(K+F+I N^o82)

Az agrártárca kutatóintézeteinek megmentéséért, megerősítéséért és központosításáért Ángyán József (5. kép) tett sokat (2. Orbán-kormány), hiszen e hálózat egyes részeit már az APV Zrt.-től cirkuláltatta vissza. Ehhez nagyban hozzájárult a nemzeti fajtakincs féltése is, aminek megmentését és védelmét Rodics Katalinnal és Ácsné Évával együtt éppen ő szorgalmazta. Az ő előkészítő munkájára alapozva 2014-ben létrejött a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) még gödöllői székhellyel, amit Burgyán József személyében nemzetközi hírű tudós megbízott igazgatóként vezetett volna, de a ténylegesen kinevezett már Jenes Barnabás képében menedzserigazgató volt. Az agrárminisztérium (Fazekas Sándor és Nagy István) végül a politikai ejtőernyős Gyuricza Csabával foglalta el ezt a helyet. Intézményi arc kellett ide (semmi más) – ahogy a minisztériumi vezetők mondták a jelenlétemben. Gyuricza sohasem volt ugyanis főállású kutató, csak bravúrosan eljátszott valami effélét, akárcsak Nagy István vérig sértett kollégiumigazgatóként, majd polgármesterből vált miniszterként a sokat szenvedő, félretolt egyetemi oktatót (5. melléklet).

5.melléklet: Nagy István Messenger üzenetei (2021. január 7.)   „Szomorúan olvasom a kuratóriummal kapcsolatos írásod. Szomorú vagyok, mert azt látom, hogy bárki bármit is akar tenni ezen az oldalon az csak analfabéta és elhibázott lehet. Nincs így jól. S ha ez így marad ez a mentalitás, hogy két oldal van csak és ott a másik oldalon soha nem lehet jó dolog valami, ez az ország egy idő után rámegy. Minden hitet, reményt lerombol ez a mentalitás. Nincs így jól […] A kuratórium tagjainak nem az a feladata, hogy oktasson, hogy átvegye a szenátus vagy a professzori gárda szerepét. Vagyonkezelési alapítvány. Az egyetem működését kell biztosítani. Hogy zökkenőmentes legyen, hogy korszerű legyen a körülmény. Épülni és fejlődni fog […] Több mint 20 évig egyetemi oktató voltam. Ismerem a mentalitást. Nem véletlen, hogy hol tart ma az agrár egyetemi kutatás (sic!) és oktatás. Ezen kell változtatni. Persze hogy az eddigi kiváltságokat félti mindenki. De pont az eddigi kiváltságok vezettek oda, arra a színvonalra, ahol most vagyunk. Hogy a fiataloknak egyáltalán nem vonzó az a tudás, amit kapnak […] El sem tudod képzelni egy tanszék vagy intézmény vezető hatalmát.   [Főállású kutatóként három egyetemen (Debreceni Agrártudományi Egyetem, Kertészeti és Élelmiszertudományi Egyetem, Szent István Egyetem – itt két képzésben is) voltam tárgyfelelős vizsgáztató, továbbiakban óraadó; a SzIE, majd az ELTE Környezettudományi Doktori Iskolájának törzstagja.]   A miniszter az tényleg szolga, de a tanszék vagy intézet igazgató az úr. Valóban úr. Én ott éltem. Mert, amikor a kollégium vezetője voltam, akkor is tanszéken tanítottam bent. Mind a két oldalt láttam, tapasztaltam: szenvedtek. Elszenvedte a tanársegéd, az adjunktus, a docens a vezetői önkényt. Óriási hatalom. Élet halál urai. Ne csinálj úgy mint, aki nem élt az egyetemi világban kérlek.”   [Kiterjedt, magánszorgalomból végzett oktatói múltam alatt 2010 előtt sehol sem találkoztam egyetemi önkénnyel, pedig ilyesmire elég erőteljesen reagálok. A SzIE Környezettudományi Doktori Iskolájának korabeli törzstagjai (ahol erről a tisztségemről önként lemondtam) erre a tanúk – Darvas Béla]

Gyuricza a MATE elődjétől érkezett, és szolgálataiért (pl. Ángyán egyetemi intézetének, a KTI-nek a ledózerolásáért) előbb a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke lett, majd a NAIK főigazgatói székébe került, ahonnan katapultálva a MATE rektoraként, Nagy Istvánnal karöltve kalauzolta be a mezőgazdasági kutatóhálózatot a kekva keretébe, ahol – ahogy az várható volt – összeroppantották. Az ex-NAIK kutatóintézetei közül (lásd előző rész 1. ábra) a sárvári központú ERTI (Erdészeti Tudományos Intézet) a Soproni Egyetemhez igazolt át. Ez az intézet járt legjobban, hiszen önálló intézetként működik tovább, élén Borovics Attila főigazgatóval.

A MATE-hoz került intézetek sorsa másként alakult. Ott az egyetem embereinek felügyelete alá kerültek a hajdani kutatóintézetek. A herceghalmi ÁTHK (Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet) kísérleti állatállományát leölték, és már csak papíron létezik, akár az ÉKI (Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet), amelyet tanszékek között szórtak szét. Az ex-NAIK intézetei közül egy (ERTI) távozott, kettő (ÁTKH, ÉKI) tartalmilag megszűnt, öt (AKK, HAKI, MBK, MGI, ÖKI) munkatársai integrálódtak az oktatásban, így jelentősen csökkentek a kutatási lehetőségeik, amiben a kekva egyetemek kizárása az EU pályázati lehetőségeiből (Európai Kutatási Tanács – ERC) meghatározó szerepet játszottak. A kutatási jövőt egyik intézet munkatársai sem láthatják fényesen. A nemzeti kincsnek tekinthető fajtagyűjtemények és a magyar fajtanemesítés helyzete (pl. Badacsonytomaj, Cegléd, Érd, Gabonakutató, GyüDiKi, Kalocsa, Karcag, Kecskemét, Kompolt stb.) számomra jelenleg világosan nem átlátható kérdés. Csak remélni tudom azt, hogy valaki számon tartja ezeket.

Gyuricza most éppen ekétlenítene, továbbá a génszerkesztést és digitalizációt ajánlgatja a globális felmelegedés ellen. Sok vizet nem zavar. Nem okozott az sem feszültséget, hogy a tárca eszmei és anyagi vesztesége eközben óriási volt. Sőt, az állami vagyonvesztés is, hiszen a NAIK mindenestől a magánalapítványi egyetem tulajdonába került, és hamarosan elkótyavetyélik jelentős ingatlanjait. Vizsgálja ezt majd valaha valaki? Alighanem történelmi léptékű tett volt ez, a szó negatív értelmében, és szerintem aligha illeti majd a szervezők emlékét őrző bronzszobor.

Villáminterjú Ángyán Józseffel   Gondoltad volna, hogy az általad tervezett Darányi Ignác kutatóközpont (későbbi NAIK) hét év után felszámolásra kerül? A rövid válaszom az, hogy egyáltalán nem. Amikor Orbán Viktor 2010. februárjában, Felcsúton, egy hosszú, személyes beszélgetés keretében kormányába hívott, látszólag – és akkor számomra hihetően – teljes mértékben elfogadta agrár- és vidékfejlesztési koncepciómat. Sőt, annak írott változatát elolvasta, jegyzetekkel látta el, majd akkori táskahordozójával, Szijjártó Péterrel két nap után azzal küldte vissza, hogy az abban foglaltakkal messzemenően egyetért, és ha elvállalom az államtitkári megbízatást, ez lesz a programunk. Ezek után, bevallom, nem gondoltam, sőt meg sem fordult a fejemben, hogy az agrárkutatási koncepciómat és intézményfejlesztési terveimet a Nemzeti Vidékstratégiával és Darányi Ignác Tervvel együtt később elsöpri. Vállalkoztam hát a feladatra, és miután az agrárium szellemi alap-infrastruktúráját jelentő kutatást és szakoktatást az agrárium és a vidék együttes fejlesztése szempontjából stratégiai fontosságúnak gondoltam, és annak tartom ma is, ezért a minisztériumi feladatmegosztás során azok irányítását magamnak kértem. Az agrár K+F+I megújítása során abból kellett kiindulni, hogy bár az nálunk akkor zömében állami fenntartású kutatóhelyeken valósult meg, ám azok különböző állami fenntartók – a mezőgazdasági tárca, az egyetemek és az MTA – közötti megosztása oda vezetett, hogy a tagokat egyre távolodó cél- és értékrend jellemezte. Míg az MTA intézetek alapkutatási témák felé igyekezve a gyakorlat problémáitól egyre távolodtak, addig a VM/FM kutatóintézetei a gyakorlat és az alkalmazott kutatás között rekedtek, az egyetemi kutatóhelyeket pedig – az éppen pályázható források jellegétől függően – hol egyik, hol másik törekvés jellemezte. Ezek ismeretében úgy gondoltam, hogy ha meg akarjuk valósítani az agrár- és vidékstratégiai elképzeléseinket, akkor ehhez az agrár K+F+I alapvető és összehangolt tartalmi, finanszírozási és végül intézményi átalakítására van szükség. Ez utóbbival kapcsolatban egyébként már 2008-ban felvetődött, hogy a mezőgazdasági tárca alá tartozó – önállóan működő, ám egyre szegényedő és állományában fogyó – kutatóintézetek központi irányítás alá kerüljenek. A tartalmi átalakítást illetően az a meggyőződés vezetett, hogy a vidékfejlesztésbe ágyazott, többfunkciós mezőgazdaság-felfogásnak megfelelően a K+F+I területén helyet kellene kapnia a polikultúrás, diverz termelési rendszerekkel kapcsolatos munkáknak. Olyan tudásrendszerek kidolgozását kellene támogatni, amelyek egyaránt és egyidejűleg biztosítják a minőségi és biztonságos élelmiszerellátást, a környezet egyensúlyát és nem utolsó sorban a vidéki emberek foglalkoztatását. Az ilyen típusú kutatások azonban az iparszerű agrár K+F+I szereplői számára nem voltak vonzóak, és ma sem azok. A finanszírozást illetően alapelvként gondoltam rögzíteni, hogy az állami fenntartású kutatóhelyek alapműködését közpénzekből kell biztosítani, míg programfinanszírozásukat olyan mértékben kell a közös kasszából megoldani, amilyen mértékben a társadalom céljainak, közös programjainak megvalósításához hozzájárulnak. Ehhez persze – ma is változatlan meggyőződésem szerint – világos stratégiai célok és ezekhez rendelt költségvetési források kellenek, azaz az agrárterületen az e célokat összegző Nemzeti Vidékstratégiához kellene a fejlesztési forrásokat rendelni, a tudománypolitika egészében pedig alapvető változásra, a közérdeket szolgáló kutatásirányításra és forrásallokációra volna szükség. A fenti helyzetértékelésből és fejlesztési koncepcióból kiindulva először a tárcához tartozó, illetve a privatizációból kimentett, visszaszerzett kutatóhelyek átvilágítása történt meg, amiben felkérésemre Darvas Béla professzor kulcsszerepet játszott. Közben Pálinkás József akadémikussal, az MTA akkori elnökével személyesen találkozva, az akadémia agrár- és környezettudományi kutatóintézeti hálózatával való összehangolást, feladatmegosztást célzó tárgyalásokat, egyeztetéseket kezdeményeztem. Az átvilágítás megtörtént, és a fejlesztés éppen a tervezés – forrásallokáció – intézményátalakítás folyamatába került volna, amikor – az orbáni agrár- és vidékpolitika meghirdetetthez képest 180 fokos fordulatát látva és a kormányközeli oligarchák munkámat ellehetetlenítő tevékenységét észlelve – kénytelen voltam felmentésemet kérni. 2012. januárjában nyújtottam be lemondásomat, amit a miniszterelnök elfogadott, és február 6-ával távoztam a vidékfejlesztési tárcától. Döntésemet a találgatások elkerülése végett az engem támogató civilszervezeteknek írt és nyilvánosságra került, február végén kelt levelemben magam indokoltam. Távozásom után meghatározó embereimet menesztették. Utódom, Budai Gyula utánam – ahogy mondta – „alaposan kiszellőztettetett és kifestetett”, és afelől sem volt kétségem, hogy a Nemzeti Vidékstratégiával és a Darányi Ignác Tervvel együtt az agrárkutatási koncepciómat és intézményfejlesztési terveimet is kihajítják. Azt azonban akkor még nem gondoltam, őszintén szólva el sem tudtam képzelni, és ma is döbbenettel állok előtte, hogy a tárca alá tartozó teljes állami agrárkutatóintézeti hálózatot felszámolják, és mindenestől egy magánalapítványi egyetem tulajdonába adják. De hát azóta a NER sokat fejlődött, és ma már azt hiszem, semmi sem elképzelhetetlen. Ezért a tettért azonban úgy gondolom, különösen súlyos árat fog egyszer még a magyar társadalom fizetni!

5.kép. Ángyán József Gödöllő díszpolgára 2019-ben (forrás)

– A második értékesítési hullám (2016-2017)

A Herman Ottó úti kutatótelep is az MTA gördülő tervének része volt. Lényege, eladni az értékes telket, és olcsóbb telekre korszerűbb intézetet építeni. Nem gondolom rossz célnak, hiszen a budai terület felújítása mindig elmaradt, s így az évtizedek során hatalmas befektetésigényű lett volna, egyes vagyongazdálkodási szabályok is ellehetetlenítették a működést, s a terület geológiai nehézségeket is támasztott – a gondnok például nem jött rá, hogy a terület vízvesztése (befolyó és kifolyó) miért óriási. Új vállalkozók szemrevételeztek és számolgattak. A hajdani ötlet a magánosításról többeknek beakadt. A pasaréti telek nagyon is kívánatosnak tűnt valami nagyszabásúhoz (3. ábra). 2016-ban a Cziegler Győző által épített, terrakotta domborművekkel és stukkókkal díszített homlokzatú Herman Ottó 15-17. alatt található épületek műemléki védelmet kaptak, ami akkor a hasznosíthatóság lehetőségét is korlátozta. Nem tudtuk meg akkor, hogy kinek tetszett meg a terület. Azt igen, hogy sokba kerülne az épületek korszerűsítése (6. melléklet), ami már előre jelezte, hogy a vételi ár kedvezményes lesz.

6.melléklet: Költöztetési tervek tíz évvel később   Pálinkás József elnöksége idején olyan jogi átalakítást valósított meg (új akadémiai törvény), amelyben nem maradt helye azoknak a korábbi demokratikus kontrolloknak, amelyek gátolták a koncentrációra irányuló törekvését, ami így 2012-ben a tervezetthez képest sikeres lehetett. Az MTA érintett négy mezőgazdasági kutatóintézetéből egy martonvásári székhelyű központ (ATK) lett, de a tagintézetek (kettő a Herman Ottó úti telepen) még megőrizhették a telephelyüket […] A NAIK alapításának részeként a földművelési tárca egyik kiürült intézetének megmaradt dolgozóit is a Herman Ottó útra költöztették. Egyik közülük azonnal a telep állapotának dokumentálásával kezdett foglalkozni. Hamarosan fedett emberek is érkeztek, szemügyre vették az épületeket az alagsortól a tetőtérig. Úgy tűnik (rajtam kívül) senki sem kérdezte őket, hogy honnan érkeztek. Teodolitos érdeklődők is megjelentek, és diszkréten felmértek. Én nem engedtem be őket az intézetünk elzárt területeire, amire Jenes úr azt mondta nekem, hogy rosszul tettem, miközben írásos főigazgatói engedélyt erre a felmérésre nem adott ki. Én ezt kértem az ügyködőktől, ők pedig széttárták a kezüket. Később arról beszéltek, hogy egy anonim generálkivitelező 1,2 milliárdra becsülte a telep helyreállítási költségeit […] A Herman Ottó út 15-17. alatt lévő telek sehol sincs a kormányhatározatban nevesítve, de világos, hogy az innen kiköltöző két MTA kutatóintézet (Növényvédelmi Intézet, valamint Talajtani és Agrokémiai Intézet) elhelyezésére a kormány 2016-2017-ben 7 milliárd forintot szánt, és 800 millió forintból valamiféle látogatóközpontot is létre akart hozni Martonvásáron. Ez sem valósult meg, de a hírek szerint közel 4 milliárd forint maradt még ebből az összegből.

3.ábra: A Herman Ottó út 15-17. alatt lévő kutatótelep

Villáminterjú Pálinkás Józseffel   Hogyan aránylik a te hajdani MTA kutatóhálózati terveidhez Palkovics Lászlóé?   A kérdésre a rövid válasz: nem tudom. Nem tudom ugyanis, hogy mik voltak Palkovics László tervei vagy a kapott megrendelései. Sem ő, sem az esetleges megrendelő még az említés szintjén sem avatott be az MTA intézethálózatának einstandolásával kapcsolatos terveikbe. A kutatás és fejlesztés 2018 utáni finanszírozásra vonatkozó terveimet 2017 végén 2018 elején a miniszterelnök válaszra sem méltatta, így aztán 2018-ban nyilvánvaló volt, hogy valami mást akarnak. Csak vélemény részemről, hogy pontos és megalapozott terveik nem voltak azon kívül, hogy a 2021-gyel kezdő európai többéves finanszírozási keret (MFF – multiannual financial frameworks) kutatási és innovációs forrásait kényük-kedvük szerint használhassák fel. Az MTA intézethálózata és a tényleges egyetemek ugyanis – nyílt versenyben – 2014 és 2018 között sokkal nagyobb kutatási forrásokhoz jutottak, mint korábban – a technikumokból főiskolákká, majd egyetemekké avanzsált felsőoktatási és persze a kamu vállalkozási innovációs kalandorok nem kis dühét kiváltva. Az én – kutatóintézeti vezetőkkel egyeztetett – terveim világosak voltak. Az intézetek infrastruktúrájának megújítása és a kiemelkedő kutatócsoportok kiemelt támogatása, méretgazdaságos intézményhálózat kialakítása, ahol nem a feudális előjogok, hanem teljesítmények alapján finanszíroznák a kutatásokat. Azt is tudom, hogy az MTA kis (azaz nem méretgazdaságos) kutatóintézeteinek kutatóközpontokba történő átszervezését nem mindenki üdvözölte, de összességében most is jó döntésnek tartom. A gördülő, azaz az egymást követő intézményi felújításokat is. A kutatóintézetek szerintem – kevés kivételtől eltekintve – az egyetemek közelében vannak jó helyen.

Ebből az értékesítésből sem lett semmi. A zavaros tulajdonosi kettőség, a területen lévő bérlők szerződéseinek sokfélesége megakadályozta átmenetileg az üzlet kivitelezhetőségét. A hajdani telket hosszú idő alatt viszont felmérték, és dolgoztak a kiürítésén és eladhatóságának megteremtésén.

– A harmadik értékesítési hullám (2022-2023)

Erre az időre már kész tervek lehettek, bár kutatótelep iránti érdeklődő személyére fény nem derült. Az első lényeges feltétel az volt, hogy a MATE megalakult és a Fazekas Sándor által pártfogolt Gyuricza Csaba ebbe bevitte a nagyon is felemásan működő Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központot (NAIK). A kivitelezéshez Nagy ’dobzse’ István miniszter kellett, aki simán lemondott a tárca kutatóhálózatáról, amitől elődje még tartózkodott. Minden bizonnyal ezzel írta be magát az agrártörténelembe. Cserébe a kuratórium tagja lett, amiből az EU piszkálta ki az agrároktatáshoz laikus, de szépreményű Lázár Jánossal együtt. Helyettük persze megbízható embereik érkeztek, akiknek kiemelkedő egyetemi oktatói múltja úgyszintén nem volt. A mai kuratórium igazi Fidesz-KDNP picsi-pacsi, hatalmas és szétszórt ingóságvagyonnal, égig ugró, szerintem átgondolatlan tervekkel, csekély készpénzzel és alig irányíthatósággal. Persze tudjuk, hogy a vak ló – eladói szempontból – csak vakmerő, ezért rohan neki a falnak.

Az öt – többnyire veszteségesen működő – campus azonban, mitől vált volna hirtelen nyereségessé? Hamarosan a Budai campus kiürítéséről és Gödöllőre való költöztetéséről szóltak a hírek, aztán a Georgikon campus profilváltozásáról olvashattunk, ami a felnőttképzésre való átállításáról szólt. Tény ma (4. ábra), hogy pillanatnyilag itt indul a legkisebb hallgatói létszámmal képzés. A napvilágra került hírek szerint 2026-ra a Budai campus megszűnik, és az addigi képzései Gödöllőn folytatódnak. Ez azt jelenti, hogy a MATE képzésének közel 80%-a Gödöllőn lesz. Megszűnik a nappali és levelező képzés a Georgikon és a Gyöngyösi campusokon és valamiféle felnőttképzés lesz, amihez az oktatói létszám: 0. Jelentsen ez bármit is. A MATE 2026-ra 12.600 hallgatói létszámot tervez, ami a korábbiaknál számosabb. A tervet a Céh Zrt. jegyzi (2 milliárd HUF saját tőke), aminek tulajdonosa a Céh Holding Zrt. (4 milliárd HUF saját tőke; tulajdonosa Tóth Attila). Jó kérdés, hogy Csányi Sándor vezette kuratórium miért éppen ezt a céget bízta meg ezzel? Az tiszta sor, hogy a másban utazó, többnyire koros kuratóriumi tagok ilyen munkára képtelen lettek volna, de mire is jók akkor tekintetes uramék, ha távlati tervek vázolására is képtelenek?

Gyuricza korábbi véleményével ellentétben nem visszafogná a képzést, hanem napjainkban már növelné. Micsoda rugalmasság! Tanári elbocsátások időnként várhatók, hiszen a hallgatói létszám emelésével párhuzamosan a tanári létszámot csökkentik, és így az egy tanárra eső diákszám 20 körül lesz, ami az élen járó egyetemek statisztikájának duplája. Vagyis 10 körüli lenne élenjáró, bár 18 az átlag. A MATE ebbéli statisztája a tanárok rovására 2020-ról 2026-ra átlagossá romlik, ha terveit nézzük. Ezzel nem lehet az európai agráregyetemek rangsorában komolyan előre lépni! Ez így mennyiségi és nem minőségi képzés.

A MATE-hoz került óriási ingatlanvagyon értékesítése szinte azonnal megindult. A Budai campus költöztetésének megoldáshiányában a Herman Ottó út 15-17. lett az elsődleges célpont. Tény viszont, hogy a kutatótelep sorsa és a tulajdonviszonyai igen változatosan alakultak. Eredetileg a mezőgazdasági tárca alatti kutatóintézetek elhelyezésére létesült. Ezekből a TAKI (1952-ben) és az NKI (1982-ben) az összteljesítménye alapján szervezetileg az MTA-hoz került. Mindaddig probléma nélküli volt ez (a terület gondnoka a KÉKI volt), amíg az MTA vagyonhoz nem jutott. Az akadémiai intézetek úgy értelmezték, hogy a területet ekkor megkapták. Ezt a KÉKI akkori főigazgatója (Bánáti Diána) perben megtámadta, és a terület visszakerült a mezőgazdasági tárca kezelésébe. Az MTA nem élt körültekintően az akadémiai törvény adta lehetőséggel. Megegyezést kellett volna választaniuk, de ehelyett arra törekedtek, hogy a telep teljesen akadémiai terület legyen. A végén az MTA intézetei abszurd módon csak épületeket és az alattuk lévő telekrészt kapták meg, valamint az épületeikhez való hozzáférést, amiért telepfenntartási hozzájárulást fizettek (portaszolgálat, gondnokság). Erre máig érvényes szerződésük van. A területen tehát várható az újbóli jogi összecsapás. Gyuricza Csaba elképzelését ma vágyálmi gondolkozásnak minősítik az ex-MTA intézetek dolgozói. Egyszerűen nincs hová menniük az intézeteknek, és ezt nem írhatja felül a mohó ingatlanvásárlási szándék. Van, aki szerint a vásárló személye és célja nem tartogat hatalmas meglepetést.

4.ábra: Táblázatban: a MATE 2026-os tervei és a 2020-as alapállapot. Kördiagramokon: a MATE 2022-ben és 2023-ban felvett hallgatóinak száma és campusok közötti megoszlása

Kiköltöztetések

A jelenlegi MATE tulajdonjogú területen különféle jogokkal tartózkodnak bérlők. Így a Vichem Chemie Kutató Kft. (saját tőke 170 millió HUF – költöző félben), a Megaterra Kft. (saját tőke 97 millió HUF – már kiköltözött), a Net Corner TC Bt. (eredetileg a telephely dolgozói által kezdeményezett fedett teniszpálya – veszteséges cég), Budai Pingpong Klub (pingpongterem a MATE technológiai csarnokában – költöznek). Nyilvánvalóan ezeket a szerződéseket fel kell mondani a terület értékesítése előtt. Csak a fedett teniszpályát létrehozó Net Corner TC Bt. szándéka nem világos még.

