Biotechnológi^kaland N^o71

Hosszabb idő után jutottam el oda, hogy nem veszek részt vegyes interjúkban, mert a szerkesztő ilyenkor, úgy forgatja az alanyainak szövegeit, hogy az hangozzék el, amit ő és a hirdetői hallani akarnak. Az egyszerű sorrendiség is segít ebben, hiszen a második interjúalany cáfolhatja, amit az első mond, és viszontválaszra nincs lehetőség. Nem adok interjút kezdőknek, mert az ilyenek pályám kezdetén sokan fel-, majd eltűntek (később nyomukat sem találtam), és csak utólag gondolkodhattam azon, hogy rajtuk keresztül vajon kiket tájékoztattam. Nem eggyel kamera is jött. Nem lehet velem telefonos vagy mp3-as interjút sem készíteni, amelyből az újságíró olyan szöveget szerkeszt, amit a szövegemből megérteni vélt. Ilyenkor utólag én magyarázkodhatok. Többen szerettek volna velem beszélgetni azon a szinten, amit az ingyenes újságok forgatói két metrómegálló között megértenek. Hát ez nem olyan terület. Csak írásbeli interjút adok, ahol az újságíró felteheti írásban a kérdéscsokrát, és megmondhatja, mennyi leütésben válaszolhatok rá. Ezért tanultam meg – bár kutató vagyok – mellékesen az újságírás korántsem könnyű mesterségét. Írok az Élet és Irodalomban, és vendégblogom van az Átlátszón. Máshol is tehetném, de nem kell, hogy minden csapból én folyjak. A lényeg, hogy én is meg tudom írni, amit fontosnak tartok. Az írott szövegeim tartalmain a jóváhagyásom után nem lehet változtatni, mert a kézirat lelevelezése után betűhív megjelenést kérek.

Nem adok továbbá rádiósnak telefoninterjút, mert csúnyán megvágható. Csak egyenes adásba menőt (szeretem a stúdiómikrofont), aminek igen nagy a rizikója, hiszen a szöveg ott születik és hangzik el, mindenféle nyelvi esetlegességében. Ilyen viszonyom van a Pátria rádióval (Vasik János) és a Tilos rádióval (Tóth Szabi – Harmadik utas és Bodolai László – Bádogdob). Bizalmi kapcsolat fűzött több régi és felkészült rádióshoz, akiknek beszéltem és szerkeszthették a szövegeimet is, így a hajdani Kossuth rádióból Sarkadi Péterhez (ma Greenfo) és Mangel Gyöngyihez (később Lánchíd rádió), vagy Kovács Anitához (Karc rádió). Ahogy látják, eltérő politikai pártokhoz tartozó, számomra hiteles embereket sorolok, akik szakmai dolgokról kérdezhetnek tőlem, ha akarnak. Nekem a csönd is jó.

Régen behívtak egyes televíziós csatornákhoz, talán a Hír Tv-nél voltam a legtöbbet vendég, de a mondanivalóm műfaja nem tévébe illően rövid kis színes, reggeli kávé mellé, nevetgéléshez való, és ahogy múlik az idő, nem is szívesen mutogatom magam. Nem kedvelem, ha az utcán felismernek. Na nézd csak, ott a kukoricás ember – mondta valaki egyszer a férjének, mert az azt érintő géntechnológiáról beszéltem akkortájt, talán az MTv1-en. Az egyetlen szó a kukorica volt, amit értett.

Nem veszek fel ismeretlen telefont, és nem is hívok vissza, hiszen kezdetekben számtalan sajtómunkást hívtam így gyanútlanul vissza, és beszéltünk az én pénzemen félórát, míg megértette, hogy nem lesz telefonos interjú, mert afféle sün vagyok, aki bizalmatlan. Persze a magánéletem más, de ez csak rám tartozik, a média megpróbálhat dobozolni, ahová akar, nem veszek róla tudomást, hogy milyennek kellene szerintük lennem. Leginkább a géntechnológia-ellenesnek gondolnak, ami nem igaz. Közel középtájon vagyok található (a biogazdák és több civilszervezet nálam sokkal elutasítóbb), de egyesek szerint követhető érvelésem miatt vagyok ajánlgatott ellenfél.

Elég kiterjedt facebook-tevékenységem van, vagyis a csönd mégsem jellemez pontosan. Hiszek az elektronikus sajtó, és a gyors reagálású közösségi média tetszik nekem. Sajnálom, hogy az én korosztályom úgy tekint a facebook közösségére, mint hajdanán Szodoma lakóira tehették. Többségüknek fogalma sincs arról, hogy éppen itt támad olyan nyilvánosság, ami elképesztően gyors reagálású és anonim keretek között őszinte is. Aláírom, sokkal nagyobb gyorsasággal gyarapítja az információs szemetet (a kevesek kiváltságává vált, ellenőrzött írott sajtó sem más), mint akad fenn a szűrőn aranypor. Egyik facebook-lapom a Környezetbarát Mezőgazdaság (tíz szerkesztője van, akik mindezt a munkát ingyen végzik), amelynek heti elérése 6-30 ezer körül van, s ami szemlézi a mezőgazdasági álhírtermést. Ebben (db) néven én savazom azt a produkciót, ami ezt megérdemli. Az érintettek megkapják a linket, de vitába keveredni eddig még egyik érintett szerző sem akart. Üzenet és mail persze érkezett. Néha közvetve is, másoknál mószeroltak.

2020. január 2-án egy gazdasági folyóirat vezető szerkesztője megkereste a Környezetbarát Mezőgazdaság facebook-lapot, hogy egy géntechnológiáról írt cikküket kritika érte, és szeretnének engem megszólaltatni. Nem tudom miért nem egyenesen nekem írt a szerkesztő. Nem kis késéssel válaszoltam neki, aztán hetekig csönd következett, később azt írta, szabadságon volt. Február első napjaiban írtam meg neki az írott interjúra vonatkozó szigorú feltételeimet, és azt, hogy a kézirat minden eleme (cím, képek stb.) fölött jóváhagyási jogot kérek. A szerkesztő formálisan beleegyezett ebbe, és február első hetében hét bocsánatos kérdést küldött, amely között volt olyan, amit szét kellett szednem több kérdésre (ebből lett tíz kérdés) és amit több helyen szakmailag javítanom kellett, mert pontatlan és szakszerűtlen volt.

A lehetőség szerint válaszoltam a szerkesztő kifejezetten előítéletes és provokatív kérdéseire. Én sem bántam vele kesztyűs kézzel. Bírom az ütést, de az ellenfelemnek is kell, ha erre a szerepre jelentkezik. A szerkesztő a válaszaimat megkurtította, bár előzetesen megegyeztünk, hogy ehhez nincs joga. Linkeket törölt a szövegemben, egyáltalán a tevékenysége jelentősen rontott a válaszaim színvonalán. A javított verziót újra küldtem, ahol a szövegemben sok helyen visszaállítottam az eredeti állapotot, és kevés helyen jóváhagytam a változtatásait. A szerkesztő a kérdéseit a válaszok alapján néhol újrafogalmazta. Talán már szégyellte is ezeket. Aztán miközben írtam, hogy ez még félkész munka, amit a szakmai lektorom és jogász is lát majd, hirtelen előnézeti képet küldött, amiben általam kifogásolt cím szerepelt, olyan cikkreklám, ami a mondanivalómmal ellentétes kacsára épült, és olyan kép, ami az interjú komolyságát is megkérdőjelezte. A szerkesztő a nevét is kitörölte az interjúból és a lapjának a nevét írta erre a helyre. Az első feltételeim egyike volt, hogy csak névvel vállalt interjút adok, arctalan szerkesztőségnek nem válaszolok. Letiltottam a kb. 90%-ban kész interjút, mert kiderült a számomra, hogy a szerkesztő inkorrekt módon nem is vállalja a saját nevével a barátságtalan beszélgetést, hogy semmi közöm ennek a szerkesztőségnek a színvonalához és gazdaságpárti törekvéseihez, amit nyilván a hirdetőikkel való szolidaritás mozgat főként és nem az igazságkeresés, mint engem.

Nagy kedvencem Bächer Iván Levélregény című könyve, ahol csak a levelező felek egyikének szövegét olvashatjuk, és mégis kirajzolódik benne a levelező partner is. Mi építjük fel odabent. Nem szeretném, ha a már megírt véleményem elsüllyedne, így kérdések nélkül a válaszaimat olvashatják az alábbiakban. Elhatározottan nem utalok sem a szóban forgó lapra, sem a szerkesztő nevére. Kerülöm a pro-GMO és az anti-GMO (címkép) álláspontokat is, de rám jellemző kritikát természetesen megfogalmazok.

230.kép: Nebraskai gabonakörök, amit biogazdák készítettek (forrás)

*

– Első kérdés: …

Darvas Béla: Nem géntechnológia-ellenes (230. kép) vagyok, hanem géntechnológia-kritikus, s ezt saját jogon az ökotoxikológia oldaláról, önálló kísérleteket végezve fogalmazom meg, míg más területen interpretálok. A református hitemnek a szakmai véleményemhez semmilyen köze nincs. Nem tartom jó ötletnek, hogy ilyen előítéletesen kérdez. A gyógyszerészeti géntechnológiát, ahol a módosított élőlény tisztított termékét használják fel, kifejezetten támogatom. Beadnám magamnak a rekombináns inzulint, és mivel jól funkcionáló cukorbeteg vagyok (nem inzulinos), ez nem csak álmodozás. Az MTA doktoraként – ezt a Biológiai Osztályon szereztem – a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottságnak voltam Venetianer Pál után az elnöke (vele tagként sokat vitatkoztam), és hosszú ideig a GMO-Kerekasztal elnöke. A Magyar Ökotoxikológiai Társaság alapító elnöke is én vagyok. Érdek- és véleményegyeztetést a géntechnológia területén hosszú időn át végeztem. Nem váltam el haraggal azoktól sem, akik nálam kevésbé aggályosnak tartották a mezőgazdasági géntechnológiát. Heszky Lászlóra (ő váltott az elnöki poszton), Palkovics Lászlóra, Raskó Istvánra és Melegh Bélára gondolok.

Meglehetősen rossz véleménnyel vagyok a hazai politikusok géntechnológiai tudásáról, s ezt illetően Font Sándor, Jakab István, Győrffy Balázs és Gyuricza Csaba sem kivételek. Az agrártárcánál sem látok genetikában és ökológiában jól képzett szakembergárdát. Feltűnőnek látom a passzivitásukat is, a nyílt kommunikáció hiányát. Nem véletlen, hogy a magyar géntörvény is évtizedekre elmaradt a genetika fejlődésétől, és így szakszerű iránymutatásra már régóta képtelen. Sajnálatos az Alaptörvény előítéletesen GMO-ellenes fogalmazása is, ami azt sejteti, hogy egészségügyi okai lehetnek annak, hogy nálunk nem termeszthetők ezek a növények. Ennek oka talán az általam tisztelt Pusztai Árpád véleménye, aki megalapozottan elővigyázatosságra intette Európát, de a takarmányozási mellékhatásokat húsz éven keresztül nem sikerült alátámasztani. Nekünk sem az amúrokkal végzett takarmányozási kísérleteinkben. A glyphosate-szermaradék természetesen nincs rendben, de ez nem az egész technológia terhére írható, bár többségére. Az általános veszélyességnek is ellentmond az a tény, hogy közel hatvanféle egyszeresen módosított GM-fajtacsoport szállítható be az Európai Unióba, és jelölés terhe mellett takarmányainkba és élelmiszereinkbe keverhető. A Nébih híradása szerint ez utóbbi nem következik be, mert élelmiszerekben módosítatlan szóját használnak nálunk. Ez tehát az élelmezési célokra vonatkozó ártalmatlanságot jelenti (amíg nincs terhelő adat!), hiszen mi is irdatlan mennyiségű GM-szóját szállítunk be az országba (231. kép). Az Alaptörvénynek a nemzeti fajtáink fajtatisztaság-őrzésére kellene inkább támaszkodnia, ami jogilag védhető álláspont.

231.kép: RR2 Xtend GM-szója (glyphosate– és dicamba-tűrő) termesztésekor elsodródott dicamba fitotoxicitási tünete a szomszédos módosítatlan szójatáblán (Fotó: forrás)

– Második kérdés: …

DB: Általános kérdésre nem adhatok pontos választ. Esetről esetre változik a megítélhetőség. Ha növényi géntechnológiára gondol, akkor idegenbeporzó növényeknél ez a technológia veszélyezteti a fajtatisztaságot, így a vetőmagtermesztést és a biogazdálkodást. Erről Heszky László pontos elemzéseket tett közzé. S ez az oka annak is, hogy az Európai Unió nem ad ki új vetési engedélyeket. A MON 810 1998-as vetési engedélye is 2007 óta ügyintézés alatt áll, ami elég különös. Egyes fajtacsoportokkal kapcsolatban bizonyított problémákat igazoltunk a munkatársainkkal. Például a pollenben megjelenő rovarölő-hatású Cry1-toxin ritkítja a nálunk kukoricaszegélyei gyomokon élő, védett lepkék hernyóit. A MON 810-es molyölő GM-fajta annyi Cry1-toxint termel, ami az Európai Unióban permetező szerként (pl. Dipel) egy hektárra ki sem juttatható. Súlyos agrárpolitikai konfliktus eredője a GM-fajták szabadalmaztatása is. Segítségével a nemzetközi fajtatulajdonos szerződésben foglalt ellenőrzési jogot szerez a nemzeti növénytermesztés stratégiai fontosságú eleme fölött, amit vetőmagnak hívnak. Ez egy nemzet növénytermesztését és nemesítését kiszolgáltatottá teszi, ami nem kívánatos. †Balla László ezt pontosan megfogalmazta. Az Orbán-kormány is ezt az agrárpolitikai vonalat választotta az Európai Unió számos más országa mellett.

– Harmadik kérdés: …

DB: A pontosságot illetően, amennyiben a génpuska és az Agrobacterium-vektor az összehasonlítási alap, akkor az új genomikai technikákban azoknál valóban pontosabb genetikai átalakítás történhet, azonban a crisper (CRISPR/Cas9) – amiről olyan sokat beszélnek –, sem pontos. Ennek terjedése azért történt meg, mert nem született rá eljárási szabadalom. Mi sem mutatja ezt érzékletesebben, mint az, hogy a kínai ikrek módosítását végző biofizikus és két embriológus társa súlyos börtönbüntetést kapott, mert embertársaikat olyan veszélynek tették ki, ami a módszer a pontatlanságból származik. He Jiankuit három év börtön és hárommillió juan (131 millió forint), Zhang Renlit két év börtön és egymillió juan (44 millió forint), míg Qin Jinzhout (232. kép) másfél év felfüggesztett börtön és ötszázezer juan (22 millió forint) pénzbüntetésre ítélték. A világ tudományossága nem tiltakozott a kínai ítélet ellen, az orvosetika területén dolgozók kezdetektől elítélték ezt a géntechnológiai tevékenységet. Az ikerpár két tagja egyébként genetikailag nem egyforma, sőt saját sejtjeik sem mindenben megegyezők, hanem kissé eltérő sejtvonalakból származó mozaik-élőlények jöttek létre. Számtalan egyéb genomszerkesztési módszer (TALEN, ZFN stb.) is ismert, amelyek megítélése sem lehet egyforma. Az élőlények módosítására nem elégséges a viszonylagos pontosság. Teljes pontosság és genetikai biztonság kell ahhoz, hogy a háziállataink és haszonnövényeink átalakításába kezdjünk. A nagy világvallások ezt nem tiltják. Ellentétben az ember csíravonalának módosításától, amit a keresztyén vallások is elítélnek. Evolúciós hatásról – amit úgyszintén kérdez – egy szót sem szóltam. A géntechnológiai szerintem nem az evolúció ember által vezérelt válfaja. Itt még szó sincs elég időről és a környezet szelekciós hatásairól. Nem vagyok egyébként jós. Nem látok jól kivitelezett többgenerációs kísérleteket.

232.kép: Qin Jinzhou embriológus, a per harmadrendű vádlottja (Fotó: Mark Schiefelbein/AP)

– Negyedik kérdés: …

DB: Másként kérdezne, ha a belepillantott volna az Európai Unió vagy az ISAAA adatbázisába. Akkor látná, hogy minden évnek megvoltak a maga GM-fajtacsoportjai, és sok közülük még ma is kapható. Igen, a MON 810 is. 2017-ben hosszabbították meg és így 2027-ig van Európai Uniós engedélye tápokba és élelmiszerekbe való keverésre. Ahogy mondtam, nem elégséges a viszonylagos pontosság. A különféle élőlények csíravonalai nem arra valók, hogy a köztermesztésben játszadozzunk velük. Pillanatnyilag nincs hibátlan géntechnológiai eljárás. Jelenleg nincs olyan módosított fajtacsoport, ami súlyos gazdasági problémát old meg. Nem teremnek többet ezek a fajtacsoportok, nem lesz jobb a minőségük, mint a módosítatlan anyavonal, csak a növényvédelem egy elemét oldják meg másként. A képzetlen nagyüzemi gazdáknak lehet segítség. Ezt a kategóriát én abszurditásnak látom. A Golden Rice kínos története is véget ért azzal, hogy Afrikában rizst alig fogyasztanak, más növények (pl. sárgarépa, sárgadinnye, sütőtök, mangó stb.) termesztésével módosítás nélkül megoldható a probléma, és az FDA szerint a D-vitamin raktározás során való lebomlása gyors, így az eredeti célra korlátozott ideig használható. Mások más véleményen vannak. Még az aranybanán koncepciója is jobb szerintem. A lényeg az, hogy nem érte húsz év alatt az Európai Unió tagországait semmilyen gazdasági kár azért, mert nem termeszthettek GM-fajtacsoportokat.

– Ötödik kérdés: …

DB: A kérdése pro-GMO gyógyszövegre épül, amihez hasonló céges prospektusokban olvasható. A génváltozatokat alléleknek hívjuk. Ezeknek nem csak egyszerűen be kell jutniuk az örökítőanyagba, hanem pontosan oda kell kerülniük, ahol az eredeti helyük van. A nemesítés ezért helyazonos allélcserét jelent. A mai géntechnológia ebben elért némi haladást, de még mindig nem tökéletes (a felismerés és vágás is pontatlan), amire képes. További probléma, hogy a távolabbi rokonfajok génjeit is allélnek szeretnék tekinteni az érdekeltek, de ez lehetetlen, ha természetben nincs sikeres párosodási és fertilis utódot eredményező kapcsolat. Ilyen vita alapját képezi napjainkban a varacskos disznó egyik allélje, ami alkalmas lehet afrikai sertéspestisnek ellenálló házisertések készítésére, csakhogy ez majd transzgenikus GM-sertés lesz. A természetben sohasem jött volna létre ez a fajta genetikai összetétel. Mi vajon a rokonság szigorúan meghatározott genetikai fogalma? A mezőgazdaságban dolgozók imádják újabban azt a szót, hogy precíz/precíziós, azonban a crisper legfeljebb szemiprecíz megoldásokra képes még.

– Hatodik kérdés: …

DB: Egy kémiai kezelés (itt gyomirtó) szelekciós ágensként jelenik meg egy változatos népességben. Elpusztítja az érzékenyeket, míg az ellenállóknak forrást biztosít. Így jönnek létre glyphosate-rezisztens gyomok. Sokkal nagyobb probléma ebben az esetben, hogy a glyphosate gyomirtót sok egyéb mellett rákkeltő hatással gyanúsítja az IARC, és az Egyesült Államokban közel 43 ezer non-Hodgkin limfómás (233. kép) várakozik a perére. A Bayer tőzsdei bukdácsolása széleskörűen ismert.

233.kép: Non-Hodgkin limfóma tünete a nyakon (Fotó: Marazzi/Science)

– Hetedik kérdés: …

DB: Maradjunk annyiban, hogy rosszul gondolja. Úgy véli, hogy az emberi tudás gyorsulóban van, akár az idő? A tudománynak más a természete, nagyon is szakaszos, ahogy haladunk. A glyphosate-tűrés esetében egy enzim kötőhelyváltozásáról (EPSPS) van szó, ami csak úgy orvosolható, ha másik gyomirtó hatóanyagra (most éppen dicamba) tesszük a növényeinket tűrőképessé. Ez azzal jár, hogy haszonnövényeink csíravonalait telepakoljuk egyszer jó ötletnek bizonyult, öröklődő szeméttel. Szóval korunk géntechnológiájának szántóföldi gyakorlata elképesztő mennyiségű hibával/esetlegességgel működött eddig. Az Amflora nevű GM-burgonya már az első évben keverve érkezett Svédországba a nem engedélyezett Amadea GM-fajtával. A vetőmagszennyezésre és az ezt követő kiszántásokra Ángyán József államtitkársága idejéből sokan emlékezhetnek. Nagyon felkészületlen a mezőgazdasági gyakorlat ennek a technológiának a fogadására.

– Nyolcadik kérdés: …

DB: Jóslással továbbra sem foglalkozom. Ökotoxikológus vagyok. Nem feladatom a képzelődés. Az ön által említett esetben transzgenikus GM-sertés jön létre, vagyis a Curia jogértelmezése szerint az Európai Unió GMO-törvénye vonatkozik rá. Géntörvényt egyébként nem lehet módszerre alapozni, csak terméktípusokra. Genomszerkesztéssel – a varacskos disznó/házisertés példa is mutatja (234. kép) – ugyanúgy lehet transzgenikus élőlényt előállítani, mint mutánst, amikor az örökítőanyagban nem marad (!) bent fajidegen elem. Illik tudni azonban, hogy az átalakítást végző génkonstrukció fajidegen géneket tartalmazott, de úgy tudjuk, nem épülnek be a célfaj örökítő anyagába. A géncsöndesítés egy másik állapot. Jó kérdés, ha valami kevesebb, akkor azonos-e? Jó kérdés lett volna az is, ha elmarad egy átalakítás, akkor a beltartalom azonos marad-e? Természetesen nem. Ez nem foglalkoztatja?

– Kilencedik kérdés: …

DB: Nincs még semmi gazdaságilag fontosra a mezőgazdasági géntechnológiának válasza. Nem értem és nem értékelem a gazdasági pánikkeltését. Olyasmiről beszél/kérdez, ami a jövőben játszódik majd le, ha egyáltalán. Ne haragudjon érte, ha ezt komolytalan kérdésnek gondolom. Ez a kérdés nem a géntechnológiához és a környezettudományokhoz tartozik. Effélét álmodozásra hajlamos gazdaságpolitikussal beszélje meg, olyannal mint Győrffy Balázs. Egyébként az európai gazdaképviseletek, gondolom, lépnek, ha számukra fontossá válik valamilyen megoldás. Szeretném emlékeztetni rá, hogy ez konkrét esetre következhet be, és nem változtatna az általános megítélésen. A környezet- és élelmiszer-biztonság nem a könnyűzene hipp-hopp kategóriájába tartozik.

234.kép: Afrikai sertéspestisben megbetegedett állatok égetése autógumikkal Oroszországban (Fotó: Eduard Korniyenko/Reuters)

– Tizedik kérdés: …

DB: Korántsem világos az összefoglaló kérdése, amit a korábbiak összefoglalásául fogalmazott. Technika alatt a géntechnológia különféle módszereit érti? Hogyan gondolja ezekről egy füst alatt nyilatkozni? Felelőtlen lépés lenne. A módszereket illetően is az esetről esetre való megítélés követhető csak, de ez csupán adalék a mellékhatás-vizsgálatoknál. A hatást illetően a módosított élőlényekre kérdez rá? Több száz valahol engedélyezett genetikai esemény ismert. Ezeknek a tulajdonságai képezik a vizsgálatok tárgyát, ami főként genetikai, környezetanalitikai, ökotoxikológiai és dietétikai szempontú. A tudomány nem viszonyít, hanem egyenként paramétereket tesz elénk. Ez nem kívánsághangverseny. Szerencsére.

Az adatok viszonyítását hatóságok végzik, amelyek egy elfogadható kockázati szinthez viszonyítva igent vagy nemet mondanak a végén. Az engedélyezés konkrét kérdéseivel az Agrárminisztérium ezzel megbízott vezetőjét keresse. Technikailag most Kőrösi Leventének hívják, bár vannak felettesei, akik ezen a területen döntenek. Szóval mégis inkább Nagy István miniszterhez forduljon, vagy még inkább a miniszterelnökhöz, hiszen az Alaptörvény idején Dudits Dénes szerint ő külön foglalkozott ezzel az üggyel, s ennek máig terjedő hatása van.

*

Eddig tart az interjúalany vallomása, de egy pillanatra röppenjünk most fölé ennek az írásnak, mert mindig lehet. Az interjúban csak arról lehet beszélni, amiről kérdeznek. Vajon elég átgondolt volt ez a kérdéscsokor ahhoz, hogy valamiféle csoda történjen? Nem gondolom. A megfogalmazatlan, előítéletes és tartalmában diffúz kérdések nekem arra utalnak, hogy már létezik egy nyomuló médiaszegmens, amely kimondottan pro-GMO szemléletű. Pozíciója is elég biztos lehet nálunk (vállalkozói, kereskedelmi és tőzsdei jellegű, ha valaki az én véleményem kérdezné), ha a lap szerkesztője a felkészületlenségét arrogáns és provokatív kommunikációval pótolja. Én ezt tapasztaltam. E területen szerintem helyes a jelenlegi kormánypolitika: elővigyázatos és a fogyasztói többség érdekében jár el. Ez sohasem felejthető! Tudják „A népet nem lehet leváltani!”. Bertolt Brechtnek tulajdonítják ezt a mondást, de mások szerint a forrásnak gondolt hajdani bökvers nem feltétlenül tőle származik, és a tartalma is csöppet más: „Hát akkor váltsátok le a népet, és válasszatok magatoknak egy másikat!”. Végül is mindegy, Európa fogyasztói a mezőgazdasági géntechnológiát illetően még mindig nem tartoznak a meggyőzöttek táborába. Több tapintatot kérek!

Darvas Béla