(Biotechnológi^kaland N^o57)

Rombolni könnyű, építeni nehéz. Az Alaptörvény, a géntörvény és a büntető törvény géntechnológiai vonatkozásban közel egy évtizede elavultak. Az ún. kerettörvénybe szinte megszületése óta nem írt bele genetikai/növénynemesítői tartalmat senki olyan, aki értene a géntechnológiához. Igen, ez itt éppen a hazai géntechnológiai hatóság működésének kritikája, akik jó ideje elbújnak a konfliktusok és a média elől, és semmiféle információs szerepre nem vállalkoznak a tartalmában elhibázott szemléletű, de szendvicsekben gazdag GMO Roadshow óta, ami után semmi időtálló nem maradt. Ők azok, akiket Nagy István miniszterjelölt még csak meg sem kérdezett, amikor az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága előtti kalandjába kezdett. Államtitkárként nem volt velük kapcsolata? A mezőgazdasági tárca jogászai, elhibázva a célt, lezárt géntechnológiai tartalmúnak gondolták ezt a törvényt, és csak a szigorúságának fokán és a büntethetőségén gondolkodtak el, bár a genetikai tájékozatlanságuk következményeiként felmutatott botladozásaik nagyobb szerénységre inthették volna őket. Kikről van szó? Például Feldman Zsoltról, aki a tárcák közötti GMO-munkacsoportot komolyabb elmélyülés nélkül vezette (ma a mezőgazdasági ügyek államtitkára), vagy Budai Gyuláról, aki a GMO Roadshow nevű vándorcirkusszal járatta be az országot (ma miniszteri biztosként az orosz embargós ügyekkel foglalkozik).

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az érvényben lévő géntörvény még a növényi géntechnológia hajnaláról szól, és az állat-géntechnológiát sem foglalja értékelhetően magában, miközben az AquAdvantage GM-lazacot 2015-ben engedélyezte az FDA, és árusítását 2017-ben Kanadában meg is kezdték (182. kép). Nincs jelölési kötelezettsége Észak-Amerikában, bár egyértelműen transzgenikus állat, vagyis az EU törvényei szerint GMO-minősítést kell kapnia. Többféle laboratóriumi állatot módosítanak egészségügyi célra. A NAIK MBK-ban (Gödöllő) hazánkban is folynak – támogatást érdemlően – kutatások nyúlon, vagyis a mezőgazdasági kutatás besegít az egészségügynek. A világban a sertés a kifejezett érdeklődés tárgya, különösképpen a transzplantációs célra való módosítása, amelyben a CRISPR/Cas9 módszer is szerepet játszik már. A házi kedvencek klónozása és a kihalt állatok feltámasztása is látványos ígéretek tárgyát képezik, bár ez a gazdag országok passziójának része, ahol talán mézeskalácsból fonták a kerítést is.

A géntechnológia csípőszúnyogok elleni védelemben való felhasználása is ledöntötte már az Egyesült Államokban az engedélyezési falakat; a zikavírustól való félelem erősebb volt, mint a felhasznált géntechnológiai módszer (gene drive) kezdetlegességével és géntechnológusi körökben is ismerten súlyos kockázataival (a módszer bioterrorizmusra való alkalmasságára gondolok) kapcsolatos elővigyázatosság. Valahogy nem számítunk nagy dobásra a genetikától, pedig kellene – akár minket is eltalálhat egy kosár popcorn-nal a kezünkben a sci-fi filmek bámulása közepette.

A mikrobiológiai géntechnológia nagy csöndben terjed hazánkban is, és gyógyszerészeti (pl. az infliximab, epoetin alfa, bevacizumab, pegfilgrastim gyógyszer-hatóanyagok) valamint élelmiszeripari felhasználása egyre kiterjedtebb. A sajtok készítésénél használt oltóanyag (pl. Maxiren) is GMO-eredetű. A géntechnológia legnagyobb gazdasági sikere azonban kétségtelenül a GM-inzulin (pl. Humulin), amelyet cukorbetegek sokasága használ eredményesen. A mikrobiológiai géntechnológia fontos vonzata a zárt tartás és az a tény, hogy nem a GM-mikroorganizmus, hanem annak tisztított fehérjeterméke kerül a piacra. Igen, ez gondolkodás nélkül megtapsolható. A kalapom már a magasban, bár nem vagyok inzulint használó cukorbeteg. Ez szabályozás szempontjából nagyon eltérő helyzet, mert nem a szaporodóképes módosított szervezettel van dolgunk. A gyógyszerészeti célú géntechnológia – amely ritka fehérjék előállítására talált itt módszert – egyértelmű áttörést hozott egy fontos gyakorlati területen, és a hasznát senki sem vitatja. Nem általában a géntechnológiát érinti a súlyos kritikai szembenállás – a pro-GMO próféták ezt terjesztik –, hanem konkrétan a mezőgazdasági géntechnológiát, s abból is azokat az eseteket, amikor egy módosított örökítőanyag az ellenőrzésünk alól kikerül. A haszonnövények és háziállatok módosításához szükséges társadalmi békéhez előbb gyakorlati hasznát tekintve kitűnő célra lenne szükség, ami még sehol sincs. Pontatlan módszerekkel végzett, csoportérdekeket kiszolgáló seregnyi átalakítás tanúi vagyunk, amelyet a valóságos (tehát nem csak elvakultan kínáló) géntechnológiai szakma nem vitat, de egyszerűen elhallgat. Az új fejlesztések mutatják, mi volt szerintük is a baj. Most a genomszerkesztés nézőpontjából ugyanazok már lesajnálják a korábbi módszereket, amelyeket nem is olyan régen még génsebészet névvel illettek. Sebészet sörétes puskával?

A humán-géntechnológia (génterápia) viszont valami olyasmi, amit ma még csak óvatoskodva körbetapogatunk, fontolgatjuk, hogy mit is akarunk (címkép), miközben termékenységi programjaink használják ennek elemeit. Nem ezekről mindről kellene a géntörvénynek szólnia? Jó helyen van ez a kérdés a mezőgazdasági tárcánál? Kizártnak gondolom ezt, hiszen ott a géntörvény genetikai tartalma két évtizednyi hozzáértés nélküli kezelés mellett teljesen elavult, és egyetlen olyan szakértőt sem látok a házon belül, aki a korszerűsítés komoly biológiai (genetika vs. környezettudományok) feladatát felvállalhatná. Nincs szakképzett közvetítő a jog felé, amely viszont csak általános fogalmazási kereteket tud nyújtani és semmi többet. Ezen nem segít a gyárilag felfújódott köztisztviselői ego sem, amelyet az omnipotencia érzete táplál.

182.kép: Konyhakész lazac (Fotó: alexandriawill.com)

A szerencsétlenül elsüllyesztett környezetvédelmi tárca többféle funkciója hiányzik a mai államigazgatás szakszerű követéséhez, ahogy persze képzett környezettudományi szakemberekre is szükség lenne. A környezetvédelem hazai ügyei a kiválasztottan támogatott civilszervezetek szintjére zsugorodtak nálunk, pedig a környezet-egészségügy civilszervezeti akciózással nem oldható meg, csak kutatással és felelősségteljes hatósági munkával. Itt lenne az ideje a tárca újjászervezésének. Olyan független, biológiai és kémiai tudományokon alapuló ügynökségre lenne szükség, amely a kémiai, a genetikai, a gyógyszer-, a kozmetikum- és az élelmiszer-biztonságot érdemben kezelni képes, miközben a természetvédelem (globális felmelegedés következményei, nemzeti parkok, mint vadon élő fajok menekülési zónái) és a környezetvédelem (ipari és mezőgazdasági környezethasználat, hulladékgazdálkodás, különös tekintettel a műanyagokra – 183. kép) nagy problémáira is tudományos megalapozottságú megoldásokat keres és azt folyamatosan gondozott törvényekben és rendeletekben rögzíti.

Kifejezetten professzionális ügynökség felállítására gondolok, amely egyetlen tárca alá sincs rendelve (konkrétan a Miniszterelnöki Hivatal alá tartozik), viszont átgondolt törvény-előkészítési és -gondozási feladatai vannak, például a géntechnológiai hatósága saját tapasztalatokkal rendelkező szakemberekből és kezdetekben őket segítő géntechnológiai, környezettudomány és egészségtudományi tanácsadókból áll. Lehetetlen ma már a rendkívüli mennyiségű GM-termék sorsát követni néhány Budapest, Brüsszel és Párma (EFSA) között ingázó köztisztviselővel. Az ISAAA adatbázisa csak növénytermesztést illetően közel 500 genetikai eseményt tartalmaz, bár ennek túlnyomó többsége a „jelenleg nem elérhető minősítést” kapta, vagyis szunnyadó termék.

A géntechnológia messze jár a valamikori génpuskás transzgenikus kukoricától (a MON 810 már régen historikus termék), amiről még ma is beszélünk. Az örökítőanyag ennél a technikánál valahol felakad és beépül, egy vagy több kópiában, esetleg eltörik, és nem működő darabjai is beékelődnek a jövőbe. A többségi kripliket a szelekció válogatja ki. Csak lesz annyi szerencsénk, hogy akad olyan, amiből kinéz valami, ami megfelel az elképzelésünknek. Íme az ezredfordulónk szánalmas génsebészete, amit nem is kevesen már a kilencvenes évek végén tökéletesnek tartottak, és kritika nélkül azonnali gyakorlatba segítésén munkálkodtak (Venetianer Pál, idősebb Duda Ernő, Dudits Dénes és Balázs Ervin). Szerencse, hogy ezektől a kőkori géntechnológiai eljárásoktól már messze sodródtunk, amelyek gyöngeségeiről az addig ezeket hevesen védő Dudits Dénes is nyíltan beszél már. Balázs Ervin időszaki pozícióinak birtokában jelentőségteljesen hallgat, a csatákba maga helyett kollégáját küldi. Sági Lászlót például, akivel mindenféle saját kutatási munka nélkül mellékhatás-vizsgálati könyvrészletet írtak, amelynek tanulsága, hogy semmi probléma nincs ezekkel a GM-növényekkel, és pár ember hisztériája csupán minden felvetett aggály (az Európai Unió környezet-egészségüggyel foglalkozó független kutatói most önvádlón azonnal formázhatják a harddisc-et), ami a nagyszerű menetelést akadályozza.

183.kép: Guberálás Myanmarban (Fotó: Nyaung U./UNDP)

A hajdani ideológusok, akiknek a növényi géntechnológiához kísérletes köze sem volt, Venetianer Pál és idősebb Duda Ernő már nem száguldanak az információs sztrádán. A hajdanán interneten csüngő Györgyey János is elcsendesült, talán átgondolja a kutatásból politikába vezető szerepét, ha már az Együtt – ahol aktívan politizált – darabjaira hullott. Kevés a remény, hiszen az ő blogjának bejegyzésében olvasom az alábbi sorokat: „Nem, nem fontos! Nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Amit mond, azért mondja, mert neki fontos, mert manipulálni akar vele. Ha valamit fontosnak tart tudatni velünk, azt úgyis erőszakkal a képünkbe fogja tolni. Amit nekünk fontos tudni, azt a cselekedeteiből tudhatjuk meg, a közbeszéd elől eldugni próbált törvényekből, intézkedésekből szűrhetjük le, azt nem fogja gumicsontként elénk dobni”. Orbán Viktort képzeli el így, aki szerintem szereti a focit, de törvényeket a közbeszéd elől eldugni aligha tud. A közbeszéd sem a törvényekkel foglalkozik mostanában. „Nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni” – hipnotizálja magát egy látogató nélküli blogban – aztán belefeledkezve ír róla pár gyerekes oldalt. Ez a dafke magatartás volt rá jellemző a géntechnológia ügyeiben is, ami miatt elintézni semmit sem tudott.

A géntechnológia a mostaninál koncentráltabb és felelősségteljesebb figyelmet érdemelne. A hazai pro-GMO-személyiségek azonban eddig semmiféle együttműködésre nem voltak képesek azokkal az érdekképviselőkkel, akik a saját érdekeiket védve velük szemben álltak (környezettudományt művelők, ökogazdák, vetőmagtermesztők, klasszikus nemesítők, méhészek és dietetikusok). A hazai pro-GMO figurák úgy gondolták az ellenoldalt egyszerűen leváltják, és a helyükre személyesen állnak, hogy azt hirdethessék, hogy azon a fronton is minden rendben van. Helyettük értékelnek, számukra idegen tudományterületen – game over. Nem emlékszem rá, hogy tudományos közösség valaha ebbe a mélységbe jutott volna. Megoldások pedig csak párbeszédek útján keletkeznek. A nem közhasznú Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (ma IMBE) tehát saját sorsát nehezítette meg a máig húzódó öntelt együttműködés-képtelenségével. Pedig a véleménykülönbségnek nem lenne szabad megakadályozni a konstruktív egyeztetést – például a törvényalkotásban. Nézzük hát a hazai törvényekből azokat a részeket, amelyek ésszerűsítése egyszerűen megoldható.

Alaptörvény

Kezdjük az Alaptörvénnyel – amire a legtöbben hivatkoznak, de amely tartalma a géntechnológiát illetően igen szerény, és ez a kevés is indokrendszerét tekintve hibás –, amelyet létrejöttétől kezdve gyanakvás vesz körül, s amelyet eddig név szerint senki sem vállalt fel. Ángyán Józsefnek tulajdonították, de nem az ő nevéhez fűződik ez a ravasznak gondolt, de lényegét tekintve nagyon gyönge megoldás.

Alaptörvény XX. cikke így szól: ”(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő”.

Ez az egyszerű bekezdés több hibát is vét. Azt sejtteti, hogy a GMO-ra épülő mezőgazdaság veszélyezteti az állampolgárok egészségét. Ez azonban általánosságban képtelenség. Egyes fajtacsoportokra találunk elmarasztaló eredményeket, pl. glyphosate-szermaradékos GM-növények, Cry-toxint termelő növények, de ezeknél a kritikus cikkeknél az ellenoldali tudományos érvek is megjelentek. A tudomány tehát formálisan nem döntött még, súlyos háború tárgyát képezi a dolog, ahol nem az elért kísérletes eredményeké a terep, hanem az egymás érveire süket véleményvezéreké, akik mögött sokszor ipari érdek sejthető. Ilyen esetben csak az európai elővigyázatosság elve léphet érvénybe. A megállapításon túlmutató probléma, hogy az anonim bekezdéstulajdonos egységesnek képzelte el a géntechnológiával módosított növényeket, és közös egészségügyi mellékhatást rendelt hozzájuk. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan, hiszen a mai ötszáz fölötti számú egyszeres és többször módosítású genetikai események tulajdonságai esetről esetre eltérőek, amiből következik, hogy nem írható le közös egészségügyi hatás érvényesen rájuk. Hazánk jelenlegi kereskedelmi gyakorlata, amelyben nagymennyiségű GM-szóját szállít be az országba, nem is veszi komolyan az alaptörvényi sejttetést, vagyis a napi gyakorlatunkkal cáfoljuk meg az alaptörvényi passzust. Nem lesz független bíróság, amely ilyesfajta igényt megalapozottnak ismer el, és a javára döntene egy peres ügyben, amelyben a nemzetközi cég az elmaradt haszon ügyében indíthatna az állammal szemben. Ez az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) érvénybe lépése esetén reális esély lenne. 2015 óta figyelmeztetek erre.

184.kép: Az Alaptörvény ötödik évfordulójára kibocsátott bélyeg (Fotó: mozgasterblog.hu)

Alaptörvény bekezdésével, tehát nagyon egyszerű a jogi teendő (184. kép), ki kell emelni belőle a „genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal” mondatrészt és akkor helyesen így hangzik ”XX./a cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő”.

Ez a megoldás azonban kétségtelenül nem biztosít alaptörvényi védelmet GMO-termesztéssel szemben. Mielőtt a megoldást leírom tudni kell, hogy ebben a kérdésben kettős szintű állami döntésről van szó, amiről Ángyán József már igen korán beszélt. Az első körben el kell dönteni, hogy hogyan néz ki Magyarország mezőgazdasági jövőképe. GM-növényeken és -állatokon alapuló iparszerű valamit szeretnénk (valamiféle égig növő műháztájit), vagy természetközeli, konzervatív, klasszikus mezőgazdaságot. A kijavított XX./a cikk ez utóbbi megoldást sugallja. Ha a tudomány állása szerinti megengedő jogi magatartást is el tudunk képzelni (ez szerintem még nem érkezett el, a mezőgazdasági géntechnológia a vidéki ipari iskolában még a tanulóéveit nyomja), akkor a géntörvény adhat lehetőséget arra (ez a másodlagos döntéseink helye), hogy az eltérő termékekre eltérő szabályozást valósítsunk meg. Itt van a lehetősége annak, hogy a genomszerkesztéssel készített fajtacsoportokat leválasszuk az elsőgenerációs GM-termékekről.

Ha Magyarország jövőképe szerint GMO-mentes termelést képzel el, akkor pontosan meg kell tudni nevezni azt, hogy mit is félt a GM-növényektől. Nos, nem is vitás, hogy végső soron az évszázadokon keresztül összegyűjtött fajtakincsét, ami a hazai nemesítők generációinak eredménye, s amit egyetlen szabadalmaztatott génnel el lehet csenni. Ezt a fajtakincset kell kiemelt alaptörvényi védelemben részesíteni, például így: „XX/b cikk: (1) A magyar mezőgazdaság kiemelt értéke a nemzedékek során összegyűjtött nemzeti fajtakincs, amely kiemelt védelmet érdemel. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország géntechnológiával módosított haszonnövényektől és -állatoktól mentes termeléssel éri el, ha azok géncserével veszélyeztetik a nemzeti fajtakincs gyakorlatban lévő elemeinek genetikai azonosságát, a vetőmagtermesztést, az ökológiai gazdálkodást, a méhészeti termékek minőségét és a módosításmentes élelmiszer- és takarmányellátást.”

Ez a fajta jogi védelem aligha támadható jogilag, hiszen egy ország védelemben részesítheti valamely kiemeltnek tartott történelmi értékét, s a nemzeti fajtakincs vitán felül idesorolható. Mindez az idegenbeporzókra növényekre vonatkozik, és olyan állatokra, amelyek nem zárt tartásúak (pl. GM-hal). A csak önbeporzó növényekre és zárt tartású állatokra ekkor megengedőbb szabályozás kerülhetne a mezőgazdaság gyakorlatába, növényeknél természetesen a szükséges izolációs távolságok kísérletes meghatározása után.

185.kép: A Bayer cégfelvásárlása után (Fotó: marketwatch.com)

Büntető törvény

A büntető törvény ez esetben az Alaptörvényből levezethető büntetési tételt tartalmazza. Bevezetésére akkor került sor, amikor hazánknak nagy területen kellett kiszántani a vetésre nem engedélyezett GM-fajtacsoportokkal szennyezett kukorica- és szójavetéseket. A többségi kukoricát érintő ügy főként a Monsanto által Romániából beszállított, három évvel korábban termesztett, GM-szennyezést tartalmazó vetőmagra terjedt ki. Az MTA szegedi kutatói (Dudits Dénes és Györgyey János – ahogy a Hír tv ’Célpont’ nevű műsorában láttuk) – saját vizsgálatok nélkül – támadták az állami vizsgálatok hitelességét, vagyis a Monsanto (185. kép) által Györgyeynek átadott vizsgálati adatok alapján annak érdekeit védték. Miért is?

Az ezt követően, a gondatlan vetőmag cégek ellen bevezetett büntetési tétel így szólt: „362.§ Aki az Európai Unióban a) engedéllyel nem rendelkező géntechnológiával módosított növényfajta szaporítóanyagát az ország területére jogellenesen behozza, tárolja, szállítja, forgalomba hozza, vagy a környezetbe kijuttatja, b) termesztési célú felhasználásra ki nem terjedő engedéllyel rendelkező géntechnológiával módosított növényfajta szaporítóanyagát a környezetbe jogellenesen kijuttatja, c) termesztési célú engedéllyel rendelkező géntechnológiával módosított növényfajta szaporítóanyaga vonatkozásában a védzáradéki eljárás időtartamára biztonsági intézkedésként elrendelt behozatali, előállítási, tárolási, szállítási, forgalomba hozatali, felhasználási tilalmat megszegi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Ezt véleményem szerint ki kell egészíteni alábbi ponttal: d) géntechnológiával módosított növényfajtával a nemzeti fajtakincset, nemesítést, méhészetet, vetőmag- és ökológiai gazdálkodást veszélyeztető szabadföldi gyakorlatot folytat. A védett természeti értékek terhére elkövetett büntetési tétel 1-5 év, ami kiindulási pont lehet.

Géntörvény

Ez a leginkább szerteágazó törvény, amelyet részletesen nem bontok ki, de néhány igénypontot kiemelek, amely a törvény korszerűsítése kapcsán elkerülhetetlen lesz. A géntörvényt ki kell egészíteni a géntechnológia által érintett valamennyi területre. A szabályozást illetően el kell választani a zárt tartást és a környezetbe való kibocsátást. Ez nemzetközi szinten az ezredfordulón – az ENSz korai tárgyalásain (Párizs és Montreal) én képviseltem Magyarországot – már elfogadott tény volt. Ez utóbbihoz a hazai ökoszisztémára vonatkozó megbízható környezettudományi eredményekre van szükség, amely munkáját a fajtatulajdonos nem akadályozhatja azon az úton, hogy nem biztosít vetőmagot a nemzeti kísérletek számára (ez esetben a kísérletet végző hazai intézetet a géntechnológiai hatóság jelöli ki úgy, hogy ehhez anyagi támogatást is biztosít), illetve ez esetben törvényben kell rögzíteni, hogy hazánk megtagadja a kibocsátási engedély kiadását, ha a fajtatulajdonos nem biztosít a nemzeti mellékhatás-vizsgálatokhoz vetőmagot.

A zárt tartás termékeit külön kell választani aszerint, hogy a módosított élőlény a termék (pl. élesztő) vagy a módosított élőlény által előállított anyag (pl. fehérjetermészetű oltóanyag, gyógyszer). Ez utóbbi esetben a minőség garanciái után az engedélyeztetést akadálytalanná kell tenni, azzal a feltétellel, hogy az így készült termékeken jelölésként meg kell jelennie a „Géntechnológiával készült termék!” feliratnak. Ahol a GMO kerül értékesítésre, tehát a módosított szervezet, ott a „Géntechnológiával módosított élőlényt tartalmazó termék!” jelölést kell alkalmazni. Mindkét esetben az esetleges allergizáló képességre ki kell térni.

Zárt tartású GM-állatok (tehát nem GM-növénnyel takarmányozott módosítatlan állatok) esetében a termékek (tej, tojás, hús) jelölése kötelező. Külön megfontolás tárgyát képezi, hogy a tartás során keletkező ürülék és vizelet, szennyezett alom utókezelése miként történjen. GM-halakra és legeltetett GM-állatokra a kibocsátás szabályai vonatkoznak.

186.kép: Zöld fluoreszkáló fehérjét (GFP – Aequorea victoria meduzából izolált fehérje) termelő transzgenikus egerek (Fotó: Moen és mtsai)

A GMO-szabályozás alá tartozó, környezetbe való kibocsátás szabályozásánál három alcsoport szerint kell a törvényt szövegezni: (i) GMO – amikor fajidegen eredetű gént tartalmaz az élőlény örökítő anyaga. Ezt transzgenikusnak is mondjuk (186. kép). A szövegezésben pontosítani kell, hogy mit jelent a rokon faj fogalma. Úgy gondolom, hogy ez nem alapulhat a változó taxonómiai besoroláson, de jó kapaszkodó az, hogy csak olyan élőlényekre alkalmazható a rokonság fogalma, ahol a természetben utódhibridek fordulnak elő (F1), függetlenül attól, hogy azok szaporodásképesek-e vagy sem. A genetikai szakirodalom ma szívesen használja az ortológia fogalmát, ami a közös ősgénre vonatkozik, ahonnan az érintett gén kissé eltérő szerkezettel, de azonos funkcióval került az utódfajokba. Ez esetben azonban a párzási lehetőség esetleg nem maradt fel (pl. varacskos disznó és házisertés), vagyis a természetes úton való átkerülés (a Curia megkötése) valószínűtlenné vált; (ii) GEO – egy a fajra jellemző allél kicserélése történik meg. Az allél (természetes génváltozat) azonban nem származhat párzási kapcsolatban nem lévő csoportból, vagyis ortológ génre nem vonatkozik; (iii) GSO – nem kerül a módosítás során új gén vagy allél a szervezetbe, csupán az örökítőanyag valamely elemét elrontva a kifejeződést meggátoljuk. A fő csoportok további alcsoportokra oszthatók aszerint, hogy transzgenikus vagy ciszgenikus szervezetekről van szó. A szigorúan vett ciszgenikus szervezetben (GEO) az allélcsere az eredeti helyen (locus) történik, s ekkor a dereguláción a szakszerű genomanalízis után valóban el kell gondolkodni. A szabályozásban szigorítás és könnyítés is elképzelhető, és az önálló jelölésük is megfontolandó.

Külön kell foglalkozni a törvénynek a GMO-mentességre vonatkozó ellenoldali jelöléssel. Jelölésre szerintem csak az a szövegezés használható, hogy „GMO-mentes takarmányon tartott állatoktól származó, nem ellenőrzött termék”, vagyis utalni kell a jelölés önbevallásra épülő formájára. A jelölést bárki felteheti a termékére, aki igazoltan GMO-mentes takarmányt (0,1% GMO-tartalom alatt) használt csak fel, illetve kizárólag legeltet. Nem támogatnám ez esetben a megemelt piaci árat, hiszen nincs hitelesítés. Bizonyítottan GMO-mentes termék csak ellenőrzött ökológiai termelésből származhat, amely árképzésében az ellenőrzés költségei beszámíthatók. A felárra számítókat ebbe az irányba kell terelni.

Módosított növények kibocsátásához a géntörvénynek mellékletben tartalmaznia kell a haszonnövényeink termesztésénél szükséges kötelező izolációs távolságot. Ez 0,1% szennyezési szint alatti értéket biztosító távolságra vonatkozik. A géntörvénynek rögzítenie kell, hogy a szomszédok belegyezése a termesztéshez akkor is szükséges, ha nagy gazdaságok belső területei az izolációs távolságot önmaguk is biztosíthatják. Erre a termékszállítás miatt van szükség, ahol a magok szállításkori elhullajtása realitás. Ellenőrzött ökogazdák és méhészek számára idegenbeporzó növényeknél vétójogot kell biztosítani, mivel a termékük minősége érintett. Vétójog a helyben gazdálkodó méhészeket illeti, vagyis vándorméhészekre nem vonatkozik.

A Nagy István kezdeményezte és a NAK Elnöksége által felkarolt genomszerkesztési cirkusz most pontosan rávilágított arra, miért kell sürgősen a törvényeinkhez nyúlni. Miért kell korszerűsíteni, színre bontani a szabályozásunkat ahhoz, hogy hasonlóan váratlan meglepetés ne érhessen bennünket a jövőben, ahol egyesek érdemi megértés nélkül a géntechnológiával módosított termékek egy csoportját liberalizálni szerették volna, s amely szándékukat szerintem a jövőben sem adják fel. Mindez nem magyar jelenség, hanem gazdasági érdekek szerint központilag szervezett. Nem a nemzetközi cégek közvetlenül végzik régóta ezt az agitációs munkát, hanem a közösségük által támogatott nem közhasznú civilszervezetek, mint például az EuropaBio. Az egységek, már ilyen szervezetektől kapják a támogatást, az információs anyagot, és így kimutatható kapcsolatuk (hacsak a tagjaikra nem vetünk egy pillantást) a nemzetközi vállalatokkal nincs is.

Az Európai Unió Bíróságának (Curia) jogi döntése volt az, ami a Nagy István kezdeményezte mostani hazai változás útjába állt. A NAK látványos megszégyenülését ifjabb Hubai Imre akadályozta meg, pedig ezért minden elkövetett az elnökség néhány vezetője (Győrffy Balázs, Petőházi Tamás, Mártonffy Béla), amit a kibocsátott és köröztetett anyagai bizonyítanak. Virtuóz teljesítmény, hogy ez után Nagy István miniszter gyorsan mosta kezeit, vagyis a reakciója a „ha nem, hát nem” volt, és mindenféle indoklás nélkül azonnal eleresztette ezt az ügyét, ami talán nem is az övé. Kié akkor?

(folytatása következik)

Darvas Béla