Bezárás
Gazdatüntetés

Volt egyszer egy gazdatüntetés – Bagi Béla a Magosz alelnöke a Gazdák terén

(Gazdatüntetés No6)

Míg az eddig megszólalók a tárgyalások résztvevői voltak, addig Bagi Béla (címkép, Fotó: Ács Sándorné Éva) a Magosz akkori alelnöke a Felvonulási téri események vezetője volt. Ő tartotta a közvetlen kapcsolatot a gazdatüntetésre érkező gazdákkal és ő vezette le a február 26.-ai Kossuth téri nagygyűlést is. A gazdatüntetés tizedik évfordulójára megjelenő MAÉT kiadvány (lásd a szürkével kiemelt írásban) Bagi Bélát egyszer említi, ami elég különös nekem, hiszen annak egyik vezéralakja volt annak. A Hír televízióban Ángyán Józseffel ő ismertette a gazdatüntetés céljait. Egyre erősebben érzem azt, ahogyan a történetben előre haladunk, hogy a gazdatüntetés történetének három ága van. Az egyik a gazdák közösségének eseményei a Felvonulási téren (ez a legkevésbé ismert), a második a nagygyűlési szónokok beszédei, amik főként a Hír televízión keresztül váltak nyilvánossá. Végül a tárgyalószobákban végzett munka, ami dokumentumok képében maradt ránk. Ez utóbbiak jelentős része szakmai szöveg, amely kommunikálása a legnehezebb. Szóval most az első vonulat legkevésbé ismert történéseit elevenítjük fel.

A 2005-ös gazdatüntetés kollázsa tíz év után
Nagy Sándor, Szabó Zoltán, Szent-Miklóssy Ferenc és Tunyogi András szerk. (2015):
Emlék-kiadvány a 2005. évi sikeres gazdademonstráció 10. évfordulója alkalmából
(Szkenguru nyomda, Budapest; 49 oldal)
Tipikusan olyan kiadványról van szó, ami a könyvtárosok rémálma. Nincs kiadója, nincs ISBN száma, nem tudjuk hány példányban jelent meg papíron. Olvashatunk azonban nyilvántartásra alkalmatlan adatokat: „Készült a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával. A kiadásért felelős: Tunyogi András a MAÉT főtitkára. A szerkesztésben közreműködött a gróf Károlyi Sándor Szervezetfejlesztési Alapítvány. Technikai szerkesztő: Balla László.” Mindez arra utal, hogy a készítőknek nem sok fogalma lehet a professzionális kiadványszerkesztésről. Megértő lennék persze megfelelő tartalommal, de erről szó sincs.
A tartalmi hiányok is számosak. A kiadvány valamiféle félig-meddig összeszedett frakcióemlékezet, amit főként a Magyar Mező és Erdőgazdasági Érdekképviseleti Tanács (MAÉT) stábja hozott össze tíz év alatt a szakminisztérium támogatásával. Vajon a minisztérium is így emlékszik? De hát lehetetlen, számtalan videófelvétel bizonyítja, hogy másként volt. Anélkül, hogy látványosan kiakadnánk – ami kézenfekvő lenne – azt mondhatjuk, hogy a kiadvány leginkább a résztvevő szervezetek közül a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségén (MaGGosz) túlmenő körök visszaemlékezésének tűnik nekem. Viszont fel nem foghatom, hogy a Magosz és utódszervezete (MaGGosz) 15 év alatt sem készítette el a maga történelmi hitelességű kiadványát. Nem lett volna ez szerinte sorsfordító jelentőségű esemény? Jakab István kiadvány helyett 15 év múlva gazdabállal emlékezett? Hajdani gazdatársai azonban nem ünnepeltek vele. Miért vajon?
A kiadványban említett személyek közül Nagy Sándor kétségtelenül előadott a Kossuth téri nagygyűléseken, ő a tárgyaló delegáció tagja, és a jogi szabályozási témacsoport vezetője volt, ahol Tunyogi András (MAÉT) tag; Szabó Zoltán (HANGYA) az Ángyán József vezette vidékfejlesztési témacsoport tagja; Szent-Miklóssy Ferencről viszont nem találok semmilyen anyagot. A 2005-ös Magosz-tól egy nevet (Obreczán Ferenc) látok a belső borítón a kiadványban lévő képekkel kapcsolatban. Némely képet azonban egyértelműen Ács Sándorné Éva készítette, bár a nevét nem látom feltüntetve. A többi esetben sem a fotós nevét tartalmazza a kiadvány, ahogy az jogilag elfogadható lenne.
A kiadvány szerkezete meglehetősen formabontó: szerkesztői oldalak 8 oldal, összefoglaló (Tunyogi András) 10 oldal, beszédek (Jakab Istvántól kettő is, Szeremley Béla, Nagy Sándor, Hevesi István) 8 oldal, visszaemlékezések (Sárvári János, Szeremley Béla) 2 oldal, mellékletek (dokumentumok) 16 oldal, képek 5 oldal. Aligha tudom elképzelni azt az olvasót, aki ebből a kiadványból megközelítőleg valós képet szerez a 2005-ös gazdatüntetésről, amelyből olyan fontos személyek érdemi tevékenysége maradt ki, mint a Demonstrációs Operatív Bizottságának vezetője Bagi Béla (Magosz), vagy a Kossuth téri nagygyűlések toronymagasan kiemelkedő szónoka, a tárgyaló delegáció tagja, és a vidékfejlesztési témacsoport vezetője Ángyán József (SzIE). Bagi egy (28. kép), Ángyán két periferikus említést kapott, bár akkor a Hír tévében ők ismertették pontosan és elemzően a gazdatüntetés eseményeit. Hogyan lehet ilyen hiányos tartalmú kiadványt készíteni kedves szerkesztők? Tetszett ez az összefoglaló 2015-ös vidékfejlesztési minisztérium vezetésének?
(db)

