(Biotechnológi^kaland N^o48)

Merre tart a humán géntechnológia? A kutatás szintjén sokféle megközelítés érinti már ma is az örökletes betegségeinket. Közülük van, ami közvetett. Genomjukban módosított állatokat hoztunk létre betegségmodellként, hogy azokon a gyógyszerjelöltjeinket próbálhassunk ki. Illetve, mikroorganizmusokat, növényeket és állatokat módosítunk arra, hogy ritka, életfontosságú fehérjéket termeljenek. Ez a vonal mára polgárjogot nyert. A xenotranszplantációhoz a sertés genomjának humanizálása indult el. In vitro az emberi őssejtkutatás termékeit egyszer majd (ma a lehetséges daganatképződés beárnyékolja még a reményeket) sérült testi sejtek pótlására gondolják használhatónak. Ezen túlmenő az emberi genom laboratóriumi másolása (nem közösségi érdek), módosítása (sikeresnek még nem mondható, de ígéretei egészen a perfect baby programig vezetnek el) vagy kisegítése (meddő párok – pl. citoplazmás sterilitás – gyerekhez jutása). Változatos az elfogadottság. Aki felfogja a lehetőséget, annak az érdeklődését minden bizonnyal felkelti majd, ami ezen a területen történik. Ma emberi embriókkal életük 14 napjáig lehet kísérletek végezni. Etikai/vallási indokok alapján világszerte a tiltás gyakorlata elterjedt. Kínában és az Egyesült Államokban azonban a tudományos cikkekben olvasható adatok szerint végeznek laboratóriumi kísérleteket is.

Egymás között vagyunk, beszéljük meg. Most nem a szekértáborok szánalmas összetartásaira gondolok, hanem – ha lúd, legyen kövér – az emberiségre úgy, ahogy van, pro-GM- és anti-GM-aktivistákkal együtt. Olyasmiről akarok beszélni, amiről nem szokás. A tabuk tabuja erről írni, elérhet miatta a hitre építő woodoo. Mielőtt belefognék, meg szeretném osztani azt a véleményemet, hogy a tudásunknak megfelelően egyedileg is különböző világban élünk. Ugyanazt látjuk és szagoljuk, de másként értelmezzük, mert emlékeinkben máshoz viszonyítjuk. Klasszikus tudású biológussal túrázni sokkoló élmény annak, aki a környezetet fákra, bokrokra, cserjékre, továbbá mászó és repülő rovarokra, simogatható és nem simogatható pikkelyesekre, tollasokra illetve szőrösökre osztotta eddig. A látás kisegített fókuszálása – miként szoktunk el ettől? – észrevéteti az egészen nyilvánvaló különbségeket. Nagyon változatos élővilág vesz bennünket körül. (Még.) Azt akarom mondani, hogy azt vagyunk képesek meglátni, amiről tudunk már valamit. Ugyanannak a pillanatnak az olvasata/élménye, a gyerekkor után többnyire elveszített figyelmességünk miatt nagyon más.

Az ember klónozásáról, illetve ennek változatairól fogok beszélni, amit ma Európában törvények tiltanak. A géntechnológiát zajosan éltető, megtért embertől is hallottam már azt, hogy itt húzódik a határ. Idáig ér a biblikus felhatalmazásunk, és nem tovább. Egy átlagos megtermékenyülésnek – tudtunkon kívül – különböző valószínűségű következményei lehetnek. A spontán abortuszok majdnem felének genetikai okai (triploiditás, tetraploiditás, monoszómia, triszómia stb.) vannak. Szóval genetikai szempontból elég kaotikus szakaszát éljük ekkor az egyedi életünknek. Mi legyen például az egypetéjű ikrekkel, hiszen ők klónok – kérdezhetik a genetikust? Ellenük vakbuzgóan tiltakozni kellene? A szülések 2-3%-a ikreket eredményez, és ezek egy része, a második osztódásnál szétváló, egy magzatburkos, azonos ivarú, azonos genomú emberpalánta (címkép). Az eredendő bűn az, amit a rendhagyó szétváláskor ez a zigóta elkövet? Nem gondolhatom ezt. Mi legyen a mikroorganizmusokkal, a növényekkel, amelyek önbeporzók, az állatvilág tekintélyes részével, amely szűznemzéssel szaporodik? A vegetatív szaporodás az ősi gonosz ötlete lehetett?

Tényleg, fel tudunk olyasmit fedezni, amit az evolúció nem próbált ki előttünk? A szintetikus biológia ezt kísérti. Nem az történt, hogy az élő anyag valamennyi formájában kipróbálta már magát? A változatosságra való képesség kulcs a sikeres alkalmazkodáshoz. A sikeres fajok ennek ellenére hol ilyen, hol olyan utat jártak be. Van olyan is, ahol a genetikai rekombináció nem nyerő. Miről szól a genetikával kapcsolatos ősi rémületünk? A saját ismereti hiányosságainkról, a saját előítéleteinkről? Létezik olyan, amit az ember megtehetett, és nem tett meg? Komolyan kétlem. Értem persze a rizikó miatt aggódókat. (Prisca viatorem seducit semita nunquam.)

A géntechnológiában dolgozók háromféle klónozást különböztetnek meg. A gén- vagy DNS-klónozás alatt egy DNS-darab vagy egy teljes gén (legalább egy fehérjedomént kódoló DNS-szakasz) másolását értjük. Gyakori géntechnológiai eljárás a laborokban, amikor például a transzgén felszaporításáról van szó. A terápiás klónozás alatt azt értjük, hogy őssejteket (elkötelezetlen, nem specializálódott sejtek) szaporítunk fel, amelyekkel sérült testi sejtek pótlását végezzük el később. Ezekhez képest a reproduktív klónozás a genom, vagyis egy teljes élőlény örökítőanyagának ismétlése. Van, akinek hihetetlen, hogy az egyediség misztériuma egyetlen konkrét kromoszómakészlet génjeinek eddigi élettörténetére vezethető vissza. A genetikai adottságaink szerinti memóriakészletünk lenne a lélek?

Van abban valami ősi iszonyat, ahogyan az emberi zigóta képére tekinthetünk (141. kép). Olyasmit látunk, ami tabu? Hogyan fényképezhették le, miként kísérletezhetnek vele? A küretet sem akarjuk látni. (Meg sem történt. Az együttlét balesete. Az izé – megszólítani sem szabad – rosszkor volt rossz helyen.)

141.kép: Négysejtes humán embrió (forrás)

Lássuk az emberklónozás szabályozását. Az ENSz tagállamai 2005-ben szavaztak erről. Az előterjesztés lényege az volt, hogy az ember klónozásának minden formáját az emberi élet méltóságával összeegyeztethetetlennek, és az emberi élet veszélyeztetőjének látja. A tagállamok közül az előterjesztést 84 állam támogatta, 34 ellenezte és 37 tartózkodott. Észre kell vennünk, hogy az ellene szavazók között találjuk Kínán és Indián túlmenően, Nyugat-Európa többségét, kiemelhetően a Skandináv államokat (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország) és az Egyesült Királyságot is. Az Egyesült Államok viszont támogatta a határozatot. Azt mondhatjuk, hogy a többség így gondolkozik, de ha a nemzeti szavazatokhoz közelebb megyünk, sokféle motivációt találunk. Miért olyan bonyolult a válasz? Miért nem egyszerű választ adni arra, hogy az ember reproduktív klónozása szabad legyen vagy tilos? Azért, mert korántsem egyetlen kérdésben és válaszban fogalmazható meg az, amit a klónozás alatt értünk. A terápiás klónozásra Európa kivételként tekint. Személyes reményeink fűződnek hozzá.

142.kép: Őssejt-tenyészet (Fotó: G.Tarne/LifeSite/Sutterstock)

Az utóbbi tíz évben sokat módosult a 2005-ös állásfoglalás, és egyre inkább az emberi őssejtekkel (142. kép) végezhető terápiás klónozás felé fordította a közfigyelmet (64. ábra). Ezek szerint az Egyesült Államok szabályozása nem tiltja, bár korlátozza ezt a munkát. Az Európai Unió viszont törvényi tiltással viszonyul már hozzá (vagyis a kelet-európai – nem színezett – országok is ide tartoznak), mint a Skandináv országok és keleti szomszédaik is. Kínában nincs törvény erre a konkrét tevékenységre, bár ez a törvényi irányelvekből következik. Nem kell mondanom, hogy számtalan értelmezés létezik ennek megfelelően, és a munka bonyolult formáit (az őssejtek ivarsejtekként is funkcionálhatnak) tekintve változó megoldások is. Kína és az Egyesült Államok kutatóinak tudományos lapokban megjelenő eredményei jól mutatják be a helyzetet. Nem változott az, hogy az első 14 napban engedélyezik csak az emberi embrióval végezhető munka időtartamát. (Itt még nincs jelen a teremtés szentsége? Hogyan lehetett azt időben feldarabolni? Hogyan lehet majd ezt további intervallumokra nem kiterjeszteni?)

64.ábra: Az emberi csírasejt génjeinek módosítására vonatkozó szabályozás. A nem színezett országokat nem elemezték (M. Araki és T. Ishii, 2014)

Egyáltalán, arról van szó, hogy egy valamiért kiválasztott egyed örökítőanyagának ismétlődését engedélyezzük vagy sem? Itt nagyon sok SciFi említhető lenne, de most nem élek vele: a valósághoz képest a filmbéli történetek szórakoztatók ugyan, de sokszor nagyon bárgyú az alaptörténetük. Ma egyértelműen az emberi genom (csíravonal) szerkeszthetőségéről szól a vita, nem az önmagukba szerelmesült emberek másolásáról. Ők is megértik majd egyszer, hogy a személyiségük – amihez annyira ragaszkodnának – nem klónozható. Talán ha valamiféle interface ezt in silico alapúvá tehetné. Mennyire lenne ez más, mint egy végignézhetetlenül unalmas dokumentumfilm?

2015 decemberében közel 500 kutató ült össze három napra Washington DC-ben, hogy tárgyaljon az emberi őssejt módosításának kérdéseiről. Negyven évvel Asilomar után vagyunk, amikor a géntechnológiára pár éves moratóriumot hirdettek, de szerintem mindenki tudta akkor is, hogy nem lesz ez hosszú várakozás. Ezek közül az előadások közül idézek néhányat, illetve próbálom a lényeget összefoglalni a 65. ábrán.

65.ábra: Az emberrel összefüggő géntechnológia

Nem vitás, hogy az egyedi emberi genom ismétlésének (klónozás), szerkesztésének (ivarsejtek) vagy gyógyításának (testi sejtek) személyes vagy közösségi okai lehetnek. A személyes okok közül a legtriviálisabb önmagunk klónoztatása, az örök élet illúziója. Értelme a személyes, de tisztázatlan vágyaink kielégítésén túlmenően nincs. Megtehetjük, hát megtesszük. Az eredmény valami más lesz: a mi egyedi genetikai kódunk, de tőlünk eltérő személyiséggel, amit a környezet (vö. emlék) alakít mássá. Az egyedi kivételezés ellentmond az evolúció elsődleges szabályának, a természetes szelekciónak, ami szerint a legéletrevalóbbak maradnak fenn. A populációgenetika ebből a szempontból igen kíméletlen a személyes érzelmeinkkel, és útmutatásai egyértelműek. Az emberi csíravonalat azzal terhelni, hogy a következő generáció megszületéséhez egyre több segítség kelljen, korántsem támogatható ötlet a közösség részéről.

Ha ezen túllendülünk, és inkább a személyes érdekeinkre koncentrálunk, akkor az egyik lehetőség a szervdonorkérdés személyes megoldása, vagyis hogy előre kifizetett klónunktól kapjuk a szövetileg kompatibilis alkatrészeket (143. kép). Klónunk azonban ugyanazokat a gyöngeségeket hordozza majd, amiben megbetegedtünk. Persze segíthet szenvedélybetegségek esetén egy új máj, vese, tüdő és a leszokás. Nem szimpatikus megoldás. Közösség, úgy gondolom, ezt az utat sohasem támogatja majd. Az életkor meghosszabbításának kérdése mostanában merült fel ismételten. Céget (Human Longevity Inc.) is létrehoztak ilyen céllal. Nem gondolom azonban, hogy ez sikerrel értelmezhető senior program, talán az ivarsejtek örökítőanyagának editálása az (perfect baby program), ami errefelé vezet. A mostanában sokat emlegetett beágyazódás előtti genetikai diagnózis (preimplantation genetic diagnosis, PGD), amely a zigóta genomja alapján alkalmatlannak minősít, vagy javítási tervet kínál fel. Nem csodálkoznék rajta, ha többen most az eugenika felé vezető utat látnák meg.

143.kép: Humán embrió (Fotó: ExploreBiotech/Getty)

Lássuk a közösségi indokokat, amelyek közül a terápiás célúak mintha áttörnének valamiféle gátat. Ezek az örökölt családi, közösségi genetikai alapú betegségek kezelésére irányulnak, amelyre minden bizonnyal kereslet és támogatás is akad majd. A megcélzott betegségek egy része örökletes és egygénes. Kifejezetten terhelt népcsoportok – ahol a rokonházasság elfogadott – is ismertek, pl. az askenázi zsidók körében a cisztás fibrózis, Tay-Sachs-szindróma vagy a Fanconi-anémia gyakori, vagy a sarlósejtes vérszegénység Afrika szubszaharai régiójában igen elterjedt, illetve a beta-thalassemia a mediterrán közösségekben (66. ábra). Az ígéretek azonban ezeken a betegségeken is túlterjednek, amennyiben napjaink járványos betegségeinek elkerülésében, így az AIDS leküzdésében is keresik a megoldás géntechnológiai lehetőségét.

66.ábra: Emberi betegségek, amelyek megoldását a genomszerkesztési módszerekkel célul tűzték ki

A kínai kutatók második kísérletsorozata éppen a HIV-vírussal volt kapcsolatban. Tényleg, ez a létünket is fenyegető betegség nem fog másképpen való gondolkodásra kényszeríteni bennünket? Az emberi sejtekben a CCRF-receptor segít abban, hogy a vírus a sejtekbe kerüljön. Ismertek olyan mutánsok (rezisztensek a HIV-re), akikben ennek a receptornak egy mutált variánsát találjuk, amely viszont a HIV sejtbe való belépését nem támogatja. 45 egysejtes zigótát injektáltak RNS-plazmidokkal, amelyeknek a CRISPR/Cas9 módszerrel a CCRF5-gén bevitele volt a célja. 26 zigóta érte el a 8-sejtes állapotot, és négyben a CCRF5-gén is megjelent. Sajnos csak egy kópiában, amely nem elég a HIV-rezisztenciához, ahol mindkét CCRF-gén kicserélése fontos. További lényegi következtetés volt, hogy a zigóta módosításakor a sejtek részleges érintettsége miatt a genetikai mozaik képződése valószínű, ami nem biztosít teljes körű rezisztenciát. Sokkal inkább az ivarsejtek (perfect gamete) módosítását kellene végrehajtani ennek elkerülésére.

Mikroorganizmusok, növények és állatok módosításával a gyógyszerkutatás bonyolult fehérjék előállítását végezteti el a géntechnológia segítségével. Ez a GM-inzulin nyomán mára polgárjogot nyert. Nem tudok olyan számottevő csoportról, amely ezt akadályozni próbálná. Szerteágazó kutatás folyik az őssejtek vonalán, amelyek lehetnek ivarsejtek, de testi sejtekből indukált őssejtek is. Ezeket traumatikus és pár krónikus betegség kezelésére, szövetpótlásra gondolják hasznosíthatónak. Ezen túlmegy a xenotranszplantáció lehetősége, ahol komplett szervek (humanizált állatdonor) keletkezését remélik. Ebben speciális terület a humán/állat kimérák területe, amely folyamatosan billeg az engedélyezni/tiltani döntések között.

Vannak olyanok akik, erre alapozva már genomszerkesztett betegségrezisztens utódokra gondolnak, és ilyesmi megrendelését is teljesítenék. Az eljárás mentesítené a szülői/közösségi betegségektől az utódot, és kétségtelen, hogy nehéz erre azt mondani, hogy nincs erre semmi szükség. Miért ne lenne használható ez a módszer, ha felvállalható statisztika (rizikó) mellett működik. Errefelé azonban van még nem is kevés aggály. Itt vannak végül a fertilitási programok (IVF), amelyek sok mindent profitálhatnak a géntechnológia gyakorlatából. Gondoljunk például az életképtelen petesejt citoplazmadonorára. Vajon mindenkit utódhoz kell segíteni? Közösségi feladat ez? Úgy tűnik, hogy érzelmi szempontból igen; hiába figyelmeztet a genetikai hibák lehetséges halmozódására a populációgenetika.

Mindezek után eljutni az eugenikához már szinte elkerülhetetlen. Kellene egy csapat (144. kép), kellene egy csodacsatár, egy új sprinter, új Arnold Schwarzenegger, húsvér Barby, és talán új Szilárd Leó is. Bocsánat ez utóbbitól, nagy tisztelője vagyok. Eszünkbe juthat, hogy vajon ki, és miként kérne tőle engedélyt a klónozására? Ez az a kategória, amit a TB aligha támogat majd, a jog is zavartan szemlélődhet, és nekem sincs sok kedvem a körüljárására. Megteszi majd 3D-ben a filmipar.

144.kép: Klóntanács (Fotó: J. Rogers/Express/Getty)

A következő rész címe: Fizess, ha ugyazt akarod kapni – Mibe kerül a változatlanság? (Biotechnológi^kaland N^o49)

Darvas Béla