Bezárás
Biotechnológikaland

Tansegédlet középiskolai tanároknak – Elektronikus dudaszó

(Biotechnológikaland No33)

Az MTA – pár éve – a középiskolás biológia tanárok segítségére sietett, hogy háttéranyagot biztosítson a tananyag korszerűsítéséhez. A GM-szervezetek mezőgazdasági felhasználására vonatkozó részt egy, az ezen területen sohasem dolgozó vállalta fel. Sarkos véleményt fogalmazott, amelynek kiegyensúlyozott tananyaghoz köze aligha lehet. Agitációhoz inkább. A szerzőt megszólítottam az írásával kapcsolatban, de megsértődött. Dolgozata nem került a kötetbe, de az írás ma is elérhető az interneten. Van, aki internetes fórumon néha linkeli. Most én is.

Falus András biológus – akit a kutatók között egyedülállóan az ismeretterjesztés is érdekel – 2011-ben kapott megbízást arra, hogy középiskolai tanároknak a Magyar Tudományos Akadémia részéről gyors segítséget nyújtó háttéranyagot készíttessen. Indokolta ezt az a tény, hogy a biológia meglehetős gyorsasággal haladt előre a megismerés molekuláris részleteit tekintve. Nagyszerű dolog lenne ez, ha mindeközben az élő egészre vonatkoztatott képe nem homályosult volna lassan el. Toxikológia területén jól megférnek egymással az in vivo és in vitro vizsgálatok, bár ez utóbbiakat sejtvonalakon vagy a sejtekből elkülönített enzimekkel kémcsőben végezzük. Néha köszönőviszonyban sincs az in vitro eredmény az in vivo-val, hiszen a szervezetben nem egyszerűen szabályozott, közvetlen események zajlanak, hanem egy vegyület esetében az emésztés, a felszívódás, a célszövethez és ott a sejtbe való bejutás során birkózik a becsomagolás, metabolizálódás, kiválasztás és immunvédelem ágenseivel. A hatáshelyhez a konkrét molekula által bejárt távolság óriási, az eközbeni lényegi történések esélye nagy. Nem is véletlen, hogy a mutagén hatások gyanúi az in vitro, de végső bizonyítékai az in vivo vizsgálatok felől érkeznek (lásd GAP2000 adatbázis).

Falus András idős Duda Ernőt kérte fel a növényi géntechnológiáról szóló fejezet megírására. A szerző fia, ifjabb Duda Ernő ismert a géntechnológiai vállalkozók körében. Ő a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnökségi tagja, és egyidejűleg a Solvo Biotechnológiai Zrt. vezérigazgatója. Munkája során több éles vitába keveredett, így 2007-ben az Élet és Irodalom (Lázár György cikkére válasz és viszontválasz) és az Index szerzőivel (Bodoky Tamás cikkére válasz a Solvo lapján). Elképzelésem sincs miért idős Dudára esett Falus doktor választása, hiszen nevezett úrnak semmilyen ismert munkája nem kapcsolódik a növénytermesztéshez, a növényvédelemhez, a növényi géntechnológiához vagy a GM-növények mellékhatás-kutatásához. A kézenfekvő megoldás Heszky László lett volna, aki az egyetlen ebbéli hazai doktori iskolát vezette ekkor, és álláspontját tekintve semmilyen szélsőséghez nem volt besorolható. Idős Duda úr megírta az alább tárgyalt mondandóját, majd a kötet ügyintézői közszemlére tették ki. Ma is olvasható ez a kézirat, annak ellenére, hogy a kötetbe nem válogatták be (vagyis nem csak én találtam problémásnak), s ez az oka annak, hogy most mégis foglalkozok vele.

A kézirat annak idején több forrásból is eljutott hozzám (a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság elnöke voltam éppen) és olvasása után a szerzőnek 2011. február 7-én az alábbi sorokat írtam. „Több egyetemi ismerősömtől is megkaptam az alábbi írását. Az első pár mondata után félretettem, nem szerettem volna vele foglalkozni, de nem lehetséges a számomra, mert sokan kérdeznek erről. Egyáltalán nem szolgál örömömre, hogy ezzel a nem kutatói feladattal kapcsolatban mégsem kerülhetem meg, hogy elmondjam, amit gondolok. […] Arra szeretném kérni, hogy vonja vissza ezt az anyagot, ami abszolút nem alkalmas arra, hogy középiskolások ebből okulhassanak. A teljesség igénye nélkül néhány megjegyzésem a figyelmébe ajánlom.” Duda Ernő sorai kurzív írásmóddal jelennek meg a további szövegben. A saját 2011-ben írt gondolataim álló betűtípussal, idézőjelben olvashatók, míg a most hozzáfűzött mondatok anélkül.

Egyes, a tudományos tényeket csak felületesen ismerő aktivisták és újságírók szerint felelőtlen biológusok genetikailag módosított (»génpiszkált«) élőlényeket szabadítva az Anyatermészetre, ökológiai katasztrófa felé sodorják az emberiséget.

Nézzünk meg a tényekkel, igazak-e állításaik! Aztán győződjünk meg az ellenkezőjéről! Tudja, hogy csak Magyarországon százezernyi, Európában 4-5 millió ember élete függ genetikailag módosított élőlények által termelt anyagok hozzáférhetőségétől? Tudja, hogy gyermekek millióinak vakságát, nyomorékká válását, halálát lehetne megelőzni genetikailag módosított élelmiszer fogyasztásával? Gondolná, hogy egész kontinensekre kiterjedő járványokat lehet majd megelőzni speciális fehérjéket termelő gyümölcsökkel, zöldségekkel?

„Nehezen értelmezhető, tipikus brosúraszöveg és nem tananyag, amit olvashatok. Nem csak az aktivisták, de különböző kutatási területek is közvetítenek az eredményeiken keresztül kritikát. Ezeket nem minősíti, hogy ön nem olvasott efféléket vagy nem osztja konklúziójukat.”

Idős Duda úr minden bizonnyal az aranyrizset favorizálja ebben a bekezdésben, nem tudva, hogy elterjesztését az akadályozza, hogy máig nem készült el a dokumentációja, amire támaszkodva engedélyezni lehetne. Ez ugyanis enélkül az FDA és EFSA számára is egyaránt lehetetlen. Hovatovább, a bekezdésben magasztalt fejlesztés sárgarépa, édesburgonya, spenót vagy sütőtök termeléssel/fogyasztással is kiváltható lenne.

A genetikailag módosított élőlények (genetically modified organisms: GMO) olyan lények (baktériumok, egysejtű gombák, növények, állatok), amelyeket laboratóriumi körülmények között állítottak elő, genetikai állományuk (DNS) in vitro rekombinációjával. Azért lényeges hozzátenni, hogy »laboratóriumi körülmények között«, mert valamennyien genetikailag módosított élőlények vagyunk, csak DNS-ünk rekombinációs átrendezése nem laboratóriumban történt.

„A géntechnológia megjelenése óta folyik a terminológia újraépítése, de nem ezzel van a baj. Bizonyára nem gondolja komolyan, hogy ezt olvasva a képzeletbeli középiskolás végignéz magán, és úgy gondolja, hogy hoppá” (címkép). Hovatovább a lombikbébik laboratóriumban jönnek létre és mégsem gondoljuk róluk (sőt, a hatályos jog sem), hogy GMO besorolást érdemelnének. Transzgenikus növények (pl. Bt-növények) viszont a természetben nem fordulnak elő (értsd: nem a rekombináció termékei), amit kis utánajárással bárki megállapíthat.

Mindnyájan hordozunk »idegen géneket«, ezer és százezer számra: ráadásul nem is akármilyen eredetű gének ezek: tumorvírusok meg a HIV rokonságából származó gének! Minden táplálékunk DNS-ének jelentős részét ilyen gének teszik ki: a csirkében, a sertésben, a birkában ugyan úgy, mint a különböző növényekben az »ugráló genetikai elemekből« jóval több van, mint az illető fajra jellemző génekből! A szexuális szaporodás értelme az, hogy az apai és anyai gének ki tudnak cserélődni az egyes kromoszómákon, újra kombinálódva (rekombinálódva), egyesítve a környezeti körülményeknek jobban megfelelő tulajdonságokat kódoló géneket. (A rossz variánsokat majd a természet kiszelektálja.) Az anyai és apai szekvenciák újra kombinálódása minden emberben lezajlik: a rekombináns kromoszómákat adjuk át gyermekeinknek.

„Én érteni vélem, amit ír. Érteni vélem azt is, amit az olvasóban el szeretne érni – igaz, a választott egyszerűsítést indokolatlannak tartom –, viszont tényleg azt hiszi, hogy ez itt fentebb átlátható érvrendszer? Tartok tőle, hogy nincs középiskolai tanár, aki ebből órát tud majd tartani.”

Nem írtam a levelemben arról, ami igazán árulkodó, hogy idős Duda is azt írja, hogy ami nem igazán sikerült azt majd az általa korábban némi éllel említett Anyatermészet szelektálja. Szóval a rekombináció teremti meg a génszintű biodiverzitást (alléleknek nevezzük ezeket a génváltozatot és nem transzgéneknek), így leszünk sokfélék, ezen az úton alkalmazkodik egyedeiben egy népesség a változó környezetéhez (88. kép). Mi jobb és mi rosszabb? Attól függ, hogy milyen szempontból nézzük. Egy fizikailag vagy szellemileg gyöngébb teljesítőképességű utód rezisztens lehet az éppen pusztító járványra, s akkor a népessége számára felértékelődik. Túlélővé válik. A genetikai sokszínűség minden szempontból előnyös tulajdonság. A nemesítés és a növényi géntechnológia területén itt található az első súlyos kritika. Az emberi ténykedés biodiverzitás nélküli, alkalmazkodásképtelen fajtákat hoz létre, ami csak további emberi tevékenységgel tartható fenn. Vida Gábortól hallhattunk ezzel kapcsolatos korai figyelmeztetéseket. Hovatovább az idegenbeporzó fajtáknál a hozzáadott gén (ma még inkább fajidegen transzgén) olyan további fajtákba kerülhet, ahová nem szántuk, így egy GM-fajtacsoport kivonásakor a visszahívhatóság aggályos. Kína most így kínlódik a cry-gént tartalmazó, engedélyezési célra érvényes dokumentációval nem rendelkező rizsfajtáival, és elképesztő összegeket áldoz az eltérők felismerésére és szelekciójára.

g88kep

88.kép: Különböző idők koponyái (Fotó: SBS)

Rövidesen a megnőtt a gyógyszeripar érdeklődése a GMO-k iránt és elkészültek azok a rekombináns baktériumok, amelyek emberi hormont, inzulint termeltek. Ez az inzulin – szemben a »természetes« sertés- vagy marha inzulinnal – nem vált ki immunválaszt egyes betegekből, sokkal tisztább, mint a korábbi készítmények.

Az inzulint követték a GMO-termelte véralvadási faktorok. A vérzékeny (hemofiliás) emberek közül sok esett áldozatul a »természetes«, vérből előállított faktorok használatának. Amíg ui. nem ismerték és nem tudták kimutatni a HIV és a hepatitisz C vírust, addig a vérkészítmények tartalmazhatták ezeket a kórokozókat, sok ember halálát okozva. A vérképzést kiváltó hormon, az eritropoetin (epo) a vesében termelődik. A dialízisre szoruló vesebetegek csak folyamatos vérátömlesztéssel voltak életben tarthatóak, amíg GMO élesztőgombákat (sic!) rá nem lehetett bírni az eritropoetin termelésére.

„Erről bővebben kellene írni, hiszen sok itteni állítás így nem kellően érthető. Egy középiskolás nem feltétlenül felkészült több itt felsorolt szó értelmezésére.”

Most ennél is világosabb szeretnék lenni. Az egészségügyi célú GM-növények nagyszerű célokat tűztek ki és megvalósításuk a részemről is üdvözlendők. A géntechnológia segítségével gyártott inzulin kétségtelenül sikertörténet. Magyarországon is százezres nagyságrendű a cukorbetegek aránya. Ez azonban nem a mezőgazdasági célú felhasználás fő sodra; csupán növényeket használ a géntechnológia arra a célra, hogy biológiailag aktív, ritka fehérjetípusokat előállíttasson. Gyógyszerészeti felhasználásról ír a szerző és abból általánosít a valóban mezőgazdasági (azon belül növényvédelmi) célú többségre. A probléma ezeknek a különleges növényeknek az engedélyezése és az élelmiszertermeléstől való elkülönítése, ami idegenbeporzó növényeket illetően eddig semmiképpen sem megoldott. Nem valószínű, hogy a fogyasztók szeretnének véletlenül humánfehérjéket termelő haszonnövényeket vásárolni. Talán nem véletlen, hogy a fajtaelőállító nyugat-európai cégek inkább fejlődő országokban termeltetik meg ezeket a ritka anyagokat. Az európai jogi szabályozás ugyanis komoly akadályokat gördít a kibocsátás útjába.

Az állatokat és növényeket sokkal nehezebb »manipulálni«, mint a baktériumokat. Az utóbbiak boldogan (sic!) vesznek fel idegen DNS-t, mert az előnyös lehet a környezet változásaihoz történő adaptáció során. Az eukarióták viszont nem engedhetik meg (sic!), hogy genomjuk véletlenszerűen változzék, mert az egyedfejlődés során a szervezet sejttípusai, szervei csak akkor tudnak helyesen kialakulni, ha a hihetetlenül bonyolult genetikai programot maradéktalanul, változatlanul végrehajtják.

„És ha jól értem, ha roppant nehéz eredményesen megváltoztatni a hihetetlenül bonyolult genetikai programot (ahogy írja), akkor az elkészült GM-prototípusokkal való elővigyázatos bánásmód is helyénvaló.”

…a DNS az emésztés során lebomlik, de ha nem bomlana le, akkor sem kerülne felvételre, nem jutna a keringésbe, de ha bejutna, a sejtek nem vennék fel, de ha felvennék, akkor sem fejtené ki hatását, mert nem épülhetne be a genomba, de ha beépülne, akkor sem működhetne, mert sejtjeinkben csak az adott sejttípusra jellemző gének működhetnek.

„Tagad, majd elismerés után tovább lép és újból tagad. Ez a gondolatfüzérének bizonytalanságot kölcsönöz. Nem véletlenül. Vannak, akik kísérleteik során nem írnának le ilyen egyértelmű és aggálytalan mondatot.”

Spisák Sándor és munkatársainak 2013-as közleménye után már nem gondolhatná ilyen egyszerűen senki sem. Nem bomlik le minden táprész alkotóelemeire. Viszont nem látom ezt a munkát Spisák kiemelt publikációi között. A cikk szerint DNS-darabok és nagy fehérjék (Cry3-toxint mi is mértünk amur belső szerveiben) léphetik át a bélfalat, különösen gyulladásos állapotban. Természetesen a fentiek alapján nem gondolhatom, hogy az általam kiemelt cikk tartalmazza a végső igazságot, hiszen szerzői sem voltak hajlandók idehaza interpretálni a közleményüket, de egy dogmát – amit már régóta és többen tiszteletlenül mustrálnak – leromboltak. „You are what you eat” – mondja az angol közmondás, és lehet ebben valami.

Egy másik, sokat hangoztatott ellenvetés, hogy a GMO növények (sic!) antibiotikum-rezisztencia génjei hozzájárulnak a kórokozók ellenálló képességének kialakulásához. Tekintsük el attól a ténytől, hogy már régen nem használnak antibiotikum-rezisztencia géneket a GMO-k előállítása során, a növényi DNS is lebontódik az emésztés során, sértetlen gén megmaradásának az esélye nulla. De ha nem bomlana le, a baktérium akkor sem tudná felhasználni, mert a bakteriális DNS szabályozó szekvenciái eltérnek a növényi enhancerektől-promóterektől, amelyek a gének aktivitását szabályozzák. Végül érdemes megemlíteni, hogy a baktériumok közötti génátadás (konjugáció) tízmilliárdszor (!) hatásosabb, mint az idegen DNS bejutása a baktériumokba (a transzformáció). Az antibiotikum rezisztencia pedig ősi tulajdonság, mindig akad néhány baktérium sejt, amelyik rendelkezik vele.

„Ön rosszul tudja az EU engedélyezési eljárásában több fajtacsoport (genetikai esemény) antibiotikum-rezisztencia gént tartalmaz. Kérem, győződjön meg maga és tanulmányozza a mellékelt linket. A DNS tápcsatornában való lebomlásáról is vannak, akik másként vélekednek.”

Az antibiotikum-rezisztencia gének (nptII, bla stb.) előfordulása egyáltalán nem ritkaság a növényvédelmi célra módosított, gazdaságilag alkalmazott, elsőgenerációs növények körében. Az, hogy milyen kockázattal járnak ezek a fajtacsoportok az széleskörűen vitatott (89. kép). Voltak, akik ezeknek a fajtacsoportoknak az eltávolítását követelték, de nem ez az engedélyezési irány győzedelmeskedett. A világ különböző országainak eltérő engedélyezési stratégiai megoldásai ismerhetők fel, ha valaki ezeket keresi.

g89kep

89.kép: Immunrendszer akcióban (Fotó: NIAID)

Az első generációs GMO növények (sic!) között a két sláger a rovar-ellenállóság és a gyomirtórezisztencia (sic!). Az utóbbi növényeket nem kell kapálni, a totális gyomirtás vegyszerrel megoldható, a rovartűrő (sic!) növény pedig megvédi magát: rovarölő toxint termel.

„Pontatlan, amit ír. Nincs olyan, hogy rovarellenálló, csak bizonyos rovarcsoportokkal szembeni ellenállóságról van szó (pl. kukoricabogár-rezisztens). Nincs olyan, hogy gyomirtószer-rezisztens, csak bizonyos hatóanyaggal szembeni tűrőképesség növekedésről (pl. glyphosate-toleráns) beszélhetünk.”

Mindez a gyakorlati növényvédelem szempontjából nagyon fontos helyesbítésem. A glyphosate-tűrő növények ma komoly bajban vannak azzal, hogy a technológiába épített glyphosate hatóanyagot és gyakori formázó anyagát (POEA) súlyos mellékhatásokkal vádolják. Mindkettőt hormonmoduláns hatással gyanúsítják, míg a glyphosate esetében a daganatkeltés valószínűségéről is értekeznek (IARC). A kultúrnövényeinken kártevő-közösség károsít. Pontosan ez a baj az egyszeres módosítással, ami csak egy-két kártevő ellen nyújt védelmet, míg a többi ellen nem biztosít megoldást. Viszont ha a többi ellen mégis irtószert kell alkalmaznunk, akkor a speciális GM-vetőmag vásárlása okafogyottá válik.

A GMO-ellenesek szerint mindkettő borzasztó veszedelmes. A toxin minket is megmérgez, a gyomirtó pedig véget vet a biodiverzitásnak, ráadásul megesszük a szer-maradványt.

„Tananyaghoz méltatlan mondatok. A tartalom olyan szegényes, hogy javítására sem vállalkozom.” Mindezt azért írtam, mert félkönyvnyi ismeretterjesztés lenne a válasz. Érdeklődőknek a hiperlinken található írásaimat javaslom.

Nos, csak az a kedves olvasó féljen ettől toxintól, akinek olyan a bélcsatornája, mint a cél-rovaroké. A bacillus-eredetű toxinok ui. vagy csak a szúnyogokra, vagy csak lepkehernyókra, vagy csak bizonyos bogárlárvákra hat. Már más rovarokra sem hat!

„Nem így van. Szúnyogok ellen hatásos Cry4-toxint termelő növényt nem készítettek. Miért is tennék? A mellékhatások után nyomozó kutatók számtalan nem cél rovaron való hatást mutattak ki a Cry1-toxint termelő növényekkel kapcsolatban. Végezzen egy pár keresést legalább a tudományos adatbázisokban.”

Az egyik súlyos probléma itt a cry-gének sokfélesége, az azokról képződő Cry-protoxinok eltérő méretei (ezek az emésztés során aktiválódnak, úgy, hogy egy részük lehasad), amelyek eltérő, általában rendszintű specifitást eredményeznek az arra érzékeny rovarcsoportokon. Ezekhez képest a Bt-növények által termelt preaktivált toxin újabb minőség. Mindez a toxikológusok megítélését nem teszi olyan egyszerűvé, mint idős Duda úr szeretné. Ekkor még egy szót sem ejtettem az egységnyi területen előforduló Cry-toxin mennyiségéről, ami (értsd mennyiség) már Paracelsus toxikológiai ábécében is említésre kerül. Eddig még nem is kevertem meg az olvasót a Vip- (ilyen Bt-növény is készült, pl. a SYN-IR162-4 kukorica) és Cyt-toxinokkal, amit a Bacillus thuringiensis törzsek termelhetnek, s legalábbis gondolkodásra késztetnek a tudásunk/nem-tudásunk mezsgyéjén.

g90kep

90.kép: Konjugációs híd két baktériumsejt között (Fotó: Pearson Education Inc.)

Egyéb gerinctelenek, de főleg a gerincesek teljes biztonságban vannak! Nagy előnye a permetezéssel szemben, hogy míg a permet nem válogat, a jelenlevő rovarokat pusztítja, a toxin csak a növényt evő kártevőkre fejti ki hatását (pl. a kártevő ragadozójára, élősködőjére már nem). Ráadásul, a növényben a toxin termelése lehet szövet-specifikus is: csak a gyökérre, vagy a levélre korlátozva, attól függően, hogy a kórokozó mit károsít.

„A »permet« nem definiált kifejezés. Milyen hatóanyagról beszél? Igen sokféle van. A természetes szabályzókra gyakorolt hatásnak is gazdag szakirodalma van. Az eredmények változatosak, de semmiképpen nem összegezhetők úgy, ahogy tette. A MON 810, ami az egyetlen ilyen engedélyezett fajtacsoport Európában – hinné-e – nem szövet-specifikusan termeli a Cry1Ab-toxint.”

A Bacillus thuringienesis cry-génjei plazmidokon foglalnak helyet. A Bacillus cereus konjugációval (90. kép) fogadni képes ezeket a géneket. Fentieken túlmenően gasztroenteritisz-járvány-ban előforduló törzseik egyéb génjei és egymásra hatásaik is a tudományos vizsgálódások területe. Lehet-e idős Duda úr egyszerűsítésének megfelelő aggálytalan magabiztossággal nyilatkozni? Én találkoztam olyan orvossal, aki szerint: nem.

A gyomirtó egyébként egy (sic!) környezetbarát, gyorsan lebomló vegyület. De alkalmas arra, hogy szinte minden gyomot elpusztítson. A herbicid-ellenállóság génje olyan növényekből származik, amelyek viszonylag jól tűrik ezt a vegyszert. A gén kifejeződését megsokszorozva, teljesen ellenálló kultúrnövényeket lehet előállítani. Aki már látott érésben levő napraforgó földet, derékig érő parlagfűerdővel borítva, az aligha a biodiverzitásért aggódik.

„Elnézést kérek, már mely gyomirtó környezetbarát? A glyphosate, amely vízszennyező és toxikológiai mellékhatásai is tetten érhetők a világirodalomban? Én egyébként láttam már napraforgó földet, de miért lenne abban éppen »parlagfűerdő«? Nézzen kérem utána, hogy a parlagfű miről kapta a nevét. Biztos, hogy napraforgó-földet látott? Glyphosate-toleráns napraforgó nincs Európában engedélyezve, sőt semmilyen GM-napraforgó nincs engedélyezési eljárás alatt (lásd a korábban is ajánlott linket).”

A glyphosate-tűrés (nem ellenálló/rezisztens növényről van szó) génje a kapcsolatos genetikai események túlnyomó többségében az Agrobacterium tumefaciens baktériumból (cp4-epsps) származik. Már újabb epsps-változatok kukoricából (m epsps, 2m epsps), de ismert a gén szintetikus (epsps grg23ace5) formája is. Viszont glyphosate-tűrő növényt más génekkel is előállítottak, így az Ochrobactrum anthropi baktérium a forrása a goxv247-génnek, a Bacillus licheniformis a gat4621-nek és a gat4601-nek. Nehéz úgy tanítani, ha a tanító sem ismeri pontosan azt, amit tanít. A szemügyre vett bekezdés tehát tárgyi tévedéseket tartalmaz. Szerzőjük valóban ma is azt hiszi, hogy érdemes ezt a kéziratát felmutatni, vagyis ennek a résznek a lecserélése (a bírálók így döntöttek) méltánytalan volt vele szemben, hiszen a dajkamesékre (91. kép) neki kell maradandóan rámutatni?

g91kep

91.kép: Szentivánéji fogassas (Foto: Freaking News)

A WHO szerint 118 országban, főleg a rizst fogyasztó DK Ázsiában 260 millió gyermeket fenyeget az A vitamin hiánya. Vakság, csontfejlődési zavarok, korai halál. A kutatók által kifejlesztett »arany rizs« nem toxint termel, hanem a vitamin pro-vitaminját, amiből a szervezet elő tudja állítani az A vitamint. A Greenpeace aktivistái mégis igyekeznek riogatni a bennszülött földművelőket, hogy nehogy elterjedjen az egészséget biztosító arany rizs! Több millió gyermek életénél fontosabb az ideológia?!

„Nem világos nekem, hogy középiskolás tananyagot ír-e vagy a Greenpeace ellen hadakozik. Egyszerűsítés, amit olvasok.”

A sárgarizsek története mára iskolapéldájává vált a mellébeszélésnek. Messze bonyolultabb ez a fejlesztés és készültségi állapota, mint ahogy itt sommásan lejegyzésre került. Nem a Greenpeace hibája, hogy a fejlesztés kezelői az engedélyeztetéshez szükséges dokumentációt máig nem voltak képesek összeállítani. Azt hogy mennyiféle más élelmiszerrel váltható ki egyszerűen ez a géntechnológiai fejlesztés dietetikusok hada adott már tanácsot. Hol van egyébként termesztési hagyománya Afrikában a rizsnek?

Az »organikus« növénytermesztés nagy hátránya, hogy a termék gyakran gazdag májra toxikus és tumorkeltő mikotoxinokban, amit kórokozó gombák termelnek. A búza fuzárium fertőzése hazánkban is mindennapos jelenség, gyakran olyan mértékű, hogy a termény takarmányként sem felhasználható.

„Mindennapos jelenség? Ha ezt mégis jól értem, akkor miért emeli ki éppen az ökológiai termesztést?”

Az ökológiai termesztés ennyire irritáló a pro-GMO szemléletűeknek? Én úgy látom, hogy jelentős vásárlótömeg látogatja a budapesti biopiacokat. Jellemző hazai túlzás, amit ír. Az európai élelmiszerpiacon a riasztások (RASFF) ~95%-a Aspergillus fajokhoz kapcsolható aflatoxinokra vonatkozik, amely forrása az olajos magvúak, bizonyos fűszerőrlemények, kukorica és préselt füge. A megmaradó ~5%-ban az ochratoxinos esetek vannak többségben és a maradék kapcsolható fuzarotoxinokhoz, amelyeket Fusarium fajok termelnek, s amelyek búzához is köthetők. Legalább annyi tanulmány szól az ökológiai termesztés gabonatermésének magasabb fuzarotoxin tartalmáról, mint ennek ellenkezőjéről. Az ok, hogy az ökológiai termesztés más fajtákat használ. Ekkor még nem is említettem, hogy a Fusarium faj előfordulása nem jelenti azt, hogy egyidejűleg valamely toxint termeli is.

A fuzárium-rezisztens búza már termesztésben van, bár 2004-ben GMO-ellenes csoportok elpusztították a kísérleti ültetvényeket – nyilván a kenyér mikotoxin bukéját akarták megőrizni.

„Tévesen informálták. Európában nem engedélyeztek fuzárium-rezisztens búzát. Egyáltalán semmilyen GM-búzát nem engedélyeztek. Most is csak a már korábban említett linket ajánlhatom tájékozódásra. Tehát akkor, mit pusztítottak el és kicsodák? Én általában értem a humort, de talán ez a fajta nem igazán tananyagba való. Kiváltképpen lényegi tárgyi tévedés után.”

2016-ban az ISAAA nyilvántartásában egyetlen glyphosate-tűrő búzát (MON 71800-3) látok, aminek nincs közvetlen köze a fuzariózishoz. 2004-ben a Monsanto ezt a fejlesztését is visszavonta. Kutatások természetesen folynak, de a gyakorlat még arrébb van.

Sertések milliói fogyasztanak – immár 10-15 generáció óta – »génpiszkált« táplálékot, és a szakirodalom egyetlen bizonyított esetet sem ismer, hogy ennek bármilyen káros hatása lett volna!

Különös bizonyítékok egy kutatótól. Hitnek értékelem.”

Természetesen, az ellenséges média-hadjárat által agymosott laikus fogyasztó fél a GMO termékektől (sic!) (erre aztán lehet hivatkozni). De miért érvelnek évtizedekkel ezelőtti, megismételhetetlen kísérletekkel a GMO-ellenesek? Miért nem tudtak káros hatást dokumentálni a dollár milliárdokkal rendelkező »zöld« szervezetek 16 év alatt? Egyszerű: mert nem lehet.

„Valóban úgy gondolja, hogy a GM-növények mellékhatás nélküliek? Ne haragudjon, ha azt írom, hogy ez az utóbbi évek tudományos eredményektől leginkább elrugaszkodottabb véleménye a számomra. Én tíz éve dolgozom ilyen GM-növényekkel, de az ön nevét a tudományos eredményeket közlők között nem találtam eddig. Igen sok közleményt olvastam viszont, amelyek különböző mellékhatásokat bizonyítanak.”

A levelem után hamarosan választ kaptam idős Dudától, amiben az alábbi bekezdés állt: „„Megtisztelő, hogy vette a fáradságot, hogy kielemezze és kommentálja fércművemet. Ne vegye sértésnek, ha nem szállok vitába pontról pontra – bizonyára jóindulattól vezérelt – megjegyzésivel és állításaival. Az érveimet Ön hitnek minősítette, szerintem pedig az Ön megállapításai tudománytalanok. Nem tudjuk meggyőzni egymást és én soha nem is akartam hívő embereket meggyőzni…”.

Válaszoltam még az alábbiak szerint: „Sajnálom, hogy sértődött választ írt, amelyben a logika csak érzelmi vonatkozásban merülhet fel. Nem az ön és a saját személyem tartom fontosnak, hanem amiről önjelölt módon írni próbál. Higgye el nem elég tájékozott ehhez és nem körültekintően írt erről. Jegyzett egy elkapkodott véleménycikket, ami szerintem méltatlan az MTA ajánlásához. Nem kell azonban, hogy higgyen az értékítéletemben, ezért nem is a saját írásaim ajánlom, hanem Heszky László akadémikus úrét. Mostanában jelent meg neki egy sorozata az Agrofórum-ban, ami ugyanazt, amit önnek egyáltalán nem sikerült kézben tartania, könnyedén megoldja. Tanuljon belőle, mielőtt tanítana.”

A biológiai háttéranyagból ezt követően a fentebb tárgyalt rész kikerült és Dudits Dénes írása jelent meg helyette. A helyettesítés növényi géntechnológiát illetően messze jobb változatot kínált fel a középiskolás tanároknak, azonban környezet- és egészségtudományi szempontokból ez a megoldás sem nyújtott ismereteket. Létezik az a tudás is, egy-egy korra vonatkozóan, amit éppen nem szívesen hallunk? A megbeszélés az egyetlen lehetséges út a valóságos megoldás felé, kár hogy Dudits Dénessel ezt későn kezdtük el.

A következő rész címe: A MON 810 kukorica pollenjének Cry1-toxintartalma – Védett lepkék (Biotechnológikaland No34)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom