(Fapados agrokemizálás N^o10)

Az európai élelmiszer- és takarmánybiztonsági gyorsriasztási rendszer – RASFF (Rapid Alert System for Food and Feed) – célja a takarmány- és élelmiszerbiztonság területén való vizsgálódás. A fő vizsgáló laboratóriumokat Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Hollandiában és Franciaországban találjuk. Hazánk ebbéli vizsgálati kapacitása szerény. A RASFF rendszerében évente négyezer körüli élelmiszermintát vizsgálnak meg, és intézkedés esetén, az interneten elhelyezett adatbázisban a termelő, a forgalmazó és a termék adatait is nyilvánosságra hozzák. Az élelmiszer bizalmi termék, ezért az ez okból gyakran fennakadó országok az európai vásárlóikat elveszíthetik. Ilyenek hosszú ideje Kína, Törökország és India. A riasztási okok között a mikotoxinok (értsd mikroszkopikus gombák által termelt toxikus anyagok), a növényvédő-szermaradékok, a nehézfémek, a patogén mikroorganizmusok és az egyéb szerves mikroszennyezők (ezeket általában a feldolgozás során mi keverjük bele az élelmiszereinkbe) jelenléte a sorrend, bár napjainkban a szermaradékot tartalmazó termékek aránya jelentős növekedést mutat.

A mikotoxin-tartalommal kapcsolatos riasztások 2002 óta folyamatosan vezető helyet foglalnak el. Közöttük meghatározó az Aspergillus flavus törzsek által termelt rákkeltő hatású aflatoxinok jelenléte. Kiemelhető az olajos magvak közül a földimogyoró (India, Kína, Argentína, Egyiptom és Dél-Afrika) és a pisztácia (Irán, Törökország) szennyezettsége, bár 2012 óta a préselt füge (Törökország) szállítmányai is fennakadtak ezen az ellenőrzésen. Korábban trópusi/szubtrópusi területről érkeztek csak kifejezetten aflatoxinos élelmiszerek. Két éve a riasztási rendszer jelezte, hogy a mérsékelt égöv alatti kukorica szemtermésen élő A. flavus-törzsek is jelentős mennyiségű aflatoxin termelésére képesek (pl. Bulgária – kukorica, Magyarország – tej, ami ilyen kukorica takarmányozási célra való használata után jelentkezhetett).

A növényvédő szerekkel kapcsolatos adatbázis 2000 óta nevezhető figyelemre méltónak, ettől máig háromezer ötszáz körüli esetet jegyeztek fel. Az adatbázisban a növényvédőszer-alkalmazás szabályait be nem tartó országok termékei jelennek meg. 2007-től mutatnak az adatok valamiféle tendenciát, amikor a mérések száma jelentőssé és pontossága is megfelelővé vált. Úgy tűnik, hogy 2013-ig folyamatosan növekedett a kifogás alá eső import termékek száma, majd lassan csökkenni kezdett (19. ábra).

19.ábra: Kiemelkedő szermaradék-problémát okozó növényvédőszer-hatóanyagok Európában, a RASFF adatbázisa alapján (Európában ma csak a színes hatóanyagoknak van felhasználási engedélye. A 2016-os adat az első félévre vonatkozik.)

A mérések módszerei 15 év alatt sokat változtak. Rizikós országok esetében már célzott (nem csak rutin) mintavételre is sor kerülhet, ahol a találati arány általában kétszereződik. Növelte az intézkedési arányt az is, hogy az Európai Unió ún. pozitív listájára több mint 120, korábban alkalmazott hatóanyag nem került fel.

2012-2015 között a vizsgált termékek ~10%-a (évi 400-450 eset) tartalmazott valamilyen, kifogás alá eső szermaradékot, ami kifejezetten magasnak minősíthető. Ezekből a veszélyesnek minősített rész 12-41% (évi 55-179 eset) között változott, vagyis a vizsgált élelmiszerek 1-4%-a jelenthetett kockázatot a fogyasztókra. Van okunk azonban a kételkedésre, mivel a kockázati szempontból nem-meghatározott esetek száma igen magas volt. A megítélés kockázati szempontból igen bizonytalanak minősíthető kiváltképpen, ha az állatgyógyszerészeti területhez (később részletesen) viszonyítunk.

A 2012-2015 közötti időszakban az ellenőrzésen fennakadt országok közül sorrendben India, Nigéria, Kína, Törökország, Egyiptom, Thaiföld, Vietnam és Kambodzsa szermaradékos élelmiszerei emelhetők ki. Európai országok közül Spanyolország, Hollandia és Olaszország említhetők. A növények elemzése a bab (nigériai), paprika (kiemelkedően a chili), szőlő (perui, egyiptomi, olasz), okra (indiai) és padlizsán (dél-ázsiai) fogyasztásának kockázataira mutat rá, természetesen a termék eredete szerint. Hatóanyagok körül sorrendben a carbendazim^* (gombaölő), dimethoate (rovarölő), carbofuran^* (talajfertőtlenítő), dichlorvos^*, ethephon (regulátor), triazophos^* és chlorpyriphos említhetők kiemelt helyen. Míg a triazophos^* (kínai pomelo és indiai okra) 2012-2013 között volt jelentős előfordulású, addig 2014-2015 között a dichlorvos^* (nigériai bab-félék), dimethoate/omethoate^*, carbofuran^* és chlorpyriphos (rovarölők) a jellemzők. 2013-2015 között kitüntetett helyen szerepelt minden évben a carbendazim^* (20. ábra). A mintánkénti legalább ötféle szermaradék az ázsiai konyha fűszereit (pl. curry, chili) jellemezte elsősorban.

20.ábra: Veszélyes kockázati besorolásat kapott szermaradékok 2012-2015 között a RASFF jelzései szerint

A nehézfémtartalom kiugró koncentrációit vizsgálva a higany- és kadmiumsók (igen sok közülük rákkeltő) jelenléte gyakori, elsősorban kardhal-, tonhal- és szardíniamintákban. Marokkó és Thaiföld szerzett e területen rossz megítélést. A feldolgozás alatti krómszennyezés az Egyesült Államokban és Kínában súlypontos.

Emberre patogén, táplálkozási eredetű mikroorganizmusok közül a Salmonella-fajok okozta riasztások teszik ki a kifogásolt esetek felét. Legfőként dél-ázsiai országok termékei voltak fertőzőek (Banglades, India, Thaiföld és Vietnam), bár 2012-2013-ban Brazíliából származó fagyasztott csirke is a kifogásolt tételek közé került. A Listeria monocytogenes okozta fertőzés viszont az európai minőségi élelmiszereket is jellemzi/jellemezte, így a lengyel és dán füstölt halat, a francia és olasz sajtokat, a belga pástétomot, továbbá az olasz sonkát és szalámit. A gyártók itt gyorsan intézkedtek a további problémák elkerülésére.

A nem termesztéstechnológiai eredetű szerves mikroszennyezők megjelenése a feldolgozással hozható összefüggésbe. Ezek közül kiemelhetők a teflon elterjedését követő konyhai műanyag eszközök, amelyek előállítása során sokféle vegyi anyagot használnak fel. Elsősorban a kínai eredetű műanyag merőkanalakban és sütőlapátokban a formaldehid, a primer aromás aminok és a melamin jelentős koncentrációját mutatták ki. A fogyasztó hatású funkcionális élelmiszerek összetevői között 2012-2013-ban synephrine-t (Csehország) és yohimbine-t (Egyesült Államok) mutattak ki, de phenolphthalein-tartalmút (Kína) is találtak. Az állatorvosi gyógyszerek maradékainak vizsgálata egyébként igen tekintélyes, önálló adatbázist eredményezett (részletesen később). A méz tipikusan az a termék, amiben sokféle antibiotikum és szulfonamid származék megjelent, illetve a dél-ázsiai akvakultúrákból származó garnélarákok és halak emelhetők ki.

Növényi eredetű élelmiszerek közül az olajos magvak (mikotoxinok) vezetik a riasztási listát, ezt követi a friss zöldségek (növényvédő szerek) és gyümölcsök. Élelmiszer-biztonsági szempontból nem kedvező az Egyesült Államok statisztikája (itt az Európában nem engedélyezett gyógynövények élelmiszerekbe való bekeverése esik sokszor kifogás alá), de Németország is igényesebb vásárlónak tűnik, mint eladónak. Az európai hírű spanyol, francia és olasz élelmiszerek biztonságossága mellé is tehető kérdőjel. Magyarország exportélelmiszer-statisztikája egyébként kitűnő; hazánk Japánra és Svédországra jellemző élelmiszer-biztonsági eredményekkel dicsekedhet. Bárha a hazánkban forgalmazott élelmiszerekre is ugyanezt tudnám elmondani. Az viszont a nemzetközi termékek forgalmazása miatt már más képet mutat.

Térjünk vissza a növényvédőszer-maradékok csoportjára, amelyek aránya növekszik, míg a mikotoxinok előfordulása csökken (az EU piaca biztonságosabb helyeket részesít előnyben vásárláskor). Ma közel hasonló a mikotoxinos élelmiszerekkel és növényvédőszer-maradékos termékekkel kapcsolatos intézkedések száma. Növekedik a többszörös szermaradékos termékek köre, ahol néha akár 5-11 hatóanyag (főként az ázsiai konyha speciális fűszerei: curry, chili, hosszú levelű koriander stb.) is számottevő mértékben előfordulhat.

Külön probléma az ázsiai és afrikai eredetű élelmiszerek körében a toxikológiailag súlyosan elavultnak nevezhető hatóanyagok alkalmazásának köre. Ez a legtöbb trópusi gyümölcs (pl. sárkánygyümölcs) érintettségét jelenti. Közülük a klórozott szénhidrogének köre nem a legjellemzőbb, amelyből a RASFF adatbázisa „csak” 144 találatot jelzett (21. ábra). Ma az endosulfan^* maradéka – amit legutoljára vontak ki – a leggyakoribb ebből a csoportból. Az ebbéli szermaradékos élelmiszerek arányát alacsonynak találhatjuk, ha tudjuk, hogy például még az európai talajok jelentős hányadából (akár 40-50%) is kimutatható DDT-^*/DDE-/DDD-tartalom és nem olyan régen még a Budapesti Vegyiművek területéhez közeli lakóházak porában (45. kép) és a házaknál tartott tyúkok tojásaiból is sikerült visszamérni. Vagyis a vizsgálat alá vont hatóanyagok köre is jelentősen befolyásolhatja a találati arányokat.

45.kép: Simon Gergely (Greenpeace) a Budapesti Vegyiművek közelében lévő ház padlásán pormintát gyűjt (Fotó: Alfahír)

A kitettség (expozíció) mértéke – az az időtartam, amikor valamilyen nem-kívánatos hatás alatt állunk, meghatározó szempont a krónikus betegségek kialakulásában. Vagyis minél hosszabb ideig tart a kitettség, annál inkább esélyes betegség kialakulása. Kémiai eredetű anyagoknál egy vegyületnek sokféle tulajdonsággal kell rendelkezni ahhoz, hogy az élelmiszereinkben/vizünkben tartósan megjelenhessen. Az első feltétel az, hogy a bomlás lassú legyen, vagy a keletkező bomlástermékek is hordozzák még a hatást. Példaként sorolhatók fel: DDT^* → DDE és DDD; glyphosate → AMPA; dimethoate → omethoate; benomyl^* → carbendazim^* stb.). A második feltételként említhető, hogy szisztemikus hatású legyen (pl. acetamiprid, carbendazim^*, carbofuran^*, dimethoate, oxamyl stb.), vagyis a növény vegye fel.

21.ábra: Klórozott szénhidrogénekre^* eső összes találatok (144 darab) 2000-2015 között, a RASFF adatbázisában

Ha fentieken túlmenően egy hatóanyag még vízoldható is, akkor a baj sokszoros (pl. acetochlor^*, atrazine^*, glyphosate stb.), mert a felszíni-/talaj-/ivóvizek szennyezése az igen hosszú fogyasztói kitettség felé nyitja meg a kaput. Egy hatóanyag szisztemikus (értsd felszívódó) tulajdonsága a védekezés szempontjából nagyon is előnyös, mert a növényben élő, rejtőzködő kártevők ellen is hat, de a szermaradékok szempontjából komoly rizikótényező. Élelmiszer-biztonsági szempontból ezek azok a hatóanyagok, amelyek mosással és hámozással nem távolíthatók el.

A szermaradék adatok értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy jelentősen emelkedett a kimutatás érzékenysége, és sokszor egyidejűleg csökkent az elfogadható szermaradék mennyisége. Itt érkeztünk el a gyakori szermaradékot okozó csoportból a szerves foszforsav-észterek közé tartozó chlorpyrifos hatóanyaghoz (2015-ben vetette magát észre az európai élelmiszerpiacon), amivel mostanában a NÉBIH-nek is baja van (ez az ellenőrzések szigorára utalóan örömteli), vagyis attól tart, hogy a neonikotinoidos csávázók helyére ez a hatóanyag tolakodik, növelve (itt vannak sürgős teendői) a vele kapcsolatos problémákat.

