(Biotechnológi^kaland N^o55)

Nagy István a 2018. májusi miniszterjelölti meghallgatásán, mindenki számára meglepetésként a mezőgazdasági genomszerkesztéshez jelentős reményeket fűzött, és erről szólalt meg az agrarszektor.hu és a VAOL lapjain is. Máig nem világos nekem, hogy a Zászlós Tibor által vezetett GMO-mentes Magyarországért Egyesület egykori kormányzati arca, Nagy István államtitkár miként szerelmesült bele a géntechnológiával módosított fajtacsoportokba (a genomszerkesztés annak egyik válfaja), de feltételezem, hogy előbb vagy inkább utóbb elmondja majd valakinek. Nekem a júniusi NAK-elnökségi ülés szünetében többen egy igen magasan bonyolított telefonbeszélgetésről meséltek, de ennek valódiságáról nem tudok meggyőződni. Az Európai Unió Bírósága (Curia) 2018. július 25-ei döntése alapján azonban Nagy István a Magyar Hírlapban azonnal elzárkózott a korábbi elképzelésétől – magyarázkodásra egy lélegzetvételnyi időt sem pocsékolva –, és ismételten üdvözölte a géntechnológiától mentes, módosítás nélküli (ilyenkor az elképesztő mennyiségű GM-szójáról a takarmányainkban kifejezetten elfelejtkezünk) hazai mezőgazdaságunkat, amelyért elődje Fazekas Sándor kiállt (címkép). Mindezzel a számomra elismerte, hogy súlyos hibát ejtett az utóbbi hetekben, de igyekezett ebből a leggyorsabban kievickélni. Ez utóbbi azonban csak formálisan ment. Az ő pozíciójában nem lehetséges, hogy az egyik nap ezt mondjuk, majd pár héttel később valami mást, és ezt senki sem veszi észre. A géntechnológiával turbózott mezőgazdaság felvetésével maga ellen fordította a klasszikus nemesítőket, a vetőmag-előállítókat, az ökológiai termelőket és a méhészeket, továbbá a környezet-egészségügyi területen dolgozókat is. Úgy gondolom, hogy a hazai fogyasztók sem fogják hitelesnek gondolni az ebbéli későbbi nyilatkozatait. Miniszternek nem javasolható ez a kommunikációs stratégia, és legalább is elvileg a saját érdekében búcsút kellene mondania a jól-értesült tanácsadóinak. A személyes hátraarc kapcsán viszont csalódást okozott földijén, Dudits Dénesen keresztül a pro-GMO szervezeteknek és gazdasági hátterüknek, akiknek az érdekeit működésének első két hónapjában mintha szerette volna kiszolgálni.

172.kép: A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a 2017-es ünnepi ülése Nagy Istvánnal (Fotó: drnagyistvan.hu)

Nagy István (172. kép) miniszter genomszerkesztéssel kapcsolatos májusi véleményének erősítését megcélzóan azonnal ringbe szállt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöksége, amelynek az első, ezzel foglalkozó ülésén (2018. június 20.) hat rövid előadás meghallgatása után, de azok tartalmát ignorálva Győrffy Balázs elnök egy, a génszerkesztés (= precíziós nemesítés) mellett kiálló, már készen lévő anyagot szándékozott elfogadtatni a kibővített elnökségi ülés tagságával. A NAK ez ügyben felmutatott meglehetősen kesze-kusza szerepvállalásáról egyik alelnökét ifjabb Hubai Imre kertészmérnököt, biogazdát kérdezem.

Darvas Béla (DB): Miért vált olyan sürgetővé a NAK elnökségének állásfoglalása, hiszen köztudott volt, hogy egy hónap múlva a Curia hivatalosan állást foglal a kérdésben, vagyis egy korai elhibázott vélemény magában foglalja a megszólalók hitelvesztését?

ifjabb Hubai Imre (HI): Ez a hitelvesztés, vagy nevezhetjük bizalmi válságnak is, bekövetkezett, mégis úgy érzékelem, hogy azok, akik a genomszerkesztés támogatói között exponálták magukat, a Curia döntése ellenére sem adták fel! Nagy István miniszter úr bemutatkozását civil és szakmai körökben egyaránt, komoly értetlenség, majd felháborodás követte. Ennek oka, hogy a miniszter lényegében szakítani szeretne az elődje által képviselt GMO-mentes stratégiával, feladná Magyarország eddig kivívott mentességét, melyhez számomra érthetetlen módon, hazai pártolókat is talált. Nem tartom szerencsésnek, hogy mind a NAK, mind a GMO-mentes Magyarországért Egyesület, mind a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) a miniszter segítségére sietve beállt a magyarázók és követők táborába, hiszen ebben a kérdésben korábban sohasem született ezt megalapozó állásfoglalás, és a NAK vezetéséből felhatalmazást sem kapott senki arra, hogy a géntechnológiai eljárásokat népszerűsítő nyilatkozatot tegyen. Miniszter úr és támogatóinak véleményét magánvéleménynek kell tekintenünk, melyek az ő meggyőződésükből fakadnak, de nem tükrözik sem a jogalkotó szándékát, sem a gazdák akaratát, sem a magyar fogyasztók jogos elvárásait az élelmiszerlánc biztonságosságát illetően.

DB: Hogyan készült ez a kétoldalas anyag, és miért nem hasznosította az elnök az egymásnak nagyon is ellentmondó előadások tartalmát?

HI: Az állásfoglalás születésének hátteréről nincs hitelt érdemlő információm, hiszen előzménye sem volt, és betekintési vagy véleményezési lehetőségünk sem.

DB: Miként lehetséges, hogy ezt a két oldalt az előadók közül csak Gyuricza Csaba (NAIK – 173. kép) olvasta és hibátlannak minősítette, bár ezen a területen semmilyen saját szakértői múltja nincs?

HI: Gyuricza Csaba által a NAK elnöksége előtt kifejtett véleménye megdőlt, és géntechnológia ügyben az általa képviselt érvelés megbukott. Ez a kudarc lehet tévedés eredménye is, ami nem minősíti főigazgató úr korábbi, más területekhez fűződő szakértői múltját. Ugyanakkor, ha ragaszkodik egy tévedéshez, az már hiba lenne.

173.kép: Összekapaszkodók – Solti László, Győrffy Balázs és Gyuricza Csaba – 2013-ból (Fotó: agraragazat.hu)

DB: Hogyan foglalná össze az első állásfoglalás két oldalát?

HI: Az elnökségi döntést megalapozó kétoldalas háttéranyagról van szó, amely mára kordokumentummá vált. Olyan dolgozat, mely a géntechnológiát pártolva, a várható és ismert kockázatokat figyelmen kívül hagyva igyekszik elhitetni az olvasóval, hogy a klasszikus nemesítés idejétmúlt, és a magyar mezőgazdaság versenyképessége számára nincs más esély, csakis a géntechnológia. Eddig elképzelhetetlen volt számomra, hogy ilyen és hasonló, az Alaptörvénnyel és más törvényekkel ellentétes szellemiségű anyagok kerülhetnek a NAK elnöksége elé.

DB: Miért maradt el a szavazás a zárt ülésen?

HI: Az ellenérveket hallva az elnökség a döntést későbbre halasztotta. Szerencsére, mondhatnánk, mégis győzött a józan ész. Valójában értelmetlen lett volna dönteni a Curia döntése előtt, hiszen ha azzal ellentétes érvényű Országos Elnökségi állásfoglalás született volna egy ilyen fontos kérdésben, az hatalmas presztízsveszteséget okozott volna a NAK felső vezetésének.

DB: Ezt követően egy nyolcoldalas anyagot köröztetett az elnökség, aminek szövegezése nagyon emlékeztetett Balázs Ervin (MTA AKK) kifejezetten pro-GMO előadására, amit helyette Sági László tolmácsolt.

HI: Ez az állásfoglalás-tervezet is alkalmatlan volt a jóváhagyásra. Véleményemet írásban is kifejtettem, de a hozzászólásom ellenére, változatlan formában ment át az anyag a döntéshozatali folyamaton. Jómagam eléggé egyértelműen a géntechnológiai eljárásokat elutasító, és az óvatosság elvét szigorúan szem előtt tartó embernek tartom; biogazdálkodó vagyok. Hiszek az igazság erejében, de köztestületi tagként most azzal kellett szembesülnöm, hogy a genomszerkesztés veszélyével kapcsolatos igazságérzetem jelentősen eltér másokétól. Ugyanakkor Nagy István miniszter úr, a Curia döntését követően, szembe menve saját korábbi nyilatkozatával, a genomszerkesztés hazai elterjesztése ellen foglalt állást. Rám ez megnyugtatólag hat, és a saját igazságérzetem látszik beigazolódni, de a kérdés most az, hogy sikerül-e pontosítani és egyértelműbbé tenni az Alaptörvény ide vonatkozó előírásait, ami kizárná a későbbi értelmezési vitákat, és a mezőgazdasági géntechnológiai eljárások elvetésével véglegesen pontot tenne a velük kapcsolatos viták végére.

DB: Bizalmas természetű volt-e a két előzetes anyag? Miként lett a kettő, majd nyolc oldalból végül háromnegyed oldalnyi szöveg, aminek tartalmában az előzőekhez már nincs köze? Ki volt a szövegező?

HI: Megítélésem szerint nem lehet bizalmas, hiszen minden, a mezőgazdaságot érintő vita egyben a NAK tagságára és a magyar társadalomra is tartozik. Az Országos Elnökség végül legutóbbi határozatában kénytelen volt figyelembe venni a Curia döntését, amely kimondta, hogy a genomszerkesztés végső soron GMO jogi státuszú terméket eredményez. A határozat tartalma nyilvános, sajtóközleményként megjelent.

DB: Győrffy Balázs azt nyilatkozta, hogy a „genomszerkesztésben látja a jövőt”. Milyen ismereti anyag vezethette ide?

HI: Mielőtt valamilyen sarkalatos kérdésben dönt, vagy nyilatkozik egy köztestület vezetője, illik számba vennie és elemeznie azokat az információkat, a várható előnyöket és lehetséges kockázatokat, hatásokat, melyek a döntést, vagy a nyilatkozat kényszerét megalapozzák. Aranykalászos közgazdászként, hazánk agrárstratégiáját alapjaiban érintő kérdésben különösen indokolt az óvatosság elvét maximálisan szem előtt tartani, hiszen a hiányos, egyoldalú ismereti anyagra, vagy téves megérzésre alapozott munka könnyen alááshatja a szakember hitelességét. A józan paraszti logikával megáldott gazda, járatlanul a genetikában, inkább nem hoz semmilyen döntést, és véleményt sem közöl, nehogy tévedésbe essen a beavatkozások hasznosságát illetően, vagy minden más ökonómiai, ökológiai tényezőt háttérbe sorolva, figyelmen kívül hagyva, csupán egyetlen megváltóként gondoljon a genomszerkesztésre, és még érveljen is mellette. Ezzel szemben fényes jövő előtt áll például az agrárium digitalizációja, ami sokkal inkább támogatható folyamat, és a genomszerkesztéssel, más néven precíziós nemesítéssel szemben valódi, kézenfekvő gazdasági előnyöket hozhat mind a felhasználóknak, mind az agrár-környezetvédelem terén, így méltán népszerű a politikusok és a NAK tagságának körében is. Van teendőnk bőven, erre a területre a jövőben komoly munkát, valamit erőforrásokat kell összpontosítanunk. A természet nagy ajándéka a felejtés, és nekem szent meggyőződésem, hogy a genomszerkesztésbe vetett jövőkép a feledés homályába fog veszni a támogató nyilatkozatokkal együtt.

DB: Petőházi Tamás agrármérnök azt sejttette, hogy a genomszerkesztés 20-30%-os terméseredmény-növekményt is hozhat. Vajon hogyan maradhatott aktív ez a már igen régen meghaladott pro-GMO-ígéret?

HI: Osztályelnök úr minden bizonnyal komoly termelési tapasztalattal bír a növénytermesztési géntechnológia felhasználása terén, de nem gondolnám, hogy pontos számításai vannak a jövedelmezőséget illetően. Inkább csak megérzés lehet a részéről, semmint tényszerű adat, hogy a GM-növények többet teremnek. Számos cáfolata létezik a kijelentésének, de nem húznám ezzel az olvasó idejét. Az Osztályelnök úr részéről elhangzottak inkább csak sejtetések, melyeket megalapozatlannak tartok.

DB: Mártonffy Béla kertészmérnök szerint genomszerkesztés nélkül a zöldség- és gyümölcstermesztésünk valamiféle versenyképtelen skanzenné változna. Tényleg azt hiszi ez az úr, hogy a nem barnuló CC-csiperke hazai termesztésével korszerűsödne a fajtakincsünk?

HI: Akárcsak az imént, most is fenntartom, hogy ez a kijelentés is megalapozatlan, sőt, káros is, továbbá sértő lehet azokra a hagyományos értelemben vett nemesítőkre nézve, akik munkájukkal megalapozták, bővítették és világszerte ismertté, kedveltté tették a hazai kertészetekben termelt fajtakincset. Vetőmagjaik számos országba eljutnak, így nekik is köszönhető, hogy Magyarország a hatodik legnagyobb vetőmagexportőr a világon. Persze mondhatnánk, hogy a csiperkét nem magról vetik, de a szaporítóanyag minőségének itt most nincs jelentősége. Tíz anyukából kilenc biztos, hogy nem készítene olyan csiperkéből ételt a gyermekének, amelyik nem barnul. Mert amelyik nem barnul – és ilyen a nem barnuló alma is – az nem tud lebomlani a szervezetben értékes alkotóelemeire, hanem csak elrothadni tud bennünk. A rothadás termékei pedig nem ugyanazok, mint a bomláséi. Osztályelnök úr vélhetően azért szorít mégis ennek a csodának, mert a nagyáruházak polcain ez a csiperke mutat jól, hiszen megállapíthatatlan a kora, mindegy mikor szedték, melyik földrészen termelték és mennyit utazott, többhetesen is frissnek tűnik. Véleményem szerint ez az irány relativizálja a frissesség fogalmát, ami nem lehet érdeke sem a termelőnek, sem pedig a fogyasztónak, táplálkozási szempontból pedig mindenképpen kifogásolható, a fogyasztásuk pedig beláthatatlan következményekkel járhat, különösen a gyermekekre és a betegekre nézve.

DB: Az agrárszektor.hu a kérdés körül a legtöbbet ficergő hírportál, amelyik szerintem egyoldalú híreket szállít. Mint a kérdést ismerhetően kritikusan kezelő NAK-alelnököt, kérdezte önt is (174. kép)?

HI: Amennyiben a sajtó kíváncsi a véleményemre, szívesen állok rendelkezésére bármikor. Az agrárszektor.hu nem keresett ez ügyben.

DB: Van véleménye arról, hogy a Portfolió Csoporthoz tartozó agrárszektor.hu szerkesztősége – a tulajdonosi összetételét nem is érintve – milyen missziót teljesít hazánkban a géntechnológia kérdésében? A portál engem is megtalált, amikor 2015-ben a hazai jogszabályokat kritizáltam. Az interjút készítő Hazafi Lászlóval viszont írás közben nézeteltérésem támadt, hiszen a szövegeim érintetlenségén köztudottan őrködöm.

HI: Nem emlékszem, hogy ismerném az illető urat. Ez nem jelent túl sokat, csupán valószínűsítem, hogy nincs sok közös vonásunk. Én ellenzem a géntechnológiai eljárások bevezetését, ezzel szemben ez a portál jól láthatóan, népszerűsíteni igyekszik azokat. Érthetetlen számomra ez a hozzáállás, de köztestületi vezetőként nem szoktam kritizálni a sajtót.

174.kép: A NAK 2017-ben újra választott elnöksége – Éder Tamás, Kis Miklós Zsolt, Győrffy Balázs, Jakab István, Zászlós Tibor és ifjabb Hubai Imre (Fotó: oee.hu)

DB: Nagy István azonnali hátraarcot vett, amikor a Curia állásfoglalása ismertté vált. Miért nem követte ebben a NAK elnöksége, hiszen a kiadott állásfoglalásával mintha kívül és belül is egeret szeretne fogni?

HI: Ez lehet, hogy csupán azoknak a közreműködőknek az önigazolása miatt történhetett így, akik számára most már kínos saját, korábbi szerepvállalásuk a genomszerkesztés népszerűsítésével kapcsolatban. Most még uborkaszezon van a politikában, senki sem tudhatja biztosan, hogy mennyit ér egy ilyen tartalmú kamarai anyag a döntéshozók előtt. Majd meglátjuk.

DB: Nézzük az állásfoglalás harmadik egységét: „…a NAK és a Magosz szükségesnek látja a mihamarabbi tudományos kutatások, kockázatfelmérések lefolytatását, az esetleges emberi egészséget és a környezetet érő káros hatások kiküszöbölése érdekében. Ezek késedelmével, elmaradásával azt kockáztatjuk, hogy az európai, így a hazai mezőgazdaságot is elszigeteljük ezen innovatív fejlesztések előnyeitől, szemben a világ többi részével. Egyúttal azt is kockáztatjuk, hogy elveszíthetjük azon kutatási kapacitásokat, melyek az esetleges kockázatok felmérését, kiszűrését követően lehetővé tennék a fejlesztésekbe történő becsatlakozást”. Mennyiben lát bele a NAK elnöksége a hazai agrárkutatásba ahhoz, hogy hasznos tanácsokkal lássa el? Egyáltalán kinek szól ez a tanács, az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetőjének, Palkovics Lászlónak?

HI: A világ többi része a géntechnológia ártalmainak (pl. a glyphosate okozta vízszennyezés) felszámolásával küzd, lassan eladhatatlanok a GM-fajták, mi pedig épp bevezetni terveznénk azokat? Ez szerintem tévútra vinné a magyar mezőgazdaságot, olyan irányba, amerre nincsenek lefektetve sínek, és nem szolgálják sem a gazdasági, sem a társadalmi szereplők jogos érdekeit. El kellene már engedni végre ezt a kapaszkodót. Hogy kutatni kell-e? Természetesen! Pont azért, hogy géntechnológiával módosított/szennyezett vetőmag, vagy élelmiszer- és takarmány-összetevők nagy biztonsággal kimutathatók legyenek. A kutatóknak erre, és nem az előállításra és a köztermesztésbe vonásukra kellene helyezniük a hangsúlyt, különben célt fognak téveszteni, és aki lemarad, az nem a termelő lesz, hanem az élelmiszerlánc-biztonságot szolgáló diagnosztikai eljárások kidolgozói; kutatók, akik ebben a témakörben hitelesen lehetnének a világ élvonalában. Ez komoly innováció lehetne, ami irányt mutat az alapkutatást végző szervezetek, valamint az őket segítő kormányzati intézmények számára is.

DB: Az állásfoglalás negyedik egysége az alábbiakat mondja: „Magyarország jelenleg a világ 6. legnagyobb vetőmag exportőre, a joggyakorlat bármilyen irányú alakulásától függetlenül szükségesnek tartjuk a hazai kutatásfejlesztési támogatás növelését, a gazdálkodóknak szükséges jó minőségű, biztonságos vetőmag biztosításához, jelenlegi pozíciónk fenntartásához a jövőben is”. A géntechnológiával módosított fajtákat nemzetközi vállalatok birtokolják, amihez a hazai kutatásnak annyi köze van, hogy az itt születő eredményeket olcsón eladjuk ezeknek a nagyvállalatoknak. A NAK állásfoglalása ezt az előnytelen kapcsolatot szorgalmazná? Egyáltalán miféle vetőmagkutatásról szól ez a homályos passzus?

HI: Elképzelni sem tudom, fából vaskarikát próbálunk csinálni, ami kiszolgáltatottá tehetné mind a termelőt, mind a kutatót, mind a nemesítőt. A vetőmag-előállítást is végző kutató intézetek vélhetően felismerték, hogy a jövőben akkor számíthatnak támogatásra, ha a piac által is keresett fajtákat állítanak elő, amelyek a nemzetgazdaságunk érdekeit is szolgálnák. A klasszikus nemesítés relatíve hosszú időt vehet igénybe, melyet a kutatók génszerkesztéssel szeretnének lerövidíteni. Nos, ez nem nemesítés, csupán géntechnológiai módosítás, amit hazánk Alaptörvénye tilt, a Büntetőtörvény pedig üldöz. Meggyőződésem szerint a Magyarországon előállított, röghöz kötött fajták nemesítésével tudunk a legjobb megoldást nyújtani a klímaváltozás és a piaci pozíciók megváltozása miatt kényszerű alkalmazkodóképesség növelésére. Ennek számos további szempontja ismert még előttünk; párat kiragadnék. A kimagasló szaporítási fokú vetőmag felhasználása, a mezőgazdasági vízgazdálkodás elemeinek helyes értelmezése, fejlesztése és kiterjesztése, az együttműködés növelése, a saját, termelői tulajdonban lévő feldolgozó iparunk és az értékesítési láncolataink kiépítése szintén szép kihívás, tele a siker lehetőségével, mégsem tesznek a kutatók erőfeszítéseket arra, hogy legalább a hazai jó gyakorlatokat megvizsgálva osszák meg tudományos következtetéseiket az agrárgazdaság és a politika szereplőivel.

DB: A hazai klasszikus nemesítők és a nemzetközi vállalatokat is magában foglaló vetőmagszövetség érzékelhetően nincsenek azonos állásponton. Ön szerint a nemzeti érdekeket melyikük képviseli, és azok miként szólnak?

HI: Számomra kézenfekvő a válasz: én a hazai, klasszikus nemesítő munkát végző szakemberek oldalán látom a nemzeti érdekek képviselőit. Ez a nemzeti érdek arról szól, hogy maradjon a hazai mezőgazdaság GMO-mentes, legyenek piacképes, elsősorban a hazai igényeknek megfelelő fajtáink, melyek vetőmagját igény és a készletek mértéke szerint akár exportálhatjuk is. A saját előállítású vetőmag nemzetgazdasági és egyben nemzetbiztonsági kérdés is, amit a politikai döntéshozóknak is fel kell ismerniük. Nem minden a profit, amit a Vetőmagszövetség hajszol. Dolgozni kell, keményen, és lesznek eladható, piacképes, jó magyar fajtáink. Az agrárgazdaság és a népességünk is azt várja tőlünk, hogy a megszerzett információk és tapasztalat alapján segítsük a biztonságot maximálisan szem előtt tartó élelmiszer-előállítást, miközben védjük meg országunkat minden külső és belső ellenségtől.

175.kép: Dominósors (Fotó: attheintersectionblog.com)

Interjúhoz végszót írni nem könnyű, de ez esetben világos, hogy a NAK elnöksége a genomszerkesztés megítélésében végig megosztott volt, és ebben a reális oldalt éppen ifjabb Hubai Imre és édesapja (Hubai Imre Csaba a Jász-Nagykun-Szolnok megyei NAK elnöke) képviselték. Úgy gondolom, hogy bátor megszólalásaikkal többször helyre billentették a NAK elnökségének kapkodó és elhibázott törekvését. Meglepetéssel szemléltem Jakab István (Magosz) és Font Sándor (OMB) mostani enervált, sodródó szerepjátszását is, amelyben korábbi harcosságuknak nyomát sem láttam. Azt gondolom, hogy a személyi konzekvenciák levonása elkerülhetetlen, például Nagy István és Győrffy Balázs részéről (175. kép), hiszen a mezőgazdaság jövőjével játszadozni, az ő pozícióikban nemzetgazdasági kockázatot jelent.

(folytatása következik)

Darvas Béla