Bezárás
Fapados agrokemizálás

Élelmiszer-biztonsági körjárat Európában (3) – Genetikailag módosított növények és élelmiszerek

(Fapados agrokemizálás No14)

Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos előző részekben a RASFF (Rapid Alert System for Food and Feed) adatbázisában olyan intézkedéseket láttunk, amelyekkel ismert kockázatok állíthatók szembe. Ebben a részben ez nem mondható el. Az adatbázis szerint olyan termékek forgalmára látunk intézkedéseket, amelyek engedélyezése az adott időre nem történt meg. Minden bizonnyal ezért is kerültek a Novel Food kategóriába ezek az adatok, ahol a gyógynövényekkel (részletesen később) osztoznak az élelmiszer-biztonsági hatóságok bizonytalanságán. Mindezért egyáltalán nem a GM-szójával és -kukoricával kapcsolatos uniós intézkedésekkel találkozunk majd, mert azok közül az Európai Unió gazdaságának takarmányozása szempontjából fontos genetikai eseményeket mind engedélyezte már. Mindez az EU (benne Magyarország) GMO-politikájának teljes zűrzavarára mutat rá, amelyben a központi állásfoglalás nem egyezik meg feltétlenül a nemzeti akarattal. Ez természetesen két különálló dolog. Az ebben a részben elemzett közel hétszáz figyelmeztetés tehát sokféle közvetett hatás eredménye.

Az Európai Uniós élelmiszerpiacon nagyobb számú intézkedést 2006 után tapasztalunk. Az országokat tekintve 2002-2009 között az Egyesült Államok, míg ezt követően Kína és Thaiföld emelhető ki (26. ábra). Mellettük 2009-ben Kanada jelent meg, amely tartós zavarokat okozott az Európai Unió lenmag-piacán, hiszen az európai országok minden valószínűség szerint a kanadai eredetű lenmagot adták később kézről kézre úgy, hogy egy idő után bizonytalanná vált annak eredete. Az európai forgalmazók közül Hollandia és Belgium emelhető ki, akiken keresztül ezek a termékek eljuthattak a fogyasztókig.

f26abra

26.ábra: Európai Uniós intézkedések genetikailag módosított növényeket/élelmiszereket szállító országokkal kapcsolatban (a 2016-os adat félévre vonatkozik)

Amennyiben az Európai Unió hivatalának intézkedéseit elemezzük, akkor a rizsszállítmányokkal kapcsolatosak emelhetők ki. Ezek képezték az intézkedések kétharmadát. Len és papaja még az a két növény, amelyek az ellenőrzők figyelmét felkeltették (27. ábra). Mindez nagyon eltérő attól, hogy a szója, kukorica, gyapot és olajrepce azok a növények, amelyek engedélyezéséről Európában sokat beszélünk. Ez nem is véletlen, hiszen az Európai Unió engedélyezési rendszere nem különösképpen szigorú, ha takarmány és élelmiszer célú engedélyezésről van szó. Semmilyen extra intézkedést nem igényel, azon kívül, hogy a 0,9%-ot meghaladó előfordulásuk esetében jelöléskötelesek az uniós piacon, vagyis Európa (benne Magyarországgal) korántsem GMO-mentes, takarmánypiaca a GM-szójára épül.

f27abra

27.ábra: Európai Uniós élelmiszerpiacon intézkedést kiváltó genetikailag módosított növények/élelmiszerek 2002-2016 első féléve között

Nézzük akkor milyen célú módosítások nem szerezték meg beszállításuk idejére ezt az engedélyt és kerültek be az adatbázisba, hangsúlyozva azt, hogy a kockázati célú besorolásukat az Európai Uniós hivatalok egyszerűen nem tudták elvégezni. Nem áll rendelkezésükre a kérdést illetően használható toxikológiai adatbázis, ami komoly figyelmeztetés mindenki számára (vö. alaptörvény). Papaja az egyik kiemelhető növény, amelyet illetően a hazai fogyasztók is minden bizonnyal gyanútlanok. Az európai fogyasztók meggyőződésévé vált, hogy a piacon kapható paradicsom lehet módosított, miközben ez nélkülöz mindenféle valóságalapot. Tény persze, hogy az intenzív holland paradicsomfajták szépek, jól szállíthatók, de ízetlenek és az állaguk is messze van attól (kemények), ami miatt gyümölcs helyett is érdemes volt valamikor fogyasztani.

