Az Antal-kormány létrehozta az állam tartós tulajdonosi jogait gyakorló Állami Tulajdonosi Intézetet, és a privatizálni szánt állami vagyon értékesítésére az Állami Vagyonügynökséget (ÁVÜ). Az ÁVÜ titkára végig Csepi Lajos (1990-1994) volt, első elnöke Mádl Ferenc (1990-1991), míg a második Pongrátz Tibor (1992-1994). Ez a cikksorozat egy 1992-es kilencvenkilenc évre kötött földbérleti szerződés körül kering, amely a privatizált, balatonfenyvesi székhelyű Balaton-nagybereki Állami Gazdaság területeit érinti. Ez a 10 forint/hektár/év földbérleti díjért elkótyavetyélt somogyi terület jutott a rendkívül befolyásos német Braun-családnak, amelynek családfője minden évben a barátaival ezen a területen vadászott. A bagóért bérelt cuccban kiemelt természetvédelmi terület (Nagyberek) és a vadászati jog (1992-2017) is benne foglaltatott. A sorozat előző részei: N^o1 Évszázados földbérlés pusziért; N^o2 Próbálkozás a rekapitulációra; N^o3 Hülyének lenni állampolgári jog; N^o4 Az Állami Vagyonügynökség 30 éves hagyatéka I (A Berekben); N^o5 II (Agrár-scifi); N^o6 III (Villáminterjú Ángyán Józseffel); N^o7 IV (Szindikátusi szerződések)

(KFI N^o62)

A Balaton-nagybereki Állami Gazdaság területe a hajdani ősmocsár területére esett (címábra és 29. kép), amely a vízrendezés után is belvizes maradt. A XIX. században csónakkal egészen a Kéthely alatti Marcaliig is el lehetett jutni, ami a Balaton-parttól úgy 10 kilométerre volt. Mindez a gazdag vadállományú lápos terület mezőgazdasági művelését nagyban megnehezítette. A hosszúra nyúlt előkészítő munka után, amelyben a német vásárló körültekintően felmérte a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság helyzetét, 1992-ben a Hubertus Rt. létrehozásának ideje is elérkezett. Erre az időszakra jellemző volt az Állami Gazdaság súlyos eladósodása. Az Antall-kormány viszont a megörökölt, devizában fennálló tartozásai miatt sürgethette ezt az üzletet is. Ennek következménye talán a német márka-tranzakció. A Hubertus Rt. alapító okiratában ezt a figyelemreméltó szöveget olvashatjuk: „A Braun Industrieholding AG. […] pénzbeli betétjéből 200.000.000 Ft azaz kettőszáz-millió forintot köteles befizetni az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Fonyódi Fiókjánál vezetett […] számú deviza számlára német márkában 1992. április 23-ig, a Magyar Nemzeti Bank jelen alapító okirat aláírásának napján érvényes deviza középárfolyamának alapulvételével történő átszámítás alkalmazásával.   …pénzbeli betétjéből fennmaradó 150.000.000 Ft azaz egyszáz-ötvenmillió forintot köteles a társaság javára a fenti devizaszámlára német márkában legkésőbb 1992. december 31-ig megfizetni a fizetés napján a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett érvényes deviza középárfolyamának alapulvételével történő átszámítás alkalmazásával.” Német márkában kértük az ellentételezést, és ezért szerintem bármibe belementünk.

29.kép: Török-kori földvár a Berekben Somogyszentpál határában (forrás)

A Hubertus Rt. alapító okirata

– A 20-oldalas magyar szindikátusi szerződés 1. melléklete 21. oldalas. Tartalmából a részvények elosztását tudhatjuk meg leginkább (19. melléklet), valamint az első tisztségviselők nevét, amelyeket meghatározott időre választottak. Baumstark Mihály igazgatósági tag lett. Ő egyébként profi módon tűnt el az internet nyilvánossága elől. Sem szöveg, sem kép nem követi a gyümölcsöző munkásságát.

19.melléklet: Részletek a Hubertus Rt. alapító okiratából (1992. április 7.)    A társaság alaptőkéje alapításkor: 650.000.000 Ft, azaz hatszázötvenmillió forint, amely 41.000 darab névre szóló, egyenként 100.000 Ft azaz egyszáz-ezer forint névértékű teljes jogú (a továbbiakban: ’A’ típusú), 1.800 darab névre szóló, egyenként 100.000 Ft azaz egyszáz-ezer forint névértékű elsőbbségi jogú (a továbbiakban: ’B’ típusú) és 6.000 darab névre szóló, egyenként 10.000 azaz tízezer forint névértékű, teljes jogú (a továbbiakban: ’C’-típusú) részvényből áll.   […] A társaság alaptőkéjét az alapítók a következők szerint veszik át: (a) Braun Industrieholding AG. (Rüeggisingerstrasse 29, Ernmenbrücke, Svájc, CH-6020; képviseli: Bernd Braun ügyvezető igazgató) összesen 3500 darab ’A’ típusú, teljes jogú, névre szóló részvényt vesz át, összesen 350.000.000 Ft azaz háromszázötvenmillió forint értékben.   (b) Az Állami Vagyonügynökség (1051 Budapest, Vígadó u. 6.; képviseli: Csepi Lajos ügyvezető igazgató) 600 darab ’A’ típusú teljes jogú, névre szóló részvényt vesz át összesen 60.000.000 Ft azaz hatvanmillió forint értékben.   (c) Az Állami Vagyonügynökség (1051 Budapest, Vígadó u. 6.; képviseli: Csepi Lajos ügyvezető igazgató) 1.800 darab ’B’ típusú, elsőbbségi jogú, névre szóló részvényt vesz át, összesen 180.000.000 Ft azaz egyszáz-nyolcvanmillió forint értékben.   (d) Az Állami Vagyonügynökség (1051 Budapest, Vígadó u. 6.; képviseli: Csepi Lajos ügyvezető igazgató) 6.000 darab ’C’ típusú teljes jogú, névre szóló részvényt vesz át, összesen 60.000.000 Ft azaz hatvanmillió forint értékben. […] Az igazgatóság tagjai alapításkor: Baumstark Mihály […], Bernd Braun […], Tömör László […], Peter Höpler […]   A felügyelő bizottság tagjai alapításkor: Ludwig Georg Braun […] Bálintfy Gábor […]   Az alapító okirat aláírói Csepi Lajos és Bernd Braun.

– A 20-oldalas magyar szindikátusi szerződés 7. melléklete 3. oldalas. Tartalmában hasonló a Szűcs Endre által készített előterjesztéshez, amit a 13b. mellékletben olvashattunk korábban az ötödik részben.

A Hubertus Bt. 1994-es társasági szerződése

A 12-oldalas társasági szerződést 1994. április 15-re keltezték. Az Állami Vagyonügynökség nevében Tófalvi Károly igazgató írta alá és a Bálintfy és társai ügyvédi iroda ellenjegyezte. Alakulása után két évvel, 1994-ben az ÁVÜ részesedése 25%-ra csökkent (9. ábra), de szavazati joga a társasági szerződés értelmében még ennél is alacsonyabb, csak 12%. A Kereskedelmi és Hitelbank a KBC csoport tulajdona. A belga tulajdonú KBC Bank 2001-ben egyesült a holland ABN AMRO bank magyarországi érdekeltségével, így 2001. július 1-jén létrejött a K & H Bank. A szinte mindenhol megforduló Csepi Lajos 1998-ban az OTP Banktól (Csányi Sándor) – ahol Baumstark Mihállyal is találkozhatott – igazolt egy évre az ABN AMRO bankhoz, majd irány a Fotex.

9.ábra: A privatizáció fő döntéshozói és a Hubertus Bt. vagyon szerinti szerkezete 1994. április 15-én, a társasági szerződés adatai alapján

20.melléklet: Részletek a Hubertus Bt. 1994-es társasági szerződéséből A tagok vagyoni betéteinek összege 904.000.000 azaz Kilencszáznégymillió forint. A Hubertus Agrarindustrielle GmbH and Co.KG (D-3412, Melsungen, Forstgarten 2./ beltag vagyoni betétje 473.300.000 Ft, azaz négyszázhetvenhárommillió-háromszázezer forint. A Berek Kft. (Balatonfenyves, Nimród utca 1./ beltag vagyoni betétje 1.000.000 azaz egymillió forint. a./ A Braun Industrieholding AG kültag (CH-6020, Emmenbrücke, Rühegisingerstr. 29.) vagyoni betétje 101.100.000 Ft, azaz százegymillió-százezer forint. b./ Az Állami Vagyonügynökség kültag (1136, Budapest, Pozsonyi út 56.) vagyoni betétje 228.600.000 Ft, azaz kettőszázhuszonnyolcmillió-hatszázezer forint. c./ Az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. kültag (1051, Budapest, Arany János u. 24.) vagyoni betétje 100.000.000 Ft, azaz százmillió forint […] A felügyelő bizottság tagjai: Ludwig Georg Braun […], Bálintfy Gábor […], Tömör László […] Derzsenyi Tibor […] Szíjártó Emil […] Máhné, Kazareczki Éva…

Az 1995-ös megállapodás

Az 5-oldalas, mellékletek nélkül küldött, 1995. februári dokumentum reorganizációs programot ígérő adósságrendezésről szól. Az adósság az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé állt fenn (21. melléklet). A dokumentumokban késedelmi kamatelengedésről (közel 4 millió Ft) is értesülhetünk. A Kereskedelmi Bank hitel-tőke konverzióval vált tulajdonostárssá és ezzel csökkentette az állami tulajdon arányát.

21.melléklet: Adóságrendezés 1995-ben     A társaság tulajdonosai: Hubertus Agrarindustrielle GmbH and CO.KG. (D-3412 Melsungen Forstgarten 2.); Berek Kft. (8646 Balatonfenyves, Nimród u. l.); Braun Industrieholding AG.) (CH-6020 Emmenbrücke Rühegisinger str. 29.); Állami Vagyonügynökség (1136 Budapest, Pozsonyi u. 56.)   Az adós cég: Hubertus Agráripari Betéti Társaság (Balatonfenyves, Nimród u. l.)   A cég hitelezői: Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (Budapest, Széchényi u. 2.); Országos Egészségbiztosítási Pénztár (Budapest, XII. Váci u. 73.); Kereskedelmi Bank Rt. (Budapest, V. Arany János u. 24.) […] Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal: 3.1./ Jelen megállapodás aláírásával egyidejűleg kötelezettséget vállal, hogy a társaság, 1993. december 31-én fennálló 3.977 eFt összegű késedelmi kamat tartozását elengedi, ha a Társaság az 1993. december 31-i és a mai napig fennálló 10.638 eFt (kamat nélkül számításba vett) tartozását a következő részletekben megfizeti: 2.600 eFt-ot 1995. március 31-ig; 2.600 eFt-ot 1995. június 30-ig; 5.438 eFt-ot 1995. november 15-ig. A részletek határidőre történő megfizetése és a folyó adótartozás törvényi előírásnak megfelelő folyamatos megfizetése esetén kerül törlésre az 1993. évi adótartozás után kivetett késedelmi kamat, a részletfizetés teljesítése alatt felszámolt késedelmi kamat, valamint a 3.977 eFt 1993. évi tartozásban szereplő késedelmi kamat. Amennyiben a részletfizetés futamideje alatt az adós gazdálkodó ellen felszámolási eljárás indul, úgy az addig meg nem fizetett teljes adótartozás pótlékaival együtt egy összegben felszámításra kerül. A fentebb részletezett adóskonszolidációs kedvezmények nyújtásának feltétele, hogy az adós minden érintett hitelezőjével adóskonszolidációs szerződést kössön.   Országos Egészségbiztosítási Pénztár: 3.2./ Jelen megállapodás aláírásával egyidejűleg kötelezettséget vállal, hogy a Társasággal kötött – jelen megállapodás elválaszthatatlan részét képező – külön megállapodásokban foglalt kezdvezményeket, ha az adós a kikötött feltételeknek eleget tesz – biztosítja.   Kereskedelmi Bank Rt. 3.3./ Jelen megállapodás aláírásával egyidejűleg rögzíti, hogy az adóskonszolidáció keretében 100 millió Ft, azaz egyszázmillió forint hitel-tőke konverziót hajtott végre. A 102/1993. Cjk számú kölcsönszerződés szerinti 100 millió Ft rövidlejáratú hitel tőkésítésre került, és a kapcsolódó 28,6 millió Ft azaz huszonnyolcmillió-hatszázezer forint kamat es díjtartozást pedig elengedte a Bank.

30.kép: Antall József Hankiss Elemér, Gombár Csaba és Csepi Lajos (22. melléklet) kinevezésekor, 1990. július 31.-én (Fotó: Kovács Attila/MTI)

22.melléklet: Csepi (Csépi? – a dokumentumokban néha ez a név is feltűnik) Lajos életútja – az első 15 munkával töltött év bizonytalan     1950 – születési év; 1974 – GATE, Gödöllő agrármérnök MSc.; ? – közgazdász és jogász MSc.; 1975 – Lenin-emlékplakett kitüntetés; 1977 – Szerzőtárs a „Kézikönyv a KISz-szervezetek érdekvédelmi munkájához” könyvben; 1981 – KISz Központi Bizottság – osztályvezető helyettes; 1990-1994 Állami Vagyonkezelői Ügynökség (átalakult) – ügyvezető; 1993 – Szerzőtárs a „Privatizációs kézikönyv”-ben; 1994-1995 Allied Investment Rt. (felszámolták) – igazgató; 1995-1998 OTP Bank – főtanácsos, elnök-vezérigazgató; 1998-1999 ABN-AMRO Bank (megvásárolták) – ügyvezető; 1999-2001 Fotex Nyrt. (megszűnt) – vezérigazgató; 2001-2002 Index Rt. (eladása akkor meghiúsult) – vezérigazgató; 2002-2005 InterCom Rt. – vezérigazgató; 2006-2007 Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztár – ügyvezető; 2007-2008 Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ – főigazgató; 2008 – MÁV Start Zrt., BKV – vezérigazgató; 2008-2010 Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium (megszűnt) – államtitkár; 2010 nyugdíj.

Összegzés

A Balaton-nagybereki Állami Gazdaság eladásakor az Antal-kormány súlyos devizahiánnyal küzdött, ami az IMF-kapcsolat (International Monetary Fund) következménye volt (23. melléklet). Sokak szerint Antall József 1993. októberi kölni gyógykezelését is segítette a Braun-család. Tény, hogy Antall József nem szorgalmazta a németországi gyógykezelését. Antall 1993 decemberi halála után is baráti volt a magyar német kapcsolat, de jellemzően az üzleti viszony aktív tagja a német fél volt. Nem ők akartak nálunk bevásárolni, mi akartunk nekik eladni. Baumstark Mihály intézte ennek a helyszíni ügyeit, mesélt a helybélieknek a szép jövőről, aztán munkanélküliek lettek. Eltűnése a napi hírekből aligha véletlen, viszont gazdagodása Csányi Sándor mellett töretlen. Másrészt ez az ügy teljesítette azt a képzetet is, hogy hazánk nyitott gazdaságot épít, vagyis alkalmas gazdasági tereppé válik a nemzetközi tőke betelepedésére. A Mádl Ferenc és Csepi Lajos (30. kép) vezette ÁVÜ ehhez asszisztált, de valóságos döntési jogkörük nem volt. Színészkedtek. Mindezért nem mentem fel az akkori vezetőket, hiszen ezt a tényt elfogadva ok nélkül vették fel a fizetéseiket és fontoskodtak. Utólagos hallgatásaik, feledékenységük (Martonyi János és Csepi Lajos, gyakori teniszpartnerek) pedig egyértelmű bizonyítékai annak, hogy tisztában voltak azzal, hogy jó lenne, ha a valóságos helyzet nem tárulna fel soha. Kellett hazánknak a német márkában való adósságrendezés, amit ettől az üzlettől is vártak. A 10 Ft/ha/év bérleti díj a devizában történő adósságátvállalás következménye lehet. Az ÁVÜ adminisztrációja vezényelt (valójában csak hadonászott) a play back zenekar előtt, ami létezett is, meg nem is. A vásárlást is a mindent számontartó vevő (Braun Industrieholding AG.) irányította. A jogszerű 1992-es szerződést az ő szakemberei készítették, és magyarra csak 1995-ben fordították a bennszülöttek. Vajon tudták-e, hogy a 20-oldalas magyar szerződés – ahogy akkor mondták volna – a kóbor apácák megtévesztését szolgálta csak. Nyilván tudták ezt, de kicsire nem adtak (9. ábra). A rendszerváltás utáni morális romokon New-Patyomkin falva épült fel nálunk. Az állami gazdaság dolgozói – akik félrevezetve megszavazták az átalakítást – voltak a legnagyobb vesztesek. A privatizációs bábszínházban feltűntek különféle, jól használható figurák, akikről ez a sorozat szólt. A részvénytársaságból az állam a Horn-kormány (1994-1998) idején kiszállt és ott hagyott egy hatalmas, Balaton-közeli területet a Braun-családnak rendkívül hosszú időre kiszakítva a magyar gazdaságból. A vevő könnyed, sci-fi-idéző ígéretei többségében nem teljesültek, de a jogszerű alapító okiratban már nincs nyoma az ÁVÜ által előírt feltételeknek, és a jogszerű német-nyelvű szerződés tételei között azt olvashatjuk (ezért nyert a Braun-család pert a magyar bíróság előtt is), hogy a vevő előzetes felajánlásai csak szándéknyilatkozat-szintűek, vagyis törekszik ugyan a megvalósításukra, de ha a gazdasági helyzet úgy hozza, akkor mindketten úgy jártunk. Az ügylettel kapcsolatos esetleges hűtlen kezelés, korrupció, illetve a magyar szereplők némelyikének esetleges személyes haszna máig rejtve maradt. Ma az ügyintézők azért köszönik, nem panaszkodnak, nincsenek megélhetési gondjaik. A német alapossággal szembeni magyar dilettantizmus gyurmaszobrát, és közben az állami vagyon lebontásának (à la Martonyi) egyik esetét látogattuk meg ismét. Utólagos csodálkozásra sincs semmi okunk, a jogszolgáltatás szenvtelen, nem foglalkoztatják a nemzeti érzéseink és az igazságosság sem.

31.kép: Antall József miniszterelnök és Helmut Kohl német kancellár (forrás)

23.melléklet: Bod Péter Ákos az Antall-kormány deviza-eladósodásáról     „…Antall József [31. kép] gazdasági minisztere voltam tizenhét hónapon át, majd a jegybank élén közeli kapcsolatban álltam a kabinettel és még fél éven át a következővel is […] …az 1990. tavaszi szabad választások idejére a tervgazdaságok közül hazánkban gyűlt fel a legnagyobb arányú államadósság, döntő hányadban külső, devizában fennálló tartozás. Jóval lemaradtak a lengyelek, akik azonban sajátos helyzetben voltak, hiszen Lengyelország már 1981-ben elvesztette nemzetközi fizetőképességét, és eleinte önmaga, majd a Nemzetközi Valutaalapba (IMF) belépve annak felügyeletével folytatta elhúzódó átütemezési tárgyalásait. Azok 1993. novemberi lezárultáig nem érkezett érdemi külföldi tőke a lengyel gazdaságba. Ezzel szemben Magyarország 1982-től az IMF tagjaként a valutaalapi programok vállalása mellett fenntartotta fizetőképességét. Ehhez klasszikus megszorító makrogazdasági kiigazításokat, reformértékű lépéseket – mint a kisvállalati formák engedélyezését, a többségében állami tulajdonú kereskedelmi bankok megalapítását, a forgalmi adóztatás bevezetését – kellett elfogadnia. Az adósság gondjáról a közvélemény hallott, de azt már alig érzékelte, hogy a választások előtt az IMF tudomására jutott néhány fontos makrogazdasági adat állami meghamisítása (a nemzetközi pénzügyek diplomatikus nyelvén: misreporting), amely megrontotta a valutaalap és a magyar hatóságok viszonyát. Az Antall-kabinet megörökölte a nagyon szigorú, fiskális mozgásteret alig hagyó 1990. márciusi IMF-programot. Érdemi devizatartalék híján roppant óvatosan kellett mozognia, hiszen a külső hitelezők és a hazai megtakarítók árgus szemekkel nézték a történteket […] Az Antall-kabinet teljesítette a megörökölt IMF-hitelmegállapodást, helyreállította a renomét, majd sikerült egy középtávú egyezményt kötnie. Emellett a bázeli székhelyű BIS-től, az újonnan alapított EBRD-től, valamint bilaterális megállapodások révén a partnerállamoktól megfizethető kamatozású hitelekhez jutott az állam és az üzleti élet is. Országalapok, kockázati tőkések jelentek meg, mihelyt megszülettek – a térségben nálunk elsőként – a kardinális pénzügyi törvények. Megindult az üzleti elvű magánosítás, amelyhez először le kellett zárni a vadprivatizáció korszakát. […] Hála illeti (sic!) ezért Mádl Ferenc jogászprofesszort, aki miniszterként felügyelte (sic!) a privatizációs szervezet munkáját. A devizatartalékok feltöltése, az állami bankok feltőkésítése megnövelte a bruttó államadósságot, ám a gazdasági növekedés 1993 utáni megindulása, a magánosítási folyamat, az állami bevételek stabilizálódása révén egy évtized alatt az államadósság aránya mérséklődött, sőt ez lett az első és sokáig egyetlen maastrichti mutató, amelyet hazánk teljesíthetett volna.”

Ps. A vendégblog szerzője továbbra is felkínálja az érintetettnek az írásos interjú lehetőségét, ha mondanivalójuk magyar nyelvű és közhasznú. Ez a szerző által feltett kérdésekre adott meghatározott terjedelmű, névvel vállalt, írott válaszokból állhat, ami nem lehet reklámcélú. A megküldött tartalom az Átlátszó vendégblogja szerzőjének értékelését és szerkesztését nem kerülheti el.

Darvas Béla