Bezárás
Biotechnológikaland

Laz@c – a hibridcsirkék hallgatnak?

(Biotechnológikaland No2)

Világszerte ismét felkavarta a sajtót ez a húszéves történet, ami az atlanti lazac (Salmo salar) géntechnológiai módosításáról szól.

Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (US Food and Drug Administration, FDA) 2015. november 19-én engedélyezte az ún. AquAdvantage lazac húsának árusítását. Ezzel az első GM-állat húsa kerülhet az Egyesült Államok boltjaiba.

Nem ez azonban az első, az FDA által szabad utat kapott géntechnológiai úton módosított (GM) gerinces állat, hiszen a sokkal engedékenyebb egészségügyi területen 2009-ben már engedélyezték azt a módosított kecskét, amely humán véralvadásgátlót (antithrombin) választ ki a tejében, amiből az ATryn (GTC Biotherapeutics) nevű gyógyszer készül. A gyógyszert, bár 2006-ban Európában még elutasításra került, e döntés után mégis gyorsan engedélyezték.

S még nem is beszéltünk a 2003-ban, az akvarisztikában megjelent (majd Kaliforniában gyorsan tiltott) módosított zebradánióról (GloFish), amely fluoreszkál, valamint számos, kutatási célra módosított laboratóriumi állattörzsről sem.

Civilek utcára vonulása, aláírásgyűjtés, a néhai Frankenstein kecskéinek emlegetése azóta sincs napirenden. A gyógyszer trombózisra hajlamos embereket menthet meg operációkor vagy éppen szüléskor. Miért válik vajon ilyen élesen el a gyógyszerként való használat megítélése az élelmiszerétől? Talán mert a betegség leküzdésére minden eszköz megengedett.

Élelmiszerek dolgában viszont igen sokféle módosítás között válogathatunk. Gondolhatnánk, hogy eszi, aki akarja, viszont az Egyesült Államokban, hűen a GM-növényeknél bevezetett gyakorlathoz, nem kívánják a GM-állatok húsát sem jelölni. Ez végső soron tekintélyes teher lehet majd a lazacpiacra, hiszen a fogyasztók okkal/ok nélkül kételkedni fognak.

A tárolásálló Flavr Savr paradicsom (Calgene) 1992-es megismerése óta – habár 1997-től sehol sem termeszthetik (a cég feladta ezt a fejlesztését) – a piac látogatói a világon minden kemény, kényszerérlelt, ízetlen paradicsomra úgy tekintenek, hogy ez az, amit megbuheráltak.

Visszatérve a GM-lazacra, kanadai kutatók 1995-ben jelentették be az atlanti lazac módosítását, amelyben a genom módosítása a hal növekedési hormonjának és működésének megváltoztatását eredményezte. A módosítást a Prince Edward Island (Kanada) területén végzik, ahonnan a módosított halakat egy panamai nevelőtelepre szállítják. Az atlanti lazac a Grönlandi-tenger táján él, húsának minősége sokak szerint jobb, mint pl. a Jeges-tenger és a Csendes-óceán táján élő kicsit nagyobb királylazacé (Oncorhynchus tshawytscha).

Az atlanti lazac genomjába pluszként a királylazac növekedési hormonját vitték be, s mellé egy további halfajból (Zoarces americanus) került egy hidegtűrésért felelős gén promótere, amely a már említett növekedési hormon termelését folyamatossá teszi. Az atlanti lazac ugyanis hidegben és rövid nappalos körülmények között nem növekszik, vagyis ebből a szempontból téli nyugalmi állapotba kerül.

A folyamatos növekedés a tenyészidőt 200 napra csökkenti, az egyébként is gyors növekedésű, szelektált törzshöz képest (350 napos kifejlődési idő), ami a fele a természetben élő népesség kifejlődési idejének (700 nap). Mindeközben takarmányhasznosítása 20-25%-kal kedvezőbb, így rövidebb idő alatt olcsóbb hús állítható elő vele (3. kép) – hirdeti a cég. Mégsem lehet majd olcsóbb a hús, mint a tengeri ketreces tartásból származó, mert a speciális medencés tartás igen sok pluszköltséget jelent a halak tenyésztésében.

3kAA

3. kép: AquAdvantage lazac (hátul) és módosítatlan változatának (elöl) nagysága azonos időtartam alatt (Fotó: Paul Darrow/NYT/Redux/eyevine)

A halaknál az ivar kialakulása bonyolult folyamat, és olyasmi is megtörténhet, ami emlősöknél nem. Az itt használt technológiához a transzgenikus nőstények ikráit (Xt) UV-sugárzással kezelt módosítatlan hímek spermiumaival „termékenyítik”. A spermiumban a nagyméretű X-kromoszóma ezt a kezelést általában nem éli túl. Nyomásnöveléssel triploiditást hoznak létre, amely kétszeres XtXt-kromoszómakészletű és egy apai eredetű UV-sugárzással inaktivált spermium (ennek genetikai állománya nem vesz rész az új egyed létrehozásában) kerül (gynogenesis). A hím spermiuma tehát csak stimulus, és itt nem aktív genetikai állományt jelent.

Az így keletkezett diploid nőstényeket metil-tesztoszteronkezelésnek vetik alá, ami módosítja az ivarmirigyek működését és diploid reverz hímek (neomales) jönnek létre, amelyek már Xt-tartalmú spermiumot termelnek.

Nem módosított nőstények ikráit a módosított reverz hímektől származó (csak Xt-kromoszómát tartalmazó) spermiummal termékenyítik meg, és ismételten magas nyomás alatt triploidizálják. Ilyen módon túlnyomóan triploid (XXXt) lazacok jönnek létre, ahol az egyik kromoszóma (Xt) transzgenikus eredetű. A triploid kromoszómakészletű, ivarsejtek képzésére képtelen állatok küllemileg nem különböztethetők meg a diploid társaiktól. Ezek a halak kerülnek a zárt tankokban tenyésztésre (4. kép).

4kAAtank

4. kép: AquAdvantage lazac tenyésztank (Fotó: AquaBounty)

A nőstények 1, néha 5%-a azonban diploid, és így akár szaporodóképes is lehet. A zárt tartási körülmények azonban valószínűtlenné teszik a szaporodást és a környezetbe való kijutást is, amely ennek a technológiának az érzékeny pontja lehetne, hiszen egy folyamatosan növekvő ragadozó a saját niche-ben tekintélyes felfordulást okozhatna az azonos táplálékforrásért folyó küzdelemben. A szökés elleni biztosítékokat a cég technológiája garantálja.

Vannak, akik egy másik halfajra (Oryzias latipes) számításokat végeztek arra vonatkozóan, hogy milyen problémával járna egy jelentősen kompetitív transzgenikus faj kiszökése egy vad népességre, ez utóbbi összeomlását előidézve. Egy kisszámú panamai AquAdvantage XXXt/XXt nőstény lazaccsoport kiszökéséről azonban mások másféle véleménnyel vannak, s ez nem tetszik a civilszervezeti hangadóknak.

Mindemellett azt sem haszontalan tudnunk, hogy az atlanti lazac túlhalászás miatt az ún. Red List (UCN UK) figyelmét felkeltette, vagyis a természetben élő népesség követése ma már megvalósul.

Az AquaBounty 1995-ben nyújtotta be az engedélyezési kérelmét az FDA-nál. Ezt kétszer egészítette ki (2001 és 2009). Az FDA 2010-ben jelentette be, hogy az AquAdvantage lazac fogyasztása biztonságos. Mindennek alaposságát van, aki kétségbe vonja.

A cég 2012-ig nyújtotta be a környezettudományi adatokat tartalmazó dokumentációt, és várta a reakciókat. Eközben Panamában őrizték a törzsállományt, amelyre addig 60 millió US dollárt költöttek. A máig felhalmozott vesztesség tehát tekintélyes. Úgy tervezik, hogy az engedély megszerzése után a cég gyorsan bővül, és Argentína, Chile, Kanada és Kína építi majd a következő tenyésztelepeket. A tervezett kanadai tenyésztelep a módosítás és tenyésztés térben való elválasztását megszüntetné. A piac szempontjából jelentősebb GM-lazacmennyiség a cég szerint 2017 után várható.

Az AquaBounty szerint a tengeri ketreces lazactartás jelentősebb környezetterheléssel jár, mint az általuk kifejlesztett szárazföldi medencés eljárás. A tengerben való tartás során törvényszerűen betegségek és élősködők jelennek meg, aminek következtében gyógyszerek (antibiotikumok) és irtószerek (pl. ivermectin) felhasználására kerül sor.

Vagyis pontosan fordítva van ez, mint ahogy a „szörnyetegről” az MNO meglehetősen hatásvadász cikkében olvashatunk, hiszen a tenyésztelepeken ellenőrzött környezetben, szűrt és monitorozott tulajdonságú vízben nevelik az állatokat.

A ketreces tartásnál az antibiotikum-felhasználás közismerten sokkal inkább vonatkozik a chilei tenyészetekre, mint a norvégiaiakra. Ettől eltérően az Európai Unió Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Gyorsriasztási Rendszere, a RASFF kétszáz fölötti találatában a vietnámi eredetű Pangasius-filé tünteti ki magát a legkülönbözőbb gyógyszermaradékokkal.

A növényvédőszer-maradékokat illetően az AquaBounty állításával szemben a RASFF rendszerben csak 19 találat érkezett halakra (túlnyomó többségük ismét a vietnami Pangasius-ra vonatkozik, amelyben többnyire trifluralin nevű gyomirtót és néha chlorpyrifos rovarirtót találtak), s közülük csak egy vonatkozik a Chilében tenyésztett lazacra, s ebben ethoxyquin nevű antioxidáns (táperedetű lehet) fordult elő. A ketreces tartású lazachúsban PCB típusú vegyületek előfordulásáról is beszámoltak.

A fenti szennyezés elkerülhető a korszerű medencés, zárt rendszerű tartás során. A lazacfélékre jellemző, hogy édesvízben ívnak, és a fiatalok esetleg több évet is tölthetnek ott, mielőtt a tengervíz felé indulnának. Ivarérésükre már a tengerben kerül sor, majd a nőstények az édesvízbe való visszavándorlásuk végén rakják le az ikráikat, és termékenyítik azokat meg a hímek.

A gyors növekedésű, szelektált atlanti lazac a hagyományos tenyésztés során tehát közel egyéves édesvízi előnevelés után, a kétéves hízlalás fázisában tengeri ketrecekbe kerül. A tengeri ketrecek sokféle veszélynek vannak kitéve a viharoktól a nagyragadozókig, de az algák és medúzák okozta kártétel is jelentős lehet. Ezzel szemben a medencés tartásnál a nevelésre használt lecserélt víz szűrés után – az AquaBounty szerint – akár üvegházi növények termesztésére is használható a benne lévő tápanyagok miatt.

Az atlanti lazac tápanyag-hasznosítása eddig is kitűnő volt, vagyis 1 kiló súlygyarapodást 1,2 kg táppal el lehetett érni. Ezen a módosítás még javított – állítja a cég –, vagyis a tápanyag teljes hasznosítására sor került. Összehasonlításul: 1 kg baromfi 2 kilogramm táppal állítható elő.

Ezután a módosított állat húsával (értsd GM-hús) a gyakorlatban is meg kell ismerkednünk. Emlékezhetünk még egy pár hónapja jelentkező hazai civilszervezetre, amelyet az MTI híradása azelőtt országos hírűvé tett, hogy jogilag bejegyezték volna. Szóvivői GM-húsról, GM-tejről és GM-tojásról beszéltek, de hibásan.

Nagy István államtitkár 2015 júliusában az FM honlapján jelentette be, hogy négyéves kormányzati erőfeszítés eredményeként létrejött a GMO-mentes Magyarországért Egyesület. A közléssel már ezen a szinten is sokféle baj van. Elsőre nem érthető, hogy egy civilszervezet létrehozásán miért a kormány fáradozik, hiszen a nevében is benne foglaltatik, hogy ez civil kezdeményezésű szerveződés lenne, és ezek általában valami olyan probléma köré szerveződnek, ami állami szervezésben nem kellő hatékonysággal valósul meg.

Baj van a bejelentés igeidejével, ugyanis a civilszervezet még október 14-én, a GMO-Kerekasztal 28. ülésének időpontjában sem volt jogilag bejegyezve. Ez volt az oka annak, hogy az egyesület nem tudott ott bemutatkozni.

Talányos az Egyesület neve is, hiszen Magyarország a tévhittel ellentétben nem GMO-mentes. Vetni ugyan nem lehet Magyarországon, de importra és feldolgozásra (azok tápokba vagy élelmiszerekre való keverésére) engedélyezett GM-növényeket (GM-gyógyszereket most ne is említsem) több mint egy tucat fajtacsoport esetében. Az egyetlen kitétel, hogy jelölni kell. Vagyis úgy tűnik, hogy a kormányzat speciális civilszervezetet hozott létre azért, hogy a jogi lehetőségeihez képest eltérő gyakorlatot valósítson meg. Ez így már kezd érthetővé válni.

