Bezárás
Biotechnológikaland

Rákkeltéssel gyanúsított hatóanyagok Európa növényvédelmében – a glyphosate toxikológiai minősítése

(Biotechnológikaland No8)

Sokkal későbbre szántam ezt a rész, de a pillanatnyi események (a glyphosate európai termesztési engedélyének esetleg 15 éves meghosszabbítása) elkerülhetetlenné teszik, hogy éppen ez következzen. Azt gondolom, hogy a toxikológia jelenlegi tíz legjelentősebb ügye közül az alább vázolt az egyik.

A glyphosate nevű totális gyomirtó ma a világon a legjobban fogyó generikus készítményekben fordul elő. A haszonnövény kelése előtti felhasználású felszívódó hatóanyag számára a növényi géntechnológia teremtette meg a lehetőséget a kelése után való felhasználás felé, de terjed az állományszárítási célra való használata is, ami könnyen szermaradék-problémákkal járhat. Kínai gyártók a mostani mennyiség sokszorosának gyártására is képesek. A gyártásra felépített kapacitás ma fél teljesítménnyel is ellátja a világot. A szunnyadó kapacitás a technológia európai bukdácsolása miatt (vetési engedély ezen a területen nincs) a glyphosate-tűrő növények széleskörű termesztésének elmaradása miatt alakult így.

Jelentős számú genetikai esemény fűződik a glyphosate-tűrés képességéhez. Az 1. táblázat csak az Európai Unió engedélyezés rendszerében előrehaladást elért fajtacsoportokat sorolja fel. Közülük is csak az egyszeres módosításokat, vagyis ezek többszörös módosításokban (stacked event) is előfordulhatnak. A terméknevek között a Roundup Ready a leggyakoribb, amelyek használata a Roundup nevű gyomirtóval párosul.

A glyphosate-tűrést többféle gén segítségével lehet elérni. Leggyakoribb ezek közül a hatóanyag receptoraként működő enol-piruvil-sikiminsav-5-foszfát-szintetáz (EPSPS) enzim helyett a glyphosate-ra nem vagy kevésbé érzékeny EPSPS enzimfehérje termeltetése a GM-növényben az azt kódoló epsps gén bevitelével. Az epsps transzgének közül a cp4 epsps a legrégibb változat, amely az Agrobacterium tumefaciens CP4-es törzséből származik. Az m epsps és 2m epsps az előzőtől eltérően kukoricából származnak, és a fejlesztés egy haladottabb változatát képviselik. Az epsps grg23ace5 az Arthrobacter globiformis-ból leírt, de már szintetikus génváltozat.

A másik lehetőség a növényben olyan enzim termeltetése, amely a glyphosate-ot lebontja. A gox247 gén az Ochrobactrum anthropi-ból származik és a glyphosate-oxidáz enzimet kódolja, aminek hatására a glyphosate-ból fitotoxicitás szempontjából kevésbé hatékony közti termék: amino-metil-foszfonsav (AMPA) és glyoxylate keletkezik. Szermaradék szempontból ezekre a bomlástermékekre kell számítani. Az AMPA – ami a természetes környezetünkben ebből a molekulából is jócskán keletkezik – vízszennyező és hormonmoduláns hatása is ismert.

 1Btabl

1.táblázat: Az Európai Unió engedélyezési rendszerében érvényes dokumentációval rendelkező/tárgyalás alatt lévő glyphosate-tűrő fajtacsoportok listája a GMO Compass adatbázisa alapján (ellenőrzés az ISAAA adatbázisával)

Megjegyzések: RR – Roundup Ready; I – import és feldolgozás, F – takarmányba és élelmiszerbe keverhetőség, C – vethetőség; nptII – kanamicin-rezisztencia gén; M – egyidejűleg több célra módosított genetikai esemény

A gat4621 és a gat4601 gének a Bacillus licheniformis-ból származnak. Az általuk kódolt glyphosate N-acetil-transzferáz a glyphosate-ból N-acetil-glyphosate származékot képez, ami megjelenhet a szermaradékok között. Talán mondanom sem kell, hogy a bomlástermékek jó részéről a toxikológia még nem gyűjtött kellő ismeretet.

Akár glyphosate-tűrő EPSPS, akár a glyphosate fokozott lebontása révén, a módosított növények lényegesen magasabb glyphosate-terhelést képesek elviselni, mint természetes társaik, viszont bennük – mindenért fizetünk valamilyen árat – több glyphosate-maradékra lehet számítani. Előbbi esetben egyszerűen azért, mert az így termeszthető növényeket a glyphosate nagyobb vagy gyakoribb dózisával kezelik, utóbbiban azért (is), mert a – stabilabb – bomlástermékek magasabb szinten termelődnek.

A glyphosate-tűrő (RR) növények tulajdonosainak többsége nem vetési, hanem forgalmazási engedélyt célzott meg Európában. Ennek oka lehet, hogy az EU tagországait vásárló szerepben képzelik el a nemzetközi cégek, másrészt, hogy itt az elutasítás egyáltalán nem elképzelhetetlen következmény, ami egy termék megítélését máshol is erodálja.

Így viszont az EU tagországaiba dél-amerikai glyphosate-tűrő szójadara és -pép beszállítására kerül sor. Ezek takarmányokba keverése a gyakorlat, azonban a szójatartalmú élelmiszereinkbe keresztszennyezés formájában ma már gyakori a ~0,1% koncentráció.

A glyphosate vízoldhatósága a környezetünkben való gyors eloszlását teszi lehetővé, ilyen módon a hatóanyag megjelenik a felszíni vizeinkben. Európában alacsonyabb szinten, mint az Egyesült Államokban, ahol az RR-növények előfordulása gyakori. Ugyanakkor Európában is diffúz szennyező, Franciaországban hegyi patakok vizében is kimutatták. A felszíni vizekből a szennyezés ivóvizeinkbe és élelmiszereinkbe kerülhet. Nem véletlen a német sörben (az árpa 20%-át deszikálják) és a brit péksüteményben (felhasználása gyors emelkedést mutatott) való megjelenése. Az emberi vizeletből való kimutathatósága nem meglepő, hiszen így ürül. Anyatejben való megjelenését vitatják. Az RR-gyapot következtében az argentin tamponokban való glyphosate és AMPA szermaradék előfordulása is ismert.

A RASFF adatbázisa 2011-2012-ben húsz esetet tart nyilván a glyphosate maximálisan elfogadható szermaradék-érték (Maximum Residue LevelMRL) feletti előfordulásáról, és meglepő módon mindegyik lencséhez fűződik. Kanadából (<11 mg glyphosate/kg), Németországból (35 mg glyphosate/kg) és súlypontosan Törökországból (<7 mg glyphosate/kg) származó lencseszállítmányok akadtak fenn az európai ellenőrzésen. A kimagasló szermaradék-értékű németországi lencseszállítmány biotermékként volt feltüntetve (ezt is deszikálhatták), mint a legtöbb glyphosate-maradékot tartalmazó lencsetétel is. Ezeken a helyeken a biotermesztés bizonyosan szabályt szegett.

A Codex Alimentarius glyphosate-ra vonatkozó MRL értékei meghökkentő változatosságot mutatnak, és folyamatos emelésre kerültek. Száraz lencsére például 5 mg glyphosate/kg ez az érték, de az Európai Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága növényvédőszer-adatbázisa (EC DG SANTE) szerint 10 mg/kg is „elfogadható”. Tojásban, tejben és húsfélékben 0,05 mg glyphosate/kg az MRL érték (az EC adatbázisban is, bár disznóvesére 0,5, marhavesére 2 mg/kg), míg takarmányozási célú lucernában és egyéb szénafélékben 500 mg glyphosate/kg is „rendben lévő”. Száraz kukoricaszárban 150 mg glyphosate/kg az MRL érték, míg kukoricaszemben 5 mg glyphosate/kg (az EC adatbázisban 1 mg/kg). Olajrepcében és gabonafélék magvaiban viszont 30 mg glyphosate/kg érték az elfogadott. Abszolút érthetetlen a búzára és rozsra vonatkozó érték (az EC adatbázisban ez 10 mg/kg), hiszen a belőlük készült kenyerek/péksütemények mindennapi fogyasztásúak (expozíció!), vagyis az ún. fogyasztói kosárban hangsúlyosan jelenlévők. Ezekben a kultúrákban az érésvégi állományszárítást célzó kezeléssel (deszikálás) jelenhetnek meg a magas maradékértékek.

Nehéz azt feltételezni, hogy a kiemelkedő szermaradékú lucernával és szénával takarmányozott tehenek teje alatta maradhat a megadott alacsony értéknek. A cp4 epsps gént tartalmazó MON-00101-8 vagy MON-00163-7 lucernák dokumentációi – ahol ez mindennapi problémává válhat – az EU-ban még benyújtásra sem kerültek. Szójára az MRL érték 20 mg glyphosate/kg. A szója virslikben és felvágottakban húspótlóként szerepel; a csere (400-szor magasabb MRL érték) a glyphosate-tartalmat illetően igen előnytelen.

A glyphosate és leggyakoribb formázó anyaga a polietoxilált faggyúamin (POEA) is hormonálisan aktív vegyületként ismert. A glyphosate-ot vádolják kétéltűeken és madarakon teratogenitással. A WHO IARC listája ’2A’ minősítéssel látta el, vagyis emberen valószínű rákkeltő. Korai jelek mutattak már ebbe az irányba, és többféle napjainkban terjedő betegség kialakulásában is közreműködhet. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority, EFSA) szerint, az élelmiszerekben fogyasztott mennyiségeket tekintve a rákkeltés kockázata nem valószínűsíthető. Az európai szervezet – a német Szövetségi Kockázatbecslési Intézet (Bundesinstitut für Risikobewertung, BfR) értékelésére támaszkodva – nem tartja tehát kellőképpen (!) kockázatosnak, és továbbra is javasolja a mezőgazdasági használatot. Mindehhez azonban a naponta egészségügy kockázat nélkül elfogyasztható mennyiséget, a megengedhető napi bevitel (Acceptable Daily IntakeADI) értékét 0,3 mg/testtömeg kg/nap mennyiségről 0,5 mg/testtömeg kg/nap mennyiségre emelte, ami jelentős felháborodást váltott ki. Hol vannak ugyanis az erre vonatkozó kísérletes bizonyítékok?

2012-ben igen sokan kommentálták Gilles-Érik Séralini szakcikkét, amely szerint a glyphosate-tűrő kukoricával etetett vagy glyphosate-tal itatott patkányokkal végzett, egész élettartamra szóló kísérletben, idős korban terjedelmes méretű emlődaganatok alakultak ki. Nagyobb számban, mint a kezeletlen kontrollban. Séralini és munkatársai akkor már évek óta különböző sejtvonalakon a Roundup mellékhatásait vizsgálták. Az évtized toxikológiai botrányát kiváltó cikk nekem nem tetsző dolgokat is tartalmazott, amit az Élet és Irodalom-ban írtam meg. A szóban forgó cikk végül visszavonásra került, de a szerzői a cikk átdolgozása után megjelentették máshol. A kritikai utóélet a fontos tudományos eredmények többségének sorsa; amit a közvélemény figyelemre sem méltat, az persze megússza ezt. Nem állítom, hogy ezek a munkák nem befolyásolhatták a jelenlegi történéseket, de az IARC feldolgozásában nem ezek az eredmények kerültek hangsúlyos szerepbe.

Kétségtelen, hogy bizonyosan rákkeltőnek minősített élvezeti cikkek maradtak az élelmiszerláncban, hiszen a dohányáruk és az alkoholos italok ilyenek, de a fogamzásgátló gyógyszerek sem más kategória. Viszont jó kérdés, hogy élelmiszertermelési gyakorlatban kell-e tartani olyan hatóanyagot, amit a veszély oldaláról az IARC rákkeltéssel gyanúsít? Sokféle szempontból kell mérlegelni az EFSA beavatkozását. A nemzeti állásfoglalások megfogalmazását most végzik; Franciaország, Olaszország és Hollandia pillanatnyilag nem ért egyet az EFSA véleményével és több ország fontolgat szigorító lépéseket.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (International Agency for Research on CancerIARC) 2015. március 20-án a 112-es kötetében tette közzé, hogy a glyphosate2A minősítésű, emberen valószínű rákkeltő. A generikus forgalmazású glyphosate körüli vita minden bizonnyal a hatóanyagok közüli legkomolyabb lesz, hiszen pillanatnyilag a növényvédőszer-gyártók legnagyobb üzletét és a géntechnológiai ipar üzletének meghatározó szeletét képező glyphosate-tűrő növények körét támadja, melyek alkalmazása a glyphosate használatára épül. A hatóanyag érdekében az EFSA máris felszólalt, és az IARC által képviselt veszély alapú megítéléssel szemben a kockázat alacsony voltára hivatkozva további 15 évre javasolja a glyphosate engedélyezésének meghosszabbítását. Nem mellesleg az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (United States Environmental Protection AgencyEPA) sem tartja rákkeltőnek (’E’ besorolású nála). Ezen a ponton elérkeztünk a nagy nemzetközi minősítők munkájának tökéletes diszharmóniájához, ahol ugyanazt az esetet teljesen másként ítélik meg (2. táblázat).

A növényvédő szerek vs. karcinogenitás kérdése azonban ennél a kiemelt ügynél sokkal szélesebb körű. Ezen a területen az IARC és az EPA a két legjelentősebb minősítő. 2005-től az EPA új minősítési rendszert vezetett be, amely az eredmények áttekintését még nehezebbé tette. A National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH) Globally Harmonized System for Classification and Labelling of Chemicals (GHS) rendszere próbálja közös nevezőre hozni az eltérő jelöléseket (lásd a linken található 2. táblázat), ami szerint emberen rákkeltő (’1A’), feltételezett rákkeltő (’1B’) és rákeltéssel gyanúsított (’2’) jelölésekre egyszerűsíti a két szervezet minősítéseit.

2015-ben ismert növényvédőszer-hatóanyagok közül az IARC húszat, míg az EPA százkettőt gyanúsít rákkeltő hatással. A két minősítő között sincs egyetértés; csak nyolc közös minősített van, de ezekből csak három esetben azonos a vélemény (captafol1B’; dichlorvos és parathion2’). Mindez jelentős teher az adatok értékelését és használhatóságát tekintve.

2Ctabl

2. táblázat: Rákkeltéssel gyanúsított növényvédőszer-hatóanyagok

Megjegyzések: az ’Sc’ (= ‘C‘) vagy ’Lb’ (= ‘B‘) 2005 utáni EPA minősítés; az ‘Év’ a hatóanyag publikálására vonatkozik

Magyarországon (= EU-ban) még ma is forgalomban lévő hatóanyagok közül az IARC feltételezi (’1B’) a glyphosate rákkeltő hatását. Lényegesen több hatóanyag található ezzel a minősítéssel az EPA listáján (2. táblázat), de nincs közöttük a glyphosate. Kertészkedők számára most érkezett el a pillanat, hogy átnézzék a sufniban lévő, növényvédelmi célra használt dobozaikat és flakonjaikat. Az IARC gyanúsítja (’2’) a 2,4-D (az EPA szerint ez nem valószínű) és a chlorothalonil (az EPA szerint ez már ’1B’ minősítésű) hatóanyagokat (2. táblázat). Az IARC most először jelölt meg emberen bizonyosan rákkeltő növényvédő szereket. Ezek az 1,2-diklór-propán (Telone, Nematox) és a lindane (= γ-HCH; Steward, Terra-Tox).

16rakos sejt

16.ábra: A daganatképződés kezdeti lépése – igazodásra képtelen, új sejtpopuláció jelenik meg (Fotó: UGREEN 3S/Shutterstock)

Az EU növényvédelemre engedélyezett (pozitív listán lévő) hatóanyagai között 38 olyan hatóanyagot találunk, amelyet a két szervezet közül valamelyik rosszindulatú betegség valószínűségének növelésével vádol. Az EU élelmiszerpiacán bárki megjelenhet, és az EU-n kívüli országból érkező termékekkel kalkulálva, már 114 olyan hatóanyagról beszélhetünk, amelyeket karcinogenitással gyanúsítanak (16. ábra). Nem tartom véletlennek, hogy az onkológiai intézetek dietetikusai a biotermékek fogyasztását javasolják a betegeiknek. Minden bizonnyal ez is egy része lehet a kezelésnek.

A glyphosate 2015-ös felülvizsgálatakor az IARC külön kezelte a permetezőmestereken végzett epidemiológiai vizsgálatokat. Itt mindig készítményről van szó. Esettanulmányokat vetett össze, ami főként vérképzőszervi betegségekre (non-Hodgkin limfóma, mielóma multiplex, leukémia) vonatkozott. A tanulmány külön értékelte az állatkísérleteket. Egérbőrön tumorpromóter szerepet tulajdonítanak a készítményeknek. Elemezték a glyphosate felvételét és sorsát az emberben, valamint hatásmechanizmusát. Értékelésük szerint csak korlátozott bizonyíték fűződik a glyphosate emberen való rákkeltő hatásához, állatkísérletben viszont elégségesek az adatok a rákkeltő minősítéshez. Ebben döntő szerephez jut a készítmények genotoxicitása (mikronukleusz-képződés) és a kiváltott oxidatív stressz.

Felmérések szerint a non-Hodgkin limfóma előfordulásának kockázata növekszik a növényvédő szereket felhasználók körében. Mindezt a glyphosate-tartalmú készítményekre is érvényesnek találták. Az Egyesült Államok kukoricaövezetében csak glyphosate-tartalmú készítményekre fókuszálva a legtöbb rosszindulatú betegségre elvégezve az elemzést, csak a kóros plazmasejt-szaporodás (myeloma multiplex, plasmocytoma) előfordulási gyakoriságának enyhe növekedését tapasztalták. A mielóma a rosszindulatú hematológiai betegedések mintegy 10%-át teszi ki. Mások egérbőrrák-modellkísérleteik alapján arról számoltak be, hogy a glyphosate több speciális fehérje indukciója miatt bőrtumorok promótere lehet. Pár éve azt találták, hogy a glyphosate a hormonfüggő mellrák (T47D) esetében az ösztrogénreceptoron keresztül fejti ki a hatását. A glyphosate felhasználása a szójában annak fitoösztrogén-tartalmával (genisztein) még hangsúlyozottabb lehet.

Az EFSA – saját alapító okirata szerint és a kérdésben Németország, a raportőr tagállam részéről a BfR értékelésére támaszkodva – a kockázat alapú megközelítést alkalmazza. E szerint nem tartja az emberen a rákkeltők közé sorolhatónak a glyphosate hatóanyagot. Indoklásában az IARC anyagában sokféle hiányzó bizonyítékot említ. Vitatja, hogy az elvégzett vizsgálatokban kizárható volt a glyphosate gyártási szennyező anyagai közül az N-nitrozo-glyphosate vagy egyik bomlási végtermékének, a formaldehidnek a hatása. Nem találták nyomát N-acetyl-glyphosate és N-acetyl-AMPA toxikológiai megítélésének, amelyek a glyphosate-tűrő növények egy csoportjában szermaradékként előfordulhatnak.

Mindezt szerintem éppen ellenkező előjellel kellett volna kezelni, vagyis hiánypótlásra felszólítani az illetékes gyártókat és fajtatulajdonosokat. A BfR szerint az IARC embert illetően pár epidemiológiai tanulmányra támaszkodott csupán és sokat – amelyek nem számoltak be hatásról – figyelmen kívül hagyott. Ez azonban nem vitatja a veszély létezését csupán a hatóanyag kockázatát vitatja, amit nem téveszthetünk szem elől. Több ország szakértői sem értenek egyet pillanatnyilag az EFSA álláspontjával, Belgiumban tiltást fontolgatnak arra az esetre is, ha az EU meghosszabbítja a hatóanyag engedélyét.

Én azt gondolom, hogy a teljesen eltérő megítéléssel a nemzetközi szervezetek veszélyes vizekre eveznek a kémiai eredetű rákkeltés területén, és a jövőben azok a termékek, amelyekhez jelentős gazdasági érdek fűződik, nem lesznek eltávolíthatók a környezetünkből és az élelmiszerláncból. Nem úgy látom, hogy az EFSA az európai fogyasztók érdekeit képviselné ebben az ügyben, és azt végképpen nem értem, hogy miért gondolja azt, hogy a kezelést végző – erősen kitett – népességet nem kell azonos súllyal védeni. Baj van a hatóanyag alapján való értékeléssel is, hiszen a mindennapjainkban megjelenő készítmény már gyártási szennyezőket is tartalmaz, a tárolás során bomlástermékei képződnek és a formázás során biológiailag aktív vegyületek is részét képezik a komplex hatásnak. A minősítők munkájának zavara sokszor visszavezethető erre.

Magyarországon pillanatnyilag 46 (!) glyphosate-tartalmú készítmény (pl. Glialka, Glyphogan, Glyphos, Kapazin, Roundup, Taifun stb.) kapható; forgalmazóik: Adama, Agria, Agro-Chemie, Arysta, Barclay, Cheminova, Dow, Monsanto, Nufarm, Pinus, Sharda, Sinon és Syngenta. A készítményeket bárki megveheti (III. forgalmi kategória), vagyis hozzáértés nélkül szabadon felhasználhatja.

Fűződik-e hazai gazdasági érdek a környezetünket szennyező, rákkeltéssel gyanúsított hatóanyag és készítményeinek termelésben tartására? Személyesen úgy gondolom, hogy nem, s a gyomirtásban való helyettesíthetősége is könnyen megoldható. Meg kellene végre érdemben szólalnia a hazai egészségügynek is, bár az Országos Kémiai Biztonsági Intézet önállóságát éppen mostanában szűntetik meg. A környezet-egészségügy világszerte felértékelődik, észre kellene végre venni ezt a hazai döntéshozóknak is, kiváltképpen ilyen döbbenetes, rákos elhalálozásra vonatkozó nemzeti statisztikával, mint a miénk.

A következő rész címe: Kinek a befolyása erősebb? – a karaván halad (Biotechnológikaland No9)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom