(Biotechnológi^kaland N^o28)

Az MKB Professzori és Kiválóságok Klubjának (PKK) Domonyvölgyben, a Lázár Lovasparkban, 2014. május 31.-én szervezték meg az éves országos rendezvényét. A három helyszínen folyó párhuzamos programok mellett fakultatív időtöltésre (fröccsözés, sminkelés, ülőmasszázs, farmnézés, dedikált könyv/CD vásárlás stb.) nyílt lehetősége az ország egyetemi városaiból busszal szállított MKB VIP klienseknek. Az egyik helyszín (Tornácos Csárda) délelőtti programja volt a „Technológia vagy manipuláció?”című rendezvény. Az itt készült felvétel ideig-óráig úgy volt a világhálón elérhető, hogy nem lehetett kommentálni. Ezen a rendezvényen a másfél óra alatt 60-100 érdeklődő jelent meg a szilva- és almapálinkás, továbbá sajtos és tepertős pogácsás reggeli fogadás után, tehát a résztvevők max. 20%-a.

A rendezvény első előadását Venetianer Pál tartotta „Mit is támadnak az ellenfelek a géntechnológiában, és milyen károkat okoznak ezzel?” címmel. Nem adnék előadásnak ilyen döcögős jelzetet, de lendülhetnénk túl is rajta, viszont a beharangozott károkról aztán mégsem esett szó. Ígéret volt csupán. Ezt követte Székács András „Agroprogmotizmus és ökoszkepszis” című előadása.

Venetianer meggyőzésre hangolt beszédében saját kutatási eredményekre nem támaszkodhatott. Szövegében a hívek, ellenfelek és támadás szavak jelentek meg, csöppet sem javítva a terület állóháború jellegén. Úgy tűnt, hogy mondanivalójának nagy része környezetvédelmi civilszervezeteknek (Greenpeace) szólt, de azok képviselői nem is lehettek jelen. Hallgatósága a bank PKK csoportban kiemelt ügyfél-közössége volt. Nézőpontja szerint, míg a hagyományos nemesítés során ellenőrizetlenül több tízezer gént viszünk át az új fajtába, addig a géntechnológiai módosításnál csak egyetlent.

A tények azonban szerintem másként festenek; míg a klasszikus nemesítésnél a fajra jellemző gének helyspecifikus allélcseréje következik be, addig a transzgenikus növényeknél egynéhány fajidegen gén kerül eseményspecifikusan új helyre. Az akkori géntechnológia legnagyobb problémája a folyamat pontos irányíthatóságának megoldatlansága volt (mára született erre megoldás), legalábbis ez jellemzi a gyakorlatot elért növényvédelmi célú GM-fajtákat. Ismert olyan, génpuskával előállított GM-fajta (DAS-1507) amelyben a transzgén (cry1F) egy ép és 1-2 sérült kópiája integrálódott a növényi genomban. Ilyesfajta belebabrálásra eufemizmus talán a Venetianer által favorizált génsebészet kifejezés alkalmazása, amin persze a követő szelekciós munka sokat javíthat.

A magyarországi géntechnológia azonban – a mai napig – még GM-fajtajelöltig sem jutott el. A vetésre kerülő, nemzetközi cégek által szabadalmaztatott transzgenikus fajták között ma alig vannak olyanok, amelyekbe csak egy gén kerül beépítésre, gyakoribbak a többgénes változatok, lásd például – másik végletként – a SmartStax kukorica, amely négy genetikai eseményből nyolcféle transzgént tartalmaz. Pontatlanul hangzottak el Venetianer tolmácsolásában az európai engedélyezés sarokszámai, de az ebbéli – gyorsan változó – tények követése szerintem sohasem foglalkoztatta.

Az EU pillanatnyilag is csak egy GM-fajta (MON 810) vetését engedélyezi. A GM-szegfű fajták körüli engedélyezési zűrzavar – mert nem élelmiszer – nem sokakat foglalkoztat. Magyarország a MON 810 kukoricákra is – más európai országokkal egyetértésben – vetési moratóriumot hirdetett. Az Amflora (69. kép) GM-burgonyával (ipari célú, amit papírgyártásban kívántak használni, illetve melléktermékét takarmányozásra) a BASF a piac érdektelensége miatt 2011-ben kivonult Európából. 2013-ban az EU Bírósága a korábban megadott engedélyt is hatályon kívül helyezte. Jelentős viszont azon GM-fajták száma, amelyekre az EU adminisztrációja import és feldolgozási engedélyeket adott ki. Ezeket a felhasználási formákat Magyarország sem ellenezte, így nagy mennyiségű dél-amerikai eredetű GM-szója (MON 40-3-2) – dara és pép – kerül jogszerűen beszállításra és takarmányokba keverésre. Ezek a takarmányok Európában jelöléskötelesek. A TTIP kapcsán azonban már most felmerült, hogy ez a jelölés versenyhátrányt okoz a piacon, vagyis a jövőben bármi megtörténhet.

69.kép: Amflora – papírgyártáshoz módosított GM-burgonya (Fotó: BASF)

Venetianer úr kijelentése, mégpedig hogy senki, sehol és semmilyen káros hatást nem írt le eddig a módosított élőszervezetekről, aligha veheti komolyan az, aki a világ szakirodalmát böngészi. Bárki ellenőrizheti például az első EPA engedélyes (1995) bromoxynil-tűrő gyapot sorsát. A bromoxynil-t a szóban forgó transzgén (bxn-nitriláz) DBHA-vá alakítja, ami feldúsult a növényben. A gyapot-magpogácsa kiváló takarmány, de ebben ekkor a DBHA kimutatható, majd megjelenik az ezzel etetett állatok szöveteiben, de tejében is. Az EPA ekkor a DBHA toxikológiáját kérte be, mivel az állatkísérletek a bromoxynil esetében az elfogadható szint fölötti rákkeltő kockázatot számolt (értsd egér kísérletekben növelte a májdaganat valószínűségét). A DBHA toxikológiájának elkészítésére a fajtatulajdonos (Rhône-Poulenc) egy év haladékot kapott, de a szóban forgó dokumentációt nem tette le az asztalra. Az EPA ekkor (1999) nem a bromoxynil-tűrő gyapotfajtát tiltotta be, hanem tilalmazta, hogy ebben a fajtában bromoxynil kezelésre kerülhessen sor. Persze így már a termelésben senkit sem érdekelt. Ez is különleges csavar a GM-növények engedélyezésének/tiltásának történetében, nehogy rá kerüljön bármely termékére valamiféle bélyeg.

A bevezető interpretáció éles kontrasztja volt Székács András előadása, aki koncentráltan saját és munkatársai környezetanalitikai és ökotoxikológiai eredményeit vázolta, amely alapján kijelenthető volt, hogy a Bt-növények nem felelnek meg az integrált növényvédelem (20-22 old.) kritériumának, az egy hektáron megtermelt Cry1Ab-toxin (vö. MON 810) mennyisége magas, folyamatos és a növényi sejtekbe mikrokapszulázva nehezen bomlik a talajban. A pollenben szétszóródó Cry1Ab-toxin veszélyt jelent a csalánféléken élő hazai védett lepkék hernyóira, továbbá kb. 10 generáció alatt Cry1-rezisztens kártevő népességek kiszelektálódásához vezetnek. A glyphosate-tűrő növények esetében fokozódik a környezet vízszennyezése, lehetőség van szermaradék megjelenésére és hamarosan jelentkeznek a glyphosate-rezisztens gyomféleségek. A természet válaszol; az új ágens lemorzsolja az érzékeny népességrészeket.

A beszélgetés a GM-élelmiszerek éles dietétikai vitáját elkerülte, bár a hozzászólásokban utalások történtek erre. Van-e bizonyíték a káros egészségügyi hatásra, amely a magyar alaptörvény (részletesen később) egy ezt sejtető bekezdésébe is bekerült – vetődött fel a kérdés, vagy lehet-e a hatástalanságot bizonyítani? Válasz senkitől sem érkezett. Csak esetről esetre értékelhető helyesen ilyesfajta kérdés, minden általánosításból zűrzavar lesz. Maradnak akkor az érzelmi alapú megítélések, a féligazságok, a szakértő-vállalkozók légtornász-mutatványai, a híveik hangoskodó transzba esése és valós ismeretek hiányában a méltánytalan személyeskedés.

A délelőtti program több teremre kiterjedő svédasztalos ebéddel folytatódott, amelynek változatossága feltűnő volt. Az MKB napi programjait és vendéglátását (közel ötszáz kiemelt ügyfelét vendégelte meg ekkor) igazán nagyszabásúnak láttam. A bank szerzett egy szép napot a már visszavonult professzoroknak, kísérőiknek és az éves filléres gondokból is kiragadta egy napra azokat, akik még kísérleteket terveztek, kutatócsoportot irányítottak, egyetemeken oktattak, vagyis mindennapi – ennél sokkal kevésbé a kedvüket kereső – életüket élték.

Itt láttam meg – meglehetős késéssel – Venetianer Pál 2010-es könyvét (a helyszínen dedikálta is), a „Génmódosított növények – Mire jók?” címűt. Olvastam róla a megjelenés utáni recenziót Varga L. Györgytől, ami után sok kedvet nem éreztem a böngészéséhez. Különösképpen az alábbiak miatt: „Az első kiválasztott idézet, az első mottó meglepő: itt közli velünk a szerző, hogy bosszantani akar. Sem itt, sem a könyvet végigolvasva nem találtam még csak utalást sem arra, kiket akar bosszantani és pontosan miért. Én azt hittem, hogy Venetianer Pál a tudás lámpását hozza el közénk, hogy lássunk a sötétben. De nem, ő itt és most bosszantani akar. Kit? Engem, aki megveszi a könyvet? Vagy azokat, akik nem olvassák? Ők elolvassák majd azért, hogy bosszankodhassanak? A szerző elképzelése szerint a genetikailag módosított (GM) növényekről csak három módon lehet könyvet írni: géntechnológia-ellenesen, semlegesen (értsd, mindkét fél véleményét egyenjogúan bemutatva) vagy objektíven. A mi szerzőnk objektív könyv mellett döntött. Venetianer számára a géntechnológia iránt érzett elfogultság egyet jelent az objektív tárgyalásmóddal. Lehet, hogy ez a bosszantás esszenciája?”

Látom persze, hogy ez csak rosszul megválasztott aranyköpés, aminek a könyv mondanivalója elé való kiemelése talán nem is volt kellőképpen megfontolt. Én ezt most eleresztem, mikor hat évvel a megjelenése után a könyvet átfutom. Nem az érdektelenség okán kerültem eddig, hanem négy évet (2005-2008) ültem együtt Venetianer úrral egy bizottságban, ami a növényi géntechnológia termékeivel foglalkozott és jól emlékszem ma is a pillanatokba vésett mondandóira. A cím szerinti tartalomhoz, vagyis, hogy mire jók ezek az első-generációs növények – gondoltam – csöppet sem érthet, hiszen nem mezőgazdász. Ezt írja magáról: „ …molekuláris biológus kutatóként soha nem foglalkoztam növényi vagy állati biotechnológiával…”, de akkor miért is írt könyvet arról, hogy mire jók, és miért is olvassam el? Azt gondoltam, hogy talán megtakaríthatom magamnak a tartalmon való bosszankodást, vagy hogy most utólag az ő híveit bosszantsam (70. kép). Bár nekem nincs is ilyen ambícióm. Számbavétel, amit ezen a területen teszek, amiben igyekszem kiválasztani a jellemző eseményeket, amelyeknek a fontosságukhoz nem feltétlenül van mindig köze. Most is – értékítéletem szerint – ilyennel bíbelődöm, mert nem mindig a valóban fontos tények (vagy hiányuk) képesek hatni. A kommunikáció területén ezt mindenki tudja. Hír az lesz, amit azzá teszünk.

70.kép: Valóságos bosszúság vagy csak annak formális jellemzői? (Fotó: Getty)

Ezt olvasom mindjárt a könyv elején: „A közvélemény (akár támogató, akár elutasító) nagyrészt érzelmi-indulati általánosításokon alapul, és formálói sem a médiumokban, sem a politikában nem jeleskednek igazán a tárgyszerű és elfogulatlan érvelést illetően.” Teljesen egyetértek, akár én is írhattam volna. A következőben viszont ezt olvasom: „Azt is látni kell, hogy az ellenzők derékhadát alkotó egyes »zöld« szervezetek, minden nemes törekvésük ellenére olykor jogosan vádolhatók azzal, hogy a szó szoros értelmében együgyűek, mert egy kétségkívül komplex jelenség megítélésénél kizárólag egyetlen szempontot hajlandók figyelembe venni.” Tényleg így kell megszólítani, akit meg szeretnénk győzni? És vajon mi is a zöld szervezetek egyetlen szempontja? Illetve, ha egyetlen (vö. egy ügyűek) van nekik, akkor miért vannak annyian?

Most ugrok a könyvben, és egészen a 13. fejezetig, mert a címben foglaltakra összeszedett szerzői válasz keresem, ami valóban érdekel, vagyis hogy mire jók ezek az első-generációs GM-növények egy objektív látásmódú biokémikus szerint? A közbenső fejezetekre egyébként szerintem is találóan írja Varga L. György: „Venetianer Pálnál nincs tisztázatlan kérdés. Mindenre tudja a választ; sőt, az egyetlent. Persze ehhez az ítélkezés feladatát is magára kell, hogy vállalja. Azon érvekről, amelyeket egyáltalán megemlít, rögtön kijelenti, hogy »egyikük sem teljesen megalapozatlan«, majd pedig hogy »indokolt tárgyalni ezek igazságtartalmát«.” Az általunk végzett kísérletekből is értékel, már amit magának kiválasztott. Helytelen következtetést von le, de ez a könyv, a vele kapcsolatos cikk nem a tudományos, hanem csak a hétköznapi tamáskodás színtere, bármilyen gyorsasággal is születnek Venetianer könyvében az interpretátori ítélethozatalok.

A 123. oldalon jutok el a címben ígért tartalomhoz. Tíz kis oldal szól erről. Ha nem kölcsönben lenne nálam ez a könyv, hát valóban bosszantana a vásárlása. Nem azt kaptam, amit feltételeztem, de nézzünk bele ennek a fejezetnek a tartalmába.

„A fogyasztó számára […] a jelenleg a piacon lévő első-generációs GM-növényekből származó termékek semmilyen közvetlen előnyt nem jelentenek…” Valóban így van, bár Venetianer hozzáteszi, hogy olcsóbbak lehetnek. Igaz, mert az európai átlagfogyasztó kerülni igyekszik az ilyen élelmiszereket és nem vásárolja. Készlet halmozódott és túlkínálat lett belőle, ami lefelé mozdította el az árat. Most ne tárgyaljuk meg ismét, hogy ezt okkal vagy ok nélkül teszi a nyájas fogyasztó, mert jogában áll. Disznóhúst kerülő vallásúakra sem kényszeríthető a körömpörkölt vagy a véres hurka. Van, aki marhahúst nem eszik. Én semmiféle tüdőt – igaz ez nem valláshoz kapcsolódó, csak egyszerűen nem szeretem. Mindenki elvárja, hogy az ebbéli elképzelését/ízlését tiszteletben tartsák, miközben a fogyasztást alátámasztó egészségügyi érveket aligha tudna felsorolni. Mindennek persze alig van köze a szakmai véleményemhez, amely szerint az egészségügyi okok alapján történő elutasítás két általunk vizsgálat GM-kukorica (MON 810, DAS-59122) és amur esetében sem állta meg a helyét. Az FM – gondolom elővigyázatossági okokból – le is állította ezeket a kísérleteimet. Akarunk egyáltalán tisztán látni? Kétlem. A vita két ellenpólusa semmiképpen sem, beérik az érdek-képviseleti árokásással. Másrészt viszont a másfél évtizedes kísérleti periódus alatt – miközben napi érintkezésben voltunk ezekkel a GM-növényekkel (pollenszóráskor senki sem lett allergiás) – nem jutott eszünkbe, hogy megfőzzük a kísérletek után megmaradt csöveket. Elégettük ezeket, ahogy elő volt írva.

Nézzük, milyen előnyöket sorol fel Venetianer a gazdák számára: magasabb terméshozam, kisebb vegyszerköltség, kisebb munkaráfordítás, üzemanyag-megtakarítás, javuló egészség, csökkenő gombafertőzés. Bármely csicsás prospektuson ezek állhatnának. Nos, tiszteletteljes magatartással kínos ezekre reagálni, legfőként mert nyilvános vitáink során (Szeged és Budapest) már udvariasan kijavítottam Venetianer ebbéli állításait. Hogy egy médiamunkás vagy politikus témáról témára suhanva ilyeneket állít az nekem azonnal felejtendő, de hogy, aki tíz évig a hazai géntechnológiai bizottság elnöke volt, az újra és újra elmondja/leírja ezeket, az már az ámulás kategóriája nálam. Mondom ezt én, aki négy évig voltam vele együtt a géntechnológiai bizottság tagja (ott Balázs Ervin volt a legfőbb mezőgazdasági támasza, aki a fajtatulajdonosokat is képviselte), majd utána négy évig a bizottság következő kétszer is megválasztott elnöke. Legalább négy évig ugyanazokat a fajtatulajdonosi dokumentációkat láttuk, amelyekben nem voltak ilyen bizonyított állítások.

71.kép: Alakformáló dobozban nevelt, nem-GM-görögdinnye (Fotó: Asahi Shimbun/Getty Images)

Tény, hogy az első-generációs (növényvédelmi célú) növények egyikében sincs termésfokozó gén (71. kép). Genetikailag kódolt termésnövekedéssel egyik Európában eddig beadott fajtacsoport sem rendelkezik. Közvetett termésnövekmény annyi lehet, ami a megcélzott kártevőtől visszahódított termékrész. Emlékszünk ugye a potenciális és a realizált termés közötti különbségre? Mivel a kukoricamoly kártétele hazánkban csekély (a gazdák nem is védekeznek ellene), ezért gazdasági előnnyel nem is járna a MON 810 használata. Mindezt egy bekezdésben Venetianer Pál is elismeri. Elfogadható lenne hát az állításom – ami az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet hajdani, kukoricán végzett kutatásain alapul (köszönet érte Nagy Barnabásnak és munkatársainak) – amelyet máig nem cáfolt meg nálunk senki. Nagykovácsi alatt, az én kísérleti területemen tíz év alatt egyszer volt értékelhető fertőzés. Azt is írja Venetianer doktor, hogy Spanyolországban kevéske termésnövekedést mértek, ami nem volt szignifikáns. Ez azt jelenti magyarul, hogy nem volt termésnövekedés; a kezeletlen és kezelt terület terméseredményei azonosnak tekintendők. Látok itt indiai és kínai példákat Bt-gyapotról, de korai próbálkozásaink ellenére mégsem lettünk eddig virágzó gyapot-nagyhatalom.

A glyphosate-tűrő növények is belekeverednek ebbe az előny-felsorolásba, aminél ugye kizárt a vegyszer-használat csökkenése. Ennek oka, hogy a gyommagvak kelése sohasem egyszerre történik, ezért egyetlen kezelés sohasem elégséges. Hovatovább a glyphosate többféle egészségügyi gyanú alatt áll és az nagyon is világosan kirajzolódik ma már, hogy a vízszennyező természete miatt a glyphosate-tűrő növényeket termesztő országokban százszor, ezerszer annyi mutatható ki belőle a felszíni vizekben, mint az eddig termesztést elkerülően óvatos Európában. Hogyan viszonylik mindez a javuló egészségügyi állapotunkhoz, hiszen a glyphosate hatóanyagot rákkeltéssel (IARC) is gyanúsítják? Ne feledjük, a glyphosate-tűrő növények vetése az EU területén még ma is tiltott, viszont a termesztést eddig nem engedélyező EFSA a glyphosate hatóanyag növényvédelmi felhasználását illetően nem osztja az IARC gyanúját. Tessék ezt a súlyos ellenmondást emészteni az előző részben leírtak alapján.

Milyen gombák előfordulását csökkentenék is a GM-növények? A növényvédelemben nagyon sok gombaféle károsít. Gondolom a kukoricacsöveken károsító Fusarium fajokról van kizárólag szó, amivel éppen mi dolgoztunk idehaza. Vagy az Aspergillus fajokról is? Nincs olyan gyakorlatba került genetikai esemény, ami a Fusarium-fajok kártételét megakadályozná. Az eredmények arról szólnak, hogy rovarlárvák kártétele után ez a fertőzöttség növekedik, de nem ez az egyetlen oka a fuzáriumos fertőzésnek. Miért kell olyasmit leírni valakinek, amihez nem ért? Szabad így egyszerűsíteni, amit nem lehet?

És a MON 810-nél maradva, ami még jelenleg is az egyetlen Európában vethető fajtacsoport, milyen vegyszerköltség csökkenne itt, ha a gazdák nem védekeznek nálunk. Éppen ellenkezőleg, itt tetemes mennyiségű Cry1Ab-toxin termelése várható, ami a tarlómaradvánnyal a talajba kerül. Milyen hatással van ez a talaj élőközösségére? Ne firtassuk? Amit nem ismerünk, az nem is létezik?

De, ami igazán elképesztő, hogy kimaradt az eddig megvalósult GM-fajták valóságos előnyeinek felsorolása, hogy pl. a MON 810 eredményesen szünteti meg a kukoricamoly-lárvájának szárfertőzését. Másként van ez a csőfertőzésnél, mert annak lényegesen alacsonyabb a toxintartalma. Hasonló lehet a helyzet a kukoricabogár-rezisztens fajtáknál (még nincs engedélyük az EU-ban), ami az imágók kártételét nem akadályozza meg, csak a lárvákét és így gyorsan szelektálja ki a rezisztens rovarkártevő-népességet, ami a fajtacsoport alkalmazhatóságának végét jelenti. A glyphosate-kezelést túlélik az erre módosított kultúrnövények (nincs nálunk vetési engedélyük), vagyis lehet növényvédelmi szakértelem nélkül is használni a hatóanyagot, illetve a kukorica kelése után is. Ennek persze a felszíni vizek megemelkedő szennyezése lesz majd a következménye, ahogyan a környezetanalitika erről beszámol. Ilyeneket vártam volna, de nem találok semmit, amit mezőgazdasági szakember hasznosíthatna.

Az előnyöket illetően természetesen kereshetünk a fejlődő világ területein is, bár jobb lenne ezt az ottani szakemberekre bízni. Távolról sok minden másként látszik. Mondjuk, a Hawaii GM-papaya termesztés valóban lehet jó találat. Az aranyrizs ügyét is itt sorolja a szerző, de megfelelő kibontás nélkül. Nincs engedélye még az Egyesült Államokban sem ennek a fejlesztésnek. Nem készült el máig a dokumentációja, ami az engedélyezés feltétele. Ez nem a zöld civilszervezetek hibája, hanem az ügykezelőké.

Szóval ebben a könyvben lenne összegezve Venetianer Pál szerint, amire nekünk jók a GM-növények? Látom persze, hogy a neten található magyarul egy nick néven írt sorozat (afféle cikk-polírozás), de valódi névvel nem vállalt írásokat nem kívánok szemlézni, még akkor sem, ha az valamiféle hiánypótló funkciót tölt be. Azt gondolom a szóban forgó könyvben összegyűjtött érvekről, hogy lehangolóan kevés a címre vonatkozó tartalma. Alapvetően optimista ember vagyok, és persze szkeptikus is, ahogy ezt a kísérleti tevékenység az emberben kiépíti. Ezért is írom ezt a sorozatot, ha a sorsom jóvoltából ezt a sikertelen európai alkalmazkodás-gyakorlatot elég közelről láttam. Mindig azt gondoltam, hogy a növényi géntechnológia is megtalálhatja majd a megfelelő módszereit (helyazonos allélcsere) és a megoldandó mezőgazdasági problémákat.

Sokkal kisebbnek tűnik nekem az állat-biotechnológiával (pl. módosított csípőszúnyog, lazac, sertés stb.) kapcsolatos tiltakozás. Közülük az öncélú klónozással (házi kedvenc, kihalóban lévő faj feltámasztása stb.) kapcsolatos tevékenység az, amit értetlenül szemlélek.

Növényi vírusos és baktériumos betegségeket illetően lennék lelkesebb is, hiszen ott nincsenek még a rezisztencia-nemesítésen kívüli megoldások. Üdvözölném a szárazságtűrő növényeket is, vagy az élvezeti/egészségügyi hatásokat növelőket is (nem az illúziókeltésre gondolok – kakaóvaj repcével termeltetve stb.), de jelenleg a gyakorlat még nem ilyesmiről szól. Akkor kell majd ezekről beszélni, ha megjelenik a termék az engedélyezésben.

Mindenesetre a hazai kutatástámogatás elterelése a géntechnológia területéről tekintélyes melléfogás, és törvénykezésünkben az általánosítás problémája csöppet sem formálhat jogot tőlem a kitűnő minősítésre. Jogilag sokkal rétegzettebb szabályozásra lenne szükség. A géntörvény már a mai genetikai tudásunkhoz képest is elavult és a minisztériumban nyomát sem látom az ezen való gondolkodásnak. Sőt, Rodics Katalin és Homoki Hajnalka távozása óta az ehhez a munkához szükséges köztisztviselői szakértelemben is hiátus keletkezett. Ki és mikor fogja frissíteni ezt a törvényi állapotot? És elfogulatlanul az ehhez vezető tudásunkat?

A következő rész címe: Kitépett mondatok az Alaptörvényből – Mihez biztosítanak jogot és hogyan? (Biotechnológi^kaland N^o29)

Darvas Béla