Bezárás
Biotechnológikaland

A vihar kapujában – Miről tárgyalt Fazekas Sándor áprilisban, az Egyesült Államokban?

(Biotechnológikaland No17)

Másként gondolkoztam az igazságról Akira Kurosawa filmje után. Igen, „A vihar kapujában” (Rashomon) című filmre gondolok, ahol szinte eltérő történeteket él meg emlékeiben minden résztvevő, benne a saját szerepét kissé előnyösebbre színezve.

Tóth László Levente 2016. június 17-én a Magyar Nemzetben hozott nyílvánosságra részleteket egy dokumentumból, ami Fazekas Sándor ez év áprilisi egyesült-államokbeli útjához kapcsolódik. Erről a Magyar Idők április 12-én az alábbiakban számolt be: „Magyarország érdekelt az amerikai-európai szabadkereskedelmi egyezményben, de csakis akkor, ha ez kölcsönös előnyök alapján köttetik meg… […] A miniszter szerint Magyarország számára különösen fontos az állategészségügyi szabályozás ügye – Európában és Magyarországon is sokkal szigorúbb a szabályozás, mint az Egyesült Államokban –, valamint a génmódosított növényektől való mentesség. »Magyarország elkötelezetten GMO-mentes« – szögezte le Fazekas Sándor. Elmondta: az amerikai miniszterhelyettes nyitott volt a magyar álláspontot illetően.” Teljes diplomáciai siker; kalapok a magasban. Angol nyelvű híreket is látok hasonló tartalommal, de valójában csak nálunk megjelenő lapokban. Magyarország agrárminisztere a pálinka dicsérete után (Scuse úrnak csak a țuică-ról voltak halvány emlékei) megmondta a frankót; s az Egyesült Államok miniszterhelyettese ott menten kapitulált – képzelem el a leírás alapján.

Ezt az áprilisi idillt kuszálta össze a Magyar Nemzetben két hónappal később megjelent cikk, amiben ezt olvashatjuk: „A találkozóról készített, lapunk birtokába került emlékeztetőből ugyanis ennek éppen az ellenkezője derül ki. Konkrétan az, hogy az amerikaiak – egyáltalán nem váratlanul – továbbra is ütik a vasat a GMO kapcsán, mostanában éppen a fent említett szabad kereskedelmi megállapodásra, a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségre (TTIP) hivatkozva. A magyar miniszter pedig lazán belement az »alkuba«, már ami a TTIP sikerének egyik zálogaként az EU és így Magyarország GMO-sorompója felengedésének esetleges lehetőségét illeti.

Még ezen napon megszólalt az LMP a 24.hu és a Jobbik az Alfahír portálon. Nem sokkal később a Földművelésügyi Minisztérium az MTI OS szolgáltatásán keresztül cáfolta a Magyar Nemzet értesülését, hogy nem tudni miféle dokumentumból idéz a Magyar Nemzet. Az ellenvetés azt állítja Tóth László Levente írásáról: „A szerző ismeretlen forrásból származó értesülései homlokegyenest ellentétesek azzal az állásponttal, amelyet hazánk ebben a kérdésben konzekvensen képvisel GMO-mentes politikánk fenntartására vonatkozóan.” Csakhogy a dokumentum létezését a 24.hu cikkében az LMP (Sallai R. Benedek) és az Alfahír szerint a Jobbik (Magyar Zoltán) is tényként kezelte. Az FM által beazonosítatlan dokumentum pár órával később már a neten is olvashatóvá vált: a Reflektor jelentette meg. A tartalma több mint kínos. A helyzet innen, mit ne mondjak súlyosnak látszó, persze csak, ha a politika komolyan vehető.

Amire alább vállalkozok az kísérlet egy jelentésben való tisztánlátásra, amely az aláírása szerint Péter István (Magyarország Egyesült Államokba és Kanadába akkreditált mezőgazdasági attaséja) szövegének elemzésével párosul. Tényként kezelem ehhez azt, hogy egy mezőgazdasági szakdiplomata értette a jelenlétében elhangzottakat, megtanult egyértelműen fogalmazni és ki tudja válogatni a lényegit, vagyis nem véletlenül őt bízták meg a jelentéstétel előkészítésével. Én így gondolom. Nem derül ki nekem persze, hogy kinek szól ez a jelentés, bár a magyar nyelv használata egyértelműsíti, hogy ezen a nyelven értőnek.

Amit senki sem vitat, hogy 2016. április 9-11 között Fazekas Sándor miniszter az Egyesült Államokban (TTIP) tartózkodott. Később Kanadába (CETA) látogatott. Április 11-én az USDA Whitten Building 221 szobájában tárgyalt (39. kép). Ezt tényként kezelhetem, hiszen Fazekas Sándor saját facebook oldalán látok erről az eseményről képeket (40. kép).

g39kep

39.kép: Egyeztetés az amerikai-magyar üzleti tanács tagjaival (Fotó: Fazekas Sándor facebook oldala)

Mielőtt az eredeti szöveg elemzésébe fognék megkérdeztem Jávor Benedek (PM) és Sallai R. Benedek (LMP) képviselőket, akik az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöki funkciójával kapcsolatba hozhatók, hogy miként értékelik a szóban forgó jelentést és a körülötte keletkező tekintélyes miniszteriális zavart.

*

Jávor Benedek: A kiszivárgott tárgyalási emlékeztető számomra maradéktalanul beleillik abba a képbe, ahogyan a magyar kormány GMO-kal kapcsolatos álláspontját látom. A kormányt valójában semmilyen szinten nem foglalkoztatják a GMO-k esetleges környezeti vagy egészségügyi kockázatai – ez az érdektelenség maradéktalanul megnyilvánul például a kockázatos növényvédő szerekkel kapcsolatos ipar orientált, környezet- és egészségellenes álláspontjában. Fazekas miniszter és a magyar agrárkormányzat számára ez csupán szimpla kereskedelmi kérdés (és ezzel meg is válaszoltuk a dokumentumban feltett kérdést). Jelenleg az európai piacok – a magyar agrárium legjelentősebb célországai – döntően elutasítóak a GMO-kal kapcsolatban, és ezért a kormány kereskedelmi érdeknek tekinti a magyar mezőgazdasági termelés GMO-mentességét. Szó sincs ilyen elutasításról ott, ahol ezt a kereskedelmi érdeket nem látják érvényesülni: a már említett növényvédő szerekkel kapcsolatos szabályozás, vagy a GMO-tartalmú takarmányok esetében. Így fér össze a fejükben a magyar GMO-mentesség és a takarmánycélra importált GMO-szója tömeges jelenlétének tolerálása. Ezekben az esetekben nem tartják a GMO-takarmányokat vagy a növényvédő szereket a magyar mezőgazdasági export szempontjából veszélyesnek – a hazai környezeti és egészségügyi hatások pedig valójában nem foglalkoztatják őket.

*

Sallai R. Benedek: Nagyon szívesen foglalkoznék ezzel az üggyel csak szakmai szempontból, de lehetetlenség túllépni a politikai vonatkozásokon, amikre az ügy világosan rámutat. Egyik az ismételt kormányzati kettős beszéd, mikor ugyanazon kérdésekről más-más közönség előtt más-más álláspontot jelenít meg a kommunikáció. Ha a hazai közvéleménynek kell beszélni, akkor rendíthetetlen a mi miniszterünk, aki oroszlánként megvédi hazánk GMO-mentességét, míg az Egyesült Államokban együttműködik, tárgyaló partnerének kutatásokat ígér, a közvélemény ismételt megkérdezését helyezi kilátásba, vagyis megjelenik a kiscica a gombolyaggal. Ez a magatartás nem pusztán kétszínűség, hanem rámutat a másik fő problémára is, a miniszter szakmai inkompetenciájára.

Számára a GMO-mentesség egyszerű kommunikációs frázis. Nem is látja az agrárpolitikáért és egyidejűleg környezetvédelemért felelős miniszterként, hogy nem beszélhet hazánk GMO-mentességről, ha több százezer tonna GMO-s fehérje alapú import takarmánnyal eteti a magyar állatállományt, amire amerikai tárgyalópartnere azonnal rávilágított. Nem beszélhet GMO-ellenességről, ha Európában a glyphosate növényvédő szer európai meghosszabbítását szinte feltétel nélkül támogatja.

Világos, hogy Fazekas Sándor számára hazánk GMO-mentessége üres frázis csupán. Politikai támogatást remél ettől az ügytől. A GMO-mentességről úgy beszél, mintha az immár elsődleges nemzeti cél lenne. Anélkül, hogy a legkisebb mértékben ismerné az érintett géntechnológiai eljárásokat. Azt gondolja, hogy ez a meghatározó eszköz a magyar társadalom magasabb szintű egészségvédelméhez, vagyis elégséges az alaptörvénynek ezt biztosítania. Márpedig a hazai GMO-mentesség alapja környezettudományi volt. Lehet, hogy ezt ez a minisztérium elfelejtette? Egészségügyi területen az európai elővigyázatosság elve szerint járhatunk csak el.

Viszont pont Fazekas miniszter a GMO-val „kéz a kézben” járó totális gyomirtót, a glyphosate-ot pártolja, amely egészségügyi szempontból valóban rákkeltéssel gyanúsított. Adminisztrációja a Növényvédelmi Bizottságba növényvédőszer-érdekképviseleteket ültetett a valóságos, környezet-egészségügyben felkészült szakemberek helyett.

Ha valaki szakminiszterként a GM-növények vetése, a glyphosate újraengedélyezése és a GM-takarmányok „feletetése” közötti összefüggéséket nem ismeri fel, akkor szakmailag alkalmatlan a területének vezetésére. Ha tud erről a kapcsolatról, és kereskedelmi megfontolásból figyelmen kívül hagyja ezeket, akkor viszont emberileg, ha úgy tetszik politikailag alkalmatlan posztjára. Ami lényeges: félrevezeti a közvéleményt.

Végül, de nem utolsósorban nem lehet elmenni amellett, hogy az egész tárgyalás a transzatlanti szabadkereskedelmi tárgyalások apropóján valósult meg, így a TTIP szelleme átjárja az egész ügyet. Úgy tűnik, hogy a kettős beszéd (ott alapjaiban támogatja a TTIP mezőgazdasági csomagját) itt sem változott, hiszen mint a kiszivárgott emlékeztetőből kiderül, nem tiltakozott amerikai kollégájánál, míg itthon a civileknek ma is fogadkozik. Hisz neki valaki?

*

Nézzük akkor a szöveg tartalmi részeit (a levél eredeti szövege – amelyben csak a helyesírási hibákat javítottam – bold kurzívval jelenik meg):

Az USDA Whitten Building 221-A tárgyalójában hivatalos megbeszélést folytattam Michael T. Scuse Szövetségi Miniszterhelyettes Úrral.

Egyes szám első személyben írt mondat. A szöveg szerzője Péter István, de aligha életszerű, hogy magáról állítja azt, hogy az Egyesült Államok miniszterhelyettesével ő tárgyalt. Feltételezem, hogy Fazekas Sándor jelentésének előkészítéséről van szó, amit Péter István realizál. Ha ez így van, akkor a jelentés címzettje csak a miniszter felettese lehet, aki a miniszterelnök. Hihető lehet az, hogy nem tudta ezt a jelentést azonosítani az FM adminisztrációja?

Scuse úr megkérdezte, hogy mi a véleményem a TTIP-ről. Válaszomban kifejtettem, hogy fontosnak tartjuk, támogatjuk, az együttműködést fenn kell tartani. Az EU-n kívül az USA a harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerünk, különösen, ha figyelembe vesszük az USA-ban élő mintegy 1,5 millió magyart, ugyanakkor nálunk is vannak amerikai termékek (whisky, Coca Cola stb.). Az állategészségügyi és növényegészségügyi feltételek összehangolását és szigorú betartását egyformán alapvetőnek ítéltük meg. Részünkről az uniós eredetvédelmi szabályok nagy jelentőséggel bírnak, hiszen Európa különféle régióiban és így hazánkban is, több száz éves hagyományokra visszatekintő növénytermesztés, állattenyésztés és élelmiszer előállítás zajlik, elég ha csak az őshonos gyümölcsökre és a mintegy hatvanféle pálinkára gondolunk.

Számomra ez igen nagy valószínűséggel Fazekas Sándor készülő jelentése, még ha az aláírás szerint nem is ő fogalmazta a dokumentumot. A bekezdés szerint egyértelmű, hogy miniszterünk lelkes TTIP támogató (eddig úgy tudtam a mezőgazdasági vonatkozások kivétele ebből a megállapodásból hazai cél is) és üdvözli az Egyesült Államok – Európai Unió közös szabályozását. Ennek súlyos következményei (klóros húsfertőtlenítés, béta-blokkolók húsmarhák hizlalására való használhatósága, kitiltott növényvédő szerek újbóli engedélyezése stb.) lehetnek az élelmiszer-biztonságra.

g40kep

40.kép: Michael T. Scuse és Fazekas Sándor találkozása – Bal oldalon M. T. Scuse, P. Karsting, jobb oldalon Niemecz Á. (tolmács), Fazekas S., Szemerkényi R. (Fotó: Fazekas Sándor facebook oldala)

A továbbiakban kifejtettem, hogy hazánk GMO-mentes, ennek kötelező volta az Alkotmányunkban le van fektetve, mi lehetőségeinket a GMO-termesztésen kívül látjuk. Scuse úr azzal érvelt, hogy a Magyarországra bekerülő szója 90%-a GMO, és mi is azt etetjük haszonállatainkkal. Több európai tanulmány ír arról, hogy a GMO ártalmatlan. Válaszomban elmagyaráztam, hogy a magyar termelők, és fogyasztók tartózkodóak a GM-növényekkel és -élelmiszerekkel szemben, ez Európára is jellemző. Magyarországra évente mintegy 700.000 tonna import szója érkezik, ezt feletetjük, de a GM-növények termesztése tilos. Scuse úr tudományos érvek megfontolását vetette föl, hiszen 2050-re a világ lakossága 9.700.000.000 fő lesz, az édesvízkészletek fogyóban vannak, kevesebb a megművelhető földterület, tehát szükség van stressztűrő növényekre, a növényvédő szerek felhasználását csökkenteni kell, olyan növényeket kell termelni, melyek kedveznek az ember egészségének (olajos növények, aranyrizs látásjavító hatása). A fogyasztókat tanítani kell a tudatos élelmiszer-fogyasztásra. Mindezek alapja a tudományos eredmények kell, hogy legyenek.

Michael Scuse az európai mezőgazdasági elképzelések leggyöngébb pontját vette célba. Nem vetünk, de nagy mennyiségben GM-szóját veszünk, amelynek fogyasztása szerintük veszélytelen. Az lehet a mi minisztériumunk szerint is, ha nagy tételben, aggály nélkül veszünk ilyen szóját és azt „feletetjük”, továbbá kellően kifejtett miniszteri válaszunk sincs erre az egyszerű és idehaza is folyamatosan elhangzó felvetésre. Hogyan beszélhetünk hitelesen GMO-mentességről? Vetésekre vonatkozó GM-növénymentesség létezik csupán nálunk. Európa élelmiszer- és takarmánybiztonsági szempontból csak elővigyázatosságból hezitálhatna (bővebben később), de a többi tagországa is vesz GM-szóját a világpiacon, nélküle az európai takarmányozás fehérjemérlege kiakadna.

A miniszterhelyettes azt említi, hogy a világ lakosságának létszáma rohamosan növekedik, ami nem arra vall, hogy tisztában van azzal, hogy egy csökkenő létszámú, kicsike ország miniszterével találkozott. Fogyó édesvízkészletről beszélt neki és csökkenő megművelhető területről, ami aligha hazánkra jellemző. Aranyrizs-fogyasztást említ (A-vitaminhiányos, táplálékait illetően gyöngén ellátott országra gondolhat), ami után – belekalkulálva az előzőeket – már gyanút foghatunk, hogy tárgyalópartnerének országát a trópusi Ázsiában, esetleg Afrikában képzeli el a térképen. Az, hogy egy európai ország mezőgazdasági miniszterének azt illetően ad tanácsot egy amerikai, hogy a fogyasztókat tanítania kell a tudatosságra számomra már az elképedés tartománya. Nem az Egyesült Államok lakosságára lenne inkább jellemző (vö. fast food) az ún. minőségi éhezés? Aki nagy és erős annak biztosan mindig igaza van – hallhattam annak idején a virtuális hatlépcsősben. A ceruzalábú nő mondta (à la Molnár Erzsébet), vagy inkább a barátnéja.

Válaszomban elmondtam, hogy a vita még nem kiforrott, az Unió lakosságának jó része tartózkodó. Amennyiben a kérdésben nem sikerül az álláspontokat közelíteni, úgy az egész szerződés megkérdőjeleződhet.

Ez lenne a karakán kiállás, a kőbe vésett válasz az előzőekre? A GMO-val kapcsolatos „vita még nem kiforrott”? Mit keres akkor az alaptörvényben (később részletesebben) a már sokszor idézett tartalom? Ez ugyanis messze több mint, amit az elővigyázatosság elve indokolhat és a kísérleteknek gőzerővel kellene folyni nálunk. Helyette síri a csönd. Jól érzékelem, hogy a miniszterünk itt magyarázkodik, és már egyenesen aggódik a TTIP megkötéséért? Hogyan lehet közelíteni viszont azt, ami elvileg frontálisan szemben áll? Vagy annyira nem is?

Scuse úr egy ilyen következmény veszélyével egyetértett, őszintén kifejezte, hogy a GMO témában meg kell egyezni, hiszen amíg az nincs meg, addig nem lehet előterjesztést tenni a Kongresszus felé. Az Egyesült Államokban a GMO-val egyet nem értők aránya kb. 7%.

Ez a válasz lenne az, amit a Magyar Idők úgy jellemzett, hogy „…az amerikai miniszterhelyettes nyitott volt a magyar álláspontot illetően”. Az én olvasatomban ez éppen annak ellenkezőjeként jelenik meg. Én azt olvasom, hogy vagy lesz megegyezés GMO-ügyben úgy, ahogy az Egyesült Államok akarja, vagy a TTIP-ből nem lesz semmi. Nem tudnánk engedni – mondja kedveskedve a helybe utazó emberünk. Akkor nem lesz előterjesztés – válaszolja megrendülés nélkül a tárgyaló partnere. Az ügyet követő számára a kijelentés semmilyen meglepetést nem okozhatott, hiszen a kezdetektől is így lehetett ezt érteni. Ehhez talán nem is kellett volna a mostani hivatalos ajándékcsere.

Scuse úr szerint az EU az USA legnagyobb kereskedelmi partnere, de az Unió adatai stagnálnak. A piacok közeledése mindkét földrész érdeke. Példának okáért az Államokban 2015-ben a sertéshús-termelés 12%-kal, a méztermelés 50%-al nőtt. A kereskedelem előmozdítása kölcsönös érdekünk. Igen, válaszoltam, az Unió stagnál, de a magyar agrárium, és szomszédai kivételek, nálunk a számok szinte minden ágazatban nőttek. Az USA tőkebefektetései nőnek Magyarországon. Magyarország GMO-mentes vetőmag nagyhatalom (ennek pld. a Pioneer is részese). Fontos arról részletesen beszélni, hogy a GMO kereskedelmi, vagy termesztési kérdés-e.

Úgy olvasom itt, hogy az Egyesült Államokban „a méret a lényeg”, és hogy a grafikon szála – mint a hajdani Ludas Matyi grafikákon – meredeken felfelé tartson. Az Unióban minden pang. Ehhez képest miniszterünk válasza frappáns, hallani vélem, ahogy a gazdaságunk álmából feldübörög picit, akárcsak Kóka idején. Persze merhetünk nagynak is látszani: „Magyarország GMO-mentes vetőmag nagyhatalom (ennek pld. a Pioneer is részese)”, ha a beszélgető partnerünk nem tud bennünket elhelyezni a térképen. A Pioneer-rel (DuPont) együtt persze már dimenzionálhat.

Az utolsó mondat megfejtésére nem vállalkozom, hiszen a GMO szerintem elsődlegesen természettudományi kérdés. A GM-fajtacsoportokat a gazdaság használhatja vagy elvetheti, csak konzekvensen, hitelesen és valóságos indoklással kell ezt alátámasztania. A jogász szakma az ebbéli érdemi megítélésre bizonyosan képtelen marad. Nem is ez szerintem a feladata.

Szemerkényi Réka megjegyezte, hogy a TTIP nem csak kereskedelmi egyezmény. Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere Németország, az Unió tagállamai a TTIP-pel kapcsolatban nincsenek egységes állásponton, ezért a kérdéssel mélyebben kell foglalkozni. A GMO-val kapcsolatban tudományos és közvélemény kutatásokra van szükség, ehhez idő kell, de ez mind politikai, mind üzleti szempontból jelentős lehetőség.

Jól olvasom, hogy Szemerkényi Réka seperc kijavította Fazekas minisztert, bár egy huszárvágással a GMO rövidítést TTIP-re cserélte? Mondanivalóját is olyan módon foglalta össze, ami a miniszter addig lejegyzett szövegéből nem következett. Szemerkényi asszonynak ismételt közvélemény-kutatások kellenének? Az eddigi Eurobarometer felmérések nem lennének elégségesek (43-44 old.)? Földcsuszamlásszerű európai/magyar véleményváltozás közepén lennénk? Nem így látom: még a gyorsan fejlődő technológia megértésén és kiegyensúlyozott kommunikációján sem vagyunk túl. Nálunk az FM speciális civilszervezetet hozott létre a GMO-mentesség haszonra váltásához. Már látok is ilyen tojást a Tesco-ban.

A nagykövet asszony tudományos kutatások szükségességéről beszélt, mert az „üzleti szempontból jelentős lehetőség”? Valóban, a kísérletes tapasztalat feloldhatná a már-már babonássá fokozott félelmet, amire idehaza kétségtelenül rájátszik Fazekas miniszter adminisztrációja. Én helyesnek tartom a kutatások újbóli beindítását, mert nélküle hazánk azt sem fogja tudni, hogy mit utasít el. Viszont az egyetlen hazai, GM-növényekkel folyó mellékhatás-vizsgálatot a miniszter úr adminisztrációja éppen 2016. június 30-án, soron kívül állította le. Kétféle módosított kukoricával való etetési/toxikológiai kísérletről van szó. Mi tehát a valóságos cél?

Azért érdekelne, hogy a nagykövetasszony előre elhatározott, egyeztetett szöveget mondott el, vagy az éppen bedőlni készülő helyzetet mentette két záródó ajtó láttán a folyosóról. Értelmezhetem ezt a megjegyzését a kutatás számára nagyon is pozitívan, vagyis hogy esetről esetre való kutatásokra és megítélésre van szükség és nem rémhírekre alapozott általános elítélésre. Szigorúságra szerintem szükség van, de laikus vakbuzgóságra nem.

Scuse úr szerint »kicsi az ablak, amibe mindketten betekinthetünk« de mindkét félnek azon kell lennie, hogy megtaláljuk a kiutat. Az USA fontosnak tartja a patogén kórokozók csökkentési eljárását, a GMO-termesztést, a földrajzi eredetvédelmet, és szeretné megkötni a megállapodást. Egyetértettem, ezt mi is szeretnénk, ezért kértem amerikai GMO vetőmagmintákat tanulmányozás céljából.

Scuse úr több mint homályos gondolattöredékeire Fazekas válasza úgy érthető, hogy úgy gondolta éppen, hogy valami új és fontosat hallott, amit nekünk is ki kellene próbálni. Újra kell vizsgálni és újra kell dönteni, mert ezzel időt nyerünk egy megváltoztatható döntéshez. Ez egyébként a tudományos gondolkodás alapállapota. A szövegből azonban egyáltalán nem következik az, hogy mellékhatás-vizsgálatokra kérnénk magot, vagyis azt bizonyítanánk majd, hogy az Egyesült Államok ipari tudósai tévednek, és mi járunk a helyes úton. Az FM kutatóhálózatának (NAIK) vezető intézete (MBK) mezőgazdasági géntechnológiával foglalkozik. Feltételezem, hogy ez más figyelmét sem kerülte el.

A kutatóközpont főigazgatói (egyikőjük sem GMO ellenes – Burgyán József a legismertebb hazai pro-GM civilszervezet rendes tagja, Jenes Barnabás ugyanitt egyéni pártoló tag) is eddig onnan kerültek ki. Mindezt korántsem látom problémának, sőt helyes, ha egyéni döntések is léteznek. Feltételezem, hogy ez alaposan megfontolt helyzet a jövőre nézve, Fazekas Sándor adminisztrációjának komoly tervei vannak ezzel az intézettel. Tud valaki más logikus megoldás erre a helyzetre? Esetleg ebben is csak rögtönöztünk?

Viszont a GM-vetőmagügylet még csak nem is úgy működik, ahogy miniszterünk elképzeli. Vetőmagot a szabadalomtulajdonos cég adhat, és azokat nem az Egyesült Államok kormányának egyik helyettes vezetője irányítja. Rossz helyen kért a miniszterünk? Érdekes viszont, hogy nem követte ezt udvarias kioktatás. Lehetséges, hogy Scuse úr (akit akkor pár hete neveztek ki erre a posztra) közvetíthet a nemzetközi cégek felé? A nemzetközi cégek eddig nem gondolták azt, hogy a magyar kutatás a számukra meghatározóan új tartalmat hozhat létre. Ha adnak magot a cégek, akkor részletes kísérleti tervet kérnek, amit mint valamiféle felsőbbséges szellemi hatalmak a saját elképzelésük szerint alakítanak át, még akkor is, ha egy vasat sem adnak a vizsgálatokhoz. Az FM – aminek korábbi vetőmag-kérelmeit a nemzetközi cégek elutasították – végre elhatározta volna, hogy szakít tíz év hagyományával és a jövőben kezébe veszi az irányítást?

Viszont nem most állították le a miniszter ügyintézői (Feldman Zsolt/Császár Lajos) az utolsó hazai toxikológiai kísérletet azzal az indokkal, hogy „A kitűzött cél, »GMO stratégia kialakítása« a NAIK alaptevékenységéből nem vezethető le, az Alapító Okirata nem tartalmazza. Ilyen feladatban való közreműködésre csak abban az esetben fogadható be projektjavaslat, ha arra konkrét igény érkezik be a GMO stratégia kialakításáért felelős minisztériumi egység részéről.” Én ugyanis személyesen ilyen indoklást kaptam, a hazai egyetlen és utolsó kibocsátás és mellékhatás-vizsgálat irányítójaként. Ha a NAIK kutatóintézetei nem folytathatnak kísérleteket GM-növényekkel, akkor kinek kért magot a miniszter? Nem az FM alá tartozó kutatóhálózatnak, amely kutatási tevékenységét ezek szerint az FM tudományos minősítés nélküli ügyintézői határozzák majd meg a jövőben. Harmonizál ez az alaptörvényünk X. cikkével? Szerintem csöppet sem. Inkább valami nagyon ósdi tudománykezelést idéz, amiről azt hittem, hogy már sohasem jöhet vissza.

Scuse úr megkérdezte, hogy mit is akarunk pontosan. Válaszomban jeleztem, hogy kutatóink be fogják adni igényeiket, később jelezzük, hogy mire van szükségünk.

Tehát rögtönzött kérés volt, hiszen miniszterünk még csak körvonalazni sem tudta, hogy miért kért GM-vetőmagot. Milyen kutatókra gondolt vajon? Kivel egyeztetett előzetesen? Hiszen környezettudományi területen éppen én irányítok ilyen vizsgálatokat, de a hazai tíz évből a FM csak egyetlen évben (2011-ben Ángyán József államtitkár intézte el) adott pár millió forintos támogatást a következő évre, továbbá Rodics Katalin és Homoki Hajnalka után, akik az ebbéli tudományos eredményeink, előadásaink szorgalmas követői voltak a jelenlegi géntechnológiai hatóságot egyáltalán nem érdekelték az eredményeink, amelyekről minden évben a Magyar Ökotoxikológiai Társaság konferenciáján számolunk be.

Fazekas Sándor itt fentebb elemzett tárgyalása után az én személyes feladataim között is megjelent, hogy írjam össze, hogy milyen GM-vetőmagokra lenne szükség a hazai kísérletekhez. Nem kérdés egy pillanatig sem számomra, hogy a jelentés valóságos dokumentum, mégha az FM adminisztrációja nem is szándékozott ráismerni. Tessék mondani, mit kell gondolnom a drótnak ezen a végén? Mégis csak rehabilitálták végre az igazi Joulupukkit és az idén már érdemes kitenni várakozóan a kipucolt bakancsainkat az ablakba? Már akinek még marad az idén bakancsa.

A következő rész címe: Módosuló disznóikon – Enviropig és társaik (Biotechnológikaland No18)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom