(Biotechnológi^kaland N^o29)

Nem kell – mondja az európai fogyasztók többsége. A versenykorlátozás tilos – hangzik a mennyekből. Mi legyen? Költsünk rá sok pénzt és vizsgáljuk egyenként, majd indokoljuk a hazai tiltást? Kellett valami ütős válasz és éppen készült az Alaptörvény. Legendába illően – ami egészen Orbán Viktorig ért – módosult a jogászi megfogalmazás addig, míg eljutottunk arra a virtuális pontra, hogy a testi és lelki egészségünket veszélyeztetné a GM-növények termesztése. Nem a fogyasztása, ami nálunk is a szója-tartalmú takarmányokat tekintve a háziállatoknak mindennapos. A molyölő kukoricára viszont környezettudományi érvek alapján, elővigyázatosságra hivatkozva hirdettünk vetési moratóriumot, míg egészségügyet illetően a szakirodalomban dúl az érzelmeskedő véleményháború. Kikapcsoltuk a főkapcsolót, ma sem lesz időjárás?

Mikor az Alaptörvény géntechnológiai úton módosított (GM) szervezetekre vonatkozó passzusát értékeljük, nem kerülhető meg annak a kornak a vázlatolása, amikor azt fogalmazták. A MON 810 vetési moratóriumot, az EFSA másodjára támadta és Magyarország mellett ismét kiálltak a tagállamok. Nem árt azért tudnunk, hogy őket nem az győzte meg, hogy hazánk milyen környezettudományi érveket tudott felhozni a MON 810-es fajtacsoport befogadása ellen, hanem hogy egy tagállamnak lehet-e saját elképzelése a mezőgazdaságának sorsa felől (lásd Ángyán József munkássága) és joga van-e ehhez. A tagállamokat motiválta tehát, hogy mennyire őrizhetik meg önállóságukat az Európai Unión belül. Az Alaptörvény releváns részének megfogalmazását nagyban segítették az európai vetőmag-szennyezési ügyek. Az Alaptörvény viszont egy sor, jogászok által menedzselt követő aktivitással is együtt járt (22. ábra), ami hatását illetően fontosabb volt, mint az Alaptörvény sokat emlegetett XX. cikke, s amelynek helyzete Font Sándor szerint igen stabil. A fajtatulajdonosok sem nagyon erőltetik a magyarországi vetési engedélyezést.

22.ábra: Az Alaptörvény körüli történések

Az Alaptörvényt 2011. április 18-án fogadta el (április 25-én hirdette ki) a Parlament, míg 2012. január 1-én lépett hatályba. 2011. áprilisában Dudits Dénes (73. kép) a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE) elnöke az Alaptörvény XX. passzusáról a Hírlevél-ben az alábbiakat írja: „…hibásan azt jelenti, hogy a génállományában módosított élőlények veszélyeztetik az emberek testi és lelki egészségét, és ezért ezektől mentes mezőgazdaságra van szükség. Megtévesztően minden géntechnológiával nemesített élő szervezetet veszélyforrásnak tekint, függetlenül a szervezet típusától, a beépített géntől és a hasznosítás mikéntjétől. Ezt a tudomány tényeivel szöges ellentétben lévő kitételt maga az Európai Unió gyakorlata is cáfolja azzal, hogy jelenleg 39 GM eredetű élelmiszer vagy takarmány engedélyezett a közösség országaiban.” 2016-ra ez közel hatvanra bővül (6-9. old.), de Dudits doktor mondanivalója kutatói szempontból hibátlan. Én sem fogalmazhattam volna másként.

73.kép: Dudits Dénes 2014-ben (Fotó: forrás)

2011 májusában a BZBE titkára (Györgyey János) a Népszabadság-ban az Alaptörvény XX. passzusáról az alábbiakat írja: „Ha a MON 810-es molyellenálló kukoricával szemben deklarált magyar moratóriumot környezetvédelmi aggályokra alapozták, akkor az Alaptörvénybe miért egészségvédelmi szempontból kerül be a GMO-mentesség?”; „…az Alaptörvénynek ez a cikke semmilyen szinten nem érinti az importot, feldolgozást, felhasználást.” Osztom ezt a meglátást is, bár a hazai MON 810-es vetési moratórium is csak az elővigyázatosság elvére hivatkozhatott. Korábban kifejtettem már ebbéli tudásunk igen labilis egészségügyi vetületét. Persze ez így is, úgy is értelmezhető.

„Különböző fajták különböző fehérjéket termelnek, ezek értelemszerűen eltérő módon hatnak az emberi szervezetre” – nyilatkozta 2011. szeptemberében Heszky László, aki szerint az Alaptörvényben megjelenő általánosítás biológiai szempontból téves megközelítés. Igaz – erősíthetem meg az állítását.

Tapasztalataim szerint a GMO-terület az átlagosnál intenzívebben gyártja az anekdotákat. Az Index-ben Jenei Miklóstól ezt olvashattuk: „Az utolsó pillanatig úgy tűnt, a GMO-ellenes kitétel nem kerül be az alkotmányba, legalábbis az aggodalmukat megfogalmazó tudósok ígéretet kaptak erre. Úgy tudjuk, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke személyesen Orbán Viktort győzködte arról, hogy egy ilyen passzus nem való az Alaptörvénybe, és Semjén Zsolt kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettest is megkeresték. Semjén azonban hiába tett ígéretet, végül az Ángyán vonal győzött.” Szegedi genetikusoktól azt is hallottam, hogy a végső döntés Orbán Viktor feleségéé volt, akinek a biotermesztéssel kapcsolatos elkötelezettsége közismert, de erre vonatkozóan semmilyen bizonyítékot nem láttam eddig. Tény, hogy az inkriminált sorok megfogalmazója sohasem állt ki a nyilvánosság elé, ami azért különös.

Ami viszont biztos, hogy Ángyán József kapott ugyan korai szövegváltozatokat, de nem őt és körét illetik a szerzői babérok. Ezek közül az első változatot én és Bardócz Zsuzsa is láttuk, s nekem személy szerint nem tetszett ez a megoldás, mert sohasem voltam híve az általánosításnak. Próbáltam konkretizálni a tartalmat (reménytelen volt), de úgy tűnt, hogy ilyesmire semmilyen fogadókészség nem volt a minisztériumi jogászoknál. Az Ángyán államtitkárságáról kikerülő szövegváltozatok (már a másodikat sem láttam) úgy szálltak el, mint az a bizonyos győzelmi zászló. Az Alaptörvényben megfogalmazott végső szöveget – ezt bizonyosan állíthatom – Ángyán József is ismeretlenként forgatta, vagyis nincs köze a győztes szövegváltozathoz. Tény, hogy az Alaptörvényben a Kormány előreszaladt az érdekeit tekintve, s arra az esetre épített a jogrendszerbe biztosítékot, amikor az Európai Unió már kénytelen lesz a GM-lobbi nyomulásának engedni. Magyarország növénytermesztési jövőképét az FM – ez valóban Ángyán József nevéhez fűződik – nem tudta egyeztetni a GM-növények termesztésével, de a jogi intézkedés módjába már nem vonta be.

A BZBE számára Hetényi Kinga készített az európai jogot figyelembe vevő jogértelmezést: „Az Alaptörvény XX. cikke a mezőgazdaság GMO-któl való mentességét (tehát azok tilalmát), mint az egészség megvédése érdekében bevetendő eszközt írja elő. Ezzel Magyarország gyakorlatilag – ugyan burkoltan – de azt a prekoncepciót képviseli, hogy a GMO-k károsak vagy legalábbis veszélyesek az egészségre.” […] „A fenti sérelmek és ellentmondások feloldhatók, ha az Alaptörvény XX. cikkét úgy értelmezzük, hogy a mezőgazdaság GMO-któi való mentessége (mint eszköz) – alá van vetve az egészség megvédésének (mint célnak). E módon belemagyarázható az Alaptörvény XX. cikkébe, hogy a GMO-k tiltására vonatkozó eszköz csak annyiban vethető be, amennyiben az valóban a fölérendelt célt szolgálja, azaz ha bebizonyosodik egy GMO-ról, hogy az káros vagy veszélyes az egészségre.” Tény, hogy az Alaptörvény csak sejteti az egészségkárosítást, míg az utóbbi mondat csak vélelmezett (bár az egyetlen lehetséges józan) olvasat.

Máig nem sikerült döntő bizonyítékokat felsorolni a GM-növények egésze ellen, ami az egészségügyi hatásra vonatkozna. A glyphosate-tűrő növények glyphosate szermaradéka (az IARC a glyphosate-ot rákkeltéssel gyanúsítja) az egyetlen kivétel lenne, ezt a hatóanyagot azonban Fazekas miniszter adminisztrációja minden határt túlmenően védi. Az FM tevékenysége a GM-növények általános megítélését tekintve csöppet sem koherens vagy egészségügyi szempontból védhető. Nem csak glyphosate-tűrő GM-növények vannak. Ha ehhez tudjuk, hogy az európai élelmiszer- és takarmányellenőrzés (RASFF adatbázis) mit tekint a tagországok számára problémásnak, akkor szembesülhetünk vele, hogy a módosított kukoricát és szóját nem. Magyarország is ilyen módon szállít be az országba GM-szóját igen nagy tételekben.

2014 májusában Lovász László az MTA új elnöke a Népszabadság-nak az Alaptörvény (74. kép) szóban forgó passzusáról az alábbiakat nyilatkozza: „Nem hiszem, hogy ez alkotmányba való téma. Ezt az európai kötelezettségek miatt törvényekkel kellene szabályozni.” Egyetértek, én is így gondolom.

74.kép: Schmitt Pál aláírja az Alaptörvényt (Fotó: Kormány)

2014 júniusában Dudits Dénes a Figyelő-ben tért vissza az Alaptörvény tartalmának bírálatára. Az alábbiakat írja: „Miként beszélhetnénk GMO-mentes magyar mezőgazdaságról, ha évente 600-700 ezer tonna szójadarát és 70-80 ezer tonna olajosmag-származékot importálunk? Az országba behozott szójadara 90 százaléka genetikailag módosított terméket tartalmaz.” […] „Természetesen ismertek a biztos, hivatásos GMO-ellenzők, akik többek között országos road show-kon kárhoztatják a GM-növényeket, méghozzá minisztériumi szervezésben. A kialakult helyzetben sajnálatos, de érthető, hogy a növénytudományok, a zöld-biotechnológiai K+F tevékenység témái veszítenek a vonzerejükből. A tehetséges egyetemisták húzódoznak attól, hogy ezeket a területeket válasszák élethivatásul.” A felsorolt hatás létező (lásd még 22-23. old.) és a jövő felé mutató következményei miatt szerintem orvosolandó Mindez persze európai nagyságrendű probléma. A tudománynak követnie (úgyis, ha kritizálja azt) kellene az új technológiákat, s az államnak nem elzárni ettől a lehetőségtől azt; viszont a tudomány területén dolgozóknak el kell felejtkeznie termékek/fajták szempontjából (azt védje a termék-/fajtatulajdonos) a domináns szerepről, mert könnyen félreérthetővé válik az igyekezet. A versenyszféra harcoljon a saját termékeiért.

Az Alaptörvény szövegezésébe a GMO-Kerekasztalt senki nem vonta be. Tagsága semmilyen változatát nem látta az Alaptörvény szövegezésének, persze annak csak ez a része lett volna rá tartozó. Nem szólaltunk meg később, mert Dudits Dénes pontosan leírta a szövegezés súlyos ellentmondásait és politikai szöveget politikusoknak kell magyarázni. Nem vitás, tartottunk a belekeveredéstől is.

2015-ben Sallai R. Benedek képviselő (Fenntartható Fejlődés Bizottság) kéréssel fordult hozzám, amelyben a géntörvény-módosításról szóló véleményemet kérte. Mivel a GMO-Kerekasztal az általa elnökölt parlamenti bizottsághoz is tartozik, ezért sajtótájékoztatón (2015. május 27-én a Parlament épülete) vettem rész – ezen Schiffer András is megjelent – és mondtam el a véleményem, ami meg is jelent, de részletesen itt olvasható.

Az 1998 évi XXVII. törvény számos módosításon esett át napjainkig és időközben a kezelők mintha elfelejtkeztek volna a jogi kiegyensúlyozottságról és az esetről esetre való megítélhetőség alapelvéről.

Előrebocsátom nincs róla szó, hogy szerintem az eddigi kormányok döntései nem voltak helyesek abban a tekintetben, hogy a módosított növényfajták közel 90%-kát kitevő növényvédelmi célú módosított növények köztermesztésbe vételét nem engedélyezték. Erre a változtatásra az ország mezőgazdasága nem is felkészült. Nincs kiterjedt real-time PCR használaton alapuló vizsgálókapacitása, erre a célra szervezett speciális gazdaképző-rendszere, de tudomásom szerint az ügyek helyi intézésének adminisztrációjára sem készültünk fel. Ezen túlmenően az ez irányú hazai K+F+I ügyek sem igazán jó irányban haladnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a hazai kísérleti aktivitás a minimumra csökkent, miközben a MON 810 fajtacsoportra úgyszintén vetési moratóriumot hirdető Franciaországban vagy Németországban, de egész Nyugat-Európában jelentős ebbéli kutatási aktivitást tapasztalhatunk.

A 2015-ös géntörvény-módosítást előzetesen nem látta/tárgyalta a GMO-Kerekasztal, amely két országgyűlési bizottság tanácsadó szerve. Emlékeztetőül az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága (elnök: Font Sándor) és az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága (elnök: Sallai R. Benedek) részére szolgálunk/szolgálnánk szakmai tanáccsal. Állásfoglalásaink nem tartalmazzák a BZBE véleményét, amely szervezet önszántából nem vett részt a munkánkban, de amely nem-közhasznú civilszervezet viszont ebbéli álláspontját rendszeresen közhírré teszi a lapjában.

A szóban forgó előterjesztést nem kapta meg és nem tárgyalta az előterjesztő FM szakértőket tömörítő szervezete a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság (elnök akkor: Heszky László) sem. Bizonyára ezeknek a természettudományos kontrolloknak az elmaradása idézte elő, hogy a törvényjavaslatban az alábbi hibák találhatók:

– A géntörvény-módosítás – amely a 2015. március 11-i 2015/412/EU európai parlamenti és tanácsi irányelveken alapul – előítéletes szemléletű. Azzal az alaptétellel fogalmazza a mondatait, hogy a géntechnológiai módosítás termékei egyaránt rosszak és az ország gazdasága/lakossága számára kizárólagosan hibás terméket eredményezhetnek.

A hazai környezettudományi kutatások azonban csupán a MON 810 kukoricamoly-rezisztens kukorica esetében mutatták ki, hogy a bevezetésével járó hátrányok jelentősebbek, mint az előnyök. Nemzetközi eredmények a glyphosate-tűrő növényekkel kapcsolatban vetnek fel környezet-egészségügyi aggályokat is. Vagyis a természettudományok mellékhatásokat vizsgáló területei csupán a növényvédelmet érintő módosított fajtacsoportokra szolgálhatnak elővigyázatosságra építő indokrendszerrel.

Nem található ilyen szintű természettudományos kritika, pl. a szárazságtűrő, de a beltartalmában módosított növények esetében sem. Ez utóbbiaknál a dietetikusok megítélése persze nagyon is változatos. A géntörvény-módosításnak így nemcsak tiltólistára, hanem az engedélyezés útjára is jelentősebb gondot kellett volna fordítani, amelynek hátterében annak a gondolatnak kell állnia, hogy a jelen tudása nem ítélheti meg a jövőben keletkező kutatási eredményeket. Ekkor nem is említettem, hogy az Európai Unió engedélyezte igen sok GM-növény importját és feldolgozását, továbbá takarmányokba és élelmiszerekbe keverését, csak jelölni kell azt. A kihirdetett Alaptörvény passzusa tehát nem valósul meg, illetve értelmezését tekintve Hetényi Kinga megítélésből a második változat működhet: „…ha bebizonyosodik egy GMO-ról, hogy az káros vagy veszélyes az egészségre”. A tagállami intézkedéseket tekintve azonban ilyen aligha lehet, mert eddig az EU csak jelölés/engedély nélküli GM-élelmiszereket tartóztatott fel. Ezt illetően Fazekas Sándor az Egyesült Államokban (75. kép) tett útja alkalmával kénytelen volt ezt elismerni: „Magyarországra évente mintegy 700.000 tonna import szója érkezik, ezt feletetjük, de a GM-növények termesztése tilos.”

– A CETA és TTIP elfogadása a tagállami tiltás konkrét eseteit jogi eljárási útra terelheti, s ebben nagyon kevés segítséget nyújt majd a módosított géntörvény. Előre jelezhető a vitarendezési mechanizmus (ISDS) szerint a termesztési tiltások után az „elmaradt haszonért való perlés”, ami az államot súlyos bírságok kifizetésére kényszerítheti. Az Alaptörvény – a politikusi várakozásokkal ellentétben – sem nyújthat jogi védelmet az állam kontra befektető típusú perekben. Egy ilyen bíróság konkrét esetenként kéri majd számon a környezet- és egészségtudományi indoklást. Nem látok ebbéli felkészültséget.

Az Alaptörvény releváns tartalmában a párhuzamos gondolatsíkú mondatok között ok-okozati összefüggés nem állapítható meg. Ezt olvashatjuk: „XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.”

Nehéz tehát tetten érni, hogy mit állít lényegében ez a pár mondat. A testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését milyen úton segíti a GM-élőlényektől mentes mezőgazdaság? Figyelem, nem élelmiszergazdaságról van szó, hanem hogy nincs vetés/tartás! A vessző után fogalmazott egészséges élelmiszerekre vonatkozó rész nem utal szoros összefüggésre, mivel felsorolás. A joggyakorlat szerint ma Európa egyetlen országa sem tiltja a módosított növények Európába való beszállítását (pl. glyphosate-tűrő szója), azok tápokba vagy akár élelmiszerekbe való keverését.

75.kép: Szója betakarítás az Egyesült Államokban (Fotó: AFNR/Shutterstock)

Tehát megvédi valaki a hazai fogyasztókat a GM-élelmiszerek fogyasztásától? Közvetve (ilyen takarmányon nevelt állatok húsán keresztül) biztosan nem, de közvetlenül sem, csak jelölni kell. Közvetett hatást (az így takarmányozott állat húsának, tejének, tojásának fogyasztása utánit) azonban eddig senki sem mutatott ki. Így teljesen érthetetlen az állati termékeken elszabadult GMO-mentes jelölés terjedése, hacsak nem a TTIP aláírása utáni időre készült ez a lépés, amikor szükség lehet rá, mert a GMO-tartalom szerinti jelölés kötelezettségét feloldhatják. Közvetlen hatást növényvédelmi célú módosított növények esetében többen is kimutattak, bár az etetési kísérletek eredményeit máig heves vita követi. A mostani géntörvény-módosításában csak a termesztés tiltásáról esett szó, ami egyértelmű melléfogás.

Véleményem szerint a várható perekben helytállóan csak a korábbi, a MON 810-es genetikai eseményre vonatkozó környezettudományi eredményeink alapján való indokrendszert gondolom használhatónak, ez azonban csak korlátozottan terjeszthető ki hasonlatos genetikai eseményekre.

– 2015/412/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvekből származik az, hogy milyen okokkal tiltható a termesztés. Közülük három előtt mezőgazdasági/biológiai képzettséggel állók csak értetlenkedhetnek: (i) A „b” pontban a területrendezést nevezi meg a törvényjavaslat. Milyen köze lenne egy, az EU-ban természettudományos szempontok szerint vizsgált és engedélyezett genetikai eseménynek a helyi területrendezéshez? (ii) Az „e” pont abból a feltételezésből indul ki, hogy minden géntechnológiával előállított termék hibás, vagyis nem kerülhet más termékekbe. A jelenlegi EU-szabályozás viszont 0,9% tartalom fölött, jelölési kötelezettség betartása mellett lehetővé teszi a keverhetőséget az összetett élelmiszerekben. (iii) A „g” pontban a törvényjavaslat a közrend védelmét említi. A géntechnológiai eljárással módosított növények engedélyezése és az aktuális közrend között vajon milyen logikus összefüggést találhat a jog?

Összefoglalva azt gondolom, hogy a géntörvény és Alaptörvény fogalmazásait genetikai, növénytermesztési, növénynemesítési, környezet- és élelmiszer-biztonsági, valamint környezet-egészségügyi szempontok szerint újra kellene gondolni és fogalmazni. Különben a politikusok és jogászok segítségével a köztisztviselők olyan módon távolítják el a természettudományoktól, ami már esetleg ütközik az Alaptörvénnyel „X. cikk (2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” Persze szabadalmaztatott fajtacsoport esetében már termékről van szó, s a fajtatulajdonosok nem biztosítanak vetőmagot a hazai kísérletekhez, amelyek okszerű döntésekhez vezethetnének. Hogyan tehetik ezt meg? A szabad versenyhez nem tartozik hozzá a szabad ellenőrzés joga? És végül, ha a GM-növények tiltását/engedélyezését Európában/Magyarországon a politikusok/köztisztviselők ma már saját ügyüknek gondolják (bizonyosan nem az), akkor a lehetséges perlekedésekben nélkülözniük kell majd a természettudományban dolgozók hathatós segítségét. Vajon végig gondolták ezt, vagy majd fizetnek/fizetünk, mint katonatiszt a vurstliban?

A sajtótájékoztató után pár héttel kértek rá, hogy fáradjak be minisztériumba és Fazekas miniszter felhatalmazásával Kőrösi Levente, egy gyöngyösi főiskolán végzett üzemmérnök – aki jobbára felolvasta a véleményét – vezetésével négy köztisztviselő (közülük még Andorkó Ritát ismertem) győzködtek arról, hogy mi mindenben nincs igazam. Nem gondoltam megváltoztatni egyetlen állításom sem, mert tartalmi cáfolatra ott sem került sor. Úgy gondoltam, hogy mindez csupán a nyomásgyakorlás miniszteriális rutineszköze, ami még soha nem hatott meg.

2015 augusztusában a Magyar Nemzet-ben arra a közös kérdésre, hogy veszélyes-e a génmódosítás az egészségre Dudits Dénes az alábbiakat válaszolta: „Az eddig kereskedelmi forgalomba került GM-növények egyikénél sem igazolódott még be soha semmilyen káros egészségügyi hatás. Egy tanulmány szerint 2000 és 2011 között több mint százmilliárd háziállatot etettek GM-takarmánnyal, mindenféle kedvezőtlen hatás nélkül.”; Darvas Béla ugyanerre a kérdésre így reagál: „Az Egyesült Államokban engedélyezett növények akut toxicitása kizárható, vagyis nem beszélhetünk munkavégzés és fogyasztás kapcsán azonnal kialakuló hatásról. A kukoricapollen általános allergizáló hatása természetesen felvetődött, és egyszeri fogyasztásra is leírtak már hatást, de az eredmények értékelésében nincs tudományos konszenzus.” Hasonló konzekvenciájú összefoglalók, amelyek nem támasztják alá az Alaptörvény sejtetését.

Hosszú ideig tartózkodtam attól, hogy a takarmányozási/dietétikai kérdésekhez hozzászóljak. A múlt évben azonban amuron etetési kísérletekbe kezdtünk. Az egy-, három- és hat-hónapos etetési kísérlet során (MON 810 és DAS-59122) drámai hatást nem találtunk (lásd előzetes eredményeink 2015-ben és 2016-ban). Az FM (Feldman Zsolt) leállítatta az ebbéli kísérleteimet és Jenes Barnabás főigazgató (pár héttel utánam bocsátották el) határozott levelével nyugdíjaztatott.

A következő rész címe: Szeretnék szántani – A még zöldebb GMO-król (Biotechnológi^kaland N^o30)

Darvas Béla