28.kép: Bagi Béla képviselő 2007-ben (forrás)

Kitől értesültél a gazdatüntetésről?

Bagi Béla: Már 2003-ban, az évi rendes demonstráció után voltak olyan hangok a tagság körében, hogy értelmetlen, de legalább is eredménytelen kivonulni a falu szélére, és félpályát lezárva tiltakozni a kormányzati politika ellen, miközben kb. a közlekedők felénél ellenszenvet váltunk ki. Nekem is az volt a véleményem, amit egy ügyvezető elnökségi ülésen el is mondtam, hogy egy budapesti bevonulás nem csak az Útinform híreiben szerepelne. Talán, ennek eredményeként, a 2004-es tüntetés dramaturgiájában már változás történt. A demonstráció helyszínei a budapesti bevezető utak voltak. 2005-ben a Budapest területén történő demonstráció logikus döntés volt. Olyan sokat beszélhettem róla, hogy ezért esett a szervezésben rám a választás.

Milyen előkészítése volt a tüntetésnek?

BB: Mint már említettem, a 2004-es demonstráció már magában hordta a budapesti tüntetés valószínűségét, illetve rámutatott a mobiltelefonok fontosságára. Abban az időben még igen drága perc díjak voltak, tehát jelentős költségtétel volt. Amikor belekezdtem Magofon néven egy mobil telefonhálózat szervezésébe, tudtam, hogy ennek komoly szerepe lesz a következő megmozdulásnál, mint ahogy ez be is következett. Az egymás közötti ingyenes beszélgetés jelentős költségmegtakarítást jelentett. Utólag, a Magofont is az előkészületekhez sorolom. A Magosz új vezetői a Magofont 70 millió forintért eladták a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának, és NAK Telekom néven üzemel tovább.

Február elején megbeszélést tartottunk a résztvevő szervezetek vezetőivel, ahol eldöntöttük, hogy a bevonulás napját, a rendőrségi tárgyalás függvényében, február 21-re tervezzük. A mozgósítást mindenki maga végezte a tagsága és szimpatizánsai körében. Étkezésről minden résztvevő maga gondoskodott. A szervezési munka dandárját (a szálláslehetőségek felkutatását, folyó és ivóvíz, mobil WC-k biztosítását, rendezvénysátor és aggregátor bérlését stb.) a Magosz végezte. A demonstráció bejelentése a BRFK-nál az én dolgom volt. Én voltam a szervező, a törvényben leírt jogokkal és kötelezettségekkel. A várakozásokkal ellentétben, nem kezeltek bennünket ellenségesen. A rendőrségre elkísértek Budai Gyula és Péter Mihály ügyvédek. Mikor elmondtam az okokat, amiért a budapesti demonstráció mellett kellett döntenünk, megértéssel fogadták. Bejelentésünket lényegében kötekedés nélkül befogadták. Másnap szólt a telefonom, hogy keressem fel őket a Teve utcában, a részletek megbeszélésére. A tárgyaláson két helyszínt jelöltem meg: a Felvonulási teret és a Kossuth teret. Az utóbbit először nagy tiltakozás fogadta. Érvelésemben az FVM előtti tüntetést elengedhetetlennek tartottam, és ezt be is látták, azzal a kitétellel, hogy csak szimbolikus traktormennyiséget vigyünk oda. Ennyi erőgépet a belvárosban – mert ahhoz ragaszkodtam – csak a Felvonulási téren lehetett elhelyezni. Ehhez ki kellett üríteni, majdnem az egész teret. Ez a tér a környékbeliek kedvelt, ingyenes parkoló helye volt. Nagyobb morgolódásról nem kaptam azonban hírt.

A megbeszélés nem várt fordulata volt a rendőrség részéről a tárgyalást vezető Lapid Lajos tábornok javaslata. A Budapestre érkező traktorok útját törzsvezetési gyakorlat keretében rendőri felvezetéssel segítenék elő és biztosítanák. Gondolom, számukra nagy lehetőség volt, hogy nem virtuális járműtömegekkel, hanem valódiakkal gyakorlatozhattak. Számunkra pedig hatalmas biztonságot adott. Lassú járművekkel hosszú távú vezetéshez és oszlopmenethez nem szokott emberekkel hatalmas kockázatvállalás volt. Rövid gondolkodás után elfogadtam az ajánlatot. A gyülekező helyek és a kontakt emberek telefonjainak megadása után az illetékes megyei kapitányságok vezették fel és biztosították a traktorokat. A megyehatáron a konvojt átadták a következő megyének. A BRFK Teve utcai parancsnokságán térképen lehetett követni a felvonuló traktorok mozgását. Azt is megoldották, hogy torlódás nélkül tudjanak beparkolni a Felvonulási térre. Egyedül a Pest megyei rendőrségre panaszkodtak a gazdák. Lehet, hogy egy-két helyen rá kellett szólni a fegyelmezetlenekre, és a bevonulás előtti várakozást is sokallották néhányan, de összességében profi munka volt minden résztvevőtől. Ami akkor számomra a legfontosabb volt, hogy balesetmentesen történt meg a bevonulás, és itt jegyzem meg, a hazajutás is. A korabeli ellenzéki sajtó ez ügyben, igaztalanul kezdte ki a rendőröket. Az esti csúcs utáni bevonulással teljesen egyetértettem, mert budapesti tartózkodásunk mottója az volt, hogy tegyük magunkat olyan szimpatikussá, ahogy csak lehet. Nem az volt a budapestiek első velünk kapcsolatos élménye, hogy este nehezen tudtak a traktorok miatt hazaérni. Viszont másnap arra ébredt Budapest, hogy a téren annyi traktor van sorba állítva amennyit még életükben nem láttak (29. kép).

Volt néhány csoport, akik úgy vélték, ha kellemetlenséget okozunk a lakosságnak, azzal előre visszük az ügyet. „Nem majálisozni jöttünk!” – mondták. Az ilyen és hasonló harciaskodáson sikerült úrrá lenni és belátták, hogy a barátság célravezetőbb. Ennyi év után is azt gondolom, hogy sikerült a lakosság szimpátiáját kivívni. Jó szolgálatot tett végig a Kecskemétről bérelt hatalmas rendezvénysátor, ami állt, mire az első traktor befutott.

29.kép: Traktorok a Gazdák terén (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Kik voltak szerinted a kulcsszereplők a tárgyalóasztalnál?

BB: A mi oldalunkon két főszereplő volt. Jakab István a demonstráló szervezetek képviselője, és Ángyán József az agrárszakma képviselője. Én egy alkalommal vettem csak részt a tárgyalásokon, hogy mégis csak legyen valamiféle benyomásom a tárgyalásról. A kifárasztás jellegű megbeszélésről azzal az elhatározással jöttem ki, hogy fel kell kavarni az álló vizet. Megítélésem szerint ugyanis a kormány választotta mederben telt egyik nap a másik után. A sajtót sem érdekelte igazán a nap mint nap eredménytelenül véget érő tárgyalássorozat. A hírösszefoglalókban már csak az ötödik-hatodik helyen szerepeltünk. Olyat kell lépnünk, amire mindenki felkapja a fejét.

A traktorokat be kell vinni a Kossuth térre! Igaz, hogy az induláskor abban állapodtunk meg a rendőrökkel, hogy nem megyünk tömegesen a Kossuth térre, viszont mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a traktorok mielőbb elhagyják Budapestet. A tárgyalások elakadását ők is érzékelték. Sikerült elfogadtatni velük azt az érvemet, hogy ezek az emberek, akik ekkora utat megtettek és ennyi ideje itt fagyoskodnak, dolgavégezetlenül nem fognak hazamenni. Erre csak egy megoldás van, ha a Gyurcsány-kormány kibillen az időhúzó taktikájából, és érdemben kezd el tárgyalni. Ezt megelőzően, természetesen, az ügyvéd segítőim kiderítették, hogy a Parlament főbejárata előtti parkolóterület közterület, tehát jogi akadálya nincs az akciónknak. Némi alkudozás után 200 könnyű traktor Kossuth téri áttelepítésében egyeztünk meg. A könnyű traktorokkal védtük a tér díszburkolatát.

Ilyen előzmények után vonultunk a Magyar Parlament elé, ami nem csak a hazai hírek élére repítette ismét a demonstrációt, hanem ettől kezdve foglalkoztak velünk intenzívebben a külföldi újságok és a különféle televíziócsatornák is.

Mi volt Jakab István érdeme?

BB: Mint a Magosz elnöke és a MAÉT soros elnöke felvállalt egy olyan méretű demonstrációt, ami még nem volt az országban. A három hét után pedig elmondható volt, hogy Európában sem. Sikeresek voltunk a fegyelmezetten erőt mutató gazdák támogatásával, tárgyaló asztalhoz kényszerítettük a Gyurcsány-kormányt, ami megállapodással végződött.

Kik voltak a traktorosvezérek, és milyen céllal?

BB: Traktoros vezéreknek a megyei elnökök által kinevezett helyi parancsnokokat nevezhetjük, akik a kijelölt gyülekező helyeken várták a traktorokat és a felvezető, a menetet biztosító rendőröket. Innen a felvezető rendőrök, előre megtervezett menetrend szerin vezették az egyre népesedő konvojt. Nem győzöm eléggé kiemelni, hogy a balesetmentes megérkezés után már a megyei Magosz elnökökkel, és más szervezetek csoportjaival kellett tartani a kapcsolatot és működtetni az információs láncot. Ami ebben a formában már az elején is nehézkesen működött. Közben megérkeztek a szimpatizánsok az ajándékaikkal és nagyon is célirányos adományaikkal. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ez számomra sok lett volna. Péter Mihály, a tér működtetésében nagy segítségemre volt. Munkájával nagyban hozzájárult az unalom és a monotonitás feloldásához, ami nagyon nagy veszélyforrás egy ilyen helyzetben. Gondoskodott az adományok célszerű felhasználásáról. Megszervezte a pénzadományok fogadását. A tér működéséről, életéről regényt lehetne írni. Minden elképzelést felülmúló volt a bennünket körül vevő szimpátia és szeretet.

A Kossuth téri 200 traktorral való kapcsolattartásra Budai Gyulát kértem fel (30. kép). A bevonulást és a visszatérést a Felvonulási térre a szokásos módon a rendőrség közreműködésével, a rendőrök elismerését is kiváltó profizmussal hajtották végre a résztvevők. Úgy csinálták mintha gyakorolták volna – mondták.

30.kép: Traktorok a Kossuth téren (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Kik voltak a tárgyalópartnerek?

BB: Az én tárgyaló partnerem Lapid Lajos tábornok és Jánosy őrnagy voltak. A törvény adta keretek között korrektül jártak el. A második Kossuth téri bevonulás megakadályozásánál már bedobtak egy jogi trükköt. Jogos igényünket nem engedélyezték, amit mi a bíróságon megfellebbeztünk, és júniusban meg is nyertük. Az ügyet Budai Gyula vitte. Gondolom, már muszáj volt valamit felmutatni a kormány iránti lojalitásból. De ennek már nem volt jelentősége.

Én úgy álltam az egész megmozduláshoz, hogy a szakmai részt elengedem és csak a traktoros gazdákra és a velük megvalósítandó nyomásgyakorlásra koncentrálok. Ennyi év után is meg vagyok győződve arról, hogy fölösleges lett volna nekem is a minisztériumban több időt eltöltenem (31. kép).

Mit látsz a gazdatüntetés eredményének 15 év távlatából?

BB: A legnagyobb eredmény a háromhetes budapesti tartózkodás volt. Ez idő alatt a gazdatársadalom megmutatta, hogy közös célért képes szerveződni és áldozatot is hozni. Képes az önfegyelemre, és kitartó. Az ilyen elszánt és erőt felmutató demonstrációs háttérrel elért tárgyalási eredményt értékeljék azok, akik részt vettek benne, a gyakorlati hasznát pedig a gazdák. A háromhetes demonstráció mindenki számára világossá tette, hogy van olyan gazdaszervezet, amivel a mindenkori kormánynak számolni kell, mert van érdekérvényesítő képességük. Ezt megtapasztalhattuk a Gráf József vezette minisztériumban. A Magosz megkérdezése nélkül nem léptek gazdákat érintő kérdésekben. Nem állítom, hogy elképzeléseikkel mindig egyet lehetett érteni, de később tartottak a szervezetünktől.

31.kép: Bagi Béla a tárgyalási vendégsorban (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Mi csúszott félre a következő évtizedben?

BB: A Budapesten tüntető gazdák viselkedése, elszántsága olyan erkölcsi tőkét generált, amit a Magosz vezetésének ki kellett volna használnia. Elsősorban a szakmai építkezés területén. Ennek a szakmai építkezésnek az Ángyán-féle koncepción kellett volna alapulnia. A Magosz által képviselt családi gazdaságok érdekeit egy fenntartható vidékpolitikába kellett volna integrálni. Így lett volna kivédhető a kicsiségből származó versenyhátrány. A gazdatársadalom arra készült, hogy 2006-ban nyer a Fidesz, és kizárólag az ő kormányzásuktól várta sorsának jobbra fordulását. Sajnálatos módon ez nem történt meg. A MaGGosz-ban pedig folytatódott a Fideszre várás. A Fidesz-szel kötött stratégiai partnerség nem tett jót a MaGGosz-on belüli gondolkodásnak, a műhelymunka elkezdésének. Budai Gyula, Jakab István által kierőszakolt és kreált MaGGosz igazgatói választott tisztségbe emelése sem használt az ügynek. 2008-ban a Parlament folyosóján közölte velem Jakab, hogy Gyula bácsival (akkortájt bácsizták egymást) vérszerződést kötöttek. Nem fejtette ki, hogy mit ért ez alatt. Én meg azt nem értettem, hogy ezt a kurta mondatot miért kellett nekem elmondania. Talán figyelmeztetés volt? Az orosházi puccsal aztán kezdetét vette a MaGGosz Jakab István céljainak megfelelő átalakítása. Ehhez el kellett távolítania a régi, meghatározó embereket, akik figyelmeztették volna a tagságnak tett korábbi ígéretekre, és számonkérő kérdéseikkel kellemetlenkedtek volna. Egy újszülöttnek minden vicc új alapon, az újakat lehetett szédíteni ígéretekkel. Hogy Jakab István kötött-e privát megállapodást a Fidesz-szel, azt nem tudhatjuk. Elnökségének eredményét viszont igen. A szervezet jellegtelenné, érdekérvényesítésre képtelenné vált, lényegében véve nincs is. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara intézkedéseit próbálja Magosz teljesítménynek eladni a közvélemény felé.

Mi az, amit sajátosan csak te láthattál?

BB: A jó kapcsolat visszaigazolása volt a 2005. augusztusi Felvonulási téri találkozó, amiről, Beck György készített filmet. Kormánypárti körökben és a sajtójukban tartotta magát az a hit, hogy ez a jól szervezett demonstráció nem jöhetett létre a Fidesz instrukciói nélkül. Érdemes így utólag is leszögezni, hogy ehhez a Fidesz-nek nem volt semmi köze. Közeledve március 15. felé, MSzP körökben egyre nőtt az idegeskedés. Lendvai Ildikó a parlamentben arra ragadtatta magát, hogy felszólította Orbán Viktort, hogy szóljon Bagi Bélának, hogy vigye haza a traktorokat, és ne rontsák el a budapestiek legnagyobb ünnepét. Én a jó időtől tartottam, mert a tavaszi munkák a gazdák körmére égtek. Számukra a természet törvénye mindennél erősebb. A hazainduláskor nagy volt az ölelkezés és a kézrázás.

Mennyiben maradt aktuális a családi gazdaságok ügye?

BB: Az akkori családi gazdaságokkal kapcsolatos elképzelések, a földek ily módon történt eladása után, széleskörűen már nem valósulhatnak meg. Lehetnek még olyan települések, ahol van még szabad föld és munkaerő, ott szántóföldi zöldséggel, gyümölccsel lehetne próbálkozni.

Nem hinném, hogy ma szükséges magyarázni az áruk le és föl szállításában rejlő veszélyeket, különösen azokét, amelyeket helyben is elő lehetne állítani. A családi gazdaságok szerepe ilyen körülmények között felértékelődik, illetve úgy kellene, hogy legyen.

*

Az előző rész elérhetősége az Átlátszón található.

A teljes sorozat elérhetősége: Darvas Béla honlapján.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom