Bezárás
Biotechnológikaland

Vereségünk története – Mi újság az ötödik emeleten?

(Biotechnológikaland No64)

Nem tudom elkerülni, hogy leírjam ismét, egyik párt szakértője sem vagyok, ezért bármelyiknek adok szakmai tanácsot. Nem jelentkezem azonban munkára, mert nincsenek politikai ambícióim, vagyis amelyik szervezet szakértői munkát kér tőlem, meg kell, hogy szólítson ezért. Egyetlen dolgot mérlegelek ilyenkor: a közhasznot. A Párbeszédtől Tordai Bence (207. kép) szakértője voltam, feltételezi némely, csak a pártos álláspontokat/kapcsolatokat elképzelni képes figura. Ez a pozíció sem lenne másnak szégyen, de az én alapkészletemből nem ezt a viselkedésmintát választottam, hanem a hűséget önmagamhoz. Adtam már tanácsot a Fidesznek (Illés Zoltán, Ángyán József, Font Sándor, Fazekas Sándor), az SzDSz-nek (Persányi Miklós minisztériumi stábjából Rodics Katalin), az MSzP-nek (Gráf József minisztériumi stábjából Vértes Tímea), az Élőláncnak (Lányi András, Ács Sándorné), az LMP-nek (Jávor Benedek, Sallai R. Benedek), az Ombudsmani Hivataloknak, a Biokultúra Szövetségnek (Czeller Gábor, Roszík Péter), de a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának (ifjabb Hubai Imre) is, akik eddig kérdeztek. Nem mindegyik kapcsolatom maradt felhőtlen. Sőt. Valamennyien tudják, hogy komolyan veszek mindent, amivel kapcsolatba kerülök.

Ezt követően magyarázkodnom kellene Tordai Bence képviselő miatt? Nincs okom rá. Ács Sándorné felkérésére találkoztam vele a genomszerkesztés ügyében (Évával való kapcsolatom még a Magosz által vezetett gazdatüntetés idejére nyúlik vissza), meghallgattam a képviselő urat, és a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnökeként elmondtam a véleményemet. Azt tanácsoltam neki, hogy keressen meg más pártokat (a fejét megmostam kissé az önuralom időszaki hiánya miatt, de köztünk legyen szólva, nekem is csak az életkor hozta meg ezt a képességet), és velük együtt (igen kormánypártiakkal) adja be az indítványát. Mint kiderült, maga is így tervezte. Bizonyos voltam benne, hogy Ángyán József – egykori Fidesz-képviselő az OMB-ben (2006-2009) – hajdani ellenzéki stratégiája ma is működhet. Ehhez akkor együttműködő MSzP-képviselők kellettek. Tudomásom szerint Tordai képviselő minden pártot megkeresett. Ma nincs lazaság.

Előzetesen olvastam Tordai képviselői beadványát, és talán, ha két mondatot egyenesítettem ki benne, és hallottam őt ennek a lényegét elmondani az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága (OMB) előtt. Szinte hibátlan volt az interpretációja, és ilyet ritkán tudok leírni képviselőről, aki a géntechnológia ügyeibe ártja magát. Szóval egy önálló képviselői beadvány sorsáról írok most, ami nem az én személyes ügyem, hanem az önöké, vagyis közügy, aminek szemtanúja voltam. Az ügy interjúként való feldolgozását Mangel Gyöngyitől olvashatják a Greenfo oldalán.

Tordai Bence meghívására október elsején én érkeztem először az Országgyűlés Irodaházának ötödik emeleti, tárgyalásra kijelölt helyszínére. A teremben még az ülést szervezők sürgölődtek a névtáblákkal és a szóróanyagok elosztásával. Kimentem hát a folyosói asztalokhoz, és leültem. A csend és a relaxáció mindig jól jön. Font Sándor (címkép), majd Fazekas Sándor hátát láttam meg először. A terem felé ballagtak. Aztán megérkezett Ács Sándorné, akit ez ügyben a Párbeszéd szakértőjeként tüntetett fel a későbbi jegyzőkönyv. Kisvártatva megjelent Tordai Bence is, aki leült a folyosói asztalhoz. Elmondta, hogy indítványozza, hogy mint szakértők megszólalhassunk, de én azt mondtam, ez talán szükségtelen, hiszen a mondanivaló egyszerű és tiszta, vagyis nincs szükség szakértői támogatásra, és hogy a magam részéről az előterjesztői asztalhoz sem ülök ki. Viszont, ha Font elnök úr megszólít, akkor elmondom a véleményem, hiszen azért jöttem.

Ács Sándorné (Élőlánc) sem ült ki az asztalhoz, hanem a szélen lévő hallgatói székeken foglalt helyet. Mellettem Harangozó Gábor (agrármérnök, az MSzP megfigyelője) ült, akire emlékeztem, hogy tagja volt az előző bizottságnak (2014-2018), de most ő is csak hallgatóként volt jelen. Gőgös Zoltán lett volna ismételten az MSzP bizottsági képviselője, de visszaadta mandátumát, így ezt a képviselői posztot az MSzP nem töltötte be. Az OMB tehát ma hét Fidesz-KDNP képviselőből, három Jobbikosból és egy LMP-sből áll. Ez utóbbi saját tagja helyett az Új Kezdet párt tagját jelölte, vagyis az elég különlegesnek tűnő bizottságból a baloldal (MSzP, DK, Párbeszéd) önszántából, számomra nem méltányolhatóan kivonult. Október 15-én csatlakozott a Bizottsághoz egy független jelölt is, Apáti István, aki a jegyzőkönyv szerint október 1-én még a Jobbik-szekció része volt, de két hét múlva csatlakozott függetlenként hivatalosan az OMB-hez. Zajlik az ellenzéki politikai élet.

207.kép: Tordai Bence, akit én tisztelettudónak ismertem meg (Fotó: magyaridok.hu)

Nézzük ezt a bizottságot, amelynek elnöke: Font Sándor (villamosmérnök); alelnökei Czerván György (agrárközgazdász), Győrffy Balázs (okleveles közgazdász), Magyar Zoltán (agrármérnök); tagjai: Dankó Béla (agrármérnök), Fazekas Sándor (jogász), Lázár János (jogász), Pócs János (víz- és gázszerelő), Steinmetz Ádám (jogász), Hohn Krisztina (művelődésszervező) és Apáti István (jogász). Két agrármérnök a tizenegyből, abból a szakbizottságból, ami az ország mezőgazdasági ügyeinek aktív törvényi alakítója. Szépen vagyunk – ha valaki az én véleményemre kíváncsi.

Mi is volt az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának asztalán? Nos, az OMB Tordai Bence képviselő önálló indítványát tárgyalta: ’A genomszerkesztéssel kapcsolatos magyar szabályozás és gyakorlat, valamint a vonatkozó alaptörvényi rendelkezések összhangjának megteremtéséről szóló határozati javaslat’ (H/1345. szám) címmel. Az ülésen részt vett a kormánypárt részéről Font Sándor, Czerván György és Fazekas Sándor. Mindhárom Fidesz-KDNP képviselő 2-2 kézzel szavazott (van ebben a gyakorlatban valami groteszk és a választók irányában tiszteletlen is, de az MSzP is művelte, mikor még tehette), vagyis meghatalmazást kaptak. Font Győrffy Balázst, Fazekas Lázár Jánost, Czerván megérkezéséig Pócs Jánost is képviselték. Dankó Béla a Fidesz egyetlen agrármérnök képviselője sem vett részt az ülésen. A végszavazásban azért szavaztak helyette is. A Jobbik képviseletében Apáti István, Magyar Zoltán és Steinmetz Ádám voltak jelen. Az LMP-t képviselő Hohn Krisztina (Új Kezdet) egyszerűen távol maradt.

Tordai képviselő indítványozta, hogy a rövid bevezetője után átadhassa a szót a meghívott Ács Sándorné (agrármérnök, az IFOAM EU Group korábbi tagja), továbbá Darvas Béla pártoktól független (Magyar Ökotoxikológiai Társaság) szakértőknek. Font Sándor elnök úr azt követően, hogy előre bocsátotta, hogy nem ért egyet ezzel a megoldással – vagyis döntésüket illetően befolyásolta a képviselőket – szavazásra tette fel a kérdést. Azzal indokolta az elhatározását, hogy ez az ülés nem tudományos konferencia. Igazán mulatságos kiszólásnak hatott. Nem hiszem, hogy ez itt bárkiben is felvetődött. Hallgatott már meg országgyűlési bizottság ilyen kérdésben korábban (sőt talán ez a bizottság is, de változnak az idők, s a képviselők már csaknem mindent tudhatnak, talán nem is szorulnak a szakértők segítségére), és például én bizonyosan nem gondoltam, hogy az irodaházban tudományos előadást tartsak, vagy hogy az OMB tagjai genetikából és környezet-egészségügyi ismeretekből megfelelően felkészült hallgatóság, akiket bonyolultabb ismeretekkel megterhelhetek. A bizottság 3-3 támogató és ellenző szavazattal elvetette az indítványt, mivel a kormányzati képviselők három szavazata hatot ért.

208.kép: Miénk itt a tér (Fotó: Claudio Piccoli)

Tordai képviselő így maga terjesztette elő a határozatát, ami rövid és tűpontos volt. A képviselő elmondta, hogy a genomszerkesztés precíziós nemesítésként való feltüntetése (Nagy István miniszter és Győrffy Balázs is emellett állt ki ezen a nyáron) többféle zavart okoz jelenleg is a hazai géntörvény értelmezésében. A Curia (Európai Unió Bírósága) jogi állásfoglalása a genomszerkesztéssel létrejött fajtacsoportokat is GMO-nak minősítette. Ezt azonban át kell vezetni a géntörvénybe, ami ezáltal egyértelművé teszi a mai jogi helyzetet. Beszélt a pártok közötti korábbi konszenzusról, amely a mezőgazdasági géntechnológia ügyében érvényben volt. Ezt persze én másként látom, mert a DK és az Együtt is GMO-párti szerepben tűnt fel az utóbbi években.

A jegyzőkönyvet hívom segítségül a részletekhez, Tordai Bence bevezetőjében az alábbit hallhattuk: „Az elmúlt években új eljárások, az általában genomszerkesztés néven ismeretes eljárások váltak elterjedtté, és az a helyzet, hogy a törvényi szabályozás nem tartotta a lépést ezeknek az új technikáknak a megjelenésével, nem volt teljesen egyértelmű, hogy az ilyen módon létrehozott szervezetek GMO-nak minősülnek-e, hogy a magyar törvényi szabályozás – beleértve az alaptörvényi szabályozást – hatálya alá esnek-e.” […] „…van egy olyanfajta kísérlet, amely a genomszerkesztést precíziós nemesítés néven megpróbálja elfogadhatóvá tenni, és meggyőzni arról a szakmai, de inkább a laikus közvéleményt, hogy a genomszerkesztéssel létrehozott szervezetek nem minősülnek GMO-nak, és ilyen módon nem vonatkozik rájuk az a szigorú szabályozás…”

Font Sándor átadta az elnöki posztját Czervánnak, és képviselőként hosszú történetbe kezdett, aminek időterjedelme jelentősen meghaladta az előterjesztést, és ahhoz csöppet sem tartozott. Talán azt akarta tudatosítani, hogy ez az ő politikai szakterülete, s beszéde közben egyre inkább az önfényezés irányába kanyarodott. Mondjuk meg az őszintét – Font képviselő semmilyen tekintetben nem volt lényegi része, csak irodaházi adminisztrátora a hazai GMO-eseményeknek. Bár a 2018-ben megszűnt GMO-Kerekasztal munkáját a környezetvédelmi bizottság segítette (Illés Zoltán, Jávor Benedek, Sallai R. Benedek), Ángyán József kérésére ő szerzett pénzt a hazai kiadványok nyomdai munkáira. Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy ezen az ülésen megfogalmazásaiban is zavaros beszédet tartott, amit a jegyzőkönyv sem tudott kellően kiegyenesíteni.

Valóban, Tordai Bence képviselőtársam a nyáron megkeresett, és úgy, ahogy elmondta, szinte megindokolta, hogy miért nem látjuk értelmét a tárgysorozatba vételnek sem. Egy olyan döntés előtt álltunk, amelyet még nem tudhattunk.” – A magyar nyelvre való dekódolás után ez tiszta sor, de már ősz van. 2018. július 25-én, ahogy ígérte, állást foglalt az ügyben az Európai Unió Bírósága (Curia), amelyet 111/18. sz. sajtóközleményében hozott nyilvánosságra. Eszerint a mutagenezis útján nyert GM-növények is GMO besorolásba tartozók. Mi akadályozta Font Sándort augusztusban és szeptemberben az indítvány megbeszélésében? Csak nem valamiféle szerzett, gyarmatosítási jókedvvel körbe jelölt területigény (208. kép), a domináns szerepben népszerű stipi-stopi?

Font úr ezt követően hosszas és pontatlan történelmi áttekintésbe kezdett, amelyben az alábbiakat mondta: „De eközben az Európai Unió tagországaiban jelentős véleményformálás és -átrendeződés következett be. Ausztriával és néhány skandináv országgal szinte az egyedüliek voltunk a GMO-s növénytermesztés tiltásában, mint mondtam, a többség akkor még engedélyezte, és különösen Németország és Franciaország volt az izgalmas, hogy ők hogyan viselkednek…” – Nos, Ausztria jóval előttünk (1999) hirdetett vetési moratóriumot, amikor még az EU tagjai sem voltunk. Sokat tett a civilmozgalmain keresztül azért, hogy a környezetükben lévő országok is hozzá hasonló álláspontra jussanak. Hazánk követte Ausztria példáját és nem fordítva. A „néhány skandináv ország” pedig, akikre Font Sándor rosszul emlékezik az Görögország volt egyedül. Norvégia kétségtelenül kritikus szemléletű, de nem volt az EU tagja. Svédország a nemzetközi tárgyalásokon inkább pro-GMO hangvételt ütött meg, míg Dánia és Finnország a nemzetközi tárgyalásokon – három ilyen tárgyaláson (két ENSz és egy EFSA) képviseltem hazánkat – a passzivitásával tűnt ki. A Font által vázolt tagországi többség pedig egyedül Spanyolország volt, akit nem győzött meg az európai többség, mert a MON 810 molyölő kukorica vetésébe kezdett. Nem nagyon értem miért rögtönöz ilyesfajta visszatekintést a múltba Font Sándor, ha a visszaemlékezéshez nem jegyezte meg pontosan a tényeket.

209.kép: Persányi Miklós 2011-ben (Fotó: nol.hu)

Magyarország volt az első ország akkor, amely Fazekas Sándor miniszter úr vezetésével az élére állt ennek az egész harcnak az Európai Unión belül, aki a GMO-partnerséget is megszervezte az európai uniós tagországok vezetőivel, agrárminisztereivel, hogy alkossanak egy külön klubot, az irányunkba pedig azt javasolta, hogy legyen Magyarország az első, amely nemzeti jogszabályba foglalja a GMO-s növényekkel kapcsolatos vélekedésünket, azaz az általános termesztés tiltását.” – A lélegzetem is elállt egy pillanatra. Harc ez? Font Sándor így éli meg? Ő is meg fog bennünket védeni? Tényleg elhitte a teremben bárki is azt, ami elhangzott Font tolmácsolásában? Fazekas miniszter úr 2010-2018 között volt az agrártárca minisztere. Az asztalnál ülve mosolytalanul maga elé meredt. A GMO-ügy nálunk egészen 2000-ig nyúlik vissza, amikor Illés Zoltán, Ángyán József (Orosz Sándor – MSzP személyében komoly támogatóra akadt) és Bagi Béla a Fidesz képviseletében, mint ellenzéki képviselők hallatták érdemben a hangjukat. A vetési moratóriumot viszont Persányi Miklós (209. kép) miniszter szelíd nyomására Németh Imre (MSzP– Agrárszövetség) 2005-ben hirdette ki hazánkban. Az Európai Bizottság 2006-ban kezdeményezte a magyar moratórium feloldását, de Magyarország példaértékű összefogással védte meg álláspontját, melyben a Gráf József és a Fodor Gábor vezette tárcák (valójában azonban Rodics Katalin és Homoki Hajnalka) és a terület kutatói (Bakonyi Gábor – Szent István Egyetem, Darvas Béla és Székács András – MTA Növényvédelmi Kutatóintézet) az EFSA előtt, Pármában történő előadásokkal vettek részt. Kétségtelen, hogy Fazekas miniszter 2015-ben elindított egy kései GMO-ellenes mozgalmat, de nem ez az időszámításunk kezdete. Az EU-ban Ausztria következetes politikai állásfoglalása vezetett a mai állapothoz és a Greenpeace, továbbá a Friends of Earth folyamatos munkája kellett hozzá. Tisztában vagyok vele, hogy néha az igazság mennyire időszerűtlen, de a magam részéről a történelem átszínezésének semmilyen formáját nem tudom támogatni, mert a tények kiigazítása szükségtelenül megmásítja a valóságot, ami nem lehet a célom. A hajdani vivátozók közé sorolható Font Sándor egyszerűen nem jól emlékezik, és ekkor nagyon udvarias maradtam.

„…növénytermesztésben tisztáztuk a kérdést, de az állattenyésztésnél nem tudtuk, mert az áru szabad áramlása miatt a takarmányban még GMO-st is be lehet hozni, be is hoznak az importőrök, a dél-amerikai, argentin, brazil szóját, ami mind GMO-s szója, és ezzel etetnek nagyon sok állatot. Most már szerencsére nagyon sok állattartótelep direkt figyel arra, hogy GMO-s fehérjealappal nem etet…” – Nincs ennek az áruk szabad forgalmához már sok köze. A világpiacon kapható szója ma már túlnyomóan géntechnológiával módosított. Tessék Popp és Fári uraknak kereskedelmi kérdésben hinni. Ők tudják, mint mindenhol a világon az agrárgazdasági szakemberek, hogy mit beszélnek. Ezen túlmenően az állati termékekben (tej, hús, tojás) nem lehet a módosított tápon való nevelés hatását kimutatni, vagyis teljességgel tudománytalan, túlhabzó az efféle törekvés, amely csupán burkolt áremelésre alkalmas. Kínos ilyesmit képviselő tolmácsolásában hallani, hiszen a félcéduláért a nyájas fogyasztó valójában semmit sem kap, s erre – figyelem – rá fog hamarosan jönni. Ezért a hamisságért valóságos érveinkkel fizetünk majd. Egyszerűen nincs szükség az ellenőrizhetetlen GMO-mentességtől sokkal többet ígérő, ellenőrzött ökotermesztéstől eltérő rendszer bevezetésére. A GMO-kérdés pedig sokkal összetettebb annál, hogy egyszerű igen és nem legyen a válasz. Minden termék esetében önálló megfontolásra van szükség és masszív ismeretanyagon álló döntésre.

Az ön által felvetett kérdés teljesen jogos volt addig, amíg az EU Bírósága meg nem hozta a döntést. Hála istennek az EU Bírósága számunkra, szóval a GMO-t általában tiltó országok számára kedvező döntést hozott.” – Font elnök úr pár perce mondta nekünk, hogy Tordai képviselőt a bírósági döntés megvárására sarkalta. Esetleg úgy értette, hogy ringbe szállt volna Nagy István miniszterrel és a saját alelnökével, Győrffy Balázzsal szemben, ha a Curia megengedően foglal állást a genomszerkesztéssel kapcsolatban? A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, Győrffy Balázs teljesen nyíltan genomszerkesztéspárti. Az indoklással persze adós maradt, de ő ezzel együtt képzeli el a jövőt. Magyarország másként döntött volna? Vajon Font elnök úr beszélt időközben vele? Miért maradt hatástalan, akkor ez? Volt egyébként valaha az OMB elnökének esélye a miniszter agrárpolitikájának alakításában? Én nem úgy láttam eddig, pedig elég sok ülést megcsodáltam. Az OMB valóban beszámoltatja időnként a miniszterét, de a képviselői csak tiszteletköröket futnak körülötte, esetleg bosszankodva kihúzzák valamely ősz hajszálát. A miniszter OMB előtti bemutatkozása mutatta először, hogy hazánk a Fazekas-féle GMO-politikától esetleg eltérhet. Persze Nagy István a bemutatkozásán mondott ezt is, meg azt is. Nézzük miként reagált Font elnök úr Nagy István 2018. május 14-én elmondott GMO-szövegeire.

Ezért én azt mertem javasolni, és ezt forszírozom, hogy bízzuk a fogyasztóra a döntést, hogy GMO-s élelmiszert akar enni, vagy nem, ehhez viszont az a javaslatom, hogy egy és ugyanazon a polcon GMO-s és nem GMO-s élelmiszer nem szerepelhet, azaz elkülönített polcokra kellene tenni a GMO-s élelmiszert és a nem GMO-s élelmiszert, szép nagy táblákkal meg kellene jelölni, hogy itt a GMO-sok, itt meg a nem GMO-sok vannak, aztán majd a fogyasztó eldönti, hogy melyikhez megy oda – én tudom már, hogy melyikhez fog odamenni. Ez viszont azt jelenti, hogy majd az élelmiszer-termelők is rájönnek, hogy nem szabad élelmiszerbe adalékanyagként GMO-s terméket tenni, tehát kiszorítjuk, ösztönözzük az élelmiszer-termelőket, hogy ők is menjenek el szépen a GMO-mentes élelmiszer-termelés felé. Tehát polcrendszerrel oldanám meg, mert a jelölésrendszerbe nem tudunk belenyúlni, mert az központi, EU-s direktíva alapján van. Vagy ha vesszük a bátorságot, akkor induljunk neki, de az egy nem kis feladat lesz, ezt már sajnos tudjuk.” – Szóval Font elnök úr ellenőrzött polcokról álmodik. Ha nincs szigorúan kötelező jelölés (az Egyesült Államokban több genomszerkesztéssel előállított terméknél eredendően nincs ilyen), akkor az árufeltöltő honnan tudja majd, hogy melyik polcra tegye az árut? Legyen egy harmadik is a „Nem tudjuk” feliratú? És ez nem minősül majd diszkriminációnak? Döntsön a fogyasztó? Aki odamegy – hála a magas életszínvonalnak –, ahol olcsóbbak az árak, és talán mégsem jön be az, amit Font képviselő megálmodott. Averzión alapuló népnevelés? Mi az averziós esemény itt a tanulás folyamatában? Ilyesféle a javaslata a villamosmérnöknek a miniszterhez, hogy miként kezelje a GMO-kérdést? Polcok és táblák. Eszembe jutott a 2014-es „Célkeresztben a GMO-k” rendezvény, s abban Györgyey János (Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület, ma IMBE) szereplése, aki az ott elsorolt politikusi vádjaival elképesztő zavart okozott az elnökségi székeket önhitten elfoglaló, magukat ünneplő politikusok (Budai Gyula, Jakab István, Font Sándor) körében. Látványosan suttogtak egymás fülébe, de muníciójuk semmi sem volt. Nem olvasták, amiről a BZBE titkárának szövege szólt, és nem is értették, csak az indulatait fogták. Elképzelésük sem volt arra, hogy mit válaszoljanak. Székács András a padsorokból oldotta meg helyettük a kínos helyzetet. Nem kellett volna ebből okulni?

De térjünk vissza Tordai képviselő határozati javaslatához, amelyhez Font elnök úr hosszú hozzászólást eresztett el. „Ez nem jelenti azt, hogy a magyar kormány, ezen belül az Agrárminisztérium ne figyelné, hogy vajon milyen szinkronizálást és milyen apró, finom módosítást kell vagy kellene megtenni, hogyha netán másfelé mozdulnának el az érdekek, és az nekünk nem tetszene, mert lazítani szeretnék a GMO-mentes kérdést netán Magyarország felé. Ezért akik ezzel foglalkoznak, nyitott füleket eresztenek ki Európa-szerte és minden más tagország felé…” – Ezeket a gondolatközeli mondatokat csak Font Sándor értheti jól, az elmozduló érdekekről, a nekünk nem tetszésről és a nyitott fülek eresztéséről. Én nem szándékozom ezeket megfejteni, bár eszembe jut a 2004-es ’Lakitelek munkacsoport’ MDF-ből való kizárásának története, és közöttük Font és Lezsák szerepe is (210. kép). Az érdekek ott is elmozdultak? Tényleg igaz lenne, hogy 2006-ban egy képviselő a parlamentben azt mondta volna, hogy egy gének nélküli világban szeretne élni, és vajon a nevének megörökítése miért maradt el?

Önmagában tehát maga a nyári európai uniós bírósági döntés eldöntötte ennek a határozati javaslatnak az értelmét. Megjegyzem, hogy ennek a döntésnek természetesen egyenes következménye lett, hogy a géntechnológiai tevékenységről szóló ’98. évi XXVII. törvény hatálya alá esik az új típusú, most már GMO-s rendszernek nevezhető új módosítás, módosítások, amiből egyenesen az következik, hogy ezeknek a szervezeteknek a szállítása, behozatala, kivitele, forgalomba hozatala és minden egyebe ugyanúgy engedélyköteles tevékenységnek minősül. Ennél nagyobb védettséget bármilyen jogszabály-módosítással sem tudunk megtenni, ezért én a határozati javaslat tárgysorozatba vételét nem javasolom, nem látom értelmét…”(Pócs János képviselő ekkor érkezett éppen, viszont sebtében felvette a fonalat és szavazott – először persze rosszul, a jegyzőkönyvben megörökített derültség neki szólt, mert támogatta volna Tordai képviselő urat, de látva, hogy egyedül lenne, sebtében visszakapta a kezét.) – Font Sándor szerintem a lényeget nem érti az FDA (Food and Drug Administration) által a GMO-szabályozás alól az Egyesült Államokban kivett genomszerkesztett növények kísérő okmányain semmilyen jelzés nincs. A szállítás és behozatal nem ellenőrizhető. 2018-ban Hamburgba meg is érkezett az első, mindenféle jelölés nélküli CC-csiperkegomba-szállítmány, amire akkor lettek figyelmesek, amikor több vásárló puffadással és hasmenéssel orvoshoz fordult. A nem barnuló csiperkén ugyanis a kora, így bomlásának foka nem látható jól, így a bomló fehérjéi miatt ételmérgezést okozhat. Minden jogi szabályozás annyit ér, mint ami belőle a gyakorlatban használható. A húszéves, genetikai tartalmában súlyosan elavult géntörvény cirógatása teljesen értelmetlen (most a dakota lovára gondolok), lényegi korszerűsítése viszont elkerülhetetlen. Nem villamosmérnök kompetenciája azt megmondani, hogy erre szükség van vagy nincs.

Tordai képviselőn nem csodálkoztam, hogy kissé kiborult. Az alábbiakat mondta: „…mélyen nem értünk egyet, hogy ne lenne szükség a törvényi szabályozás módosítására, tehát legalább a definíciók szintjén be kell vezetni a géntörvénybe is és a Btk.-ba is azt, hogy a genomszerkesztéssel létrehozott szervezetek GMO-nak minősülnek, különben kiskapukat hagyunk.” […] „Hogyha a bizottság elutasítja a tárgysorozatba vételt, akkor a Párbeszéd nem lesz rest, és kidolgozza azokat a törvénymódosításokat, amelyeket egyébként a kormánynak volna dolga elkészíteni…” – A megoldás azonban csöppet sem olyan egyszerű, ahogy Tordai Bence gondolja. A géntörvény módosításához és ennek jogi átvezetéséhez hosszú időn keresztül együttműködő genetikus, ökotoxikológus, toxikológus és jogász kell. A géntörvényünk húsz év alatt genetikai tartalmában teljesen elavult. Kikerülhetetlen a jelentős módosítása. Ma a növénytermesztésen kívül termékkel jelentkezik az állattenyésztés (AquAdvantage lazac), az élelmiszer- (oltóenzimek), a textil- (pókselymek), a gyógyszeripar (mikrobiológiai géntechnológia – inzulin, vakcinák), továbbá a humángyógyászat (génterápia). A csak elsőgenerációs géntechnológiára és azon belül növénytermesztésre koncentráló hazai géntörvény nem említi a genomszerkesztés különféle változatait; nem tesz különbséget a módosított szervezet és annak termékei között. A munka elvégzetlen, s ezt Font Sándor még csak nem is érzékeli. Nincs ehhez szükséges érdeklődése és tudása.

210.kép: Az egykori ’Lakitelek munkacsoport’ két tagja (Fotó: kalohirek.hu)

Font elnök válasza szerint „Egy apróságra felhívnám a figyelmét, az Alaptörvényre, amely az egyik legsúlyosabb vitát okozta a tudósok és a Fidesz frakciója között, a Fidesz frakciója végig az Alaptörvénybe való beemelését szorgalmazta a GMO-kérdésnek, ami végül bele is került, tehát ezt azért nehéz lesz bármilyen jogszabállyal felülírni…” […] „Tartok tőle, hogy friss képviselőként önnek még jó nagy a lendülete, de majd idővel tisztázódni fog, hogy mi az, amit lehet, meg mi az, ami lehetetlen.” – Font elnök tudósok és Fidesz közötti vitáról beszél, de semmi ilyen nem volt. Ezt, mint a GMO-Kerekasztal elnöke állíthatom. A politikusok senki véleményére nem voltak kíváncsiak, számukra ez csupán jogtechnikai kérdéssé egyszerűsödött. A hazai politika döntéshozói a génszerkesztés megértésének szintjére máig nem jutottak el. Csupán egy régi mondókát kántálnak, ami egyre inkább kontraproduktív. A Fidesz vita nélkül, azon a szinten döntött a GMO Alaptörvényben való tartalmi megjelenéséről, amely az FVM akkori parlamenti államtitkárának (Ángyán József) feje fölött is átnyúlt, vagyis neki sem volt érdemi köze hozzá. Szóval csak az igazat Font úr, s ha énekelünk, akkor csak a hangján, ahogy a Hatlépcsősben mondanák. Az utolsó mondat az, ami igazán mellbevágó. Font az immáron fiatal demokraták képviselője megítéli a fiatalos energiákat? A baj az, hogy Tordai Bence adta be ezt a beadványt és nem a Fidesz valamelyik képviselője? Ellenzéki képviselő számára lehetetlen GMO-beadványt beadni és elfogadtatni? Szóval mégis sikerült a GMO-kérdést pártpolitikai szintre letranszformálni? Tordai képviselő határozati javaslatát, a jegyzőkönyv szerint hét (ez csak úgy lehet, hogy Czerván Pócs megérkezése után Dankó Béla szavazatával is rendelkezett, vagy a meghatalmazott Pócs volt) nem és három Jobbikos (kérdésük és hozzászólásuk sem volt a tárgyalás során) tartózkodással egyhangúan elutasították.

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom