Bezárás
Biotechnológikaland

Bulváriai kísértések – Hit és kétely

(Biotechnológikaland No26)

A géntechnológia ügyében Venetianer Pál kezdett nyilvánosan a hitről beszélni. Legalábbis nálunk. Olyan értelemben, hogy kialakulóban van olyan szemlélet, ami ezen a területen a tudomány jelzéseit figyelmen kívül hagyva hitbéli kérdéssé teszi a természettudományosat. Nem tudom ezt maradéktalanul cáfolni, bár dimenzionálhatom, ami viszont jelentést módosíthat. Vonalas politikusok és biotermesztők között találkoztam olyanokkal, akik számára ez a hozzáállás tűnik az egyetlen lehetségesnek. Számukra a géntechnológia mintha az a határ lenne, amit átlépni tilos a gazda számára. Volt olyan, aki azt mondta egyszer nekem, hogy GMO vetési engedély esetén az országban körbehordoznák a véres kardot. Azt gondolom, hogy ez a viszonyulás elég szélsőséges változata a sokféle nemnek, ami a módosított élőszervezetekkel, a belőlük készített élelmiszerekkel kapcsolatban lehetséges.

Mára a Szkeptikus Társaság (szervezésében Venetianer Pál, 2012 és Györgyey János, 2016 tartottak pro-GM szemléletű előadásokat) hazai színre lépésével, mintha a GMO-kedvelő civilek a hitbéli ellenpólust is megteremtették volna. Ők viszont talán dafke módon hisznek abban, hogy a GMO minden tudományos kritika fölött álló termékcsoport, az egyetlen út a tökéletes megoldás felé. Nekem egyfajta hívő hitetlen hozzáállásnak tűnik ez – feltéve, de nem megengedve –, hogy az állításhoz kellően modoros hátteret is biztosítsak. A Critical Biomass blog is része lehet ennek a szemléletnek, de mezőgazdasági géntechnológiát tekintve pár éve itt is Györgyey úr terjeszti az igét, bár nick néven megszólalnak mások is (így bátrabbak lehetnek önmaguktól), ami azonban éppen ezért kívül esik azon, amit figyelemreméltónak gondolok. Azt feltételezem ugyanis, hogy a valós mondanivalóját az ember a saját nevével vállalja.

Vissza-visszakalandozok majd időben, mert úgy tűnik néha, hogy kevés marad meg abból, ami meg kellene, hogy mozgassa a fantáziánkat. Már, ha érdekel ez még bennünket, mert mintha túlnyugtatna minden területen a közéleti apátia és a felnövekvő generáció permanens bulihangulata. Érdemes emlékeznünk rá, hogy annak idején az Egyesült Államok különböző hivatalai programokat szerveztek Kelet-Európa szakembereinek, később tanulmányutakat a média szakembereinek, majd politikusoknak is, hogy belássák azok, hogy miként kellene helyesen gondolkodniuk. 2008-ban kezdődött egy erre kiterjedő akciósorozat. Az utazás előtt Tóth Szabolcs Töhötöm (TSzT) a Magyar Nemzet munkatársa megkeresett azzal, hogy segítenék-e neki eligazodni a kérdésben, hiszen ő utazik majd ebben a csoportban Magyarországról. Szívesen segítettem, mint később az általa írt hatrészes cikksorozat („Mit hozhatnak a konyhára a génmódosított növények?”) némely részének előolvasásával is, hogy az esetleges hibákat javítsam. Az írások 2008. november 7 és december 10 között a Magyar Nemzet Hétvégi Mellékleteiben jelentek meg. Azt gondolom, hogy ritka dolog egy napilaptól ez a fajta vállalkozás. Az is, hogy szemléletét illetően igyekszik középen maradni. Idézzünk fel ebből pár részletet.

Ha valaki Saint Louisból az 55-ös autópályán Chicago felé veszi az irányt, készüljön fel rá, hogy félezer kilométeren át egy tenger kellős közepén vezet majd az útja. Ebben a tengerben nem víz hullámzik, hanem szója és kukorica” – olvashatjuk TSzT-től és feltételezem, hogy ez már a saját tapasztalata, útban a Monsanto központja felé. Nekem idézi kicsit a Kádár-kori Magyarország nagyüzemi növénytermesztésének időszakát, amikor ha csak 100 kilométeres körzetre is, de az alföldi területre nálunk is érvényes volt kukoricára ez a kép. Lentebb így folytatja: „A Saint Louis-i bázis a Monsanto világbirodalmának egyik agyközpontja, legalábbis abban az értelemben, hogy elsősorban itt folyik a cég újabb és újabb génmódosított növényfajtáinak kikísérletezése. Fénycsövekkel megvilágított, patikatisztaságú laboratóriumok, széles, fehér padlójú folyosók, katonai komplexumokat idéző szállítóalagút és csúcstechnológia jellemzik az épületegyüttest, ahol több mint félezer kutató vizsgálja a növényi örökítőanyag rejtelmeit”. Fenti – kissé utópisztikusra hangolt – leírásból a félezer kutató említése, az ami mellbevágó lehet (66. kép).

g66kep

66.kép: A Monsanto Chesterfield Village Research Center kampusza, ahol 675-en dolgoznak (Fotó: Monsanto)

A mezőgazdasági géntechnológia dedikált hazai intézete – Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont – 2013-ban száz körüli teljes létszámmal működött (20. ábra). Ehhez társult a nemesítéssel foglalkozó intézetekben (főként Martonvásár és Szeged), valamint az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának növény-biotechnológiai aktivitása, továbbá a hazai egyetemek egyik-másik csoportjának munkái. Mindehhez mellékhatás-vizsgálati kapacitás társul a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézetben. Aligha hiszem, hogy a hazai mezőgazdasági géntechnológiával kapcsolatos kutatások a fénykorukban meghaladták volna a kétszáz főt, amiben a kutató létszám annak talán a fele lehetett. Ez a kutatói kapacitás sem teljes munkaidőben foglalkozott a gyakorlati növényi géntechnológiával. A mai kutatási lehetőségek az Alaptörvény általános ítéletet mondó hatására tovább szűkültek.

Egyvalami viszont tény: az amerikai gazdák többsége a génmódosított növények jelenléte miatt ma már csak nagyon nagy áldozatok árán tudná garantálni, hogy kukoricája vagy szójája ne tartalmazzon genetikailag módosított szervezetet, azaz GMO-t” – olvashatjuk TSzT írásában és minden bizonnyal ez az egyik dolog azok közül, amire a hazai mezőgazdaság-politika irányítóinak fel kellett kapniuk a fejüket, hiszen hazánk vetőmag-termesztése jelentős szerepet játszik Európában.

„…a Pioneer Hi-Bred cég (ma már a DuPont része) nemrég a világ legnagyobb kukoricavetőmag-üzemét építette fel Szarvason, és a Monsanto is termeltet vetőmagot Magyarországon. Mindeközben a martonvásári kukoricafajták részesedése a magyar vetésterületeken tíz százalék alá esett vissza” – olvasom az ötödik részben, ami mellett aligha lehetne csak úgy eloldalazni, de valahogy mégis folyamatosan ez történik. Egyetlen miniszter sem talált erre a nagyon kedvezőtlen gazdasági tendenciára megoldást. Kerestek vajon? Nekem úgy tűnik, hogy a hazai kukoricafajták tulajdonosai a termékmenedzselés és a gazdákkal való kapcsolattartási területeken is alulmaradnak a nemzetközi fajtatulajdonosokkal szemben. Nem szégyen azt eltanulni, amit a nemzetközi cégek sokkal jobban végeznek el, mint mink.

A nem GM-növényeket fejlesztő martonvásári kukoricanemesítőknek más vonatkozásban sem volt szerencséjük az utóbbi időben. Tavaly tavasszal tűz ütött ki a kukoricanemesítő részlegen, amelynek során több irodahelyiség és laboratórium teljesen kiégett. A katasztrófában csak az épületekben keletkezett kár elérte a százmillió forintot. Ennél is nagyobb baj, hogy értékes nemesítési anyag is megsemmisült, több év munkája veszett kárba. Ezt a kárt a szakemberek megközelítőleg 150 millió forintra teszik. Az is kiderült, hogy szándékosan okozták a tüzet: a kutatóhelyet felgyújtották. […] Amikor tavaly pár héttel a tűzeset után a kutatóintézetbe látogattam, Marton L. Csaba szekcióvezető kalauzolt végig a kiégett falak között. A mai napig nehezen felejthető az a mondat, amelyet a kormos, romos helyiségek megtekintése után ejtett el kicsit tűnődve: – Pedig régen ez a béke szigete volt. A munkahelyéről és az érthetetlen tűzesetről beszélt”. †Balla Lászlótól tudom, hogy a tűzesetről semmi lényegi nem derült ki a következő években; máig csak találgatások vannak.

g20abra

20.ábra: A mezőgazdaság hazai kutató/fejlesztő intézetei 2013 körül (a kutatói létszám aránya az MTA-n belül magasabb)

Képviselők utaztatására is sor került ebben az időben, bár írott anyag nem maradt a tanulmányútról. Elkötelezett későbbi GMO-ellenzők Jakab István (Magosz), Nagy Andor (KDNP) és Font Sándor (az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának fideszes elnöke), akkor ellenzéki képviselők (a tanulmányút szervezésére a második Gyurcsány-kormány idején került sor) is részt vettek ezen. Legalább is ez hírlik. Mentek, láttak és az utat illetően csöndben maradtak. Ezt megelőzően a kormánypárti képviselők közül 2004-ben Godó Lajos (MSzP) üzemmérnök Dudits Dénes levelének felolvasása után, saját kútfőből kifejezetten támogató beszédet („…a környezet megóvása tekintetében a GM-növények termesztésével csökkenthető a felhasznált vegyszerek mennyisége és koncentrációja, így javulhat a vizek minősége, kevesebb vegyszermaradék folyik a felszíni vizekbe, illetve szivárog a talajvízbe. A világon tavaly a GM-növények termelése révén 14 százalékkal csökkent a felhasznált rovarirtó szerek mennyisége”) mondott a bizottsági ülésen. Az idézett tartalmat én reklámszintű prospektusszövegnek hallom, de nem cáfolnám azt, hogy van olyan, aki ezt leírta már előtte, mint hihetően az ellenkezőjét is.

2009-ben Gőgös Zoltán (MSzP) üzemmérnök, államtitkár („…a minisztérium szakértői nyomon követik a biotechnológiában elért eredményeket, és tudatában vannak annak, hogy a »GMO a jövő«. […] Az államtitkár kifejezetten érdeklődött a szárazság- és hőtűrés fokozására, valamint a bioüzemanyag előállítására irányuló biotechnológiai fejlesztési potenciál iránt”) és a Mezőgazdasági Bizottság alelnöke, Herbály Imre (MSzP) mezőgazdasági gépészmérnök is pozitívan nyilatkozott („…korábbi mezőgazdasági cégvezetőként úgy gondolja, a génmódosított növények elkerülhetetlenül elérik Magyarországot is…”) a növényi géntechnológiával kapcsolatban. Vagyis az ötpárti egyezség ellenére időről-időre, és főként a baloldali pártok részéről felmerült a mezőgazdasági géntechnológia elutasításának felülvizsgálata. Abban az időben Gráf József miniszter szóban mondta nekem, úgy hogy Ács Sándorné (Élőlánc) is hallotta, hogy nincs olyan parlamenti párt, amelynek némely tagja ne lobbizott volna nála a növényi géntechnológia mellett. Nem csodálkozom, azon inkább és utólag is, hogy neveket nem említett. Miért érinthetetlen ez a terület nálunk?

Font Sándor villamosmérnök 2011-ben így nyilatkozott erről: „… nem összeesküvéselméletekről szeretnék itt beszélni –, mert 2008-ban erősen bombáztak bennünket, mi több, az amerikai kukoricaszövetség és a minisztérium meghívott Amerikába, hogy elmagyarázzák, miért jó a genetikailag módosított kukorica termesztése, és miért lenne jó nekünk is itt, Európának és a magyaroknak. Néhány héttel ezelőtt pedig az amerikai szójaszövetség járt itt…”. Újdonság az Egyesült Államok kormányának aktivitása ebben az ügyben, bár a hazai nagykövetek ebbéli aktivitása után nagy meglepetés mégsem lehet azoknak, akik követték az ebbéli eseményeket.

Györgyey János volt egy ilyen úton a szervező által felkért tolmács, aki később a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE) titkára lett. A BZBE tagjai között húsz körüli kutatót/oktatót látok. Kérdés lehet, hogy a szervezők miért éppen őt választották erre a szerepre? Feltételezem, hogy őt találták erre a kommunikációs szerepre a legalkalmasabbnak. A nevezett tolmács egyébként az MTA SzBK-ban Dudits Dénes munkatársa, és az internetes fórumokon nick néven tette magát ismertté meglehetősen agitatív hozzászólásaival. A 2011-es hazai vetőmag-szennyezési ügyben azok közé tartozott, aki kétségbe vonta a NÉBIH GMO Laborjának méréseit, amihez az adatokat a nemzetközi vállalatok munkatársaitól kapta, ahogy a Hír tv ’Célpont’ című adásában hallhattuk. Őt kérték fel tanácsadásra.

A BZBE 2008. októberi Zöld Biotechnológia Hírlevél nevű, az EuropaBio által támogatott kiadványban olvashatjuk ezzel kapcsolatban Györgyey úr rendhagyó úti beszámolójában az alábbi sorokat: „Életemben először, eljutottam az Egyesült Államokba. Nem turistáskodni, és nem üzletelni, hanem tolmácsolni, szaktudásommal segíteni egy küldöttségnek”. A küldöttség valóságos tagjairól aztán nem esik szó, és arról sem, hogy ki finanszírozta ezt az utat. Györgyey mondja el a személyes élményeit, ami így nekem jókora szereptévesztésnek tűnik – hiszen aligha a kedvéért utaztatta a támogató a hazai képviselőket –, akiket meggyőzni szándékoztak, s akiknek kellett volna megszólalnia, s nem a tolmácsuknak. „Miközben GMO-mentes alapanyagokból készült szójaédességet ettünk és biotermesztett szójából készült turmixot ittunk, nyugodtan beszélgettünk a következő 10-15 évben bevezetni tervezett génnemesített szójafajtákról” – írja a tolmács az élménybeszámolójában, mintha valóban velük beszélték volna meg az Egyesült Államok mezőgazdasági jövőképét. Fazekas miniszter ez évi látogatásáról készült jelentés után mindezt aligha gondolhatjuk komolyan.

Györgyey úr írta a fenti kiadvány 2009. februári füzetében az alábbi sorokat is: „A projekt fut, a kísérletekből megalapozott GMO-ellenző következtetéseket levonni nem lehet, de ki lehet mazsolázni néhány adatot, ami arra utal, mintha… Cikket írni nem lehet belőle, a szakma hahotázna, hogy ilyen gyér, előzetes eredményeket akarunk bírálókkal megetetni, de egy sajtótájékoztatóra azért még jó a dolog”. A helyzet viszont az, hogy Györgyey Jánosnak sohasem volt rálátása a hazai mellékhatás-vizsgálatokra, a kísérletek vezetőivel sohasem állt szakmai kapcsolatban. Milyen élményekre épülhetnek akkor ezek a gondolatok? Szerintem kutató is lehet meggyőződéses, de eközben elfelejtkezni a saját belátóképességének határairól aligha bocsánatos. Politikusi nézeteit tekintve is feltűnt a BZBE titkára, aki egyébként sohasem publikált környezettudományi, takarmányozási, toxikológiai területekről, hogy a fentihez fogható mérvadó megállapításokat tehessen.

g67kep

67.kép: Györgyey János és Vágó István kételkednek (Fotó: Fix tv)

Van őt felhangosító hallgatósága is, és ez a hazai szkeptikusok társasága, amely úgy tűnik feltétel nélkül GMO-párti. A pártos hozzáállás szerintem nem is kevéssé visszatetsző, hiszen egy valóságos szkeptikusnak abban is kételkedni illene, hogy ezek a GM-fajták semmilyen környezeti és dietétikai problémát nem okoznak. Vágó István (a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja) a Legyen ön is milliomos műsorvezetőjének ebbéli színre lépésével Györgyey Jánosból szakértő vált. A Fix Tv 2013-as műsorában Vágó kedvesen alákérdez a tegezett interjúalanyának (67. kép). A beszélgetésben környezettudományi vagy dietetikus szakértő nem kapott meghívást, mert a műsorvezető szerint ez így van rendjén. Szerinte mindenhol csak a túloldaliak által képviselt álláspont olvasható/látható. Éppen ő billenti most helyre hát a rendet.

Számomra talányos a DK elnökségi tagjának pro-GM szemlélete, mert Gyurcsány Ferenccel egyszer személyesen beszélve, azt mondta nekem, hogy az ő miniszterelnöksége alatt stabilan vetési moratórium párti volt. Lehet, hogy nem a DK politikai alapvetése az, ami Vágó úr ebbéli médiamunkásságának a része? Hangsúlyozom, hogy nem a generális elutasítás kritikája az, ami ellenemre van, hanem az ahhoz hasonló szemléletű egyoldalúság.

Tényfeltárást kerülő mutatványnak láttam ezt az adást. Úgy érzékeltem, hogy a műsorkészítőnek kialakult véleménye volt: nem megismerni igyekszik valamit, hanem untermann-ként a meggyőzésben közreműködni. A két kérdező (Vágó úr mellett volt egy hölgy is) a terület legszerencsétlenebb túlzásait idézte fel: háromfejű gyerek születik, az oltott fa is esetleg GMO, a madárka a határon túl a csőrébe fogja a GM-magot, majd itt leejti, maradéktalanul lebomlik a tápcsatornában a toxinfehérje és hasonlóak. Györgyey úr válaszolt, bár eközben elfelejtette, hogy a fajtahibrid-képződés alapja a módosított növény pollenszórása és nem az árnyékos erdőszegélyek alatt kóborló magocska.

Mi is az, ami meghökkentő a tényszerű hibákon túl? Talán, hogy úgy általánosítanak a beszélgetés során, hogy el is hangzik, hogy az általánosítás milyen szerencsétlen hozzáállás. Viszont miként lehet így minden, a GM-növényeket ért kritikus szemléletű tudományos eredményről azt állítani, hogy azok mindegyike téves. Szerintem ilyesmi annak árt leginkább, akinek segíteni szándékoznak. A GM-növények bevezetésének hazai bukdácsolása végig ilyesmiről szólt, a rendkívül amatőr, lekezelő, az ellenérveket elsöprően agitatív kommunikációról. Lehetne az udvarias és alapos meggyőzés mellett maradni?

Györgyey úr egy egyetemi lapnak szerénykedve nyilatkozta: „Most a »legborzasztóságosabb« (sic!) házi feladatom, hogy meg kéne írnom a nagy doktorimat. Szeretek kutatni, szeretek kísérleteket kitalálni – értékelni, de nem szeretek írni.” Ezt végkép nem gondoltam volna a különböző internetes fórumokra nick névvel tett bejegyzései alapján. Akkor és ott valahogy szeretett írni, de a közönségnek beszélni is. Én azt gondolom, hogy ezeken a helyeken kétes dicsőség szerezhető. A mai generációknak ugyanis buli a kiröhögött antisztárok ünneplése is.

Egy MTA doktori dolgozat viszont szerintem csak a jéghegy csúcsa, amihez a kornak megfelelő publikációs tevékenység tartozik egy jól körülírható szakterületen, ahol iskolateremtőnek is kell látszani. Nehéz lehet persze ilyenné válni Dudits Dénes árnyékában. Arról a teljesítési szintről mintha ez a minősítés még kétséges lehetne, vagyis nem pusztán írási késztetettség kérdése a fokozatszerzés.

g21abra

21.ábra: A Web of Science találatai a genetically modified + plant párosra

Ha már a teljesítménynél tartunk, akkor vessünk egy pillantást a hazai teljesítményre azt követően, hogy láttuk, hogy a mezőgazdasági géntechnológia területén valóságosan igen kevesen dolgoznak nálunk. A saját kutatási munka nélkül véleményt mondók száma persze ezek sokszorosa. A Web of Science csupán tájékozódási jellegű válaszokat nyújthat, de a lényeget azért vázolhatja. Elsődleges limitációi, hogy nem dolgozza fel a könyvek, könyvrészletek és szabadalmak területeit. Nem tartalmazza a különböző nemzeti nyelveken írt munkákat.

Az általam keresésre használt szavak kifejezetten a gyakorlat közelébe jutott munkákat szedték össze (a valóságos vita ott van), vagyis nem gyűjtik az idevezető alapkutatási eredményeket tartalmazó cikkeket. A „genetically modified” kifejezésre 18755 találat érkezett ma (2016. augusztus 12), ennek ~20%-a gyűlik csak a növényekre vonatkozóan. A bárhol való kereséshez képes 1% marad, ha kikötésként használjuk azt, hogy magyar munkahelyű szerző kötődjön a cikkhez, vagyis végül 35 magyar szerzőkkel kapcsolatos munkát találtam. Ugyanebben az eljárásban Monsanto szóra cserélve 78 találat jön, bár egyértelmű nekem, hogy az ipari kutatók elsősorban a szabadalmi területen aktívak és eredményeik jelentős részét nem publikálják.

Nem valószínű, hogy meglepetést okoz az a tény, hogy az évenkénti 0-5 cikk bizony szerény hozzájárulás a világ terméséhez. A 21. ábrán az lehet feltűnő, hogy 2007-ig jellemezte ezt a területet emelkedés, majd a teljesítmény stabilizálódott azon a szinten, ami évi ~250 cikk megjelenésével jellemezhető. A magyar teljesítményként megjelenő cikkek jelentős része külföldi társszerzőket tartalmaz és benne a mellékhatás-kutatással foglalkozók aránya jelentősebb. Ez utóbbi azért nem lehet meglepetés, mert a hazai kutatóintézeteinkben genetikai alapkutatás folyik inkább, mint gyakorlat közeli munka.

A Web of Science-hez képest lényegesen több írást sorol fel az alapkutatásra koncentráló „Magyar fehér könyv”. Ott a 35-tel szemben 146 hazai tudományos írást találunk 1986-2011 között. Az elsősorban mellékhatás-területet követő saját listámon 191 írás található 1986-2015 között, de ebben magyar nyelvű munkák és konferenciaösszefoglalók is fel vannak sorolva. Györgyey János nevének előfordulása, még a kollégái (Balázs, Dudits és Sági) által szerkesztett könyvben sem jellemző. A 146 cikk közül egy 2002-es cikkben látom a nevét, ahol ő az ötödik szerző. Dudits Dénes neve például 22 cikkben fordul elő. A mellékhatás területen Györgyey úr egyetlen cikkét sem találom a felsorolt 191 között, vagyis érzékelhetően felmutatott teljesítmény nélkül ekézi ezt az általa nem művelt tudományterületet. Nem – a saját terminológiája szerint – áltudományos ez a megközelítés? Hozzátehetem azt, hogy nem is értem, hogy mi is az áltudományos szó jelentése. Szerintem vagy tudományos valami vagy nem. A kornak megfelelő kísérletes eszközei tehetnek valamit azzá. A megítélés persze nagyon nehéz, de biztos vagyok abban, hogy ilyesmi nem meggyőződésen alapuló véleménycikkekben lehetséges.

Tömöri Balázs (Greenpeace) és Vay Márton a fentiek árnyalásához egy magnófelvétel alapján a másokat kiosztó Györgyey úr alábbi, egyébként nem nyilvánosságnak szánt véleményét tette közkinccsé: „A génmódosított növényekről minden olyan marketingdumát, hogy az az éhezést oldja meg a Földön, meg hasonló, azt nyugodtan el lehet felejteni! Soha nem erre találták ki őket, nem ezért fejlesztették őket! A nagy cégek nem ezért öltek bele fajtánként százmillió dollárt, hogy a Földön az éhezés kérdését oldják meg! Azért csinálták, hogy pénzt szerezzenek, hogy profitot csináljanak és piacot nyerjenek! Ezt mind a hármat a génmódosított növények kiválóan tudják”. Érteni vélem.

A fentiekről jut eszembe, hogy Ángyán József fiatal képviselőként felhívott egy délelőtt, hogy vele tartanék-e a Parlament Kávézóba. Három hazai nemzetközi cégképviselő hívta oda a GM-fajtákról szóló beszélgetésre: Czepó Mihály (Monsanto), Bíró János (Syngenta) és Máté József (Pioneer). A képviselő úrral a cégképviselőkkel megbeszélt találkozó előtt fél órával találkoztam és bementünk a belső terembe, ahol elég kevesen voltak. A megbeszélt időpont körül láttam az illető urakat, de azonnal visszafordultak, ahogy megláttak. Úgy tíz perc múlva hívták fel Ángyán professzort a telefonján, és ő mondta nekik, hogy csak jöjjenek nyugodtan, várunk már rájuk. Kifejezett zavart okozott, hogy közölte, hogy a teljes megbeszélés alatt – az ő kérésére – részt veszek a találkozón.

Nagy nehezen Czepó Mihály kezdte a mondanivalójukat, ami abból állt, hogy szívesen nyújtanának Ángyán Józsefnek támogatást abban, hogy a megfelelő helyszíneken tájékozódjon a GM-növények gyakorlati dolgairól. Kezdhetné például az útját a közeli Szlovákiában, ahol ilyen területet mutatnának. A képviselő megköszönte a lehetőséget, de nemet mondott (szerinte ez a hazai szakterületi kutatók dolga), amitől mindjárt el is fogyott a megbeszélnivaló. Az külön rontott a helyzeten, hogy a számláinkat is kifizettük, akkor mikor érkezésük előtt kihozták a megrendelésünket. Milyen kár – mondta egyikük, de máig sem tudom, hogy kinek.

A következő rész címeGilles-Eric Séralini csoportjától az IARC gyanújáig – A nagy glyphosate-muri (Biotechnológikaland No27)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom