Alice Vitaminlandban – Queenslandtól Ugandáig

Aranybanán Afrikának
Aranybanán Afrikának

Tudománykövető (No5) – Milliók életét mentheti meg a szuperbanán (Index – 2017. július 10.)

A Newsweek – ahonnan a cikk szövegezése származik – még százezrek megmentett életéről ír, de ez talán nekünk (Árpádnak dicső népe) nem lenne még eléggé felkavaró. Az eredeti cím gyerekekre mutat, de azért a szuper banán kifejezést nem használja. Miért pont az A-vitamin? – tért vissza hozzánk az iPhone-jából pár pillanatra Aranka. Nem túl sürgetően, érdeklődése ebben a témában sokat lanyhult, mióta Margit felvilágosította arról, hogy a sok arany öregít. Talán, mert ezt a géntechnológiának sikerült mára valahogyan megoldani – válaszoltam készségesen. Most olvastam, hogy éppen, hogy baj van a mesés aranyrizzsel – fűzte hozzá Tóni. Kétségtelenül nem volt sohasem termesztési engedélye egyik változatának sem a közel húszéves története során. A humanitárius-közeli porhintés viszont hatalmas volt körülötte. Vetették is itt-ott, ahogyan sejteni lehetett. Illetékesék várták az adományokat, a nemzetközi összefogást, az engedélyezés könnyítését. Indiában viszont, mikor igyekeztek a köztermesztésben meghonosítani, a felhasznált Swarna nevű indiai fajtának harmadára csökkentette a termésátlagát, és a minőség sem volt kifogástalan.

A Queenslandi Egyetem (Brisbane közelében, ahol először láttam Queenslandi palackfát) kutatói viszont időközben álltak elő egy további ötlettel, azt követően, hogy 2005-től a Gates Alapítványtól közel kétmilliárd forintot kaptak erre a célra. Dollárban. Ilyen hosszú időre persze ez elég szerény összeg. Egy bugaci stadion sem jönne ki belőle – nyugtázta Tóni. Hosszú pályázatbírálói múltamból kísértenek olyan ajánlatok, amelyek egymilliárd forint fölötti összeget kértek, de még elmagyarázni sem tudták/akarták, hogy a sikeres megoldásból miféle közjó származik majd nekünk. Szöveg persze volt, ígéret-tűzijáték is, de valahogy mindig a rózsás-szoknyás Flórika jutott az eszembe, aki némi sikerdíjért – amit a tisztelet jeleként kellett a markába pengetni – mindjárt meglátta a káprázatos jövőnket saját hízóval és biciklivel.

Másként van ez az esetünkben. Délkelet-Ázsiában, mi több Pápua Új-Guinea körzetében találhatunk sárga húsú, elég apró banánfélét, amit Fe’i banánnak (Australimusa bukensis, A. jackeyi, A. lolodensis, A. maclayi, A. peekelii, A. textilis) hívnak. A termesztett hibridváltozatának (Musa x troglodytarum) eredete elég rejtélyes. DNS-vizsgálatok a tízkromoszómás A. lolodensis és A. peekelii rokonságát igazolták. A Fe’i banán jelentős karotenoid-tartalma miatt ideális nemesítési alany. Ezt a banánfélét eredetileg főzve vagy sütve fogyasztják, de érett állapotában nyersen is elmegy. Fogyasztása elszínezi kissé a vizeletet. Festékanyagait textilszínezésre is használták, míg óriási leveleit csomagolásra. Nem is vitás, hogy barátibb, mint a PVC. Egy szó, mint száz – nyugtázta Tóni –, ez a banánkompánia sem semmi, van úgy jó pár tucat faj.

A banánfajok béta-karoténtartalma rendkívül változatos. Mérések szerint 0,3-60 μg/g (nedves tömeg) közötti tartományba esik. A derék ausztrálok a nálunk is nyersen fogyasztott triploid Musa acuminata (cavendish banán) módosítását hajtották végre, amitől a béta-karotén (az A-vitamin provitaminja) szintje 55 μg/g (száraz tömeg) értékre emelkedett. Ebben a Fe’i banánból izolált MtPsy2a-gén volt a segítségükre. Módosítást hajtottak végre kukoricából származó ZmPsy1-génnel is (az aranyrizs 2-ből ismerhetjük), de több esetben „nem szerencsés fenotípusokhoz” jutottak. A módosításhoz a hagyományos agrobaktériumos módszert alkalmazták, és markerként antibiotikum-rezisztenciát kiváltó gént (nptII). Nem genomszerkesztésről van szó, amivel ma mindenhol házal a pro-GMO-kompánia. Gondolom, az majd később következik, azt majd a kereskedelemben vérprofik hozzák.

Visszatérve már többes számban a banánokra. A világ egyik legjelentősebb elterjedtségű növényének fő fajtája természetes genetikai baleset következménye, ami magtalan termést eredményezett. Az a fajta (többnyire Gros Michel), amit fogyasztunk, csak vegetatív szaporítással tartható fenn, vagyis az ember nélkül – írd és mondd – eltűnne a Földről. Az ültetvények többsége Latin-Amerikában található. Mindez persze nagyfokú bizonytalansággal jár együtt, hiszen a genetikai rekombinációs képességét elveszítő termesztett banán az új patogén kórokozókkal szemben védtelen, s ebben is emberi segítségre szorul. A géntechnológia szállíthat erre megoldást és az ehhez hasonló esetek bizonyosan átértékelhetik a kedvezőtlen megítélést is, hacsak nem úgy döntünk, hogy banán nélkül is van élet.

Térjünk vissza a hír tartalmi részéhez, a WHO szerint 190 millió gyerek szenved A-vitaminhiányban. Ennek következtében igen sok afrikai (szubszaharai régió), közép-amerikai és dél-ázsiai gyerek veszíti el a látását. 750 ezerre becsülik az elhalálozások számát. A táplálkozási eredetű probléma megoldását az A-vitaminban gazdag zöldségek (paraj, sütőtök, paprika, brokkoli), gyökérzöldségek (édesburgonya, sárgarépa), gyümölcsök (mangó, sárgadinnye, sárgabarack) és állati eredetű táplálékok (halolaj, máj) fogyasztásában látják. Ez azonban Afrikában korántsem könnyen kivitelezhető, mivel a szegénység miatt nem jutnak ezekhez hozzá, vagy konzervatívan ragaszkodnak az általuk eddig is fogyasztott táplálékfajtákhoz.

Géntechnológusok kezdték el az aranyrizs kifejlesztését, de még ma sincs beadott dokumentációjuk, ami alapján engedélyezni lehetne a fajtát. Ennél súlyosabb probléma vele, hogy Afrikában a rizstermesztésnek, öntözésnek, sőt a rizsfogyasztásnak sincs komoly hagyománya, vagyis a problémán főként Dél-Ázsiában segíthet.

Most az aranybanánon a sor, ami Közép-Afrikában is változtathat a helyzeten, hiszen Uganda környékén a főtt banán fogyasztása jelentős. A kérdésben aktív ausztrál kutatók ugandai intézettel vettél fel a kapcsolatot, és most a helyi banánnal való keresztezési kísérletek folynak. Az aranyrizs esetében a mennyi az annyi típusú számítások kezdődtek el a termék ajánlásakor. Ezt itt is célszerű elvégezni. Az aranyrizs 1 nevűből napi hat kilót (ami persze képtelenség) kellett volna fogyasztani a napi A-vitaminszükséglet fedezésére, míg az aranyrizs 2-ből egy csészényivel (150 g). Ugyanezt tudja a parajpüré, sárgarépa, sárgadinnye, mangó, paprika és brokkoli is.

Számítások szerint a triploid EAHB-banánokból (East African Highland Bananas) 100 g főtt banán egy 5 év alatti gyerek A-vitaminigényének negyedét biztosítja, míg a módosított közel háromnegyedét, vagyis a lépés Afrikában gyakorlatilag is jelentősnek tűnik. Az ausztrálok egyébként készséggel elindítják az ebbéli kutatásokat Ugandában, de mindez nem jelenti azt, hogy az eddigi módosított növényeiket is átadják. A karitatív segítségnek is van határa?

2016-ban az Egyesült Államokban az borzolta a kedélyeket, hogy Illinois államban kísérleti célra módosított banánt fogyasztó egyetemista lányokat kerestek, akiknek éppen a szóban forgó banánt kellett volna egy rövid periódus alatt fogyasztani. Az egyetemieknek ez korántsem nyerte el a tetszését, kiváltképpen az elégtelen előzetes tájékoztatás miatt.

2014-ben a Komló Média Blogban olvashatunk nem éppen barátságos hírt (GMO szuper-banán színes bőrűeknek) erről a fejlesztésről, amiről átellenben és átvett hírben lelkendeztek mások. Három év múltán mitől is lett ez most ismét hír (ehhez most az MTI-nek nincs köze), és éppen ebben a kissé túlzó, az előzményeket nem is említő formában? Nem ezt az egyedi hírkeresést szorgalmaznánk mi is? – meredt rám Aranka, és ismételten igaza volt.

A következő rész címe: A megédesített életről – Tévedéstől is hízhatok?

Daedalon