(Gazdatüntetés N^o4)

A cikksorozat készítésének technikájáról írok most pár szót. Egy tucat közös kérdés, majd írásbeli válaszok után személyre szabott kérdéseket tettem fel ebben a négyes interjúban. A szöveg tartalma tehát a megszólaló szándékával megegyező, szerzője a megszólaló. A válaszok szigorú szerkesztőségi eljáráson (tartalmi, nyelvi, jogi) mentek át. A közös kérdések közül bármelyik passzolható volt, hiszen a később megszólaló helyett valaki már pontosan megadhatta a választ. Ismétlést nem hagytam meg a tartalomban, és mint szerkesztő, kerültem a közpolitikába való keveredést. A gazdatüntetés napjai alatt Ács Sándorné Éva közel 400 képet készített, amelyeket a rendelkezésemre bocsátott. Ma már bárki megtekintheti ezeket. Többnyire ezek képezik a képanyagunk alapjait, de igyekeztem más, korabeli fotókhoz is hozzáférni. Törvényszerű, hogy ilyenkor a fotósról, Ácsnéról van a legkevesebb képünk. A címképnek egy 2013-ben készült képet választottam, amely nyolc évvel a gazdatüntetés után készült, amikor a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság gyakorlatilag megsemmisült. A mai napig per sújtotta terület a kishantosi földvesztésünk, amelyben nem minden bírósági eljárás zárult még le – mondja Ácsné.

Kitől értesültél a gazdatüntetésről?

Ács Sándorné Éva: Mint Pilátus a Credóba, úgy csöppentem a gazdatüntetés tárgyaló delegációjába. A Magosznak nem voltam tagja, sőt nem is ismertem a tevékenységüket részletesen. Az MTv Híradójából értesültem a gazdatüntetésről, és – mivel az EU-támogatások elmaradása a kishantosi biogazdaságot is érzékenyen érintette – egy csapat mezőfalvi gazdával útnak indultunk Budapestre. Ott voltam a Felvonulás téri nagysátorban (17. kép), amikor Ángyán József bejelentette azt, hogy mégis elindulnak a tárgyalások a tüntető gazdák és a minisztérium között. Egyszer csak csöngött a mobilom, Ángyán József hívott, aki a beszéde alatt látta, hogy ott vagyok a hallgatók között. Megkért, hogy vegyek részt a tárgyaló delegáció vidékfejlesztési csoportjának munkájában. Mivel a kishantosi projekt tudományos hátterét részben ő és intézetének munkatársai biztosították, előzetesen sokat gondolkoztunk közösen a fenntartható vidékfejlesztés útjairól. Így nem mondhattam mást, csak igent. A végső döntés előtt felhívtam a férjemet, aki támogatta, hogy elvállaljam a feladatot. A Zsil utcai tárgyalóteremben Ángyán Józsefen kívül akkor még senkit sem ismertem, és kezdetét vette egy háromhetes fantasztikus kaland, melyhez foghatót korábban elképzelni sem tudtam. Három hétig haza sem mentem, a ruháimat is úgy hozták utánam.

Milyen előkészítése volt a tüntetésnek?

ÁSÉ: Megkérdeztem erről az egyik főszervezőt, Bagi Bélát: hogyan tudta elérni, hogy ezer traktor feljöjjön Budapestre? Annyit mondott mosolyogva, hogy nem volt sokkal nehezebb, mint egy aratási kampánymunka megszervezése.

17.kép: A Felvonulás téri nagysátor (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Kik voltak szerinted a kulcsszereplők a tárgyalóasztalnál?

ÁSÉ: A tárgyalásokat Jakab István és Ángyán József vezették. Ők voltak a kulcsszereplők. Ángyán József hihetetlen nagy tudása meghatározó volt a gazdatüntetés sikerében. Volt olyan pillanat, amikor egy kulcsfontosságú témában nem akart engedni a miniszter. Ekkor Ángyán tanár úr lenyúlt a széke mellett lévő aktatáskájába, és előhúzott egy olyan minisztériumi anyagot, mely cáfolata volt mindannak, amivel érveltek. A munkát azzal kezdtük, hogy a tárgyaló delegáció begyűjtötte azokat a problémákat, melyekre a gazdák megoldást vártak. Így alakult ki egy 37 pontból álló követeléslista. Ez képezte a tárgyalás alapját. A követelések szövegezését Ángyán József vezette, de Jakab István, Kajner Péter, Ács Sándorné Éva és a tárgyaló delegáció más tagjai is részt vettek ebben a munkában. Voltak olyanok is közöttünk, akik végig velünk voltak, de érdemi szövegezési munkát nem végeztek. Amikor a tárgyalások a minisztériumban folytatódtak, heten ülhettek a tárgyalóasztalnál a demonstráló gazdák képviseletében, és heten ültek velünk szemben a minisztérium részéről (18. kép). Amikor vidékfejlesztést érintő kérdésről tárgyaltunk, akkor én is a tárgyalók között voltam. A gazdák képviselői többen is bent lehettek a teremben, nekik külön széksorok voltak a tárgyalóasztalokra merőlegesen elhelyezve, így mindent hallhattak. A tárgyalóasztal végén ültek a jegyzőkönyvírók. A gazdák tárgyaló delegációjának jegyzőkönyvírója Kajner Péter volt, aki hatalmas munkát végzett. Több esetben is ő oldott meg egy-egy kritikus helyzetet azzal, hogy az általa lejegyzetteket kivetítve megakadályozta, hogy megváltoztassák a szövegezést. De a legnagyobb segítség az volt, hogy – ahogyan megbeszéltük – minden tárgyalási nap végén táblázatba foglalta össze, hogy mely pontokat tárgyaljuk majd aznap, miben egyeztünk meg korábban, miben nem, és mik voltak az álláspontok. Ezt minden reggel megkapták a gazdaoldali tárgyalók, így mindenki pontosan képben volt.

Mi volt Jakab István érdeme?

ÁSÉ: Jakab István a demonstrációt kezdeményező szervezet, a Magosz elnökeként vezette a tárgyalásokat (19. kép). Ángyán Józseffel és Bagi Bélával ők hozták meg a legfontosabb döntéseket, ők tartották a sajtótájékoztatókat, és ők tájékoztatták a gazdákat a Felvonulási téri nagysátorban minden este.

Kik voltak a gazdavezérek, és milyen céllal?

ÁSÉ: A traktorok és a gazdák szervezése Bagi Béla – a Demonstrációs Operatív Bizottság elnökének – feladata volt, aki ezt fáradhatatlanul végezte. Csodálatra méltó volt a nyugalma. A legkritikusabb helyzetekben is megőrizte a rá jellemző humorát. Emlékszem, sok gazda ostromolta vadabbnál vadabb ötletekkel, hogy mit kellene csinálni. Ő mindig visszakérdezett: És mit vársz ettől? Ő volt a garancia arra, hogy a több mint ezer traktor és több mint ezer gazda békében és biztonságban tudhatta magát mindvégig. Fontos szerepe volt még Péter Mihálynak, aki a térfelelős volt. A traktorosokat a saját szervezeteik, illetve a Magosz megyei vezetői is összefogták. Közösen vettek részt azokon a megbeszéléseken, amelyeket általában Jakab István vezetett a Felvonulási téri nagysátorban.

18.kép: A minisztériumi tárgyaló delegációt vezető hármas: Németh Imre, Pásztohy András és Benedek Fülöp (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Kik voltak a tárgyaló partnerek?

ÁSÉ: Közülük csak Benedek Fülöp államtitkárt emelem ki. Különös, hogy az a Benedek Fülöp, aki a Gyurcsány-kormány államtitkáraként szemben állt velünk, az ma – felfüggesztett börtönbüntetés után – az Orbán-kormányt erősíti Csányi Sándor munkatársaként.

Mi volt az elért tárgyalási eredmény, és mi lett annak a gyakorlati haszna?

ÁSÉ: A tárgyalás legfőbb közvetlen eredménye az volt, hogy megkezdődött az EU-s területalapú támogatások kifizetése, és a megállapodásban rögzítettük ennek mindenkori részletes szabályait. Ez lett később az alapja a kifizetések rendjének. Azóta nem ismétlődött meg az a súlyosan bizonytalan pénzügyi helyzet a gazdaságok számára, ami akkor kialakult, és ami a gazdatüntetés fő oka volt. A többi kérdésben is – igaz kompromisszum árán – sikerült megállapodásra jutni.

Mi nevezhető visszautasított követelésnek?

ÁSÉ: A legnehezebb pont az intervenciós felvásárlás beindítása volt. Itt már eljutottunk odáig, hogy csak annyit kértünk, ami a vonatkozó EU-jogszabály szövegében biztosított volt. Korábban ugyanis még ezt sem fogadták el. Végül valamilyen egyezség itt is létrejött, de nem az ideális megoldás. Ángyán József 2005. február 22-ei beszédében arra utalt, hogy azért nem fizették ki a támogatásokat, hogy az a gazdákat szelektálja. A szegényebbek rákényszerüljenek arra, hogy alacsony áron eladják a gabonájukat, illetve, hogy feladják a gazdálkodást, és a földet életjáradékért programot válasszák.

Mit látsz a gazdatüntetés eredményének 15 év távlatából?

ÁSÉ: Számtalan közvetlen és közvetett jó hatása volt. Hitet, reményt adott az embereknek, a vidéknek. A szép emlékek aztán lassan megkeseredtek, a vidék szerintem visszalépett a feudalizmus világa felé. A Jakabék asszisztenciájával lebonyolított földbiznisz kijelölte a vidék új urait, és azok nem azok a gazdák lettek, akiket a gazdatüntetésen láthattunk. Ezt a helyszínen készített képeim bizonyítják. Szerintem megindult a vidéki társadalom szövetének lassú felbomlása.

19.kép: A tárgyalások elakadtak; Jakab István Benedek Fülöppel egyeztet (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Mi csúszott félre a következő évtizedben?

ÁSÉ: Szerintem nagyon sok minden. A gazdatüntetés ereje és sikere akkor magával ragadta a társadalmat, magas pozíciókba emelte a gazdatüntetés egyes vezetőit (a következő Gyurcsány/Bajnai-kormányok idején még, mint ellenzéki országgyűlési képviselőket, majd mint kormányzatiakat). Amikor 2010-ben Ángyán József Orbán Viktor személyes felkérése alapján államtitkár lett, azt hittük, hogy végre beteljesedhetnek a Gazdák terén tett ígéretek. Gyanakodhattunk volna, hogy vajon miért nem miniszternek nevezték ki, miért egy agráriumhoz alig értő jogászt helyeztek fölé, és miért egy térképész lett a közigazgatási államtitkár – de akkor elhessegettük ezeket a gondolatokat. Az első év a reménység időszaka volt, de már 2011 nyarán elkezdtek gyülekezni a felhők. Ángyán Józsefnek azzal kellett szembesülnie, hogy nem Fazekas Sándor miniszter hozza a mezőgazdaságot érintő fontos döntéseket, hanem tanácsadói, és lépésről-lépésre bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor és Jakab István nem képesek – vagy inkább talán nem is akarják – megvalósítani a családi gazdaságoknak tett ígéreteket, az Ángyán-féle kis- és középbirtokos családi gazdaságok megkülönböztetett támogatását és a kiemelt vidékfejlesztést. Arra aligha számítottak, hogy Ángyán József feláll, és nyilvánosságra hozza az igazságot. Ez azonban csak pillanatnyi zavart okozott, és egy kisebb megtorpanás után szerintem teljes nyíltsággal folytatták a vidék kifosztását. Aki szembe mert szállni, azt félreállították és/vagy egyenesen tönkretették. Ezért semmisült meg szerintem a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság is. Az Ángyán-jelentések összegzéséből a hozzáértők számára világosan kiolvasható, hogy már 2010-ben készen lehetett a terv, hogy kik fogják megkapni az állami földeket. A nemzet gázszerelője már 2011. februárjában megalakította Búzakalász Kft. nevű mezőgazdasági cégét, majd nyár elején már ott álltak a vadonatúj mezőgazdasági gépek egy eldugott udvarban, amelyek az akkor még ki sem írt állami földbérleti pályázatokon később megszerzett földeket voltak hivatottak megművelni. Tiborczék is tervezték már a biogazdaságukat. A mi szakmai segítségünket is igénybe vették ehhez. Ők már 2011 nyarán tudták, hogy jó eséllyel el fogják nyerni az általuk kinézett földeket a földpályázatokon, pedig hát az első pályázatokat csak 2011 őszén hirdették meg.

Mi az, amit sajátosan csak te láthattál?

ÁSÉ: Én a gazdatüntetés alatt szerencsés helyzetben voltam, mert ingáztam a tárgyalóterem és a gazdák között, így mindkettőről közvetlen képem volt. A gazdák elszánt kitartása, a budapestiek akkori szolidaritása leírhatatlan. A gazdák három hétig aludtak a traktorjaikban, fagyoskodtak a téren, bizonytalanságban és kétségek között. Tudták, hogy nem hátrálhatnak, mert ha a követeléseiknek nem tudnak érvényt szerezni, akkor tönkremennek. A budapestiek kijártak a térre beszélgetni a gazdákkal, ételt hoztak, szendvicseket készítettek rácsodálkoztak arra a bátorságra és erőre, amit a gazdák mutattak. Mindenki segített, amiben tudott: gyógyszerrel, pénzadománnyal, sőt szálláshellyel. Volt, aki orvosként segített, volt olyan idős néni, aki csendben kiállt a szamovárjával és osztotta a teát. Kiemelkedő segítséget nyújtott idős Zlinszky János alkotmányjogász, aki tanácsaival segítette a demonstráció vezetőit. Kiment a traktorokhoz is a nagysátorba, és a gazdáknak elmondta (20. kép), hogy amit tesznek, az törvényes, az Alkotmányban biztosított joguk van ehhez. Segített megérteni azt is, hogy demokráciában az érdekeinket képviselni magától értetődő.

20.kép: Gazdák a nagysátorban (Fotó: Ács Sándorné Éva)

Mennyiben maradt aktuális a családi gazdaságok ügye?

ÁSÉ: Véleményem szerint a magyar társadalom jövője múlik rajta. Még nincs késő választani, hogy virágzó magyar falvakat vagy kőgazdag oligarchákat akarunk. A kettő együtt nem megy! A falvakban a megélhetés forrása a termőföld. Ha ezt kihúzzák a helyi családok alól, akkor megélhetés híján ingázni kényszerülnek, és előbb-utóbb elköltöznek a fiatalok. Elöregednek a falvak, bezár az iskola. Megbomlik és egyensúlytalanná válik a helyi közösség. Mindezt nem kompenzálja, hogy néhány család nagyon meggazdagszik a földből és a hozzá járó támogatásokból. Mára többen milliárdosokká váltak a vidéki családoktól elszívott jövedelemből. Ezerhektárosnál nagyobb gazdaságokban, nagyon kevés emberrel, hatalmas gépekkel, nagyon sok műtrágyával és növényvédő szerrel gazdálkodnak. A falusi közösségeknek alattvalói kapcsolata van velük. Ez az út vidéknek és városnak egyaránt veszélyes. A fenntartható vidékfejlesztés a helyi erőforrásokra és a helyi közösségekre épít. A helyi családi gazdaságok jelentik a garanciát arra, hogy a jövedelem helyben marad, megélhetést nyújt és a helyi gazdaság fejlődését biztosítja. Ne gondolja senki, hogy a kialakult helyzeten már nem lehet változtatni! Ahogy az Orbán-kormány két év alatt lezavarta a földbérleti pályázatokat, majd újabb két év alatt elkótyavetyélte az állami földeket, ugyanennyi idő alatt kialakítható a magyar társadalom érdekeit szolgáló állapot.

Kikhez kerültek a kishantosi biogazdaság földjei és mi lett a sorsuk?

ÁSÉ: Van köztük bálásruha-kereskedő és építési vállalkozó is (21. kép). Földet kapott Mezőfalva polgármestere, egy ifjú hölgy őstermelőként, akinek a családja 2.800 hektáros gazdaság tulajdonosa. Egy fiatal gazda, aki mögött egy nagy, tőkeerős holland tulajdonú cég áll. Nyert három gazdaszerű pályázó is – ám ők 20-25 km-re gazdálkodnak Kishantostól. A gazdálkodást úgy kezdték, hogy 2014. április 12-én elpusztították a biogazdaságunk növényeit, 117 milliós kárt okozva. Ezek után egy kivételével nem vetettek semmit, csak gyom nőtt a területen. Egy év után aztán megjelentek a műtrágyaszórók és a permetező gépek. 21 hektárt kapott a Velencei Szakközépiskola – amelynek működtetői 45 kilométerről próbálják művelni a területet.

Mitől váltál a Magosz és a Fidesz egykori szimpatizánsából kegyvesztetté?

ÁSÉ: Nem én váltottam köpönyeget, hanem a Magosz és a Fidesz. Én következetesen képviseltem azt, amit a gazdatüntetésen hirdettünk. Szerintem Ángyán Józseffel később már a megváltozott Terv végrehajtását veszélyeztettük. Engem egy fiatalember 2011 őszén figyelmeztetett, hogy ne foglalkozzam a földügyekkel, mert kilőnek. De mi mással foglalkoznék, ha látom, hogy milyen veszélyek fenyegetnek bennünket? A jövőnk alapja a föld. Ennek használati viszonyai döntik el, hogy ki él meg vidéken, és kinek kell onnan menni.

Hogyan foglalnád össze a hazai földügyeket az alapján, ami az Ángyán-jelentésekben áll?

ÁSÉ: Szerintem az ország előre megtervezett kifosztása volt ez. Az állami földvagyon pótolhatatlan, stratégiai vagyona ennek az országnak. Garancia arra, hogy az állam a legválságosabb időkben is biztosítani tudja az élelmiszert. A szóban forgó akció inkább volt nevezhető ajándékozásnak. A földhöz jutók – az Ángyán-jelentésekben pontosan kirajzolódik ez – többnyire a Fidesz és a MaGGosz holdudvarához tartozók. Vásárlásnak azért nem lehet nevezni, mert az ár messze a valóságos érték alatti maradt, és ennek 10%-át kellett csak befizetni a bérlőknek. Húsz évre kedvezményes kamatú hitelt adott a vásárláshoz a Magyar Állam. A törlesztés már a termelés jövedelméből megoldható.

A hazai politikai életben a mezőgazdaság érdekeit mindig képviselte valaki, és a szavazatok közel 15%-át tudta megszerezni? Most nincs így. A Fidesz felmorzsolta a gyöngén politizáló Kisgazdapártot, meghódította a KDNP-t, majd marginalizálta az MDF-et, szélsőjobb sorsba taszította a MIÉP-et, majd a Jobbikot, s elnyelte a MaGGosz-t. A baloldal máig tartó politikai tehetségtelenségével szerintem magát forgácsolta szét. Jól látom ezt?

ÁSÉ: Valóban minden ígéretes politikai csoportosulást elnyelt a Fidesz. Van ugyan ellenzék, de nem osztanak neki lapot. Úgy látom, hogy az országgyűlés munkáját elszabotálják a kormánypárti képviselők, ha nekik nem tetsző kérdést tárgyalnak, akkor távol maradnak.

A hazai baloldal története Gyurcsány Ferenc (MSzP → DK) pozícióba kerülésével bicsaklott meg. Gyurcsányt szerintem már nem lehet baloldalinak meghatározni, célkitűzéseiben inkább liberális és globalista az, amit a feleségével együtt képviselnek. Ezzel szemben látok esélyt egy új, a környezet problémáira kifejezetten fogékony baloldal megszületésére. Néhány nappal ezelőtt, 2020. március 8-án indította útjára Karácsony Gergely (LMP → Párbeszéd Magyarországért) az ezzel kapcsolatos közös gondolkozást, amelyben az MSzP is részt vállalt. Meggyőződésem, hogy ha élhető jövőt szeretnénk, akkor minden párt programjában a környezetpolitikájának a vezető helyre kell kerülni. A Fidesz 2010-ben az önálló környezetvédelmi tárca megszüntetésével bizonyította, hogy nem sorolható be számunkra a korszerű pártok közé. Ezt a hazai ökológiai termesztéssel kapcsolatos felemás hozzáállása is alátámasztja, vagy a méhészeti problémák lekezelése – hiszen a szakminisztériuma a neonikotinoidok további használatára szavazott.

21.kép: Ács Sándorné Éva (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)

A hírekben Botka László (MSzP), majd Karácsony Gergely (Párbeszéd Magyarországért) mellett láttalak. Mindenki azt feltételezi, hogy fokozatosan tolódtál a baloldal felé, bár azt is tudom, hogy ebbe Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója nem tartozik bele. Miért nem indult a választásokon az Élőlánc Magyarországért Párt, miközben te ennek a sorait erősítetted? Ma sem meghatározó zöld-, sem gazdapártot nem látok már a politikai horizonton. Lehet ez másként is?

ÁSÉ: Én soha nem voltam semmilyen oldali. Hívő ember vagyok. A természet tiszteletében, az ökológiai mezőgazdaságban hiszek. A meggyőződésemet követem, és megteszek mindent, amit csak lehet egy élhető országért, a biztonságos jövőért. Éppen a gazdatüntetés tárgyalóasztalánál értettem meg, hogy a sorsunk a politika döntéshozatali helyein dől el. Hiába küzdünk mi a végeken, ha a hatalmon lévők nem a mi érdekeinket képviselik. Én erre szövetkeztem az Élőlánc Magyarországért párt létrehozásakor 2005 októberében. Két év alatt sikerült bevinni a köztudatba ezt a természet- és környezetbarát politikát, és szerintem jó eséllyel indultunk volna a 2009-es EP-választásokon, ha nem lép színre az LMP. Nyilvánvaló volt, hogy két, hasonló profilú párt kevesebb, mint egy, így mi léptünk hátra. Az Élőlánc Magyarországért egyébként 2006-ban és 2014-ben is indult a választásokon. Listát nem tudtunk állítani, de 2014-ben kilenc jelöltünk volt. Egy párt eredményes indulásához országos apparátus, média és pénz kell. Ezzel nem rendelkeztünk.

*

Az előző rész elérhetősége az Átlátszón található.

A teljes sorozat elérhetősége: Darvas Béla honlapján.

(folytatása következik)

Darvas Béla