Jordán László szerint: „Közel háromszorosára (127 ezer kg-ról 320 ezerre) nőtt a méhekre veszélyes klórpirifosz hatóanyag felhasználása.” Hozzátehetem, hogy ez a hatóanyag élelmiszerekben való megjelenésével vívta ki elsősorban a nem-kívánatos minősítést. Ez nálunk készítményeit tekintve jobbára a Cheminova, Dow és Makteshim üzlete, amibe való beavatkozás a NÉBIH szerint is kívánatos. Pontosabban az EFSA által szigorított érték új kockázatértékelést tett szükségessé, ami alapján nálunk alma, körte, csemegeszőlő, paradicsom, paprika (ebben mi is mértük) és fejes káposztában megszűnt az engedélye. Nem érinti mindez a kukoricában való használhatóságot, ahol éppen a kukoricabogár imágója ellen kínál fel a neonikotinoid csávázókkal szemben alternatív technológiát. Vagyis, ha a NÉBIH problémája ez, akkor sürgősen fel kellene lépni ezen a területen, és nemcsak sopánkodni.

A Növényvédelmi Bizottságban való viták során a Greenpeace munkatársainak úgy tűnt, hogy a hatóságiak a neonikotinoid-csávázás EU-moratóriumának következményeként tartja számon a chlorpyrifos megnövekedett hazai felhasználását. Simon Gergely (45. kép) a Fenntartható Fejlődés Bizottság előtti 2016. május 30-ai meghallgatáson válaszolhatott erre: „…nem tudom, hogy a hatóság hogyhogy nem tudta Magyarországon megelőzni azt, hogy ilyen radikálisan növekedjen a klórpirifosz…” felhasználása. Sőt, felvetette, hogy a NÉBIH 2014-ben az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésben a chlorpyrifos hatóanyagot kifejezetten javasolta is használatra.

22.ábra: A chlorpyrifos (CPF) hatása a kognitív képességekre – FSIQ, Full Scale Intelligence Quotient (Forrás: Rauh és mtsi, 2012)

Természetesen messze korábban kezdődött a chlorpyrifos ügye, aminek talán most a végét látjuk. Az FDA (Food and Drug Administration, USA) kimutatásai szerint már 1993-ban az élelmiszerekben előforduló három legjelentősebb hatóanyag egyike volt az Egyesült Államokban. A másik két hatóanyag (DDT és malathion) már nem használható, vagyis a chlorpyrifos szívós túlélő. A gyakori szermaradék volt az oka annak, hogy az Egyesült Államokban ez a hatóanyag komoly figyelmet kapott, majd a vele kapcsolatos határértékeket megszigorították. Ez a szermaradék az európai élelmiszerpiacon csak mostanában kezdett kiemelkedő problémát okozni (20. ábra), mivel 2015-ig az Európai Unió közel harmincszor megengedőbb volt vele szemben, mint az Egyesült Államok. Ezt törölte a mostani uniós szigorítás.

Az intézkedésekben minden bizonnyal fontos szerepet játszott egy 2011-ben megjelent tanulmány, amely szerint az idegrendszer korai fejlődését befolyásolja ez a hatóanyag. Vizsgálatok szerint, akik a magzati korban nagyobb koncentrációban találkoztak vele, azok alacsonyabb intelligenciára, sőt későbbi idegrendszeri panaszokra, így koncentrációzavarra, vagy akár hiperaktivitásra is nagyobb eséllyel számíthatnak. 2012-ben a további vizsgálatok ezeket az eredményeket megerősítették, és az IQ-érték jelentős romlását mutatták ki magas szermaradék-kitettségnél (22. ábra). Hormon- és immunmoduláns hatást is tulajdonítanak a chlorpirifos-nak. Kedvezőtlen mellékhatás-profilja miatt a PAN (Pesticide Action Network) a globális kivonásában látná a megoldást.

A neonikotinoidok vs. chlorpyrifos ügye is jellemző példája a mai kémiai növényvédelem súlyos dilemmáinak, ami a területen alkalmazott szükségtechnológiákból ered. Meghökkentő, hogy a világ növényvédőszer-fejlesztése miként lassult le és a mai gyakorlat miként küszködik a toxikológiailag elavult hatóanyag-választékkal. A választásaink ma jobbára arra korlátozódnak, hogy mely megoldásból származik kevesebb rossz.

A következő rész címe: Minisztériumi stílusgyakorlatok – Vándorszöveg-gyűjtés (Fapados agrokemizálás N^o11)

Darvas Béla