Bezárás
Gazdatüntetés

Volt egyszer egy gazdatüntetés – Kajner Péter, a gazdák irodavezetője

(Gazdatüntetés No5)

A gazdatüntetés nagyon sok szereplője még egy ilyen monstre cikksorozat után is rejtve marad. A gazdák és gazdacsaládok felsorolását terveztem ugyan, de annak idején retorziótól tartottak, és az összeírásuktól is vonakodtak. Képeken látható közülük nagyon sok, de megnevezni már nem tudjuk őket. Az is egyfajta kérdés, hogy sok ember van olyan, akire a részvevők még emlékeznek, de a képekre valahogyan nem kerültek rá. Végül vannak olyanok, akik a tárgyalási képeken folyamatosan jelen vannak ugyan, de a tárgyalók egyetlen érdemi megjegyzésükre sem emlékeznek. Szóval az történt, mint minden nagy eseményen. Vannak, akik elhúznak a kamera elől (szürke eminenciások), és vannak, akik később előhozakodnak az érdemeikkel (megélhetési érdemesülők). Szerintem ritka dolog, hogy olyan vall, aki az adminisztrációt kézben tartotta. Most Kajner Péter (címkép) közgazdászt kérdezem.

Kitől értesültél a gazdatüntetésről?

Kajner Péter: A Védegylet munkatársaként részt vettem több környezet- és természetvédő civilszervezet együttműködésében, akik azért dolgoztak, hogy a fenntartható mezőgazdaság, a vidékfejlesztés teret nyerjen Magyarországon. 2004 decemberére a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) már harmadszor futott neki annak, hogy az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) támogatásokat átcsoportosítsák. A források negyven százalékát elvonták volna, annak ellenére, hogy abban az évben a gazdálkodók a rendelkezésre álló keret duplájára adtak be támogatási igényt.

A 2004-es év az érintett környezetvédelmi civilhálózat számára nagyrészt arról szólt, hogy a sajtó tájékoztatásával, szakértői anyagokkal, nyílt levelekkel, tiltakozással próbáltuk megakadályozni azt, hogy a magyar mezőgazdaság fenntartható pályára állítását segítő forrásokat elvegyék. E munka nagyban támaszkodott Ángyán József elemzéseire, szakmai anyagaira, aki a Védegylet vezetőségi tagja is volt akkoriban. A környezetvédelmi civilszervezetek 2004 decemberében kiadott nyilatkozatát a Magosz is aláírta. Bagi Béla alelnök felemelte a szavát az agrár-környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési pénzek elvonása ellen. Minden tiltakozás azonban hiábavaló volt, az FVM botrányos körülmények között átnyomta és kiküldte Brüsszelbe az átcsoportosítási javaslatot. Amikor Bagi Béla jelezte, hogy gazdatüntetés készül, azonnal jelentkeztem szervezőnek (23.kép).

Milyen előkészítése volt a tüntetésnek?

KP: A Védegylet aktivistájaként, külsősként csöppentem bele a főként a Magosz által irányított szervezkedésbe. Részt vettem több előkészítő találkozón és a 2005 februári dabasi kongresszuson is. Korán megtörtént a feladatok felosztása; kisebb csoportokban ment a szervezés. A nagygyűlések szervezésének, a traktormozgások előkészítésének, a nagysátorban tartandó programoknak, a jogi ügyintézésnek, az eszközök helyszínre juttatásának, a budapestiekkel való kapcsolattartásnak, a sajtó tájékoztatásának is külön felelősei voltak. Az erőforrások korlátozottak voltak, sokszor irdatlan nagy terhelés jutott egy-egy emberre. Nem csak a Magosz központi vezetése, de a megyei elnökök is nagy szerepet játszottak az előkészítésben, amibe a demonstráló társszervezetek is bekapcsolódtak.

Én a nagysátor programjainak szervezésében, a Kossuth téri nagygyűlések egyes szereplőinek felkérésében vettem részt, valamint a civil és társadalmi támogató nyilatkozatok előkészítését végeztem. Sajtóközleményekkel, a Védegylet, illetve a Magosz honlapjára kitett hírekkel tudósítottunk a történésekről a gazdatüntetés előtt, alatt és után. A gazdatüntetésbe tehát szervezőként kerültem bele, így a demonstráció előtt és első napjaiban az időm nagy részét a Kossuth vagy a Felvonulási téren töltöttem. Talán a második napon hívott telefonon Ángyán József és behívott a tárgyalódelegációba. Onnantól napközben a tárgyalásokon ültem, jegyzőkönyvet írtam, dokumentumokat szerkesztettem. Este kimentem a Gazdák terére és a napi történéseket foglaltam össze a honlapokra, sajtóközleményeket írtam, előkészítettem a tárgyalási anyagokat másnapra. Így a folyamatok elég széles körét átláttam.

23.kép: Bagi Béla és Kajner Péter a nagysátorban (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Kik voltak szerinted a kulcsszereplők a tárgyalóasztalnál?

KP: A demonstráló szervezetek a követeléseiket először egy 2005. február 18-án elfogadott, 13 pontos petícióban fogalmazták meg. A petíció átadása után világossá vált, hogy a tárgyalásokhoz ennél több konkrétumra van szükség. A Németh Imre vezette FVM egy 18-pontos megállapodástervezetet adott vissza 2005. február 27-én a tüntetőknek. Ezt az Országos Gazdademonstrációs Bizottság az összes szervezet szakértőinek bevonásával, éjszakába nyúló munkával kibővítette, pontosította, amennyire csak lehetett. Végül, egy tíz fejezetből és 53 pontból álló megállapodás tervezetet adtak át az FVM-nek, ami a tárgyalás alapját képezte. A fejezetek lefedték az összes, a résztvevő szervezetek által sérelmesnek tartott agrár- és vidékpolitikai témát (a 2004-es megállapodás rendezése; területalapú támogatások; vidékfejlesztés – NVT, AVOP, SAPARD, gabonaintervenció, élelmiszer-biztonság területei; szervezeti, intézményi és jogi keretek; családi gazdálkodók, őstermelők helyzete; adósságkonszolidáció; adó- és pénzügyek; egyebek). Ahhoz, hogy a részletes követeléseket tárgyalni lehessen, három szakértői bizottság alakult. A gazdák részéről ezeket a következő személyek vezették: agrártermelés – Nagy Sándor (MAÉT), vidékfejlesztés – Ángyán József (Magosz szakértő), támogatási és szabályozási ügyek – Székely Gábor (Magosz). A főtárgyaló Jakab István (Magosz) volt. A vidékfejlesztési ügyeknél, amelyekre közelebbről ráláttam – a plenáris ülések mellett ebben a munkacsoportban vettem részt (24. kép) – fontosnak láttam Ács Sándorné Éva szerepét is, aki egyébként több száz történelmi jelentőségű képet készített. A szövetkezeti témáknál Szeremley Béla és Szabó Zoltán voltak a fő szakértők.

Mi volt Jakab István érdeme?

KP: Számomra lenyűgöző volt, hogy egy lényegében az egész országra kiterjedő demonstráció, óriási feszültség, sok szálon futó folyamat, kiélezett tárgyalások ellenére ez a gazdademonstráció nem hullott szét, nem fordult szélsőségekbe, és eredményes tudott lenni. Ehhez rengeteg ember közös munkájára, hitére, tudására volt szükség. Úgy láttam, hogy Jakab István volt az a központi szereplő, akinél összefutottak a szálak. Főtárgyalóként át kellett látnia a szakmai, szakpolitikai kérdéseket, kapcsolatot tartott a Gazdák terén állomásozó emberekkel, ügyelnie kellett arra, hogy az indulatok ne szabaduljanak el, de azért ne is lankadjon a gazdák lelkesedése. Ez utóbbiban természetesen meghatározó szerepe volt a Gazdák tere felelősének, Péter Mihálynak és az országos szervezésért felelős Bagi Bélának, de voltak pillanatok, amikor Jakab István szavára nyugodtak le a kedélyek. Óriási dolognak tartottam, hogy Jakab szinte minden este, amikor lehetett, tájékoztatót tartott a napközben feszültségben várakozó gazdáknak a nagysátorban. Ebben segítették a munkacsoportok vezetői is, főként Ángyán József. Ettől volt olyan érzése az embernek, hogy ez egy valódi, alulról szerveződő, demokratikus megmozdulás.

Kik voltak a tárgyalópartnerek?

KP: A tárgyalásokban népes szakértői gárda vett részt a minisztériumból. A három munkacsoportot az FVM részéről Folláth Györgyné, Fehér István és Berczi Norbert helyettes államtitkárok vezették. A főtárgyaló Benedek Fülöp volt, de plenáris üléseken részt vett Németh Imre miniszter is.

24.kép: Kajner Péter az egyeztetésen (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Mi volt az elért tárgyalási eredmény, és mi lett annak a gyakorlati haszna?

KP: A gazdatüntetés hatására a kormány felgyorsította a támogatások kifizetését, számon kérhető határidőket állapított meg. A Megállapodásban foglaltak a tüntetést kiváltó, 2004-eshez hasonló megengedhetetlen intézményi csúszásoknak szabtak végre határt. A Nemzeti Vidékfejlesztési Tervből történő átcsoportosítást a tárca 14-ről 10 milliárd forintra csökkentette, melyből csak 2 milliárd érinthette az agrár-környezetvédelmet. Több kérdésben a tárca vállalta, hogy érdemi párbeszédet fog folytatni az érdekképviseletekkel. Az állattartók 10 milliárd forint pluszforráshoz jutottak 2005-ben. A 2005-ös költségvetés a baromfi- és sertéstenyésztőknek egyébként semmilyen forrást nem tervezett juttatni. A Megállapodás megállította a falugazdász-hálózat szétverését (amit a 90-es években még Bagi Béla indított útjára) és a gazdákat segítő intézményrendszereket átláthatóbbá tette. A 39 pontból álló Megállapodás – bár számos ponton csak távolról hasonlított arra, amit a gazdák el akartak érni – rengeteg részproblémára kínált megoldást. Úgy tűnt, esélyt ad arra, hogy a folyamatos vidékleépítés megállítható legyen.

Mi nevezhető visszautasított követelésnek?

KP: A Megállapodás számos kompromisszumot tartalmazott. Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések szintjét arányosították (megemelték például az ökológiai gazdálkodás támogatását), de nem sikerült a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet érintő forráselvonást (átcsoportosítást) visszavonatni, csak mérsékelni. Egyes becslések szerint sikerült 2,5 milliárd forint pluszforrást bevonni az agráriumba, de közben vagy 100 milliárd hiányzott. A gazdák nagy részét a vidékfejlesztési támogatásokból kizáró életképességi határokat csak minimálisan csökkentették. A szövetkezetek támogathatóságának alsó határa csak alig csökkent, így továbbra is a nagy, tőkéstársaságokra hasonlító szövetkezetek juthattak támogatáshoz. Összességében, tehát az EU-csatlakozás évét jellemző intézményi káosz enyhült, a támogatáskifizetések végeláthatatlan csúszásának az FVM a tüntetések hatására végre határt szabott. Az alábbi, szürkével kiemelt keretben a minisztérium és az aláíró gazdaszervezetek között, 2005. november 17-én, a Megállapodás teljesítéséről folytatott egyeztetés eredményei láthatók, ami világosan mutatja a teljesülési hiányokat. A 39 pontból 15 nem teljesült (36%), míg 8 (21%) folyamatban volt. A gazdaszervezetek szerint a Megállapodás fele sem vált valósággá 2005 év végéig.

Gazdaszervezetek szerinti leltár 2005. november 17-én – Mi nem történt meg?
– 4. A Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT-t) érintő, 2004 évi átcsoportosítás → A teljesítése szellemiségében nem történt meg.
– 5. SAPARD, AKG kifizetések felgyorsítása → Teljesítése nem történt meg.
– 6. 2004-2005 évi AKG keretek összevonása → Nem úgy történt meg, ahogy a gazdák gondolták.
– 7. Korai nyugdíj → Teljesítése valójában nem történt meg.
– 8. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) gabonatárolók → Teljesítése nem történt meg.
– 9. Félig önellátó gazdaságok pályázatnál a minimális mérete egy EUME, AVOP-nál négy EUME → Teljesítése szándékoltan nem történt meg.
– 10. AKG degresszivitás → Teljesítése nem történt meg.
– 12. Technikai segítségnyújtás a pályázatoknál → Teljesítése nem történt meg.
– 13. Termelői Csoportok ügye → Teljesítése formailag történt meg, a tényleges végrehajtás szövetkezetellenes.
– 14. Erdőtelepítési támogatás → Teljesítése nem történt meg; NVT 2007–2013 tervezése → Teljesítése nem történt meg.
– 15. FÖVÉT, NVT, AVOP Monitoring Bizottság átalakítása → Teljesítése formálisan történt meg.
– 29. Hernád-völgyi gazdák kártérítése → Teljesítése nem történt meg, mert a tárca előterjesztését a kormány elutasította.
– 31. Sertés-, baromfi ágazat támogatás → Teljesítése nem folyamatos.
– 36. Zöld rendszám → A kiadott rendelet jogértelmezése megyénként nem egységes.
KP

Mit látsz a gazdatüntetés eredményének 15 év távlatából?

KP: A magam részéről három fő eredményt látok. Az első az erkölcsi győzelem. A demonstráció három hete alatt a gazdák szerintem méltósággal és határozottan reagáltak minden sértésre, ami a kormányoldal részéről őket érte. Az országos demonstráció vezetői végig kézben tartották az eseményeket, nem szabadultak el az indulatok, a provokátorokat folyamatosan kiszűrték, ha kellett, elhatárolódtak tőlük. A második, hogy példát mutattak az országnak, hogy létezhet Magyarországon értelmes és erős érdekképviselet. A politikai acsarkodás, illetve apátia légkörében a gazdák kézbe tudták venni sorsukat, és kiálltak az igazukért. A harmadik eredmény, a Megállapodásban foglaltak. Ez csak részben teljesítette a petícióban kérteket, kompromisszumokra kényszerültek a gazdák, de a Megállapodás összességében mégis győzelemként volt értékelhető.

Mi csúszott félre a következő évtizedben?

KP: Az agrárpolitika fő vonulata az elért részeredmények ellenére később sem változott. A Megállapodásban foglaltak szellemét és betűjét sértve az agrár-környezetgazdálkodást 2006-ig jelentős forráscsökkentés érte. 2005-től annyi változott a hozzáállásban, hogy az agrár-környezetgazdálkodási pénzek már nem olyan doboz volt, amibe időnként bele lehet nyúlni, és áttenni belőle az intenzív gazdálkodásra vagy más célokra. Magát az AKG feltételrendszerét és forráskereteit alakították úgy, hogy a kifizetések túlnyomó többsége a konvencionálistól alig eltérő szántóföldi termesztéshez került, tehát minimális környezetvédelmi haszonnal járó programokra jutott. Az Érzékeny Természeti Területek, Magas Természeti Értékű Területek, zonális természetvédelmi programok – amik az agrár-környezetgazdálkodás kulcsfontosságú elemei lennének – 2004 óta gyakorlatilag a forráselosztás veszteseinek tekinthetők. A jelentős kiterjedésű természetvédelmi területeket kezelő nemzeti parkokat 2016-ban kizárták az AKG támogatások lehívásának lehetőségéből. Mindeközben elemzések bizonyítják, hogy az intenzív mezőgazdaság az EU-csatlakozás óta hatalmas pusztítást végzett a mezőgazdasági területek biodiverzitásában, környezeti állapotában. Óriási ütemben veszítjük el talajaink termőképességét, valamint élővizeinket nem hasznosítjuk az aszály kezelésére. A klímaváltozásra az intenzív mezőgazdaság nem tudott választ adni, pedig az ország területének nagyobb részét ez az ágazat hasznosítja. Az európai uniós Közös Agrárpolitika támogatások (beleértve a vidékfejlesztésre fordított pénzeket) túlnyomó többsége a nagyüzemekhez került a gazdatüntetés után is és kerül ma is.

25.kép: Kajner Péter a Gazdák terén (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Mi az, amit sajátosan csak te láthattál?

KP: Különleges helyzetben csatlakoztam a demonstrációhoz. Jóllehet korábban az agráriummal, gazdálkodókkal foglalkoztam a tájrehabilitáció kapcsán, mégis inkább környezetvédő civil voltam (25. kép). Már 2004-ben nyilvánvaló volt nekem, hogy a környezetvédelmi, vidékfejlesztési, tájgazdálkodási célok megvalósításában legfontosabb természetes szövetségeseink a gazdálkodók. Kézenfekvő volt, hogy a családi gazdálkodók ügyét felvállaló Magoszszal szorosabbra fűzzük az együttműködést, ezért is vettem részt a gazdatüntetésben. A Védegylet több más környezet-, természetvédő civilszervezettel a gazdatüntetés kezdetén Vidék és város közös sorson osztozik címmel szolidaritási nyilatkozatot adott ki. A demonstráció ideje alatt szórólapokon, honlapokon tájékoztattuk a budapestieket a tüntetés céljairól, menetéről. Olyan emberek számára próbáltuk megértetni a vidék problémáit, a gazdák gondjait, akik ezzel vajmi keveset foglalkoztak. Minden nap érezhető volt a jó szándék a Gazdák terén, ahova folyamatosan érkeztek a felajánlások, önkéntesek segítettek a helyszínen. Budapestről és környékéről rengetegen szállást is ajánlottak, habár a gazdák jó része a hideg ellenére is inkább a traktorjában aludt.

Mennyiben maradt aktuális a családi gazdaságok ügye?

KP: A gazdatüntetést követő években sem lett jobb a családi gazdaságok helyzete. Folytatódott a földkoncentráció, a gazdatársadalom elöregedése, és ezt látom ma is. 2010–2012 között reményt keltő folyamatok indultak meg. Kidolgozásra került Ángyán József, a vidékfejlesztési tárca parlamenti államtitkára vezetésével a Nemzeti Vidékstratégia. Ez végre olyan irányt tudott volna mutatni, amiben egyformán hangsúlyos a vidék természeti és társadalmi fejlődése és a környezeti állapot javítása. Mire a stratégia elkészült, az államtitkár a munkájának tartalmi ellehetetlenítése miatt lemondott. Mint államtitkárnak sem volt módja az elképzeléseinek megvalósítására. A kijelölt irányok megvalósítása bizonyos részterületeken elindult, azonban a koncepció egésze szép lassan elsüllyedt. Hatályon kívül ugyan nem helyezték, de ma már a honlapja sem él. Érdemes lenne ezt újra elővenni, mert az abban foglaltak nagy része ma is aktuális. Természeti erőforrásaink pusztulása, a biológiai változatosság csökkenése, a klímaváltozás egyre hangosabb jeleket adnak. A gazdasági globalizáció csak akkor működik, ha folyamatos összeköttetés lehetséges távoli földrészek között. Ez a COVID-19 világjárvány után már aligha fog úgy működni, mint eddig. Eljött a gazdasági lokalizáció ideje, aminek kulcsa az agráriumban a helyi, családi gazdaságok, a tájban élő emberek kezében van. A magyar gazdaság újraindításakor ezt kellene szem előtt tartani.

26.kép: Kajner Péter 2016-os előadása az Ökopolisznál (forrás)

2010-ben egy hetet töltöttem Ángyán József államtitkárságán, de a második napon már tudtam, hogy nem maradok ott. A munkatársak között téged is ott láttalak. Mennyi ideig dolgoztál ott és milyen tapasztalatokat szereztél?

KP: 2010 nyarától 2012 tavaszáig. Azért mentem be a minisztériumba, hogy azok a fenntarthatósági elvek és javasolt programok, melyek a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégiában később megjelentek, a gyakorlatba is átültethetők legyenek. De miközben a stratégia készült, folyamatosan harcot kellett folytatni a minisztérium nagyobbik részével, ami ezzel ellentétesen működött. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a cél, amiért bementem, nem fog teljesülni, akkor eljöttem.

Mostanában Lányi Andrással egyetemi továbbképzés szervezésében mutattad meg magad.

KP: Az ELTE Társadalomtudományi Karának Humánökológia mesterképzésén oktatom a fenntartható vidékfejlesztés nevű tárgyat, illetve kutatószemináriumokat vezetek. Ez lehetőséget ad arra, hogy a hallgatóknak beszéljek arról, hogy a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat hosszú távon miért zsákutca, és milyen lehetőségek, gyakorlati kezdeményezések vannak arra, hogy fenntartható pályára álljunk, a vidék új erőre kaphasson. Tapasztalatom szerint a humánökológia mesterképzést elkötelezett hallgatók végzik el, akik az itt tanultakat aztán a gyakorlatban is próbálják alkalmazni.

2005 őszén a Védegyletből kivált az Élőlánc Magyarországért, majd 2009-ben a Lehet Más a Politika. Nem szeretem szépíteni a dolgot, ez a két párt szerintem sohasem békélt meg egymással, és bár az LMP bejutott a parlamentbe, igazából nem vált sikeressé. Mi a véleményed a mai Védegyletről?

KP: Amikor 2005 tavaszán hazajöttem a gazdatüntetésről, azt láttam, hogy a Védegylet, addigi szellemi otthonom lángokban áll, amit nem is értettem, hiszen a konfliktusok a megelőző három hétben eszkalálódtak; ráadásul úgy tűnt, hogy a Sólyom László köztársasági elnökké választásáért indított kampányunk is sikeres lesz. A konfliktusokat azonban nem sikerült megoldanunk, ezért elhagytam a Védegyletet és a következő években távolságot tartottam az egyesülettől. Ez a feszültség mára megszűnt.

Mennyire látod sikeresnek a hazai környezetvédelmi civilszervezetek (26. kép) tevékenységét?

KP: Az elmúlt évtizedben nem csak a Védegylet, hanem a természet- és környezetvédelmi szervezetek többsége a forráshiány és a jogszabályi korlátozások miatt meggyengült. Mindazonáltal, a felmérések azt mutatják, hogy a közvélemény szemében hitelesek maradtak, sőt a tavalyi évben a klímaváltozás, környezetvédelmi témák felé irányult a közfigyelem. Korábban számos témában tudtuk formálni a társadalom szemléletét és a jövőben erre szerintem egyre nagyobb szükség lesz.

Ha ma és neked kellene leltárt készíteni, akkor mennyi lenne a nem teljesült ígéretek aránya?

KP: A gazdatüntetés eredményei nem csak a Megállapodásban foglaltak megvalósításán mérhetők, és a követelések nem is egyforma súlyúak voltak, így a számszerűsítés szerintem félrevezető. Ha ezzel mégis megpróbálkozunk, akkor talán az ígéretek harmadára tenném azt, ami betű szerint nem valósult meg.

DB: A társadalmat megmozgató sikeres akciók mindig több szálon futnak. A Kajner Péterrel készített interjú engem arról győzött meg, hogy a civilszervezetek a gazdatüntetést összekötötték az élhetőbb világ megvalósítására irányuló terveikkel, amelynek egyik kulcsszava a fenntarthatóság. A Fidesz-KDNP ellenzéki szerepében – 2010-ig – még a mezőgazdasági géntechnológia-ellenességet meglovagolta. A fenntarthatóságra vonatkozó remények azonban a környezetvédelmi tárca megszüntetésével mindjárt a kezdetnél elvesztek. Illés Zoltán államtitkársága akaratlanul is asszisztált a végleges leépítéshez. A MaGGosz irányító szerepe lassan a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarához (NAK) került át, amely Nagy István miniszterré választásával 2018-ban, előzmények nélkül a mezőgazdasági géntechnológiát pártoló szereppel lepte meg a hazai gazdákat. Ezt személyesen is tapasztalhattam a NAK elnökségi ülésén, amelyen Győrffy Balázs elnökölt. A GMO-Kerekasztalt ebben a légkörben feloszlattam, nem kívántam asszisztálni a pálforduláshoz. Ma ezen a területen bármi megtörténhet; nincs szakmai védőháló. Az, hogy Nagy István/Győrffy Balázs nem tette Magyarországot az EU pro-GMO-lobbijának egyik vezetőjévé az Európai Bíróság (Curia) döntése akadályozta csak meg. A környezetvédelmi vonalat tekintve Jakab István (a jelzett elnökségi ülésen a pulpituson tanácstalanul ült, és jobbára szava sem volt) már a kezdetektől nem hiteles szereplő. Ángyán József volt az.

*

Az előző rész elérhetősége az Átlátszón található.

A teljes sorozat elérhetősége: Darvas Béla honlapján.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom