A MON 810 kukorica pollenjének Cry1-toxintartalma – Védett lepkék

A nappali pávaszem lárvái (Fotó: Jouko)
A nappali pávaszem lárvái (Fotó: Jouko)

(Biotechnológikaland No34)

A MON 810 kukorica pollenjében is Cry1Ab-toxint termel. Nem túl sokat, éppen a határán annak a mennyiségnek, ami érzékeny védett lepkehernyókon hatást mutathat. Úgy tűnik, nem minden, ehhez a genetikai eseményhez tartozó fajta termel számottevő mennyiségű Cry1-toxint, tehát lehetnek esetek, amikor hatást találunk, és lehetnek, amikor nem. Vagyis a fajtacsoport tagjai ebben a tekintetben nem egyenértékűek. Fontosak-e számunkra a védett lepkék (több mint kétszázat tartunk nyilván Magyarországon) vagy sem? A rendszerváltáskor biztos volt a válasz, ma bizonytalan. Védett növényeink és állataink száma mindenképpen az európai átlagot messze meghaladó. Komolyan vesszük azonban ezt, vagy csak időleges hóbortunk volt a természetvédelem?

A MON 810 GM-fajtacsoport Európa számára is annak a bizonyos állatorvosi lónak egy válfaja. Ez jelent meg legelőször a nemzetközi fajtatulajdonosok európai kínálatában. A Monsanto 1995-ben (ez évben az Egyesült Államokban vetési engedélyt kapott) adta be Franciaországban a fajtacsoport dokumentációját, s 1998-ban 2007-ig kapott engedélyt az Európai Unióban (EU). Engedélyének megújítása azóta folyamatos, most 2023-ig terjed ki.

Az említett genetikai eseménnyel kapcsolatos aggályait Ausztria (1995-ben lépett be az EU-ba) vetette fel először, amely tagállam 1999-ben, sokak meglepetésére vetési moratóriumot hirdetett. Magyarország 2004-ben lett az EU tagja és szinte azonnal (2005) vetési moratóriummal jelentkezett. Máig Görögország (2005), Franciaország (2008), Luxemburg (2009), Németország (2009), Olaszország (2013) és Lengyelország (2013) nem engedélyezi a területén a MON 810 Bt-kukorica termesztését. További két tagország (Románia – 2008, Bulgária – 2010) fejezte ki ebbéli szándékát.

Az unión kívüli európai országok közül Norvégia – amely az ezredfordulós ENSz tárgyalásokon élenjáró volt az elutasító kritika megfogalmazásában – nem csak a vetést nem engedélyezi, de területén a GM-termékek árusítását sem. Svájc (2005), Szlovénia és Szerbia szabályozása is hasonló törekvéseket tükröz. Az európai engedélyezési események azt mutatják, hogy az elővigyázatossági elvre alapozó tagállami tiltásoknak az európai adminisztráció – az EFSA GMO Paneljének tiltakozása ellenére – helyt adott ugyan, de nem látja közösségi szinten bizonyítva a felvetett tagállami aggályokat, így rendre az engedélyhosszabbítások mellett dönt. Ez súlyos ellentmondás az európai engedélyezést tekintve, de nem ez az egyetlen a kérdésben, hiszen a vetést nem engedélyező országok importálnak és az élelmiszerláncban (többnyire takarmányozási célra) felhasználnak GM-növényeket. Különösen igaz ez GM-szója esetében.

Magyarországon 2013-tól a MON 810 vetőmag behozatala is tilalmazott, vagyis ha valakinek van korábbról MON 810 vetőmagja, akkor a géntechnológiai hatóság engedélyével és ellenőrzésével, kísérleti célra elvetheti azt, de új vetőmagtételt nem hozhat be az országba. A hosszútávon aligha tartható, kutatást akadályozó VM rendelet minden bizonnyal a vetőmag-szennyezési ügyek és a martonvásári GM-fajtaelőállítás következménye, de szerintem azzal – hatását tekintve – semmiképpen sem arányos. Túlbuzgónak gondolom, ami ezen a hatósági területen eddig meglepően gyakori mentalitás.

Az európai jog egyébként változóban, s ma megengedi azt, hogy a fajtatulajdonos csak Európa bizonyos részeire nyújtson be engedélykérelmet. Magyarországra az Európai Bizottság szerint 2016-tól nem terjednek ki az európai engedélyek. Meglátjuk később, mit is jelent ez. A tagországok döntési jogkörét is bővíteni szerették volna arra, hogy saját területükön tilthassanak ilyen vetést. Ezt azonban az Európai Parlament nem támogatta. Én is a kétségüket megfogalmazók között léptem fel. A TTIP szerződés – amit hazánk döntéshozói is kívánatosnak tartanak – bevezetése után a vitarendezés a legjelentősebb kérdés lesz ezen a területen, vagyis hogy elmaradt haszonért perelhet-e tagországot ilyenkor a fajtatulajdonos vagy sem? Komoly büntetés járna a megalapozatlan tiltásokért, hiszen az nem lehet környezettudományi vagy egészségügyi. Az ezekben a kulcskérdésekben a döntés lehetőségét ugyanis az EU adminisztrációja fenntartja magának. Mi más lehet azonban, ami gazdasági perben jól védhető?

g93kep

93.kép: Kukoricatábla melletti csalános a hajdani vízlevezető árokban (Fotó: Darvas Béla)

A MON 810-es vetési moratórium hazai okai közül a környezetanalitikával kapcsolatosakat egy korábbi részben már említettem. Itt és most a pollenben termelt Cry1-toxin és a védett lepkék hernyóinak lehetséges konfliktusáról számolok be, ami a hazai vetési moratórium kihirdetésében – hangsúlyozottan az európai jog szerinti elővigyázatosságra hivatkozva – fontos szerepet játszott. Egy korábbi részben leírtam már ennek az ügynek a fajtatulajdonosi fogadtatását, hiszen a Monsanto európai irodája és a Greenpeace osztrák irodája konfrontálódott ebben az ügyben a bécsi sajtótájékoztatónk után. Később a hazai pro-GMO körök is igyekeztek bagatellizálni ezt a mellékhatási területet, könnyedén nevetgélve a természetvédelmi alapú érvelésen. Etetni kell a népet – mondták egyesek, és valójában ez történik.

A most tárgyalt ügy kutatási szempontból meglehetősen összetett, azt is mondhatom kevés hasonlóan bonyolult kutatással találkoztam életemben. Fontosabb részei (i) a pollen Cry1-toxintartalma; (ii) a kukoricafajták pollenszórása; (iii) a kukoricapollen területi eloszlása; (iv) a kukorica és szegélyének hazai gyomnövényei (93. kép), továbbá (v) a hazai védett lepkék lárvastádiumainak (táplálkozási stádiumainak) megjelenése. Ezek valamennyien eredői azoknak a metszési pontoknak, ahol ebbéli probléma kialakulhat.

A pollen Cry1-toxin tartalma

A Cry1-toxinok rovaroknál rendszintű specifitást mutatnak, vagyis az eredetileg kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) elleni védekezésre kifejlesztett molyölő-fajtacsoportok nemcsak ezen a fajon, hanem távoli rokonaikon (Lepidoptera) is kifejtik a hatásukat, amennyiben azok a kukoricán károsítanak. Gyomnövényeken élőkre is hatással lehetnek, ha táplálkozó stádiumaik (hernyók) a fajta pollenszórásával egyidejűleg jelennek meg. Itt szembesülünk mindjárt egy nagyon fontos dologgal, az időtartammal, amely behatárolja az eseményeket. Igen sok védett lepkénk hernyója azért nem lehet érintett, mert hernyói nem a kukorica pollenszórásának idején táplálkoznak és esetleg nem is olyan növényeken, amely kukoricatáblák közelében fordulnak elő.

A kukoricán táplálkozó hernyók esetei egyszerűek. Azok a kártevő hernyók, amelyek kukoricán táplálkoznak, egész évben ki vannak téve a Cry1-toxin hatásának, hiszen a növény minden részének toxintermelése folyamatos, bár a termelés az egyes részekben a MON 810 esetében nem azonos mennyiségű. Földrészenként eltérő bagolylepke-fajok azok a társkártevők, amelyekről a kukorica esetében beszélhetünk. Nálunk a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) az, amely a kukoricacsövön károsít még. Itt a termelt Cry1Ab-toxin mennyisége kevesebb, mint a levélben, de még elegendő a hatáshoz. Ezeket az eredményeket a fajtatulajdonos örömmel fogadja és elmondja a helyi gazdáknak, hogy a fajtája további kukoricakártevők ellen is biztosít valamiféle védelmet.

Sokkal problematikusabb a hozzáállás, ha a kiszórt pollenben megjelenő toxinról van szó, amely gyomnövényeken élő védett lepkék hernyóit is veszélyeztetheti. Itt különbséget kell tenni a táblán belüli és a táblaszegélyi gyomok között. Egy kukoricában is előforduló gyom – amelyen az Egyesült Államok vándorló lepkéje, a pompás királylepke (Danaus plexippus) él – hívta fel a figyelmet erre a jelenségre. Ott a selyemkóró (Asclepias sp.) gyomnövényként élhet a kukoricásokban, s annak pollenszórása szennyezi a leveleit.

A SYN-BT11 (Syngenta) pollenjében a Cry1Ab-toxin fordul elő. Losey és munkatársai figyeltek fel arra, hogy a transzgenikus pollen (N4640-Bt – SYN-BT11) elfogyasztása után pusztulnak a lárvák. Az Egyesült Államokban nem védett ez a rovar, de vándorlását követi a közvélemény, vagyis a figyelem fókuszában áll a sorsa. A Nature folyóiratban 1999-ben megjelent egyszerű megfigyelést komoly figyelem és egyidejűleg sokféle kritika érte, de felvázolt egy problémát, amire több európai zoológus is felfigyelt. Közöttük voltunk mi is. A kísérleteink első eredményeit 2004-ben magyarul, a Növényvédelem folyóiratban írtuk le, ami után sok meghívást kaptunk Európába, csak talán az MTA – ahová akkor tartoztunk – nem fogadta kitörő örömmel azt, amit találtunk.

A géntechnológiára a hazai akadémiai döntéshozói helyzetben lévők komoly várakozással tekintettek. A kutatásban dolgozók – kiemelhetők közülük a szegediek elképzelése (lásd Biopolisz) – állami támogatást, kiemelt kutatási pályázatokat reméltek ettől a területtől. Így hát ezek a vezető kutatók a nemzetközi cégek képviselőit meghaladó agresszivitással kritizáltak minden olyan nemzetközi és hazai eredményt/véleményt, ami a növényi géntechnológia árnyoldalait mutatta be. Tehették, hiszen a mezőgazdaság és biológia területén is a már csak bizottságosdiban aktív akadémikusok többsége gyanútlan volt.

Mielőtt röviden rátérnék, megjegyzem, hogy a Bt-kukoricák legősibb koncepciója az volt, hogy a kiszóródó kukoricapollen egyfajta rovarölő szeres kezelésben is részesíthetné a környezetét, hiszen a SYN-EV176 (Syngenta) fajtacsoportban (Európában nem kapott engedélyt) volt, aki 1600 ng/g Cry1Ab-toxint is mért a pollenben. Egy ilyen szintű Cry1Ab-toxintermelés már a mezővédő erdősávok hernyóira is komoly hatást gyakorolt volna.

A Pioneer/DuPont/Dow DAS-1507 eseményű kukoricája 136 ng/mg Cry1F-toxint termel a pollenjében. Ez a mennyiség közel az ezerszerese a MON 810-nél találtaknak. Bár a mennyiség ezerszeres, de tudnunk kellene azt is, hogy miként aránylik a Cry1F-toxin lepkehernyókon mért toxicitása a Cry1Ab-toxinhoz. Ezen a fajtacsoporton azonban sohasem dolgozhattunk, hiszen vetőmagot szerezni a hajdani környezetvédelmi tárcának sem sikerült, akkora ugyanis sikerült azok közé keverednünk, akinek a cégeknek nem áll érdekükben vizsgálati anyagot adni. Mindezt úgy, hogy sohasem állt szándékunkban megmásítani egyetlen kutatási eredményt sem, hiszen hitelességet elveszíteni kutatói körökben csak egyszer lehet.

A MON 810 (Monsanto) eseményű kukoricával dolgoztunk, amiből két eltérő évben két vetőmagtételt bocsátott a tulajdonos – mindenféle támogatás és szerződés nélkül, szállítólevél kíséretében – a rendelkezésünkre. Az első tétel (az ún. nagy magvú DK-440 BTY) használatakor (a kísérleteket Csóti Attilával végeztem – eredményeink a 2004-es MSc dolgozatában jelentek meg) a nappali pávaszem (Inachis io) hernyói 20-40%-os pusztulással reagáltak. A második évben egy kis magvú fajtát kaptuk (beltenyésztett vonalnak látszott), s ennek pollenje nem mutatott hatást (a nagyszámú kísérleteket Lauber Évával végeztem, akinek eredményei a 2011-es PhD dolgozatában találhatók) a hernyókon. A tanácstalanságunkra a környezetanalitika (Székács András) adta meg a választ – akkor, amikor ez a kis mennyiségű Cry1Ab-toxin megbízhatóan mérhetővé vált –, amennyiben a nagy magvú fajta legalább háromszor több Cry1Ab-toxint (~100 ng/g) termelt a pollenben, mint a kis magvú változat. Ez alapján kérdésként merült fel, hogy a MON 810 egységes fajtacsoportnak tekinthető-e vagy sem? A nappali pávaszem hernyói egyértelműen különbözőnek minősítették ezt a két – egyaránt DK-440 BTY – néven érkező vetőmag-szállítmányt.

A MON 810 apavonallal előállított fajták lényege, hogy a termesztőterület viszonyaihoz alkalmazkodott, nagy termőképességű fajtát többszörösen (6-8) keresztezik és szelektálják, míg eljutnak a biztos transzgén örökítéshez. A létrejött fajta tehát csak részben a MON 810 apavonal genetikai állománya, ami örökíti a cry1Ab-gént. A tényleges fajta (itt DK-440 BTY) így egyes tulajdonságaiban el is térhet a sensu stricto MON 810 vonal sajátosságaitól. Esetünkben a pollenben kifejeződő Cry1Ab-toxin mennyiségében bizonyosan.

A Nature folyóiratban megjelent cikket követő cikkáradatban felfigyeltünk arra, hogy azon kevesek, akik kísérleteik során Cry1Ab-toxint is mértek, többnyire két eltérő értéket találtak, mint mi is: ~5-20 és ~80-150 ng/g. Ez rendkívül nagy ingadozás, hiszen harmincszoros lehet az eltérés. Így a kísérletet végzők egy része joggal esküdött arra, hogy hatással nincs a MON 810 kukoricák pollenjének az aljnövényeken táplálkozó hernyókra, míg másik felük, hogy pusztul a lárvák egy része. Én azt gondolom, mindkét megállapítás helyes lehetett, mert a vizsgált anyag nem volt feltétlenül azonos. Az eredmények helyes értékeléséhez ugyanis nem elégséges feltétel, hogy MON 810 fajta pollenjének sűrűségét (db/cm2) vizsgálja valaki, azt meg is kell Cry1Ab-toxintartalomra mérni. Nos, ilyet még Losey és munkatársai sem végeztek abban a bizonyos Nature-cikkben, ami az egész polémiát elindította. Úgy gondolom, hogy a kutatók fel sem tételezték, hogy két azonos kóddal ellátott anyag nem feltétlenül azonos, pedig ez történt.

A kukorica pollenszórásának időtartama

Kukoricafajta sokféle van és tenyészidejük szerint el is különítünk rövid, közepes és hosszú tenyészidejű fajtákat. A vetési időponttól kezdődően ezek a fajták eltérő napokon kezdenek címert hányni, majd pollenjüket kiszórni (94. kép). Egy-egy tábla pollenszórása 1-2 hét alatt lezajlik, bár talajfoltokon nagyfokú az ettől való eltérés. A hazai fajtaválasztékot tekintve július-augusztus azok a hónapok, amikor pollenszóró kukoricatáblákkal találkozhatunk. Ez tehát az az időkapu, amikor hazai védett lepkék hernyóit érintheti ez a hatás. Az eltérő pollenszórás a keresztbeporzás lehetőségének elkerülésére nyit lehetőséget (részletesen később), vagyis ha pl. hosszú tenyészidejű kukoricák lehetnének csak módosíthatók, akkor a rövid tenyészidejűek legalább elkerülnék a keresztbeporzást. Természetesen ez csak akkor érvényes, ha vetésidők mindkét esetben az átlagosnak megfelelők.

g94kep

94.kép: A kukorica portokjának felnyílása és a pollen kiszórása (Fotó: Darvas Béla)

A kukoricapollen területi eloszlása

A kukorica 80-125 µm átmérőjű, gömb alakú pollenje viszonylag gyorsan kiülepedik a kiszórás után. Természetesen ez attól is függ, hogy milyen szélerősség mellett történik a kiszórás. Bár a pollen viszonylag gyorsan elveszíti az életképességét (száraz levegő és UV-sugárzás ezt gyorsítja), a benne lévő Cry1-toxin tartalom bomlása lassabb. A környezetben történő kiülepedés után a kukoricapollen előszeretettel tapad meg szőrös levelű növényfajokon, kiváltképpen olyanokon, amelyek mirigyszőrei ragacsossá is teszik a levélfelületet. Csalánnál nem az allergiás reakciókat kiváltó szúró sörték tartják vissza a kukoricapollent (95. kép), hanem az alattuk lévő, alig látható mirigyszőrök, amelyek a kukoricapollen átmérőjével közel azonos nagyságúak.

g95kep

95.kép: A csalánlevél felszíne (Foto: Wellcome/Pinterest)

A kukoricapollen táblából történő kilépését akadályozzák a szegélysorok. Ezért erre a problémára 3-6 szegélysoros vetést ajánlanak, amelyet módosítatlan fajtával kell bevetni. Ez természetesen munkaigényessé teszi a vetést, de a módosítatlan fajta vetése Cry1-toxinrezisztencia megelőzésére is javasolt, vagyis a táblánkon egyidejűleg fenntartjuk/tenyésztjük a Cry1-toxinra érzékeny kártevőket is, hogy összekereszteződve a rezisztensekkel lerontsák utódaik túlélési esélyeit. A címerezett szegélysorok a tábláról kilépő Cry1-toxintartalmú pollen (~1-5 méter a kritikus zóna, ahol ~100-300 pollen/cm2 érték mérhető az aljnövényzeten, amelybe a vízrendezés árkaiban élő csalánmezők is beleesnek) mennyiségét jelentősen mérséklik. Így a védett lepkék hernyóit érintő kritikus szegélysáv már csak az első két sorba bekúszó szegélykártevőket (főként szeder- és csalánfélék) érinti. Hangsúlyozottan átlagadatokról beszélek, amelyeket a kiszóráskori szélerő és uralkodó irány jelentősen módosíthat.

Nem vonatkozik mindez a táblában előforduló gyakori gyomokra (ott nem tudunk szegélysort vetni), így a csattanó maszlagra (Datura stramonium), amelyen nálunk a vándorló életmódú halálfejes lepke (Acherontia atropos – eszmei értéke 10 eFt) hernyója élhet. Ennek a fajnak, azonban további gazdanövényei is vannak (ilyenkor az érintettség mindig részleges), s a hazai kukoricások maszlagfoltjain eddig egyszer sem találkoztunk a kártételével.

Van a polleneloszlásnak egy nem igazán megbeszélt részlete, s ez a levélen belüli eloszlás és az átrendeződés. A levélre kerülő pollenszemek ugyanis – ha csak nem fogja közre levélhorgaival a növény, mint az orvosi ziliz (Althaea officinalis) esetében – száradásuk után a főér felé mozdulnak el, majd az eső lemossa innen ezeket. A nappali pávaszem hernyói azonban a nagy sűrűségű kukoricapollent elkerülik, vagyis a főerek körüli sárgálló területeket nem fogyasztják el. Ez az elkerülő viselkedés az egyik oka annak, hogy bizonyos szám fölé emelkedő pollensűrűségnél, már nem találkozunk hatásemelkedéssel. Az eddigi modellezések egyike sem számolt ezzel a hatással.

A hazai kukorica és szegélyének gyomnövényei

A gyomfelvételezések alapján azt találtuk, hogy a tábla gyomjai közül a hazai védett lepkék tápnövényei közül a csattanó maszlag, míg víznyomásos foltokon a szederfélék fordulnak elő. Táblaszegélyen a nagy csalán (Urtica dioica) és a szederfélék (Rubus sp.) a hajdani vízlevezető árkok üdébb területein gyakoriak. A mezővédő erdősávok cserje- és fafajai akkor lennének csak érdekesek, ha egy nagyságrenddel nagyobb mennyiségben Cry1-toxint termelő genetikai események (pl. SYN-EV176, DAS-1507 stb.) kapnának Európában vetési engedélyt. Ez esetben bizonyosan bővülne az érintett fajok száma. Ezzel azt is beláthatjuk, hogy a MON 810-re elvégzett kockázatanalízis más esetekre (pl. DAS-1507), még a Bt-növényeken belül sem alkalmazható.

A hazai védett lepkék hernyóinak táplálkozása

Hazánkban kétszáz fölötti védett és fokozottan védett lepkét tartanak számon. Legalább is így volt a MON 810 vetési moratórium meghirdetésekor a természetvédelemért felelős önálló minisztérium idején, de a 2012-es VM rendelet szerint is így látom, amit már Fazekas Sándor írt alá. A kérdésben közvetlenül érintett fajok száma lecsökkenthető a tápnövények elterjedése alapján, és lárvastádiumuk megjelenésével, ami csak a kukorica pollenszórásának időtartamában kritikus.

g96kep

96.kép: A csalánféléken táplálkozó védett lepkék Magyarországon

A csalánféléken táplálkoznak (96. kép) az atalanta lepke (Vanessa atalanta – eszmei értéke 5 eFt), a c-betűs lepke (Polygonia c-album – eszmei értéke 5 eFt), a kis rókalepke (Aglais urticae – eszmei értéke 50 eFt) és a nappali pávaszem (Inachis io – eszmei értéke 5 eFt); szederféléken (Rubus sp.) táplálkoznak (97. kép) az ibolya gyöngyházlepke (Argynnis niobe – eszmei értéke 10 eFt), a lápi gyöngyházlepke (Brenthis ino – eszmei értéke 50 eFt), a nyugati törpebusalepke (Spialia sertorius – eszmei értéke 10 eFt) és a zöldes gyöngyházlepke (Argynnis pandora – eszmei értéke 5 eFt). Ezek hernyói lehetnek leginkább érintettek.

g97kep

97.kép: A szederféléken táplálkozó védett lepkék Magyarországon

Ezek esetében el kellene végezni a részletes elemzést. Ez támogatás, így kapacitás hiányában nem állt módunkban. Hozzátehetem, hogy korántsem rutinmunkáról van szó. Ezeknek a fajoknak a biológiája nem teljesen ismert és tenyésztése korántsem egyszerű. A vizsgálati időszakban csak nekünk volt Európában három fajból tenyészetünk, és ehhez üvegházban télen – igen drágán – csalánt is kellett nevelni (a tenyésztés folyamatossá tehető), az imágók sikeres átteleltetése ugyanis nagyon fogós kérdés.

Habár a minisztériumaink ügyintézői keresztesháborút hirdettek a GM-növények ellen, az ebbéli kutatásokat még átlagos szinten sem támogatták. Kivételt képez ez alól Rodics Katalin, aki a kezdeti években alapfokú támogatást harcolt ki. Miközben tehát minisztériumaink lobogtatták/lobogtatják a vizsgálataink eredményeit, a kutatástámogatásról teljesen megfeledkeztek, de ennél több is történt. A környezetvédelem mezőgazdaságban való feloldódása után az új adminisztrációt ez az ügy már nem is érdekelte igazán. Egyik újonnan érkező mosolygós államtitkárunk például úgy hitte – erről beszélt a sajtónak –, hogy egészségügyi okai vannak a hazai MON 810 vetési moratóriumnak, miközben ilyen vizsgálati bizonyítékkal nálunk eddig senki sem szolgált. Gyanúval persze igen.

Tegyünk egy gyors kört a kiválasztott kilenc védett lepkefaj körül (5. táblázat).

 g5tabl

5.táblázat: A hazai védett lepkék érintettségének vázlata (No – nemzedékszám; Lárva – a táplálkozó stádium előfordulása; Érintettség – a kukorica pollenszórásának hatása; Érzékenység – Dipelre)

Nagy csalán esetében végeztük el a szükséges vizsgálatokat, s ez alapján azt gondolom, hogy a nappali pávaszem az a faj, aminek népességeit leginkább érintené, ha Cry1Ab-toxintartalmú pollent szóró kukoricák terjednének el hazánkban. Az atalanta lepke hernyóit védené az a tény, hogy hernyóik kis zsákot szőnek maguk köré, a magányosan táplálkozó c-betűs lepkét, hogy kezdetekben levélfonákon hámozgatnak. Esetükben ez csökkenti a Cry1-toxin tartalmazó pollennel való kezdeti találkozást. Az első stádiumú lárvák tekintetében egyébként a nappali pávaszem kétszer érzékenyebb, mint a c-betűs lepke, és négyszer, mint az atalanta lepke Dipel-kezelésre, vagyis jelentősen eltér a Cry1-toxinra mutatott érzékenységük.

Ezt a természetben tovább növelné, hogy a nappali pávaszem (mint a kis rókalepke) hernyói csoportosan táplálkoznak. A nappali pávaszem hernyóinak halandósága kis csoportban és magányosan fokozódik. A táplálkozáshoz, ugyanis az első lárvastádiumok idején a közösség táplálkozási/mozgási stimulusa kell. Ez azt jelenti, hogy egy, a fészekszámot csökkentő kezelés hatását tovább fokozza ez a ritka jelenség, vagyis az eredeti hatás fölötti értékre emeli a pusztulékonyságot.

Egy további fontos tényező, hogy az európai nappali pávaszem népességek cypovirus 2-vel fertőzöttek, amelyek járványszerű kitörése bármilyen okú legyengülésre bekövetkezhet. A Cry1-toxin táplálékban való megjelenése esetén (mindkettő a bél epithélsejtjeit támadja) fokozódik a betegség kitörésének lehetősége. Ilyen kísérleti esetben 80-100%-os pusztulást is találtunk (98. kép).

Ugyancsak erősíti a hatást, hogy a Cry1-toxin lassítja a lárvális fejlődést, ami alatt a hernyók/bábok parazitoidoknak vannak kitéve. A hazai lárva- és bábnépességeket Sturmia bella (Diptera, Tachinidae), valamint néhány fürkészdarázs – így Microgaster subcompleta és Pteromalus puparum (Hymenoptera, Chalcidoidea) – tizedeli, de rovarevő madarak is sok lárvát pusztítanak el.

Nem jelenti mindez azt, hogy kipusztulna ez a faj (néhány civilszervezet képviselője hangoztatta ezt a tévedést) a MON 810 széleskörű vetésekor, hiszen nem valamennyi népesség egyidejű érintettségéről van szó. Sőt, kísérleteinkben (egy kivételével, ahol cypovirus 2 fordult elő) részleges pusztulást tapasztaltunk, ami szerint a hazai nappali pávaszem népességének van Cry1-toxinra tűrőképes része is. Mindez csak kiterjedt vetés esetén (erre hazánkban nem volt esély sem) és párhuzamos monitorozással lehetne csak eldönteni.

g98kep

98.kép: Cypovirus 2-től elpusztult, elbarnult Inachis io bábok (Fotó: Darvas Béla)

Vizsgálataink eredményeit nagyfokú pro-GM-szemléletű ellenszél fogadta. A vélemények egyike szerint több mint különös a hazai állatvédelmi koncepció, amihez hasonló az EU átlagát tekintve sem létezik. Lényegében az EFSA GMO Panelje is ezt képviselte, amely a Pannon földrajzi régió létezését is megkérdőjelezte. Hazánkban azonban máig érvényben van az a törvény, amely a védett állatok esetén az élőhely minőségének változtatását is tiltja, vagyis semmilyen pusztulási értéket nem fogad el. Lényegében ez az oka, hogy kockázati értékelés sem végezhető el nálunk ebben az esetben, hiszen a hatás bizonyítása elégséges a hatótényező elutasításához.

Ennek ellenére az EFSA adminisztrátorai részéről történtek matematikai modellezések a kockázati helyzet megállapítására. Mondanom sem kell, hogy tökéletesen ellentétes eredményre jutott a két kakaskodó csoport, amely egyikének sem vettünk részt a közleményében, bár dilettáns módon merítettek az adatainkból. A cikkeket olyanok – és egyébként kitűnő lapokban – írták, akik nappali pávaszemmel életükben nem dolgoztak, s a matematikai modellt olyannyira leegyszerűsítették, hogy szerintem tudományos értékkel egyik sem felruházható.

Mások érveltek azzal is az eredményeink ellen, hogy ha valaki rovarölő szeres kezelést végez a kukoricamoly esetében, akkor az még nagyobb pusztítást okozna a nappali pávaszem népességeiben, mint a MON 810. Ez nem is vitás, hiszen még a leginkább környezetbarát Dipel hatása is jelentősebb annál. Ennek azonban a hatályos törvényünk szerint nem az a következménye, hogy akkor ezt is rendben van, hanem az, hogy csalánszegélyű kukoricatáblákban nem lehetne rovarölő szeres kezelést végezni július-augusztusban, hiszen érinthet néhány védett hernyót. Kétségtelen, hogy erről a gyakorlati növényvédelem mit sem tud, s a felelős hatóságok a törvény érvényre jutásáért mit sem tesznek. Emlékszem olyan korábbi növényvédelmi technológiára is fűszerköményben, ahol a ma védett fecskefarkú lepke (Papilio machaon – eszmei értéke 10 eFt) ellen rovarölő szeres kezelést ajánlottak a gazdáknak. A helyzet abszurditását fölösleges taglalnom.

Végül azonban azt kell szem előtt tartanunk, hogy a hazai gyakorlatban nem használnak kukoricamoly ellen rovarölő szeres kezelést, mert a természetes szabályzók ezt a kártevőt kellőképpen kordában tartják, így a mérsékelt hatás a semmivel áll szemben, s így már jogi szempontból megítélhető.

A következő rész címe: Idegenbeporzás – Fajtahibridek (Biotechnológikaland No35)

Darvas Béla