(Gazdatüntetés N^o8)

Nincs róla szó, hogy a korabeli híradásokat teljességében felidézzem. Azokat olvashatja eredetiben, aki akarja, persze azt, amit még nem vettek le a különféle portálokról. Megítélésem szerint valahogyan folyamatosan ritkulnak. A tárgyalások történései mások lehettek kívülről nézve és belülről megélve. A napilapi híradás itt is csak a dagály által aznap partra hordott törmelék. Nem állítom azt, hogy látnokok pedig nem léteznek. A megörökítésre és a jövőre vonatkozó következtetések levonására a Political Capital is kísérletet tett 2005-ben. Utólag – a szemtanúk írta részek olvasása, az Ács Sándorné Éva ~400 képének megnézése után – könnyű nekem látni. Viszont vajon a történet széles körű ismertetése miért nem történhetett meg? Miért nem kérdezték utólag a főszereplőket? Bizonyára kérdezték (38. kép), csakhogy szerintem nem Jakab István lett volna a megfelelő személy. Ő nyilatkozataiban és beszédeiben elveszett a szerénységének részleteiben. Ma pedig nem beszél, ahogy a tizedik részben olvassuk majd: ő lezárta. Ezért találkozunk olyan kevés máig érvényes anyaggal. Az egyetlen, országos médiabeli megjelenést, a Hír Tv Kérdések Órája 2005. február 27-ei adását találtam, amely hosszasabban a gazdademonstrációval foglalkozott. Ebben Ángyán József és Bagi Béla voltak Szabó Edina vendégei, akik a kialakult helyzet, valamint a valóságos mögöttes érdekek és szándékok megvilágítására kísérletet tettek. Nos, ezt a beszélgetést gondos kezek alig egy éve a Hír Tv archívumából is eltávolították. Hála azonban másoknak, ez a felvétel és néhány – a gazdademonstráció alatt a Kossuth téren elhangzott – beszéd felvétele mégis megmaradt az utókornak. Ezek alapján is azt állapíthatjuk meg, hogy a demonstráció vezetői közül Ángyán József látta csak múltjában és jelenében pontosan ezt az eseményt, és csak tőle tudhattuk volna meg azt, hogy mire megy itt ki a pankráció, ami mögött valóságos érdekek mozognak. A ringbéli pofozkodás hátterében mindig ott üzletelnek a bukik. Később felismerhetővé válnak a kulcsszereplők, de mellékszereplők is kísérletet tehetnek arra, hogy amatőr módon átszínezzék a történetet. Kedvenc filmjeim egyike „A vihar kapujában” (Akira Kuroszava – Rashomon), ahol ugyanarról az eseményről négyen eltérő történetet mesélnek. A saját olvasatukat.

A vidék jövőjéről szólt szerintem ez az esemény, s a történet a Gyurcsány-kormányt követő Orbán-kormányok alatt is lassan tovább folytatódott. »Ezek ugyanazok« – énekelte meg Bródy. Igaza lehet erre az esetre is? Hogyan van az nálunk, hogy minden, amit a regnáló kormány bevezet, és ami ellen az ellenzék hangosan tiltakozik, a kormányváltás után szép csöndben tovább folytatódik?

A korabeli sajtóból két írást emelek ki, Bihari Tamás 2005. február 28-án a Népszavában (a neten már nem található meg) azt írta: „A Fidesz, amely évekig asszisztált a torgyáni agrárcirkuszhoz máris szemforgatva a gazdák mellé állt. Vagy inkább rájuk. A szombati tüntetés bebizonyította, hogy a termelői érdekképviseletekből alakult Országos Demonstrációs Bizottság […] képtelen volt gátat vetni a szélsőjobb megjelenésének is. A Honfoglalás 2000 és a MIÉP vasárnap délelőttre elfoglalta a gazdák elől a Kossuth teret. A demonstráció szervezői élesen tiltakoztak Hiller István, a szocialista párt elnökének egyébként általánosító és így igaztalan megállapítása ellen, hogy a tüntetések a szélsőjobb politikai szervezkedésének következményei”. Mi tagadás, a nagysátorban Bayer Zsolt is tiszteletét tette. Obreczán Ferencet – a Magosz főtitkárát – látom mellette. 2013-ban aztán a Magyar Hírlapban a tőle megszokott gyűlölködő stílusban búcsúztatta Ángyán Józsefet, akit sem akkor, sem később nem értett. Meglepetésre semmi ok, ő mégis csak egy jól használható, hangoskodó sajtómunkás volt és maradt. Gondolom, kényszerítették a Népszabadságban való hajdani kényszermunkára.

38.kép: Jakab sajtótájékoztatója a Felvonulás téri sátorban (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Tanka Endre 2005. március 1-ei Magyar Nemzetben megjelent cikke az, ami szerintem pontosan leírja, amire mások akkortájt nem voltak képesek: „Szakmai szempontból a gazdatüntetés különösen tragikus, mert az álságos kormányzati agrárpolitika miatt a gazdák zöme még csak nem is sejtheti, hogy mai ellehetetlenítésük csak előjátéka a nemzeti agrárstratégia címén megtervezett egzisztenciális megsemmisítésüknek. Ez az állítás nem látnoki jóslat, és a legkevésbé sem túlzás. Ki hitte volna például, hogy Szanyi államtitkár úr 2003-ban tett politikai vihart keltő hírhedt kijelentése, miszerint a magyar mezőgazdaság 80-100 ezer főnél több főfoglalkozású gazdát nem tarthat el, jól megalapozott, de még idő előtti, reális előrejelzése volt a később megfogalmazott, egy évtizedre szóló agrár- és vidékfejlesztés nemzeti stratégiájának? […] Németh miniszter – a gazdatüntetést leszerelendő – kijelentette, hogy virágozzék minden virág: a kormánynak egyformán kedves minden agrártermelő és üzemtípus, az állam az esélyegyenlőségüket biztosítja, teljesítményük mérését pedig a piacra bízza. 2004. augusztus 30-án a közös agrárpolitika 2003. június 26-ai reformjához illesztett hazai agrárstratégia azonban az »életképes gazdaság« intézményének normatív érvényesítésével már kimondta a halálos ítéletet a magyar gazdák és üzemeik csaknem 90 százalékára […] Az agrárstratégia 600-700 ezer kis- és középüzemi gazdától elveszi az életesélyt, háztartásokra és családtagokra vetítve pedig legalább kétmillió vidéki embert a kitaszítottak sorsára juttat. Ugyanakkor a kormány csak a háromezer nagybirtok tőketulajdonosainak érdekeit érvényesíti, sőt az egyetlen kitörési pontot, a vidékfejlesztés által nyújtható életstratégiát is elzárja a nem nagyüzemi agrárnépesség elől […] A gazdatüntetés tehát nem a pénzről szól. Az igazi tétje nem az, hogy a jogosultak hozzájuthatnak-e az őket megillető támogatásokhoz. Ez csak a pillanatnyi túlélés esélye. Mindennél fontosabb, hogy az agrárnépesség meghatározó tömege – valós és hatékony érdekérvényesítéssel – érdemben beleszólhasson a sorsát eldöntő közép- és hosszú távú nemzeti agrárstratégia meghatározásába, arról ne a feje fölött, a tőkeuralom diktátumával szülessenek döntések. Ha ezt nem sikerül elérnie, akkor nem a gazdatüntetés bukik el, hanem a magyar társadalom.”

Megítélésem szerint kitűnő összefoglaló ez a jogászprofesszortól, aki földügyekben sokszor hallatta már a hangját (39. kép). Az írásának tényei nagyszerűen támasztják alá Ángyán József híres Kossuth téri beszédeit, amiknek előzményeit 2004. június 30-án a Magyar Nemzetben Ángyán meg is írta. A beszédeknek nem maradt pontos változata, csak videói, amit időnként törölnek, s nem is olyan könnyű volt a feltalálásuk. Ángyán – mint általában – szabadon, beszédvázlat alapján adott elő, nem volt leírt beszéde, így most a február 22-ei beszédének videófelvétele alapján adom közre annak részleteit (lásd szürkével kiemelt írásunk).

39.kép: A gazdatüntetés utáni tizedik évben, A magyar föld sorsa című könyv bemutatásán (Fotó: Béli Balázs/Alfahír; jobbról balra a látható arcok – Tanka Endre, Andrásfalvy Bertalan és Ángyán József)

Mit olvasunk azonban Jakab István dabasi beszédében (2005. február 2.), amit a Magosz honlapján ma is elérhetünk? „…a 2004. évi költségvetésben a parlamenti határozat ellenére, nem szerepelt a 30%-os nemzeti kiegészítés. Hiába biztosította az Európai Unió a lehetőséget, hogy előre lehet hozni a területalapú támogatások kifizetését, hiába tette lehetővé az Európai Unió a nemzeti kiegészítés kifizetését, hiába vállalta az egy éve éppen ilyenkor tartott országos demonstráció lezárásaként a kormány nevében Németh Imre miniszter úr, hogy szeptember hónapban a demonstrációval kikényszerített előlegfizetés fennmaradó részét kifizetik, hogy a sertés és baromfi állatjóléti támogatásokat a meghatározott összegig biztosítják. Ezek az ígéretek csak részben teljesültek. 2004. évben attól visszhangzott az ország, hogy a gazdák 290 milliárd Ft támogatást kapnak. Ebből mindössze 153 milliárd Ft fizettek ki 2004-ben […] A 2005. évi költségvetésben 328 milliárd Ft szerepel, amelyből, ha az áthúzódó, a 2004-ben ki nem fizetett támogatásokat levonjuk, nem sokkal haladja meg az összeg az előző évben kifizetett nagyságrendet […] Visszautasítjuk azt a gyanúsítást, hogy a gazdák figyelmetlenül, hibásan, esetenként szándékosan rossz adatokat rögzítve nyújtották be a támogatást igénylő kérelmeket. Választ kell adni arra, hogy több mint fél évig az MVH miért nem jelezte a hibákat […] 3,8 millió tonna felajánlásból mindössze 300 ezer tonna felvásárlása történt meg, ez is csak úgy, hogy a gabona már az intervencióra felajánlott raktárban volt elhelyezve. Választ követelünk arra a kérdésre, hogy mi lesz azokkal a gazdákkal, akik minden előírást betartva, felajánlották a gabonájukat intervenciós felvásárlásra, ma fizetik a tárolási díjat vagy a közraktári díjat, és nem tudják, hogy mikor jutnak pénzhez […] Nem túlzás azt állítani, hogy Nyugat-Európa élelmiszeripari selejtjét, szemetét szépen csomagolva tálalják az áruházi láncokban a magyar fogyasztók részére. Nem működik az Élelmiszer-biztonsági Hivatal, a különböző, minőség-ellenőrzésre szakosodott szervezetek egységes hálózata […] 2004. év első 8 hónapjában az export 8%-kal, az import 34%-kal nőtt. Különösen a sertés-, a baromfitartók vannak nehéz helyzetben, hisz ezekben az ágazatokban a verseny éles, a feltételek pedig tagállamonként eltérőek […] Nem statisztikákat kell gyártani annak igazolására, hogy miért előnyös a tőkés nagybirtok, hanem segíteni kell az uniós birtokstruktúrához igazodó gazdaságok kialakulását […] Közel 600 milliárd Ft a gazdák, a gazdálkodók hitelállománya. Egy teljes évi esedékes támogatást görgetünk magunk előtt, felélve már a következő esztendőt is.”

Jakab István tehát a demonstráció rövidtávú céljairól beszélt; a pénzről. Nyilvánvalóan kellett ez, hiszen a gazdák többsége ezzel volt motiválható, ezért kerekedtek fel a traktorjaikkal. Nem tudták fizetni a tartozásaikat, számukra gyors változások voltak szükségesek. Jakab István közgazdasági fejtegetései azonban kérdésessé teszik nekem azt, hogy egy állattenyésztő felsőfokú technikus munkája és gondolatai vajon azok, amiket olvasok. Persze értem én, ő egy Magosz nevű gazdaszervezet elnöke volt, aki tagjai tudását teszi elénk. Kivel konzultált ehhez? Bagi Béla alelnökével aligha. Popp József könyvét sokan látták, hogy magával hurcolja akkortájt, amint azt is sokan észrevették, hogy Budai Gyula a gazdatüntetés idején gépkocsivezetés közben miként instruálja az elnök urat. Hiteles számomra persze csak akkor lenne Jakab beszéde, ha olvasás közben meghallanám a hangját. Ez nálam jól működő figyelmeztető jel. Ki a gondolati szerző? A beszéd végén követeléseket olvasok, ami ebbe a részbe nem fér ugyan már be, de a gazdatüntetés Megállapodás nevű dokumentumát megbeszéljük majd a záró részekben.

Nehéz a dicséret ellen védekezni, nehéz a tévedésen alapuló felkérések elől kitérni. Ezt látom egy jóval későbbi eseménynél is. Jakab olyan szinten mozog, amihez szerintem kevés. Nehéz lett volna az egyetemi közegnek kiigazítást kérnie? A Szent István Egyetem követei voltak Budai és Jakab? A kormányéi? A kései MaGGosz-éi? Jakab István a bősz atyafit játszotta a politika színpadán (40. kép). 2013-ban Budai Gyula jogásszal mentek a Szent István Egyetem Csíkszeredára kihelyezett MSc-szakát üdvözölni. Kit képviseltek ők ott ketten, mennyiben a hazai egyetemi agrárképzés része ez a két úr? Szerintem közük nem volt hozzá, csak eljátszották. Pontosabban Budai Gyula akkor még a Vidékfejlesztési Minisztérium Ángyán-utód államtitkára (de a K+F+I, már Czerván György alá tartozott) éppen, és a tárcának a hazai agráregyetemi képzéshez semmi köze nem volt. Csak a szakmunkásképzés tartozott a minisztériumra. Budai magával vitte Jakabot. Legalább egy állattenyésztő legyen vele, ha valami olyasmi szóba kerül?

Nem nyaggatom tovább a sajtót, mert világos, hogy a baloldali újságírók a Fidesz és MIÉP politikai jelenlétét emelték ki. Nem tagadható ez ma már, bizonyította a Magosz választási szövetsége a Fidesz-szel, és Jakab István mai politizálása. Tanka Endre viszont, aki több MIÉP-es szakmai rendezvényre szervezett be engem akkortájt előadónak (kémiai és genetikai biztonságról beszéltem), az MSzP hibás mezőgazdaság-politikáját mutatta fel, ami a vidék Magyarországának pusztulását vetítette előre. Erről a hazai földügyek Orbán-kormányok alatti alakulása bizonyította, hogy pártfüggetlen előjelről volt szó, hiszen a nagyüzemek kifejezett előnyökhöz juttatása mind ez idáig töretlen. Ángyán József éppen emiatt távozott az orbáni politikából, és itt citált beszéde ma is időszerű, mai elhangzásakor a Fidesz-KDNP érezhetné magát sarokba szorítva. A múlt egyben a mai jelen is. Indok nélküli tehát a csodálkozásunk Ángyán József és Bagi Béla kiradírozása miatt a 2005-ös gazdatüntetés történetéből, amely éppen a 2020-as gazdabálon vált teljesen világossá. Az amatőrök sakkjátszmáiban is vannak jól felismerhető rutinok.

Miért írom ezt? Nos, azért, mert a mai Magosz honlapján hét dokumentumot találunk, és ezek mindegyike Jakab István kiemelkedő szerepéről szól a 2005-ös gazdatüntetésen. Bagi Béla nevével jelzett nyilvános dokumentumot egyet sem találok. Ángyán József neve a hét dokumentumból egyszer fordul elő. Jakab neve mellett előfordulnak viszont aláíró társszervezők, akik meghatározó szerepéről sokat máig nem tudunk. A 2005-ös eseményeket a Magosz dominálta. A nagygyűlések beszédeit sem találjuk itt, pedig ha valamire emlékszünk, akkor Ángyán József beszédeire mindenképpen. Megtalálhatjuk viszont Jakab István fentebb idézett dabasi beszédét. Ez lenne az origó? Nos, nem akarom a nyilvánvaló kivételt ragozni, de több Jakab beszédet is hallgatva azt mondhatom, hogy ő sohasem volt vagy lesz a bravúros szónoklatok embere. Azt mondják tanulható ez, de szerintem születni kell rá.

40.kép: Jakab István a 2013-as csíkszeredai agrárképzés templomi üdvözlésekor (forrás)

A 2005. február 22-ei Kossuth téri Nagygyűlés napjára már az első hullámban 900 körüli traktor érkezett vagy útban volt Budapest felé. Ezen a napon Nagy Sándor (…hazudni nem szabad – Deák Ferenc), Ángyán József (A víz szalad, a kő marad – Wass Albert – szövegrészletek: lásd szürkével kiemelt írásunk), Székely Gábor (Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!), Hevesi István fiatal gazda (Magyar vagyok, magyarnak születtem – Beatrice), Jakab István (a Petíció felolvasása), Tamás Károly (Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen – Széchenyi István) és Ónodiné Demeter Éva (Hajdú-Bét Zrt. károsult) szólaltak meg. Két országból érkezett vendégszónok: Paul Nicholson (az Európai Családi Gazdálkodók Szövetségének baszk elnöke) és Bottka Pál (Szlovákiai Földtulajdonosok Országos Szövetségének elnöke). Az előadások szüneteit szavalatok (Sinkovits-Vitay András) és dalok (Szabó Csilla és Maczkó Mária) színesítették. Pörzse Sándor (2007-ben a Magyar Gárda egyik alapító tagja, 2010-ben a Jobbik egyéni képviselőjelöltje, majd a párt listájáról bekerült képviselője) műsorvezetőként működött közre. A téren kétségtelenül megjelentek MIÉP-hez és Jobbikhoz kapcsolható jelképek; Schuster Lórit (egykori P. mobil → Perpetuum Mobile) is lencsevégre kapták. A térre szabad volt a bejárás, és öltözködési előírások sem voltak. Bagi Béla vezetésével a gazdatüntetés szervezőinek a szélsőségek távoltartása – ezt kvázi meg is követelték tőlük – nagyon jól sikerült.

2005. február 26-ai nagygyűlésen a szakmai szereplők azonosak voltak, de már Bagi Béla vezette le. Új szereplő ekkor fiatal gazdaként Kis Miklós Zsolt volt, később a 3. Orbán-kormány Miniszterelnökségének 2019. december 6-ig agrár-vidékfejlesztési államtitkára, akit ma Jakab István utódjaként emlegetnek. A gazdák képviselőjeként Ozgyin Mihály (Hódmezővásárhely) szólalt fel. Külföldiek már nem érkeztek (róluk Varga Géza mesélt), szolidáris újak †Karátson Gábor (ex-Duna-Kör, akkor még Védegylet, ahonnan 2008-ban lépett ki) és Náray-Szabó Gábor (a Professzorok Batthyány Körének elnöke) voltak. Az egyetlen kultúrfelelős Szabó Csilla maradt, aki Hajrá Magyarország! felkiáltással búcsúztatta ezt a rendezvényt, amit mára orbáni elköszönésként szoktunk meg.

Részletek Ángyán József 2005. február 22-ei Kossuth téri beszédéből
[…] Leépítik azt a minőség-ellenőrzési rendszert, ami az egyetlen eszközünk arra, hogy visszatartsuk azokat a szemét árukat, amelyek beözönlenek Magyarországra. Megszüntetik a kiszolgáló hálózatot, ami segítséget adhatna nektek […] Kiszolgáló és segítő hálózatok nélkül, szaktanácsadás nélkül, a falugazdász hálózat, a Regionális Vidékfejlesztési Központ, a laborhálózat felszámolásával. S ez nem elég, mert el kell benneteket a továbbiakban is keseríteni. Lejárató propaganda folyik ellenetek az országban. Nagyon szomorú, hogy ezt éppen az agrártárca irányítja.
Szanyi Tibor azt mondja, hogy itt 80-100 ezer embernek lesz helye. Az elkeserítés részeként. A többit intézze el a szociálpolitika. Magda Sándor azt mondja – ahogy hallhattuk –, hogy 500 hektár alatt nincs is élet, a többiek hagyják el a terepet. Az agrár-kerekasztal, barátaim, – mert a kormány nincs egyedül ezzel – azt mondja: 80-100 ezer életképes egység lesz, a többi több százezer hagyja el a terepet. És tudjátok, mit írt a márciusi kormány-előterjesztés, ami az agrárhelyzettel foglalkozott? […] Tudjátok, mire van szükség szerinte? Hangulatjavító intézkedésekre. Sört és virslit a népnek! […] Kommunikációs stratégián dolgoznak, hogy miként magyarázzák meg nektek ezt az egészet. Befelé szembe fordít benneteket a várossal és a társadalommal, de kifelé lejárat benneteket.
Nem tudom, hogy tudjátok-e, amikor a vidékfejlesztési terv forrásainak átcsoportosítását kérte, mi volt a fő indoka? A magyar gazda úgy is alkalmatlan arra, hogy megfeleljen ezeknek a szabályoknak. Nem lesz képes igénybe venni ezeket a pénzeket. Jobb, ha elveszik tőle. Barátaim, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tudjátok, mit mondott arra, aki külföldön rossz hírét kelti az országnak? Az hazaáruló. Barátaim, ajánljuk figyelmébe azt az előterjesztést, amit Brüsszelbe küldött ki az ő kormánya, amiben azt írta, hogy a magyar gazda alkalmatlan arra, hogy megfeleljen […] Barátaim, ez nem véletlen. Ez nem dilettantizmus. Másról szól ez a történet. Valami elképesztő módon szembesülünk itt azzal, amit modern kétpártiságnak neveznek a világban. Az egyik oldalon, tudjátok, kik állnak? A globális tőke. És a másik oldalon álltok ti, a helyi közösségek. Elképesztő módon ütközik össze a tőke érdeke a helyi közösségek érdekeivel. Barátaim, itt a földetekről van szó. A földetekre vetettek szemet. Tudjátok, hogy ez a nemzeti vagyonnak a 25%-a? Tudjátok, hogy már mindent széthordtak ebben az országban? A föld azonban még egyes embereknél van. Össze kéne szedni?! Kísértetiesen hasonlít ez a helyzet arra, amit 90 évvel ezelőtt Ady Endre írt. Tudjátok, mit írt? »Seregesen senkik jönnek/ Megrabolnak, elköszönnek/ Gúnnyal, szabadon«. Ez történik velünk. Barátaim, az nem képzelgés, hogy a földetekről van szó. Az élet alapjáról van szó. […] Van Magyarországon egy olyan program, amit úgy hív ez a kormány, hogy földért életjáradékot. De tudjátok-e, hogy van egy másik európai program, amit úgy hívnak, hogy korai nyugdíjazás? […] Korai nyugdíjazás esetén egy ajándékozási vagy adásvételi szerződést kell felmutatni, ha betöltötted az 55-éves korodat, amiben az szerepel, hogy aki átveszi, az 40 év alatti, és vállalja, hogy 10 évig tovább viszi ezt a gazdaságot […]  Családon belül a fiának vagy a vejének adja tovább az, aki befejezi a gazdálkodást. A folytonosságról van szó, a családok megerősítéséről. És utána ott van a fiatal gazdák támogatása, ami új lendületet ad a gazdaságnak. Mi csinál a földért életjáradékot program? Add ide a földed, kapsz életjáradékot! Könyöradomány! Megszabadítani téged a földedtől, ez a lényeg! […]
Ebből Dél-Amerika rajzolódik ki, banánköztársaság, a maga tőkés nagybirtokaival, a tömegtermelő, monokultúrás gazdálkodásával, a bérmunkásokkal, akiket majd közületek válogatnak ki […] A többieknek menekülési utakat akar a kormány – ahogy hallottuk –, a szociálpolitikára bízza őket, kapjanak munkanélküli segélyt, és hangulatjavító intézkedésekre lesz valószínűleg szükség.
De a város sem jár jobban ezzel. Mutatja ezt Dél-Amerika: bádogvárosok, gettók, nyomornegyedek alakulnak ki a vidékről, a földről elűzött gazdákból, akik azt gondolják, hogy itt, a városban majd munkát találnak. Nem fognak munkát találni!
Ezt akarjuk? Ezt akarja a magyar társadalom?
Más út is van előttünk, és valami biztatóval szeretném befejezni. Barátaim, a mi jövőnk a kis és közepes családi gazdaságokra épül, de hogy a versenyben meg tudjanak állni a piacon, minden eszközzel segíteni kell az összefogásukat. Kérlek benneteket, keressétek egymást! […] össze kell fognunk, hogy a piacon együtt meg tudjunk jelenni, fel tudjuk dolgozni a terményeinket, és akkor van jövőnk. A politikának ebben kell segítenie, hogy az összefogás, a piacra jutás megszülethessen […]
Nos, miniszter úr, az a fő bajunk, hogy nem a nép érdekében intézi az ország ügyeit. Barátaim, úrrá leszünk ezen a helyzeten! Van esélyünk! Felelősséggel mondom ezt nektek. Túl kell éljük ezt az időszakot, és egészen más időszak következik a magyar gazdákra és a magyar vidékre. Hagy idézzem most Wass Albert néhány csodálatos sorát: »A világ fölött őrködik a Rend/ s nem vész magja a nemes gabonának/ de híre sem lesz egykor a csalánnak;/ az idő lemarja a gyomokat./ A víz szalad, a kő marad,/ a kő marad.« Maradjunk meg a jövőnek. Építsünk egy más Magyarországot, mint amit nekünk szántak. Együtt: város és vidék.
ÁJ

Az utcai események radikalizálódása a tüntetések sajátossága hazánkban is. 2005-ben a tavaszi gazdatüntetésen azonban mégsem így történt. Utóbb, 2006. őszén, az 56-os eseményekre való emlékezéskor, önfegyelmezés híján, már szélsőjobboldali atrocitásokra került sor. Kétségtelenül a tüntetők provokáltak (41. kép), így a Károly körút és Deák tér környékén, s a mozgósított rendőrségi erők könnygáztámadása nem maradt el (42. kép). Bagi Béla és társai tehát 2005-ben kitűnő munkát végeztek.

41.kép: 2006. október 23-ai délelőtti álarcos felvonulás (Astoria – Deák tér), aminek délután rendőrségi könnygáztámadás vetett véget (Fotó: Darvas Béla)

Aiszóposz és az ember
Aiszóposz éppen hazafelé ballagott Kroiszos király delphoi palotájából (munkahelynek nevezte), ahol nap mint nap érték meglepetések. Hazafelé az úton (Hévnek hívta a lovát) meséken törte a fejét, de most gondolatban mégis máshol járt. Azért hívatta ide a király, mert hatott, és ezt igyekezett eltanulni tőle. Az udvari népek azonban nem igazán kedvelték, afféle Pierrot-nak gondolták, akinek minden mondata zavarba ejtő. Tanmeséire a lüd király mégis vevő volt. Zsír – mondta néha, és széles kedvében odavetett pár aranyat. Fogait mutogató oroszlán és magát megadó bika volt rajtuk. A dinnyecsőszre emlékeztető udvari tanácsadó azonban egy nap azzal állt elő, hogy minden mutatványosnak be kell szolgáltatnia jussának ötödét neki, ahogy a rejtőzködő főtanácsadóval megbeszélte. Így volt ez más kiskirályok udvarában is – mondta, még ott is, ahol azt mondták, hogy másként van. A summát majd az udvari mosolybrigád kapja – mondta a megbízott –, aki az adekvát hangulatot a manézsban megteremti. Ha megkapja a jussát, akkor tapsol és sipkát dobál; ha nem kap semmit, akkor unatkozva böfög és altesti hangokkal szolgál. Perkáltak is az érintettek, és a szerződést is aláírták. Már aki. Aiszóposz hiába gondolta úgy, hogy az ő teljesítményéhez nem kell tettetett csodálat. Ki a folyosón dugta a dinnyecsőszre emlékeztető tanácsadó zsebébe az erszényt, ki átutalt (a szolgája vitte az ötödöt). Egy nap aztán Aiszóposz – próbaként – karcolt három kis kört az arany gömbölyű élére. Alig láthatót (süti mondta rá, de ezt senki sem értette akkortájt), és kiderült, hogy a dinnyecsőszre emlékeztető udvari tanácsadó azzal fizette ki az egyik emberét. Kérdezte aztán az udvari mosolybrigád egy alig mosolygó tagját is, és kiderült, hogy nincs is ilyen megbízatásuk; akkor ámuldoznak, amikor kedvük tartja.
Aznap a palotából hazafelé vezető úton Aiszóposz a történetével nem tudott megbirkózni; nem ismert állatot, akire rászabhatta volna. Viszont a völgyön átkelve, ahonnan már megint volt térerő (kürttávolságnak mondta) a saját jövőjéről látott jelenést, amikor varázsütésre ráun meséire az adekvát hangulatért felelős mosolybrigád, és az utódjául előléptetett dinnyecsőszre emlékeztető udvari tanácsadó azt híreszteli róla, hogy alapos szellőztetést és tisztasági festést kellett távozása után az öltözőjében elrendelni. A rejtőzködő főtanácsadót nem látta a jelenésben, talán az akkor kapott feltölthető glóriájának (a hongkongi király küldött egy ládával) szemrevételezésével volt elfoglalva.
Mindezek ellenére – úgy látom – most nem keletkezett itt semmiféle tanulság, amit a nép tovább énekelhetne. Most ezért nincs is vers, csak próza. Úgy sejtem azért, hogy Aiszóposz a ház kapujánál látta még a fáklya körül keringő rovarokat. Nem jutott eszébe akkor a fénycsapda.
Darvas Béla

42.kép: 2006. október 23-ai készenléti egység a Tőzsdepalotánál (Fotó: Darvas Béla)

*

Az előző rész elérhetősége az Átlátszón található.

A teljes sorozat elérhetősége: Darvas Béla honlapján is olvasható.

Ps. Németh Imre, a gazdatüntetés idején agrárminiszter, bejelentette, hogy hozzá szándékozik szólni a 2005-ös gazdatüntetés-cikksorozathoz. Ezt több részben teheti meg, és hasonló feltételek mellett, mint az eddigi megszólalók. A tizedik rész után tehát nem ér véget a történet, hanem hozzászólással folytatódik.

(folytatása következik)

Darvas Béla