Bezárás
Egyéb

Kinek a befolyása erősebb? – A karaván halad

(Biotechnológikaland No9)

A GM-növények szövevényes hazai történetének követése – belátom – nem egyszerű, ezért segítségképpen a MON 810 vetési moratórium mérföldköveit a 6. ábrán foglaltam össze.

2004. április 6-án „Géntechnológia harmóniában a zöld világgal” címmel a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE) szervezett az MTA Agrártudományi Osztályával együtt konferenciát.

A Monsanto európai adminisztrációjának vezetője, Francesca Tencalla (róla bővebben még később) is megjelent, aki az alábbiakat írta a kiadványban: „1999 februárjában egész Nagy-Britanniát megrázta a hír, mely szerint a genetikailag módosított élelmiszerek veszélyesek lehetnek: Pusztai Árpád biokémikus azt állította, hogy a GM-burgonya káros hatást fejt ki a patkányokon. A média heteken belül a hamarosan »Frankestein élelmiszerek« néven emlegetett ügy hatása alá került.

A cég által való démonizálás oka, tehát szerinte a média figyelmének felkeltése volt, mint később minden terhelő hírt szállítóé (vö. ma Gilles-Érik Séralini elfogultan egyoldalú megítélése) is, aki a nemzetközi figyelmet felkeltette. Előadást tartott munkatársa is, Jay C. Pershing ipari kutató is a kukoricabogárral (MON 88017) kapcsolatos fajtacsoportjukról.

Graham R. Brooks a konferencián dicsérte a romániai RoundupReady szójatermesztést, amit az EU-hoz való csatlakozás után már beszüntetett. Brooks tanácsadó cégének (PG Economics Ltd.) különböző országokra (Spanyolország, Lengyelország, Románia), vagy éppen a környezetre, gazdaságra, az egész európai élelmiszerláncra kiterjedő „omnipotens” tanulmányait – mint a BZBE Hírlevelét is – az Agricultural Biotechnology in Europe (ABE) finanszírozta, amely az EuropaBio egyik részlege. Kívülállók független kutatóként kezelték Brooks urat, akinek ideáit a pro-GM körök még ma is előszeretettel visszhangozzák.

Számomra az itteni legnagyobb meglepetést Balázs Ervin (MBK Környezetbiotechnológiai Intézet) rövidke összefoglalója okozta, aki az alábbiakat jegyezte le: „A módszerek felhasználásával kapcsolatosan még jelenleg is számos kérdés merül fel, így többek között vita tárgyát képezi, vajon szükséges-e ilyen analitikai pontosságú szuper-érzékeny meghatározás, mert az sok esetben hamis eredményt adhat. A nyomon követésnél és az idegen gén kimutatásánál amúgy is nem az ismert esemény kimutatása az érdekes, hanem az illegális felhasználás, amelyről semmilyen adatunk nincs.

6abra

6.ábra: A MON 810 vetési moratórium mérföldkövei

A „gyakorlottan” ellentmondásosnak nevezhető tartalmú mondatok megértése nem egyszerű. (Nehéz nyelv a magyar.) Viszont – láss csodát – egy „környezet-biotechnológiával” foglalkozó kutató azt írta le, hogy szükségtelen a munkája, mert a „szuperérzékeny” módszer hamis eredményeket adhat. Ma nincs is már ilyen önálló kutatóegység a NAIK MBK-ban. A második mondat viszont mintha arról szólna, hogy szerinte nem környezeti okokból van szükség az idegen gén kimutatásra, hanem a fajtatulajdonos miatt, hogy érdekében az illegális használatot felfedjük.

Erre az akkor már széleskörűen ismertté vált Monsanto vs. Schmeiser per jó példa, de később (2011) fordítva is működött, amikor a Magyarországra beszállított szennyezett kukorica és szója vetőmag kimutatása ezekkel a módszerekkel történt. Tény, hogy a mennyiségi kimutatás igen gyönge pontja a GM-növények ügyének. A fajtatulajdonosok nem teremtették meg ennek könnyen használható, olcsó kvantitatív lehetőségét, amit az európai engedélyezés során nagyon is szigorúan kellett volna mérlegelni.

Olyan új eszközöknek bizonyosan nincs a környezetünkben helye, amely hiteles és nemzeti szakértők tudása alapján való kimutathatósága nem teszi lehetővé a környezeti monitorozást. A Monsanto azonban egy kvantitatív ELISA módszert is visszaminősítetett kvalitatívvá azáltal, hogy kezében tartotta a Cry-toxin tisztításának módszerét és a kitekbe nem meghatározott mennyiségű, bakteriális eredetű Cry-toxint méretett be. Számunkra ez a környezetanalitikai munkát évekkel hátráltatta, mint más független kutatókét is Európában. Van vajon kutató, aki ezt etikus kereskedelempolitikai lépésnek minősíti?

2005-ben külföldi példa alapján az MTA menedzsmentje szervezte meg a Mindentudás Egyeteme nevű műsorfolyamot. Az alapítók között találjuk Dudits Dénest is, aki a programba is beleszólhatott. Ennek a gyorstalpaló mindentudásnak az egyik eseménysora volt a Mindentudás Egyeteme Klub.

2005. március 30-án két akadémiai munkahely négy kutatója ült fel a dobogóra és az MTA aktuális mindentudója kérdezgette őket. Előzetesen instrukciókat is adott a közönségnek, hogy a televízió-felvétel alatt miként is viselkedjenek.

A megszólalók közül Balázs Ervin most egészen odáig ment, hogy azt állította, a hazai mezőgazdaságot nem érné nagy veszteség, ha a Monsanto kukoricamoly-rezisztens fajtáit (értsd MON 810) nem hoznánk be, mert ez a kártevő nem okoz jelentős kártételt. Elég pontosan idézett a munkahelyemtől (pontosabban Nagy Barnabástól), bár forrásként nem említette.

A pulpituson ült viszont Dudits Dénes, aki nem is olyan régen valóságos agrárvészről írt abban az esetben, ha ezeket a fajtákat nem hozzuk be. Most azonban feledékenyen hallgatott. A mindentudó nem szólította meg – talán nem is olvasta a cikkét –, pedig két, Dudits állításait átjavító válasz is megjelent a lapban, amelyek közül az egyiket hazánk legjelentősebb búzanemesítője Balla László írt.

Venetianer Pál meglepte a közönséget azzal, hogy azt mondta, hogy a biotechnológia kapcsán az intellektuális bűnözés minden formáját elkövették már. A valóság más vetületét megélő, a tudomány más szeletét birtokló, tőlünk eltérő nézőpontú emberek – szerintem – nem bűnözők. Szerencsés fejlemény, ha legalább időnként kilátunk a személyiségünkből. Ha van releváns ismeretanyagunk, akkor vitatkozhatunk a tőlünk eltérő álláspontokkal, türelmesen győzködhetünk addig, amíg jel van a belátó képességre, de bűnözőként címkézni a tőlünk eltérő véleményen lévőket súlyos balfogás.

A közönség soraiból Rodics Katalin (KvVM) arról beszélt, hogy nem szerencsés a vitatkozó felek szétválasztása. A mindentudó ugyanis az első alkalommal a lelkesedőket, a másik alkalommal a kétkedőket (illetve, amit ebben a műfajban „kockáztatni” merészelt) ültette össze. Érdemi vita kialakulására esély sem volt, mert nem volt elfogulatlan néző, aki mindkét beszélgetést megnézte volna.

Nem ez volt az első eset, amikor világossá vált számomra, hogy az ún. növényi géntechnológusok környezettudományi ismeretanyaga generális frissítésre szorul. Nem az a baj, hogy nem minden tudományterületen naprakész valaki tudása (ezért is vicces a mindentudás fogalma), hanem hogy fel sem tételezi, hogy az általa belátott horizonton túl is léteznek világok, így meg sem próbál az erről szólókra figyelni.

Vajon hogyan eshetett meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia növényvédelmet és ökológiát érintő biotechnológiával kapcsolatos véleményének képviseletében csak az éljenző biotechnológiai frakciója kapott szót? Az ugyancsak égisze alatt folyó tényszerű kutatásokról (MTA Növényvédelmi Kutatóintézete) viszont szólni senkit sem hívott meg, vagyis elfogult interpretálók magyarázgatták kedélyesen egymásnak azt, amit, és ezt még leírni is kínos nem idehaza olvastak vagy hallottak. A nevezett urak ugyanis még csak részt sem vettek a szépszámú hazai kutatási beszámolón, vagyis eredményekkel szemben sohasem voltak képesek odaállni a megfelelő konferenciákon.

2005. április 27-én lényegesen kisebb érdeklődés mellett beszélgetett egymással három ember, akik közül Móra Veronika volt az egyetlen, aki a szóban forgó kérdéskör civilszervezeti részét pontosan átlátta. Növényvédelemhez vagy ökológiához értőt, kísérleteket végzőt ekkor sem hívtak meg, vagyis a Mindentudás Egyeteme nem volt kíváncsi azokra a kutatókra, akik eredményeire támaszkodva a kormány az elővigyázatossági alapú moratóriumot meghirdette. Ez lenne a mindentudás hazai gyakorlata?

A Mindentudás Egyetemének első műsorfolyamában, 2004. március 17-én Dudits Dénes beszélt a növényi géntechnológiáról. 2006. április 3-án Balázs Ervin tartott, célba csak ritkán találó szónoki beszédet, de tőle ezt már megszokhattam. 2006. október 30-án Heszky László – aki a hazai oktatás (MSc, PhD) ez irányú vezetője – tartott végre kiegyensúlyozottnak nevezhető előadást. Őt nemzeti érdekeket szem előtt tartó véleményéért az ún. növényi géntechnológusok kiközösítették maguk közül és hazai pályázatait hosszú távon elutasították – mondta nekem egyszer.

A Mindentudás Egyetemének archívumában a műsorok kevesek érdeklődését keltették fel: Heszky László előadására 409, Balázs Ervinére 187, Dudits Dénesére 172 megtekintő (nem különíti el ugyanazt a látogatót) akadt, most mikor néztem. A klubbeszélgetés 76 látogatót jegyez. A szám gyarapításához csak el kell a műsort indítani, vagyis végig sem kell nézni azt.

Balázs Ervin előadása után írtam meg a Molekuláris tűnődés című írásomat az Index-ben. Ilyen kategóriákat láttam a hazai véleményhordozók táborában:

– Elutasító: Nincs értelme a növényi géntechnológiáról vitázni, kitalálni mire és hogyan lehetne jó, mert lényegét tekintve elhibázott. A géntechnológia genetikailag homogén, nem fenntartható fajtákat hoz létre, amely hosszú távon veszélyezteti az élelmiszerellátást. A növénynemesítéssel együtt járó szelekció során termesztett fajaink eredeti génállományának 85-95%-át már elveszítettük. A géntechnológiával ez vár a maradékra is.

– Alapjaiban gyanakvó: Rendkívüli óvatosság indokolt. Tudásunk önhittségünkhöz képest minimális. Az előző évtizedeket a kémia uralta, amelynek segítségével olyan vegyületek millióit sikerült létrehozni – úgy százezret forgalmazni is –, amelyek talán az Univerzumban sem léteznek. Ezeket oly mohón vettük birtokba, hogy hosszú távú környezeti viselkedésükről mit sem tudtunk. Falvaink jövője, gazdáink foglalkoztatása került veszélybe. Most biológusok ámokfutása következne? Egymásra hatás nélküli, huzamos együttlét (koegzisztencia) az ökológia tudománya szerint: nonszensz.

– Részleteiben gyanakvó: Mindent felül kell vizsgálni. Mérlegelnünk kell, mit nyerünk, és mit veszítünk. Az adottságainknak megfelelő hazai döntés szükségeltetik. Az új élelmiszerek többsége nem az, aminek látszik. A feldolgozóipar illuzionistákat alkalmaz. Élelmiszer- és környezetbiztonsági területeken szerzett tudásunkra épülő szigorú szabályok bevezetésével, ellenőrzött termesztéstechnológiák alkalmazásával a növényi géntechnológia is felhasználhatóvá tehető. Hiteles szakemberek kerestetnek.

– Támolygó: Így vagy úgy, előbb vagy utóbb a módosított növények környezetünk részévé válnak, mert a mögöttük álló nemzetközi gazdasági erőknek ez az érdeke. Az Európai Unió jó döntést hozhat. Ellenőrizzük? Lényegtelen, hogy „én” mit gondolok. Más miért nincs ezzel ugyanígy? Géntechnológusok ígérik a garanciákat. A tájfajták értéke nulla, míg ha a sok génből csak egy módosított, már szabadalommal védhető. Keressük a kapcsolatot. Állapodjunk meg. Kitűnő pozícióban vagyunk. Vagy nem?

– Részleteiben bizakodó: A fajtatulajdonosok mindent a legmesszebbmenőkig megvizsgáltak. Aligha van meghatározó fogyatékosság ezen a területen. Csak értően kérdezni kell. Igaz, a megértéshez is hiányzik még az iskolázottságunk. A kisebb hiányokat majd utólag korrigálják. Úgy szokták. Fölösleges az európai hadakozás. Az ipari kutatás mindent tisztáz. Az igazi kérdés az, hogy olcsóbb lesz-e az új és csillapul-e az európai fogyasztói ellenállás? Az okos gazda majd ez alapján dönt. Eddig is mindig a helyén volt az esze.

– Alapjaiban bizakodó: Nincs rizikó nélküli technológia. A növényi géntechnológiától miért várnánk mást? A tudomány autópályája éppen errefelé épül. A géntechnológia-ellenesség egyfajta tudományellenesség. A pályázati rendszerek erre adnak pénzt, amiből a költségvetés-hiányos kutatóintézetek fenntarthatók. Lemaradunk csúcstechnológia-hasznosításban. Mire való ez a rendkívüli óvatosság? Civilek keltik a hisztériát. Nem is kellene az utca emberével ezt megvitatni. Helyettük nekünk kellene döntenünk.

– Odaadó: Határ a csillagos ég. Nincs megvalósíthatatlan, nincs elérhetetlen. Bizalom kérdése az egész. Vegyük-vigyük, akkor nem maradunk le a jóról. Olcsóbb, több, nagyobb, szebb, ízletesebb, színesebb és egészségesebb – mi egyéb kellene? Hamarosan megszűnik az éhezés, az emberiség problémái megoldódnak; visszatelepítenek bennünket a Paradicsomba. A géntechnológia a nemesítés folytatása, s mint ilyen természetes, vagy talán még természetesebb.

A fentebb említett, pro-GM szemléletű akadémikusok 2006. november 26-án, miközben a MON 810 vetési moratórium ügyében az EFSA a moratórium feloldását kezdeményezte, nyílt levélben fordultak a magyar képviselőkhöz. Az agitatív, de konkrét tartalom nélküli szöveget, – ami hamarosan megjelent a Magyar Tudományban – páran írták alá. Heszky László például nem.

Személyes véleményem szerint, az akadémikusok tíz százaléka szólította meg az országgyűlési képviselőket (18. kép). Az aláíró harminchét akadémikus közül hat, ha látogatta az addigi szakmai rendezvényeket és vett részt az eddigi döntési folyamatokban. Az akadémikusok egy csoportjának állítását cáfolandó a magyar géntörvény-módosítás uniós notifikációs eljáráson esett át és csak azután fogadták el. Nem térhetett tehát el jelentősen az EU szabályozásától. 2007. február 20-án az EU Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa a magyar MON 810 vetési moratóriuma mellett állt ki.

18MTAkgy15

18.kép: Az MTA közgyűlése 2015-ben (Fotó: Rédey Soma)

2008. szeptember 25-én, az EFSA második próbálkozásának idején az Agrofórum nevű újság rendezett „GM moratórium, de meddig?” címmel fizetős (9700 forint volt a részvételi díj) fórumot. Valószínűleg ez az egyik legkülönösebb esemény a hazai GM-növények vetési engedélyezése körül. Egy lap (Kik is a támogatói?) szervezi meg a fórumot, amelynek a tudósítás lenne a dolga, de helyette a történéseket igazgatja. Pártszerű aktivitást sem láthatunk emögött, hiszen azóta sincs párt, amely nyilvánosan megengedő lenne a növényi géntechnológiával szemben. Mindezt persze nem helyeslem, mint az általánosító és egyoldalú elutasításokat.

Az a minisztérium vesz részt viszont a fórumon szervezőként, amely a moratóriumot meghirdette, vagyis abszurd módon arra kíváncsi, hogy meddig tart még hazánkban ez az állapot, miközben a választ éppen neki kellene erre megadni. Lehetséges, hogy ekkor (a második Gyurcsány-kormány vége) valamiféle súlyos, bár átmeneti hasadás keletkezett az agrár- és környezetvédelmi tárcák elképzelései között? Én biztosra veszem ezt, hiszen a GEVB elnökeként célpontja is voltam ennek az anonim nyomulásnak (értsd a pártok vállalkozó tagozatai zizegtek), amelyben később az elmozdításomra is törekedtek a mezőgazdasági tárca jogászainak (lásd később) segítségével.

A sorsom úgy hozta, hogy évekkel ezután egy társaságban találkoztam Gyurcsány Ferenccel. Kifejezetten meglepett, hogy személyesen mennyire más, mint a tévében látott szerepjátszásai alapján elképzeltem. Jól emlékezett a tevékenységemre, és azt mondta, hogy az ő gondolataiban meg sem fordult a MON 810 vetési moratórium feladása, azonban az MSzP parlamenti frakciójának általános támogatását érzékelhetően elveszítette már ekkor. Dudits Dénes véleményeit egyébként az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságában akkortájt MSzP-s képviselők közvetítették, egy alkalommal levelét is felolvasták.

Visszatérve a rendezvényre, a meghívó szerint az FVM is a szervezők között foglalt helyet és a bevezetőt – legalább is a meghívó szerint – Sirman Ferenc szakállamtitkár tartotta. Szót kaptak a Monsanto, a Pioneer és a Syngenta képviselői. Vértes Tímea – Gráf József szakértője – talán itt volt önmagához képest a legvilágosabb: „Meg kell adni a szabad választás jogát a gazdáknak, annak is, aki GM-növényt akar termelni.” (lásd Ács Sándorné összefoglalójában). A mezőgazdasági tárca döntéshozói tehát akkor egyértelműen nem hitték, hogy a MON 810 vetési moratórium másodjára is megvédhető, de 2009. március 2-án ez mégis így lett.

Azért erről a döntésről – nem is kevéssé leszek most utólagos „ünneprontó” – tudni kell, hogy több ország a tagországi döntések szuverenitásának megőrzése miatt szavazott a magyar MON 810 vetési moratórium fenntartására: a közösségi vagy nemzeti döntés elsődlegességének kérdése is egyidejűleg konfrontálódott ekkor.

A következő rész címe: Könyvpárbaj – Üzenetek az Európai Uniós képviselőknek (Biotechnológikaland No10)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom