(Biotechnológikaland N^o16)

Sallai R. Benedek május 4-én a házszabály szerint Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét kereste meg a kérdéseivel, ami a 2016-os vetőmag-szennyezésekkel volt kapcsolatban. Míg korábban a szennyező genetikai esemény köztudottá vált, ebben az évben ez nem így történt. A köztisztviselők most bizalmas adatként kezelték. Mi történhetett 2015-ben? Sallai képviselő úr kérdései valójában Fazekas Sándor miniszter úrnak szóltak, aki május 20-án válaszolt.

A sok szempontból figyelemreméltó levélváltás szövegének feldolgozását technikailag úgy oldottam meg, hogy Sallai R. Benedek (SRB) kérdései bold, Fazekas Sándoré (FS) bold italic, míg a magyarázataim normál álló betűtípussal jelennek meg. A miniszter úr válaszaiból a lényeget választottam ki, vagyis helyhiány miatt mellőztem az általános tartalmakat, de mindkét levél teljes olvashatóságát lehetővé tettem (lásd feljebb lévő hiperlinkek).

Nézzük akkor a kérdéseket és a válaszokat.

SRB: „A Monsanto nemzetközi nagyvállalatnak és az MTA martonvásári kutatóintézetének korábban volt szerződése, együttműködése a MON 88017-es fajtacsoporttal kapcsolatban?”

FS: „…a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete (Martonvásár) kibocsátási engedélyt kapott a MON 88017 jelű genetikailag módosított vonallal történő nemesítési program elindítására. A MON 88017 eseménnyel szántóföldi kibocsátás nem történt Magyarországon.”

Magyarázatra szoruló állítások. Miért kér vajon valaki sok adminisztratív munkával kibocsátási engedélyt, ha nem hasznosítja? Az ügy kezdetekor – 2006 januárjában – már a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság (GEVB) tagja voltam és a „titkos Monsanto szerződés” bejelentése (lásd †Balla László hozzászólása) bizony jelentős hullámokat vetett. A következménye lett, hogy két érintett bizottsági tag – Bedő Zoltán az MTA és Balázs Ervin, a BZBE delegáltja (a géntörvény-módosítás ennek a nem-közhasznú szervezetnek a delegálási jogát éppen törölte) – összeférhetetlenség okán megvált a bizottságtól. A glyphosate-tűrő és egyidejűleg kukoricabogár-rezisztens MON 88017 genetikai eseményre végül kísérleti kibocsátási engedélyt kapott Magyarországon mind a Monsanto Kereskedelmi Kft, mind az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete (MKI). A kiadott engedélyek alapján való vetésről azonban nincs tudomásom.

2009. szeptember 27-én már a GEVB elnöke voltam, mikor az ülés nyílt szakaszában Marton L. Csaba (MKI) arról számolt be, hogy az MKI 2005 novemberében a Monsanto International-lal kötött kutatási szerződést. 2006 évtől kezdődő, szabadföldi kibocsátásra vonatkozó beadványaik még hiánypótlásra szorultak. A 64453/2/2007-es számú engedély végül 2007. augusztus 31-ei dátummal került kiadásra és tíz évre szólt (2007-2016). Viszont ekkorra a szerződő felek úgy döntöttek, hogy a kísérleteket inkább a szlovákiai Pöstyénben, a Monsanto kísérleti telepén végzik el. A kiadott magyar engedély ugyanis a géntechnológiai szakhatóság javaslatára szigorú mellékhatás-vizsgálatokkal engedélyezte csak ezt a kibocsátást.

Marton L. Csaba szerint a szlovákiai telepen ugyanaz történt, mint a szerződésük szerinti másik genetikai eseménnyel, a glyphosate-tűrő MON 603-6 kukoricával Martonvásáron, vagyis 16 martonvásári fajtát az MKI fitotronjában kereszteztek a Monsanto módosított kukoricavonalával (B73-as vonal), majd Chilébe (Buin) szállították, ahol a téli generációkat nevelték fel. Így a nemesítési időt felére lehetett csökkenteni. Az MON 603-6 esetében a kivitt magok száma egységenként 70-100 között változott (2009-ben már csak 13 fajtáról van szó, mintánként 1-1 kiló kivitt mag után 10-10 kiló visszaszállítását tervezték), ami MON 603-6-tal kapcsolatban Buin és Martonvásár között mozgott. A MON 88017 esetében Buin és Pöstyén között történt a szállítás. Buinban tehát találkozhatott a két nemesítési anyag. Pöstyénből Martonvásárra MON 88017 szár-, levél- és gyökérminták érkeztek PCR vizsgálatokra.

A 2009-es meghallgatáson az is világos lett, hogy a genetikai esemény tulajdonosa a Monsanto, aki elvégezteti majd a szükséges környezeti vizsgálatokat az új fajtával, ha szerinte eljön annak az ideje. Ez azért lényegi nyilatkozat, mert a 2006-os – minden bizonnyal a tagok számára emlékezetes – GEVB ülésen Balázs Ervin és Bedő Zoltán is egybehangzóan tagadta, hogy a martonvásári fajtákkal fajtaelőállítási célú keresztezésekbe kezdtek. Balázs úr azt mondta, hogy a kísérletek finanszírozója az MKI és tisztán tudományos az érdeklődésük, amit én kifejezett kétkedéssel fogadtam. 2010-ben már azt olvashattuk Marton doktor előadás-összefoglalójában, hogy a Jedlik Ányos NKFP (2008-2010) hazai és részben az Agrisafe FP7 európai pályázati rendszerek támogatását használták a munkához.

15.ábra: A martonvásári kukoricatörzsek transzformálásának menete MON 88017 GM-kukoricavonallal (Forrás: Marton L. Csaba előadása)

2009-ben változott a helyzet. Az MKI bejelentette a géntechnológiai hatóságnál, hogy anyagi megfontolások miatt 2007 és 2008 után az európai kibocsátásokat Pöstyén helyett, 2009-től Martonvásáron (ott Erdőháton) szeretné folytatni (13. old). Ehhez kibocsátási engedélyét 2009-re meg is kérte.

Marton L. Csaba 2010-es előadásának diáin (15. ábra) azt láthatjuk, hogy 5 generáción voltak túl akkor a nemesítők és ideális az, ha 6-8 visszakeresztezés történik, vagyis a hazai vetés bejelentésekor a kísérletes munka még nem érhetett véget.

2011-ben a Marton és Bedő szerzőpárostól azt olvashatjuk (35-40 old.), hogy ezek a kísérletek nemzetközi összefogással hazánkban is elkezdődtek. Ezen túlmenően, ugyanebben az évben társzerzőkkel együtt azt írták le, hogy „Az átalakítási folyamat a projektnek köszönhetően sikeresen befejeződött, a transzgenikus martonvásári vonalak rendelkezésünkre állnak. A jövőben tehát lehetséges transzgenikus, kukoricabogárral szemben rezisztens hibridek létrehozása, azonban ezek piaci értékesítése jelenleg nem engedélyezett.” (8-9 old.).

Mi akkor a helyzet? Elkezdték vagy befejezték? Ők, vagy a Monsanto? Az alaptörvény (később bővebben) hatálybalépése után az MKI vezetői hírré tették, hogy a kutatások eredményeit (értsd módosított magok) meg kellett semmisíteniük. Ki azonban egy szerződéses kutatásban a mag valóságos tulajdonosa? Továbbá sok éves kutatás eredményét (pénzügyi befektetését) nem világos nekem, hogy miért kellett megsemmisíteni, még akkor is, ha a hazai mezőgazdasági vezetés mereven elutasító a módosított fajtákkal szemben. A kísérleteket, a módosított fajták fenntartását tudomásom szerint nem tiltja az alaptörvény vagy azt sem, hogy ilyen kutatási anyag eladható legyen. Nem volt európai érdeklődés a vásárlásra?

 

SRB: „Amennyiben igen, mikor, mettől meddig, milyen tevékenységre? Mi lett az ottani kutatásokkal az alaptörvény hatálybalépését követően, és mi lett a sorsa a kutatások során keletkezett szaporítóanyagoknak?”

FS: „A MON 88017 jelű genetikailag módosított vonal növényi szaporítóanyagai 2015. június 26-án megsemmisítésre kerültek a dorogi veszélyes hulladék megsemmisítőben.”

Minden bizonnyal ez a pont az, ahol a miniszter úr ügyintézőjének – ha elemzően olvasta volna a válaszát – fel kellett volna tűnni, hogy csak azt lehet a dorogi veszélyes hulladék megsemmisítőben a tűznek felkínálni, ami idehaza van és saját rendelkezésű. Az előző pontban adott válasza szerint viszont „A MON 88017 eseménnyel szántóföldi kibocsátás nem történt Magyarországon.” Tudjuk, a magok Pöstyén és Buin között mozogtak. Mikor kerültek be viszont Martonvásárra? 2009-ben? Maradéktalanul? Mi lett akkor a sorsuk? Elvetették a megkért kibocsátási engedély alapján, és használták a Jedlik Ányos projekt céljaira, vagy türelmesen várták a dorogi 2015-ös utazást? Ha nem volt hazai vetés, akkor miről szólt az említett nyilatkozat, illetve mit finanszírozott a Jedlik Ányos projekt?

Továbbá, vajon hogyan semmisítheti meg jogilag az MKI azt, aminek a szabadalmi tulajdonosa a Monsanto – ahogyan erről Marton doktor a GEVB jegyzőkönyve előtt, annak nyílt ülésszakán nyilatkozott?

 

SRB: „A 2015-ben a Bázismag Kft.-vel szemben indult eljárásnak mi lett a következménye, hol tart az ügy?”

FS: „A Bázismag Kft.-vel szemben indult eljárás lezárásra került. A Nébih közigazgatási határozatában foglaltaknak megfelelően a Győri Hulladékégető Kft – a napi égetési terv alapján – égetéssel megsemmisítette a teljes GMO szennyezett tételt 2015. augusztus folyamán. A teljes folyamat (a telephelyről történő elszállítástól az égetőmű elszámoltatásáig) hatósági ellenőrzés mellett történt.”

A kérdés második, lényegesebb fele nem került megválaszolásra, illetve ezek szerint nincs ügy. Viszont hogyan is kerül a képbe az erdőháti Bázismag Kft? Nos, a cég egyike a MKI köré igen korán szerveződő cégcsoportnak, amely sokak érdeklődését felkeltette. A már említett Jedlik Ányos pályázat (’Kukoricabogárral szemben ellenálló kukoricahibridek nemesítése klasszikus és biotechnológiai módszerekkel’ – 2008-2010) a Marton Genetics honlapján is fel van tüntetve, amely bemutatkozójában azt olvashatjuk, hogy fajtáikat a Bázismag Kft forgalmazza. Az előzményeket tekintve ez részben a MON 88017-re épülhetett csak. A szóban forgó pályázat konzorciumvezetője a Bázismag Kft volt, míg a további pályázati kedvezményezettek: az MGI, a SzIE Növényvédelmi Intézete, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete (szexferomon csoport) és a Prebázis Kft. Az összefüggés tehát elég egyértelmű, vagyis a szennyezés természetének kivizsgálására vonatkozó kérdés logikus. Próbálkozok most a képviselő úr helyett másként: milyen úton került az FM szerint a Bázismag Kft silókukorica vetőmag-tételébe a MON 88017 szennyeződés?

 

SRB: „Honnan származó és melyik genetikai eseményhez tartozik a 2016-ban feltárt GMO vetőmagszennyezés és milyen súlyú vetőmagtételt érintett?”

FS: „2016-ban eddig 110 csemege- és 21 pattogató kukorica tétel vizsgálatát végezte el a hatóság. 2016-ban 6 csemegekukorica és 1 pattogató kukorica tétel bizonyult GM szennyezettnek. Összesen 6 tétel esetében Magyarországra csak előzetes magminta került, magát a tételt a vizsgálat eredményétől függően hozták volna be az USA-ból. A vetőmag mintákban azonosított módosítások: GTS-40-3-2; 59122; NK603; TC1507; MON89034; MIR604. Egy esetben a vetőmag tétel is beérkezett az országba, a hatóság az érintett tétellel szemben intézkedett. Összesen 2751,2 kg vetőmagot kellett égetéssel megsemmisíteni a NÉBIH határozata alapján. Ennél a tételnél a módosítás MON 89034 volt.”

Itt következzen némi desifrírozás, hogy értse, aki szeretné. A GTS-40-3-2 valójában MON 4032-6 (Monsanto) szója. Miniszter úr, nem téved abban, hogy szója szennyezte ezt a kukorica vetőmagtételt és az éppen glyphosate-tűrő volt? Vetőmag esetében ezt nem igazán tudom elképzelni. További megfejtés, hogy szója vetőmag is volt 2016-ban szennyezett, amit most éppen felfedett a válaszában a képviselő úrnak? Egyáltalán igaz-e a hír, ami szerint hazánkban 2016-ban kiszántás is volt GM-szennyezés miatt, s amiről olvashatunk nagyon is gyanús tartalmú hírt angol nyelven, de magyarul is. Miért nem teljesen nyilvánosak ezek az ügyek? Miért érdemes információkat visszatartani, illetve nem annak közvetlenül elmondani, aki mérte? Mire jó az, ha vezető köztisztviselők „adatbirtokossá” lesznek, majd később összekevernek ezt-azt?

36.kép: A 2004. október 26-án, Enyingen egy levél-mintavétel nyomai, csak formálisan őrzött és elkerített hazai kísérletben (Fotó: Darvas Béla)

Az 59122 a DAS-59122 (Dow, DuPont/Pioneer) kukorica glufosinate-tűrő és kukoricabogár-rezisztens; az NK603 hasonló szennyezésekben igen gyakori MON 603-6 (Monsanto) glyphosate-tűrő kukorica; a TC1507 a DAS-1507-1 (Dow, DuPont/Pioneer) kukoricamoly-rezisztens (36. kép); a MON 89034-3 (Monsanto) Cry1-toxinra rezisztens kukoricamoly ellenes; a MIR604 a SYN-604-1 (Syngenta) kukoricabogár-rezisztens fajtacsoportok. A nálunk mért vetőmag-szennyezettség azt mutatja, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem képes kézben tartani a kukorica vetőmag-termesztését. Érdemes onnan így nagyon is kétséges tisztaságú vetőmagot behozni? Az előforduló szennyeződések különböző fajtatulajdonosoktól származnak és eltérő célúak, ami szerint a koegzisztencia valóban csak hiú ábránd az Egyesült Államok vetőmag-termesztési szabályozása mellett. Ne feledjem, a Balázs Ervin-féle ad hoc bizottság 2005-ben ezt az észak-amerikai gyakorlatot kínálta éppen példaként a hazai irányítás számára. †Balla Lászlóval együtt én vitatkoztam vele. Elég látványosnak vélem az elképzelés és javaslat mostani bukását.

Új elem az ellenőrzésben a minta bekérése és vizsgálata, ami valóban jelentős előnnyel járhat, ha a mintavétel a hazai kollégák által szigorúan ellenőrzött. Mi vesszük vajon a mintákat és zároljuk a tételt, vagy ezt a kereskedő rendezi?

 

SRB: „Találtak-e bármi összefüggést az esetleges korábbi martonvásári kutatások és a jelenlegi szennyeződések között?”

FS: „A Bázismag Kft.-vel szembeni hatósági intézkedés silókukorica vetőmag tételt érintett, míg a NÉBIH csemege, illetve pattogató kukorica tételeket ellenőrzött 2016-ban, összefüggés az esetek között nincs.”

A képviselő úr szerintem nem azt kérdezte, amire a válasz érkezett. Az MGI területeiről kérdez, ahol egyidejű termesztés merülhetett fel. (Erdőhát?) Az a tény, hogy milyen felhasználási célú egy kukorica egyáltalán nem teszi képtelenséggé a spontán fajtahibrid-képződést. Ahhoz csupán az kell, hogy az eltérő fajták azonos időtartamban virágozzanak, vagyis az életképes pollen az egyik fajtáról a másik fajta bibéjére kerüljön.

 

SRB: „Van-e/lehet-e összefüggés a korábbi kutatások keresztszennyezése során a fajta-előállító kísérleteknek a jelenlegi szennyeződésekkel?”

FS: „…a martonvásári kutatások, a Bázismag Kft.-vel szembeni hatósági intézkedés alá vont silókukorica vetőmagtétel és a kiemelt ellenőrzések során vizsgált pattogató és csemegekukorica minták között nincs összefüggés.”

Nem könnyű szöveget értelmezni és egyértelmű szöveget írni sem. Azt gondolom, hogy a képviselő úr kérdése arra vonatkozott, hogy lehetett-e forrása a MON 88017 kutatási program (2008-2010) a Bázismag Kft silókukoricájának szennyezettségéhez. Természetesen más is történhetett, 2012-ben 1500 hektáron tárcsáztak be (ebből 144 hektár Martonvásár melletti területen) be romániai eredetű silókukoricát, amelynek szennyezője máig nem vált ismertté. Mi volt vajon az akkor talált genetikai esemény? Hogyan lehet, hogy az ilyen ismétlődő okok tüzetes kivizsgálása nem történik meg nálunk, illetve nem kap szakmai nyilvánosságot? Ilyesmi nagyon is fontos a későbbi megelőzéshez.

 

SRB: „Milyen szerepe volt mindebben a folyamatban az ön tárcája részére magyar-kazah mezőgazdasági együttműködésről 40 millió forintért tanulmányokat készítő Törökszentmiklós melletti, szenttamási Törökszentmiklósi Mg. ZRt.-nek, illetve annak szenttamási vetőmag-előállító és feldolgozó üzemének?”

FS: Nincs válasz.

Ehhez én sem tudok a genetikai, vagy a kémiai biztonság területei felől hozzászólni. Megjegyzem, hogy a nevezett „tanulmány” elfogadhatónak minősítése számomra tudományetikai szempontból megdöbbentő. A felek közötti megegyezés is az lenne, hiszen azt jelentené, hogy szabad plagizálni (vö. szellemi értéket lopni), de ha elkapnak, akkor fizetni kell a valódi szerzőnek valamennyit. Nem hiszem, hogy van kutató, aki ezt el képes fogadni. E kérdés magyarázatához Sallai R. Benedekhez fordulok, akinek a sorai olvashatók a két csillag között.

*

Sallai R. Benedek (LMP): Az írásbeli kérdésem e része arra vonatkozott, hogy megpróbáljam kiugrasztani a nyulat a bokorból, és rávilágítsak a Törökszentmiklósi Mg. ZRt. szerepére a GMO-s ügyekben. Ennek a kérdésnek azért volt jelentősége, hogy a miniszter úr tárgyilagosságát, objektivitását teszteljem, hiszen egy olyan vállalkozásról, illetve annak élén egy olyan emberről (Horváth László) van szó, aki igen közel áll a miniszter úr személyéhez. Sőt nem csak a miniszter úr személyéhez, hanem alapvetően a Fidesz legfelső elitjéhez tartozik, és e pozíciója 2001-óta töretlen. Üzleti sikerei és a Fidesz kormányzás alatt »mindig jókor jó helyen« jellegű feltűnő szerencséje miatt, nyilván érdekel, hogy miként reagál egy közeli jó ismerős szerepére a miniszter. Fazekas Sándor, aki lelkes őszinteséggel beszél GMO-ellenességéről, akár szívére tett kézzel képes lenne esküdözni, hogy ő milyen harcosan kiáll hazánk GMO-mentességéért, habár tudjuk, hogy a valóságban nem teljesen ezt képviseli.

A Törökszentmiklósi Mg. ZRt. neve többször is felmerül GMO-val szennyezett vetéskultúrák kapcsán, és ez nyilván furcsa olyan vállalatnál, ami Fazekas Sándor személyéhez közel áll.

Igen ám – mondhatják a kétkedők – de a Nébih példás szigorral járt el, bizonyítván a hatóság éles szemét, részlehajlás-mentes tevékenységét, de vajon a sokat emlegetett Kazah-tanulmány, nem csupán az óvatlan hatóság miatti »kárrendezés« a baráti miniszter részéről? Valószínűleg nem fogjuk megtudni, mint ahogy azt sem, hogy pont itt, mint kiemelt kockázatú termelőnél, vajon milyen eljárási gyakorlat folytatódik napjainkban?

Fazekas Sándor hanyag eleganciával engedte el a »füle mellett« a kérdést, és ez nyilván árulkodónak hathat, és újabb izgalmas kérdéseket vet fel, amelyekre élve azon kevés lehetőséggel, aminek egy ellenzéki képviselőnek módja van, újabb írásbeli kérdést fogalmaztam meg, s kerül hamarosan benyújtásra.

*

37.kép: Sallai R. Benedek képviselő az általa vezetett természetvédelmi gazdaságban (Fotó: Huszti István/Index)

A képviselő úr (37. kép) válaszában utalás jelenik meg Fazekas Sándor 2016. április 11-ei washingtoni tárgyalására, amelyet az Egyesült Államok szövetségi miniszterhelyettesével folytatott (később részletesen). A módosított növényekkel való hazai kísérletek megindítását én is helyeslem, mint a GMO-Kerekasztal elnöke, hiszen nem teheti meg ma egyetlen európai ország sem azt, hogy nem készül fel azokból az innovációkból (vö. 63 darab Európában jelentős előrehaladást mutató, valószínűleg engedélyezéssel végződő dokumentációról van szó), amelyekről hamarosan nemzeti szinten is döntenie kell (5-9 old.). Vizsgálatok nélkül használható szakmai érvelés nélkül marad az ország és mások döntenek majd helyettünk. Az európai kísérletes aktivitást tekintve a MON 810-re szintén vetési moratóriumot hirdető Franciaország, Olaszország és Németország kísérletes aktivitása a GM-növények területén kiemelkedő. Más kérdés, hogy ennek a kísérletes munkának a legszigorúbb biztonsági előírásokat kell teljesíteniük, aminek betartatására korábban, mint a GEVB elnöke én is törekedtem.

 

SRB: „Érdeklődöm továbbá, hogy miután a Nébih a hazai magok 5, az import magok 10%-át képes csak ellenőrizni, ez ön szerint nem jelenti azt, hogy a nem vizsgált 95%-ban nagy valószínűséggel elvetésre kerülnek szennyezett magtételek?”

FS: „A vizsgálandó fajokból évente 8-10 ezer tételt használunk fel Magyarországon, ebből kb. 3000 import tétel érkezik az országba, aminek legalább 10%-át jelölik ki szűrővizsgálatra. Évente 800-1000 minta kerül ténylegesen kijelölésre, összesen 15-18 minta eredménye pozitív. A pozitív eredményt adó mintákhoz tartozó tételek nagyon jelentős része be sem kerül az országba.”

Nem az összes mintára vonatkozóan, hanem termékenként vizsgálandó a kérdés, hiszen az összefüggések nagyon is eltérőek lehetnek. Még az sem mindegy, hogy rutinkeresés folyik, vagy célzott mintavételezés történik. Ez utóbbi esetben, például a szermaradékok esetében közel kétszer magasabbak a találatok. Ha 3000-ből 300-at vizsgálunk meg (10%), akkor 2700-at nem, s a 300-ra jellemző átlagos szennyezettséget elvetjük. Vagyis, ha az átlagos vetőmag-szennyezettségünk 2% (mint itt látom), akkor 1,8% vetésre kerül, míg 0,2%-ot megfogtunk. Ez 18-szor több mint 0,1%-os szennyezettség elfogadása esetén lehetne.

A biometria könyörtelenül a matematikai statisztika birodalma és hidegen hagyja a hatalmi pozíciójú magyarázkodás. Természetesen nem elégséges a pillanatnyilag megvizsgált mintaarány alacsony szennyezettség tartásához (pl. 0,1%), bár a kérdés az, hogy mekkora vetőmag-szennyezés nem számít a hazai irányításban „problémának” és persze mennyi idő alatt. Ha zéró lenne a tolerancia, akkor minden tételt meg kellene vizsgálni. Erre kellene talán előbb válaszolni a hivatalban, és ha lehet matematikust felkérni a megoldáshoz. Ez a nem túl kényelmes tényekre egyszerűsítené az adható választ. Talán mégis ki kellene építeni egy korszerű mérőhálózatot hazánkban, ha komolyan gondoljuk a GMO-mentességet. Ennek ugyanis ma ez az ára.

 

SRB: „Vagyis, ha az ellenőrzés statisztikailag elégtelen, akkor nem érzi úgy, hogy az ellenőrzés mértékét érdemes lenne kiterjeszteni nagyobb termőterületre is? Lát ennek megvalósítására esélyt?”

FS: „Az ellenőrzések hatékonyságát az is bizonyítja, hogy mióta ez az ellenőrzési rendszer elindult, nem érkezett más országokból a magyar vetőmag GMO szennyezettségét kifogásoló visszajelzés. A magyar vetőmag ágazat a világ élvonalába tartozik 63.830 tonna exportált vetőmag mennyiséggel, 15 országba exportálnak a cégek vetőmag-tételeket. Az ellenőrzés a fentieknek megfelelően statisztikailag nem elégtelen, a rendszer hatékonyan működik a megelőzés elve szerint, ezért nem szükséges nagyobb termőterületre kiterjeszteni.”

Ezt nem tartom szakszerű indoklásnak, inkább csak olyasfélének, amiben magunkat bátorítjuk. A vásárlók ellenőrzésére számítunk? Mi a kitűzött célunk? Hivatalból letudni egy ellenzéki képviselő kérdéseit, vagy felelősséggel válaszolni rá? A válaszokra ugyanis már mindenki figyel, a szakmailag tájékozott körök is. Először a célt kellene pontosan behatárolni, aztán számolni és ahhoz viszonyítani, hogy egy évben bekerült és az ellenőrzésünk hálóján átkerülő szennyezés mit jelent a számunkra a közeljövőben és később. Egyetlen módosított kukorica akár 25 millió pollent szór szét a környezetében. A miniszternek keresni kellene a kalkulációhoz modellezésben járatos szakembert, mert aki itt válaszolt, az szerintem nem értékelt körültekintően. Hamarosan következhetnek így a kereskedelmi/gazdasági problémák. Ha valóban kiemelt célunk a GMO-mentesség, akkor ahhoz is szigorú feltételek tartoznak a gazdaság és kereskedelem felé és ebben működőképes útmutatót csak a tudományos műhelyek készíthetnek.

 

A következő rész címe: A vihar kapujában – Miről tárgyalt Fazekas Sándor áprilisban, az Egyesült Államokban? (Biotechnológi^kaland N^o17)

Darvas Béla