Bezárás
Biotechnológikaland

Walker nagykövet úr munkavacsorája – GMO-Kerekasztal

(Biotechnológikaland No14)

Az Egyesült Államok, Argentína és Kanada 2003 májusában pert indított a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization, WTO) előtt az Európai Unió ellen, amelyben támadta annak GMO moratóriumát. A WTO az áruk szabad áramlásának elvére hivatkozva a nemzetközi kereskedelmi jogszabályokkal ellentétesnek ítélte az európai válaszlépést, ami után Európa kénytelen volt megnyitni kapuit a GM-fajták előtt, ha nem kívánta kockáztatni egyébirányú kereskedelmi kapcsolatait. Innentől a szálak a nemzeti érdekek speciális csatornáiban futnak már tovább.

A GM-kukoricától érintett (kiemelhetőn Franciaország, Magyarország és Olaszország), döntéssel ellenkező új (vagy magukat időközben meggondoló) tagállamoknak maradt az a megoldás, hogy védzáradéki eljárás keretében, ideiglenesen korlátozzák a kibocsátást, amennyiben az európai engedély megadása óta új tudományos bizonyítékot gyűjtöttek. Mindezen Ausztria már 1999-ben túl volt, hiszen az akkori közösségből egyedüliként hirdetett a MON 810-zel kapcsolatban vetési moratóriumot.

2003 márciusában az Egyesült Államok leköszönő nagykövete, Nancy Goodman Brinker véleménycikket tett közzé a Világgazdaságban. A korábbi üzletasszony – a családja összesen 125 ezer dollárt költött George W. Bush kampányában, amiért nagyköveti pozíciót kapott – azt tudatta velünk, hogy amennyiben az Európai Uniótól eltérő véleményt alakítanánk ki, abban az esetben jól jövedelmező állások létesülnének Gödöllőn és Martonvásáron. A multinacionális cégek érdekei vajon miként késztethetnek egy nagykövetet arra, hogy azokat az általa képviselt állam kitüntetett szempontjaként tüntesse fel?

A MON 810 a Monsanto nemzetközi vállalat fajtacsoportja, miért favorizálja – ha közvetve is – az Egyesült Államok leköszönő nagykövete Magyarországon? Nos, valószínűleg azért, mert vezető terméket eladni a cégnek sürgető, különben megroppan a vállalat és az a nemzeti befektetőket, részvénytulajdonosokat is érinti. Feltételezem, hogy a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerséggel (TTIP) kapcsolatos egyesült államokbeli nyomulás ezért is nagyon hangsúlyos a géntechnológiai úton módosított növények és élelmiszerek területein. Nehéz elképzelnem, hogy a magyar GMO-mentesség hirdetése elkerülné az Egyesült Államok figyelmét és ezt beleegyezően nyugtázná.

Térjünk vissza 2003-ba, hazánk az egyik legjelentősebb európai kukoricatermelő. Kézenfekvő taktika egy gazdaságában ingó, normális kutatásellátásról álmodó ország K+F szeletét megcélozni.

Májustól – Kenyeres Sándor támogatásával – a Talentis nevű cég PR-kampánnyal indult, amely célul tűzi ki azt, hogy a zsámbéki-medencében húsz év alatt létrehozza „a magyar Szilícium-völgyet”. A K+F+I terveket lobogtató projekt megszerezte az akkori kormány miniszterének (Magyar Bálint) támogatását is. A MTA elnöke is aktivizálta a kérdésben magát. Mára a Talentis céljai inkább kereskedelmire módosultak, amelyben a térségfejlesztésen van a hangsúly.

Telt az idő és 2005 szeptemberében Brinker utódja, George Herbert Walker III munkavacsorára hívta azokat a személyiségeket, akiknek valamiféle befolyásuk lehet a MON 810 magyarországi megítélésében. Akkortájt a kelet-európai térséget egy háborús helyzetekben (értsd IRA ügyek) is alkalmazott Egyesült Államokbeli konfliktuskezelő járta be, aki elit egyetemen végzett jogot. A budapesti vacsorán a környező országok amerikai nagykövetségeinek agrárügyi vezetői is részt vettek.

A 155-ös busszal érkeztem a Libegő mellett lévő zugligeti villához, ahol az Egyesült Államok nagykövetének rezidenciája van. A rezidenciához közeli elkerített részen – csak utólag látom, hogy biztonsági okok miatt kép sem tehető fel a netre – Kiss József (SzIE) várakozott. Talán nem akart az első lenni. Csak ő tudja miért volt udvarias velem, hiszen a GMO-ügyekben betöltött szerepe számomra már akkor sem volt szimpatikus és ezt nem igazán lepleztem.

Egy szűk, egyemberes lépcsőn jutottunk fel a rezidencia felső szintjére. Valaki később azt mondta, hogy ott világítottak át bennünket. Nem tudom, de tény hogy az elegancia legcsekélyebb nyomát sem véltem itt még felfedezni, sőt eszembe jutott egy távoli ismerősön padlásműterme, amihez hasonló lépcső vezetett. Fent, a tágas kertben a nagykövet felesége fogadott bennünket, ahol megterítettek különféle olcsó rágcsálni valóval. Monkey food – emlékszem még a liverpooli időkből, miként nevezték az angolok az efféléket.

Jóska elcsevegett az nagykövet feleségével. Talán az időjárásról beszélgettek vagy a kellemes tea ismérveiről. Én ezeket a leckéket kihagytam a nyelviskolában. Aztán érkeztek a többiek: Bedő Zoltán (MTA MKI), Vass Ilona (NKTH) és Illés Zoltán (Fidesz). Zoltán érkezése után volt kivel beszélgetnem és miről. Azt mondta, hogy a vacsora végén hazavisz, mindenképpen várjam meg. Megérkezett a nagykövet is, szélesvásznúan mosolygó állapotában. A saját embereivel kommunikált. Láthatóan ez nem az ő estéje volt, hiszen egy, az Egyesült Államokból ideutazott professzionális válságkezelő beszélget majd velünk. Az elnök küldte. Kisvártatva meg is érkezett, afféle fodros, apró virágmintás, bohókás otthonka volt rajta. Feltéve, ha ott így hívják az efféle. Teljesen úgy festett, mint az édes madám a gyarmatokon. Úgy is beszélt, nevetgélt és azt metakommunikálta, hogy néha háromig sem tud számolni. Itt megteheti, a bennszülötteknek ez komfortérzéssel szolgált.

Betereltek bennünket a vacsorára, ahol szervírozták a szupét. A munkavacsora egyébként a vacsorafajták legpocsékabbja. Ugyanis a válságkezelő egyenként szólítja a magyar vendégeket és kéri, hogy mutatkozzanak be, majd mondják el véleményüket a növényi géntechnológiáról, a fajtatulajdonosokkal való viszonyukról és a jelenlegi problémáikról. Eközben azonban a szupé egykedvűen hűl. A spárgára rádermed az ő vajszegény petrezselymes mártása, vagyis szánalmas hétköznapjainkban landol a nagy gasztronómiai ígéret. Aki csipeget is keveset meg kell azt fontolnia, hogy miként tegye, mert bármely pillanatban felé fordulhat a madám és kérdezhet valami egyszerűt, amire nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Ő ugyanis nem éhes, csak egyenes derékkal ül, mosolyog, párnás kis kezeit az állának magasságában összekulcsolva. Érdeklődik, hogy mit oldhatna meg. Mi teletömött szájjal megszólalva kockáztatnánk a bugris fulladozást.

A válságkezelőről hamar kiderül nekem, hogy éles eszű. A pótkérdései buktatják le. Ezeknél másodpercekre a metakommunikáció is megváltozik. Nem akarom hinni, hogy alulbecsülteti magát, és a sok „okos” férfiból csak úgy árad a szó. Nevetgélése és gesztusai mögött jelentős feldolgozó kapacitás húzódik meg, de erről csak az árulkodik, hogy a beszélgetéseket alig észrevehetően ő irányítja. Lekeveri a rutinszövegeket és figyeli az eredetit.

Kiss József elmondta, hogy nagyszerű együttműködőnek találták a Monsanto-t. A vizsgálataik nem mutattak ki mellékhatásokat, bár még az eredmények kiértékelését nem zárták le. Bedő Zoltán ugyancsak nagyon elégedett. Intézete az MTA MKI a nemesítés egyik eszközét látja a növényi géntechnológiában. Elmondta – kétely egy csöpp sem –, hogy ők kellően felkészültek a szoros együttműködésre. Illés Zoltán ismeri a diplomácia játékait. Köröket fut, hoz is meg visz is. Visszakérdez, mint egyenrangú partner. Magyarország – mondta – igen kritikus a kibocsátással kapcsolatban. Vass Ilona kezelte éppen a hazai pályázati alap pénzét. Szövegében az udvarias fordulatok együttműködő metakommunikációval keveredtek.

Én (MTA NKI) a hazai környezettudományi kísérletekről beszéltem, és arról, hogy két vetőmagminta után nem kaptunk már a Monsanto-tól vetőmagot, vagyis nem tudok az együttműködési hajlamot illetően olyan kedvezően nyilatkozni, mint Kiss és Bedő urak. Ideális voltam a munkavacsorai „gyertyaoltáshoz”.

Frissen búcsúzkodtunk. A munkavacsora szép látványa maradt csak meg, ízei semmiképpen. A válságkezelő azt mondta nekem elköszönésként, hogy velem szívesen beszélgetne még. Legfőként az érdekelné, amit nem mondtam el. Tudta. Teljesen igaza volt. Bezáródok, ha játszanak velem.

Zoltán megvárt. A kocsijában beszélgettünk. Azt kérdezte, hogy miért azok vettek rész itt akik. Vass Ilonát érti és engem is, hiszem a MTA NKI eredményei széles körben elterjedtek a diplomáciában. Ez meg is lepett, mert én személy szerint ezért semmit sem tettem. Kiss Jóskát félig érti, hiszen a Monsanto fajtáját vizsgálta és eredményei elnyerték annak tetszését, de ez még nem szokott elégséges lenni. Később aztán az intézete megbízást kapott a Pioneer-től, aminek témavezetését hamarosan átadja egy kollégájának, azt követően, hogy sokak meglepetésére taggá választják az EFSA GMO Paneljében.

Bedő Zoltán akkor és ott nekünk semmit sem mutatott, már a készséges társalgási hangvételen túl. 2006. január 26-án jelenti be Marton L. Csaba, hogy a martonvásári intézet titkos szerződés kötött a Monsanto-val (a tárgyalások 2005-ben kezdődtek), amely célja két genetikai esemény martonvásári kukoricafajtákba való kerülése. Két hónap múlva, 2006. március 23-án a martonvásári kutatóba ellátogat a nagykövet. Ez az időszak, amikor a hazai vezetők meglehetősen elbizonytalanodtak és a magyar moratórium álláspontjának ismertetését is éppen Bedő úrra bízták (lásd később).

A kocsiban Illés Zoltán azt mondta, hogy gondoljam végig egy szakmai tanácsadó szervezet létrehozását. Nekem biztosan menne megszólítani a kérdésben felelős munkát vállalókat. Nem mondtam akkor igent; gondolkodtam rajta.

Hamarosan a GMO-Kerekasztal szervezésébe kezdtem, ami 2005. szeptember 15-én 16 alapító taggal (az ábrákon bold kurzívval találhatók a neveik) megtartotta az első ülését (11. ábra), amelynek hozzászólásanyagai megjelentek és a későbbiekben is ennek az ügynek a dokumentumaiként foghatók fel. Vagyis teljesen nyilvános szakmai szervezet létrehozása volt a célom.

11abra

11.ábra: A GMO-Kerekasztal szavazati jogú tagjai az első két ciklusban

 A GMO-Kerekasztal első tagjainak szervezésében 2006-tól komoly szerepet vállalt Ángyán József akkori ellenzéki (második Gyurcsány-kormány) képviselő (a tagajánlások jelentős része tőle származott), akinek hitele volt az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának kormánypárti és ellenzéki képviselői körében is.

A GMO-Kerekasztal az országgyűlési bizottságok ingyenes tanácsadója lett, és tervei között sohasem szerepelt, hogy civilszervezetté váljon (32. kép). Szavazati jogú tagjai közé nem választott civilszervezeti képviselőket, hatósági embereket vagy közvetlenül termékérdekeltségű szakembereket. Ettől függetlenül az üléseinek első része nyílt szervezésű, vagyis jöhetnek külsők addig, amíg a terembe férnek. Erre sok civilszervezet és érdekképviselet küldte el a kérdéssel foglalkozó munkatársát, de rendszeresen megjelentek a hazai hatósági vezetők is.

32kep

32.kép: Asztaltársaságok (Fotó: forrás)

A nyílt ülésrészre felkért hozzászólóknak 5-10 percben kellett elmondani a véleményüket és azt 1-2 oldalban leírni. Jelenleg 29 ülés kiadványát lehet így olvasni, amiből kirajzolódik, hogy mikor mi foglalkoztatta ezt a tanácsadó testületet. A döntéshozáshoz szükséges tanácsokat a közös állásfoglalásaink tartalmazzák, amelyek zárt ülésszakaszon készülnek.

A GMO-Kerekasztal nem géntechnológia-ellenes tanácsadó testület. Alapító tagjai között szerepeltek azonban az ökológiai termesztés felől érkező, a GM-növényeket elutasító érdekképviseletek is. Ezek a szervezetek a szintetikus növényvédő szereket is elutasítják, amivel a növényvédőszer-ipar már megbékélt. Több alkalommal szerettük volna bevonni a GMO-Kerekasztal a munkájába a nem-közhasznú státuszú civilszervezet, a BZBE elnökét is, de ezt 2015-ig visszautasította, amikor is eljött. Talán úgy gondolta, hogy ezt az egészet összetételben más hangsúlyoknak megfelelően kellett volna összeszervezni. Kétségtelen, hogy a GMO-Kerekasztal tagjait nem a GMO létrehozása foglalkoztatta elsősorban – arra ott vannak a szakirányú kutatóintézetek –, hanem az innen származó termékek megjelenésével kapcsolatos jogi, környezettudományi és élelmiszerbiztonsági hatások.

A GMO-Kerekasztal tematikailag környezet- (e tekintetben Kárpát-medencei) és táplálkozástudományi szempontokból igen kritikusan, módszereiben esetről esetre (értsd genetikai eseményenként) változó vizsgálatokat szorgalmaz és kér számon a fajtabejelentőn, a fajtaképviselőn, illetve az engedélyező hatóságokon. Feladatának tekinti azt is, hogy a géntechnológiával módosított (GM) fajták és technológiák, gazdálkodási rendszerek hazai gazdaságot és társadalmat érintő koncepcionális kérdéseivel foglalkozzon. Célja a döntéshozók, a sajtó és a közvélemény elfogulatlan tájékoztatása.

A GMO-Kerekasztal kezdetekben (2005-2008) sokat ülésezett (11. ábra), de az állami döntések megszületését követően már jóval kevesebbet, hiszen sokkal ritkábban mutatkozott mély konfliktus, ami részletes körüljárást igényelt volna. Mindeközben a nagyrészt egyetemi oktatókból és kutatókból álló közösség személyeiben is sokat változott, hiszen mára a 16 alapító tagból csak 11 maradt (12. ábra).

12abra

12.ábra: A GMO-Kerekasztal szavazati jogú tagjai az utolsó két ciklusban

2006. november 21-én a BZBE az MTA Kistermében rendezvényt szervezett. Az itt felkért előadók nem fogadták el az Országgyűlési Bizottságok felkérését a másnapi nagyrendezvényre, amely máig meghatározónak bizonyult a magyarországi fejleményekre. A BZBE saját „nyilvánosságot” kívánt teremteni. A fórumra érkező Font Sándor képviselőt az MTA parkolójában arról tájékoztatták, hogy nem kell fizetnie ezért a szolgáltatásért, mert a rendezvény számláját a Pioneer már rendezte. A gazdálkodók fórumára a Monsanto szállított egy cseh előadót, akinek egyéves, húszhektáros termelési tapasztalata volt a MON 810-es kukoricával és a Zöldbárók Kft. ügyvezető igazgatója követelte, hogy RR-szóját termeszthessen.

A konferencián elhangzottak a Magyar Tudomány 2007 (4) számában jelentek meg. Közöttük található Popp József és Potori Norbert cikke, ami szerint „Modellszámítási eredményeink szerint a GM-kukorica vetésterülete az összes kukoricaterület kevéssel 10%-a felett alakulna 2012-ben. Az összes kukoricatermelő gazdaság kevesebb, mint 1%-a használna GM-vetőmagot.” Elhibázott előrejelzésnek nevezhető ez, de az agrárközgazdaság talán csak a „lehetőségek tudománya”. Elképzelések és trendek alapján kalkulál, de a későbbi szándékok alakítják.

A rendezvény végén a Monsanto hazai képviselője (Czepó Mihály) a GM-növények termeszthetőségének könnyítését követelő nyilatkozatot szeretett volna a jelenlévőkkel elfogadtatni, azonban nem volt világos, kitől követelnék ezt és milyen indokokkal. Így ilyen dokumentum ott és akkor nem született. Másnap Popp és Potori (munkahelyük szerint a mezőgazdasági tárca háttérintézményétől jöttek) adataival rövidke cikk jelent meg a Népszabadságban, arról hogy a gazdák is GM-növényeket akarnak, bár a három nagy gazdaképviselet közül kettő (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége; Magyar Agrárkamara) állásfoglalásai ilyesmit nem tartalmaztak és a konferencián talán egy kézen megszámlálható gazdavezető ült.

2006. november 22-én a Parlament Felsőházi Termében került sor arra a GMO-Kerekasztal ülésre, amely közel hatszáz fős látogatottságával minden idők egyik legsikeresebb parlamenti rendezvénye volt, s megalapozta a magyar MON 810 vetési moratóriummal kapcsolatos pártközi egyetértést. Ez alapján a hazai pártok között nem alakult ki politikai vita, azok olyan mértéktartó álláspontra helyezkedtek, ami nem gátolta a hazai kutatást, de elővigyázatossági okokból elutasította a MON 810-es kukorica vetését. Lényeges, hogy ennyi év után is pontosan értsük: egy genetikai eseményt, konkrét vizsgálatok alapján, és elővigyázatossági okokból utasítottunk el.

A következő rész címe: Hosszú távú politikai döntés – Első parlamenti nyílt nap a GMO-ról (Biotechnológikaland No15)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom