(Biotechnológi^kaland N^o39)

A helyzet lehangoló, de nem reménytelen. A mezőgazdasági géntechnológia – már most az állatokra vonatkozó is – kifejezetten megosztja a magyar társadalmat. Lassan indult ez az elutasító hazai állásfoglalás, de mára meghatározóvá vált. Németh Imre a környezetvédelmi tárca állásfoglalása után hirdette meg az elővigyázatosság elvére alapozott MON-810-6 vetési moratóriumot, amit az EFSA adminisztrációja többször, de sikertelenül próbált feloldani. Hazánk – Ausztria után másodikként, Görögországgal egy időben – érte el ezt a diplomáciai sikert, amit követtek a többi országok. Az elutasítás természettudományos indoka környezettudományi, emiatt sohasem vonatkozott a GM-szója importjára, amin Európában és hazánkban is a háziállatok egy részének takarmányozása alapul. A transzgenikus növényfajták kora, úgy tűnik, hamarosan bealkonyul, bár termékeikkel még sokáig küzdünk majd. Új és a korábbinál szofisztikáltabb mezőgazdasági géntechnológia (genomszerkesztés) kapujában állunk. Körültekintő genetikai és ökológiai értékelésre vár mindez, és nem kifejtett okok nélküli jogi/politikai elzárkózásra. Az ebbéli K+F hazai műhelyeit a mezőgazdasági szakpolitika mára leállította. Szerencse, hogy az ebbéli oktatás nem tartozott a hatáskörébe.

Az Országgyűlés Irodaházában május 18-án hallgathatók meg a ’III. Országgyűlési Nyílt Napok a GMO-król’ című rendezvény előadásai, illetve egy hétig láthatók a poszterei az aulában, amelyek áttekintik a sokféle mezőgazdasági, környezetvédelmi, sőt talán mezőgazdaság-politikai konfliktusokkal terhelt elmúlt évtizedet, amit a GMO-Kerekasztal nevű szakértői közösség igyekezett kezelni. A mezőgazdasági tárca (majd a NÉBIH) most úgy döntött, hogy hozzászólással nem vesz részt ezen a rendezvényen. Vezetői talán úgy gondolják, hogy ebben a kérdésben már nincsenek fontos teendőik? Nem jelennek meg a másik oldalról a nemzetközi fajtatulajdonosok és a pro-GM elveket valló K+F ágensek sem. Ez utóbbiak által szervezett Road Show viszont már a harmadik állomásánál tart, vagyis nem a témával kapcsolatos érdektelenség tartja őket távol. A legnagyobb meglepetés azonban a hazai növénynemesítők (kiemelhetően Martonvásár és Szeged) érdektelensége, akik a jogi (gazdasági?) elutasítás miatt az ökológiai termesztők mellett a legjelentősebb kedvezményezettek.

Lehet-e függetlenként hatást gyakorolni úgy, hogy a választott téma fő- és mellékhatásai, nemesítési és mezőgazdasági következményei érdekelnek bennünket? A GMO-Kerekasztal két országgyűlési bizottság (Környezetvédelmi Bizottság/Fenntartható Fejlődés Bizottság – †Katona Kálmán, Nagy Andor, Jávor Benedek, Sallai R. Benedek; Mezőgazdasági Bizottság – Font Sándor) szaktanácsolására jött létre, és mindezt önként és ingyenesen teszi, ami ma nem nagyon gyakori. Mikor 2005-ben Illés Zoltán képviselő (Fidesz), a magyarországi amerikai nagykövet vacsorafogadása után megszólított, hogy életre hívnék-e egy szakértői testületet, amely az országgyűlési bizottságokat kalauzolná ezekben az ügyekben, gondolkodási időt kértem, majd egy hét múlva beleegyeztem. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében dolgoztam akkortájt. Előtte már igent mondtam Rodics Katalinnak (a környezetvédelmi tárca egyik vezetője volt akkor) azt illetően, hogy a Székács Andrással közös kutatási adatainkat a minisztérium rendelkezésére bocsátjuk. Komoly rizikóval járt ez, hiszen csak az első évek múltak el és több kísérlet még ismétlésre várt. A következő évek vizsgálati eredményei akár el is bizonytalaníthattak volna. És ez bizonyos kérdésekben meg is történt.

A MON-810-6 fajtából kétféle magot kaptunk a Monsantó-tól. Az első évben egy nagy magvút, míg a második évben egy feltűnően apró szeműt. Míg az elsőből nevelt növények pollenjétől mérsékelten döglöttek a nappali pávaszem (Inachis io) hernyói, a második vetőmag-szállítmány növényeitől származó pollentől viszont nem. Értetlenül álltunk a dolog előtt, és ismételgettük a csöppet sem egyszerű vizsgálatokat, míg kiderült, hogy az első vetőmag-szállítmányból nevelt növényekből származó pollenben lényegesen több Cry1Ab-fehérjetoxin mutatható ki. Aztán azt láthattuk, hogy a világ különböző laboratóriumai is hasonló eredményekkel bajlódnak, és feszülnek a kutatók egymásnak. Egyikőjük a hatásra esküdött, míg a másikuk a hatástalanságra. Mennyiben azonosak is a MON-810-6 fajtacsoportok konkrét fajtái? Nos, ebben a vonatkozásban talán nem túlságosan. Félkész termékek lennének valóban? Nem ez a növényi termék lenne az első, aminek sztenderdizálását a biológusok nem tudták megoldani. Gyógynövények vonatkozásában nincs kutató, aki ne tudná, hogy mennyiféle feltétele van a másodlagos növényi anyagok (allelokemikáliák) termelésének.

A GMO-Kerekasztalnak ez a mostani a 30. ülése lesz. A 13 év alatt négy csapat és baráti köre támogatta információival és ötleteivel a végig önkéntes munkát. Nem én voltam folyamatosan az elnök. 2009 és 2013 között Székács András vette át ezt a korántsem hálás egyeztetési munkát, amelyben kizárólag a növénytermesztési (kiemelten ökológiai termesztés), a növényvédelmi, a növénynemesítési és a környezet-egészségügyi szempontok vezettek bennünket. Ez időtájt a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság elnöke voltam, és nem akartam két, hasonló profilú tisztséget betölteni.

Mielőtt belefognánk ebbe a részbe, szeretnék valamit az elején kiemelni, amit Vida Gábortól hallottam először. Ez pedig úgy hangzik, hogy termesztett fajtáink 85-95%-át veszítettük el a klasszikus nemesítés évszázadában (41. ábra), vagyis éppen az ellenkezője következett be, mint amit én feltételeztem. A kísérleteinkben felhasznált tápiószelei génbankból származó kék főznivaló kukorica (115. kép) is egyike ezeknek a felejtésre ítélt hajdani tájfajtáknak.

41.ábra: Néhány zöldség fajtakincs-változása egy évszázad alatt (Tomanio és mtsai nyomán)

A GMO-Kerekasztal szervezte meg 2006-ban az I. Parlamenti Nyílt Napot a GMO-król, amiben Ángyán József ellenzéki képviselőnek (Fidesz/Magosz) jutott komoly politikai szerep. Ez a rendezvény és kiadványa megalapozta a magyar stratégiát a géntechnológiai úton módosított (GM) növényekkel kapcsolatban. A hazai eredmények megjelentek a nemzetközi sajtótájékoztatóinkon (Bécs, Brüsszel, Pozsony, Hamburg), majd egy kötetben magyarul és angolul is, ami hatást gyakorolt más európai országok stratégiájára is. A tudományos közvélemény számára környezettudományi területről munkatársaimmal számos szakcikket írtunk, így az InTech kiadónál jelent meg a glyphosate hatóanyagról szóló könyvrészletünk, ami máig >4000 letöltést ért el és az IARC is hivatkozott a hatóanyagról szóló monográfiájában, vagy a Bt-növények környezettudományi megítéléséről, amit a Springer jelentetett meg.

A hazai GM-fajtaelőállítás területein dolgozók távol tartották magukat a GMO-Kerekasztaltól, amit – ma azt hiszem, közös vesztességünkre – nem sikerült megoldanom. Sokszor próbálkoztam. Ezen túlmenően a pro-GM körök által „államilag támogatottnak” gondolt mellékhatások finanszírozásával is nagy bajok voltak. Egy korai pályázati rendszerben (OMFB) való nyerésünk után soha többé nem támogatta extra pénzzel a kutatásainkat az eredményeinket használó köztisztviselők és politikusok K+F adminisztrációja. El sem tudom képzelni azt, vajon laikusként mit gondolt arról, hogy ilyen tudományos eredmények miből születnek. Budai Gyula adminisztrációja idején – aki az ebbéli állami hittérítés (kormányzati Road Show) megszerveztetésével írta be magát ebbe a történetbe – ez teljesen nyilvánvalóvá vált. A vizsgálatainkat rezsiköltségekből (felhasznált idő – tehát munkabér) végeztük, és a szükséges anyagok beszerzésének kiizzadásához mindent bevetettünk.

115.kép: „Fekete bárány”: széllel szemben kukoricabogár által szállított kék színt dominánsan örökítő pollen utódja (Fotó: Darvas Béla)

A II. Parlamenti Nyílt Napokat 2014-ben már az FM köztisztviselői szervezték (pl. Viski József jogász és Kőrösi Levente üzemmérnök), mint beosztottaik (pl. Andorkó Rita biológus) a kifejezetten GMO-ellenes országos Road Show-kat is (2012-2013), amiből a GMO-Kerekasztal testületileg kimaradt. Igaz, felkérték a GMO-Kerekasztal pár tagját előadások tartására (engem is), de hasznosítható kiadványa ezeknek a rendezvényeknek szerintem okkal nem maradt. Ebben az időszakban (2011-2012) jelent meg az Alaptörvény, a GMO-kat illetően meglehetősen különös biológiai indokrendszerével. Tény, hogy nincs nyilvánvaló bizonyíték arra, hogy a GM-növények a „testi és lelki egészségünket” általánosságban veszélyeztetnék. Egyes konkrét eseményeket illetően vannak megfontolandó, elővigyázatosságra utaló eredmények (főként a glyphosate hatóanyagú gyomirtóra vonatkoznak ezek), de nincs általános érv valamennyivel szemben. Respektálható európai gazdasági (nemzeti fajták, biotermesztés) okok és politikai érdekek (pl. Ausztria körüli GMO-mentes övezet) természetesen vannak.

Határozott ellen oldal is létezik az érdek-képviseletek részéről: a biotermesztők és a nemesítés klasszikus ágait képviselők azok. Ez utóbbiak (Magyar Növénynemesítők Egyesülete, az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Tudományos Bizottsága) vezetői azonban ma hallgatnak, elképzelésüket nem fejtik ki olyan módon, mint korábban †Balla László és Heszky László tették. Ma vannak olyanok is, akik nálunk az Alaptörvény szövegezése miatt azt hiszik, hogy a GM-fajták tiltásának egészségügyi okai vannak. Ez valójában csak „városi legenda”, mert környezettudományi oldalról (környezetanalitika és ökotoxikológia) a MON-810-6 fajtacsoportra találhatunk elővigyázatosságra alapozó indokokat, és jogosak az egészségügyi aggályok a glyphosate hatóanyaggal szemben is. Kínos, ha laikus jogászok (töltsenek is be bármilyen magas politikai tisztet) a konkrét biológiai ismereteket általános igazságokká próbálják kitágítani, és ezeket rendeletekbe és törvényekbe merevíteni.

Az Alaptörvény után következő Büntető Törvénykönyv rendelkezése (a GM-fajtákkal kapcsolatos kötelezettség megszegése kétéves szabadságvesztéssel büntethető) az, ami megpecsételte a hazai GM-fajtaelőállítással kapcsolatos kutatások sorsát. Mindezt megelőzte, hogy a fajtatulajdonosok a közös fajta-előállítási kísérletekhez igen (lásd Monsanto és MTA MKI szerződése), de a tőlük független mellékhatás-vizsgálatokhoz nem adtak vetőmagot. Ezzel, ha lett volna is erre fordítható pályázati pénz (persze nem volt), a magyar kutatásoknak le kellett állniuk. Viszont az az ország, amely nem kutat egy területen, elveszíti a tájékozódási képességét; svédasztalos fogadásokra meghívott, színes prospektusokat böngésző bevásárlóvá válik.

A kutatás folytonos mozgásban van. A jelen eredményei avulnak, de persze a régi termékekkel még hosszan együtt élünk. Jogi úton a biológia/genetika ismereteit ezen a területen nem sikerült még kellően rendezni. Távlatosan elzárkózás és biztos tudásdeficit felé vezet ez az út. Az Alaptörvény GMO-kat negatívan megítélő része középiskolások – gyakorlatból tudom – biológiai tudásával is könnyen kritizálható. Nincs inzulinos cukorbeteg, aki ne tudná, hogy a szapult géntechnológia menti meg nap mint nap az életét. A GMO-kal kapcsolatos állásfoglalásokban a tudósoknak kell biztosítana a véleménynyilvánítás jogát. „X. cikk (1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát; (2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak” – olvashatjuk. GMO-kérdésben az MTA és a hazai politika vezetői sohasem képviselték ugyanazt az álláspontot. Lovász László elnök úr egyértelműen nem tartotta jó ötletnek, hogy a GMO-kérdésben az Alaptörvény „állást foglalt”. Hasonlóakról győztek meg annak idején elődei, Vizi E. Szilveszter és Pálinkás József (az MTA elnökei voltak éppen) az általuk kezdeményezett beszélgetéseink alkalmával (116. kép).

Nem azt szeretném ezzel mondani, hogy az MTA elnökei pro-GM szemléletűek voltak, hiszen Vizi E. Szilveszter a nemzetközi cégeknek levelet is írt azért, hogy a hazai mellékhatás-vizsgálatokhoz vetőmagot kapjunk. Ő sem járt sikerrel, mint később Fazekas Sándor adminisztrációja sem. Én úgy gondolom, hogy ez a nemzetközi cégek diplomáciai ballépése volt. A tudomány azonban ekkor sem állhat világos indoklás nélkül az elzárkózás oldalán. A tudományban dolgozók – valljanak is eltérő nézeteket – tudják, hogy mai tudásunk nem a végleges és megmásíthatatlan. Nem sérült a tudósoknak a X. cikkben biztosított alkotmányos joga? De, minden bizonnyal, és leértékelődésük is mindig megtörtént, ahogyan politika-közelbe került a tevékenységük. Ehhez viszont elsősorban a hazai K+F+I jelenkori pénzügyi nyomora vezetett el. Az elővigyázatosság elve – ami szerintem is helyénvaló – nem a teljes elzárkózást jelenti, de GMO-kérdésben – nem is kétséges – a MTA nem kommunikált a társadalommal kiegyensúlyozottan és sikeresen.

Viszont, ha mérlegelnem kell, hogy érte-e az Európai Uniót gazdasági hátrány a GM-fajták vetését halogató taktikájáért, amivel a WTO sem tudott mit kezdeni, akkor azt kell mondanom, hogy nem veszítettünk semmit azzal, hogy a transzgenikus növényeket nem engedtük be a mezőgazdasági gyakorlatunkba. Ma már világosan látszik, hogy ezek a növények nem teljesítették a velük kapcsolatos főbb ígéreteket. Olajrepcében, kukoricában és cukorrépában nem teremtek többet (42. ábra), és nem kellett hozzájuk kevesebb növényvédő szert használni. Míg például Franciaországban közel felére csökkent a felhasznált gyomirtók mennyisége, az Egyesült Államokban a felhasználás közel ötödével nőtt. A glyphosate-tűrő növények gyakorlatba kerülésének évtizede tehát nem csökkentette a felhasznált gyomirtók mennyiségét. Sőt, a gyomirtókat illetően rezisztens gyomok jelentek meg, és 6-7 év múlva szántóföldön Cry-toxinrezisztens kártevő rovarok. Ezzel – termelési tapasztalatok alapján – az utóbbi évek legnagyobb növénytermesztési ígéretéről derült ki, hogy jelen formájában még alkalmatlan az éhezés leküzdésére, és környezetvédelmi áttörés sem jelent, s mindezt a New York Times-ban is olvashatta, aki akarta.

42.ábra: Nyugat-európai és észak-amerikai termésátlagok trendjének összehasonlítása (Forrás: Russel és Hakim, 2016)

Az európai mezőgazdaság-politika legellentmondásosabb területe azonban a dél-amerikai glyphosate-tűrő GM-szója (ennek terméselemzésével adós az általam kiemelt felülnézeti kép) importjának ügye. Ennek hazai kiterjedt importja (700 ezer tonna, ahogyan Fazekas úr említette; 500 ezer tonna, miként Popp József) az Alaptörvény szellemével szerintem ellentétes gyakorlat. Az Alaptörvény a GMO-mentességet szentesíti, és hithű olvasata szerint a mai kereskedelmi gyakorlatunk olyan, ami az állampolgárok egészségét veszélyezteti. Mindezt saját kísérletes tapasztalataim szerint eredendő kételkedéssel fogadom, mert etetési kísérleteinkben, jelentős Cry-toxinterhelés mellett amuron súlyos hatásokat (az immunmoduláns hatás persze részletes feltárásra vár) nem tudtunk kimutatni, de kollégám – Gelecsér Éva – patkányon, lazacon és sertésen nemzetközi stábbal is hasonló véleménnyel lehet. A kutatási tények makacs dolgok, akkor is működnek majd, amikor a mai döntéshozókra már nem emlékszünk.

Krónikus hatások talán az immunológiai területén bizonyíthatók, de korántsem indokolt ennek a technológiaelemnek az egészségügyi okok alapján való fékevesztett démonizálása. Különösen ellenmondásos ez a tevékenység, mikor mezőgazdasági – toxikológiai szempontból nem igazán képzett – döntéshozók (a NÉBIH döntéshozóira gondolok) a kérdésben egyedül elmarasztalható glyphosate engedély-hosszabbítását maximálisan támogatják. A glyphosate mezőgazdasági használata valóban csak Európa keleti országaiban (43. ábra) aggálytalan? Miért értékeli ugyanazt másként Európa két fele?

43.ábra: A glyphosate hatóanyaggal kapcsolatos európai intézkedések: piros – nincs korlátozás, sárga – enyhe korlátozás, kék – korlátozás várható, zöld – szigorú korlátozás (Forrás: weedingtech)

A hazai környezet- és élelmiszer-biztonsági (nem azonos az élelmezésbiztonsággal, amivel nálunk keverik) döntéshozásban nem találom a szakmai hozzáértésre valló koherenciát, és ezt bárki – mindenféle előképzettség nélkül – megláthatja. Az indoklás elég világos: dél-amerikai GM-szója nélkül patthelyzetbe kerülne a hazai takarmányozás. Az európai is. Így viszont a GMO-mentes termékjelölés is csak az FM által támogatott GMO-mentes Magyarországért Egyesület gazdasági vágyálma, amely a GMO-mentességet üzleti haszonszerzésre fordítaná. Ilyen minőségre pillanatnyilag – mivel az ausztriai szójafeldolgozók (Nagy István államtitkár parlamenti válaszában hangzott el) a GMO-mentes szójababunk feldolgozás utáni visszaszállításakor, csak 0,9% alatti GMO-mentességet tudnak garantálni – nem érhető el. Értjük ugye, ez az jelenti, hogy amíg ennél szigorúbb garanciát vállaló szójafeldolgozót nem találunk, az a takarmány és élelmiszer (állati termék, amely ilyen tápból keletkezett), amiben szója fordul elő, arra bizony GMO-mentes címke nem tehető.

116.kép: Balról az első sor: Vizi E. Szilveszter, Pálinkás József, Lázár János, Balog Zoltán és Palkovics László az MTA 2016-os ülésén (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A GMO-Kerekasztal és a Magyar Ökotoxikológiai Társaság szakértői közel egy évtized után újra körüljárják a GMO-kérdést, és én úgy látom, hogy az igen szerény K+F feltételek ellenére is születtek eredmények. Viszont, ha a következő tíz évre gondolok, akkor nem kerülhettem el, hogy a konferencia második, zárt napján lemondjak az elnöki tisztségről. Nem a tagok kérték ezt, ők marasztaltak volna. Egyikőjüknek válaszul az alábbit írtam: „Az FM sikeresen leállította a hazánkban folyó növényi géntechnológiai kutatásokat még mellékhatás-vizsgálatokat tekintve is. Ki és milyen tanácsot tud akkor majd pár év múlva adni? […] Ha a GMO valóban hatalmi kérdés (nem az, hanem tudományos, vagyis a mai kezelése világosan alkotmánysértő), akkor hatalmi megközelítés szükséges a GMO-Kerekasztal oldaláról is. Az érdekelt képviseleteknek (MTA Agrártudományi Kutatóközpont, MTA Ökológiai Kutatóközpont, hazai nemesítők, biotermesztők) nyíltan ki kell állniuk és képviselniük egy »új« GMO-Kerekasztalban a csoportérdekeiket.”

A konferencia szervezésekor törekedtem arra, hogy a főbb véleményhordozók megszólaljanak. Meghívtam a növényi géntechnológia ismert szervezeteinek vezetőit (MTA IV. Mezőgazdasági Biotechnológiai Tudományos Bizottság – MBTB, MTA IV. Növénynemesítési Tudományos Bizottság), de az MTA-tól egyedül Dudits Dénes mondott igent írásbeli hozzászólásra. Úgy látom, hogy a VM-által 2012-2013-ban összeállított elég gyengécske anti-GM Road Show után most attól erősen eltérő profillal az MBTB és az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiáért Egyesület szervez előadói sorozatot. A program eddigi állomásai: február 28 – Debreceni Egyetem; március 27 – ELTE; május 4 – SzIE, Budapest. Május 4-én könyvbemutatóra is sor került: a Precíziós nemesítés (Kulcs az agrárinnovációhoz) című kötetet – kiadó az Agroinform – Balázs Ervin (MTA AKK) és Dudits Dénes (MTA SzBK) szerkesztették, s benne a transzgenikus növények utáni nemesítési elképzelések jelennek meg. Az MTA prominensei tehát más véleményen vannak, igaz hogy ezt csak baráti környezetben terjesztik. Szerintem lehetne ez nyíltabb szerepvállalás is.

Elállt véleményének elmondásától a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó köztisztviselői gárda is, ami új fejlemény 2006-hoz képest. A döntését a géntechnológiai hatóság vezetője nem indokolta, csak azt közölte írásban velem, hogy „vezetői döntés” alapján ezen a rendezvényen most nem vesznek részt ilyenformán. Később a NÉBIH szakági képviselője is visszalépett a hozzászólástól: nem kapott a vezetőitől megszólalásra engedélyt. Másoktól azt is hallottam, hogy a NÉBIH elnöke a rendezvényen való részvételt sem „ajánlotta” a kollégáinak. A politika szakmai ügyekben is minősít már? Nem akarom elhinni. Érdek-képviseleti szervek közül nem álltak kötélnek a nemzetközi fajtatulajdonosok (Bayer/Monsanto, Syngenta, DuPont/Pioneer); úgy tűnik, hogy számukra a magyarországi helyzet nem különösképpen érdekes.

Az érintett állattenyésztési szakágak képviselői (Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetsége, Baromfi Termék Tanács) és a gazdaszervezetek közül a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, továbbá a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége lemondták a megszólalásukat akkor, amikor írott anyagot kellett volna leadni. Végül a GMO-mentes Magyarországért civilszervezet elnöke lépett vissza a hozzászólástól. A GMO-mentes címkézés – ha elveit tekintve támogatható is lenne – <0,1%-ra vonatkozó tanúsítási rendszere a mai napig nem látható. Enélkül viszont kérdéses, hogy a fogyasztó mit kap a pénzéért.

2017-et írunk. A konferencián a józan ész diadalában reménykedő középen állók szólalnak majd meg. A 2006-os politikai hovatartozást mellőző összefogás mára a múlté. Én azt gondolom, hogy az ország előtti felelős megszólalás lehetőségének elmulasztásával a felsorolt vezetők a feladatukkal nem éltek (opció volt a helyettesítés, az írásbeli hozzászólás és a poszter-készítés is). „Szakmai” kérdésekben nagyon kevésnek gondolom elvbaráti körben a diszkrét méltatlankodást, illetve nick néven blogokban és fórumokban susogni. A nyílt fórum egészen pontos képet ad a GM-növényekhez való mai viszonyulásunkról. Az is jellemző lesz erre, aminek nem lesz nyílvános képviselete.

A következő rész címe: Genomszerkesztés – A szomszéd vár peremkerülete (Biotechnológi^kaland N^o40)

Darvas Béla