(Biotechnológi^kaland N^o15)

Ebben a sorozatban nem véletlenül kezdtem a géntechnológiai úton módosított (GM) növények első évtizedének történetét elmesélni. Azt tapasztalom ugyanis, és ez főként a gyorsan változó minisztériumi irányításban dolgozókra jellemző, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy mi történt korábban és ebben kinek mi volt szerepe. A mai köztisztviselők látóterébe az uniós tárgyalások anyagain túl más talán be sem fér már, és ennek nyilvánvalóan nem lehet nemzeti karaktere, bár a hazai GMO-politika iránya változatlannak van meghirdetve. Ebben azért nem vagyok teljesen biztos, hiszen a transzatlanti szabadkereskedelmi szerződés (TTIP) alapjaiban rendítheti meg eddigi elképzeléseinket (lásd később), bár a kormányzati színvallás éppen most történt meg.

Úgyszintén többször találkoztam egyetemi emberek között azzal a butuska „egyszerűsítéssel”, ami szerint ezt az ügyet mindvégig Dudits Dénes és a köztem folyó „ádáz” vita alakította. Amiben, bár én nem tudok erről, én lennék a növényi géntechnológia meghatározó hazai ellenzője. Szerintem kettőnk látásmódjában nem csak nézőponti különbségek, de lényegi egybeesések is találhatók. Legfőként, ha a hazai igen merev jogi szabályozás kritikájára tekintünk, amely képtelen észrevenni, hogy a MON 810-re velünk együtt vetési moratóriumot hirdető Franciaország és Németország halad a korral: rengeteg kísérletet végez a GMO területen, vagyis a statikus elzárkózás helyett folyamatosan mérlegel. Nálunk a tárca intézkedései szerint erre nincs szükség.

13.ábra: GMO tájkép 2006-ban

A növényi géntechnológia értékelését illetően mindkét „oldalon” igen sokan dolgoztak és küzdöttek meg egy-egy karakterisztikus ponton. Az alábbi 2006-os történetben például a 13. ábrán látható szervezetek és személyek játszottak vezető szerepet. Közülük a szakmai fórumok szervezésében kétségtelenül én jártam elől, de a politikusi körökben Ángyán József tevékenysége volt a meghatározó. Ő volt az, aki a sikeres parlamenti nyílt nap után kormánypárti és ellenzéki képviselők széles körével – Csáky András (MDF), Ékes József (Fidesz), Font Sándor (Fidesz), Gusztos Péter (SzDSz), Herbály Imre (MSzP), Jakab István (Fidesz), Kis Zoltán (SzDSz), Medgyasszay László (KDNP), Molnár Béla (KDNP), Nagy Andor (KDNP), Orosz Sándor (MSzP), Schvarcz Tibor (MSzP), Szanyi Tibor (MSzP), Karsai Péter (MDF) és Pettkó András (MDF) – jegyzett, konszenzusos országgyűlési határozatot terjesztett a Ház elé. Ez az elsöprő szavazati többséggel elfogadott határozat – ami a második Gyurcsány-kormány idején született – a mai napig a hazai GMO-stratégia alapdokumentumának tekinthető. A Magyarországon történtek az európai eseményekre is érdemi hatással voltak.

Az EFSA-val kapcsolatos vitáink közben, 2006. november 22-én, parlamentben nyílt nap keretében – ami egyúttal a GMO-Kerekasztal tizedik ülése volt – szólaltak meg a hazai képviseletek. A technológia támogatói – ahogy az előző rész végén említettem – nem éltek a megszólalás lehetőségével, és Venetianer Pál sem jelent meg személyesen az ülésen. Írását a GEVB titkára olvasta fel. Meghatározó hibának gondolom a GMO-támogató közösségtől ezt az elzárkózást; a politikusi közösség a beismert vereséggel azonosította azt. Ezen kívül még Pusztai Árpád előadását olvasták fel, mert Skóciában tartózkodott. Ennek a meghatározó rendezvénynek az anyaga kiadvány formájában is megjelent, és széleskörűen ismertté vált. A levezető elnökök és a hallgatóság soraiban találjuk (a kiadvány végén lévő képek tanúsítják ezt) a kormánypárt soraiból Kis Zoltánt, Orosz Sándort, Szanyi Tibort; míg az ellenzéki oldalról Ángyán Józsefet, Bagi Bélát, Czerván Györgyöt, Ékes Józsefet, Font Sándort, Illés Zoltán és Jakab Istvánt (34. kép).

34.kép: Parlamenti nyílt nap a GMO-ról (2006) – első sor balról: Rodics Katalin és Vértes Tímea; második sor balról: Jakab István, Kis Zoltán, Czerván György és Ékes József (Fotó: Pető Zsuzsa)

Az első parlamenti nyílt nap pontosan körvonalazta azokat az érveket, amelyekre a MON 810 vetési moratórium épült. Nézzünk ezek közül párat, a társszerzők nevének felsorolása nélkül. Az érdekesség kedvéért időnként ugrunk majd tíz évet (bold kurzív betűtípussal jelöltem), hogy lássuk mi történt közben.

(i) A moratórium környezetvédelmi okai:

– Székács András – „A fajtahibrid-képződési vizsgálataink során figyeltünk fel arra, hogy ha a pollen MON 810-es növénytől származik, akkor az eredetileg módosítatlan, izogénes növény új magjaiban közel egyharmad mennyiségű Cry1Ab-toxint termel.” […] „Megállapítottuk, hogy a Cry1Ab-toxint is tartalmazó Dipel-készítmény engedélyezett dózisához képest a MON 810-es Bt-kukorica a termesztési időszak során hektáronként 1500-2000-szer több toxint termel.” […] „A növényi részekkel a Bt-kukoricában termelt Cry1Ab-toxin mennyiségének 8%-a silómaradványként 11 hónap után is visszamérhető…” […] „Tarlómaradványként talajban ez a szám, egy év után 1-4% körüli érték, s minden bizonnyal a talajt alkotó mikroorganizmusok tevékenységének függvényében változhat.”

– Bakonyi Gábor – „ A Folsomia candida faj táplálkozása során különbséget tesz a Cry1Ab-toxint termelő és az izogénes kukorica vonalak között, a másik két faj nem.” […] „Eredményeink alapján azonban úgy látszik, hogy a két vizsgált növényvonal nem jelent egyforma minőségű táplálékot a talajlakó élőlények, köztük az ugróvillások számára.”

– Lauber Éva – „A nappali pávaszem fiatal lárváin a Bt-toxin akut hatásai, az idősebb lárvákon a krónikus hatások jelentkeztek. A táblaszegélyre jellemző mennyiségű pollen a fiatal lárvák ~1/5-ének a pusztulását okozta. A szubletális mennyiségű Cry-toxinnak kitett lárvák legyengülnek, későbbiekben rajtuk a cypovírus 2 (egy, a hazai pávaszem-populációkkal együtt élő, az idősebb lárvákat pusztító kór) és parazitózisok (parazitoid fürkészlégy – Sturmia bella és fürkészdarázs fajok – Microgaster subcompleta, Pteromalus puparum élősködése) könnyebben kifejeződik.”

– Darvas Béla – „A Bt-kukoricafajták gyorsan csökkenő hatásosságára lehet számítanunk. Körülbelül tíz nemzedékre becsüljük a rezisztens törzsek kialakulását, amennyiben a technológia meghatározóvá válik, és elkerülésére nem alkalmazunk megoldásokat.”

Tanulságos, hogy mi változott ezen a kutatási területen tíz év távlatában. Akkor az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetben dolgozó kutatóosztályunk az intézetek kutatóközpontba való szervezésekor úgy döntött, hogy 2012-ben teljes létszámmal átigazol a Központi Környezettudományi és Élelmiszertudományi Kutatóintézetbe, és önálló főosztályt alkotva folytatja a munkáját. Nem titok, hogy a mi osztályunk az MTA Ökológiai Kutatóközpontba szeretett volna menni, de az Agrártudományi Kutatóközpont akkori vezetője (Bedő Zoltán, aki 2015-ben váratlanul visszavonult) „ragaszkodott” hozzánk. Elég világos volt azonban a számunkra (a birtokomban lévő két levél is tanúsítja ezt), hogy ez a „ragaszkodás” azzal függött össze, hogy a pro-GMO szemléletű vezetés a GM-növényeket illető kritikus véleményeink miatt „megregulázásunkra” készült. Naivan azt hitte, hogy csak mi állunk az általuk biztosra vett „haladás” útjában.

Mindez Pálinkás Józseffel – aki akkor az MTA elnöke volt – való beszélgetésünk során egyértelműen kiderült a számomra. Az akadémia akkori és előző (Vizi E. Sziveszternél, az ő kezdeményezésére Heszky Lászlóval és Vida Gáborral jártunk) elnökei egyébként a velünk való megegyezés lehetőségét keresték és nem a konfrontációt, mint a középszintű vezetők, hogy világossá tegyem ezt utólag. Nem volt nehéz megoldásokat találni, mert én és Székács András következetesen a MON 810 fajtacsoportról beszéltünk és nem generalizáltuk az eredményeinket más fajtacsoportokra.

Kutatóosztályunk később a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központon (NAIK) belül önálló kutatóintézetté vált, aminek Agrár-környezettudományi Kutatóintézet lett a neve. Ezzel hazánk első alkalmazott környezetvédelmi kutatóintézete kezdte meg a működését, amely a legsúlyosabb környezeti kérdések egyikével a növényvédő szerek környezet-egészségügyi hatásaival kezdett foglalkozni. Lauber Éva megvédte a PhD-disszertációját és ma az Egyesült Királyságban dolgozik. Mára a Herman Ottó út 15 alatt található kutatótelep sorsa is kérdéses; hajdani intézetem Balázs Ervin főigazgatósága idején éppen Martonvásárra költözik. Úgy tűnik számomra, hogy a döntéshozókat nem érdekli, hogy közben a személyi állományát tekintve összeroppanhat. Bakonyi Gábor nyugdíjba ment és tevékenysége elfordult a GM-növények felől. Ez egyébként mindnyájunkra többé-kevésbé jellemző lett.

A jelenlegi hazai szabályozási rendszer annyira nehézkessé teszi a GM-növényekkel kapcsolatos kutatási munkákat, hogy ezek jó részét feladtuk. A hazai támogatási rendszer 2000 óta nem kezeli prioritásként a GMO területet és az európai pályázati rendszerekre is jellemző ez, vagyis pályázati támogatást szerezni ezen a területen nagyon nehéz. A mezőgazdasági tárca, habár kívülről nagyon úgy tűnik, hogy a GMO területet kiemelten figyelemmel követi, valójában 2011-ben egy évre adott csupán pár milliós támogatást, majd ezt követően már semmit sem. Ebből kutatást fenntartani lehetetlen, vagyis ehhez a munkához csak az alapműködési támogatás nyújtott igen szűkös lehetőséget. Érdeklődésünk így főként a kémiai biztonsági területek felé fordult, aminek azért a glyphosate-ügyet illetően – amit kiemelten kutatunk – vannak súlyos konzekvenciái a GMO terület felé is.

 

(ii) Hatósági és érdek-képviseleti vélemények:

– Füsti Molnár Gábor – „Miután a vizsgálat mindhárom évében erős kukoricamoly és gyapottok bagolypille fertőzés volt tapasztalható, jellemző volt a GM-változatok enyhe terméselőnye (0-5%) a hagyományos úton előállított alapfajtákhoz viszonyítva.”

– Heszky László – „A szakember szemével ugyanis a »koegzisztencia« az EU XXI. század elején hozott, várhatóan rövid időn belül visszavonásra kerülő döntése lesz, mert szakmailag megalapozatlan és gyakorlatban kivitelezhetetlen.”

– Békési László – „A nyári virágmézben megjelenő Bt-kukoricapollen komoly fenyegetés nem csak a bioméhészetre, hanem az egész magyar exportorientált méztermelésre is.”

– Vajda Boldizsár – „A 2004-ben a megvizsgált szója tartalmú élelmiszerek több mint egyharmadából kimutatható volt a GM-szója. A húsipari termékek esetében még rosszabb volt a helyzet, a minták 59%-ából lehetett kimutatni GM-szóját. A tavalyi és az ez évi vizsgálatok hasonló eredményeket adtak, a minták közel egyharmada volt GMO pozitív.”

– †Balla László – „A Magyar Növénynemesítők Egyesületének állásfoglalása szerint jelenleg nem értünk egyet a GM-növények köztermesztésbe vételével, mert azok sem társadalmi, sem gazdasági, sem pedig piaci érdekeinket nem szolgálják…”

– Pataki György – „Alapvetően azt lehet mondani, hogy jobban járnak – e kutatások szerint – azok az országok és azok a gazdálkodók, akik nem alkalmaznak ilyen vetőmagot, ugyanis a nem alkalmazás versenyképességi előnyt jelenthet.”

– Roszík Péter – „Az ökológiai termesztők számára a legjobb lenne a GM-növények termesztésének kategorikus tiltása…”

A hatósági képviseletek közül a GEVB továbbra is funkcionál (lásd később), bár tevékenységében a növényi géntechnológia kisebbségbe került. Heszky László utánam vette át a GEVB elnökségét és éppen tavaly adta át azt Benkő Máriának. Visszavonult, mint már 2009-ben Pusztai Árpád is. A nevéhez fűződik azonban egy tartalmas ismeretterjesztő cikksorozat az Agrofórum nevű lapban, amely sok tekintetben érdemben tájékoztat az évtized gyakorlati eredményeiről. A nemesítési területen gyakori megszólaló †Balla László helyét máig nem töltötte be hozzá hasonlóan aktív szaktekintély.

 

(iii) Civilszervezeti álláspontok

– Móra Veronika – „A Genewatch UK és a Greenpeace ’GM Contamination Report 2005’ című jelentése szerint 1995 és 2005 között összesen 113 hasonló eset került napvilágra, közülük 88 génszennyezési ügy, 17 engedély nélküli kibocsátás és 8 káros mezőgazdasági mellékhatás.”

– Fidrich Róbert – „…a biotechnológiai cégek sem képesek ellenőrzésük alatt tartani az általuk kifejlesztett technológiát.”

– Dömölki Lívia – „A magyar fogyasztók inkább a GM-növényektől mentes státuszt tartják előnyösnek az ország számára.”

A civilszervezeti aktivitás is változott. A Greenpeace (Tömöri Balázs) és az MTVSz (Fidrich Róbert) maradt tevékeny ezen a területen.

 

(iv) Politikai álláspontok:

– Ángyán József – „A törvényhozásban egységes vélemény alakult ki a tekintetben is, hogy az átmeneti időszakra szülessen a magyar moratórium miniszteri bejelentését magasabb szintre emelő és a magyar GM-stratégiát megfogalmazó országgyűlési határozat.” […] „A magyar agrárium és vidék számára csak olyan mezőgazdálkodás hozhat sikert, amely úgy állít elő értékes, szermaradvány-mentes, egészséges és biztonságos élelmiszereket, hogy közben megőrzi a talajokat, az ivóvízbázisainkat, felszíni vizeinket, az élővilágot, a tájat és benne az embert, közösségeit és kultúráját.”

– Font Sándor – „Ha a nemzeti törvénykezés nem hoz olyan törvényt, ami szabályozná a hazai termesztést, akkor abban az esetben az Unió általános irányelvei lépnek életbe, azaz korlátozás nélkül a GM-növények termesztése megtörténhet ezen országokban, így Magyarországon is.”

– Gráf József – „Én nem tartom ördögtől eredendő rossznak a génmódosítás használatát vagy a génekkel való együttműködést és munkálkodást a mi szakmánkban sem, hiszen számos jó példa van erre az elmúlt időszakból.”

– Rodics Katalin – „A környezetvédelmi szempontokat mérlegelő szakhatóság véleménye nagyon röviden összefoglalható: Magyarországnak nincs szüksége olyan termékekre, amelyeknek sem környezetvédelmi, sem humán-egészségügyi hatásai nem tisztázottak, és bevezetésük hazánk számára gazdasági hátrányokkal jár.”

– Bagi Béla – „A Magosz álláspontja szerint a GM-növények köztermesztésbe kerülése többszörösen nagyobb veszélyt hordoz magában, mint amennyi hasznot ígér.”

– Jelen Sándorné – „… az Európai Közösségben termeszthető GM-fajták nem rendelkeznek olyan termelési értékkülönbözettel a hagyományos kukoricafajtákkal összehasonlítva, amiért azokat korlátozás nélkül hazánkban felhasználhatnánk.”

– Ács Sándorné – „Magyarország GMO-mentességének fenntartása alapvető nemzeti érdekünk.”

Itt voltak a legjelentősebbek a személyi változások (14. ábra), illetve a kérdéshez való hozzáállásban hangsúlyeltolódás következett be. A 2010-es kormányváltást miniszterváltás követte. Az ellenzéki politikusokból kormánypártiakká válók közül Bagi Béla nem lett képviselő. Személyes vitáik miatt – tudomásom szerint – Jakab István akadályozta meg ebben, sőt azt is, hogy Ángyán József mellé kerülhessen a minisztériumba. Hamarosan Rodics Katalint is menesztették innen – azóta sem sikerült pótolni a géntechnológiai hatóságnál a körültekintő hozzáértését –, aki egyébként a Greenpeace megbecsült munkatársa lett ezt követően. Homoki Hajnalka sem maradt a minisztériumban, a Biokontroll Hungáriában folytatta.

Nem mellesleg a vidékfejlesztést célul kitűző „csúcsminisztérium” csöndben elvérzett és részeit más minisztériumokba menekítették át. Nem így a hajdani környezetvédelmi tárcát, amely a második és harmadik Orbán-kormány között gyakorlatilag formálissá vált. Illés Zoltánt, bár a Fidesznek tagja maradt, a hivatalos környezetpolitikától távol tartották a környezetvédelmet a gazdaságon fölösleges ornamentikának gondoló vezető politikusaink. Helyére senki sem került, akit az ebbéli érdekérvényesítés ambicionált volna. (Emlékszünk ugye: árnyék bársonyszék.)

Ángyán József húsz hónapon keresztül a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkáraként komoly erőfeszítéseket tett az országgyűlési határozatban rögzített GMO-stratégia megvalósításáért, továbbá egy konszenzusos nemzeti vidékstratégia elfogadtatásáért. Most így fogalmazott: „Csalódtam a vidéktől, a helyben élő, ténylegesen gazdálkodó családoktól elforduló Fideszben és annak klientúra-építő vezetőjében. A korábbi pártvezetői, majd kormányfői ígéretek ellenére megvalósítatlan vidékpolitika, valamint a munkámat ellehetetlenítő nagytőkés, nagybirtokos érdekcsoportok erősödő politikai befolyása miatt 2012-ben felálltam az államtitkári pozíciójából, majd 2013-ban a Fidesz parlamenti frakciójából is távoztam. Visszamentem a SzIE-re, de az intézetem gyakorlatilag lerombolták, az irányításommal kidolgozott környezetgazdálkodási agrármérnök egyetemi alapszakot törvénymódosítással megszüntették, így a nyugdíjazásomat kértem, és visszavonultam a közélettől”. Ács Sándorné kishantosi ökológiai művelésű mintagazdaságát gyakorlatilag megsemmisítették (ebben meghatározó szerepet játszott, hogy az Élőlánc meghatározó vezetője – lásd Fazekas Sándor meghallgatása: 29 oldal), ma idejének nagy részét bíróságokon tölti.

Font Sándor maradt a posztján, de a GMO-Kerekasztal működése iránt nem mutat már különösebb érdeklődést, ebbéli szerepét Sallai R. Benedek vette át. 2014-ben, a második parlamenti nyílt napot a GMO-król (lásd később) az Ángyán Józsefet az államtitkári székben követő Budai Gyula (ma már ő sincs ezen a poszton) Jakab Istvánnal szervezte a parlament egy kisebb termében, és a program összeállítását a mezőgazdasági tárca tartotta a kezében. A GMO-Kerekasztalnak ehhez a rendezvényhez nem volt köze, bár három tagunk előadói felkérést kapott. Ennek az ülésnek nem maradt kiadványa, de tartalmára visszaemlékezve szerintem nem is lett volna eredeti megörökíteni valója.

Hétköznapi politikai „akcióvá” vált ekkorra a növényi géntechnológia természettudományi kérdése, amely egy magyar rendezvényhez képest elég szokatlanul elnevezett „GMO Road Show” miniszteriális sorozat (lásd később) „méltó” betetőzése volt. A hazai növényi géntechnológia miniszteriális irányítása Rodics Katalin után elhagyta a természettudományos alapokat, és a jog területére lavírozott át, amely persze képtelen annak sokrétűségéhez alkalmazkodni (18-19 old.). Fazekas Sándor stratégiai partnere a kérdésben Zászlós Tibor (GMO-mentes Magyarországért Egyesület) lett, amely által vezetett szervezet a természettudományi szempontból blöff kategóriájú GMO-mentes tejjel írta be magát a hazai „hírvilágba”. A GMO-Kerekasztal ’P’ jelű állásfoglalása egyértelműen nem támogatja ezt a tudományos szempontból nem indokolható gazdasági törekvést.

14.ábra: GMO tájkép 2016-ban

A MON 810 fajtacsoporttal kapcsolatos első parlamenti nyílt nap meglehetős egységben állította azt, hogy a vetési moratórium az egyetlen lehetőség hazánk számára, hiszen a MON 810 vetésével járó hátrányok körvonalazhatók, míg az előnyök nem. Ettől eltérő állásponton voltak (mindkét hozzászólást az egyetértés hiányát jelző moraj kísérte):

– Czepó Mihály – „Spanyolországban, Franciaországban és Németországban nagyszámú vizsgálat került beállításra a koegzisztencia szabályok kidolgozásához. Az eredmények szerint 10 méter puffersáv elegendő a GM és a hagyományos árutermelő kukoricatábla között ahhoz, hogy a véletlenszerű keveredés a 0,9% szint alatt legyen.”

– Tóth István – „Az egymás melletti termesztés szabályozására irányuló törvénytervezet szerintünk egyoldalú, teljesíthetetlen adminisztratív feltételekkel korlátozza a szabad választás lehetőségét…”.

Én utólag is úgy látom, hogy a MON 810 fajtacsoportra a legtöbb lényeges dolog felvetésre került, s még ma is igaz. Az, hogy tőlünk délebbre a kukoricakártevők előfordulásának és károsításának gyakorisága ezt a mérleget megváltoztatja-e, azt az érintett országoknak kell eldönteni.

Ángyán József előkészítette az 53/2006. (IX. 29) Országgyűlési Határozatot (142-144 old.), amely Magyarország géntechnológiával kapcsolatos hosszú távú stratégiáját lefektette. Ebben az állásfoglalásban világosan tetten érhető, hogy a GM-növényekkel kapcsolatos politikai ellenkezés (a hazai nemesítés, a hazai vetőmag-előállítás, az ökológiai termesztés féltése) sokkal szélesebb alapokon nyugszik, mint a környezettudományi vizsgálatokkal indokolt MON 810 vetési moratórium. Viszont az Európai Unió felé csak környezetvédelmi vagy egészségügyi indokkal lehetett élni. Megalapozott és tételes egészségügyi indoklásra sehol sem került sor Európában (kivéve a glyphosate-szermaradékot tartalmazó növények körét), ezért csak az európai vetések akadályozása történt meg, de más célú engedélyt több fajtacsoport is kapott. A világban egyébként nemzetenként változatos gazdaságpolitikai stratégiákat alkalmaztak, vagyis még ma is minden változóban van.

A következő rész címe: Levél a hátországból – A minisztériumi információk feleződési ideje (Biotechnológi^kaland N^o16)

Darvas Béla