(Biotechnologi^kaland N^o77)

A Marton Genetics Kft. állásfoglalása

A Marton Genetics (Bázismag Kft.) cégcsoport a martonvásári kutatóintézet (Agrártudományi Kutatóközpont) munkájára épült. Az intézetben kitűnő magyar nemesítők dolgoztak, mint pl. Balla László. Balla tanítványa volt Bedő Zoltán, a későbbi vezető (őt váltotta Balázs Ervin). Bedő ma a MATE kuratóriumának tagja. Ez természetesen csak az egyik magyar nemesítőközösség (8. ábra). A Marton Genetics Kft. valójában egy cégcsoport márkajele, ami a Bázismag Kft., az Elitmag Kft. és a Prebázis Kft. céghármasa hozott össze. Az Elitmag Kft. vezetőjének véleménye csatlakozik az Euroseed, az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség vetőmagiparának non-profit egyesülete által kiadott állásponthoz. A hazai gabona-vetőmagpiac 10 milliárd HUF alatt lehet, és a génszerkesztés szempontjából kritikus kukorica esetében az ország igényének csekély részét fedi le. A Marton Genetics részesedése hibridkukoricában 6-8%. A legújabb és legkisebb nemesítőház a szegedi Pannon Genetic Kft. közösségének ügyvezetője ifjabb Rádi Feríz (Samir Rady unokája, Dudits Dénes tanítványa) az IMBE mostani elnöke, a Kiskun Kutatóközpont Kft. (Kiskunhalas) társtulajdonosa (címkép – Nagy István látogatása 2020-ban Kiskunhalason; fotó: Pelsőczy Csaba). Ez a Kft. az OTP és IMBE mellett támogatta Balázs és Dudits szerkesztett könyvének (Precíziós nemesítés) kiadását. A szegedi Gabonakutató Nkft., amely az SZBK növényi géntechnológusaival szoros kapcsolatot ápol, tulajdonosa a MATE. A Gyuricza Csaba vezette gödöllői egyetem tehát kulcsszerepet játszik pillanatnyilag a hazai gabonanemesítés alakulásában.

21.melléklet: A Marton Genetics álláspontja (Sándorfy András, az Elitmag Kft. vezetője)   Üdvözöljük a bizottság bátor és szakmai hozzáállását, ami azért fontos, mert a növénynemesítés területén nem feltétlenül szakmai alapon születtek döntések – mondta Sándorfy András, a Marton Genetics ügyvezető igazgatója. Ez pedig jelentősen korlátozta a nemesítőket abban, hogy mindig a legjobbat, a környezethez legjobban igazodó, a termelők igényeinek leginkább megfelelő fajtát nemesítsék. Ezen jelzésével az Európai Bizottság mindenképpen minket is arra bátorít, hogy vegyük elő a tarsolyból azon ötleteinket és lehetőségeinket, amiket eddig még nem használtunk fel ahhoz, hogy jobb, szebb [?] és gazdaságosabban termeszthető fajtákat tudjunk előállítani. A gyorsaság nagyon fontos a nemesítésben, olyan új tulajdonságok jöhetnek létre a génszerkesztéssel, amilyeneket a természet is létre tud hozni, csak sokkal lassabban [?]. A hagyományos nemesítési eljárások nem képesek felvenni a versenyt a génszerkesztés új technológiájával. Amíg előbbinél 10-12 év alatt kerül piacra egy új fajta, addig utóbbinál ehhez elegendő 3-4 év is [?]. Nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy amikor ilyen gyorsan változik a klíma, változnak a külső, akár gazdasági tényezők, nem működik az tovább, hogy ma kitűzök egy nemesítési célt, amit majd csak 12 év múlva tudok behozni a piacra. S ami ennyi idő elteltével már lehet, hogy egészen más körülmények között egészen más fogadtatásra talál [?].

Sándorfy úr nem is olyan régen a mezőgazdasági tárcánál Feldman jogászt (Font úr rokonát) szolgálta ki Fazekas minisztersége idején a hazánk GMO-mentességét célzó tárcaközi bizottságban. Nem sokkal később a Dow alkalmazottja lett, majd onnan került a martonvásári fajták menedzselésére (8. ábra). Elég változékony álláspontnak vagyok az esetében szemtanúja (21. melléklet). A gyorsabb nemesítés a GMO-k esetében ígéret maradt, hiszen a GM-fajtaellenőrzés nem lesz gyorsabb (sőt, az új módszerek kidolgozása miatt lassabbá válik), kivéve, ha az NGT1-k esetében eltörlésre kerül. A szigorú ellenőrző vizsgálatokat szerintem nem lehet megspórolni, és a napi igény szintjére zülleszteni azt a nemesítést, ami a jövőnek szól. Szerintem ez abszurd elképzelés. Ez esetben csöppet sem vagyok megértő és elfogadó, még ha a magyar gabonanemesítő-házak vezetése – úgy tűnik – géntechnológia-pártoló is.

8.ábra: A jelentősebb gabonanemesítők hazánkban (rózsaszín körben saját tőke HUF-ban, pirosban jövedelem 2022-ben – a kör átmérője az összeggel arányos)

Az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiai Egyesület állásfoglalása

A napjainkban a hamvaiból ifjabb Rádi Feríz (15. kép) vezetésével feltámasztott egyesület ismét hasonlóval próbálkozik (22. melléklet), mint húsz évvel korábban. Szerintem az ő kivételével a régi motorosok újra kivételes csodáról beszélnek, hiába egyszer már kontra-produktívnak mutatkozott ez a hurráoptimista stratégia. Csak a saját csoportérdekük valóságos. A fejlesztés környezetvédelmi (fajtahibridek), gazdasági (szabadalom) és társadalmi (konzervatív fogyasztói szemlélet) környezetét nem veszi komolyan, és a technológia valóságos hasznát sem értékeli reálisan (e hasznokat szerényen az éhezés eltörlésében, a növényi beltartalmak kijavításában jelöli meg). A zászlókat itt még mindig a csalfa fényes szelek dagasztják, és a módszer eleganciáján való nemzeti ámuldozás az elvárás. A termék hibátlan és érinthetetlen, így a kritika okafogyott – vallják.

22.melléklet: Az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiai Egyesület állásfoglalása a precíziós nemesítésről   Az IMBE jelentősnek, és Magyarország érdekeit tekintve fontosnak tekinti az Európai Bizottság 2023. július 5-én ismertetett, a precíziós nemesítéssel előállított fajták, valamint a szaporítóanyagokra vonatkozó javaslatát […] A precíziós nemesítés olyan innovatív tevékenység, amely a termesztett növények és a háziállatok tulajdonságainak jobbításával járul hozzá az egyre gyakoribb mezőgazdasági és éghajlati kihívások kezeléséhez, így különösen a kártevők, a tápanyaghiány [?] és a szárazság problémáinak megoldásához […] A precíziós nemesítés eddigi eredményei igazolják, hogy az új csúcstechnológiák hozzájárulhatnak a mezőgazdasági innovációhoz és az élelmiszer-biztonsághoz. Mint a mostani EU állásfoglalási tervezet is kiemeli, a precíziós nemesítésből, és az irányított mutagenezissel előállított állat- és növényfajtákat nem indokolt összemosni a géntechnológiai nemesítés más termékeivel (GMO-kkal), ezért külön szabályozásuk egyértelműen indokolt […] Tekintettel arra, hogy a precíziós nemesítés a jobb [?] fajták előállításával segíti a magyar gazdák tevékenységét, és általuk a magyar mezőgazdaság versenyképességének [?] megőrzését, az IMBE javasolja az EU állásfoglalás elfogadását, valamint támogatja az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) és a »Termőföldtől az asztalig« (Farm to Fork) Stratégia céljait [?].

Az IMBE vezetőinek vállalkozási hátterét (pl. Syngenta, Corteva stb.) tekintve gazdaságilag közvetlenül vagy közvetve érdekelt szervezetről van szó, vagyis a konstrukció nem tekinthető az üzlettől független szereplőnek, nem is véletlenül nem közhasznú besorolású civilszervezet. Szerintem ismét a meggondolatlan ígérgetés terepére tévedtek, amelyben áttörő hazai konkrétum nem sorolható fel. A jobbítási szándékot nem vonom kétségbe, de az eddig kivont és nem kapható GM-fajtacsoportok (a piacon hódít a glyphosate-tűrő módosítás, lásd ISAAA adatbázis) tucatjai mutatják, hogy könnyű mellé nyúlni, és a jobbító szándék visszájára fordulhat. Példaként javaslom áttekinteni Caius Rommens történetét az általa módosított burgonyákkal, aki a barnulásgátlás beltartalmi következményeit illetően is nagyon kritikus szemléletű. Olyannyira, hogy feladta a géntechnológusi állását. Az élelmezésbiztonság (a géntechnológia ezt célozza) és élelmiszer-biztonság (a géntechnológiának itt semmilyen eredménye nincs) két különálló fogalom. A jelölés eltörlése sértené a Farm to Fork elveit. Az EU fogyasztói között a genetikailag módosított fajtákból készült termékek nem versenyképesek. Ráadásul magyar fajta nincs, a hazai géntechnológusok húsz év alatt ilyet egyet sem mutattak fel! Jogos tehát a hazai K+F hatékonyságában való kételkedés. De ha lenne is ilyen, hazánk akkor sem lenne képes a kifejlesztését és a piaci menedzselését tőkeerő hiányában egyedül megoldani, vagyis nemzetközi céggel kellene az innovációhoz társulnia. Ez a kapcsolat viszont nagyon is egyoldalúan a tőkeerő alapján való jövedelemelosztást ajánlhatja csak fel.

15.kép: Az IMBE új vezetése 2022-ben (a személyes képek többsége nem az évre jellemző, hanem idősebbeknél jóval korábbi)

Időközi elszámolás

Korántsem könnyű dolog mérleget készíteni az előzmények után, mert egészen világos a számomra, hogy ha 2000-ben azt mondtuk, hogy az akkori növényi géntechnológia félkész termékeket állít elő (random visz be fajidegen géneket), akkor ma azt kell mondanunk, hogy ez még most sincs másként, bár a pontosság fokozódott. Nem körvonalazódtak még megsüvegelhető mezőgazdasági célok, nincs európai áttörésre képes fajtacsoport.

Ma már nem csak transzgenikus szervezetek vannak, hanem a géncsendesítés is előre tört. Ilyenkor nincs új gén. Egy gén kiütése azonban beltartalmi módosulásokkal járhat együtt. Ki emlékszik már a lényegi azonosság elvének indoklására? A saját gén bevitele még mindig pontatlan lehet, mint ahogyan a kópiaszám is kérdéses. A 9. ábrán gondoltam át a vitafókuszokat, és én úgy látom, hogy meghatározó erejű a növényi géntechnológiát érő kritika jogossága. Súlyos hiba lenne még a szigorú ellenőrzést elkerülő liberalizáció. Rendkívül kusza genetikai összetételű növényi népesség alakulhat ki az agráriumban, pl. a vetőmagtermesztést lehetetlenné téve. Hazánk számára ez fontos ágazat. A táblázat az ISAAA adatbázisa alapján készült, és csak az egyszeres módosítások közül is csupán azok szerepelnek számosítva, amelyek terméknévvel bírnak, és 2023-ban kaphatóak voltak. Ez sokkal kevesebb, mint az elvi lehetőség. Ma az Agrobacterium-technológiával előállított fajtacsoportok dominálnak még a világpiacon.

9.ábra: Pro-GMO és GM-kritikus állítások (lila → pro-GMO; zöld →GM-kritikus; világoskék → döntés még korai lenne)

Az EUginius adatbázis szerint csak két génszerkesztett fajtacsoportnak van termékneve. Ez roppant csekély ahhoz képest, hogy a tématerület az Európai Unióban kiemelt közbeszéd tárgya lett. Ugyanakkor egy tucat nagy fejlesztő mutatható fel, seregnyi módosított növénnyel. Ezek még a K+F stádiumában vannak. A fajtabejelentés még alacsony számú. 2022 végén az USDA a brit lila-paradicsomnak adott ki engedélyt, aminek magas antocián-tartalma antioxidáns hatású. A Crispr/Cas9 próbálkozások száma magas, de főként a nem barnuló fajtacsoportok (géncsendesítés) a domináló. Ez a feldolgozóiparnak kedvezhet, a fogyasztókat viszont aligha győzi majd meg. Az adatok vizsgálatakor az ISAAA adatbázisában feltűnő, hogy dacára annak, hogy az Európai Unióban a bromoxynil (2020) és glufosinate (2018) kivonása megtörtént, az erre ellenálló fajták mégis kaphatók a világpiacon, vagyis a nemzetközi cégek nem az Európai Unió szigorú normáihoz igazítják a kereskedelmüket.

A géntechnológia célja az új fajtacsoportok (keresztezésre alkalmas GM-vonal) előállítása. A környezet-egészségügyi tudományok feladata ezek sokoldalú minősítése. Nincs etikus közös érdek és összekacsintás. Ez a hazai növényi géntechnológusok alapvető tévedése. Közös platform persze van. Kiegyensúlyozott együttműködés esetén szinergiák léphetnének fel. A minőség-ellenőrzés nem kellemetlenkedő csatározás, hanem felelősségteljes feladatmegoldás. Egyetlen mai nemzetgazdaság sem szuverén, hiszen a bolygó mezőgazdasági piacának a része. Veszünk és eladunk. Az előállítás technológiája ma már sokakat és joggal érdekel, mert vannak olyanok, amiket el szándékozunk kerülni. Ez a vásárló/fogyasztó joga. Nem marad meg a kereskedelemben az, amire nincs kereslet: eltűnik, mint a hajdani polcálló paradicsom (FlavSavr). Olyasmit oldott meg, amire a hűtőszekrények korában senkinek nem volt szüksége. A célon való kritikus gondolkodás hiánya ma is jellemzi a növényi géntechnológusokat. Szerintem még ritkán találják meg az igazán lényeges kitörési pontokat (10. ábra), és csak részben tudják megoldani azokat (pl. szárazságtűrő fajtacsoportok).

10.ábra: A mezőgazdasági géntechnológiai mai céljai és találatai (lila mezőszín → GMO; drapp mezőszín → NGT; piros szegélyszínnel kiemelt célok a támogathatók)

A Magyar Ökotoxikológiai Társaság számára elég nyilvánvaló, hogy hosszú idő telik még el addig, míg a nyílt technológiának számító géntechnológiai úton módosított növények (hangsúlyozottan idegenbeporzók) területén csillapulnak a kedélyek. Az állat-géntechnológia zárt rendszere gyorsabb haladást eredményezhet, és mintha a céljait is körültekintőbben válogatták volna meg. Az egymással segítő szándékkal tanácskozó, eltérő tudáshalmazt gyűjtő tudományos testületek kölcsönös tiszteletadás nélkül nem segítik a növényi géntechnológia ügyeit. Nagyon egyszerűen belátható ez. Szerénység és önmérséklet minden tudományterület számára javasolható. A tudományban kevés valóságos sztár van, önjelölt viszont akár égen a csillag. Az előrelépéshez kellenének a mezőgazdasági géntechnológia olyan európai/magyar találatai, amelyet a termelő és a fogyasztó egyaránt pozitívan tud értékelni, s amelyek a pályázati rendszerek támogatását képesek megszerezni. Mindehhez a politikusoknak a szabadalmi viszonyok rendezését kellene megoldaniuk.

A hagyományosan nemesített fajtákban megmutatkozó genetikai tartalom sokkal magasabb értékű, mint amit a géntechnológiai hozzá képes adni, vagyis a konkrét fajtában mutatkozó genetikai tartalomnak kellene többségi tulajdonjogi arányt élvezni. A jelenlegi egyoldalúan megállapított technológiadíj súlyos akadály az európai terjedést illetően. Megoldása nélkül nem fog menni, csak tartós nemzeti érdeksérelmekkel. Ezen túlmenően pedig csak az önbeporzóknál és a vegetatív szaporításúaknál látok felelősségteljes esélyt. Idegenbeporzókkal való kibocsátások logikusan csak az önbeporzókkal végzett évtizedes termelői tapasztalatok után látok felelősségteljes esélyt. Az Európai Unió elővigyázatosság alapú szabályozására soha nagyobb szükség nem volt, mint éppen itt. A géntörvényt korszerűsíteni kell, de az új szabályozás nem kerülheti el az előzetes környezet-egészségügyi vizsgálatokat (kiemelten idegenbeporzó növények, mérgező vegyületeket termelő növények, gyomirtótűrő növények, géncsendesített növények megváltozó biokémiai folyamatai), a jelölés szükségességét és a tartós utóvizsgálatokat. A fajtakincsünk genetikai tartalmának megőrzése minden korok tudósainak súlyos felelőssége.

A Fenntartható Fejlődési Bizottság konferenciája

Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága (FFB – Keresztes László Lóránt, LMP) 2023. szeptember 27-én – e cikk megjelenése után – az Országgyűlés Képviselői Irodaházában „A génmódosított élelmiszer-termelés deregulációja? – Megjelenhetnek az új GMO-k az élelmiszerünkben és a vetőmagjainkban?” – címmel konferenciának nevezett ülést tart. Az ülésen nem kap szót a magyar tudományos élet egyik oldala sem (16. kép). Nem érvelhetnek a géntechnológusok és környezettudományok képviselői sem. Ezt lerendezik egymás között a politikusok és a civilszervezetek (máshol ilyen kitüntetésben nincs részük). Nem helyeslem ezt a megoldást, hiszen hozzáértők helyett prekoncepció-vezérelt interpretálók szólalnak meg (23. melléklet). Ez szerintem több, mint kínos nemzeti ügykezelés.

23.melléklet: Egy meghívó margójára   Az FFB természetesen azt hív meg előadónak a rendezvényeire, akit jónak lát, csakhogy a hitelesség kérdése az, ami ilyenkor mindig felmerül. Ahogy elnézem, hozzáértő magyar kutatók részvétele nem kívánatos a szervezők szerint. Pontosabban ma kb. ennyire jelenik meg a tudomány a szerintem álságos hazai környezetpolitikában, vagyis mellesleg. Egyetlen olyan magyar előadót sem látok, aki a mezőgazdasági géntechnológia (Nagy Ferenc, Dudits Dénes, Hiripi László, Sági László stb.) vagy a környezettudományok (Székács András, Bakonyi Gábor stb.) oldalán dolgozott módosított növényekkel/állatokkal. Ricarda A. Steinbrecher (Econexus) persze képes (ő sem kutatóintézetben dolgozik, hanem jól képzett civilszervezeti) a bemutatásra, de aligha lesz rá előadásideje, és ha a hallgatók/fordítók szaknyelvi értetlenségével is meg kell majd küzdenie, akkor vesztes ügybe csöppent. Tartok ettől. Keresztes (közgazdász), Szabó (biológus) és Orosz (közgazdász), akik angolul beszélnek a képviselők közül. A Fidesz-KDNP többségi FFB képviseletéből (hat fő: Becsó – közgazdász, Bencsik – hitoktató/szociológus, Harrach – teológus, Turi-Kovács – jogász, Varga – tanító, Zsigó – cukrász/személyügyes) azonban senki sem teljesen megértésképes! Ezt nemcsak az angoltudásukra, hanem a képzettségükre is értem. A panelbeszélgetés részvevői közül Arató tanító (DK) és Roszík agrármérnök sem beszél jól angolul. Mit fognak akkor megvitatni, hiszen négyük (Arató, Fidrich, Roszík és Szabó) közül egyikőjük sem számít szakértőnek a területen? Arató úr lesz talán a vitatkozó ellenpont, hiszen a DK-ban Vágó István szkeptikus interpretálásában már a GMO-koncepció is könnyen befogadható volt (ez a vita kapcsán a Klubrádióban is elhangzott tőle; a hírfórum ma is igen érdeklődő), amit szóvá is tettem. És a felkínált lényegi anyag is angolul van. Fidrich Róbertről (MTVSz – FOEE) legalább elmondható, hogy a GMO-politika területén képben van. Miért szervez azonban az FFB többségi nyelvi tudás nélkül magának angol nyelvű kulcselőadást, és mit interpretál ebből azt követően? Számomra rejtély.

16.kép: Jurta 2016-ban a Kurultajon (Fotó: Keresztes László Lóránt FB lap)

Fontosabb gyakorlati ismereteket tartalmazó magyar könyvek jegyzéke   1./ Darvas B. (1997): A genetikailag módosított élőszervezetek kibocsátásának környezeti kockázatai. Fenntartható Fejlődési Bizottság (ISBN 963 03 4418 1); 2./ Dudits D. és Heszky L. (2000, 2003, 2014): Növényi biotechnológia és géntechnológia. Agroinform (ISBN 963 50 2697 8); 3./ Darvas B. (2000): Virágot Oikosnak (Kísértések kémiai és genetikai biztonságunk ürügyén). l’Harmattan (ISBN 963 00 4741 1); 4./ Vajta G. (2004, 2010): Egy klónozó vallomásai. Noran (ISBN 963 95 3948 1); 5./ Pusztai Á. és Bardócz Zs. (2004, 2006): A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága. Kölcsey Intézet (ISBN 963 21 6132 7) [szemle]; 6./ Heszky L., Fésűs L. és Hornok L. szerk. (2005). Mezőgazdasági biotechnológia. Agroinform (ISBN 963 50 2837 7); 7./ Darvas B. szerk. (2007): Mezőgazdasági géntechnológia – Elsőgenerációs GM-növények. Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága (ISBN 963 87 5051 8); 8./ Dudits D. szerk. (2009): Zöld géntechnológia és agrárinnováció. BZBE (ISBN 963 06 7742 4); 9./ Venetianer P. (2010): Génmódosított növények – Mire jók? Typotex (ISBN 963 27 9153 1) [szemle]; 10./ Balázs E., Dudits D. és Sági L. szerk. (2011): Genetikailag módosított élőlények (GMO-k) a tények tükrében – Magyar fehér könyv. BZBE (ISBN 963 08 1065 4) [szemle]; 11./ Darvas B. és Székács A. szerk. (2011): Az elsőgenerációs géntechnológiai úton módosított növények megítélésének magyarországi háttere (ISBN 963 98 4844 3); 12./ Dudits D. és Györgyey J. (2013): Zöld GMO-k. Akadémiai (ISBN 963 05 9423 3); 13./ Balázs E. és Dudits D. (2017): Precíziós nemesítés – Kulcs az agrárinnovációhoz. Agroinform (ISBN 615 56 6609 4); 14./ Dudits D. (2019): A bő termés biológiája – A precíziós növénynemesítés alapjai. Mezőgazda (ISBN 963 286 743 4) [szemle]

Előző részek: Génszerkesztés a mezőgazdaságban – N^o1. Az Európai Bizottság javaslata a genomszerkesztés liberalizálásáról és az azt követő nemzetközi visszhang; N^o2. Barangolás a hazai mezőgazdasági géntechnológia múltjában; N^o3A. Hazai vélemények megvitatása 2023-ban

Darvas Béla

Post scriptum. Döntési helyzetben lévő szakembernek a vendégblogban felkínálom az írásos hozzászólás lehetőségét. Másoknak az Átlátszó FB-oldalát javaslom, ahol hozzászólhatnak. A hozzászólás egyszeri, kivitelezése a vendégblog szabályai (bruttó három A/4-es oldal) szerint történhet. Az írást külső anonim szakértői véleményezésre bocsátom előzetesen, és párhuzamosan – ha van ilyen – a személyes ellenvéleményem is megjelenik.