(Gazdatüntetés N^o11)

Az ötödik rész megjelenése után (2020. június 11-én) Németh Imre (címkép) emailt küldött Bodoky Tamásnak, aki értesített engem. A Medgyessy-kormány mezőgazdasági gépész végzettségű földművelésügyi minisztere (2002. május 27 – 2005. május 1) levelében annak adott hangot, hogy mondanivalója van a 2005-ös gazdatüntetésről. Pár perccel azután, hogy a hír elért, felajánlottam a tízrészes íráshoz hozzászólásként egy kétrészes interjút, ami a miniszteriális oldal látószögéből, hozzászólásként meséli el majd a történetet. Jogosult ez a nézőpont is, vagyis helyet kellett adnom a magyarázat igényének, ami az előzményeket mutatja be majd elsősorban. Mielőtt nekifutnánk, pár személyes dolgot az elején tisztáznunk kell, hiszen Németh Imre hosszú ideje tartózkodik a nyilvánosságtól, és a róla megjelenő hírekben sokféle ellentmondást találtam.

A miniszterséged előtt milyen kapcsolatod volt a mezőgazdaság gyakorlatával?

Németh Imre: Az agrárvilág számomra sorsközösség, ami meghatározta az életpályámat. Vas megyében, az ötvenes évek közepén középparaszti családba születtem. Nehéz éveket éltünk meg. A család 1949-ben elveszítette termelőeszközeinek jelentős részét; a cséplőgépünk és a Fordson traktorunk államosítását követően nagyapámat agyvérzés vitte el. Szüleim a beszolgáltatások terheit nyögték. Apámat nem sikerült bekényszeríteni a közösbe, de a termőföldjeinket megváltották, az utolsó pár lovainkat szekerestől kivezették az udvarunkból. A pályaválasztásomat meghatározta a gépek szeretete. Az egyetem elvégzése után fejlesztő mérnökként dolgoztam a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben [DB: ma NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet], de hét év után a gazdaságpolitika már jobban érdekelt. Miniszteri kinevezésemig, Pest megye mezőgazdálkodásával kapcsolatosan tevékenykedtem. 1995-ben megszerveztem a Pest megyei köztestületi agrárkamarát, melyet ügyvezetőként irányítottam. A megyei önkormányzat mezőgazdasági bizottságának kisgazdapárti (FKgP) elnöke, külső tagként felkért, hogy segítsem a munkájukat. Az Agrárszövetségben alelnöki munkát vállaltam.

Az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgylások megelőzték a miniszterségedet. 2000-ben Torgyán József miniszterségének utolsó évében kezdődtek és Boros-Vonza irányítása alatt folytatódtak. Mennyire voltak előkészítve a mezőgazdasági ügyek?

NI: A közigazgatási államtitkárral, Mészáros Gyulával együtt készítettük a programot. A politikai államtitkárt [DB: Szanyi Tibor közgazdász] az MSzP jelölte ki. Megszólítottam pár jó szakembert, akik közül volt, aki az egészségi állapotára hivatkozva vonakodott, és volt, aki egyszerűen azt mondta, másfél év alatt nem lehet kiépíteni az EU által követelt intézményrendszereket. Közülük egy kiváló embert sikerült megnyernem az ügynek, Nyujtó Ferencet, aki a Fidesz miniszterelnöki agrárreferatúráján dolgozott előtte. Ő tapasztalt közszolgaként irányította a miniszteri kabinetet, majd az AVOP Irányító Hatóságot. Az első hideg zuhany az első hónapban, Brüsszelben ért. A csatlakozásra várók tanácskozási joggal vehettek részt az ülésen. A bemutatkozáskor Franz Fischler biztos úr kérte, hogy külön szeretne velem beszélni. Elmondta, hogy nagy problémái vannak velünk, és ha alapvetően nem változtatok a felkészülés ütemén, akkor nem fogunk bekerülni a csatlakozók közé. Egyetlen ország vagyunk a tíz várományosból, aki még az előcsatlakozási ún. SAPARD-forrásokhoz sem jutott hozzá. 1998-tól kellett előkészíteni és 2000-ben nyitották meg a támogatási lehetőség lehívását, de a †Torgyán József vezette minisztérium nem tudott elfogadható intézményi keretet és eljárásrendet felmutatni. Elmondta, hogy a zsebből osztás rendszere náluk nem működik.

Egy hónap alatt elkészült a magyar rendszer terve, amit kiküldtünk Brüsszelbe, és már augusztusban engedélyt kaptunk arra, hogy kiírjuk a 60 milliárd forintos keretre a pályázatokat. Az akkreditáció három hónap, addig nem adhattunk ki támogatási okiratot, de novemberre zöld lámpát kaptunk. 4.600 pályázat érkezett be, de a forráselosztás operatív programját mi nem változtathattuk meg. 2.900 pályázat nyert támogatást, köztük számtalan egyéni gazdálkodó, de vidéki települések fejlesztésére is jutott az EU-támogatásból, és 29 templom felújítását is támogatta a bíráló bizottság.

Az igazi feketelevest, a csatlakozást követő Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) helyzetének megismerésekor tálalták fel. Vezetői értekezleten kértem, hogy számoljanak be az illetékes főosztályvezetők, mi hol tartunk? Egy kétkötetes tanulmány készült addig, de ez nem az IIER célrendszerét tartalmazta, hanem jobbára csak a meglévő EU-s támogatási rendszert és az EU-jogszabályok magyarázatát. A tárca már 90 millió forintot kifizetett érte, de a szerződésük alapján még ugyanennyit kértek a készítők. Háromszázezer forint oldalankénti költséget fordítani számunkra használhatatlan anyagra is meghaladta már azt, ami szerintem elképzelhető. Nem engedélyeztem a második részlet kifizetését. Sok ellenséget szereztem ezzel, köztük Ángyán professzor urat is [DB: lásd keretes írásban Ángyán József cáfolatát].

55.kép: A miniszteriális tárgyalók 2005-ben (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Ennek előzményéhez tartozik, hogy a csatlakozók felkészülésének mentorálására, PHARE támogatási pályázatot írt ki Brüsszel, a régi tagországok intézményfejlesztői részére. A magyar mentori program készítését egy bajor cég nyerte el. Háromszor jártak a minisztériumban, de †Torgyán József nem fogadta őket. †Tamás Károly államtitkár [DB: az első Kossuth téri Nagygyűlés megszólalói között hallhattuk] pedig nem akarta teljesíteni, a magyar agrárium statisztikai és intézményi rendszerének működésére és átvilágítására vonatkozó konkrét kéréseiket. Mondván, hogy nem hagyja ellopni az országot! Ők is meg tudják csinálni ezt az anyagot, hangsúlyozták. A bajorok lemondtak a munkáról és az elnyert PHARE támogatásról.

Mit tudtunk csinálni azok után, hogy a felkészülésre tervezett idő fele eltelt? Nekiláttunk Magyarország egyik legnagyobb informatikai rendszerének felállításához. Máig hálával gondolok Beck Györgyre, a HP [DB: Hewlett Packard és a Compaq egyesülésével létrejött cég; Beck 2007-től a Vodafone Magyarország Zrt. elnöke] vezérigazgatójára, aki soron kívül a mi ütemtervünknek megfelelően készítették el a szoftvereket. A számítástechnikai hardver-hálózat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) országos és megyei irodáiban építettük ki. Feltöltöttük, az ország összes földparcelláit tartalmazó adatokat, a haszonállat-nyilvántartást, a termelők egyedi adatait és a támogatási kérelmeket. Jelentős késéssel, de 2004. év végére utolértük az európai elvárásokat.

Egy dologgal azonban nem számoltunk, a 190 ezer területi blokkból álló rendszerben 43 ezer blokk olyan mértékben túligényelt volt, hogy az eljárási szabályok szerint a gazdálkodókkal egyeztetve lehetett csak javítani. Ki kellett deríteni az MVH dolgozóinak, hogy ki jelölte be téves helyre a területét, így akadályozva a kifizetéseket. A földhivatali nyilvántartások nem voltak naprakészek. Légi fényképezéssel készült térképrendszerben 3% hibán belül bejelölni a szanaszét lévő parcellákat, nem volt könnyű feladat. A jogszabályban előírt határidőig, 2005. április 30-áig a közvetlen területalapú támogatások 98%-át kifizettük. Ez nagyon közel esett a Gazdatüntetéshez.

Számomra sokatmondó, hogy Jakab István 2005-ös dabasi beszédében a 2004-ben elmaradt területalapú támogatás kifizetésével kapcsolatban helyezte kilátásba a gazdatüntetést (55. kép). Egyrészt, a csatlakozást megelőzően 2004. áprilisban nemzeti költségvetésből folyósítottunk rendkívüli, félévnyi területalapú támogatást, s év végén már az EU utófinanszírozási rendszerében előleget fizettünk. A 2004. évi támogatáskifizetések határideje, az EU-eljárásrend szerint 2005. április 30. volt! Nem látok az elmúlt tíz évben egy évet sem, amikor március 1-ig minden jogosultnak kifizették a támogatást! Pedig a hibaszázalék térképblokkokra vetítve legfeljebb néhány ezer darab, az akkori 43 ezerrel szemben. Tehát 15 év után, ebből is egyértelmű nekem, hogy a határidők ügyében, a tüntető gazdákat rosszul tájékoztatták. [DB: Jakab Istvánt kellene kérdeznem, de eddig sem kívánt a visszaemlékezésben a rendelkezésemre állni, így mint szerkesztő csupán azt fűzhetem hozzá az általa a gazdatüntetésen mondottakhoz, hogy a 2005. február 2-ai dabasi rendezvényre Németh Imre nem ment el. A miniszter azt állítja Benedek Fülöpöt küldte maga helyett. Bagi Béla, mint ülést levezető ezt cáfolja (lásd keretes írásunk). Itt tehát az ellentmondás súlyos. Ugyanakkor nehéz nekem okként komolyan venni a miniszter látogatásának hiányát, hiszen az előtte lévő években is volt már MaGosz-megmozdulás, és 2004-ben Budapest bevezető útjaihoz is eljutottak a traktorjaikkal. A könnyű mozgósítás módja tehát gyakorlott volt. Németh Imre szerint a korábbi megmozdulások termékpiaci problémák miatt szerveződtek.]

56.kép: 2002-ben a Medgyessy-kormány játékos sajtótájékoztatóján (forrás)

Az első Gyurcsány-kormánynak még nyolc hónapig voltál a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztere, aztán menedzserminiszternek jött, az üzemmérnök Gráf József. A kormányban azt olvasom a neved mellett, hogy pártonkívüli, bár 1989-től az Agrárszövetség tagja voltál. Ez a párt az önálló sikertelensége miatt végül az MSzP-vel kötött szövetséget, így 1998-2002 között (első Orbán-kormány) az MSzP képviselője lettél.

NI: Nem készültem miniszternek. 1998-tól becsülettel végeztem országgyűlési képviselői, szakpolitikai munkámat. Az Agrárszövetség négy képviselőjének egyike voltam az MSzP-frakcióban. A választások előtt pár héttel kért meg Medgyessy Péter (56. kép), hogy jöjjek el hozzá másnap reggel, és kísérjem el Esztergomba, mert Paskai László bíboros úrhoz megy megbeszélésre. A kisbuszban előállt azzal, hogy engem szeretne agrárminiszternek. Meglepetésemben, csak annyit tudtam mondani, hogy pár nap gondolkodási időt kérek. Azt mondta, hogy mire Esztergomba érünk, döntenem kell. Igent mondtam.

Agrárszövetség – Nemzeti Agrár Párt
Az Agrárszövetség – Nemzeti Agrár Párt (röviden Agrárszövetség) 1989 és 2002 között működő baloldali/centrista párt volt, ami végül egyesületté alakult. Elnöke Mayer Bertalan volt, de valójában Nagy Tamás képviselő nevét ismerte innen mindenki.
A párt 1990-ben a választásokon egyedül indult még, de nem volt sikeres, mint 1994-ben sem, amikor a második fordulóban választási szövetséget kötött a Fidesszel, a Vállalkozók Pártjával, valamint az SzDSz-szel, de ez is csak egyetlen parlamenti helyet hozott a számára. A párt 1998-ban kötött szövetséget az MSzP-vel. Ez négy képviselői helyre volt elég. A vidék Magyarországa nem szavazott a többnyire zöld báróknak csúfolt agrárértelmiségre. Ez az agrármérnöki szakma máig kiható, méretes csalódása volt.
2002-ben, az Agrárszövetség megszűnésekor tagjainak többsége átjelentkezett az MSzP-be, vagy pártonkívüli lett, mint Németh Imre is. Nagy Tamás 2002-ig a Centrum párt elnökségi tagja is volt, majd később a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségénél (MOSz) tűnt fel, amit úgyszintén baloldalinak tartanak.
(db)

Rendszerváltás táján az agrárértelmiség még politikailag aktív volt, de nem szerzett jelentős szavazóbázist. Szerinted miért?

NI: Az Agrárszövetség sosem volt baloldali párt. Nagy Tamás elnököt nem lehetett volna rávenni arra, hogy szövetségre lépjen †Horn Gyulával. [DB: Az Agrárszövetség 1998-ban választási szövetséget között a †Horn Gyula vezette MSzP-vel, ami éppen Orbán Viktorral szemben maradt alul. Nagy Tamás akkor már a MOSz társelnöke volt.] A legkülönbözőbb vallású és ideológiai nézetű, képzett agrárszakemberek alkották a tagság többségét, akik azért szövetkeztek, hogy a rendszerváltás ne a két világháború közötti állapotokat állítsa vissza az ágazatban. A fő cél az volt, hogy a tulajdoni- és szervezeti átalakítás ne törje meg a fejlődést, versenyképes termelési struktúrát eredményezzen. Az 1990. évi választáson 3,6%-ot szereztünk (4% volt akkor a parlamentbe jutási küszöb), de elkövettük azt a hibát, hogy Budapesten nem állítottunk jelölteket. Hamar beláttuk, hogy a Független Kisgazdapárttal (FKgP) meg kellett volna egyezni, de sajnos nem volt fogadókészség. Így közel 2,5 millió földtulajdonos országa lettünk. A közvetlen agrártámogatások csaknem fele ma is a városi tulajdonosok zsebébe jut, miközben csodálkozunk azon, hogy elszegényedik a falvak többsége.

Kitől származott a zöldbárózás? Nem egy hivatás rosszindulatú megbélyegzése ez?

NI: Hogy ki az eredeti szerző, azt nem tudom, de azok a képviselők hangoztatták, akik ráengedték az összes kárpótlási jegyet a termőföldlicitekre [DB: Az 1991-ben kibocsátott kárpótlási jegy az Antall-kormány idején született, amikor a mezőgazdasági tárcát †Gergátz Elemér állatorvos (FKgP → Egyesült Kisgazdapárt) vezette.]. Sajnos az MDF is támogatta ezt a rombolást, amit a termőföldet érintő kárpótlás és részarányos tulajdonfelosztás eredményezett. A termőföldtulajdonnak több mint fele a nem mezőgazdaságból megélni szándékozókhoz került. A létrejött osztatlan tulajdonközösségek máig kezelhetetlen használati viszonyokat eredményeztek. E törvényekkel fosztották meg a ténylegesen mezőgazdaságból megélni akaró vidéki népességet a racionális földhasználat lehetőségétől. A téeszek szétverése és nem az átalakítása volt az akkori politikai cél. A tulajdonrendezésnek nem kellett volna együtt járnia a táblák szétdarabolásával vagy a korábban kiépült öntöző rendszerek nagy részének a felszámolásával.

Miként értékeled a †Torgyán József által vezetett Független Kisgazdapárt (FKgP) rendszerváltáskori teljesítményét?

NI: A történelmi igazságtétel oltárán, egy fél évszázadra megpecsételték az agrárágazat és a vidéki kistelepüléseken élő emberek sorsát. Ma az agrárágazat jövedelmének 75%-át a támogatások adják. Belegondolni is rossz, mi történne a kevésbé hatékony termelőkkel, ha az EU költségvetési arányait jelentősen megváltoztatnák, és a piac törvényei érvényesülnének. A termelés költségének/hatékonyságának romlására csak egyetlen példát említenék. A rendszerváltáskor a hazai művelhető termőföld megműveléséhez 75 ezer erőgépre volt szükség, átlagosan 80 LE kapacitással. Ma 140 ezer erőgép szükséges, átlagosan 130 LE kapacitással. E tőkelekötés költségét ki kell termelni a gazdálkodóknak, vagy többletként kell megfizetni a fogyasztóknak.

Gyurcsány Ferenc technika-/biológia-szakos tanár az MSzP 2005. április 25-ei frakcióülésén jelentette be a leváltásod. Az általa hirdetett ’Száz lépés’ programjával indokolta mindezt. Dekódolnád ezt nekünk?

NI: A média által kreált legenda azt hinni, hogy az agrárdemonstráció volt a fő oka a minisztercserének. A levegő legalább egy éve szakaszosan fogyott körülöttem. Az első nagyobb konfliktus 2004-ben, a második állami gazdasági privatizációs csomag kapcsán alakult ki. A gazdaságok értékesítése az ÁPV Rt. kompetenciájába tartozott. Az agrár-munkacsoportból Gráf József vett részt az előkészítésben. A gazdaságok által művelt termőföld bérbe adása viszont az FVM hatáskörébe tartozott a Nemzeti Földalap kezelő szervezet révén. A bérleti szerződések tervezetének kiadása után telefonon hívtak a frakcióvezetéstől. Egyes képviselők itt panaszkodtak rám, hogy nagyon ki akarok szúrni az új tulajdonosokkal, mivel a megújított bérleti szerződésben, 600 Ft/AK értéket akarok érvényesíteni. Ez átlagos minőségű 20 AK/hektár területre vetítve 12.000 Ft/ha bérleti díjat jelentett 2004-ben. A 2001-ben eladott 12 állami gazdaság esetében csak 330 Ft/AK volt ez az érték. Végül 500 Ft/AK lett a megemelt díj, ami a piaci bérleti díj kb. fele volt. Később, az új tulajdonosok a korábbitól eltérő bérleti díj miatt perközösségben bírósághoz fordultak, ahová tanúként idéztek, már nem miniszterként. [2001-ben 12 állami gazdaságot privatizáltak, ennek egyik kiemelt nyerteseként Nyerges Zsoltot tartják számon. A Medgyessy-kormány (Németh Imre a miniszter) 2003-ban újabb 11 állami gazdaság privatizációjáról határozott.]

A demonstráció után, a miniszterelnök kérte, hogy cseréljem le Benedek Fülöp közigazgatási államtitkárt Gráf Józsefre (57. kép). Aztán a belső és külső értékharcok eredőjeként a miniszterelnök engem cserélt le, míg Benedek Fülöp maradt. Gráf jött, és beköszöntött a megcélzott agrárbéke kora. Lehet, hogy meglepő, de megkönnyebbülést éreztem, hogy kiléphettem ebből a mókuskerékből.

Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint az agrárdemonstráció ideje alatt szolgáltál rá a felmentésre? Miért gondolhatta így?

NI: Dávid Ibolya nem ismerhette a frakción belül zajló folyamatokat.

57.kép: Gráf József és Jakab István (Fotó: Leéb Ádám)

Mennyire kiszolgáltatott egy pártonkívüli vezető a minisztériumban? Nekem úgy tűnik, hogy mindig ők maradnak elsőként a csatatéren.

NI: A fentebb elmondott konfliktusaimon túl nem panaszkodhatom, mert a kormányban a legtöbbször támogatták az előterjesztéseimet. A csatlakozás előtt lebonyolíthattunk egy 60 milliárd forintos adósságkonszolidációs programot, a vidéki munkahelyek megmentése érdekében. Nagy viták közepette ki tudtuk építeni az új Élelmiszer-biztonsági Hivatal rendszerét. Felépítettük, a schengeni határátkelőknél előírt állategészségügyi vizsgáló- és karanténrendszert, segítséget kaptam a földhivatali hálózat megújításához is.