A csak takarmányozási és nem géntechnológiai ügyekben jártas szervezőknek a dél-amerikai GM-szója körül forognak a gondolataik (miközben lehetne ez lucerna vagy csillagfürt is), vagyis egyetlen ötletük, hogy a tápokba módosítatlan szóját kevernek, és így elkerülik a „GM-hús”, a „GM-tej” és a „GM-tojás” termelését. Csakhogy ebben az esetben szó nincs ezekről a fogalmakról. A természetes génkészletű állataink nem válnak azáltal „GM-állatokká”, hogy takarmányukban GM-szója jelenik meg. Ez elképesztő genetikai félreértést hordozó kijelentés, ami egy induló civilszervezetnél sem bocsánatos.

A GM-lazac példája után láthattuk, hogy miként válik egy állat módosítottá és eshet ebbe a besorolásba. A takarmánnyal a háziállatainkba kerülő GM-szója nagyrészt lebomlik a tápcsatornában, és mai ismereteink szerint egyes fehérjéi (pl. Cry-toxin) igen kis mennyiségben megjelenhetnek a fogyasztó állat egyes szerveiben, de ez nem módosítja annak genetikai állományát.

A takarmányozási kísérletek szintjén súlyos vitáktól hangos a szakirodalom. Ennek ellenére állítható, hogy a GM-növénnyel takarmányozott állatok sem GM-tejet (ilyet a korábban említett, gyógyszerészeti célra módosított GM-kecske ad), sem GM-tojást nem adnak.

Az egyesület által tervezett jelölés bevezetése – ahogyan a GMO-Kerekasztal „P” jelű állásfoglalásában olvashatjuk – érdemi szempontból nem kínálhat tehát új, megfizetésre érdemes minőséget. A GM-táppal takarmányozott állatok termékei (hús, tej, tojás) által okozott negatív tápláléklánci hatás (ilyen kísérletek nem is ismertek) ugyanis sem pro, sem kontra nem bizonyított, vagyis egészségügyi indokrendszer pillanatnyilag nem fűzhető a fogyasztók meggyőzéséhez.

Ez esetben marad tehát a 20-25%-os felár, amit a fogyasztó a talányos jelentésű „GMO-mentes” címkéért fizet, miközben érdemileg mintha semmit sem kapna. Az egyesületnek ugyanis nincsenek a módosítás tényének felismerését szolgáló szakemberei, laboratóriumi háttere, ezt később az állami laborokra alapozva kívánnák megvalósítani. Állami laboratórium azonban idáig egyetlen civilszervezetnek sem dolgozott ingyen.

Hagyományos lazacnál már lenne értelme a jelölésnek, és gondolom, hogy a norvég és chilei tenyésztők hamarosan jelentkeznek majd ilyesfélével, hiszen alap lesz a megemelt árhoz. Skandináviában pár éve a vadlazac húsának ára lényegesen magasabb volt, mint a tenyésztetté.

A kapcsolatos viták azonban még nem zárultak le, sőt erősödtek. Hozzászól, aki teheti, és újabb bizottsági határozatok születnek. Per indult a tenyésztőtelep (Prince Edward Island) engedélyeivel kapcsolatban, amelyben a Living Oceans Society csatlakozott a Nova Scotia’s Ecology Action Centre nevű szervezet felülvizsgálati kérelméhez. Aktiválódik az ellenoldal, ahol szerintem leginkább a valódi okok kimondása várat igazán magára, ami a fogyasztói idegenkedés alapját képezi, vagyis szabad-e azt mind megtenni, amit a genetikai tudásunk már megenged? Folytathatjuk-e a természetes fajok átalakítását, van-e a következmények felméréséhez elégséges tudásunk?

Nagy kérdés a fogyasztók döntése, hiszen ennek, az elvileg tisztább technológiából származó húsféleségnek az előállítási ára drágább lesz, miközben a termék aligha lehet versenyképes, csak alacsony áron. A ketreces tartás képviselői azonban az európai fogyasztók idegenkedését kihasználva olyan árspirálba kényszeríthetik a medencés tartást, amit az aligha bír majd. A számítások szerint a jelenlegi fejlesztés megtérüléséhez közel hatvan év kell, ha nincs jelentős bővülés. Ez utóbbihoz viszont a fogyasztók pozitív hozzáállása kellene.

A következő rész címe: Bigottságok – mi lehet az idegenkedés alapja? (Biotechnológikaland No3)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom