Az Antal-kormány létrehozta az állam tartós tulajdonosi jogait gyakorló Állami Tulajdonosi Intézetet, és a privatizálni szánt állami vagyon értékesítésére az Állami Vagyonügynökséget (ÁVÜ). Az ÁVÜ titkára végig Csepi Lajos (1990-1994) volt, első elnöke Mádl Ferenc (1990-1991), míg a második Pongrátz Tibor (1992-1994). Ez a cikksorozat egy 1992-es kilencvenkilenc évre kötött földbérleti szerződés körül kering, amely a privatizált, balatonfenyvesi székhelyű Balaton-nagybereki Állami Gazdaságterületeit érinti. Ez a 10 forint/hektár/év földbérleti díjért elkótyavetyélt somogyi terület jutott a rendkívül befolyásos német Braun-családnak, amelynek családfője minden évben a barátaival ezen a területen vadászott. A bagóért bérelt cuccban kiemelt természetvédelmi terület (Nagyberek) és a vadászati jog (1992-2017) is benne foglaltatott. A sorozat előző részei: N^o1 Évszázados földbérlés pusziért; N^o2 Próbálkozás a rekapitulációra; N^o3 Hülyének lenni állampolgári jog; N^o4 Az Állami Vagyonügynökség 30 éves hagyatéka I (A Berekben).

(KFI N^o60)

Ma a Braun-családtól úgy tudjuk, hogy személyesen Antall József tette meg a lépést az őket képviselő ügyvédi iroda felé. Ekkor már nem is kell csodálkoznunk azon, hogy a per előtt Ludwig Georg Braun 2011-ben Orbán Viktornak írt levelet, majd az öt évig tartó peres eljáráson, Braun úr második meghallgatásán Siglinde Saalschmidt élelmezési, mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi attasé is megjelent. A Hubertus Bt. politikai üggyé vált, vagy talán az is volt a kezdetektől. Braun úr minden bizonnyal államfői szintre taksálja magát. Vagyonát, valamint politikai befolyását (lásd kapcsolata Angela Merkel-lel) tekintve nincs okunk a kételkedésre. Cégei jelentős befolyással bírnak Magyarországon is.

Az ÁVÜ Igazgatótanácsának határozathozatali ülésére tehát azután került sor, hogy Szabó Tamás privatizációs miniszter és Mádl Ferenc tárca-nélküli miniszter (az ÁVÜ Igazgatótanácsának elnöke) májusi és júniusi tárgyalásaikon körvonalazták az üzletet, és Raskó György augusztusban a Földművelésügyi Minisztérium nevében – feltételezem mezőgazdasági értelemben – tárgyalt a vevő megbízottjaival. Ebből a nézőpontból az 1991. november 4-ei ÁVÜ Igazgatótanácsi határozat már csak adminisztratív formaság lehetett. A döntés korábban történt és Antall József szintjén, s valóban a központosított privatizáció jegyeit mutatja a feladatleosztás, amiben Raskó György (minisztere Gergátz Elemér) kapott csak szöveges szerepet. 1992-ben jött létre a Hubertus Agráripari Rt. (később Zrt., végül Bt.), aminek 46%-a állami tulajdonban maradt. Az állami részesedés 1996-ra 36%-ra zsugorodott, mivel 10%-ot a Kereskedelmi és Hitelbank vásárolt fel. 1996-ban a német fél kivásárolta a magyar államot (Horn-kormány) és kiszállt a Zrt.-ből, az lényegileg német tulajdonú Bt.-vé alakult át. A Budai Gyula által vezetett 2017-es peres ügyek lezárta után (harmadik Orbán-kormány), a Hubertus Bt.-től visszavették a vadgazdálkodási jogot. Miért vártak erre ennyi ideig? Ez volt már az egyetlen, amit jogilag megtehettek.

A meghívó

Az általam olvasott 100/42/1991. december 13. pdf-csomag első egysége egy előkezelt meghívó volt, melyet az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának ülésére invitált, amit 1991. december 4-én Budapesten, a Vigadó utca 6. 113-as tárgyalójában tartottak. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-től betekintésre kiadott kétoldalas meghívó közel 90%-a ki volt takarva.

Mádl Ferenc (címkép; 1990. május 24-én – Fotó: Cseke Csilla/MTI) 1991. december 2-án küldött meghívót az ÁVÜ Igazgatótanács tagjainak. Az ülésnek, melyre a meghívó szólt, 16 napirendi pontja volt. A 8. napirendi pont volt „A Balatonnagybereki Állami Gazdaság átalakulása. Előterjesztő: Szűcs Endre”. A meghívó és az ülés dátumából kitűnik, hogy az ÁVÜ Igazgatótanács tagjainak legfeljebb két napjuk volt a felkészülésre. Ezt a titkárság súlyos hibájának gondolom, hiszen ilyen sokféle és fontos tartalmú ülésre felkészülési időt sem hagyni több mint elképesztő. Jelzi persze az ülés és a színészek formális szerepét is. A jogász végzettségű Mádl Ferenc szerepére érdemes visszatérni. Az Antall-kormány tárca-nélküli minisztere volt, de korabeli cikkekben Európa-ügyi és tudománypolitikáért felelős tárca-nélküli miniszternek tartották. Ebből nagyon kilógott az ÁVÜ Igazgatótanácsában betöltött privatizációs tisztsége, ami Szabó Tamás miniszter területe volt. 1993-1994 között (Boross-kormány) művelődési és közoktatási miniszterré nevezték ki, majd 2000 és 2005 között (első Orbán-kormány) a Magyar Köztársaság elnökévé választották.

Az előterjesztő

Az Állami Gazdaság részvénytársasággá való átalakításának ügyét Szűcs Endre az ÁVÜ privatizációs igazgatója terjesztette elő. Szűcsöt Csepi Lajos 1992-ben meneszti, ezt követően Szűcs a Co-Nexus Rt. vezérigazgató-helyettese lett. A cég története, amely már 1996-1997 között végelszámolás-, 1997-2003 között, azaz nem kevesebb mint hat éven át pedig felszámolás alatt állt (lásd Opten adatbázis), 2003-ban botrányos körülmények között véget ért. Az 1991-es Igazgatótanács-ülésen számos napirendi pontnak Szűcs úr volt az előterjesztője. Az előterjesztés állami gazdasági (vélhetően Baumstark úr munkatársai által előkészített – 13a. melléklet) és német vevő (a Braun-család által felkért szakértők – 13b. melléklet) által készített dokumentumok anyagainak összegzése volt.

18.kép: Angus-tartás a Hubertus Bt. legelőin (forrás)

13a.melléklet: Szűcs Endre előterjesztése a Balatonnagybereki Állami Gazdaság átalakulása címmel [1991. november 26. – 100/42/1991. december 13. pdf-csomag második egysége] „A közel 10 ezer ha terület 70%-a láptalaj, a terület átlagos szintje 104 méter az Adria felett, tehát 1 méterrel alacsonyabban helyezkedik el a Balaton vízszintjénél. Az 50-es évek elején több mint 200 km hosszúságú csatornahálózatot építettek ki, a terület víztelenítése céljából. Évente átlagosan 30 millió m³ vizet emelnek át szivattyúink a Balatonba… […] Az extenzív körülményeket elviselő húsmarhatenyésztés és a sokféle árunövényt felváltó monokultúrás növénytermesztés (kukorica) által eltartott sertéstenyésztés, valamint a világszínvonalon kifejlesztett vadgazdálkodás jól illeszkedett a 70-es évek volumenszemléletű agrárpolitikájához […] A környezetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó fejlesztési programok országos szinten is visszaütöttek. Balaton környezetvédelme miatt számos sertéstelepet leállítottak a Balaton környékén. Így került sor a gazdaságban is 1983-84-ben a nagyobb sertéstelepek felszámolására […] Az évek alatt felhalmozódó feszültségek 1989-ben törték meg az idillikusnak vélt állapotot. 1989. elején jól előkészített szervező munkával, kihasználva a társasági törvény lehetőségeit, a HUN-OR Vadgazdálkodási Rendszer teljes személyi állománya felmondott és minimális alaptőkével Kft.-t alapított, amely a gazdaság teljes belföldi és külföldi üzletkörét magával vitte. A mintegy 300 millió Ft forgalmat minden teher nélkül az évtizedek alatt megszerzett teljes üzletkörrel elvitték, ez pótolhatatlan. A gazdaság gesztorságával működő vadfeldolgozó is önálló Kft.-vé alakult, ami átlagosan évi 35 millió Ft eredménykiesést jelentett […] Mivel a termelésszerkezet váltáshoz tőkére van szükség, külföldi befektetőt kerestek. Ahhoz, hogy tudják mit vihetnek egy vállalkozásba, saját lehetőségeikkel is tisztában kellett lenniük. Ennek érdekében egy részletes, mindenre kiterjedő vizsgálat keretében átvilágították a gazdaságot. Az objektivitást elősegítendően a göttingeni Üzemgazdasági Intézet szakértőivel közösen elemezték a gazdaságot […] …alapkoncepcióként az extenzív mezőgazdasági termelés feltételeit, a biogazdálkodás lehetőségeinek vizsgálatát helyezték előtérbe. A biokörülmények (sic!) között tenyésztett szarvasmarha egészségügyi hasznosítása (műtéti cérna, csontprotézisok) lett volna az az ipari háttér, amely a mezőgazdaság racionalizálása révén felszabaduló munkaerőt foglalkoztatná […] 1991. évet mindössze 400 fő állandó alkalmazott kezdte el.”

Az ÁVÜ privatizációs igazgatója tehát meglehetősen leszedte a keresztvizet az Állami Gazdaság működéséről, értékelése roppant kritikus. Az Állami Gazdaság átvilágításában a vevő által megbízott német cégek vettek részt. Olvasható az előterjesztésben a gazdasági csőd egyik kiváltója, hogy 1989-ben a vadgazdálkodási rendszer kivált a gazdaságból (Balás István erre célozhatott), és az így elveszítette a legnagyobb gazdasági támaszát, vagyis 300 millió forintos bevételi forrástól esett el, ami abban a korban korántsem volt csekély. A műveleti területre küldött Baumstark Mihály tehát ezt követően tette azt, ami a feladata volt.

19.kép: Angus-feldolgozás (forrás)

Az agrár-scifi

Szűcs előterjesztése a tervezett programot is tartalmazta (13b. melléklet), ami szerintem elképesztő ábrándozás. Ezt az ÁVÜ Igazgatótanácsa meghallgatta, és el is hitte. Biotermesztés megvalósítását tűzte ki a területre (1. pont), ami szerintem onnan jött, hogy abba nem kell sokat befektetni, és ezáltal a kémiai növényvédelem sem zavarja a vadgazdálkodás nyomulását . Ki azonban a terület biotermesztésének hazai tanúsítója? Nos, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft-nél 1430 hektár gyepterület van bejelentve (2.000 hektár legelő és kaszáló az összes) és semmilyen más termék. Marhahús sem, vagyis az angus-takarmányozás nem biominősítésű takarmányozási elemeket is felhasználhat. A legfőbb termékük a Terra Pannonia angus (18. kép) húskészítményein (Pásztói Húsüzem, 19. kép) nem látok biominősítést. IFS (nemzetközi élelmiszer-megfelelőségi szabvány) tanúsítást igen, de annak semmi köze a biotermékekhez. Az importtevékenység jelzi, hogy nem a magyar piac és a magyar átlagfogyasztó az, akit megcélzott a Hubertus Bt. A növénytermesztés termékei viszont nem biominősítésűek, legalábbis az említett tanúsító adatbázisában nem szerepelnek. Nem látom, hogy a Braun-család turisztikai központot hozott volna létre, és egészségügyi/ökoturizmusnak nyomait sem találom (2. pont). A balatonfenyvesi Hubertus Hof Landhotel elég drága étterem és háromcsillagos szálló angus-kedvelő német vadászoknak. Nyilván a neve is ezért nem magyar. A tervezett 240-ágyas szálloda golfpályával nem épült meg. A fejlesztési elképzelésekben nyilvánvaló tévedés volt, ami a magyar keresletet és életszínvonalat figyelmen kívül hagyta, illetve a Csányi és Mészáros érdekeltségek igényeit igen korán megjósolta (20. kép). A vérkészítményeket előállító somogyi üzemről harminc év alatt szó sem esett. A ’marhavérből humán célra vérkészítés’ orvosalkimista fordulatán egyik felkészült Igazgatótanácsi tag sem akadt fenn, vagyis efféle szakemberek gusztálgatták a mezőgazdasági cuccot. Orvosi eszközök gyártása Somogyban nem indult (3. pont) „A szállodai kellékeket exportáló üzemet veszteségessé válása miatt fel kellett számolni, az orvosi csomagolóanyagokat gyártó egységet pedig ezek után meg sem építették” – nyilatkozott a 24.hu-nak Baumstark Mihály 1996-ban. A B. Braun Medical Kft. viszont 2019-re Gyöngyösön megépített egy gyárat.

A Braun-csoportnak Szűcs Endre 1991-es előterjesztése szerint az üzleti terv – amiből máig szinte semmi nem valósult meg – megalapozottnak tűnt. Szerintem viszont már akkor is belátható volt, hogy a valóságtól elrugaszkodott, a bennszülötteknek szóló agrármesketéről van szó, ami mára világosan meg is mutatkozott. A magyar hozadék Somogyban tömeges dolgozói elbocsátások voltak, és csupán a legeltető angus-tartás és a vadászturizmus kiszolgálására szolgáló üzleti profil kiépítése volt sikeres. Természetesen ismernem kellene, mi került végül a konkrét szerződésbe, ami nyilvánvalóan bizalmas természetű. Tartok tőle, ha a magyar bíróság úgy ítélte meg, ahogy, akkor a szerződésbe ezek az ígéretek nem kerültek be, vagy olyan feltételes módban, ami jogi szempontból nem használható ki az állami fél javára. Döntő volt az, hogy az Antall-kormány a többségi tulajdont már a kezdetekben kiadta a kezéből. A vegyesvállalatba az Antall-kormány az állami gazdaság teljes vagyonát apportként vitte be. A vevő ennek fejében kifizette a gazdaság tartozásait. A 99-éves bérlet után vajon, milyen tulajdonjogi problémák keletkeznek majd?

20.kép: A hatvanpuszta-közeli Pannónia Golf és Country Club (forrás)

13b.melléklet: Szűcs Endre [az ÁVÜ privatizációs igazgatója] előterjesztése a programról [1991. november 26. – 100/42/1991. december 13. pdf-csomag második egysége] „1. A teljes program megvalósítása érdekében a mezőgazdasági termelés átalakítása, a biotermelés feltételeinek megteremtése az első cél […] A program megvalósításához hozzávetőleg 400 millió Ft fejlesztés szükséges; 2. A biotermelés feltételeinek kialakítása időszaka alatt elkezdődhet a második lépcső, egy magyarországi turisztikai központ felépítése, amely az első lépcsőhöz igazodva egy ökológiai (sic!) projekt lenne. Az egészségügyi turizmus, ezen belül az ökológiai turizmus szerepének növekedése külön igazolást nem igényel. E program előzetes vizsgálata során kialakult a fejlesztési elképzelés, amely nagy vonalakban a következő. A gazdaság területe ökológiailag zárt egység kell legyen (a biotermelés miatt is). Erre a területre egy kb. 240-ágyas szállodát, golfpályát (20. kép) építenének. A meglévő lovas létesítményeket ez jól kiegészítené. Ezzel párhuzamosan és nem utolsó sorban – a gazdaság területén ugyan kívül eső – termál lehetőségek fejlesztése. A különböző létesítményeket egy kerékpárút-hálózat kötné össze. A termál-lehetőségek közös hasznosítására az önkormányzatok megfelelő készséget mutatnak. Az idegenforgalmi projekt kialakítása iránt érdeklődést mutat az EGK, mint modellprojektre. (A szakértők anyaga, illetve Braun úr levele a forrás.); 3. A fejlesztés utolsó, legfontosabb fázisa lehet a vérkészítményeket előállító üzem telepítése. A Braun cég Európában kizárólagos tulajdonosa annak az eljárásnak, amely marhavérből humán célra vért készít (sic!). A készítmény előzetes vércsoportvizsgálat nélkül felhasználható, mentes minden emberi vírustól (hepatitis, AIDS [helyesen HIV] stb.) A készítmény leírását mellékelten csatolják. Az első lépcső megvalósításának időtartama alatt sor kerülne egy kisebb ipartelepítésre, amely egyszer-használatos orvosi eszközöket állítana elő (infúziós tasakok, vezetékek stb.) Ez később csomagolóeszközként töltené be funkcióját. A biotermelés feltételeinek kialakítása, a készítmények előírás szerinti bevizsgáltatása éveket vesz igénybe, és természetesen bizonyos fokú kockázatot is jelent. Az előzőekben vázolt elképzelések a Braun családdal történt szoros együttműködés során alakultak ki. A melsungeni székhelyű, gyógyászati eszközök gyártásában világhírű konszern tulajdonosai és vezetői a vegyesvállalat alapítására és feltételeire ajánlatot tettek, melyet mellékelten csatolnak […] A hosszútávú stratégiai elképzelések kidolgozásához igénybe vett külső szakértők többsége elismert agrár-, turisztikai szakember Európában. Jól ismerik a nyugati piacot, az ott élő emberek igényeit, a közösen kialakított szerkezetváltás piacilag (sic!) jól megalapozott […] A gazdaság teljes átalakulása után létrejövő vegyesvállalat alaptőkéje 500 millió Ft lenne. Magyar részről apportként szerepelne az állami gazdaság teljes vagyonával, illetve vagyonértékű jogaival […] A gazdaság jelenlegi tartozásait, több mint 400 millió Ft, a vegyesvállalat átvállalja. A külföldi fél kötelezi magát három éven keresztül évi 50, összesen 150 millió Ft alaptőke-emelésre. Ezen kívül kötelezik magukat arra, hogy a részvénytársaság Balatonfenyvesen felépít egy egyszer-használatos orvosi cikkeket gyártó üzemet. A vállalatalapítást követő években – a második lépcsőben – kerülne sor a teljes programot megvalósító fejlesztésekre.”

Darvas Béla

(folytatása következik)