A MON 810 GM-kukorica magyarországi vetési moratóriuma
Talán kevesen emlékeznek rá, hogy a MON 810 (Monsanto) molyölő kukorica hazai vetési moratóriumát hivatalosan Németh Imre miniszter hirdette ki (2005. január 20), bár Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter is erősen ezen volt. Sok politikus igyekezett ezt az érdemet a GMO-Kerekasztaltól akkortájt kisajátítani, bár az ismertebbek közül csak Illés Zoltán és Ángyán József volt közülük tagunk. Jakab István, de Font Sándor is önjelöltként is napfürdőzött ebben a szerepben. A második országgyűlési nyílt napon – elég disszonáns módon – Jakab István, Font Sándorral és Budai Gyulával kiültek az elnöki székekbe, mint a géntechnológia szakértői, bár lényegi közük ehhez nem volt. Az akkori Greenpeace-kampányt vezető Nemes Noémitól tudom, hogy a moratórium ügyei rendkívül igénybe vették Németh Imrét. Szóval a demonstráció egybeesett a MON 810 hazai vetési moratóriumának levezénylésével. Ez irányú megértés nyomokban sem látszott a MaGosz vezetésében.
A MaGosz dabasi közgyűlését 2005. február 2-án szervezték, vagyis a magyar döntést illetően két hétre (az európai GMO-ügyintézés ekkor éppen gőzerővel folyt), és talán kissé aránytalan volt a felháborodás, miközben a korábbi útlezárás 2004-ben már eljutott Budapest bevezető útjaihoz, vagyis kellően előkészített volt. Az indok keresése a budapesti bevonuláshoz tehát joggal felvethető.
A GMO-Kerekasztal 2006. november 22-én rendezett első országgyűlési nyílt napján már Gráf József képviselte a GMO-ügyet, és azt mondta – félretolva a neki megírt minisztériumi beszédet –, hogy a géntechnológia nem ördögtől való. Ezt senki sem állította, persze nem is értelmezhettük ezt másként, mint a későbbi változás meghirdetéseként. Azóta a géntechnológia gyógyszerészeti felhasználása nagyon is sikeressé vált, míg a mezőgazdasági géntechnológiai továbbra is sikertelen Európában, bár Nagy István megválasztásakor mást ígért, majd gyorsan visszakozott.
Évekkel később egy magánszalonban találkoztam Gyurcsány Ferenccel, aki akkor már kilépett az MSzP-ből, és azt fontolgatta, hogy miként térjen vissza a hazai politikába. Arra biztatták (pl. †Klein György, †Bächer Iván és a maga nagyon csöndes és racionális módján Spiró György), hogy szociáldemokrata pártot hozzon létre. Gyurcsány nem tiltakozott akkor (felesége a Bulgáriában született Dobrev Klára → édesanyja Apró Piroska, Apró Antal lánya meghökkentően hiperaktív volt, és meglepetésünkre sokszor fejezte be a férje mondatait), de aztán létrehozott egy liberális pártot, amely a nemzeti eszmékkel szemben az Európai Egyesült Államok megvalósítását hangoztatja. Gyurcsány a bemutatásomkor rám csodálkozott, hogy akkor én vagyok az, akiről annak idején hallott, és azt mondta, hogy ő ellenzi ezt a technológiát a mezőgazdaságban, hogy aztán a Demokratikus Koalíció elnökeként később másként döntsön. Vágó István kémikus és celeb (ismert kvízmester) szerint, aki pro-GMO szemléletével tűnt ki eddig a DK-ból, a pártban az övé a kérdésben a hivatalos vélemény. Ezt a Klubrádióban is elmagyarázta akkortájt, felolvasva a választási programból. Szerinte kell ez a technológia a magyar mezőgazdaságnak, s erről ezek szerint a pártelnököt is meggyőzte. A probléma viszont az, hogy ehhez először le kell majd az európai fogyasztókat váltani.
(db)

Miért nem fogadtad el a MaGosz meghívását? Gondoltad, hogy ebből gazdatüntetés válik?

NI: Meggyőződésem, hogy politikai szempontok miatt került sor a tüntetésre, a fő szakmai indokok szerintem nem ültek. Benedek Fülöp közigazgatási államtitkár úr tudomásom szerint rész vett a februári ülésen, és ott megválaszolta a felmerült kérdéseket. Érthetetlen a számomra, hogy miért nem említi őt egyik emlékező sem. [DB: Az ülést levezető Bagi Béla ezt az állítást tagadja – lásd keretes írásunk. A 2005. február 2-ai ülésen résztvevők egyike sem emlékszik Benedek Fülöp hozzászólására, sőt részvételére sem.] Jakab István egyébként jó viszonyban volt Benedekkel; a gazdatüntetés alatt is együtt borozgattak. [DB: Jakab István, ahogy a 10. részben olvasható, a maga részéről lezárta a történetet úgy, hogy a MaGGosz ezzel a számára történelmi eseménnyel részletesen sohasem számolt el.]

Cáfolatok és kiegészítések a tizenegyedik részhez
– Ács Sándorné Éva: Jakab István határozottan jó viszonyt ápolt Benedek Fülöppel, ennek én is tanúja voltam. Benedek Fülöp szerepe meghatározó volt a tárgyalások alatt, de nagyon kevéssé átláthatóan, mint a Jakab Istvánnal való egyeztetései is. Németh Imre – akkori miniszter – elmondásában sántít, hogy arra hivatkozik, hogy 2005. április 30 volt a kifizetés végső, EU által szabott határideje – ezt akkor is sokszor hallottuk –, hogy 2004. októberében kifizetik a területalapú támogatásokat, és a gazdák ezzel számoltak.
– Bagi Béla: A gazdatüntetés alatt a Nap Tv-ben Németh Imre is beszélt. Tőle szokatlanul és provokatív módon esett neki a demonstráció szervezőinek, azzal vádolva őket, hogy az egész cirkuszt a választásokhoz közeledve saját, önző, politikai karrierjük érdekében csinálták. Nem így volt, a Fidesz-KDNP és a MaGGosz választási szövetségének dátuma 2006. A nevesített dabasi ülést (2005. február 2.), mint a MaGosz alelnöke, én vezettem. Pontosan emlékszem: Benedek Fülöp nem szólt hozzá, és én nem is láttam a helyszínen a hallgatók között sem. Jakab István tehát igazat mondott ebben az ügyben, míg Németh Imre információja téves. Talán rosszul tájékoztatták. Jakab István akkori beszéde és a gyűlési határozat ma is nyilvános. [DB: Németh Imre ezt követően ellenőrizte ezt az állítást, amit Benedek Fülöp ismételten megerősített, de ha volt is Dabason valamilyen megbeszélésen, az bizonyosan nem ez a hivatalos alkalom lehetett. Jakab István tisztázhatná ezt, de míg Benedek Fülöppel ma is tartja a kapcsolatot, a számomra ő nem elérhető.]
– Ángyán József: Nem tudom, hogy Németh Imre milyen kétkötetes tanulmányról ír, és kinek milyen ki nem fizetett szakértői díjról mesél. Én nem emlékszem ilyesmire. Az azonban egészen biztos, hogy én nem ezért nehezteltem rá. Sokkal inkább azokért az általa jegyzett, kormányzat számára készített, illetve az EU-nak benyújtott előterjesztésekért, illetve forrásátcsoportosítási kérelmekért, a vidékfejlesztés forrásai elleni támadásaiért, amikről a Kossuth téren is beszéltem, és amikről a dokumentumtárban lévő témadokumentációmban több helyen is szó esik. Szóval tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy mit is írhatnék a velem kapcsolatos megjegyzésére. Az eredeti – a kormányzati honlapról azóta már eltüntetett – Nemzeti Vidékstratégiát azért mindenki figyelmébe ajánlom, ami időben később, 2011-ben keletkezett ugyan, de pontosan összefoglalja azt, amiről én és kollégáim akkori harca szólt.
– Darvas Béla: A cikksorozat megszólalói egyébként korrektnek tartják és hasznos visszaemlékezésnek, amit Németh Imrétől olvastak. A felvetésekre neki már nem tudok lehetőséget biztosítani, de javaslom a Környezetbarát Mezőgazdaság facebook-lap fórumát, ahol a megjelent cikkösszefoglalók alatt fórumvitákra adok lehetőséget. A kétkötetes tanulmányt – amiről csak ő tud – viszont szívesen felteszem a dokumentumtárunkba (mint utólag kiderült ez a tárca tulajdona, papíralapú, terjedelme ~300 oldal), ha azt megküldi nekem. A fórumot egyébként naponta ellenőrzöm, és a tényektől elkanyarodó, személyeskedő bejegyzéseket, mint adminisztrátor, törlöm. Meglehetősen szigorú vagyok. Kizárólag névvel vállalt, világos tényállításoknak és kifejtett bizonyításuknak adok helyet. Hivatalos dokumentumokat is szívesen veszek, de csak ellenőrzés után teszem nyilvánossá.
(db)

Mi volt szerinted az érdemi oka annak, ami kiváltotta a 2005-ös gazdatüntetést?

NI: Egy évvel voltunk a 2006. évi választások előtt, sokan aspiráltak képviselői helyekre, fel kellett mutatni az erőt. 2002-ben sok vidéki szavazatot szereztünk, telt házas agrárfórumaink voltak a kampányban.

Mi alapján választottad a minisztériumi tárgyalókat?

NI: Az előkészítést a szakmai reszortok szerint osztottam ki. A plenáris üléseket pedig én vezettem.

Kik voltak szerinted a kulcsszereplők a tárgyalóasztalnál (57. kép)?

NI: Jakab István volt szerintem a fő koordinátor; a szellemi vezető inkább Ángyán József lehetett. A követelések összeállításában a háttérben többen felsorakoztak. Nagy Tamás tagértekezleten jelentette be, hogy a MOSz-ból egyesek aktívan segítették az egyre bővülő követeléslista összeállítását. Gyanús is volt, hogy ugyanazokat a felvetéseket látom viszont, mint amelyeket az SzDSz agrárcsoportja kért számon tőlem az események előtti hónapokban. Szerencsémre Eörsi Mátyás (SzDSz) vezette ezt a beszámoltatási célú összejövetelt, így a felvetésekre adott válaszaim végén megnyugtató összefoglalót hallhattam tőle.

Milyen tárgyalópartner volt a felsőfokú technikusként végzett Jakab István? Az MDF felől érkező – onnan kilépő, később pártonkívüli tárgyalásvezető – szerinted érdemben kit képviselt?

NI: A miniszterségem előtt többször találkoztunk egy-egy bizottságban. Az első konfliktus abból fakadt közöttünk, hogy megkértem arra, hogy költöztesse ki a minisztériumból a gazdaköri irodát [DB: A budapesti székhelyű MaGosz/MaGGosz 1997-2006 között bejegyzett címe a Kossuth tér 11. félemelet 41. volt, míg 2006-2007 a Zsil utca 3-5. 2007-től költöztek a Nádor utca 32-be – lásd Opten adatbázis], mert annak nem ott van a helye. A szerződés szerint megállapított több éves bérletidíj-hátralék befizetését is kértem. Jakab István azt jelezte, hogy anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé, hogy Budapesten irodát tudjanak bérelni [DB: 40 ezres taglétszámmal beszéltek annak idején. Ennek tagdíjából nem tellett volna?], ezért kértem az ellátási főosztály vezetőjét, hogy a háttérintézményeinkben nézzen körül. Így kerültek az Agrárgazdasági Kutatóintézet Zsil utcai irodáiba. Rendszeres egyeztetéseink végét az okozta, hogy a bizalmas természetű érdekegyeztető megbeszéléseink híreit Jakab úr a médiának folyamatosan szellőztette.

58.kép: Pokorni Zoltán 2018-ban (Fotó: Kovács Tamás/MTI)

Az Országgyűlés 2005. március 7-i ülésén azt állítottad, hogy Pokorni Zoltán Császártöltésen úgy nyilatkozott, hogy a gazdatüntetés a 2006-os választás része, és ahhoz a Fidesz-KDNP minden támogatást megad. Ma tudható, hogy Bayer Zsolt sajtómunkás 2005-ben kevés embernek előadott a Gazdák terén lévő nagysátorban, hogy a Fidelitas vezetőjével (Rogán Antal) kezdődött valamiféle kapcsolat, és hogy végül 2006-ban a MaGGosz választási szövetséget kötött a Fidesz-szel. Az ügyben a Pokorni Zoltán által indított perben a bíróság jogerősen ítélt el téged, viszont a próféciád lényege önbeteljesítővé vált?

NI: Akkortájt fax érkezett a titkárságunkra, küldője egy Bács-Kiskun megyei polgármester volt. Abban az állt, amit én a parlamenti kérdésemben megfogalmaztam. Egy császártöltési könyvbemutatón Fidesz-aktivistákkal találkozott Pokorni úr, ahol az a pedagógus is részt vett, aki a polgármestert tájékoztatta. Amikor elmondtam a parlament üléstermében a kérdésemet, Pokorni ott ült még, de nem válaszolt, inkább elhagyta az üléstermet és pert indított. A bíróság nem fogadta el a faxot nyugtázó titkárságvezető tanúvallomását, azt kérte, hogy nevezzem meg a pedagógust, hogy tanúként beidézhesse. Nem tehettem meg, mert egy Fidesz-irányítású településen elveszíthette volna az egzisztenciáját. Bizonyítottság hiányában a bíró félmillió forint sérelemdíjat állapított meg Pokorni úr javára, amit én a perköltség mellett a saját pénzemből kifizettem.

A gyanú számomra akkor formálódott, amikor megtudtam, hogy nemcsak a gazdák traktorjait látták felvonulni, hanem a 12 darab 2001-ben privatizált államigazdaság-feliratos erőgépet is. Akkor vált számomra egyértelművé, hogy ki áll az események mögött, amikor a püspöki kar körlevélben állást foglalt a tüntetők mellett. Így számomra bizonyították, hogy nem csak a Fidesz, hanem a KDNP is a 2005-ös gazdatüntetés támogatója volt.

*
Az előző rész elérhetősége az Átlátszón található.
A teljes sorozat elérhetősége: Darvas Béla honlapján is olvasható.
(a hozzászólás folytatása következik)
Darvas Béla