(KFI N^o58)

Az első pillanatban mellbevágó 1992-es földbérleti szerződés 10 forint/hektár/év földbérleti díja a terület körülményeit (értsd vízrendezési viszonyait) megismerve később azért árnyalódik valamelyest. Viszont bármennyire próbálkozom, sem a tulajdonost, sem a bérlőt nem tudom megérteni. Hogyan írhatott alá az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) vezetője olyan szerződést, amelyben tucatnyi jogellenes kitétel volt? Milyen jogászai voltak? Ki volt az az igazgatósági tag, aki meggyőzte a többieket? Miért igyekezett ezt a földterületet Baumstark Mihály privatizáltatni? Milyen célokkal helyezték ide a rendszerváltáskor? Miért éppen a területen rendszeresen vadászó német milliárdosra esett a választás? Miért kérlelték a német milliárdost erre az üzletre, ami nem is esett az üzleti profiljába? Miért ragaszkodik ma a bérlő ahhoz, ami szerinte súlyosan veszteséges? Mi az itt-tartózkodásának valóságos célja? Az 1992-es szerződésben jogellenesen kikötött elővásárlási jog egy hatalmas vadászterületre (címkép – Dienes Gábor, 1989: Madarak) vagy a tőzegkitermelés lehetőségét biztosító bányászati jog? A Balaton közelsége, ami szállodaépítésre ingerel? Erre is speciális jogosultságot kapott. Az elővásárlási jog volt fölöttébb vonzó, ami vadászbirtokot vetített? Az is meglepő, hogy miként kerülhetett a szerződésbe osztrák bíróság joghatóságának kikötése magyar ingatlan esetében? A második Orbán-kormány idején Ángyán József fennakadt ennek a privatizációs szerződésnek a tartalmán és az ezzel kapcsolatos megválaszolatlan kérdéseken. Ez a szerződés még a hazai hihetetlen privatizációs viszonyok között is megdöbbentőnek tűnt számára.

A Braun-család mai felemás megítélése

Antall József adminisztrációja egyértelműen asszisztált az 1992-es szerződéskötéshez. Hogy ebben az időben ez lett volna az egyetlen eset, egy percig sem állítom. Az ország vagyonának szétlopása a versenysportok rangjára emelkedett. 2008-ban Sólyom László köztársasági elnök (második Gyurcsány-kormány) már kitüntetéssel honorálta Braun úr magyarországi – igaz egészségügyi – tevékenységét, és a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét adta át neki a német-magyar kapcsolatok erősítéséért és a magyar egészségügyben betöltött szerepéért. A B. Braun-cégcsoport budapesti leányvállalata 1989-ben, elsőként hozott létre Magyarországon – magánbefektetőként – dialízisközpontot, s ma már országos kiterjedésű dialízishálózatot működtet az országban. Jelenleg 18 dialízisközpontjuk Magyarország művesekezelésre szoruló lakosságának több mint egyharmadát látja el.

Sokan úgy látják, hogy a B. Braun-cégcsoport és a magyar kormány között a viszony elég távolságtartóvá vált. Ezt a történtek mellett talán a Braun családfő FDP-kötődése is indokolja. Mindazonáltal a kapcsolat nem szűnt meg, és Szijjártó Péter 2018-ban az erőteljesen bővülő gyöngyösi gyárba látogatott, ahol őt még Ludwig Georg Braun kísérte. Palkovics László 2022-ben látogatott el a B. Braun gyöngyösi gyárába, és le volt nyűgözve. Őt már Horn Péter József ügyvezető fogadta a helyszínen.

A balatonfenyvesiek egy csoportja a Hubertus Bt. bérelt és nem művelt birtokszéli tulajdonjogáért (a Hubertus Bt. fenyegeti az ott lakókat) és az azért járó földalapú támogatásért jelentkezett. A Komló Média híradása szerint csak 2015-ig a Hubertus Bt. különböző forrásokból 3,4 milliárd forint uniós és állami támogatást vett fel. Amennyiben ez a valóság, az magyarázná, hogy a bérelt földbe való befektetés nem is olyan rossz üzlet, mint ahogyan azt a B. Braun-cég magyarországi mezőgazdasági vállalkozásainak könyvelése adózott jövedelem címén kimutatja.

Nagyberek vadászati joga újra az államnál

2017-ben a harmadik Orbán-kormány idején, a Balaton délnyugati részén mind gyakoribbá váló vadbalesetekre és vadkárokra hivatkozva, az állami vadászati hatóság kormánydöntés értelmében újra szabta a vadászterületek határait, és 200 millió forintot biztosítottak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park (BfNP) Igazgatósága számára a vadászati infrastruktúra kialakítására. Oliver Christian Hahnenkamm, a Hubertus Bt. ügyvezetője megerősítette, hogy cégétől öt vadász kilépett, és a BfNP-nek dolgozik a továbbiakban. A hajdani Balaton-nagybereki ÁG-t privatizáló Hubertus Bt. több mint két évtizedig gyakorolta a vadászati jogot a dél-balatoni területen. A Hubertus Bt. tulajdonosa a történtek miatt nem kívánt pereskedni. Mint mondta, jó kapcsolat kialakítására törekszik a BfNP-vel. Beszámolt arról is, hogy az érintett területen az elmúlt években átlagosan 60-80 millió forintos vadkár keletkezett, így jó esetben is csak nullszaldós volt a vadgazdálkodási ágazatuk.

9.kép: A Hubertus Hof Landhotel és étterem nagyterme (forrás)

Villáminterjú Ángyán Józseffel.   Darvas Béla: Mennyi, a szóban forgó szerződéshez foghatót láttál az államtitkári éveid alatt? Ángyán József: Bár a nemzeti parkok 1990 és 1995 között igen sok – a helyi közösségek és az állam számára – előnytelen szerződést kötöttek nem ritkán külföldi érdekeltségekkel, gyakorta több tízezer hektárra, ám a nagybereki Hubertus-ügyhöz foghatóval nem találkoztam. De hogy nem egyedi esetről volt szó, annak szemléltetésére példaképpen egy több vonatkozásban kísértetiesen hasonló – bár nem ennyire mellbevágóan botrányos – precedensértékű esetet azért megemlítenék, amelyben ugyancsak külföldi gazdasági érdekeltségnek adott az állam több ezer hektárt bérbe a Borsodi Mezőségben, a Bükki Nemzeti Park védett területeiből. A BNPI – a tulajdonos állam nevében eljárva – 1995-ben [Horn-kormány] az állam és a helyi közösség szempontjából igen előnytelen, hosszú futamidejű haszonbérleti szerződést kötött 4.200 hektárnyi területre az olasz tulajdonosi hátterű Mariano Kft-vel. A cég a piaci ár töredékéért bérelte a területet, egy részéért 100 Ft/ha/év bérleti díjat fizetett, a nagyobbik részét térítés nélkül használta. A megállapodás aláírásakor csak 10 évre adhatták volna bérbe a földeket, ennek ellenére a szerződésben 20 éves időtartamot állapítottak meg. Emellett a cég a szerződésben vállalt természetvédelmi feladatait sem látta el. Ennek ellenére a társaság a területek után milliárdos nagyságrendű támogatáshoz jutott. A Magyar Állam mindezek miatt közel 10 éven keresztül perben állt a céggel, amely a jog minden eszközét kihasználta a bírósági döntés elodázására. Hogy, hogy nem, az állam sem tett meg mindent jogai érvényesítéséért, ami a korrupció, hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények gyanúját is felvetette. Ezen előzmények után a 2010-es kormányváltást követően – az ellenérdekelt gazdasági és politikai lobbik akadályozó tevékenysége ellenére – a hozzám eljuttatott döbbenetes szerződés hatására és a vidékstratégiai elképzelések jegyében 2010 késő őszén kezdeményezésemre a VM vezetése újabb vizsgálatokat indított, melybe a Hubertus-ügyhöz hasonlóan az elszámoltatási kormánybiztost, Budai Gyulát is bekapcsoltuk. A kormányzat és a tárca a Hubertus-ügyhöz hasonlóan ezt az esetet is precedensértékűnek tekintette, és komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a területet – a közérdeket sértő módon – használó, spekuláns tőkés társaságtól, valamint a hozzá kapcsolódó, nagyrészt átláthatatlan gazdasági és politikai érdekkörtől visszaszerezze, és a helyi közösségnek visszajuttassa. Az események akkor gyorsultak fel, amikor 2011. júniusában – az addig magabiztos cég és érdekköre legnagyobb meglepetésére – a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében semmisnek nyilvánította a Bükki Nemzeti Park és a Mariano Kft. között 1995-ben létrejött földbérleti szerződést. A példaértékű, precedensteremtő ítéletet követően – a Hubertus-ügyhöz hasonlóan – erőteljes gazdasági és politikai lobbitevékenység indult, és a tárcára is komoly nyomás nehezedett, hogy egyezzen meg a kft-vel. Ennek ellenére az az általam is leghatározottabban szorgalmazott döntés született, hogy nem alkudozunk a pervesztes kft-vel, hanem a visszaszerzett területeket pályázati úton az arra hosszú ideje váró, helyben lakó, gazdálkodó családoknak adjuk tartós bérbe. Ennek a döntésnek végül is – a nemzetközi és hazai nagypolitika által is minden bizonnyal jelentősen befolyásolt nagybereki esettől eltérően – sikerült érvényt szerezni, és a területek visszakerültek az államhoz. Az már csak a sors fintora – és egyben a lemondásom egyik oka – volt, hogy az így visszaszerzett állami területek nem a demográfiai földprogram által megcélzott fiatal párokhoz és/vagy helyi gazdacsaládokhoz, hanem a NER-hez tartozó, kormányközeli rokoni, baráti és/vagy üzleti érdekeltségekhez kerültek.   DB: A hazai földprivatizáció egyik szakértője vagy hazánkban. Miként látod a külföldiek által bérbe vett területek alakulását hazánkban? ÁJ: Ezt a kérdést nem tudom országos szinten biztonsággal megválaszolni, mert a külföldiek földbérléséről – meglepő, vagy nem – nincs Magyarországon megbízható, nyilvánosan elérhető, hivatalos statisztika. Az mindenesetre a földprivatizációs elemzéseim által is bizonyított – a kormányzat ezzel kapcsolatos állításaival ellentétes – tény, hogy a ’Földet a gazdáknak!’ program keretében több tucat külföldi magánszemély illetve család jutott jelentős földtulajdonhoz, és több nagy, jelentős földterületeket használó magyarországi agrárholding is külföldi, pl. holland (Janssen–család), olasz (Pizzocheri-család – Paolo, Matteo, Chiara Anna, Marcello), belga (Claessens-család – Peter, Johan, Evelin Beáta) vagy éppen német (Helmut Gsuk) érdekeltségek kezében van. Ha a Magyarország ellen folyó EU-s földügyi kötelezettségszegési eljárás végül kikényszeríti a hazai földpiac teljes megnyitását, akkor az a tőkeerős, külföldi gazdasági érdekeltségek már ma is jelentős magyarországi térnyerését tovább növelheti, annak folyamatát jelentősen felgyorsíthatja.   DB: Szerinted miért éri meg a Braun-családnak évi egymilliárdot meghaladó vesztességgel is ragaszkodni a magyarországi bérleményéhez? ÁJ: Hogy a Braun-családnak miért éri meg – ha igaz, veszteségesen – bérelni a területet, arra én csak tippelni tudnék. Inkább élek a gyanúperrel, hogy a különféle földalapú és egyéb EU-s és hazai agrár- és környezet-/természetvédelmi támogatásokkal, valamint a kapcsolódó vendéglátóipari, turisztikai, szállodai szolgáltató és egyéb tevékenységek hasznával egyáltalán nem veszteséges ez a földbérlet, még ha a közvetlen agrártermelési tevékenység kapcsán a cég veszteséget is mutat ki. A vadászszenvedélyéről közismert családfő és cégük emellett láthatóan jó kapcsolatokra törekszik és épített ki a 2017-ben az államhoz visszakerült vadászati jogokkal felruházott Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, és ez a helyzet számára – a bérelt területein folytatott vadásztatás aktív vendéglátó résztvevőjeként – a nemzetközi gazdasági és nagypolitikai kapcsolatok kiépítésére és ápolására, a pénzre is váltható kapcsolati tőke gyarapítására is hagyományosan jó lehetőségeket kínálhat. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a család és feje arra is spekulálhat, hogy a földügyekkel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás, amelyet az EU Magyarországgal szemben folytat, végül a földpiac teljes liberalizációjához fog vezetni, a külföldi magánszemélyek és cégek számára is megnyílik a földszerzés lehetősége, és bérlőként elővásárlási jogával élve az európai földárak töredékéért juthat hozzá hatalmas, rendkívül értékes és egyre inkább azzá váló természeti területekhez. Mindenesetre a német nagytőkés gazdasági érdekeltség eddigi magyarországi – nagypolitikai összefüggésektől és feltételezhető behatásoktól sem mentes – története erre jó esélyt biztosíthat számára, a hatalmas haszonnal kecsegtető befektetés reményében érdemesnek ítélheti tehát kivárni ezt – a vélhetően nem is oly távoli jövőbe vesző – helyzetet.  DB: A földárverések idején ~1.300 hektárral bővülhetett az eredetileg 7.700 hektáros terület? ÁJ: Nem gondolom, hogy az állami földprivatizáció során, a ’Földet a gazdáknak!’ program keretében bővülhetett volna 1.300 hektárral a terület, legalábbis a Somogy megyei földárverési adatok között egyedül Oliver Hahnenkamm mindössze 13 hektáros földvásárlását találtam meg, amelyre a Hubertus bérleményeiből tett nyertes árajánlatot. Ha ennyivel bővült a német érdekeltség által használt állami terület, úgy ahhoz feltehetőleg más úton juthatott. Egy ilyen – az állam rendelkezésére álló – lehetőség például a nyilvános pályáztatás nélküli, úgynevezett megbízási szerződéses bérbeadás, amelynek keretében a föld megművelésének kötelezettségére hivatkozva – a nyilvánosság teljes kizárásával, úgynevezett termőföld hasznosításra irányuló megbízási szerződés keretében, az előre kiszemelt baráti nyertesnek adhatja bérbe a területeket.

4.ábra: A Braun-család magyarországi vállalkozásai

Napjainkban a Braun-család magyarországi befektetései körül

A Hubertus Agráripari Bt-t 2022-ben az Angus fajtájú szarvasmarhák tenyésztése, valamint a Hubertus Hof Landhotel és a Terra Pannonia márkák bevezetése jellemzi leginkább. A Hubertus Agráripari Bt. már ~9.000 ha területtel gazdálkodik, melyből közel ~2.400 ha-on folytat szántóföldi növénytermesztést (kukorica, búza, repce és napraforgó), ~2.000 ha területet használ legelőként (marhalegelő); valamint ~2.000 ha erdő tartozik még a hasznosított területek közé. A Nagybereki Fehérvíz természetvédelmi terület ~1.500 hektár. A honlapján a cég ~1.100 hektárral nem számolt el.

1997-ben kezdték el az Angus fajta vörös színváltozatának tenyésztését. A kezdetben ~650-es tehénállomány mára több, mint a duplájára nőtt. A törzskönyvezett tehenek között bikanevelő tehenek is vannak. Az éves selejtezési arány ~10%. A vágóüsző-állomány a vágása (Zalaszentiván) után az élelmiszer-feldolgozási ágazathoz kerül (Pásztói Húsüzem – exportálnak is), a hízott bikák zömét élve exportálják. A tehénállomány egész évben szabad tartásban van. A borjak nevelése és hizlalása a sáripusztai telepükön történik.

A Hubertus Bt. tulajdonában lévő balatonfenyvesi hotel és étterem (9. kép) a Balaton-parttól mindössze 500 méterre, a Nagyberek Natúrpark kapujában található, közel három hektáros ősfás parkban. Étlapjukon Angus-marhaspecialitások dominálnak (onglet, flank, T-bone, Porterhouse és Tomahawk steak). A Terra Pannónia termékcsalád termékei a szezonalitást kizáró, a nemzetközi trendeknek kevésbé kitett felvevőpiacot alakított ki. Ez főként az Angus-húskészítményeire vonatkozik.

A Hubertus Bt. dolgozóinak 224 km (korábban 170 km) csatornahálózatot és 157 műtárgyat (áteresz, zsilip, bújtató) kell karbantartaniuk. A Hubertus Bt. átvállalta ezt a feladatot a tulajdonostól, vagyis az államtól. A szerződésben ezért volt 10 forint/hektár a bérleti díj. A cég 2010 óta végzi a belvízkormányzást és a belvízátemelést, a fenti konstrukció alapján éves átlagban 100 millió Ft értékű szolgáltatást nyújt.

A becslés vázlatát az Opten 2021-es adataival készítettem el (4. ábra). Ezek szerint a Braun-család egészségügyet érintő vállalkozásai 2,66 milliárd forintos adózás előtti jövedelmet mutattak, míg a mezőgazdasági -1,38 milliárd forinttal volt veszteséges. Ezután még izgalmasabb a kérdés, hogy ehhez a hatalmas éves mezőgazdasági veszteséghez miért érdemes ragaszkodni? Az Oliver Christian Hahnenkamm neve alatt futó, három főt foglalkoztató Balaton-nagyberek Vízitársulat Kft. -2,6 millió forint veszteséggel zárta 2021-et. Viszont a B. Braun-cégek összesített éves magyarországi nyeresége egymilliárd körül lehet, vagyis nagyon nem kell sajnálkoznom.

A privatizációs szerződés 1992-es kulcsszereplői 2022-ben

*Ludwig Georg Braun nyoma magyarországi vállalkozásokban (Opten adatbázis) nem található. Két fiára viszont rátalálhatunk (Ludwig Theodor Braun és Karl Friedrich Braun). A Braun család feje embereit pozícióba helyezte (8. melléklet). Ismert festő barátom mondta, hogy egy sorozat kőnyomatát a rendszeres vevője vásárolta fel az unokáinak. Elzárva tartja és nem kereskedik vele, bár tehetné. Azt mondta neki, hogy az unokáknak szánt ajándék lesz egy láda mélyén. Ludwig Georg Braunról sok kép van a neten, hiszen jön-megy a világban, reprezentál, vadászik, és aktívan politizál a FDP-ben. Vagyona nemzetközi szinten jegyzett.

8.melléklet.   Ludwig Georg Braun és emberei a kereskedelmi kamarákban.   ‡Ludwig Georg Braun a B. Braun Melsungen AG és a B. Braun Milano Spa elnöke, a B. Braun Holding AG elnökhelyettese, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Carl-Zeiss-Stiftung bizottsági tagja. A Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége (Deutscher Industrie- und Handelskammertag, DIHK) elnökeként (2001-2009) vált nálunk ismertté és szerzett jelentős befolyást.   ‡Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (Deutsch Ungarische Industrie- und Handelskammer Haus der Deutsch-Ungarischen Wirtschaft, DUIHK) 19 embert foglalkoztat. A DUIHK szervezetét (az AKH tagja, amelyet a DIHK külföldi kamarákkal alkotott egységei) a Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium támogatja a Német Szövetségi Parlament határozata alapján. A DUIHK hazánkban a 2017. évi LXXVI. tv. rendelkezései alapján külföldről támogatott szervezetnek minősül. Nagy németközeli cégek Magyarországon: BASF, Bayer, Audi, Knorr-Bremse (Palkovics Lászlónak jó kapcsolata volt ezzel a céggel), Körber, Henkel, Bosch, Class, Aldi, Penny stb. Elnök: Sávos András (Knorr-Bremse). Elnökségi tag Csató András (B. Braun Medical Kft.); tanácsadó Oliver Christian Hahnenkamm (Hubertus Agráripari Bt.) is. Oliver Christian Hahnenkamm (10. kép) kétségtelenül a Braun-család magyarul is beszélő mezőgazdasági mindenese, aki dolgozik ezen az agrárbirodalmon, és abban már méltán tulajdonosi része is van. 2021-ben még a Budapest Bank (1994-2014 között a Bayerische Landesbank tulajdona volt) örült a Hubertus Agráripari Bt. sikereinek (10. kép). 2022. februárjában az MKB Bank és a Budapest Bank fuzionált (MKB Bank Nyrt.), majd 2023. májusában csatlakozik hozzá a Takarékbank Zrt. is. A tulajdonos továbbra is a Magyar Bankholding Zrt. lesz, és MBH Bank (MBH Bank Nyrt.) néven fut majd tovább. A második legnagyobb magyar bank Mészáros Lőrinc és üzlettársainak érdekeltsége.

10.kép: „Siker, pénz, csillogás…” (forrás)

*Baumstark Mihály üzemgazdászként a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (1973), majd közgazdászként a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (1981) végzett. 1978 és 1989 között a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium alkalmazottja. Távozásakor a Beruházáspolitikai Osztály helyettes vezetője. 1989-ben a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság vezérigazgatójának nevezték ki. Annak privatizálása után viszont a jogutód Hubertus Agráripari Rt. ügyvezető igazgatója lett. 1999-től 2011-ig a Csányi Pincészet Zrt. vezérigazgató-helyettese, majd elnök-vezérigazgatója volt. Innen vonult nyugdíjba. Az OTP Banknál különböző tisztségekbe helyezte őt Csányi Sándor. 1992-1999 között az OTP Bank Felügyelő Bizottságának, majd 1999 óta Igazgatóságának külső tagja. 2010-től az OTP Bank Etikai Bizottságának elnöke, 2011-től a Javadalmazási Bizottságának; 2014-2020 között a Jelölő Bizottságának tagja. OTP-törzsrészvénytulajdona 2020. december 31-én 53.200 darab volt. Ehhez 2022-ben 9.600 darab részvényt kapott 99,1 millió forint értékben. A vagyona tehát legalább 600 milliósra becsülhető részvényekben. Egyébként se kép, se szöveg nem található róla közel húsz éve, vagyis profi rejtőzködő.

*Csepi Lajos (9. melléklet) igen mozgalmas előélet után (ÁVÜ, Eurocorp, OTP Bank, ABN-AMRO Bank, Fotex Rt., Index Rt., Intercom Rt., Aranykor Alapítvány, Közlekedési, Energiaügyi és Távközlési Minisztérium) hatvanéves korában, 2010-ben nyugállományba vonult. A Fidesz-KDNP nem látott benne fantáziát. Az Opten szerint igen mozgalmas, már megszűnt vezetői karriert tudhat maga mögött, hiszen a Conseil Bt., a SMS Lottó Kft., az Aranykor Fejlesztő és Szolgáltató Kft., a Keringatlan Kft., a Talián Ruhaipari Rt. f.a., az Index.hu Rt., az Inter-Europa Bank Zrt., az InterCom Zrt. és a Fotex Nyrt. vezetőségi tagjai között is megfordult.

Ma, a hetvenes éveiben szemlélődő politikai publicisztikákat jelentet meg az Élet és Irodalomban, ahol én is, de Bokros Lajos is ír, akivel Csepi az ÁVÜ Igazgatótanácsában is találkozott. Csepi az én kérdéseimre nem volt bőbeszédű, pedig szerintem az jellemzi. Csak 2022-ben 22 rövid cikket írt az ÉS-ben, ami kéthetenkénti megjelenést jelent. Sok mondanivalója lehet, amin nem csodálkozom. Viszont nem a fordulatos múltjáról ír, hanem új éntudattal (a régi Csepi elfelejtve) ítélkezik. Politikai elemzései bölcsességet mímelően csipkelődők. A múltjának ismeretében – ha nem baj, akkor – fanyalgok. Egyébként – bár a dokumentumfilm készítőinek 2014-ben azt mondta, hogy ő már nem emlékszik az ügyre (nekem is ezt írta) – a memóriájával még sincs baj, hiszen 2021-2022-es írásai az aktív periódusának politikai tapasztalataira épülnek, a saját szerepére nem emlékezve. Írásai között találhatjuk az alábbiakat: „Hazánkban jelenleg 241 ezer gazdaságot tartanak nyilván. Ezek többsége még mindig kicsinek számít, az átlagos gazdaságméret alig haladja meg a 20 hektárt. Ha ezeknek a gazdaságoknak a teljesítménye országszerte javulna, amire nemzetközi összehasonlítások alapján jócskán van lehetőség, jóval messzebb juthatnánk, mint a falusi kiskertek újbóli üzembe állításával.”

Nem tudom honnan származnak ezek a számok, mert az EU más számokat tart nyilván hazánkról. 2016-ban az Eurostat felmérés 5,5 hektár mezőgazdasági művelésű (UAA) területet mutat ki Magyarországon, míg az EU-28 átlag 10,8 ha. Hazánkban persze a bérlés az egy család/közösség által használt terület nagyságát jelentősen megváltoztatja. 2020-ban az Our World in Data szerint Magyarország 6,7 hektár (2016 – 5,5 ha↑) értéket mutatott fel. Hasonló nagyságot, mint Olaszország (2016 – 9,5 ha↓) vagy Lengyelország (2016 – 8,9 ha↓). Míg Görögországban ez az érték 4,7 (2016 – 4,5↑), Japánban 1,2. Kétségtelenül az Egyesült Államokban 178, vagy Svédországban 94 hektár (2016 – 38 ha↑). 20 hektár körüli Hollandia (2016 – 32 ha↓), Belgium (2016 – 36 ha↓) és Spanyolország (2016 – 17 ha↑). Az Európai Unió területén az egy családi gazdaságra eső terület csökkenése is jellemző tendencia, és aligha ettől függ a családi gazdaságok hatékonysága, hanem a megfelelően választott profiltól. Csepi nagyüzempárti gondolatait akár Raskó úr is fogalmazhatta volna. Mi köze azonban Csepi úrnak a mezőgazdasághoz? Szerintem nem sok, és abból még azt is elfelejtette, aminek részese volt, de talán megszokta korábban a Jolly Joker szerepet. A gondolatain lesznek majd, akik felszisszennek (na nem Csányi Sándor vagy Mészáros Lőrinc), ha eddig még nem tették.

11.kép: Fekete-Győr András és Raskó György 2019-ben a Momentum kecskeméti akcióján (forrás)

*Raskó György (9. melléklet) az MDF-től a Momentum támogatásáig járt be hosszú utat (MDF → MDNP ~ Momentum). 1991-1994 között az FVM államtitkára Gergátz Elemér (FKgP) mellett és egyidejűleg a ÁVÜ Igazgatóbizottságának tagja. 1995-2008 a Gorzsa Zrt. (a Fidesz-KDNP-közeli Lázár-Gyapjas-család érdekeltsége – 103 főt foglalkoztat, adózás előtti eredmény 2021-ben 431 millió forint) felügyelő bizottságának tagja; 2008-2014 között vezető tisztségviselője, Lázár János munkatársa. 2013-ban a 2600 hektáros Lajoskomáromi Győzelem Kft. társtulajdonosa (47 főt foglalkoztat, adózás előtti eredménye 2021-ben: 95 millió forint), a Lajoskomáromi Sertéstenyésztő Kft. tulajdonosa (19 főt foglalkoztat, adózás előtti eredménye 2021-ben: 31 millió forint), és a Morello Kft.-ben (Felsőörs) való részesedése is jelentős. Vannak, akik szerint az egyik legsikeresebb hazai nagygazda, aki seregnyi vállalkozásba fogott, aztán a nyomait (17 cégben látom a hajdani vezetőségi szerepét) szinte követhetetlenné tette az Opten-ben. Feltárását profiknak ajánlom. A hazai média kitartóan foglalkoztatja, bár nagyrészt a saját érdekei szerint beszél, pl. mostanában a sertéstenyésztésről. Fia a Momentumban politizál, ő is ennek a pártnak az ismert támogatója (11. kép). Az ellenzéki összefogás egyik akadálya (a Momentum támogatójaként a DK- valamint MSzP-kapcsolat akadályozója), de mégis, talán éppen ezért Márki-Zay Péter mezőgazdasági szakértője, akinek korábbi alkalmazója, Lázár János (Fidesz-KDNP) a legjelentősebb politikai ellenfele. Szóval ’ezek (ők) is ugyanazok’, és a józan ész ezen a ponton egy pillanatra meg is áll, és most így is marad a halk és illatos űrben, amelyben zuhanunk.

9.melléklet. Csepi Lajos és Raskó György vs. e cikk kézirata.   Csepi Lajosnak a háromrészes kéziratot 2022. szeptember 28-án 10:34-kor küldtem el. Szeptember 29-én 10:43-kor kaptam választ, amelyben egyetlen mondat átfogalmazását kérte. Ez is arra irányult, hogy az ügyben az ő felelőssége csak adminisztratív volt. Elvégeztem a javítást, habár nem gondolom úgy. Szeptember 29-én 15:28-kor ismeretlen számról hívtak, de tárgyalás közben nem tudtam felvenni. Aznap 17:42-kor visszahívtam a számomra ismeretlen számot, de nem vette fel. Október 1-én 14:51-kor tárcsáztam újra. A vonal túl-felén megszólaló eléggé durva hang először nem emlékezett kit hívott egyáltalán, akit nem ért el, de bemutatkozni sem akart. A beszélgetés itt véget ért volna, ha nem mutatkozik be, de megtette. Raskó György vagyok – hallottam. Darvas Béla – válaszoltam. Nem nyilvános a telefonszámom és nem osztogatom mindenkinek. Csepi Lajoson keresztül tudhatta meg, aminek nem örültem (levélben kérdőre is vontam, de nem válaszolt rá), mert előzetesen meg kellett volna erről kérdeznie. Miért volt Csepi Lajosnak szüksége arra, hogy egy meg sem jelent cikkről Raskó Györgyöt azonnal értesítse? Mi volt vele a célja, hiszen az interjúban nagyon szűkszavú volt, mondhatni elzárkózó. Akkor mégis jól emlékezik erre az ügyre? Viszont a készülő cikket etikátlanul átküldte Raskó Györgynek? Miért is? Raskó urat érintett barátként kezeli? Kényszerű bemutatkozás után Raskó úr végig igen tiszteletlen hangnemet ütött meg velem szemben. Nem díjazom az ilyenfajta beszélgetéseket, gyorsan véget vetek az effélének. Raskó György kérdőre vont azért, hogy miért nem kérdeztem meg őt. Miért tettem volna ilyet? – kérdeztem. Úgy véltem, ha Csepi Lajos az ÁVÜ Igazgatótanácsának titkára nem adott ki információt (szerinte ez a tartalom a jogutód dokumentumtárában, a jegyzőkönyvekben feltalálhatók – erre, ugye, mégis emlékszik, de nem mozdult meg érte), akkor miért kerestem volna meg az 1992-es bizottság tagjait (Csepi az 1990-eseket adta meg, akik közül 1992-re már több nem volt igazgatótanácsi tag), akikre nem emlékezett biztosan. Raskó György azzal vádolt meg telefonon, hogy engem a tények nem érdekelnek. Mondtam neki, hogy éppen ellenkezőleg: érdekelnek, azok után nyomozok. Azt ajánlottam, hogy megfogalmazom a kérdéseimet írásban és eljuttatom hozzá, hogy írásban válaszoljon. Raskó azt mondta annyi időt nem áldoz rám, hogy írjon is. Én nem kedvelem a felelősségvállalás nélküli telefonos fülbesúgást. Nem az én műfajom. Ez lenne a jellemző az újrahasznosított kinevezett szakértőkre? Miért kellene, hogy időt szánjak ilyen különösen jól értesült forrásra? Rendben van – válaszoltam – és azonnal elköszönve letettem a telefont. Csepi Lajos etikátlan kéziratkezelése és Raskó elméretezett zakója kellően felhúzott ahhoz, hogy a levéltári jegyzőkönyveket megpróbáljam elérni. Nem sok reményt fűzök a tartalmukhoz, hiszen a hajdani titkár semmilyen felelősséget nem vállalt a hajdani munkájáért, nem emlékszik, akár Martonyi kollégája és a megadott minimális információi sem hitelesek nekem, csak hárítók. A remény hal meg utoljára. Ha sikerül, akkor ennek a cikknek negyedik része is lesz. Ha nem, akkor Csepi Lajos és Raskó György titka marad. Gondolom mindketten az Antal-kormány reformkommunistákkal (óbaloldal) kiegyezésre törekvő körülményeinek áldozatai/kedvezményezettjei voltak. Az akkori felelősségben a KISz felsővezetők emelhetők ki (12. kép), akik a rendszerváltás utáni privatizáció irányítói közé kerültek, mint Csepi Lajos, Szilvásy György, Szekeres Imre, Maróthy László, Petrétei József, Kiss Péter, Csizmár Gábor, Persányi Miklós stb. vagy vállalkozók lettek: Csányi Sándor – tulajdonos: Hungerit Holding Kft., Carrbridge Investment Kft., Bonitás Ingatlanbefektetési Holding Kft., Bonitás 2002 Zrt., Bonafarm Zrt. (vezetőségi tag Baumstark Mihály), Csányi Pincészet Zrt. (itt dolgozott a Hubertus-ügyben érintett Baumstark Mihály), Fauna-Jagd Kft. stb., illetve vezető: OTP Bank Nyrt. (vezetőségi tag Baumstark Mihály), MOL Nyrt. stb.; Gyurcsány Ferenc – Altus Portfólió Kft. (felesége Dobrev Klára az Altus Befektetési Zrt. tulajdonosa, vezérigazgató fia Gyurcsány Tamás); Bajnai Gordon – Ebit Consulting Kft., DatAdat Professional Kft. – „egy magyar kisvállalkozásból Európa egyik meghatározó kampánytechnológiai cégévé nőtte ki magát (…) és az Egyesült Királyságtól Hollandián és Németországon át az Európai országok meghatározó részében rendelkezik önálló megbízásokkal” (hajdan vezető: Graboplast Zrt., Wallis Zrt., Budapest Airport Zrt., Danubius Rádió Zrt., Rába Nyrt. stb.); Nagy Imre – Corax-Bioner Zrt., Pólus Plusz Kft.; Hámori Csaba (Baló Kft.) és Fejti György (3F Ingatlanhasznosító Kft.) stb. Nincs kétségem afelől, hogy később hasonló tabló a Fideszről és holdudvaráról is készül majd, s ez az oka annak, hogy jelentős számban nem veszünk részt a valójában tét nélküli szavazásokban, amelyekben a politikusok csak egyéni érdekeiket és egyenruháikat tekintve különbözőek.

12.kép: Az Index 2007-es tablója a hajdani KISz felső vezetőkről (forrás)

Darvas Béla