(Gazdatüntetés N^o12)

Minden szobornak számtalan nézete van, fotográfus ezernyi képet készíthet (59. kép). Minden nézőpontból mást vehetünk észre. Ahogy egyszer írtam, van, aki ilyenkor az arc átszellemültségét dicséri, s van, aki a hátsó fertály domborulatait. Mindkét nézőpont – képmutatás nélkül – jogos és egyaránt figyelemreméltó.

Mi volt szerinted a 2005-ös tárgyalások eredménye? Őszig csupán a Megállapodás fele teljesült. Igaz, neked erre már nem volt ráhatásod.

Németh Imre: Voltak jogos követelések, melyeket a tüntetés nélkül is helyre kellett volna tenni, és voltak teljesíthetetlenek is. Az intervenciós gabonafelajánlás erre példa. Nyolc millió tonna gabonát két év alatt, egy teljesen új rendszerben felelősen kezelni, nem kis teljesítmény. Hála az új raktárkapacitást építőknek és Rieger Lászlónak [DB: Agrárgazdasági Kutatóintézet → Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal → Magyar Államkincstár], az intervenciós felvásárlási rendszer irányítójának. Ebben a kérdésben azonban több oldalról dúltak az indulatok! Számonkért a miniszterelnök úr, hogy miért avatkozunk be ilyen mértékben a gabonakereskedelembe. A legnagyobb kereskedő cég vezetője panaszolt be, sérelmezte a raktárépítési programunkat, azt is, hogy kizártuk őket a pályázatból. Szerencsére Medgyessy Péter megértette az intervenció piaci helyzetet mentő célját, kockázatát és ügymenetét. Azt, hogy az AVOP források csak a gazdálkodóknak hozzáférhetők. A kereskedők egyre kevésbé tudtak nyerészkedni a gazdák kényszer-értékesítésein. A tüntetés tárgyalói pedig azt vetették a szememre, hogy a családi gazdaságok nem tudtak bekapcsolódni a raktárépítési programba. Eleve a program indítását a 2003-ban alakult termelői csoportok képviselői szorgalmazták, ezek nyitottak voltak a családi gazdálkodók számára is. Másrészt, minden gazdaszövetkezeti pályázatot támogatott a bíráló bizottság, amit beadtak. Harmadrészt pedig, a korábbiaknál jelentősen magasabb, intervenciós raktárbérleti díjak is irritálták a kimaradókat. Ezt az EU fizette.

Megemlítem, hogy az intervencióhoz kapcsolódott az egyik diplomáciai sikerem. Ugyanis kiszámoltuk, hogy az akkori magas kamatszint mellett 4,5 milliárd Ft kamatfedezetre lesz szükség az intervenciós készletek finanszírozásához. Ugyanis az EU a készleteladásakor csak a felvásárlási árat térítette. Erre nem volt hazai költségvetési forrásunk betervezve. Brüsszeli tanácsülésen kértem, hogy ezt az EU fedezze, mert végül is az ő árualapjuk lesz, ők jogosultak eladni. Az első reakció a teljes elutasítás volt, szerencsére többen csatlakoztak a kéréshez, és a német miniszter asszonyt sikerült meggyőzni az igazunkról, így kéthavi munka után, az északi lobbi támogatása mellett csoportosítottak át forrásokat a kamatok kifizetésére, így megtérült a 4,5 milliárd Ft kamatköltségünk.

A falugazdász-hálózat szétverése volt még hangsúlyos felvetés. Én kamarai vezetőként irányítottam a gazdajegyzői hálózatot, akkor így hívták őket. A körzetükben helyismeretet szerzett agrármérnökök alkották a hálózatot. A nehézséget az új rendszer megértésének hiánya jelentette. Az EU által elfogadott Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer eljárási rend (1200 oldal) egyértelműen rendelkezett, hogy ugyanaz a személy nem lehet tanácsadó, aki segíti a kérelmek elektronikus leadását, aki jóváhagyta, és aki majd a helyszínen ellenőrzi a táblák tényleges méretét, a blokkhoz tartozását és a művelési ágat. Nagy dilemma volt számunkra is, hogy miként csoportosíthatók át a gyakorlott, jó helyismerettel rendelkező szakemberek az említett feladatkörökre. Ennek megoldását úgy felvetni, hogy szétverjük a falugazdász-hálózatot nem gondolom elfogadhatónak. Később bővült a hálózat, és mindenki megtalálta a helyét.

A vidékfejlesztési támogatási rendszerben volt egy jogcím a kedvezőtlen adottságú települések többlettámogatására, ahol teljesen jogos volt a kritika. Amikor megláttam a kedvezményezett települések listáját, az én hajam is égnek állt. Például Villány kedvezményezett volt, de Bugac nem! Hogy jött ki ez a felosztás? Tapasztalati alapú elosztást, aranykorona-rendszert a DG AGRI (The Commission’s Directorate-General for Agriculture and Rural Development) nem fogadott el, csak korábbi évek véglegesnek tekintett, települési statisztikai adatainak válogatott csoportjai szerinti felosztást. Tehát, a támogatások elosztási szisztémájára új megoldást kellett találni.

Arra a felvetésre, hogy 100 milliárd Ft hiányzott a támogatási keretből, felidézném, hogy 200 milliárd Ft/év költségvetéssel vettem át a tárcát. Kerekítve 400 milliárd forinttal adtam át, ami 25%-os induló EU közvetlen támogatási arányt tartalmazott 30%-os nemzeti top-up kiegészítéssel, és ami hét év alatt, lépcsőzetesen érte el a koppenhágai megállapodás szerinti 100%-ot. A nemzeti kiegészítést 2004 és 2005 évre is biztosította a költségvetés, de ennek kifizetése is az új EU eljárásrendi szabályok szerint történhetett meg, amit sokan nem akartak megérteni.

A MAÉT Tunyogi András által szerkesztett, 10. éves jubileumi kiadványában leírtakkal szemben [DB: e sorozat szerzői kollektívájának ehhez a szerény kiadványhoz köze nem volt, sőt szintén kritikusan viszonyultak hozzá], Magyarországnak a tíz csatlakozó ország közül a második legjobb fajlagos közvetlen támogatási szintet harcoltuk ki. A csatlakozást megelőző öt év gabona-termésátlagát alapul véve számították ki a közvetlen támogatási normatívát. Nekünk 4,3 t/ha érték jött ki a hivatalos statisztikai adatainkból. Ezt nem fogadtuk el, mivel két extrém aszályos évet is tartalmazott, 2001 és 2003 éveket. Hónapokig tartó küzdelem árán sikerült elérni, hogy korrigálják, és a korábbi évek eredményét vegyék alapul. Volt, hogy Vajda Lászlóval az EU ügyek főosztályának tapasztalt vezetőjével, még vasárnap délután is a schwehat-i reptéren próbáltuk meggyőzni Franz Fischler urat a támogatási kvótáinkról, aki végül is segítette a kérésünket. A változtatás, hogy 4,7 t/ha lett a vetítési alap a területalapú támogatásnál, évi mintegy 30 milliárd Ft többletet hozott a gazdálkodóknak az átmeneti időszak végétől évente! Jakab Istvántól a dabasi gazdaköri gyűlésen is ennek az ellenkezője hangzott el, pedig a számok előtte is ismertek voltak. A velünk csatlakozó, háromtonnás klub tagjai irigykedve nézték a mi fajlagos támogatási értékeinket.

Sorolhatnám tovább a demonstrációs követelések adózási és egyéb részletkérdésit, és az irreális, több milliárdos többletigényekre a válaszaimat. Az átmeneti hét év költségvetési sorain megjelenő támogatási keretszámok egyértelműen mutatják, hogy a csatlakozás kapcsán elért eredményeink mennyi többlettámogatást jelentettek a gazdálkodóknak.

2006. októberében Jakab István ismételten tervezte, hogy hatszáz traktorral visszatér a Kossuth térre, de Demszky Gábor (SzDSz) a Fővárosi Közgyűlés rendelete alapján már nem adott bevonulási engedélyt, pontosabban nagyon megszigorította a feltételeket. 2010-ben ezt alkotmányellenes döntésnek minősítette az Alkotmánybíróság. Ács Sándorné Évát (Élőlánc Magyarországért) 2012-ben láttam még két tucat emberrel tüntetni a családi gazdaságok jogaiért (60. kép).

NI: Kíváncsi lennék, ha ma szerveződne hasonló akció, milyen fogadtatás várná a gazdákat? Lenne például rendőri felvezetés? Bár volt, aki nekem is szankciókat javasolt, azt például, hogy rendszám szerint vegyük videóra a gépeket, és listázzuk a résztvevőket, zárjuk ki őket minden későbbi támogatásból. Nem gondoltam szükségesnek ezt a megoldást. Azzal, hogy Nyujtó Ferencet neveztem ki az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) irányító hatósága vezetőjének, aki a szakmai döntés-előkészítő bizottság javaslatára aláírhatta a támogatási okiratokat, mindenféle politikai szándékú beavatkozást kizártam. Ezzel még további jó pontokat szereztem a képviselőcsoportban és a vezető kollégáim körében is. Az egyezség létrejötte után elhatároztam, hogy létrehozok egy kifejezetten családi gazdaságokkal foglalkozó osztályt a minisztériumban, melynek vezetésére egy Bagi Bélához hasonló karakterű embert képzeltem el. Általa, hiteles információkat kaphattak volna a gazdálkodók a minisztériumi döntésekről, a valós támogatási helyzetről, kevésbé lehetett volna őket félreinformálni. Nem volt ennek megvalósítására már időm.

60.kép: Ács Sándorné Éva (Élőlánc Magyarországért) 2012-ben a Nagy Imre szobornál, a Kossuth tér szélén (forrás)

Miért alakultak úgy az EUME értékei, hogy a kis- és közepes gazdaságok támogatása lehetetlenné vált? Helyes lépés volt ez szerinted? Miért a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségére (MOSz) bíztad rá a megbeszélésnek ezt a részét, akikkel Ángyán József tárgyalt? A MOSz az a mezőgazdasági háttérszervezet volt az MSzP számára, mint most a MaGGosz a Fidesz-KDNP-nek?

NI: Az AVOP életképességi határának négy EUME értéket határoztunk meg. A kifogás az volt, hogy a fejlesztés alsó határa miért nem alacsonyabb 1,2 mFt/év árbevételnél. Az egyszerű válaszom az volt, hogy a támogatások fejlesztési célt szolgáltak, piaci termékek versenyképes előállításához akartunk támogatást adni, nem jövedelemkiegészítéshez. Különben is volt egy másik jogcím is. A félig önellátó gazdaságok támogatási lehetősége, ami előkészítés alatt állt. E jogcímnél, ha jól emlékszem 2-5 EUME lett kijelölve határként. Ez lehetővé tehette, hogy aki a piaci termelői kategóriába akar kerülni, az felzárkózhasson. Tehát igaztalan volt az állítás, hogy az önellátáson túli, kisméretű gazdaságok támogatása nem valósult meg. A közepes méretűek említését pedig nem is értettem. A pályázati rendszeren túl, a közvetlen normatív területalapú támogatás a kertészeti ágazatokban 0,3 ha, a szántóföldi művelési ágban pedig egy hektár felett minden regisztrált termelőnek elérhető volt. A MOSz magasabb határt akart, a MaGosz ennél kevesebbet, ezért kértem, hogy jussanak közös nevezőre. Nem tudtak, így maradt a minisztériumi szakértők javaslata. Tanka Endre egyébként tévesen 600-700 ezer kis- és közepes üzem ellehetetlenítéséről írt az akkori cikkében, miközben a beadott éves közvetlen támogatási igény, a fenti területi minimumok alapján alig haladta meg a 200 ezret. Ma már 170 ezer.

E kérdésnél érdemes visszatérni a SAPARD programhoz. Elődeink a leadott programban a gazdaságok méret szerinti támogathatóságának éles felső határait jelölték ki, az állattartási technológiák- és a szövetkezések szervezet fejlesztése területén. Vártuk a pályázatokat, de hiába telt az idő, csak nem jöttek. Magam is lépéseket tettem a tejszövetkezeti szerveződések előmozdítására. Egyetlen ilyen szervezet működött akkor, és tudomásom szerint ma sincs több, de az is inkább társaságra hasonlít. Háromszor kellett kezdeményeznünk Brüsszelben a SAPARD program támogatási célrendszerének módosítását ezek miatt, annak érdekében, hogy ki tudjuk használni a forrásokat. Mikor harmadszor mentem, majdnem kirúgtak a DG AGRI irodájából. Fischler úr alaposan lehordott, hogy nem ismerjük a gazdálkodói igényeket, és őket dolgoztatjuk feleslegesen. Nekik ilyen költségvetést érintő programmódosítás három döntési lépcsős rendszer megmozgatását követeli meg. Emlékeim szerint Szeremlei Béla vezetésével, több mint egy évtizedig szövetkezet fejlesztési osztály működött a minisztériumban, a gazdák együttműködéseinek elősegítésére. Ezek szerint eredmény nélkül?

Ami a kérdés további részét illeti, a MOSz szakmai alapon működő érdekképviselet volt. Esetenként segítő, máskor kritikát fogalmazott meg a mindenkori kormánnyal szemben. A MaGGosz ma az érdekképviseletté lefokozott agrárkamarai gárdára támaszkodik. Az pedig, hogy kötelező tagság és tagdíj mellett az agrárkamara a MaGGosszal szimbiózisban működik, szerintem nagyon anakronisztikus.

Mi csúszott szerinted félre a mezőgazdaságunk szerkezetében a gazdatüntetést követő évtizedekben?

NI: Szerintem, nem a gazdatüntetést követően csúszott félre az agrárágazat, hanem a rendszerváltás utáni években. A legnehezebben helyrehozható hiba, hogy szabad prédává tették a termőföldet, ami így elaprózódott. Mi megtettük az első lépéseket 12 évvel a rendszerváltás után az összerendezésre. Elindítottuk a Földért életjáradék programot sok milliárd Ft közpénzt áldozva arra, hogy a gazdálkodásra képtelen idős tulajdonosoktól, az állam nevében a Nemzeti Földalap megvásárolja a kárpótlással vagy részaránykiadással megszerzett, elaprózott földtulajdont. Sajnos ez a folyamat 2010 után megszakadt.

A nemzeti tulajdonban lévő, összefüggő jó minőségű, gazdaságosan művelhető földek megvásárlásához az Orbán-kormány hatalmas összegű, kedvezményes hitelt adott. Tíz év után, a mostani tárcavezetés jutott el addig, hogy az osztatlan tulajdonközösségek rendezésében előre lépjen.

Másodikként a termelői szerveződéseket, termelési- és piaci érdekközösségek fontosságát említem meg, mert ez a családi gazdaságok eredményes piaci működésének sarkalatos kérdése. Adott volt egy történelmi lehetőség, hogy a téeszek infrastruktúráján szerveződjenek meg a mezőgazdasági szolgáltató központok. Ezek elláthatták volna a Nyugat-Európában működő gépszövetkezeti, raktárszövetkezeti, termeltetési-piacképviseleti és marketing funkciókat. Az Agrárszövetség 1990-es választási programja ezt a megoldást támogatta volna.

Különösen érthetetlen számomra, a magyar kertészeti ágazat fejlődésének megrekedése. Miért kell kínai fokhagymát, görög barackot és lengyel almát vennünk? 2003-ban meghirdettem a Termelő Értékesítő Szervezetek (TÉSz) évét. Közel hatvan szervezet alakult, tehát a gazdálkodók részéről volt igény az összefogásra, a közös hűtőházak és csomagolóközpontok építésére, a piacra jutás szervezésére. A vidéki településeken élők foglalkoztatásához is a kertészeti ágazat kiemelt fejlesztése adhatta volna a legeredményesebb megoldást. Ennek az ágazatnak a helyzete mutatja, hogy egyrészt a fejlesztési támogatási források céltalan szétterítése milyen eredményt hoz. Másrészt pedig, ha a szabályozó rendszert nem igazítják hozzá a nyitott piaci versenytársaknak adott feltételekhez, a fejlesztések sem hoznak igazán érdemi eredményt. Ez az ágazat nem bírja el a 27%-os ÁFÁ-t, mert a külföldi versenytársak 5-9%-ot fizetnek! A kisebb termelők, ha tehetik, a termékeik jelentős részét a feketepiac irányába értékesítik, hogy kikerüljék az ÁFÁ-t, és az őstermelői kedvezményes adózási kategóriában maradhassanak.

Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSz)
Jogelődjét, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, 1967-ben hozták létre a mezőgazdasági szövetkezetek. A szövetség 1989-ben tartott kongresszusa határozta el az átalakítást. A MOSz a társas vállalkozások érdekeinek képviseletét tekinti elsődleges feladatának. 2024-ig elnöke Nagy Tamás, főtitkára Horváth Gábor. A 26 megyei vagy szakosodott szervezet szövetségének célja tagjaik gazdasági és munkaadói érdekeinek képviselete és védelme. A szervezet a szövetkezeti eszmét ápolja és terjeszti, a mezőgazdasági termelők összefogását szorgalmazza.
(db)

61.kép: Jakab István 2015-ben fülbe súg (forrás)

Mi az, amit a tárgyalásokból sajátosan csak te láthattál? Kaptál-e speciális eligazítást Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől?

NI: Nagyon sok információ érkezett hozzánk telefonon, levélben és faxon. Néhány fontos információ a sátorban történt megbeszélésekről is eljutott hozzám. Gyurcsány miniszterelnök úr mindvégig támogatott a demonstráció alatt, még külföldi útja alatt is rendszeresen felhívott, de az egyeztetés szakmai kérdéseibe nem szólt bele.

Mennyiben maradt szerinted mára aktuális a családi gazdaságok ügye? Ki képviseli ezt ma hatékonyan? A gazdabált szerveztető Jakab István (61. kép) harcol ezért?

NI: A szavak szintjén látom aktuálisnak ezt az ügyet, gondoljunk csak a kitűzött 80/20%-os tulajdoni arány (kisüzem/nagyüzem) megvalósításának kormányzati tervére, és közben a termelő alapokhoz jutás mikéntjére. A valóságban is szükség lenne megbecsülni azokat a családokat, akik képesek összefogni és együtt gazdálkodni. Ők képezhetnék a vidéki települések megmaradásának alapjait, és fékezhetnék a fiatalok elvándorlását. Azt is be kell látni, hogy a tartósan eredményesen gazdálkodók kinőhetik a családi kereteket, és társas formában, bővülő foglalkoztatási lehetőséget teremthetnek a helyben élőknek. A fejlődést biztosító, az adózási kedvezmények harmonizálását szolgáló törvénytervezeten nem kevesebb, mint hat éve dolgozik a tárca. Pedig a szervezeti formák közötti rugalmas váltás és az egészséges szelekciós folyamat ösztönzően hatna a gazdálkodókra is. Az én irányításom alatt elképzelhetetlen lett volna, hogy működő állattenyésztő gazdaság alól az állam kihúzza a legelőterületét, hogy másnak adhassa a bérleti jogot, a támogatás lehívásának lehetőségéért.

A gazdatüntetés időpontjában milyen volt az Európai Unió mezőgazdaság-politikai részeivel a hazai kapcsolat? Erre a munkára kellően felkészült minisztériumot vettél át †Torgyán József jogásztól (FKgP; 62. kép)? Boros Imre közgazdász (MDF) és Vonza András állatorvos (ex-FKgP) ténykedése közöttetek igen kérészéletű volt (egy hónap, majd egy év).

NI: Sokat kellett tanulnom, a megfigyelői státuszban eltöltött, havonta megtartott brüsszeli tanácsüléseken a tagságig. Egy egészen más politikai kultúrában kellett megtalálni az érdekérvényesítés lehetőségét. Az agrárdiplomáciai munkában belépésemmel új időszámítás kezdődött. Nem kirándulni jártunk a kétoldali, tagországi egyeztetésekre sem. Az EU Agrárgazdasági Tanácsban eredményt elérni csak partneri, bizalmi viszonyok kialakításával lehet. Ez időigényes- és kölcsönös tiszteletre épülő folyamat. Ennek érzékeltetésére egy negatív történetet idézek fel. Említettem már az intervenciós készlet kamat finanszírozási ügyét. Egyik brüsszeli tanácsülés előtt meghívtam az olasz miniszter kollégámat kétoldalú egyeztetésre. Két kollégájával jött, és mielőtt én vázoltam volna a kamatfinanszírozás támogatásának kérését felé, ő felvetette a sérelmüket a Tokaji bor, mint hungaricum elismertetése ügyében. Elmondta, hogy a Friuli-Venezia Giulia térségi szőlőtermelők sérelmezik, hogy már több száz éve forgalmaznak Tocai Friulano [ma Sauvignon vert, Sauvignonasse és Friulano néven ismert] név alatt bort, és mi ezt az elismertetéssel, most meg akarjuk gátolni. Nem tudtam mást válaszolni, hogy ebben a kérdésben nem tudunk kompromisszumot kötni. Az órájára nézett, felálltak az asztaltól, meg sem hallgatták, amiért hívtam őket. Úgy emlékszem, hogy nem mellettünk szavaztak, de a többség támogatta a kérésünket.

62.kép: †Torgyán József 2014-ben (Fotó: Kovács Attila/MTI)

Németh Imre sorsa 2005 után
– 2006 – MSzP országgyűlési képviselő;
– 2006 – Hét hónapig munkanélküli státusz;
– 2007 – Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztéspolitikai államtitkáraként a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) Monitoring Bizottság vezetője;
– 2009 – A Regionális Fejlesztési Holding Zrt. vezérigazgatója [DB: később a Magyar Fejlesztési Bankhoz került]
– 2010 – Az Országos Bioenergetikai Kompetencia Központ Zrt. (OBEKK) cégvezetője;
– 2019 – Nyugállományba vonulás.
NI

Ha a Megállapodás pontjait sorba veszed, milyen hatást gyakoroltak ezek a családi gazdaságok későbbi sorsára? Nem billent el a hazai gazdaságszerkezet a nagyüzemi érdekképviselet felé?

NI: Az EU támogatási rendszerének bevezetése sokkal nagyobb erővel rendezte át a termelési ágak jövedelmi kondícióit, mint az ehhez képest szerény összegű megállapodás. Ez a családi gazdaságok fejlődését is alapvetően befolyásolta. Sajnos a régi tagországok történelmi bázisának szemléletét megtartotta a 2003-as agrárreform is, ami piacszabályozási oldalról egyes ágazati tevékenységeket jutalmaz, másokat a támogatás nélküli szabadverseny terepére kényszerít, például a sertés- és a baromfiágazatot. Örömteli fejlődést látok idehaza, a húsmarhaágazat esetében, ami a családi gazdaságoknál is érvényesül. Volt ugyanis olyan helyzet a csatlakozás előtti években, hogy a hím borjakat nem érte meg itthon felnevelni, az agyontámogatott EU tagországi versenytársak piaci előnye miatt. Így a statisztikai referenciaértékeink szerint 27 ezer húsmarha-támogatási kvóta ajánlatát kaptuk. Én 100 ezres igénnyel utaztam ki az egyeztető tárgyalásra. Mikor ehhez a ponthoz érkeztünk, Fischler úr szó szerint a következőt mondta: Ha nem korrigálod az igényeiteket, kiugrok az ablakon! Nehezen, de megértették a tárgyaló felek, hogy az általuk követett támogatások lehetetlenítették el a magyar gazdálkodók hizlalási lehetőségét. Végül 96-ezres kvótáról született megállapodás, ami nagyobb léptékű hazai fejlesztés előtt is megnyitotta az utat. Az állattenyésztőket segíteni kellene a tevékenységükkel arányos takarmánytermő terület használatának elérésében, hiszen a közvetlen területalapú támogatással, azoknak az ágazatoknak a helyzetét is lehetne javítani, amelyek más módon, az EU-szabályok miatt nem tudnak támogatáshoz jutni.

A sertéságazat helyzetváltozása ellentétes példa. Gondolom, minden sertéságazati szakember emlékszik a 2003-2004 közötti erős forint miatti sertésátvételi árak nyomottságára. Veszteséges időszakok voltak ezek a termelők számára. Jakab úr a szememre vetette akkor, hogy már négymillió sertés sincs az országban. Ma hol tartunk? Már hárommillió sincs, hiába hirdettek kormányprogramot 2014-ben a hatmilliós állomány elérésére. A statisztika azt mutatja, hogy az egyéni gazdaságokban folyamatosan csökken az állomány.

Ma sokan úgy gondolják, hogy a családi gazdaságok érdekvédelme megsemmisült. A MOSz társas vállalkozásokra specializálódott, a MaGGosz lényegében áttelepült a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarába (NAK), vagyis a vidéken élő kis gazdaságok csöndben cipelik a sorsukat.

NI: Sokakkal együtt én is úgy gondolom, hogy ugyanazzal a fenékkel nem lehet a kormánypárti képviselői székben üldögélni és valódi érdekképviseleti feladatokat ellátni.

Szervezett agrárértelmiségi sokak szerint ma már nem létezik, és a minisztériumot sem a szakmailag felkészült miniszter irányítja, hanem a nagybirtokosok érdekképviselő tanácsadói. Csányi Sándor (63. kép) vezetésével éppen most alakítják át a hazai egyetemi képzést és a tárcaszintű kutatást. A földügyek is különös fordulatot vettek. Mit gondolsz erről?

NI: Azt, hogy az agrárértelmiségi pályák mennyire értékelődtek le, jól mutatják az egyetemi beiskolázási számok. A saját szakirányomat alapul véve, a SzIE Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karon az 1970-80-as években 130-fős mezőgépész-évfolyamok indultak, mostanában 20-25 fő választja ezt a szakirányt, azok 75%-a is kiszáll a BSc megszerzése után. Az elmúlt évben volt a negyvenedik évfolyam-találkozónk, a végzett évfolyamtársaim kb. 20%-a dolgozik vagy dolgozott az elmúlt évtizedben a mezőgazdaságban. Eközben, olyan mértékű technológiafejlődés ment végbe az ágazatban, amely már a géprendszer-digitalizáció, a precíziós gazdálkodás követelményeinek is megfelel. Lasszóval kell keresni még a szakképzett gépkezelőket is az ötven millió forint értékű gépek üzemeltetéséhez. Csak az integrációs rendszerek meglehetősen drága mérnöki szolgáltatásai tartják fenn a működőképességet, a jelentősen megdrágult, a tervszerűnek alig nevezhető gépüzemfenntartás rendszerét.

A fentiekből is következik, hogy mind a középfokú-, mind a felsőfokú képzési rendszer is reformra szorul. Képtelen helyzet szerintem, hogy a mai érdeklődés és követelmények mellett, ennyi agráregyetem működjön az országban, ezért az integrálásukkal egyetértek. Megbocsáthatatlan hibának tartottam, hogy az egyetemi tangazdaságokat 2001-ben privatizálták, és lényegében megfosztották a hallgatókat a gyakorlati képzés lehetőségétől. A tárcavezetés minősítésétől továbbra is tartózkodom.

63.kép: Csányi Sándor (Fotó: Index)

Hozzászólások a 12. részhez
– Ács Sándorné Éva: A 60. képen petícióátadás előtti rendezvény látható. A földbérleti pályázatokat 2011. októberében hirdették meg, és annak első eredményei 2012. március elején születtek. Elsőként a Vál-Völgyi gazdák mozdultak meg. Segítségemmel petíciót írtak Fazekas Sándor akkori miniszternek. Március 13-án a frissen kinevezett Budai Gyula vette át a gazdák petícióját. Az államtitkár ezt követően elfogadhatatlan hangnemben a Magyar Hírlapnak nyilatkozott. A kapcsolatos sajtópert megnyertem, Budai Gyulának 800 ezer forintot kellett fizetnie, és bocsánatkérő levelet írnia. Ez utóbbit a mai napig nem tette meg.
– Ángyán József: A Földért életjáradékot program a konkrét gazdaság megszűnését, a családi föld elvesztését jelenti. Szerintem korántsem jó ötlet ez, hanem valamiféle újkori államosítás. Azt javasoltam, hogy karoljuk fel az EU által finanszírozott gazdaságátadási programot, amely segítené a családokat, a fiatal gazdákat, hogy átvegyék, és tovább vigyék a családi gazdaságot.
– Bagi Béla: Németh Imréhez hasonlóan egy traktoros tüntetés barátságos rendőri felvezetését ma nagyon nehezen tudom elképzelni. A 2006-ban nyugdíjba vonult Lapid Lajos tábornok nevét szeretném megismételni, akinek a 2005-ös Gazdatüntetés traktorosai sokat köszönhetnek. Hozzá fűzhető, hogy ez az esemény annyira kiegyensúlyozottan zajlott akkortájt. [DB: Szerepe később az MTv-székház ostromakor, a Károly körúti könnygázról és gumilövedékről elhíresült események, majd végül egy ellene tervezett merénylet kapcsán is a hírekbe került.]
– Darvas Béla: Köszönöm Németh Imre hozzászólását. A tartós hallgatása miatt gondoltam azt korábban, hogy nem szólal meg. Tévedtem. A véleményével kirajzolódott egy pontosabb kép a rendszerváltás utáni magyar mezőgazdaságról. A jelenlegi helyzetértékelésével a korábbi megszólalók sok helyen egyetértenek, árnyalatnyi különbségek persze itt is akadnak. A MaGGosz gazdaképviselete, az Agrárkamara szakmai képviselete és a mezőgazdasági tárca/hivatal szimbiózisa (különleges koalíciója) valóban olyan megoldás, ami a valóságos demokráciában ismeretlennek nevezhető. Eltérő érdekcsoportok ezt könnyen kartellezésnek mondanák. Nincs kétségem azonban senki jószándéka felől sem, de törvényszerű, hogy ugyanazt más szögből másnak látjuk.
(db)

*
Az előző rész elérhetősége az Átlátszón található.
A teljes sorozat elérhetősége: Darvas Béla honlapján is olvasható.
Darvas Béla