A papaja gyűrűsfoltosság-vírusát (PRSV) levéltetvek terjesztik és mind Hawaii-szigetén, mind Dél-Ázsiában komoly terméskiesést okoz ez a betegség. Négyféle gyakorlatot elért módosított papaját ismerünk, amelyek az ISAAA adatbázisába is bekerültek. Közülük CUH-CP551-8 (= 55-1) eseményűt két egyetemi közösség jegyzi, akik a Cornell és a Hawaii Egyetemeken dolgoznak. A módosított papajába génpuskával a PRSV köpenyfehérjét (PRSV CP) vittek, ami a növény számára védelmet biztosít. A termék fajtaneve Rainbow és SunUp. Egy másik ismert eseményük a CUH-CP631-7 (= 63-1), amely azonban ma nincs a piacon. A Floridai Egyetemnek is ismert bejegyzett genetikai eseménye. Ez az UFL-X17CP-6 (= X17-2), amely ugyancsak nem terjedt el a gyakorlatban.

A Dél-Kínai Mezőgazdasági Egyetem más megközelítéssel próbálkozott. A Huanong No. 1 eseményű papaja (a termék neve is ez) a PRSV replikáz (PRSV REP) enzimét tartalmazza, amely az ún géncsendesítés útján hat. Az Európai Unióban nincs benyújtott és elfogadott dokumentáció GM-papajával kapcsolatban, ezért semmilyen formában, sem friss gyümölcsként, sem kompótokban nem forgalmazható. Úgy sem, ha jelölik. Az unió piacát a GM-papaja túlnyomóan Thaiföld, és kisebb részben az Egyesült Államok felől éri el (28. ábra). Minden bizonnyal mindkét helyről a Rainbow és SunUp fajták beszállításáról van szó, bár a mérések ezt nem tették egyértelművé. Kínai beszállításról nincs feljegyzés. A Hawaii-szigeten termelt papaja túlnyomó része módosított fajta. Figyelemreméltó, hogy 2009-ben Japán engedélyezte a PRSV-mentes GM-papaja forgalmazását a területén.

f28abra

28.ábra: Európai Uniós élelmiszerpiacon intézkedést kiváltó genetikai események (a 2016-os adat félévre vonatkozik

A másik meglepetésnövény ezen a területen a len, amelynek magját elsősorban sütődékben (60. kép), használják, de müzlikben is előfordul. Lent illetően egyetlen engedélyezett genetikai esemény találunk az ISAAA adatbázisában. A Saskatchewan Egyetem CDC-FL1-2 (= FP967) az esemény tulajdonosa. A terméknév CDC Triffid Flax. A módosítás szulfonilurea típusú gyomirtókkal szembeni tűrőképességet okoz. A kanadai eredetű, súlyos uniós élelmiszer-szennyezésnek meglehetősen különös története van. 1996-ban ez a len fajtacsoport regisztrálásra került Kanadában, sőt 1998-ban emberi fogyasztásra is alkalmasnak minősítették. 2001-ben azonban mégis visszavonták a regisztrációját, vagyis Kanadában már nem volt vethető. 2009-ben azonban ennek ellenére 28 országban jelent meg kanadai eredetű GM-lenmag, amely kereskedelmi és élelmiszerlánc-követhetőség szempontjából kaotikus helyzetet eredményezett.

f60kep

60.kép: Lenmag (Fotó: MFGA)

A legsúlyosabb problémát azonban az EU-ban nem engedélyezett módosított rizsfajták okozták. Nem csak a rizsmag, hanem kínai tételekben annak feldolgozott formái: rizsliszt, tészták (vermicell, spagetti, makaróni és fuzilli), krékerek (61. kép), valamint különféle sós és édes rizsgombócok is fennakadtak a vizsgálatokban. Az Egyesült Államok szállítmányaiban megjelentek a kutyatápokban is. Egyesült államokbeli és pakisztáni biotermesztésű (ahol használatuk tiltott) rizsminták között is volt genetikailag módosított.

Míg 2006-2009 között az Egyesült Államok rizsszállítmányai akadtak fenn az EU ellenőrzésén, és ezt sikerült megoldani, addig a kínai rizsszállítmányokban a probléma állandósult, bár megoldására a kínai kormány komoly programot indított, amely szerint minden rizsfajta vetőmagját megvizsgálják és szelektálják. A kínai tudományos köztudatban az él – 2015-ben ezt mondták el nekünk a látogatásunk alkalmával –, hogy az Egyesült Államokból kapott GM-rizsfajták (amiről nem tudták, hogy ilyen technológiával készültek) hagyományos nemesítési munkával változtattak meg igen sok kínai fajtát. Az Egyesült Államok engedélyezett rizs-fajtaválasztékában azonban az ISAAA szerint ma sincsenek Cry-toxintermelők.

f61kep

61.kép: Rizskréker (Fotó: PDP)

Az egyesült államokbeli rizsszállítmányokban a BCS-OS3-7 (= LLRICE601) genetikai esemény volt a meghatározó, amely Liberty Link rizs néven ismert. A Bayer fajtacsoportja glufosinate-tűrő. Az Európai Unióban viszont 2004-ben egy másik glufosinate-tűrő eseménynek nyújtották be a dokumentációját. Ez az ACS-OS2-5 (= LLRICE62) fajtacsoport volt és ügyében az EFSA 2007-ben foglal állást. Ez is Liberty Link rizs néven ismert, ami ideális dolog a termesztés során való keveréshez. Ez utóbbi takarmányokban és élelmiszerekben jelölés mellett az EU-ban is felhasználható volt.

A vizsgálatok termelői szinten való magkeveredést állapítottak meg, amely főként a Cheniere és Clearfield 131 fajtákat érintették. Az Egyesült Államok rizstermelőit az Európai Unió (Japán és Oroszország hasonlóan járt el) hatósági visszautasításai miatt igen jelentős kár érte, ezért beperelték a Bayer-t, amely megegyezés keretében végül 11 ezer termelőnek 750 millió dollár kártérítést fizetett ki. Mára a fajtatulajdonos visszavonta az EU-ba benyújtott kérelmét, annak ellenére, hogy az EFSA emberi fogyasztásra alkalmasnak találta ezt a rizs-fajtacsoportot.

A kínai rizsszállítmányokban a GM Shanyou 63 (= TT51-1, Bt63) genetikai eseményt találták, amit a Huazhong Mezőgazdasági Egyetem jegyez. A fajtacsoport termékneve: BT Shanyou 63. A genetikai esemény Cry1Ab- és Cry1Ac-fehérjetoxint termel, ami lepkehernyók elleni védelmet biztosít. Kisebb mértékben a KeFeng6 (= Event 166) és KMD1 (= TR30) is szerepelt a mért mintákban, amelyek úgyszintén Cry-toxint termelnek. A Greenpeace szerint mindezért a Huazhong Mezőgazdasági Egyetemet terheli a felelősség, amelynek munkatársai ezt a fajtacsoportot elterjesztették. Kísérleti felhasználásra akár 100 hektár vetésére alkalmas magmennyiséget adtak el a farmereknek.

2007-ben már ott látom a kínai GM-fajtacsoportok között ezeket, miközben az EU hatóságainak semmilyen dokumentációt nem nyújtottak be. Az eljárás nem is kevéssé hasonlatos az aranyrizs ügyére, amely szerint az ázsiai fajtatulajdonosok mintha nem tudnák, hogy Észak-Amerikában (FDA, EPA) és az Európai Unióban (EFSA) engedélyeztetési dokumentációkat kell benyújtani ilyen termékek forgalmazása előtt. 2010-ben a Kínai Mezőgazdasági Minisztérium szerint a kínai fogyasztók elfogadták ezt a rizs-fajtacsoportot, ami elég különös kijelentés egy felelős hatóságtól. Tény, hogy 2015-ben meglepetéssel tapasztaltam, hogy a pekingi egyetemi kollégáim körében az éttermi rizsfogyasztás erőteljesen visszaszorult, vagyis adagjaik közel negyedére csökkentek a tíz évvel korábban általam tapasztaltakhoz képest. Azt mondták – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy nem egészséges túl sok rizst enni.

A szója és kukorica területére visszatérve. Az ezredforduló éveit jellemezte még, hogy a tofu érintettségét találták, valamint a mexikói eredetű kukoricacsipszekét mutatták ki. Ma nincs ezeknek látható következménye a RASFF adatbázisában. Szójával kapcsolatos találat eseti előfordulású, kukorica van is néhány, de ezek az Európai Unió engedélyezésével nem összhangban lévő, azt megelőző értékesítésekre vagy a jelölési kötelezettség elmulasztására vonatkoznak. Másként lehet ez az Egyesült Államokban, ahol a nem-GMO jelölésű Xochitl tortilla csipsz 75% mennyiségű GM-kukoricából készült még 2014-ben is.

Az EU-ban 2007-ben visszavont SYN-EV176-9 (= Bt176) előfordulása fejlődő országok (Argentína, 2010-2014 és Egyiptom, 2013) kukoricaterményeiben említhető. Külön kiemelhető (ez ugyanis szemestermény, vagyis vethető), hogy ezek pattogató kukoricában fordultak elő. 2012-ben magyarországi tétel is fennakadt az európai ellenőrzésen, amely feltehetően argentin eredetű lehetett.

A SYN-IR604-5 (= MIR604) előfordulása váltott ki jelentős számú intézkedést az Egyesült Államok 2008-2009 közötti, és Kolumbia 2009-es (innen fehérkukorica-liszt) szállítmányaiban. Az Egyesült Államokból főként háziállatok tápjaival érkezett. A kutyák tápjainak egy része gabonamagvakból áll, s ezek között az olcsóbbakban a kukorica előfordulása gyakori. Az intézkedés oka az európai uniós engedély előtti szállítás és a jelöletlenség volt. Ennek megértéhez szerkesztettem a 1. táblázatot, amely azoknak a genetikai eseményeknek az Európai Uniós engedélyeit mutatja, amelyek dokumentációja komplett a takarmányozási és élelmiszercélú felhasználás területén. Negyven genetikai eseményt láthatunk, amelyek közül pillanatnyilag csak a MON 810 eseményű kukoricának és a Moonshadow szegfűnek (semmilyen hullámot nem vet az engedélyezése az Európai Unióban) van vetési engedélye, amit azonban hazánkban a MON 810 esetében (más európai országokban is) akadályoz a vetési moratórium.

Vetési engedélyért a cégek mostanában nem folyamodnak az EU területén (több korábbit visszavontak) a MON 810 és az Amflora (ipari burgonya) kudarcait látva. Csupán hét EU-nak benyújtott vetési dokumentációt találunk jelenleg (gyapot 1 – BCS-GH2-5, szegfű 1 – FLO-11363-1, kukorica 4 – DAS-1507-1, MON-21-9, MON-810-6 és SYN-BT 11-1, valamint szója 1 – MON-4032-6). Ez – egyszeres genetikai eseményekre vetítve – még a 10%-ot sem éri el. Az EU lakossága, tehát nem termelői, hanem fogyasztói minőségben része a világpiacnak.

f1tabl

1.táblázat: 2016. augusztusáig jelentős előrehaladást elért, érvényes engedéllyel rendelkező genetikai események

A gyapot európai vetési engedélye meglehetősen különös fejlemény, bár Dél-Európában találunk csekély vetést. A gyapotmag sajtolása (repcemagra is érvényes) után maradó magpogácsát állati takarmányokban hasznosítják. 2014-ben Elefántcsontpartról érkeztek az EU területére MON-15985-7 és MON-531-6 szállítmányok, amelyek megjelenése az adatbázisban csak azért történhetett meg, mert nem voltak jelölve. Ezeknek a genetikai eseményeknek ugyanis érvényes engedélye volt az EU területére.

Az Európai Unió GM-növényekkel kapcsolatos stratégiája meglehetősen különös. Vetési engedélyekre már a fajtatulajdonos cégek sem pályáznak itt, azonban takarmányozási és élelmiszercélú engedélyeket tekintve a dokumentációk jelentős előrehaladását látva tekintélyes dömping várható. Ez utóbbi megvitatására az európai (Magyarország sem kivétel) egészségügy szerintem felkészületlen. Jelenleg pár eseményt illetően (Cry-toxint termelő fajtacsoportok és glyphosate-tűrők) vannak elmarasztaló tudományos közlemények, de ezeket rendkívül élénk kritikai visszhang követte (bővebben később).

Az EU tagországaiban GM-szójával és GM-kukoricával (ez utóbbi hazánkat nem jellemzi) engedéllyel és jelölés mellett takarmányozhatnak állatokat. Az élelmiszerláncba való bekerülés itt kérdéses. Főként a szójatartalmú élelmiszerek (kenőmájasok, virsli, párizsi, krinolin stb.) érintettek, ami a hazai kimutatások szerint nálunk igen alacsony szintű.

A RASFF rendszere kiemelt szinten említi a rizst (az ázsiai rizspiac hatósági szempontból kaotikus helyzetben van), amihez a GM-papaja és GM-len tehető hozzá. Mindezeket nem várta a kukoricára, olajrepcére, gyapotra és szójára koncentráló európai takarmány- és élelmiszerpiac. Hozzátehetem azonban, hogy papaja esetében joggal mondják azt a fajtatulajdonosok, hogy milyen extra kockázat merülhetne fel azzal kapcsolatban, ha valaki PRSV-vel fertőzött gyümölcsben a teljes vírust megeszi, ahhoz képest, hogy a módosított fertőzetlenben csak a vírus köpenyfehérjéjét. Viszont nem minden papaja fertőzött PRSV-vel.

A Bayer jelentős gazdasági bukása a GM-rizs területén, ahol az amerikai rizstermelőknek megegyezés szerint kártérítést kellett fizetnie jól mutatja, hogy ez a kérdés mennyire terheli az Egyesült Államok és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatát. Nem tartom véletlennek, hogy a TTIP tárgyalások mezőgazdasági szempontból kulcsfontosságú területe éppen a GMO-kérdés, hiszen igen sok nemzetközi óriáscég érdekei sérülhetnek az európai elutasítás miatt.

A következő rész címeNeonikotinoid kábulatban (3) – A hazai méhészek sem gyanútlanok (Fapados agrokemizálás No15)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom