Bezárás
Biotechnológikaland

A MON 810 vetési moratórium hazai hatósági története – EFSA vitustánc

(Biotechnológikaland No6)

E részben a MON 810 vetési moratóriumával kapcsolatos hivatali döntéseket foglalom össze. A Greenpeace (akkori hazai tárgyalója: Nemes Noémi) korabeli legendája szerint a Medgyessy-kormány Agrárszövetség felől érkező földművelésügyi miniszterének (Németh Imre) a magyar álláspont bejelentésének előestéjén még fogalma sem volt arról, hogy a MON 810 vetési engedélyezésére Magyarország miként reagáljon. Valójában persze ismerte a döntést, hiszen az előkészítési szakaszban az már a Fő utcai másik minisztériumban megszületett, de rezzenéstelen arccal hallgatott róla. A döntés magyar/európai jelentőségével viszont aligha volt tisztában.

A MON 810-es molyölő kukoricát 1998-ban engedélyezték az Európai Unióban, amikor Magyarország még nem volt tagja. A magyar csatlakozás (2004. május 1) kormányzati adminisztrációs szinten nagyfokú bizonytalanságot eredményezett abban, hogy jogilag mit tehet meg egy új tagország és mit nem. Elvileg a belépéskor elfogadtuk azt, amit csatlakozáskor az unióban találtunk, viszont ezt a konkrét esetben a politikusok mégsem szerették volna.

Magyarország számára, 2005-re így az elővigyázatosság elvén alapuló, környezetvédelmi veszélyeket valószínűsítő vetési moratórium bejelentése maradt. Ez volt az egyetlen jogi lehetőség arra, hogy hazánk megakadályozza a MON 810 köztermesztését. Az indoklás lényegében azon alapult, hogy a hajdani Pannon-tó helyén kialakult pannon régióval (4. ábra) egy speciális élővilággal rendelkező, új és összetett biogeográfiai terület csatlakozott az unióhoz, amelyre vonatkozóan a fajtatulajdonos (itt Monsanto) nem végezte el a szükséges környezettudományi vizsgálatokat.

A mezőgazdasági tárca vezetői (Németh Imre, majd Gráf József – mindketten gépészek) a kérdésben végig hezitáló állásponton maradtak. Az EFSA-val később kialakuló vita alatt Gráf József miniszter úrral való találkozásomkor azt mondta, hogy az ügyben a minisztériumi szakértőjének (Vértes Tímea) véleményére hallgat, akinek az álláspontja számomra hosszú távon sem vált világossá. Tőle eltérően Gombos András államtitkár viszont tisztában volt a kérdés hátterével és indokrendszerével és hatékonyan segítette a környezetvédelmi tárca szakértőinek álláspont-érvényesülését.

Úgy tűnt, hogy a hivatalnak az EFSA aktuális útmutatásai voltak a legfontosabbak és az ebbéli döntés úgy hangzott, ahogyan a jogászok az EU jogrendszeréhez képest elfogadhatónak gondolták. Gráf József 2006-ban azt mondtaÉn nem tartom ördögtől eredendő rossznak a génmódosítás használatát vagy a génekkel való együttműködést és munkálkodást a mi szakmánkban sem, hiszen számos jó példa van erre az elmúlt időszakból.” Eltekintve a géntechnológia efféle vulgarizálásától, az ügyet kezelő politikai szándék kiegyensúlyozottnak minősíthető.

4Pannon

4.ábra: Pannon régió (Grafika: Varga Zoltán; ©Cartographia Kft.)

Honnan is eredhetett akkor a MON 810 vetésének elutasítása? Nos, bizonyosan a Környezet- és Vízügyi Minisztérium (KvVM) álláspontja döntött a vetési moratórium bejelentésének irányába. Pártonkívüliként az SzDSz színeiben éppen környezet- és vízügyi miniszter (Persányi Miklós biológus) a vezető munkatársainak véleményére hallgatva döntött így. Az első valóságos döntéshozó – akiről nagyon kevesen gondolnák – szerintem tehát ő és munkatársai és nem Németh Imre, aki a vetési moratóriumot formálisan aláírta.

Rodics Katalin vált Persányi munkatársai közül a legismertebbé (említhetem még Homoki Hajnalkát is) és képviselte következetesen azt a kritikai irányt, ami a MON 810 vetési moratóriumot eredményezte. Véleményének kialakításában támaszkodott az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Ökotoxikológiai Osztályának (MTA NKI, ma az érintett kutatók a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézetében dolgoznak) MON 810 kukoricával végzett vizsgálati eredményeire.

Ha mindezt ennél is világosabban kellene megfogalmaznom, akkor Rodics Katalin vezette azt a minisztériumi osztályt, akinek állást kellett foglalnia. Homoki Hajnalka volt a munkatársa, akivel ellenőrizték az akkori EU szabályokat. Mikor látták, hogy a moratórium oka környezetvédelmi veszély is lehet, akkor jött képbe a Pannon régió egyedisége, amire egyértelműen nem irányult korábban fajtatulajdonosi vizsgálat.

Pontosabban mi korábban és saját kutatási elképzelés alapján elkezdtünk ilyen vizsgálatokat, de akkorra még nem fejeztük azokat be. A kérdés az volt számunkra, hogy vállaljuk-e azt a kockázatot, hogy a minisztérium előzetesen kommunikálja a vizsgálati eredményeinket, vagy elzárkózunk ettől. Székács Andrással amellett döntöttünk, hogy vállalhatók az eredményeink az elővigyázatosság elvű MON 810 vetési moratórium bejelentéséhez, bár elképzelésünk sem volt róla, hogy ezzel az elhatározással milyen éles lőtérre tévedtünk, ami a munkahelyünk megtartását is veszélyeztette. Összefügg ezzel a döntésünkkel, hogy kutatóosztályunk egész állománya felállt és elhagyta az MTA-t, és a mezőgazdasági tárca alatt később önálló kutatóintézetet alkotva folytatta. Valójában az MTA Ökológiai Kutatóközponthoz szerettünk volna akkoriban csatlakozni, de a pro-GMO szemléletű agrárlobbi ezt nem hagyta. Úgy nyilatkoztak, hogy nagy szüksége van a mezőgazdasági kutatóhálózatnak a környezetanalitikai és ökotoxikológiai kutatásokra, vagyis maradjunk. Távozásunk után azonban nem szervezte újra ezt a kutatási felületet, ami elég beszédes fejlemény.

Ez időben a Szent István Egyetem növényvédelmi tanszékén is végeztek Kiss József (később az EFSA GMO Paneljének lett tagja) vezetésével nemzetközi pályázatból támogatott kutatásokat. A MON 810-en mellékhatásokat ki nem mutató vizsgálati eredményeik elnyerték a Monsanto tetszését, de a KvVM szakmai vezetése nem tartotta ezeket megalapozott környezettudományi vizsgálatoknak.

Ezzel szemben az MTA NKI-ban folyó vizsgálatokra a Persányi-féle minisztérium figyelt, sőt az OMFB pályázati támogatás lejárta után évente 1-3 milliós összegekkel segítette az ez irányú kutatásokat. Ez minimális támogatásként jellemezhető még ebben az időben is. Rodics Katalin 2006-os véleménye szerint „Magyarországnak nincs szüksége olyan termékekre, amelyeknek sem környezetvédelmi, sem humán-egészségügyi hatásai nem tisztázottak, és bevezetésük hazánk számára gazdasági hátrányokkal jár.” Ez világosan ismerethiányra hivatkozó és termékminősítő (akkor MON 810) megfogalmazás.

A döntési előzményeket tekintve 2003. február 23-án az MTA épületében, a 49. Növényvédelmi Tudományos Napok keretében tartottuk azt a telt házas rendezvényt, ahol a kutatók elmondhatták a MON 810-re vonatkozó eredményeiket. A vizsgálatok zömét 2000-től az Oktatásügyi Minisztérium pályázati rendszere az éppen átalakulóban lévő OMFB finanszírozta. Az előadásokon a környezetvédelmi tárca több munkatársa is részt vett. Nem így a GM-fajták engedélyezéséért küzdő hazai pro-GM kör szószólói.

2004. április 6-án a „Géntechnológia: harmóniában a zöld világgal” című pro-GM rendezvényre került sor az MTA Székházában. Kiss József és munkatársai itt mondták el, hogy a MON 810 esetében nem találtak mellékhatásokat. Sokan voltunk a teremben, akik úgy gondolták, hogy nem jó helyen keresték azokat.

2005. január 20-án történt meg a MON 810-re vonatkozó védzáradék bejelentése, amelynek elővigyázatosságra intő vizsgálati eredményei ahhoz a kutatócsoporthoz fűződött, ahol én is dolgoztam. A munkából mára két PhD-dolgozatot védtek meg a munkatársaim és egy további készül. A fajtatulajdonos és segítőik erőteljes nyomulása tehát nem ért célt, mint ahogy korábban Ausztriában sem, amely 1999-ben hirdetett moratóriumot.

A magyar vetési moratóriumhoz fűzött vizsgálatok eredményei rendkívül érdekelték az európai uniós tagországok némelyikét, és néhány helyen a Greenpeace szervezésében sajtótájékoztatót szerveztek. Az utazás és szállás költségeit fedezték. 2003-ban Bécsben (az ottani moratórium után), 2005-ben Brüsszelben (a magyar moratórium bejelentése után; a szervező francia volt), 2006-ban Pozsonyban (a szlovákok végül nem hirdettek moratóriumot) és Hamburgban (még a 2008-as francia és a 2009-es német moratórium előtt) tartottam előadásokat. Bécsben és Pozsonyban Székács Andrással.

Ezeken a szakmai sajtótájékoztatókon azzal kezdtem a szövegem, hogy hasonló tartalommal szívesen részt vennék Monsanto által szervezett sajtótájékoztatón is. Ilyesmire persze nem került sor, sőt a Monsanto két magminta után többé nem adott vetőmagot a vizsgálatainkhoz sem ingyen, sem fizetés ellenében, sem a KvVM hivatalos kérésére.

A magyar MON 810-es vetési moratóriumot az EFSA GMO Panelje, amely az ebbéli európai engedélyezés súlypontos része nem nézte jó szemmel és az európai adminisztráció később kísérletet is tett az osztrák, magyar és görög moratórium felszámolására. 2005. június 8-án az EFSA GMO Panelje közzétette a magyar védzáradék indokaival kapcsolatos megjegyzéseit.

Hasznos tudni, hogy a GMO Panel tagjait az EFSA egyéni pályázók közül választja ki. Mindez még önmagában nem lenne baj, ha ez az időszakosan ülésező „szakbizottság” nem kezdett volna úgy működni, mintha valami elit oktató/kutatóközösség lenne, amely a speciális szakemberek által segített tudományos lapokban megjelent közlemények felül bírálatára is képes lenne.

Én úgy gondolom (ez volt a közvetlen tapasztalatom), hogy meglehetősen átlagos képességű kutatók és oktatók alkották ezt a bizottságot, akik egymástól elhitték azt, hogy már saját jelentős kutatómunka nélkül is valahogyan különleges képességeket szereztek. Ebben az időben a holland Harry Kuiper volt a vezetője ennek a bizottságnak, aki élelmiszer-tudományi szakértőként volt ismert, míg környezettudományi tevékenysége nem volt jegyzett.

Közismert volt viszont erőteljes pro-GM szemléletéről, hiszen sokáig az ILSI (nemzetközi cégek érdekeit helyezi előtérbe) szakértőjeként dolgozott. Ez a megoldás egyébként az EFSA szervezetének legnagyobb hibája is, amennyiben a környezetbiztonság ügyeit abszurd módon egy élelmiszerbiztonsági ügynökséggel intézteti és némelyik megválasztott tagjának előélete nem tette volna lehetővé pályázáskor a „függetlenségi nyilatkozat” aláírását.

Sokféle hír kering az EFSA GMO Panel tagjainak választásáról. Én is hallottam olyat, hogy az egyik bíráló a bírálati fázisban elmondta két pályázóról a véleményét. Nem tehette volna, hiszen titoktartási szerződést írt alá. Az egyik pályázatot roppant gyöngének és csalódáskeltőnek nevezte, míg a másikat kiemelkedőnek. Az eredményhirdetés viszont a használható pályázót nevezte meg nyertesként, aki történetes a szakmailag csalódáskeltő volt. Szerinte a géntechnológiai lobbi véleménye meghatározóan erős az EFSA berkeiben, de a szerződéses állását vesztette volna el, ha ezt a véleményét vállalja.

Az EFSA GMO Paneljének magyar moratóriumra vonatkozó felvetéseire az érintett magyar kutatóközösség válaszolt és elutasította a felszínes állásfoglalást, ami nélkülözte a véleménynyilvánításhoz szükséges szakmai tudást és rálátást, hiszen még a kísérletvezetők meghallgatására sem került addig sor.

2006. szeptember 11-én a KvVM hivatalos választ küldött az EFSA-nak (lásd Rodics Katalin GMO-Kerekasztalon tett hozzászólása). Felmerült a tárca részéről, hogy Magyarország az Európai Bírósághoz fordul, ha a szavazások eredményeként a moratórium feloldására kényszerítenék.

Az EFSA szakbizottsági ülése (szeptember 18 – lásd Rodics Katalin sorait) után az Európa Bizottság 2006-ban elindított a magyar MON 810 vetési moratórium feloldását.

A MON 810-es vetési moratórium ekkor kiemelt politikai üggyé vált hazánkban, hiszen a mezőgazdaság-politika elhatározását készült felülbírálni az európai adminisztráció. Gombos András, a környezetvédelmi tárca államtitkára segítette hatékonyan a következetes nemzeti állásfoglalást. Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságában Ángyán József (Fidesz, Magosz), mint ellenzéki képviselő sokat tett az ok és okozat, továbbá a következmények képviselői megértetésében. Orosz Sándort (MSzP) említhetem még, aki a Környezetvédelmi (ma Fenntartható Fejlődés) Bizottságban vállalta fel ezt a szerepet. E ponton ne beszéljük még azt meg, hogy melyek voltak az hazai elhatározás gazdasági és politikai okai, továbbá hogy ezek helyett miként használta a politika a környezettudományi kutatások eredményeit.

Nem tehetett a kormányzat egyébként másként, ugyanis az Európai Uniós szabályozás – szerintem is helytelenül – csak egészségügyi és környezettudományi kifogásokat fogadott el. Egészségügyi/dietétikai (lásd majd később) területen ilyet hazánkban senki nem tett le az asztalra és ennek is köszönhető, hogy több mint egy tucat genetikai esemény is bekerülhetett az európai takarmányokba és élelmiszerekbe csak jelölni kell.

Élelmiszerbiztonsági területen Pusztai Árpád (aki szintén bekapcsolódott a GMO-Kerekasztal munkájába) nem MON 810 kukoricán végzett munkája figyelmeztetett, hogy ezek a vizsgálatok nagyon is indokoltak. Munkatársaival egy hóvirág lektingént tartalmazó burgonya esetében mutatott ki egészségügyi problémákat, viszont egy módosított borsóféle (ami nem került később mégsem engedélyezésre az EU-ban) ellen nem volt kifogása.

A magyar MON 810 vetési moratórium uniós felfüggesztésének ügye 2007. február 20-án került a Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa elé. Ott – a hazai lobbi tevékenységnek köszönhetően is – jóval a minősített többséghez (255) szükséges pontszám felett 272 ponttal sikerült nyerni, vagyis a moratórium érvényben maradt (lásd Rodics Katalin híradása).

Az EFSA a történtek után sem nyugodott bele abba, hogy javaslatai ellen foglaltak állást a környezetvédelmi miniszterek. Egyezkedésbe kezdett abban a kérdésben, hogy korábbi elképzelésével ellentétben mégis meghallgatná a kísérletvezetőket. A magyar géntechnológiai hatóság nem utasította ezt el és meghívottjaival 2008. június 11-én megjelent Pármában, ahol Bakonyi Gábor, Darvas Béla és Székács András tartottak bizalmas minősítésű előadásokat. A magyar delegációt Rodics Katalin vezette és a tárgyalódelegáció tagja volt Homoki Hajnalka is.

Kiss József (aki egy ideig a Pioneer hazai kísérletvezetője volt) a bizottság tagjaként, a meghallgatók között vett részt az ülésen. A tárgyalódelegációnak semmilyen előzetes vagy későbbi kapcsolata nem volt vele. Az ülésen időről időre cédulákra írt megjegyzéseket juttatott el Jeremy Sweet elnökhöz (őt Monsanto-n, Bayer-en és a BASF-en túlmenően az ILSI és British Crop Protection Association nevű lobbiszervezetekkel is kapcsolatba hozták), aki a megszólalásaikor ezeket hasznosította, esetleg kérdést formált belőlük. Rodics Katalin az ülés után elmondta Kiss Józsefnek, hogy különleges tevékenysége – amit etikusabb lett volna nyíltan vállalnia – nem maradt észrevétlenül.

A megbeszélés napjára hívták meg az osztrák és a görög géntechnológiai hatóságok képviselőit is, de Ausztria nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. Görögország megjelent ugyan, de csak kötetlen beszélgetésre vállalkozott, mondták el nekünk a szomszédos hotelben való találkozásunkkor.

A hazafelé vezető úton úgy gondoltuk, hogy az EFSA „szakértői” megkapták a kérdéseikre a választ és további alapjuk nem maradt a vita folytatására, azonban korai volt az örömünk.

Az ülésen Detlef Batsch (EFSA GMO Panel) – aki korábban a Monsanto tanácsadója volt – faggatott/jegyzetelt igen kitartóan, részletekre is rákérdezve a védett lepkékkel kapcsolatos vizsgálatainkról. Ennek egy későbbi történetben lesz még jelentősége, ami szerzői jogokat érint.

Az EFSA GMO Panelje a következő napon észrevette, hogy az előadások ppt-it nem hagytuk ott. A saját gépemről vetítettünk, így számukra már csak a jegyzőkönyv maradt. Ismételt kéréseikre azt a választ kapták, hogy bizalmas természetű előadásokat hallgattak meg, amellyel kapcsolatban a szerzők a közlés előtt álló adataikat nem kívánják a bizottság rendelkezésére bocsátani. Hallották az előadásokat, kötetlenül kérdezhettek a tartalmukat illetően és hivatalos jegyzőkönyv is készült, így arra kell támaszkodniuk.

2008. július 11-én hozta nyilvánosságra az EFSA a magyar tilalommal kapcsolatos újabb álláspontját, amely úgy szólt mintha az előadásokra sor sem került volna. Július 15-én az ügyben a KvVM illetékes vezetője és az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóság vezetője telefonon beszéltek, amikor magyar részről a kialakult helyzettel kapcsolatos tiltakozásra sor került (lásd Rodics Katalin beszámolója).

Az Európai Bizottság, bár 2007-ben súlyos diplomáciai vereséget szenvedett a magyar MON 810-es vetési moratóriummal kapcsolatban, de 2009-ben álláspontját másodjára és hasonló formában foglalta össze, ami amatőr ügykezelésnek nevezhető. A 2009. március 2-ai (lásd Rodics Katalin híradása) Környezetvédelmi Tanácson – így nem is csodálható – még több tagállam foglalt állást a magyar moratórium mellett, mint 2007-ben.

A döntés nyomán számos változás történt az európai GMO politikában. Az EU döntéshozói látszólag sokkal jobban figyelembe vették a tagállami aggályokat, mialatt Franciaország, Luxemburg és Németország szintén bevezették a MON 810-es kukoricára vonatkozó vetési moratóriumot. Egy holland javaslat mentén elindult az egyeztetés a GM-szervezetek köztermesztésével kapcsolatos döntések nemzeti hatáskörbe való átadásáról is.

A Magyar Tudomány főszerkesztője (Csányi Vilmos) mindeközben több alkalommal adott lehetőséget arra, hogy a növényi géntechnológiát pártoló, de nem a MON 810-zel dolgozó kutatók megszólaljanak a „lapjában”. Ebben Dudits Dénes az MTA SzBK főigazgatója (2008-tól az MTA egyik alelnöke) meghatározó szerepet játszott. Az egyik 2007-es számban jelent meg vendégszerkesztésében az a kötet, amelyben Kiss József és munkatársai írják le környezetkémiai mérések nélküli „eredményeiket”, amelyekben nem találtak mellékhatásokat. Nem is vitás, lehet úgy vizsgálati területet választani, ami semmilyen ok-okozati összefüggésben nincs a Cry1Ab-toxin hatásspekrumával.

Darvas és munkatársai írtak kritikát Kiss József vizsgálatairól és következtetéseiről, amelyből legfőként a kérdés ökológiai/ökotoxikológiai megfontolásai hiányoztak. Olyan helyen kerestek hatásokat, ahol az elvileg sem létezett. Az alábbiakban foglalták össze a véleményüket „Azzal a fölöttébb egyszerű állítással zárjuk sorainkat, hogy véleményünk szerint nem írható le a szakmai reputáció megőrzésének igényével az a mondat, hogy nem merült fel a GM-növényekkel szemben megalapozott környezettudományi aggály, vagy hogy valószínűsíthető az, hogy ilyen eredmény nem is fog születni egy körültekintő, oksági vizsgálatsorozatban.

Megszólítottam levélben Kiss József (aki e cikkváltás után távol tartotta magát a nyilvános szakmai vitáktól) egyik munkatársát, aki úgy tűnt, hogy a biológiai növényvédelem egyik hazai képviselőjének tartja magát és kérdeztem, hogy miért vesz részt ebben a rosszul tervezett GMO-munkában. Azt válaszolta, hogy a számára ez csupán bevételi forrás, s ő már készül arra a korra, amikor a GM-növények miatt összeomlik a mezőgazdaság, és akkor jön az ő igazi céljaival. Ritkán olvastam zavarosabb önigazolást ennél.

Talán a magyar nyelven szervezett legjelentősebb szakmai eredményismertetésre 2010-ben került sor, az 56. Növényvédelmi Tudományos Napok keretén belül. Az Országgyűlés Irodaházának Nagytermében, nagyszámú hallgatóság előtt tartott előadások összefoglalóiban több témakör található, ahol az eltérő szerzői kollektívák azonos tesztállatokon végzett vizsgálatai összevethetőek. Szerintem beszédes a különbség.

A következő rész címe: A MON 810 vetési moratórium körüli civakodás – eredeti vs. interpretáció (Biotechnológikaland No7)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom