-os ülésünkön is, amikor Ács Sándorné Éva és Ángyán József előadását, amely a GMO-mentes élelmiszerek abszurditását járta körül, Bardócz Zsuzsanna (FVM) és Roszík Péter (Biokontroll Hungária NKft.) részéről támadás érte. Az ellentét Fazekas Sándor minisztersége alatt nem enyhült.

A politikai nyomás miatt (a miniszter adminisztrációja behívatott, és a fejemre olvasta az engedetlenségemet, amit nem méltányoltam), mint alapító elnök, 2018-ban feloszlattam a GMO-Kerekasztalt, nem mintha nem lett volna az országnak szüksége ilyen testületre, de a szereptévesztő politikusok a saját játékterükké próbálták azt tenni, ami számomra értelmetlenné tette a szakmai szervezetként való fenntartását. A BZBE egyébként nyíltan vádolta a GMO-Kerekasztalt az aktuális politika kiszolgálásával, ami így már szerintem is bekövetkezhetett volna.

A kérdés tudományos követése viszont a 2011-ben a – szintén általam alapított – Magyar Ökotoxikológiai Társaság feladatává vált (a Fidesz-KDNP-ben Illés Zoltán és Ángyán József háttérbe szorulásával a politikusi nyomulás érzékelhetővé vált a számomra, ami a minimális kritikát sem tűrte el), amelynek eredményeként a bioKontroll folyóirat (2018-ban megszűnt), majd az Ökotoxikológia (2019-ben indult szaklap) cikkeiben láttak napvilágot. A géntechnológia magyar nyelvű környezet-egészségügyi követése ezekben valósult meg.

5.ábra: A BZBE+PNBE → IMBE és a GMO-Kerekasztal → MÖTT kapcsolatok

Dudits Dénes (BZBE) véleménye (1999)

Kétségkívül Dudits Dénes a magyar növényi géntechnológia hazai legismertebb képviselője. Valóságos párbeszédre azonban kezdetben egyáltalán nem volt hajlandó, ami meghatározta a hazai, meglehetősen kellemetlen korai hangvételt.

9.melléklet: Reményeink 1999-ből (Dudits Dénes)   A biotechnológiai módszerek több területen is alapvető segítséget nyújthatnak a világ élelmezési gondjainak mérséklésében. Különösen kiemelt szerepe lesz a betegségeknek és a szélsőséges éghajlati körülményeknek ellenálló tenyészanyagoknak. Világszerte igen intenzíven folyik a vírus-, baktérium- valamint gombabetegségeknek, illetve rovarkártevőknek ellenálló transzgenikus növények előállítása. Ilyenkor azonosítani kell a rezisztenciát biztosító gént, amely aztán összeépítésre kerül a kifejeződését biztosító szabályzó DNS-darabbal, és így lehetővé válik azok visszaépítése a termesztett növények génjei közé, működőképes formában. Ennek a rendszernek éppen az a nagy előnye, hogy a műveletek nem igényelnek költséges beruházást, és a fejlődő országok kutatói helyben alkalmazhatják azokat a legfontosabb tájfajták bevonásával. A technológiák átadásának szakmai korlátai nincsenek, de a gazdasági érdekeltség gátolhatja a leghatékonyabb technológiák elterjedését. Amennyiben a nagy nemzetközi cégek nem szándékoznak a géneket a harmadik világ országai számára biztosítani, akkor nemzetközi szervezetek közreműködésével kell megszervezni ezt a tevékenységet Kínában, Indiában vagy akár Afrikában […] Jelenleg az amerikai növénytermesztés mintegy 30%-ban alkalmaz géntechnológiával kinemesített tenyészanyagokat. Európában pedig elsősorban kísérleti stádiumban van ezeknek a tenyészanyagoknak az értékelése […] A jelenlegi amerikai technológiai fölény valóban kényszerpályára helyezi az európai fejlesztési programokat, és ha nem akarunk nagy költségekkel járó kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, akkor aktív részeseivé kell [?] válnunk ezeknek a fejlesztéseknek […] …a köztermesztésbe került transzgenikus növények egy jelentős része valamelyik gyomirtó-szerrel szemben rezisztenciával rendelkezik. Ezek bevezetésének nyilvánvalóan gazdasági mozgatórugói vannak, ugyanakkor lehetővé teszik a környezetet kevésbé károsító gyomirtó szerek használatát.

Negyedszázad alatt sem sikerült a gyakorlati géntechnológiát ezekbe az irányokba fordítani a hagyományos – GMO-szervezeteket eredményező – technológiákkal. Csupán szép ígéretek maradtak máig (4. kép). És a beváltatlan ígéreteket – furcsa módon – senki sem kéri számon. Remélni mindenkinek szabad, kérdés persze, hogy mi az ár? Pedig ezen a területen sincs ingyenebéd. Dudits Dénes a szabadalmi ügyeket 1999-ben még nem értékelte kellő komolysággal (9. melléklet), ami a legfőbb európai problémák egyike maradt. Máig glyphosate-tűrő, GM-növények vezetik a piacot, ami elsősorban a növényvédőszer-gyártóknak kedvez, és a környezet-egészségügyi kritikus hatásaik (az IARC rákkeltéssel gyanúsítja) miatt nemhogy környezetbarát megoldásról, hanem kifejezetten negatív megítélésű készítményekről van szó. Az 1999-es GMO mellett felsorolt érvek most az új géntechnológiák (NGT – New Genomic Techniques) esetében is újra hasznosításra kerültek.

4.kép: Etanolia (forrás)

Darvas Béla (GMO-Kerekasztal) véleménye (2005)

A környezetvédelmi tárca 1997-ben kért fel arra, hogy írjak számukra tanulmány a GMO-k hatásairól. Megtettem, és így elég hamar a hazai mezőgazdasági géntechnológusok számára fekete báránnyá váltam. Munkahelyi vezetőimen keresztül is igyekeztek rám (vagy eltávolításomra) hatni, de azok (Kőmíves Tamás, Anton Attila) jobban ismertek annál, hogy elhamarkodottan ítéltek volna.

