(K+F+I N^o81)

Maradt Finnországban is egy bőröndöm – mondta egy hajdani ausztrál barátunk, és mint kiderült, ezzel a szólással arra utalt, hogy nem tudta, nem is akarta az egykori emlékeit törölni. Van egy titkos bőröndje, amiért még vissza kell oda mennie. Ilyen szertehagyott bőröndjeim nekem is vannak. A Herman Ottó út 15-17-ben az egyik. Bárhová vetett a sorsom, a hajdani Növényvédelmi Kutatóintézet műhelye mindenhová kísért. Hiába mondtam dacosan azt, hogy lényegtelen, mi van a munkahelyem réztáblájára írva. Az értékítélet dolgában egyensúlytalan helyzetekben ez bizony korántsem mindegy. Az intézmény szellemi múltja védhet. Bármikor látom abban az intézetben a könyvtár felé vezető lépcsőfordulók képein az egykor ott dolgozó elődeimet. Egy másodpercnyi örökkévalóság. Nekem Jermy Tibor, Szelényi Gusztáv és Nagy Barna.

A Herman úti bőröndöm tartalma … 1982-ben kezdtem az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet (NKI) Állattani Osztályán dolgozni. 2012-ben mentem át a kutatóosztályunkkal a hajdani Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézetbe (KÉKI), ahol 2014-ben önálló intézetet alapítottunk (NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet). Az NKI-ból való távozásunkra az MTA kutatóhálózat központokba szervezése miatt került sor, mert a géntechnológiával módosított növényekkel szemben gyakorolt kritikánk miatt sok jóra nem számíthattunk az MTA Agrártudományi Kutatóközpontban (ATK), ahova – Pálinkás József, az MTA akkori elnöke szervezetátalakítási programja során – az NKI-t becsatolták. Az ATK első főigazgatója, Bedő Zoltán – háttérben az ATK Monsanto-szerződésével – nem nézte jó szemmel a tevékenységünket, és esetemben az akkori munkahelyi vezetőimet erről tájékoztatta is. Időm túlnyomó többségében vezetőhelyettes voltam, így beleláttam mindkét oldalról a Herman Ottó úti telephelyi ügyekbe és dokumentumokba, amelyeket kifejezetten érdekesnek találtam. Sőt, Ángyán József jóvoltából a NAIK előkészítésében az egyik kulcsember voltam, amennyiben valamennyi földművelésügyi minisztériumi intézet átvilágításában részt vettem, így az egyes intézetek induló alapadatait megismertem. Az itt alább leírt tények meghatározó része a saját tájékozottságomra épül. A mai helyzetről több mint egy tucat eredeti forrásból értesültem (köszönet érte), hiszen az egyetemi hírzárlat szigorú. A rektor – mint jó pártkatona – nem habozik, ha a vélt érdekéből le kell sújtani.

A kutatótelep sorsáról 2008-ban az Élet és Irodalom folyóiratban írtam (Húsz év magány), majd 2016-ban számoltam be az Átlátszó online-újságban lévő vendégblogomban (Telektudományok járulékos veszteségekkel). A telep most a gödöllői székhelyű Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) szerint a végnapjait éli. A gödöllői kekva a duplatelket szeretné azonnal eladni, hogy súlyosan megrendült pénzügyi állapotát valahogyan egyenesbe hozza. Csányi Sándor (címkép) kuratóriumi elnökségével és Gyuricza Csaba rektorságával mégsem a parttalan jólét köszöntött erre a közösségre (1. melléklet), hanem – reménykedem (tehát vagyok), hogy csak pillanatnyilag – az ellenkezője. Csányi Sándor mégsem mindenható, dacára, hogy a nevére vette a Soproni Egyetemet is. Az Európai Unió pénze és kapcsolatrendszere nélkül – az általános eladósodás mellett – azonban itt sem megy. A nemzeti tőkésosztályunk mégis csak olyanféle, mint bármelyik első-generációs felkapaszkodott. Kapar a kurta!

1.melléklet: Egy sima, egy fordított   Gyuricza Csaba – 2021: … „mintegy 200 milliárd forintos beruházással eddig a magyar felsőoktatásban nem látott méretű egyetemi campusfejlesztést indítunk el Gödöllőn, ahol egy, a már 21. századi modern campust szeretnénk felépíteni az elkövetkezendő években.” Elindult a tervezés, amely részben a meglévő ingatlanállomány felújítását, illetve vadonatúj kutatási, oktatási épületek, sportkomplexumok létesítését jelentené.   „Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor elégedett leszek” […] Gyuricza Csaba – 2023: …a beharangozott 200 milliárd forintnyi fejlesztésre azonban még várnia kell a MATE-nak […] …Gödöllőn még nem indulnak el azok az építkezések, amelyek a budai campusnak a kiköltözését lehetővé tennék. Az egyetemi polgárok ennek ellenére arra számítanak, hogy az elbocsátások fokozottan érik a kertészeti kart. Azzal számolnak, hogy 2025-től mindenképpen megkezdődik a kiköltözés. Ez pedig megnyitja az utat az értékes budai ingatlan esetleges eladása előtt. Az egyetem egy másik ingatlanának sorsa miatt is többen aggódnak, de nem csak a MATE-n. A pasaréti Hermann Ottó utcában [helyesen úton] ugyanis egy 3 hektáros telek várja további sorsát. Az agráregyetem a vagyonkezelői alapítványi forma elindításakor ezt a budai ingatlant is megkapta az államtól, ott azonban egykor akadémiai kutatóintézetek [is] dolgoztak.

2.kép: Nagy István és Gyuricza Csaba a gödöllői vasútállomásra néző reménybeli szoborpark helyén (Fotó: Darvas Béla)

Történetesen először a budai campus (hajdani, ismertebb nevén Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) kiköltöztetéséről, kiürítéséről és a terület értékesítéséről lett volna szó. A budai campus vezetőinek meg kellett tervezniük, hogy milyen helyiségekre tartanának igényt Gödöllőn, ahol majd a reménybeli hatalmas építkezés kezdődik. A politikailag vezérelt kekvakuratóriumok azonban nem tetszőek az EU-nak, amely így a támogatásokat visszatartja. Ez itt patthelyzetnek tűnik. De még az EU-döntés megelőzően sem láttam úgy, hogy a budai campus tanárai és ismerői kitörő örömmel fogadták volna a gödöllői áthelyezés ötletét. Sőt! Az arborétum egyesek szerint maradna, de az egyetem nélkül a sorsa megpecsétlődne. A budai elhelyezkedés miatt az egyetemre jelentkezőket tekintve ez volt az az agráregyetem, ahol nem kellett a hallgatókra reklámokkal vadászni, mint ahogy most a MATE teszi. Folyosói hírek szólnak arról, hogy a kertészek esetleg maradnak, és az élelmiszer-ágazat Kaposvárra költözik. Az első átalakítások idején a BMGE-hez való társulás is felvetődött, de akkor az egyetem nem ezt választotta.

A gödöllői reklámok nagyszerű csapatról, korszerű képzésről, kitűnő sportolási lehetőségekről (Gyurta Gergely úszóvadgazda ennek a jelenlegi arca) és a nagy agrártesztről (2. melléklet) szólnak. Mára azonban úgy tűnik inkább, hogy mindez a távoli jövőbe tolódik ki. Marad most még a mobilon/szatelliten át irányított drónos termelés helyett a gumicsizma, a hitel és a politikailag elkötelezett agrárkamarai sündörgés.

2.melléklet: A nagy agrárteszt   Le lehet égni erős napsütésben egy fóliasátorban vagy egy üvegházban? Mi a magyarázata a csokoládé kiszürkülésének? Mire jó a drón a növénytermesztésben? Hol van Magyarországon a legnagyobb rózsafajta-gyűjtemény? Ilyen és ehhez hasonló tudományos kérdésekre kell válaszolniuk azoknak, akik részt vesznek a Nagy Diák Agrárteszt játékon. Az idei évben a határon túlra is kiterjesztett, háromfordulós, online, edukatív vetélkedőbe középiskolás fiatalok kapcsolódhatnak be, de a játékot bárki kitöltheti […] Az itt legjobb eredményt elért 1.000 játékos meghívást kap a 2023. december 28-án tartandó középdöntőbe, ahonnan a döntőbe jutó legsikeresebb 10 diák agrártudós (sic!) között dől el az értékes nyeremények sorsa. A díjátadóra a 2024. januári Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon kerül sor, ahol gazdára talál a kétszemélyes külföldi utazás, a kerékpár és a mobiltelefon. »A MATE-ra felvett gólyák több mint fele, azaz több mint 1.700 fő agrár- és élelmiszertudományi képzésekre nyert felvételt az idén. Nagy öröm számunkra, hogy a gólyák táborát erősíti Rédler Zalán, az Agrárteszt tavalyi fődíjasa is, aki egyetlen versenyzőként teljesítette hibátlanul a döntő fordulóját. Idén először ráadásul a határon túlról is lehet regisztrálni a vetélkedőre, így még több Zalánhoz hasonló kíváncsi diák előtt nyílik meg a lehetőség, hogy a játék révén betekintsen a mezőgazdaságban tapasztalható óriási fejlődésbe (sic!), és később ezt a pályát válassza« – emelte ki Gyuricza Csaba, a MATE rektora.

Nem jön azonban az Európai Unióból a pénz, és nincs soha nem látott campus korszerűsítés Gödöllőn. A budai campus tanár- és diákállományának nincs hová mennie (1. ábra). A MATE által kibocsátott évi 1.400 agrár- és kertészmérnök alighanem túlzás hazánkban, hiszen ilyen számban nincs szükség az országban erre a képzettségre. 2020-ban Gyuricza Csaba is ekként vélekedett (3. melléklet), aztán szokása szerint változott a véleménye. A 2026-os tervek már évi 2.600 körüli kibocsátásról szólnak. Én nem látom ennek az okát, de a politikailag megbízható rektornak adott tanács (Céh Zrt.) így szól.

1.ábra: A MATE felépítésének vázlata

3.melléklet: Gyuricza Csaba – 2020:   „Magyarország kis ország, ma mégis 11 különböző egyetemen és 17 képzési helyen folyik agrároktatás, és ez olyan luxus, amelyet a gazdagabb országok sem engedhetnek meg maguknak. A hasonló területű Hollandiában, Dániában, Ausztriában és Szlovákiában például egy-két agrárképzési centrumot alakítottak ki, amely lehetővé teszi a felhasználható források hatékony felhasználását is […] Egy intézményre átlagosan ezernél kevesebb hallgató jut, az idei adatok pedig azt mutatják, hogy az agrárképzésben a jelentkezések száma 40%-kal csökkent. Ha ezt így hagynánk, a kisebb vidéki oktatási intézmények megszűnnének… […] A nemzetközi rangsorolásban a hazai agrár-felsőoktatási intézmények legjobbjai is csak eseti jelleggel férnek bele a legjobb 200 intézményt feltüntető listába. Ezért határozott szándékunk, hogy az új nagy egyetem az erőforrások racionalizálásával és összehangolásával ezen a listán feljebb kapaszkodjon. Nem elérhetetlen cél, hogy akár öt éven belül bejussunk az első százba [a QSWUR listáján most a MATE képzési cél szerint a 151-200. helyen áll, ebben az ex-NAIK intézetek teljesítménye sokat segíthetett], de szerintem jól szervezett és szakmailag megfelelően átalakított intézménnyel az sem lehetetlen, hogy hosszabb távon a világ első 20-30 agráregyeteme közé is bekerüljünk.”

Lássuk Gyuricza Csaba meggondolatlan ígéretét, ami a MATE agráregyetemi képzését öt éven belül az első százban képzeli el, majd hosszabb távon a bolygó első harminc egyeteme között. Három év telt el. A MATE a 150-200-as sávban tanyázik. Pontszámait a QSWUR nem is jegyzi. Két év múlva a 2. ábrán feltüntetett európai egyetemek elé kellene, hogy kerüljön. Az eddigi működés alatt és a hátralévő megoldatlan ügyek miatt azonban erre szerintem esély sincs. Nincs még új campus Gödöllőn, ahová a Budai költözne. Nem kellően ellaborált a Georgikon és Gyöngyösi campusok leállítása és új képzésre való átállítása. Kaposvár fejlesztése (agrárművészeti kara) vagy stagnálása is eldöntetlen. Aligha hiszem, hogy angol anyanyelvű tanáregyéniségek és nemzetközi kutatási háttér nélkül (lásd bukásunk az ERC pályázatokban) be lehet kerülni az első harminc agráregyetem közé. Ehhez olyan avatatlan ígéret kellett, ami számolt azzal, hogy uram bátyámék úgysem kérik számon az eget-verően elrugaszkodott dolgainkat, amely a valósággal köszönőviszonyban sem áll. Majd kimagyarázzuk, és addig már majd mindenki kötésig áll velünk a gumipitypangban.

2.ábra: A MATE helye (első szám a teljes sorrendre vonatkozik 422 egyetem közül) az európai agráregyetemi (összesen 140) képzésben (QSWUR)

Pasaréti telekspekulációk

Maradt tehát a második opció, az ex-NAIK két intézetének kiköltöztetése, és a [Magyar Tudományos Akadémia (MTA) → Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) →] Hungarian Research Network (HUN–REN) alias Magyar Kutatási Hálózat (MKH) kutatótelepről történő kifeszítésének megoldása után a patinás Herman Ottó úti kutatótelep értékesítése. Az átkosban működő mozgalomra – Munkára, Harcra Kész (MHK) – idősebbek még emlékezhetnek. Ez azonban csak apró formai szépséghiba amellett, hogy a rendszerváltás utáni kormányok számára az MTA és egyetemi ingatlanok vadászterepnek voltak tekintendők, és a pasaréti ingatlanokra mindig akadt újgazdag áhítozó. Nincs róla szó, hogy a Villányi úti egyetemi telek megmenekült volna, csak sorsa később teljesül be. Kell a nemzeti tőkésosztálynak a kiemelt telek, valamibe nekik is be kell fektetni.

– Az első értékesítési hullám (2006-2007)

3.melléklet:  Genius loci   „Herman Ottó javaslatára a Tisza Kálmán-kormány 1880-ban Budapesten létrehozta az Országos Filoxéra Kísérleti Állomást a Debrői utca 15. szám alatt (ma Herman Ottó utca) […] Az állomást 1890-ben átszervezték a Magyar Királyi Rovartani Állomás létrehozásával. Később, ugyanitt a leromlott magyar szőlőtermesztés és borászat újjáélesztése érdekében Darányi Ignác földművelésügyi miniszter (1896) által jegyzett szőlőművelési törvény 5.§-a létrehozta a Magyar Királyi Központi Szőlőskert Kísérleti Állomást és Ampelológiai Intézetet […] Az első világháború alatt a kutatóintézet épületegyüttese katonai kórházként szolgált. Ezt követően a változó állami kutatás-fejlesztési igényeknek megfelelően további szervezeti változás következett be a telephelyen: létrejött a Magyar Királyi Ornitológiai Központ (1909), a Gyógynövény- és Gyógynövénykutató Intézet [valójában Gyógynövénykísérleti Állomás] (1920), valamint a Magyar Királyi Növényvédelmi Kutató Intézet (NKI, 1932). Sajnos a második világháború alatt, a Budai Vár ostromakor a campus épületei jelentős károkat szenvedtek… […] A helyreállítási munkák befejezése után megalakult a Genetikai Intézet (1948), a Talajtani és Mezőgazdasági Kémiai Intézet (TAKI, 1949) és a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézet (1949, 1973-ban átnevezték Központi Élelmiszerkutató Intézetre). Időközben három intézet (Ornitológia, Gyógynövények és Ampelológia) kiköltözött a campusból. Később a TAKI (1951) és a NKI (1981) átadásra került a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózatának. 2012-ben a KÉKI kibővült egy Agrár-környezetvédelmi Kutatóintézettel [az NKI-ből váltak ki], és átnevezték Központi Környezet- és Élelmiszertudományi Kutatóintézetre (KÉKI). 2013-ban a NKI és a TAKI egyesült a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézettel, amikor létrehozták az MTA Mezőgazdasági Kutatóközpontját (a tagintézetek megtarthatták helyiségeiket). 2014-ben a Földművelésügyi Minisztériumban maradt KÉKI-t a gödöllői székhelyű Nemzeti Mezőgazdasági Kutatási [helyesen Agrárkutatási] és Innovációs Központ (NAIK) alá vonták össze, és ezen belül két intézetre, az Agrár-környezettudományi Kutatóintézetre (AKK) és az Élelmiszertudományi Kutatóintézetre (ÉKI) osztották.”

Nem lett az akkori kiköltöztetésből semmi, hiszen az ellenállás nagy volt, és Kóka (4. melléklet) igyekvő politikai zavarában maga ellen hangolta a közvéleményt is. Az MTA-n – Vizi E. Szilveszter elnökletével – többen bólogattak a fejleményekhez. A Herman Ottó úti terület lehetséges értékesítése felé fontos lépések voltak az MTA – Pálinkás József vezette – kutatóközpontokba szervezése, majd az MTA kutatótelepeire vonatkozó tulajdonszerzéséről rendelkező törvény. Utóbbiból a Herman Ottó úti telep – nem kizárólagos MTA-üzemeltetésű lévén – kimaradt. A terület megszerzéséhez – újabb politikai fordulatként – először is a tudománypolitika központosítását kellett megoldani. Ez megtörtént az MTA kutatóhálózatának leválasztásával. A rombolás után kellett volna következnie Palkovics László építkezésének, de erre nem volt kanala. Nem az építkezés bajnoka volt, csak a rombolásé. Az én véleményem szerint szinte minden totális kudarc volt, amihez miniszteri működése során hozzáért. Létrejött és stagnált a ELKH kutatóhálózata, az orbáni tudománypolitika Palkovics László segítségével félretolta a nála hitelesebb MTA adminisztrációt (3. kép). Hagytuk! Csak utólag derült ki, hogy Palkovics miniszternek fogalma sincs róla, hogy mit is kellene kezdeni a rászakadt hatalommal. 2022-ben félreállt, szakállat növesztett, és köszöni jól van a Széchenyi Egyetem kuratóriumi elnöki székében. Ez volt az ügyben felmutatható saját eredménye! Nem éppen egetverő.

4.melléklet: Szegénysor    1997. januárjában a köztestületi tagok levelet kaptak Glatz Ferenctől, amely szerint, ha a jövedelemadójuk 1%-át az MTA-nak ajánlják fel, meghívókat kapnak majd székfoglalókra, és megkapják az MTA elhunyt tagjairól tartott emlékbeszédeket, továbbá »színvonalas egyéni és klubszerű étkezésre és rendezvényekre« is nyílik majd lehetőségük. Az évben a Horn-kormány kívánságára Glatz Ferenc konszolidálta az MTA-t. Egyensúlyi állapotba kerülésről persze szó sem volt, sokkal inkább az elöregedett, eltávolodott és kiürült részek leltári leírásáról. Glatz indoklása szerint viszont a »…szovjet rendszer ipari céljaihoz méretezett és bizonyos, régvolt személyi feltételekhez igazított…« kutatóhálózatot optimalizálni kellett […] »Az MTA-nak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak« – olvastam 2005. április 25-én [Gyurcsány-kormány] Kóka úrtól. A rendszerváltás táján az MTA költségvetését egy Kádár-kori, közepes vállalat éves veszteségéhez hasonlították. Akkor azt mondtuk, hogy az állami költségvetésben a kerekítési hiba nagyságával egyenértékű (0,6%). Voltak persze az MTA használatában értékes ingatlanok, amelyek ma még – bár úgy tűnik nem sokáig – a Kincstár tulajdonai. Ezekre már a portyázó privatizáció is szemet vethetett […] Az MTA ködös mezőgazdasági ügylete mellett még különösebben hangzanak az FVM intézet-átalakítási tervei, amely szerint a hajdani 25 K+F intézetből 2007-re megmaradt hat intézetet összevonnák. A többi intézet részben az APV Rt.-hez kerül privatizálásra, más részüket egyetemeknek ajánlják fel. A kormány tehát egy FVM és egy MTA intézetbe kívánta zsúfolni az agrárkutatásokat.

3.kép: Tüntetés az MTA-ért 2019. júniusában (Fotó: Átlátszó)

(folytatása következik)

Darvas Béla