A céges bérlőkön túlmenően, hajdan a telepen dolgozó bérlők (vagy jogutódjuk) tartózkodnak a területen, akik közül a koraiaknak örökre szóló, korlátozatlan (örökölhető) bérleti jogviszonyuk van, míg az újaknak határozott idejű (30-90 napos felmondási idővel). Valamennyi bérlőt összehívták a MATE jogászai/gazdasági vezetői, és közölték velük, hogy a telepről 2023. december 30-áig el kell költözniük. Azt követően a fűtést leállítják. Az ex-MTA intézeteknek saját kazánjuk van, vagyis ez a döntés őket nem érinti, a többi épület állapotát azonban igen, ha hideg tél lenne. A korai bérlőknek azonban olyan ingatlanokat kell felkínálni, amit el is fogadnak. Az összejövetelen a kerület polgármestere (Őrsi Gergely, MSzP) is megjelent, és a korlátozatlan szerződésűek érdekében tiltakozott, így a Budai Önkéntes Tűzoltók jogait is védte, akik kerületi közfeladatot látnak el ugyan, de a kutatótelepen jóhiszemű területfoglalók csupán.

Az ex-NAIK intézetek kiköltöztetése 2022. őszén kezdődött, és 2023. júliusban véget ért (6. kép). A hajdani Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (ÉKI) a MATE Budai Campusára került (tervek szerint innen költöznek majd tovább négy tanszék dolgozóiként Gödöllőre, egy további, az AKK-hoz tartozó mikrobiológiai csapat is átmenetileg ide került, majd Egerbe távozott), míg az Agrár-környezettudományi Kutatóintézet (AKK) egyenesen a Szent István Campusra Gödöllőre érkezett, így mindketten elhagyták a Herman Ottó út 15-17. területét.

6.kép: Az (európai) út vége (Fotó: Tom Grundy)

Folyosói híradó

Mostanában többször felvetődött, hogy a telepen lévő ex-MTA intézetek (sőt az egész Agrártudományi Kutatóközpont) elhagyják az ELKH-t, és a MATE igazgatása alá kerülnek. Így a telep tulajdonjogi ügyei gyorsan rendeződik. Az ex-MTA intézeteknek a vezetői azonban – csöppet sem csodálkozom – erről valójában hallani sem akarnak. A Csányi-Gyuricza vezette MATE csöppet sem vonzó biztosíték a kutatói tevékenységhez, és ezt a NAIK példája – mint a mezőgazdasági tárca szertefoszlott K+F+I intézeteinek sorsa – csak megerősítette. Gulyás Balázs a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpontjának jövőjét illetően a közelmúltban arról tájékoztatta a vezetőket, hogy nem szándékozik az agrárkutatást elengedni, hiszen ez dominóhatást okozhatna azt illetőn, hogy az Atomki-re a Debreceni Egyetem, az SzBK-ra a Szegedi Egyetem tartson igényt.

A Herman Ottó úti két HUN-REN kutatóintézet vezetői tehát a máig érvényes szerződéseiket lobogtatják, amiből hiányként a portaszolgálatot már most ők látják el. Egyszerűen nincs hová költözniük, kiváltképpen ilyen rövid idő alatt. Természetesen mutogatnak nekik különféle állami tulajdonú lepukkant telephelyeket, amiket udvariasan megtekintenek. A folyamatosan visszatérő kiköltöztetési sürgetés azonban oda hatott, hogy ezek az intézetek modern körülmények közé szívesen költöznének, ahol a terület presztízse nem olyan magas, hogy a nemzeti kegyelmes uramék megkívánják azt. Most azonban nagy kérdés, hogy mi lesz a megosztatlan területi számlákkal. És eddig a Magyarországon szétzilált agrárkutatásokról még egy szót sem szóltam. Az mintha a Fidesz-KDNP-nek csöppet sem volna átgondolásra érdemes szempont. Sőt, ha a NAIK és MATE mai kapcsolatára gondolok, akkor Orbán Viktor mai nyugdíjasoknak (Legyetek bátorak!) szánt döbbenetesen cinikus slágermúzeumi szövegét (lásd alapkezelők, Hatvanpuszta, Rose d’Or jacht, hotel-hadművelet, Botaniq Budai Klub stb.) úgy írom át, hogy sírni állampolgári jog, de a nemzeti tőkésosztály azért nem nyilvánosan nevet a hívőin. Tessék azért figyelni majd, hogy ki lesz az említett két nagy értékű telek új és az eddiginél gondosabb gizdája.

Darvas Béla