(Biotechnologi^kaland N^o52)

Az elnökség által megoldatlan kérdést ezt követően a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei szervezetei tárgyalták. Július 17-én a Debreceni Egyetem, Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar megyei szervezetével közösen „Precíziós gén- és genomszerkesztés a mezőgazdaságban – lehetőségek és kockázatok” címmel workshop-ot szervezett. Az ülésen kb. 40 hallgató vett részt. Az előadók sorát Fári Miklós Gábor (DE MÉK) nyitotta meg. A növényi géntechnológiáról szóló előadását egy holland kiadvány alapján tartotta meg, amely a géntechnológiával módosított növények három alaptípusát különíti el: az örökítő anyagban új gén jelenik meg, vagy az örökítőanyagba új DNS szakasz kerül, esetleg az örökítőanyagból elcsendesítünk egy meglévő sajátot. Az előadó e kiadvány egyszerűségét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe.

Hiripi László (NAIK MBK) az állat-géntechnológia genomszerkesztési eredményeiről beszélt. Felsorolta az igen gyorsan bővülő géntechnológiai módszerek előnyeit és hátrányait. Napjainkban sokat beszélünk az afrikai sertéspestisről (= ASFV), amely ellen a védelmet szerinte genomszerkesztéssel is meg lehetne oldani. Vagy mégsem? A varacskos disznónak (Phacochoerus africanus) van egy mutánsa, ami ASFV-ellenálló (fertőzésre nem mutat tüneteket), s amihez hasonló sejtfelszíni fehérjét a házi sertés (Sus scrofa) is hordoz. Viszont az ellenállóságért felelős változat természetes úton nem kerülhet át a varacskos disznóból a házi sertésbe, vagyis az átalakítás az utóbbiban új gént, és így GMO-besorolást eredményezne. Találunk itt mindjárt egy tisztázatlan jogi fogalmat, milyen közeli rokonságból fogadható el még a génátvitel, hiszen az Innate-csoport burgonyavész ellenálló burgonyájában (Solanum tuberosum) is egy vadon élő rokonnövény, a Solanum venturii, míg a feketefoltosság ellen a Solanum verrucosum génjei jelennek meg. A házi sertésben viszont négy eltérő helyen lévő aminosavat kell megváltoztatni (vagyis négy mutáció), hogy az a mutáns fehérje létre jöjjön, amely az ASFV-rezisztenciát eredményezi. Miért nem következett be ez a mutáció idáig és ha bekövetkezne (spermabankok idején mekkora ennek az esélye?), akkor egyéb tulajdonságaiban is kedvező egyeddel állunk majd szemben? Miért nem érvel vajon a géntechnológia azzal, hogy nagy teljesítőképességű egyedet alakít át, vagyis kitüntetett értékű mutánst hoz létre? Feltűnő lenne a gazdasági csere egyenlőtlensége? Nem a nagy teljesítő képességű alapfajta a tényleges genetikai érték? Értem és, hogy nem szabadalmaztatható, de ha kijavítjuk, már igen.

Párzás nélkül ez a fajta mutáció ma bizony képtelenség. Hiripi László beszélt az újabb átalakítások kimutathatósági nehézségeiről, olcsóságáról és gyorsaságáról is. Előadása ebben a tekintetben egyidejűleg volt eredményismertetés és figyelmeztetés is. Hiripi – nem is véletlenül – a géntechnológiai területen lényegesen pontosabb rálátásról tett tanúságot, mint a NAK elnökségi ülésén főnöke, az előadását rögtönöző hivatalnok: Gyuricza Csaba.

159.kép: ASFV-fertőzött sertések hamvasztása valahol Oroszországban (Fotó: Eduard Korniyenko)

Radócz László (DE MÉK) a növényvédelemben alkalmazott géntechnológia eredményeiről beszélt. A géntechnológia gazdasági következményeit is felvetette, amennyiben a vetőmag szabadalmaztatása a szaporítóanyag-birtoklás jogát nemzetközi cégekhez rendeli. Mindez nagyon fontos nézet, hiszen az európai tartózkodás hátterében éppen ez a közgazdasági megfontolás áll.

Darvas Béla (Magyar Ökotoxikológiai Társaság) a genomszerkesztéssel kapcsolatos összefüggésekre és ellentmondásokra világított rá. Nem fedi a valóságot az, hogy a növényi genomszerkesztés kapcsán a növényi sejtbe nem kerülnek be idegen genetikai elemek. A leggyakrabban használt ZFN (FokI – Flavobacterium), TALEN (Xanthomonas), CRISPR/Cas9 (CC viaszos kukorica – Cas9 – Streptomyces pyogenes) eljárások esetében ezek az idegen génszakaszok vagy az általuk kódolt funkcionális fehérjék bakteriális eredetűek. Ezeken túlmenően a bejuttatott plazmidon/vektoron idegen (többnyire bakteriális) gének sokaságát találjuk a szabadalmi leírásokban. Honnan ered a félreértés, hogy itt semmilyen idegen örökítőanyag nem kerül be a sejtekbe? Kétségtelen, hogy az idegen genetikai elemek csak változás-végrehajtók (felismer – vág – beépít/elront), de ezek a géntechnológusok szerint nem épülnek be az örökítő anyagba. Viszont korántsem hatástalanok az örökítés folyamatában, ha hibásan vágnak, amit a javító mechanizmusok különféleképpen toldoznak már össze.

Az ODM (SU-repce) technológia provokált mutációkat idéz elő. Külön érdekesség, hogy a mai módosítások pro-GMO interpretációja mennyire ártalmatlannak tünteti fel a mutációt. A mutációk kétségtelenül az evolúció motorjai, de a kémiai mutagenezis jellemzően a rákkeletkezés fontos tényezője. 3-5 mutáció ugyanabban a sejtpopulációban vezet el a rosszindulatú daganat kialakulásához. Szóval örökíthető idegen genetikai elemek bevitele nélkül is felléphetnek kedvezőtlen genetikai mellékhatások. Nevezhető ez precíziós nemesítésnek? Hasonlóan nem, mint a GMO hajnalán a génpuskával – ami egy sörétes puska pontosságára képes csupán – előállított sejtekre a fellengzős génsebészet szó (Venetianer Pál örökbecsűje). A növényeknél persze ezért nagyon fontos a követő szekció a túlnyomó mennyiségű kripli kiválogatására.

A módszerek közül a géncsendesítés eredményezett eddig a legtöbb fajtacsoportot, de míg az ISAAA adatbázisa kb. 350 GMO jelzésű aktív fajtacsoportot tart nyilván, a genomszerkesztéssel előállított fajtacsoportok száma még féltucat sincs. Az eddig megoldott problémák kifejezetten parciálisak: nem barnuló csiperke (a fajta a feldolgozóipar érdekét szolgálja), a papíripar számára kedvező kukorica (160. kép; elődje a burgonya az európai piacon ipari érdeklődés hiányában megbukott) és szulfonil-karbamid gyomirtókat tűrő repce.

Figyelemre méltó, de nem genomszerkesztéssel állították elő a gyűrűfoltosság-rezisztens papaját (termesztése Hawaii szigetén szinte kizárólagos), amit aligha fogunk termeszteni. Szintén ilyen az alacsony lignin-tartalmú lucerna, amelynek emészthetősége jobb (az állattartók érdeklődését válthatja ki), valamint a sütéskor kevés akril-amid származékot produkáló burgonya. Ez utóbbi az egyetlen, ami a fogyasztók érdeklődésére is számíthat, hiszen az akril-amid az IARC szerint rákkeltő.

Ezek alapján tévedésen alapul tehát a NAK egyes vezetőinek elképzelése, hogy ezek az új fajtacsoportok 20-30%-os terméseredmény-növelésre képesek. A genomszerkesztés pillanatnyi kommunikációja semmit sem tanult az Európában csúfosan megbukott hajdani GMO-kommunikáció gyöngeségeiből. Ugyanazok az átgondolatlan érvek, ugyanazok az érvelési hibák, ami nem véletlen, hiszen ma a globális központban gyártott szöveg képében, fentről érkezik az érvelésre használható anyag, amit helyi brosúrák terjesztenek. Hasonló megoldású ez a nemzetközi civilszervezeti oldalon is. A pro-GMO globális kommunikációban nincs nemzetre és kultúrára szabott malaszt, míg az anti-GMO oldalon gondolnak erre is. A géntechnológia nemzeti képviselői csak tolmácsolnak és persze egymással összekapaszkodnak. Szakmára méretezett véd és dacszövetségként viselkedve K+F lobbiba tömörülnek. Siránkoznak is kicsit a számkivetettségük miatt, bár akad közöttük olyan is, aki aktív politizálásba kezdett. Ezt illetően a Magyar Tudományos Akadémiát is sikerült bevenniük. Én nyomát sem látom a felelős gondolkodású, gazdasági értelemben is átlátó képes hazai egyéniségeknek, de gondolom az írásomat követően megszólalnak majd.

160.kép: CRISPR/Cas9 viaszos kukorica minőségi papírgyártásra (Fotó: Emily Waltz/NB)

Nem pontos egyik felsorolt genomszerkesztési módszer sem. Tévedhet a felismerést és a vágást illetően is. Nincs rendben, hogy a genomszerkesztést valami elképesztően szofisztikált technológiának állítják be azok a hivatalok, amelyek eddig féltek a GMO-t eredményező géntechnológiától. A NAK szervezete egyébként semmit sem vizsgált valójában ezen a területen, és rálátása sincs erre a problémára (pontosabban ennek forrása a miniszteren keresztül Dudits Dénes és közvetlenül, a tervezett állásfoglalás vizsgálatával Gyuricza Csaba). A NAK elnöksége hazai tapasztalatok és kérdéskör megértés nélkül szeretne állást foglalni. Nagy István miniszter és Győrffy Balázs (NAK) ebben a technológiában látják a jövőt, bár úgy tűnik, hogy jogilag előkészítetlen elképzelésük ütközik a géntörvénnyel és a büntető törvénnyel is.

A GMO-mentességet tekintve, és idegenbeporzókra gondolva az országnak csak egyetlen dobása van. A genomszerkesztett fajtacsoportok (GEO, GSO) vetései után kiköltöznek majd a hazánkból a vetőmag-termeltetők (igen, éppen azok, amelyeknek GMO-fajtacsoportjaik vannak – ezt tették Spanyolország esetében is), súlyos árnyék vetül majd a magyar ökotermékekre és a mézre, rövidesen parányira zsugorodik a hazai nemesítők köre, elveszítjük a nemzeti fajtakincsünket és a gazdák technológiadíj képében hasznuk jelentős részét önként a nemzetközi vállalatok felé továbbítják. Az érdekképviselők ezen a tanácskozáson sem szólaltak meg; talán meghívót sem kaptak.

Valóban szükséges az Alaptörvény, a géntörvény és a büntetőtörvény átdolgozása, hiszen az alkalmazott genetika már régóta túlhaladta a jelenlegi jogi formákat. A GMO, GEO és GSO szervezetekre vonatkozó eltérő és szigorú szabályozásra szükség van. Teljes képtelenségnek tartanám, ha hazánk az Egyesült Államok Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (US Food and Drug Administration) mintájára a genomszerkesztéssel előállított fajtacsoportok szabályozatlanságára szavazna. Ez a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerséget (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) pártolóknak persze jól jönne. A minisztérium hatóságainak és hivatalainak szerintem nem a GMO-ellenes és nem a pro-GMO táborban a helye, hanem középúton a szélsőségek között, ahol az európai elővigyázatosság szellemében szabályoznak. A mezőgazdaság gyakorlatában minden termelési ágának érdekeire figyelni kell. Talán mégsem kellene törpe minoritásnak minősíteni az ökogazdákat, mint ahogyan ez a NAK elnökségi ülésén megtörtént. Már csak azért sem, mert a fogyasztók 72%-a súlyos/leválthatatlan és a GM-élelmiszereket elutasító, meghatározó többség a történetben.

A K+F szféra tudománytámogatási reménye felülírja (lásd az MTA nem saját eredményekre támaszkodó állásfoglalása) az óvatosságát? Az Innovációs és Technológiai Minisztérium kutatásprioritás-pártolásának idején ez nagyon is fontos szempont. Tényleg ez az útja a tudománytámogatás kikényszerítésének, vagy ez csak egy hangoskodó és az EuropaBio által támogatott szeletének (vö. IMBE) önmagát előtérbe toló elképzelése? Hogyan fogalmazzák meg viszont a NAK vezetői a nemzeti érdeket, miközben nincsenek saját gazdasági eredményeink? Csak vásárlók vagyunk és nem eladók. Mások portékáját kínáljuk. A körültekintő válaszok itt is a miniszter kötelességét képezik. Nagy Istvánnak tehát van mit elmondani a sajtónak.

Magyarország növényi géntechnológiája közel két évtized alatt nem hozott létre géntechnológiával módosított fajtacsoportot. Igaz, 2012 után komoly K+F támogatása sem volt erre. Az ezzel kapcsolatos mellékhatás-vizsgálatokat sem támogatta azonban a mezőgazdasági tárca. Ezt elég pontosan tudom, mert közel húsz éven keresztül engem is érintett. Ha a hazai kutatásnak genomszerkesztéssel lenne is esélye komoly eredmény elérésére (értsd cikkírásig/szabadalomig jutni, ami még édeskevés), az engedélyezéshez nincs és nem is lesz pénze az országnak. Az olyan gazdag ország sem képes erre, mint Japán. Hiú álom volt, hogy biotechnológiai nagyhatalom leszünk (161. kép), és most az is, hogy mindezt a genomszerkesztés révén érjük el.

Az eddigi szabályozás a követhetőségen alapult, ez pedig a kimutathatóságra épül. Ha a genomszerkesztéssel kialakított genetikai változtatások nem mutathatók ki, akkor miként kerülhetne ilyen technológiával előállított élelmiszer a hazai forgalomba? Miként viszonyulna ez az elővigyázatosság elvéhez? Mit szól a fogyasztó, aki nem lehet biztos abban, hogy mit kínál fel neki az ország mezőgazdasági minisztere? Nem súlyos a válaszdeficit?

161.kép: Torgyán József, aki biotechnológiai nagyhatalomról álmodott (Fotó: NH)

Nem kizárt, hogy egyszer majd nem ezt írom, hanem leveszem a kalapom és magasra feldobom. Ehhez nem ígéretekkel kell szemeznem, hanem a gyakorlat tényeivel. Csak az hat meg. Az ár súlyos lehet. Indiában 2013-ban 135 ezer gyapottermesztő farmer lett öngyilkos a menedzserek alaptalan üzleti ígéretei miatt. Mindennel el kell számolnunk előbb vagy utóbb.

Ma az ISAAA adatbázisát – ami nem is kicsit lejt a fajtatulajdonosi érdekek felé (lásd területszámítások) – faggatva ötszáz körüli egyszeres és többszörös módosítást találunk, de ebből csak 350 körüli az aktív genetikai esemény, amelyre fajtacsoportokat fejlesztettek ki. Ez nagyon magas szám ahhoz képest, hogy hazánkban csak párról szól a közbeszéd. Már, ha van ilyen egyáltalán. Már régen nyilvános és professzionális hazai adatbázisban kellene látnunk, hogy miként viszonyul a tárca egyenként a módosított fajtacsoportokhoz. Az ezredfordulónál elindult európai nyilvántartás azonban támogatás hiányában összeomlott, míg a magyarba nem volt mit feljegyezni. Nem volt sem teljesítmény (hírlapi kacsa, eladva, kudarcra ítélt – csaphatnák rájuk a tartós raktározási bélyegzőt), sem mostanában szabadföldi kibocsátás. A mai helyzetünk tehát mintha a semmiből keletkezett volna, egyfajta gondolati mutáció. Szerintem mára az új politikusok és kiszolgálóik elfelejtették milyen volt a szakterület közelmúltbéli előélete.

Viszont, ha a miniszter megszólalására okokat keresünk, akkor kb. kéttucat olyan fejlesztést találunk a gyakorlatban, ami GEO vagy GSO. Ha ezen is túljutunk akkor négy fejlesztés az, ami a precíziós fogalomkörbe belefér, amelyek a genomszerkesztés módszerével készültek: ZFN-rizs, CRISPR/Cas9 viaszos kukorica és nem barnuló csiperke, valamint ODM SU-repce. Mindez a kérdéskör 1%-át teszi ki, vagyis a rápazarolt ügybuzgóság talán nem is kissé túlzásnak minősíthető, de miniszterünk a bemutatkozás hevében éppen erről beszélt az OMB előtt. A mezőgazdaságunk lényegi része ez?

Napjainkban a NAK egyes vezetői minden alkalmat megragadnak, hogy vázolják a lehangoló jövőt, ami ezek nélkül a fejlesztések nélkül vár ránk. Déjà vu. A genomszerkesztés a géntechnológia része, amellyel ugyanúgy elő lehet állítani GMO státuszú élőlényt (új gént tartalmaz), mint GEO-t (amiben új allél fordult elő), illetve GSO-t (ahol saját gént/géneket rontunk el). Hogy ennél is bonyolultabb legyen a kép: GSO (ami talán a legkevesebb ellenállást váltja ki) előállítható pontatlan módszerekkel is (Agrobacterium, génpuska), ilyen a polcálló paradicsom, a nem barnuló alma, a csökkentett lignintartalmú lucerna, a gyűrűfoltosság mentes papaja és a sütésbiztos burgonya is.

68.ábra: Oldalak

A vágyálmi gondolkodás silány vászna tehát sok helyen felszakadt. Egyesek rekordtermést várnak a fejlesztésektől, mint a GMO hajnalán. A minőségi papírgyártásra használható viaszos kukoricától remélünk effélét papíripar nélkül? Elődje, az Amflora burgonya sem kellett már nekünk. Hol van még itt precíziós megoldás, ha a CRISPR/Cas9 sejtvonalon az esetek ötödében nem várt átalakításokat eredményezett ez a technológia. Génterápiára való alkalmazása tehát megkérdőjeleződött. Ígéretek persze vannak és lesznek. A csodarabbi sem adta fel egykönnyen, csak a libák fogytak el. Általában azok mernek nagyot álmodni, akik nem is dolgoztak a szakterületen: menedzserek, kereskedők, lobbisták és politikusok. Nem lehetne inkább akkor tűzijátékot szervezni, mikor már van mit ünnepelni? Tényleg termelési skanzenné válunk, ha nem hasznosítjuk azonnal a CC-csiperkét? Ez a termék éppen elérte Hamburgot, és mivel nincs jelölés és követés árulták is. Állítólag egyesek puffadásra, mások hasmenésre panaszkodtak. Úgy gondolják, hogy nehezebben emészthető ez a növényi ’hófehérke’. Viszont hol van az előírva, hogy a fehéren maradás közben a gomba további összetevői nem haladnak a maguk bomlási útján? A barnulásból a termék korára következtetünk. Itt viszont nincs fogódzó. Ha már itt tartunk, a másik nem barnuló terméket az almát (Artic Apple) viszont hagyományos, vagyis pontatlan módszerrel (Agrobacterium-vektor) állították elő. Itt a kismamák veszítenek majd el egy természetes hasfogót, a lereszelt, szándékosan megbarnított almapürét. Van ok a döntési pozíciót csak laza előjognak tekintő politikusok és kiszolgálóik csodálkozására. Ez a kérdés messze fogósabb, mint képzelik (68. ábra). A sütésbiztos burgonyát (Innate) is Agrobacterium módszerrel állították elő, a TALEN bevetése még csak ígéret. Ez utóbbiban egyébként kitűnően teljesít a hazai mezőgazdasági géntechnológia területe is.

Részleges végszót írok csak, mert ez a történet bizonyosan folytatódni fog. Hazánk elővigyázatosságon alapuló agrárpolitikát folytat, vagy szembefordul azzal, és hazardírozik. Szabályozatlanul hagyja a precíziós nemesítés termékeit, de melyek is lennének ezek, és milyen technológiával készülnek? Ki és hogyan ellenőrzi a környezet- és élelmiszer-biztonságukat? Kinek a gazdasági érdekei szerint és miért változtatnánk az eddigi mezőgazdasági elképzeléseinken? Hogyan néznek ki a magyar termelők és fogyasztók preferenciái? A genomszerkesztés vitathatatlanul a géntechnológia részét képezik, eredményezzen is más GMO-változatot (GEO és GSO), bármely szeletének a jogi szabályozatlanság felé való elmozdulása lavinát indít el, amely elsöpri a GMO-val szembeni valamennyi tartózkodásunkat. Ezt indítványozta az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága előtt Nagy István miniszterjelölt?

(folytatása következik)

Darvas Béla