10.melléklet: A GMO-Kerekasztal 2005-ös megalakulásáról (Darvas Béla)   Esetről esetre kell véleményt mondanunk. Viszonylag jó fogadtatásúak a zárt térben maradó GM-szervezetek, illetve, amelyek környezetünkben való ellenőrizhetetlen elterjedésére nem kell számítanunk. Ezért a gyógyítással kapcsolatos módszerek fogadtatása kedvező. Az érintett maga dönthet arról, hogy igénybe veszi-e a gyógyításnak (lásd GM-inzulin) ezt a módját […] Kétségtelen azonban, hogy a környezetünkbe kibocsátott GM-növényekkel kapcsolatos a legtöbb vita. Ennek leglényegesebb pontja, hogy e technológiáról biotechnológusok próbálnak minden más szakma előtt véleményt mondani, s nem az érdekeltek, azaz agrár (nemesítők, vetőmag-előállítók, növényvédők, növénytermesztők, takarmányozási szakemberek, biotermesztők stb.), ökológiai tudományok (környezetanalitikusok, növény- és állatökológusok, ökotoxikológusok stb.) és egészségügyi (dietetikusok, gasztroenterológusok stb.) tudományok szakemberei. Minden technológia rejt magában valamiféle veszélyt. Nagyságrendjének megállapítása és az előnyökhöz mért aránya a rizikóanalízis feladata. E munka során mérleg készül. Ennek az értékelésnek az eredményét kell a párhuzamos, már a gyakorlatban lévő technológiához viszonyítani, és ekkor szakmai döntés születhet […] Egy hazai civilszervezeti vezetőt [Móra Veronika volt az Ökotárstól] az angol parlament hazánkba látogató képviselői arról kérdezték, hogy milyen lobbik segítik a GM-növények gyakorlatba kerülését. Azt válaszolta, hogy csak egy ilyen van, egy akadémiai tudományos lobbi. Én kijavítottam, hogy ez valószínűleg igaz, de csak a GM-szervezeteket előállító, a pályázati rendszeri prioritását féltő biotechnológusokról van szó. Az MTA-nak nincs ezzel kapcsolatos általános állásfoglalása és véleménye. Az elmondottak szerint az alábbi általános problémákat látom: (i) a biotechnológusok olyan területekről mondanak véleményt, amihez szaktudásuk nem illeszkedik (az Egyesült Államokban a fajta-előállító cégek a 90-es évek végéig a ráfordításaik 1%-át költötték mellékhatás-vizsgálatokra), továbbá átvállalják a nemzetközi vállalatok ipari kutatóinak reklámfeladatait; (ii) az elsőgenerációs GM-növényekről szóló értékelések sokkal inkább szólnak a technológia által megmozdított K+F pénzekről, mint a termékek konkrét előnyeiről és hátrányairól (ez az oka a Gazdasági Minisztérium szakmai kívülállóként végzett erőteljes lobbytevékenységének); (iii) a nemzetközi vállalatok dokumentációi rendkívül hiányosak környezettudományi és egészségügyi szempontokból; (iv) a nemzetközi vállalatok akadályozzák a tőlük független mellékhatás-vizsgálatokat; (v) az európai adminisztrációra határozott nyomás (lásd amerikai nagykövetek lobbytevékenysége az újonnan csatlakozott térségben) nehezedik a bevezetésre, s az ezt továbbadta a nemzeti hatóságoknak, akiktől kérte a koegzisztencia törvény megalkotását. A hagyományos (0,9%-os tisztasági követelmény), a GM- és a biotermesztés (zérótolerancia) fajtáinak egy időben való termesztése valós problémák sokaságát veti fel. Van-e elégséges tudásunk működőképes törvényt készíteni?

Saját szövegről nem szeretnék elemzőként nyilatkozni (10. melléklet), de a korai tartalom ma is vállalható a számomra. Szeretném kiemelni a rovarmegporzású káposztaféléket (5. kép), ahol a koegzisztencia megoldása hazánkban teljességgel képtelenség.

5.kép: Kaptárok repceföldön (forrás)

11.melléklet: A GMO-Kerekasztal állásfoglalása 2005-ből (N^oA–D)   Független szakmai megítélésünk szerint Magyarországnak nem fűződik növénytermesztési, növényvédelmi, gazdasági és társadalmi érdeke a jelenleg forgalomban lévő és bevezetés alatt álló GM-növények termesztéséhez, miközben többféle (vetőmag- illetve ökológiai termesztés, nemesítés, méhészet, környezet- és természetvédelem, élelmiszer-biztonság stb.) érdek is sérülhet. A fogyasztói elutasítás a hiányzó vagy hiányos táplálkozástani vizsgálatok miatt jelentős. Genetikai módosításmentességünk elveszítése súlyosan veszélyezteti hazai és exportpiacainkat. A GM-növények európai engedélyezése jelenleg számtalan anomáliával folyik. Az alábbiakat kezdeményezzük: (A) Magyarország ne adja fel azt a jogos igényét, hogy területére és javaira vonatkozó döntési pozícióját megtartsa […]; (B) Magyarország ne adja fel azt az igényét, hogy a mezőgazdaságában csak olyan eszközt alkalmazzon, amely biztonságos és számára szükséges […]; (C) A koegzisztencia szabályozás adjon egyenlő esélyt az ökológiai termesztők és a méhészek számára is […]; (D) Jogszabályokkal kell megerősíteni és biztosítani az önkormányzatok valamint régiók azon szándékát, hogy genetikai módosításmentes területeket hozhassanak létre.

Osztom a hajdani közösség állásfoglalását (11. melléklet), és személyesen ma sem fogalmaznék másként.

Az MTA Agrártudományok Osztályának állásfoglalása (2011)

Dudits Dénes volt ebben az időben az MTA alelnöke, aki harcosan küzdött a kutatócsoportjának érdekeiért. Az egész vitában világosan kirajzolódtak a személyes érdekei, amiről úgy gondolta, hogy közérdek.

12.melléklet: Az MTA Agrártudományok Osztályának állásfoglalása 2011-ből   …a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya 2010. május 26-i ülésén a következő állásfoglalást fogalmazta meg: 1. A világ tudományos és gazdasági eredményeinek tanúsága szerint a géntechnológia egyre inkább meghatározó [?] szerepet játszik az agrárinnovációban és az új technológiák megalapozásában   ǁ   2. A magyar agrárium és így a növénynemesítés jövőbeni versenyképessége a géntechnológia és a genomika eszközeivel hatékonyabban biztosítható [?]   ǁ   3. A környezetbarát agrotechnológiák (sic!) szerepe növelhető a biotechnológia, és ezen belül a géntechnológia alkalmazásával   ǁ   4. Tudományos eszközökkel, nemzetközileg elfogadott szabványok szerint kell garantálni az új géntechnológiai termékek egészségügyi, környezet- és talajvédelmi biztonságát, valamint a hosszú távú gazdasági szempontok érvényesülését   ǁ   5. A géntechnológiával nemesített (GM) növények körüli társadalmi vitában kapjanak meghatározó szerepet a tudományos tények   ǁ   6. A magyar törvényhozás és állami vezetés géntechnológiával kapcsolatos döntéseit az új tudományos eredmények fényében javasolt időről időre felülvizsgálni   ǁ   7. A magyar agrárium versenyképességét az szolgálja, ha a szabályozás biztosítja az esélyegyenlőséget a növénynemesítők és a gazdák szabad technológiaválasztásában   ǁ   8. Az agrárinnováció érdekében növelni kell az agrár-biotechnológiai oktatás és kutatás kapacitásait, finanszírozását és versenyképességét   ǁ   9. Tudományos ismeretterjesztéssel kell elősegíteni a géntechnológia társadalmi elfogadottságát.

Az állásfoglalás meglehetősen optimista képet fest a 2011-es – azóta az EU-ban teljesen megbukott – GMO-koncepció kapcsán a mezőgazdasági géntechnológiáról (12. melléklet). A gyakorlati tények ezt akkor (GMO-korszak) sem indokolták. A mezőgazdasági géntechnológia egyáltalán nem bizonyított a környezettudományok területén. A gazdák közül még az agrármérnökök tudása sincs azon a szinten, hogy saját maguk tudnának dönteni. Ez az EU és a nemzeti hatóságok (a géntechnológia területén nincs kellően felkészülve) felelőssége. A politikusok elképesztően ellentmondásos nyilatkozatai (pl. Nagy István bemutatkozása) és álláspontjai után egyetértek azzal, hogy a tudománynak kellene vezető szerepet játszania, és a törvényeket rendszeresen felül kellene vizsgálni és kapcsolatos törvények rendszeres felülvizsgálat elvégezni (11. melléklet). Ez nem jelenti a drasztikus könnyítést, csak a módszerek számbavételét. A környezettudományoknak (nem azonosak a környezetvédelmi civilszervezetekkel, amelyekkel előszeretettel összemossák a pro-GM szemléletű felek) egyébként saját módszereik vannak a környezet-egészségügyi problémák kivizsgálásához. Biotechnológusok bábáskodása ehhez nem kell, csak az általuk előállított termék. Nemzetközi cégek ezt máig – szabadalomra hivatkozva – nem biztosítják.

Heszky László (SzIE) véleménye (2011)

Az MTA Agrártudományok Osztályának tagja volt Heszky László is, aki sok kérdésben fordította az osztály véleményét reális irányba. Ő írta Dudits Dénessel az első hazai növényi biotechnológiai tankönyveket, de aztán meglehetősen eltávolodtak egymástól, hiszen Heszky a technológia hiányosságait (pl. génelszabadulás, fajtahibridek) is pontosan látta, és nem járult hozzá azok elhallgatásához.

6.kép: Füsti Molnár Gábor és Heszky László 2016-ban (Fotó: Pető Zsuzsa)

13.melléklet: Ahogyan a koegzisztencia megítélhető (Heszky László – 6. kép)   Nem a jelenlegi GM-fajtáknak – mint félkész termékeknek – kellene megfelelő GMO-törvényt alkotni, hanem a GMO-törvénynek megfelelő transzgenikus növényfajtákat kellene előállítani. Az EU egyes tagországainak és hazánknak is olyan GMO-törvényt kellene alkotniuk, mely csak olyan transzgenikus növényfajták köztermesztésbe kerülését engedélyezi, melyek esetében kizárt a biológiai génáramlás és génmegszökés (a transzgén pollennel terjedésének) lehetősége. Amíg ilyen – valóban kész – fajtákat nem állítanak elő, addig – a környezetünk természetes- és kultúrflórájának továbbá a hagyományos- és különösen a biotermesztés védelme érdekében – a GM-fajtáknak nem szabad köztermesztésbe kerülniük […] A koegzisztencia a GM- és a hagyományos fajták egyidejű nemesítését, vetőmagtermesztését és árutermesztését jelenti (egy országban, egy régióban, egy falu határában, vagy egy gazdaságban stb.) úgy, hogy a megtermelt termés megfeleljen az EU követelményeknek. Ez utóbbi, a gazdák által termelt hagyományos termékek esetében maximálisan 0,9%, a biotermékek esetében 0,0% GMO-tartalmat jelent […] A koegzisztenciával az Unió magának állított fel olyan követelményt, mely számos szakmai és kivitelezési problémával terhelt, ezért azt a tagországok nem tudják teljesíteni. Valószínűleg sokkal szakszerűbb és olcsóbb lenne, ha az EU felülvizsgálná a koegzisztenciával kapcsolatos döntését, és más irányban keresné a megoldást. Ilyen megoldást jelentetne, ha az EU olyan törvényt hozna, mely előírná, hogy az Unió területén csak olyan GM-fajták legyenek termeszthetők, melyek esetében a génáramlás kizárható. Figyelemmel a géntechnológia módszertanának gyors fejlődésére és a kutatásba fektetett dollár milliárdokra, ez nem irreális elvárás.

A módosítást az önbeporzó fajtákkal kellene kezdeni, és a gazdákat azok használatán keresztül megtanítani. Az idegenbeporzás súlyos teherként nehezedik a növénytermesztésre (13. melléklet), ami ilyen módon nyílt technológiaként kezelendő. Mind a szél-, mind a rovarbeporzású fajokkal problémák vannak. Szélirányban az izolációs távolság megsokszorozódhat, ami vetőmag- és biotermesztésnél sarkalatos pont. A követhetőség fenotípusos megoldásán kellene dolgozni, vagy a hímsterilitás vonalán elindulni. Emellett hazánkban például a kaptársűrűség miatt lehetetlen a mézelő méhek által beporzott növények esetében a GM-mentesség betartása.

6.ábra: Ismeretterjesztő munkák szerzői a növényi géntechnológiáról 2009-2019 között (vázlat)

A BZBE és az európai GMO-lobbi (2015)

A Dudits Dénes által szakmailag vezetett BZBE (ma IMBE) az EuropaBio része volt (ma a szervezet nem sorolja fel tagként), az európai GMO-lobbit követő magatartást mutat (6. ábra). Elnökségében multinacionális cégek vezetőit találjuk. A GMO-Kerekasztal igyekezett a Zöld Biotechnológia Hírlevél-ben és különféle blogokban (pl. Critical Biomass – itt a szerzők csak nick néven vállalták az alkotásaikat) elhelyezett felvetéseiket megválaszolni. Ahogyan a 14. mellékletben is látjuk, Dudits az európai helyzetet félreértve és csúsztatva, magyar GMO-ellenességről beszél, miközben ez a gazdaságpolitikai álláspont az Európai Unióra jellemző, és jól artikulált környezetvédelmi (idegenbeporzóknál fajtaszennyezés → ökotermesztés törlése és vetőmagtermesztés) és gazdasági szempontjai vannak (szabadalom → technológiadíj).

14.melléklet: Dudits Dénes, mint a BZBE elnöke 2015-ben   Tekintettel a tudományos kutatás eredményeire, és az agrárinnováció meghatározó irányaira a világban, nem lehet kétségünk afelől, hogy a géntechnológia sokban segíthet egy olyan mezőgazdasági gyakorlat kialakításában, amely a magyar gazdák érdekeit, valamint tágabb értelemben a fenntartható fejlődést és a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklését szolgálja. Mint a közelmúltban oly gyakran, a becslések szerint az idén is nagy (30-40%) a kánikula által okozott termésveszteség a kukoricában Magyarországon. Éppen ezért nehéz belátni, hogy miért kell a magyar gazdákat az aszálytűrő GM-hibridek vetésétől eltiltani. Nem is beszélve arról, mennyire félrevezető és káros a GMO-mentes tejjel kapcsolatos szinte már komikus kormányzati kampány. A GMO-k tiltásából fakadó közvetlen károkon túl, azonban még nagyobb problémát jelent a kutatás és az innováció lehetőségeinek beszűkülése… […] Szükség van arra, hogy a média megtévesztő hírei helyett a tudomány tényeit ismerjék meg az emberek. Az új technológiák ideológiai alapon történő elutasítása gátat szab versenyképességünknek, és megfoszt számos egészség- és környezetvédelmi előnytől. Nagyon indokolt elvárás, hogy a döntéshozók álljanak szóba a biotechnológia, növénynemesítés, növénytermesztés, állattenyésztés szakembereivel, és a magyar kormány kezdeményezze a GMO-kérdés sokoldalú, tudományos megalapozottságú elemzését.

Az európai GMO-lobbi magyar képviselői még a vita indulása után egy évtizeddel is ott tartottak, hogy a hazai növényi géntechnológusok a tudomány egyesült lángjának hordozói, annak ellenére, hogy magyar fajtajelöltet felmutatni máig nem tudtak, és mellékhatás-vizsgálatokat (környezeti és takarmányozási) nem végeztek. Téves állítás azt mondani, hogy a szárazságtűrő kukorica vetésére Magyarország nem adott engedélyt, ugyanis azt nem hazánk, hanem az Európai Unió nem adta ki. A Monsanto (ma Bayer) MON-87460-4 kódszámú, Genuity DroughtGard nevű kukoricájáról volt szó, amely csak Kanadában (2010), az Egyesült Államokban (2011) és Japánban (2012) kapott vetési engedélyt. Az Európai Unió 2015-ben engedélyezte az élelmiszerekbe és tápokba való keverését. A Monsanto saját adatai szerint vízhiányos helyeken 7-12%-kal adott több termést, tehát egyáltalán nem olyan átütő sikerű, széleskörűen elterjedt transzgenikus fajtáról van szó, mint ahogyan azt Dudits beharangozza. Ez a GM-fajta sem aszálytűrő (az ugyanis többgénes tulajdonság, és máig csak félmegoldások léteznek), csak a szárazságot valamivel jobban bírja a közel izogenikus vonalnál. Súlyos tévedés az európai versenyképesség romlásával előhozakodni is, ahol a fogyasztók a módosítást hátrányként értelmezhetik.

Hovatovább a GMO-Kerekasztal (2018-ban szűnt meg) volt az a szakmai-társadalmi képződmény, ahol a Dudits által sürgetett tárgyalás elkezdődhetett volna, de annak a munkájában való részvételt éppen ő utasította el. Viszont ilyen helyen nem kioktatni kell, hanem párbeszédet folytatni és tájékozottnak lenni, esetleg középre rendeződni sem árt.

Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság tevékenysége (Venetianer Pál, Darvas Béla és Heszky László)

Miközben ebben a bizottságban elvileg létrejött egy tárgyaló- és véleményképes közösség, állásfoglalásra soha nem kérte őket a mezőgazdasági tárca, csak dokumentációk vizsgálatára. Tevékenységüket tehát a nyilvánosság kizárásával folytatták.

7.kép: A Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság 2023. március 6-i 150. jubileumi ülése után (Fotó: Darvas Béla)

15.melléklet: A Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság évtizedei   A 150. géntechnológiai ülésen (7. kép) Nagy István miniszter felolvasta a beszédét. A beszéd körülbelül két évtizeddel ezelőtti szemléletet tükrözött, nyoma sem volt benne a bemutatkozó miniszter géntechnológia-pártolásának. Politikailag ez, úgy tűnik, nála már nem időszerű. Nagy István miniszter úr idézte az Alaptörvény lelki és testi egészségre vonatkozó paragrafusát, amit tartalmában a hazai tudomány nem támogat. Sem lazacon és sertésen végzett vizsgálatok, amelyben Gelencsér Éva (Pusztai Árpád kísérleteiben is ő vett részt), sem a saját vizsgálataink amuron nem mutattak fel olyan hatásokat, amelyek a hazai egészségügyi félelmet alátámasztják. Csak enyhe immunológiai hatásokat nyugtáztunk, míg az élelmiszer-biztonságra seregnyi más (patogénszennyezés, növényvédőszer-maradékok, nehézfémtartalom stb.) tényezőnek sokkal komolyabb hatása van. A mértéktévesztés tehát óriási, hiszen a környezettudományi vizsgálatok (kivéve idegenbeporzóknál a fajtaszennyezés) sem igazoltak mást, csak átmeneti hatásokat. Különös, hogy nem vállalható fel a miniszter számára őszintén a módosított fajtákkal járó technológiadíj nyílt kritikája, ami a növénytermesztés hasznát kiszivattyúzná az országból. A hazai fajták alaptörvényi védelmére kellene koncentrálni, ahogy már korábban javasoltam, de ami süket fülekre talált. A miniszter tudomány felé tett gesztusai számomra teljesen hiteltelenek, hiszen ő volt az, aki kiengedte a kezéből a tárca alá tartozó kutatóintézeteket (lásd NAIK MATE-hoz való csatolása) […] A legidősebb tag 86 éves (Venetianer Pál), a legfiatalabb 30 éves. Nem értem máig, hogy Venetianer doktor milyen ambíciókkal iratkozott vissza ebbe a bizottságba, dacára annak, hogy a törvény szerint 2×4 év a szolgálati idő és így ő messze a legtöbb időt töltötte már itt […] Hazánkban 2000 óta a mezőgazdasági géntechnológia kiemelt kutatására (beleértve a környezet-egészségügyi kutatásokat is) K+F+I pénzt nem kínált fel az állam.

Voltam ennek a nyilvánosság elől titoktartási fogadalommal elzárt, dokumentációvizsgáló bizottságnak a tagja, sőt elnöke is. Hír innen alig szivároghat ki (15. melléklet). Nyolcéves tagságom alatt az összeférhetetlenség szigorú vizsgálata miatt Balázs Ervin (a BZBE delegáltja – a nem közhasznú civilszervezet is elveszítette a delegálási jogát, mert az csak közhasznúaknak jár) kikerült a bizottságból, és Bedő Zoltán (ma a MATE kuratóriumának tagja) is, aki a Monsanto – Martonvásár szerződés aláírója, így személyében is érdekelt volt. A géntörvény egészségügyre való kiterjesztése is elnökségem alatt következett be, hiszen a törvény nem korlátozta a tevékenységet a mezőgazdaságra.

GM-növényekkel való munkánk során folyamatos volt a hazai géntechnológusok (BZBE) sürgetése, hogy hol vannak a kritikát tűrő eredményeink. Nos, környezet- és takarmányozástani tudományterületen szinte támogatás nélkül értük el azokat az eredményeket, amik végül – mikor elérkezett az idejük – nemzetközi lapokban jelentek meg. Azokat itt alább – az egyébként gyakorlati eredményekben két évtized alatt is adós maradt sürgetőink kedvéért – közreadom. Az ő termékeiket nem volt alkalmunk vizsgálni, hiszen nem voltak ilyenek. Ma sem látok egyetlent sem a nemzetközi adatbázisokban.

Fontosabb környezettudományi magyar ismereteket tartalmazó angol nyelvű cikkek és könyvrészletek jegyzéke    1./ Lang, A., Lauber, É. & Darvas, B. (2007) Nat. Biotechnol., 25, 35-36.; 2./ Székács, A., Lauber, É., Juracsek, J. & Darvas, B. (2010) Environ. Toxicol. Chem., 29 (1), 182-190.; 3./ Székács, A., Lauber, É., Takács, E. & Darvas, B. (2010) Anal. Bioanal. Chem., 396 (6), 2203-2211.; 4./ Darvas, B., Bánáti, H., Takács, E., Lauber, É., Szécsi, Á. & Székács, A. (2011) Insects, 2 (1), 1-11.; 5./ Bakonyi, G., Dolezsai, A., Mátrai, N. & Székács, A. (2011) Insects, 2 (2), 243-252.; 6./ Székács, A., Weiss, G., Quist, D., Takács, E., Darvas, B., Meier, M., Swain, T. & Hilbeck, A. (2012) Food Agric. Immunol., 23 (2), 99-121.; 7./ Székács, A. & Darvas, B. (2012) 195-230. In. Ishaaya, I. et al. (Eds) Advanced Technologies for Managing Insect Pests. Springer-Verlag; 8./ Hilbeck, A., Binimelis, R., Defarge, N., Steinbrecher, R., Székács, A., Wickson, F., Antoniou, M., Bereano, P.L., Clark, E.A., Hansen, M., Novotny, E., Heinemann, J., Meyer, H., Shiva, V. & Wynne, B. (2015) Environ. Sci. Europe, 27, 4.; 9./ Seres, A., Kiss, I., Nagy, P., Sály, P., Darvas, B. & Bakonyi, G. (2015) Plant Soil Environ. 60 (12), 569-573.; 10./ Székács, A. (2017) J. Agric. Environ. Ethics 30 (1), 153-170; 11./ Bánáti, H., Darvas, B., Fehér-Tóth, S., Czéh, A. & Székács, A. (2017) Toxins, 9 (2), 70.; 12./ Székács, A. & Darvas, B. (2018) Front. Environ. Sci. 6.; 12./ Székács, A. (2020) 149-172. In. Hawksworth, D. L. et al. (Eds.) GMOs: Implications for Biodiversity Conservation and Ecological Processes. Springer Nature; 13./ Darvas, B., Gyurcsó, G., Takács, E. & Székács, A. (2022) Insects, 13 (2), 206.; 14./ Gyurcsó, G., Darvas, B., Baska, F., Simon, L., Takács, E., Klátyik, S. & Székács, A. (2022) Toxins, 14 (2), 153.

Előző rész: Génszerkesztés a mezőgazdaságban – N^o1. Az Európai Bizottság javaslata a liberalizálásáról és az azt követő nemzetközi visszhang

(folytatása következik)

Darvas Béla