Az Antal-kormány létrehozta az állam tartós tulajdonosi jogait gyakorló Állami Tulajdonosi Intézetet, és a privatizálni szánt állami vagyon értékesítésére az Állami Vagyonügynökséget (ÁVÜ). Az ÁVÜ titkára végig Csepi Lajos (1990-1994) volt, első elnöke Mádl Ferenc (1990-1991), míg a második Pongrátz Tibor (1992-1994). Ez a cikksorozat egy 1992-es kilencvenkilenc évre kötött földbérleti szerződés körül kering, amely a privatizált, balatonfenyvesi székhelyű Balaton-nagybereki Állami Gazdaság területeit érinti. Ez a 10 forint/hektár/év földbérleti díjért elkótyavetyélt somogyi terület jutott a rendkívül befolyásos német Braun-családnak, amelynek családfője minden évben a barátaival ezen a területen vadászott. A bagóért bérelt cuccban kiemelt természetvédelmi terület (Nagyberek) és a vadászati jog (1992-2017) is benne foglaltatott. A sorozat előző részei: N^o1 Évszázados földbérlés pusziért; N^o2 Próbálkozás a rekapitulációra; N^o3 Hülyének lenni állampolgári jog; N^o4 Az Állami Vagyonügynökség 30 éves hagyatéka I (A Berekben); N^o5 II (Agrár-scifi); N^o6 III (Villáminterjú Ángyán Józseffel)

(KFI N^o62)

Kérésemre Erdélyi Katalin (Átlátszó) kikérte és 2022. november 29-én megkapta a Hubertus ügy feltárásához szükséges szindikátusi szerződéseket (magyar és német nyelvű) és a Hubertus Rt., majd Bt. okiratait. Köszönet érte. Előzetes sejtéseimet ezek tartalma felülmúlta, de lássuk miért írom ezt. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által küldött dokumentumból ugyan mellékletek hiányoznak, de a megküldött anyagban kevés bekezdést tett részleges törléssel az adatvédelmi tisztviselő olvashatatlanná.

A szindikátusi szerződések

A megküldött magyar nyelvű anyag 20 oldalas, amihez a szövegezés szerint 12 melléklet társult, de csak az 1. és 7. számú mellékletet csatolták (16. melléklet). A szemlézett dokumentum keltezése 1992. április 7., aláírói az Állami Vagyonügynökség (képviselője Csepi Lajos) és a svájci bejegyzésű Braun Industrie-Holding (BIH; akkori képviselője Bernd Braun). A német 1992-es szerződés ellenben 120 oldalas volt, a 12 oldalas német szerződéssel, annak 11 oldalas közjegyző által 1995-ben (!) hitelesített magyar nyelvű változatával és a mellékleti 97 oldalas vagyonleltárral. A szindikátusi szerződések a részvénytársaság működésének kereteit határozták meg, bár a szerződések összevetése több mint zavarba ejtő. Hiszen van egy német szerződés, amely jogilag egyedül mérvadó, annak van egy 12 oldalas hitelesített fordítása (a szerződés szerint ez is tájékoztató jellegű), és létezik egy 20-oldalas magyar szerződés is, amit az ÁVÜ – úgy tűnik nekem – önszorgalomból gyártott le a 12 mellékletével együtt, és amiből a BIH azt használhatott, amit akart, de ami jogilag nem releváns. Amolyan elhagyott átrakodó, mint a balatonfenyvesi gazdasági kisvasúté (címkép – Fotó: Halász Péter). Az állami gazdaság dolgozóinak óhajai, Baumstark úr ígéretei és az ÁVÜ tanácskozásainak tételei ezen a ponton váltak elfojtott sóhajokká. Járna talán, de nem jutott…

26.kép: Antall József és Szabó Tamás (forrás)

16.melléklet: A magyar 20 oldalas szindikátusi szerződés mellékletei… (1) A Hubertus Rt. alapító okirata; (2) 1992-es ideiglenes átalakulási mérleg (hiányzott az anyagból); (3) A Balaton-nagybereki Állami Gazdaság átalakításának tervrajza (hiányzott az anyagból); (4) Területek, amelyeket nem kell mező- és erdőgazdasági célra használni (hiányzott az anyagból); (5) Területek, amelyek kárpótlási célúak (hiányzott az anyagból); (6) Vállalkozások jegyzéke (hiányzott az anyagból); (7) Tevékenységi és fejlesztési terv; (8) Hubertus Bt. társasági szerződés terve (hiányzott az anyagból, helyette az 1994. április 15-ei megvalósult Bt. anyaga érkezett); (9) Folyamatban lévő jogi ügyek (hiányzott az anyagból); (10) Bankokkal, pénzintézetekkel fennálló kötelezettségek (hiányzott az anyagból); (11) Lehetséges kárpótlási igény (hiányzott az anyagból); (12) A vagyont érintő szerződések (hiányzott az anyagból).

A mélyen vallásos Szabó Tamás (26. kép) volt Antall József privatizációs minisztere, aki ezt az ügyletet is irányította, ám rá valahogy kevés figyelem irányult. Az állami gazdaság hajdani dolgozóival kapcsolatban, akiknek Baumstark Mihály viszont mindenféle jót ígért, az ÁVÜ még ezt írta „A társaságban a vagyonpolitikai irányelvekben foglaltaknak megfelelő dolgozói részesedést kell biztosítani.” Itt viszont csak azt sejtem a meg nem küldött 3. mellékletről szóló, alig olvashatóvá tett bekezdésben, hogy a térképen piros, sárga és zöld résszel volt körbe kerítve a kizárólagos jogú Rt. területe (piros), a haszonbérleti terület (zöld) és sárgával jelölték azt, ami kárpótlási célra felajánlható. Ez azonban a hiányzó 11. mellékletben felsorolásra is került.

Világos, hogy a BIH megkülönböztető vezetési jogokat szerzett a Hubertus részvénytársaságban, hiszen az igazgatótanács háromnegyedének képviseletére szerzett jogot, és a felügyelőbizottságban is kétharmados többséggel rendelkezett (17. melléklet). Ahhoz képest, hogy a BIH csak 54%-os tulajdonosi többségű volt, ez meghökkentően magas részvétel az irányításban. A bérlő tehát a tulajdonossal szemben meghatározó jogokat szerzett. Van, aki érti ennek a gazdasági logikáját? Miként lehetett ebbe az előnytelen szerződéses alkuba a Pongrátz Tibor (ő éppen áprilisban érkezett, de az ügyet Mádl Ferenc készítette elő) és a Csepi Lajos (27. kép) vezetői kettősnek belemennie? Ez aligha lehetett véletlen és elügyetlenkedett döntés. Mi volt és kinek olyan elemi erővel sürgető, hogy a józan ész is megállt? Csepi Lajos szerintem magyarázattal tartozik a köztulajdonnal kapcsolatban, amit rábízott Antall József, mint ahogyan Baumstark Mihály is, aki a Hubertus Rt-ben is vezető maradt.

27.kép: Csepi Lajos ex-ügyvezető (2005-2007) Bokros Lajos mellett 2005-ben az Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztár 10. évfordulóján (ma Hardy Ilona az elnök)

17.melléklet: Részletek a magyar nyelvű szindikátusi szerződésből     1. A jelen szerződés aláírása után haladéktalanul, éspedig ugyanazon a napon, az ÁVÜ és a BIH részvénytársaságot alapít a magyar jog szerint, az 1988. évi VI. törvény 260. §-ának megfelelően, amelynek a BNB átalakulása keretében az átalakulási törvény 8, 19. § szerint annak teljes jogú jogutódjaként kell létrejönnie.   2. A Hubertus Rt. alapítási okiratát a csatolt l. sz. melléklet tartalmazza.   3. A Hubertus Rt. 650.000.000 Ft nagyságú részvénytőkéjét 350.000.000 Ft értékben a BIH fedezi, éspedig a következőképpen: 200 millió forintot 1992. április 23-ig német márkában fizet be a Hubertus Rt. OKHB-nál [Kereskedelmi és Hitelbank Rt.] vezetett devizaszámlájára Magyar Nemzeti Bank 1992. április 8-án érvényes deviza-középárfolyamának figyelembevételével történő átszámítás mellett. További 150.000.000 Ft nagyságban pedig tárgyi betéttel (apporttal), beruházási javak formájában (traktorok, talajmegmunkáló gépek stb.) bocsát rendelkezésre. A tárgyi betétek értékelését az érintett beruházási javak gyártójának árjegyzéki áraival kell igazolni. Amennyiben a tárgyi betétek értéke a 150.000.000 Ft teljes értéket (a Magyar Nemzeti Bank 1992. december 31-i hivatalos deviza középárfolyamán számolva) 1992. december 31-ig nem érné el, az esetleges különbözeti összeget eddig az időpontig német márkában az 1992. december 31-i hivatalos devizaárfolyamon ugyanezen napon kell a fenti devizaszámlán kiegyenlíteni.   4. Az ÁVÜ 300.000.000 Ft-os névértékű betétjét a BNB át-alakulásának keretében az átalakulási mérleg szerint hozza be a Hubertus Rt-be. Az 1992. február 29-i ideiglenes átalakulási mérleget a csatolt 2. sz. melléklet tartalmazza. Az elkészítendő átalakulási mérleg legalább 300.000.000 Ft saját tőkét fog kimutatni. Amennyiben az 300.000.000 Ft-nál több saját mutat ki, a többlet összeget a Hubertus Rt. nyitó mérlegében tőketartalékként állítják be.   5. A Hubertus Rt. részvényei névre szóló részvények… [törölt részek] Az ÁVÜ és BIH kötelezik magukat arra, hogy amennyiben részvényeiket el kívánják adni, úgy ezt megelőzőleg forgalmi értéken a másik félnek vételre felkínálják… […] A forgalmiértékben történő megállapodást követően a másik részvényesnek egy hónapja van arra, hogy az eladási ajánlatot elfogadja… […] 6. A felek megegyeznek abban, hogy a Hubertus Rt. alapítása keretében a BIH-nek joga van arra, hogy a Hubertus Rt. négy igazgatósági tagja közül hármat, három felügyelőbizottsági tagja közül kettő meghatározzon. Az ÁVÜ-nek joga van az igazgatóság egy tagjának meghatározására. Az ÁVÜ és a BIH kötelezik magukat, hogy szavazati jogukat ennek megfelelően gyakorolják…

Adva van tehát egy, a hajdani Balaton-nagybereki Állami Gazdaság (28. kép) átpasszolásáról szóló magyar nyelvű szerződés, amihez az ÁVÜ-nél folytak a fontoskodó előkészítő tárgyalások, amelynek történetét dokumentumokból megismerhettük. Ennek során a sietősen tárgyaló ÁVÜ feltételeket szab, amire aztán sem Martonyi János alelnök, sem Csepi Lajos ügyvezető nem emlékszik már. A magyar szindikátusi szerződésben azonban az alábbiakat olvashatjuk: „…a felek szándékában áll olyan tevékenységeket kifejleszteni, amely tevékenységek a 7. sz. melléklet szerinti fejlesztési tervben kerültek meghatározásra. Ennél a tervnél szándéknyilatkozatról van szó, amelynek betartása mindenkor a gazdasági adottságoktól, szükségességektől és lehetőségektől függ. Az ebben a tervben előirányzott feladatok teljesítéséhez a Hubertus Rt. más beruházókat is megnyerhet, akik maguk is végezhetnek beruházásokat és ezzel a létrehozott gazdasági egységeket maguk, a saját költségükre és számlájukra üzemeltethetik.” Ez azt jelenti, hogy a szerződés feltételeként meghatározott ÁVÜ pontjai opcionálisak, a teljesítésükre a BIH törekszik, de jogilag nem kötelezhető. Nem lehet számonkérni az elmaradt teljesítést, ha az ütközött a Hubertus Rt. gazdasági érdekeivel. Ennek leírására viszont szavazati többsége volt. Ember tervez…

Ha mindez nem lenne elég, akkor a szindikátusi szerződés magyar és német nyelvű változatában is azt olvashatjuk, hogy vitás esetekben nem a magyar, hanem a német nyelvű szerződés megfogalmazásai a jogi viták alapja, és azt választott bécsi bíróság előtt kell lefolytatni. Ez ingatlanok esetében a magyar jogrenddel ellentétes kitétel volt, mégis a szindikátusi szerződés része lett (18. melléklet). Hogyan nem vették észre ezt a ÁVÜ jogászai? Többek között Mádl Ferenc is jogász volt.

28.kép: A Balaton-nagybereki Állami Gazdaság öntözőhajója 1960-ban (Fotó: Rácz János/MTI)

18.melléklet: A német nyelvű szerződés a mérvadó     „A jelen szerződést a mellékletekkel együtt (az alábbiakban meghatározott kivétellel) német nyelven készítik és írják alá. Az ÁVÜ részére magyar fordítást kell csatolni. Értelmezési viták esetében azonban csak a német változat mértékadó. Ez nem érvényes a Hubertus Rt. alapító okiratára […] és a Bt. társasági szerződésére […]. Ezeknél a magyar változat mértékadó. A jelen szerződés a magyar jog alá tartozik […] Minden vitát, amely a jelen szerződésből érvényességét vagy végrehajtását illetően keletkezik, békés megegyezés meghiúsulása esetében háromtagú választott-bíróságra kell bízni a bécsi ipargazdasági kamara mindenkori érvényes választott-bírósági rendjének megfelelően.”

(folytatása következik)

Darvas Béla