(Tudománykövető N^o62)

A sorozat nyolc részből áll: N^o1 – Ötlet; N^o2 – Leltár és átvilágítás; N^o3 – Megbízás; N^o4 – Szorgalmas dilettánsok; N^o5 – Marionettek; N^o6 – Céges csapatépítés; N^o7 – Kikérdezések; N^o8 – Az alku.

Mi van idehaza? – kérdezi bármelyik háziasszony, ha főzni akar. A készlet meghatározó szempont. Álmodozni lehet csak hentestokányról, ha idehaza csupán liszt és gríz van. Ilyenkor a grízes-laska időszaka következik. Tojást majd kölcsönkérünk a szomszédtól. Ezért szemlélem nem is kevés megütközéssel a kutatásban és oktatásban teljesen járatlan kuratóriumi menedzsereket, akik úgy gondolják, hogy határ a csillagos ég. Szerintük ma egy kitűnő egyetemhez sok acél és beton kell csak. A kissé lökött konyhai kisegítő persze sertéskörömből is vállalhatja terrine, paté vagy rilettes elkészítését. Csak olyan is szükségeltetik majd, aki megeszi.

Kutatóközpont születik?

2010-ben még hat megnevezhető kutatóintézet tartozott a mezőgazdasági tárcához (a KÉKI hamarosan osztódott), és persze ott lebegett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) körüli űrben a káeftésedés útján elindult számtalan kicsi üstököstörmelék, amelyek kutatói gárdájukat többnyire elveszítették, de ezeket az egységeket is 2013-2014-ben visszafordították a leendő kutatóhálózat felé. Erre legfőképpen a génbanki hagyaték miatt volt szükség, amely az ország gyümölcs- és zöldségfajtakincseit őrizte. Nyilvánvalóan hatalmas állami támogatásra számított ez az átalakítás, amely az Orbán-kormányok idején sohasem érkezett meg. A focicsapatok és stadionok is fontosabbak voltak ennél. A NAIK kósza ábránddá vált, a minisztériumi köztisztviselők dilettáns játszmájának mementójává, amihez hasonlóan felháborító kevés érhető tetten még ebben az országban, amely történetesen több mint ezer embert érintett, akikért eddig senki sem emelt szót.

A kutatóintézeti minőséget a nemzetközi teljesítményre képes akadémiai doktorok (DSc) és egyetemi doktorok (PhD) kritikus száma határozza meg. Ezt bizonyítják a nemzetközi lapokban való publikációk; korábban az IF-gyűjtés, ma a Q1 és Q2 jelzésű tudományos folyóiratokban (a vezető és az alatta következő 25-25%) való publikálás és az erre érkező idézettség. Természetesen káefték is nevükbe foglalhatják a kutatóintézet szót (a jog nem tiltja), de ettől még káefték maradnak, mint ahogyan a katonai akadémiákat sem téveszti össze senki a tudományos akadémiákkal. A Fidesz-KDNP mezőgazdasági tagozatának értékelési képességét mutatja, hogy ilyen káeftét (ÖMKI Kft.) kutatóintézetként kezel. A mezőgazdaságban, az ökotermesztés területén a kormányfő feleségének, Lévai Anikó barátnőjének a lánya vezeti, akiért a first lady Ángyán Józsefnél, államtitkársága idején többször lobbizott és végül a miniszteri Arc (Nagy Istvánról van szó) tanácsadó testületébe (Nemzeti Agrár-tanácsadási Bizottság, NAtB) helyezte. Kutató e szemlélet szerint akárki lehet, és bárki alakíthat Kft. létesítésén keresztül ilyesmit. Olyan cég ez általában, amelyben a valóságos kutatói teljesítmény nagyítóval kerestetik, és az ökotermesztés esetén egy hazai tudományos lapot sem képes a teljesítményével megtölteni. Ezt agitatív és önfényező honlapi tevékenységgel letudja. A miniszteri szakértői testület (NAtB) elnöke Jakab István felsőfokú technikus – aki magát a 2005-ös gazdatüntetés egyedüli örökösének kinevezte – ezt a lényegi különbséget vajon miként is érzékelhetné?

Mindez eléggé pontosan jellemzi a valójában csőlátású Orbán-kormány tudományról alkotott éretlen elképzelését, amelyben a valóságos szakértelmet helyettesíti a politikában működő kinevezett szakértői tudással. Ez utóbbiak kezébe helyezi át az irányítást. Ilyesmik képezi Orbánisztán lényegét. Grigorij Alekszandrovics Patyomkin szakértőségre vonatkozó gondolati reneszánsza. A valóságos és kinevezett szakértőket bizony fényévnyi távolságok választják el egymástól. Mezőgazdaságban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) próbálta ezt a rá csöppet sem illő tanácsadói szerepet betölteni. A címképen 2013-ban baloldalon Fazekas Sándor (jogász), Jakab István (állattenyésztő, a Magosz elnöke), Feldman Zsolt (jogász) és Czerván György (agrárközgazdász) a jobboldalon ülő Győrffy Balázzsal (közgazdász, a NAK elnöke) tárgyalnak (Fotó: Kovács Attila/MTI). Ők majd megmondják azonnal, hogy mi a mezőgazdasági tudomány, bár maguk egyetlen ágát sem művelték.

A NAK magához ragadta a mezőgazdaságról való ítélkezés jogát, a minisztériumi működés meghatározó pontja lett, és nem mellesleg az őt létrehozó Magoszt is eljelentéktelenítette. Csakhogy milyen minőségű szakértelem koncentrálódik a NAK-ban? A képen ifjabb Hubai Imre az egyetlen valóságos szakember, akit aztán éppen a NAK elnöke pucsított ki az elnökségből egy nekem adott kritikus hangvételű interjú miatt. Szerették volna, ha megtagadja ezt az írást, de nem tette, mert igaz volt a tartalma, és az írásos jóváhagyásával jelent meg. Továbbá lehet Zászlós Tibor – a hajdani baracskai rabgazdaság párttitkára – is a növényi géntechnológia-ellenes sebtében felkent próféta (lásd GMO-mentes Magyarországért Egyesület), de szerintem nem akad senki kutatóintézetben vagy egyetemen dolgozó, aki ezt az blöfföt megállja hahotázás nélkül. Tényleg, hogyan is lett ő meghatározóan konzervatív agrárfenomén? Az viszont kétségtelen, hogy Nagy István miniszter (Dudits Dénes tanárkollégája) és a NAK vezetése 2018-ban simán teret engedett volna hazánkban a növényi géntechnológiának, ha a Curia nem határoz jogi értelemben másként. A génszerkesztéssel is GMO jön létre, amire vonatkoznak az EU törvényei – írta le a bírói testület. Ilyen ingadozó lenne – szóval sodródó – a mezőgazdaságban a mezgazdasági géntechnológiára való rálátás? Nem meglepő hát, hogy Nagy István polgármesternek, Fazekas Sándor kollégájához hasonlóan, ez a fentebb említett tanácsadói felhozatal is grémiumnak tetszhet, amit a politikában a Fidesz-KDNP által szabadon használható Jakab Istvánra bízhatott.

62.1.ábra: A mezőgazdasági tárcához 2010-ben tartozó jelentősebb kutatóintézetek és vezetőik – A DIAK lehetséges magja. Megjegyzések: ÁTK – Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet; ERTI – Erdészeti Tudományos Intézet; HAKI – Halászati és Öntözési Kutatóintézet; KÉKI – Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet; MBK – Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont; MGI – Mezőgazdasági Gépesítési Intézet kerekített dobozban az intézet igazgató nevét találjuk, ahol szürke mezőben az átvilágítás után nem meghosszabbított vezetők neve olvashatók.

Átvilágítások a tárca vezető intézeteiben

A kutatóközpont megszervezése 2010-2011-ben állapotfelméréssel kezdődött (62. 1. ábra). Mindezt Ángyán József terveire alapozva Pécsi Mária főosztályvezető (Ángyán lemondása után hamar mennie kellett; ma tudományos minősítés nélkül a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság Gazdaságtudományi Bizottságának referense) jól előkészítve indította el. Az átvilágítási bizottságokban Pécsi javaslatára Fazekas Sándor miniszteri kijelölésével vettem részt. Hivatalból mindegyiknek bizottság tagja volt Pécsi Mária, és titkára Nechay Erzsébet. Külsősök közül az egyetlen voltam, aki mindegyik bizottságban jelen volt. Elég pontos képet nyertem akkor (az átvilágítás öt évre visszamenőleg adatközlési kötelezettségekkel járt) az akkori tárca alá tartozó intézetekről, és valamiféle megkülönböztetett szerepbe kerültem, aki az elnöktől külön feljegyzést is írt a tapasztalatairól. Ezekből idézek majd alább. Később egy hétre megjelentem a minisztériumban, mint főosztályvezető-helyettes, de az első héten visszaléptem. A későbbi rendkívüli vezetői fluktuációt tekintve (62. 1. ábra), és az minisztériumi ügyintézői teljesítmények alacsony színvonalát látva ezt csöppet sem fájlalhatom.

Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (KÉKI), Budapest – 2010. november 24-25.

A bizottság elnöke Bardócz Zsuzsanna DSc. Tagjai: Darvas Béla DSc, Gyaraki Zoltán, Kovács Erzsébet, Szakál Pál és Szigeti Tamás. A vizsgált intézet igazgatója: Bánáti Diána. Bánáti átvilágítás után beadott vezetői pályázata nem nyert, de a miniszter a minisztérium állományába vette (korábban is dolgozott ott), miközben a KÉKI állományában is megmaradt. Még a KÉKI főigazgatójaként az EFSA (European Food Safety Authority) hatóságának tagja volt, majd ezt követően az ILSI (International Life Sciences Institute) lobbiszervezetének vezetői közé került. Ez 2012-ben nemzetközi hullámokat is vetett. Az ILSI-nél eltöltött évek után 2019-ben a Debreceni Egyetemre érkezett vissza, ahonnan 2020 nyarán kurtán-furcsán távozott és a Szegedi Egyetem Élelmiszermérnöki Intézetébe igazolt át. Egy sima PhD-vel professzionálisan menedzselte önmagát.

A 2010-es átvilágítás során 46 főt hallgattunk meg. Bardócz Zsuzsa (később a VM állományába került) és a bizottság összefoglaló véleménye: „Az intézeti alkalmazottak száma jelenleg 99 fő, ebből 18 fő nyugdíjas. Az intézeti alapfeladatok megfelelő szinten való teljesítésének garanciája az 54 főből álló kutató gárda, melynek közel 50%-a (28 fő) tudományosan minősített kutató (CSc, PhD), illetve 8 fő tudományos fokozatszerzése folyamatban van. Az intézetben kevés az MTA doktori fokozattal rendelkezők száma […] A 2008-2010. évi időszakban a kutatókra vetített adatok alapján az összes – 271 db közlemény – kumulált IF értéke 90 volt, mely 54 kutatóra számítva 0,56 IF/év/fő teljesítményt jelent […] Bánáti Diána bizalmatlan volt – több a Bizottság számára fontos – kérdésre érdemben nem válaszolt, a saját cikkével kapcsolatos ismertetést teljes mértékben elutasította.”

Részletek az általam készítette feljegyzésből: „Bánáti Diána az intézet főigazgatója rendkívül frusztráltan fogadta, hogy munkatársait nem a jelenlétében hallgatjuk meg […] …Bánáti Diána körül a világsajtóban az a hír jelent meg, hogy az International Life Sciences Institute (ILSI) nevű GMO-lobbiszervezetnek az EFSA elnöke (azaz Bánáti Diána) igazgatótanácsi tagja […] A KÉKI kutatói állománya elöregedett. Nemzedékek hiányoznak az állományból. Vezetését nyugdíjasok végzik. Közöttük olyan is van, aki két vezetői funkciót is betölt […] A KÉKI nemzetközi színvonalú teljesítménye gyönge közepes, nem közelíti meg az MTA kutatóintézeteinek átlagos színvonalát sem. Az eredményeik zöme a saját gondozású lapjukban az Acta Alimentaria-ban jelenik meg. A KÉKI-ben dolgozó fiatalabb kutatók között MTA doktori fokozatra alkalmas csak egy van. Adányi Nóra [később DSc minősítést szerzett és az ÉKI igazgatója lett] személyében. Ez az alapvető oka annak, hogy doktori iskolák törzstagjai nem kerülnek ki közülük […] Személy szerint azt sem helyeslem, ha egy természettudományi kutatóhely Bánáti doktor hatására szociológiai felmérések irányába indul el, azokat fogyasztói tudományoknak nevezve […] Az átvilágítás során kiderült, hogy a KÉKI-ben GM-növényekkel élelmiszer-biztonsági vizsgálatokat végeztek/végeznek. GM-búza [a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft.-től (GKI), Szegedről szállították; az EU engedélyezési procedúrájában nincs nyilvántartva] és GM-borsó (külföldről érkezik; az EU engedélyezési procedúrájában nincs nyilvántartva) is szállításra kerültek. Mindehhez külön szállítási engedélyek is kellettek volna, továbbá a zárt szintű munkához laboratóriumi engedély.” Az átvilágításon nagyon meglepett, hogy a bizottság Fazekas Sándor miniszter meghatalmazása szerinti jogait Bánáti Diána abszurd módon nem ismerte el, és ezt januárban Fazekas Sándornak írt leveleiben rágalmazásszerű hangsúlyokkal (nem engem illetett ezzel) fel is panaszolta. Kérdés, hogy mégis miből fakadtak mégis az előjogai, hiszen Fazekas Sándor ennek ellenére tanácsadóként alkalmazta.

156.kép: Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont (forrás)

Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont (MBK), Gödöllő – 2010. december 20-21.

A bizottság elnöke Heszky László DSc (az MTA rendes tagja). Tagjai: Darvas Béla DSc, Nagy Ferenc DSc (az MTA levelező tagja), Raskó István DSc és Rodics Katalin. A vizsgált intézet igazgatója: Kiss György Botond DSc. Az átvilágítás után megbízását nem hosszabbították meg. 2020-ban viszont Jedlik Ányos díjat kapott.

Az intézeti létszám a vizsgálati időszakban 150-ről 100-ra csökkent. Az átvilágítás során 39 főt hallgattunk meg. Heszky László és a bizottság összefoglaló véleménye: „A Központ jelenlegi szervezete mindenképpen radikális átalakításra szorul.” Részletek az általam készítette feljegyzésből: „Több az MBK belső életében magasra értékelt kutató időleges vagy végleges távozásában (pl. Burgyán József, Dinnyés András, Szittya György, Varga László) a főigazgatóval kapcsolatos konfliktus volt az ok […] Az MBK jelenlegi szerkezete számomra anarchikus. Pár éve a pillanatnyi pályázati támogatásnak megfelelő csoportok létesültek, s ez – mint várható volt – gyorsan elavult […] Az MBK átvilágításához bekért dokumentumok közül a publikációkat összegző Excel táblázatban 2005-2010 között 186 publikáció található. Ebből 2008-2010 között 44 kutató 128 publikációt jelentett meg, amelyből csupán 13 első szerzős […] …a 2008-2010-ben összegyűjtött IF igen impozáns (217 IF/3 év), az első szerzős publikációkat tekintve (31 IF/3 év) már nem mondható el ugyanez […] Az intézet kutatóinak kevés a mezőgazdasági gyakorlathoz fűződő kapcsolata és ezért az érzéke is. Különösen hiányolom a nemesítőkkel való szorosabb együttműködést.” Most utólag nagyon csodálom, hogy miért mégis ebből az intézetből kerültek ki a DIAK/NAIK vezetői, hiszen Fazekas Sándor igen gyorsan GMO-ellenes, természettudományos érvekkel alá nem támasztott vaskalapos hangvételt ütött meg. Területi szakértői pedig Bardócz Zsuzsa és Andorkó Rita voltak, akik a brüsszeli tárgyalásokon reszt vettek.

Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet (ÁTK), Herceghalom – 2011. február 7-8.

A bizottság elnöke Mézes Miklós DSc (az MTA rendes tagja). Tagjai: Bögréné Bodrogi Gabriella, Darvas Béla DSc., Körösi Levente, Szabados Gábor és Sziebert István. A vizsgált intézet igazgatója: Rátky József DSc (később az Állatorvos-tudományi Egyetemre igazolt át). 26 főt hallgattunk meg.

Mézes Miklós és a bizottság összefoglaló véleménye: „A tudományos publikációk száma: 2005-2010 között 152, melyből 111 jelent meg IF-os lapban, idegen nyelven 94 (85%). A könyvek és könyvfejezetek száma magyarul 66, idegen nyelven 41. A publikációs tevékenységben az első szerzős cikkek száma alacsony […] Az Intézet kapcsolata a szakmával kiváló, ezt bizonyítják a még napjainkban is jelentős számú innovációs megbízási szerződések, amelyek további növelésére is törekednek.”

Részletek az általam készítette feljegyzésből: „Az MTA alá nem tartozik állattenyésztési kutatóintézet […] Az intézet kb. 60%-os költségvetési hiánnyal küzd, amelyet pályázatokból (25%), innovációból (5%) és egyéb bevételből (8%) próbál fedezni. A jelenlegi költségvetés a bérek kifizetésére sem elégséges […] Az ÁTK 24-es kutatói létszámának fele nem szerzett tudományos minősítést […] Jelentősen szigorítani kell azt, hogy kutatói státuszt 35 év fölött csak PhD-végzettséggel lehessen betölteni […] Az ÁTK kutatóinak kor szerinti megoszlása nem megfelelő, a fiatal kutatók aránya alacsony…”.

Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI), Sárvár – 2011. március 1-2.

A bizottság elnöke Mátyás Csaba DSc (az MTA rendes tagja). Tagjai: Bárány Gábor, Bardócz Zsuzsa DSc., Darvas Béla DSc., Dauner Gábor és Pék Miklós. A vizsgált intézet igazgatója: Borovics Attila. A mindenkori felettesei felé igen készséges vezető később, Gyuricza Csaba idején az ERTI megmaradt állományát átvitte/kimenekítette a Soproni Egyetemhez. A hajdan hatalmas erdészeti hálózat összeomlott, romjait tekintve jól érzékelhetően súlyos szervezeti problémákkal küzdött. 26 főt hallgattunk meg.

Mátyás Csaba és a bizottság összefoglaló véleménye: „Az ERTI-nek a jelenlegi kutatói létszámát és pénzügyi ellátottságát tekintve le kell azzal számolni, hogy hosszú távon állomáshálózat-szerűen működjön. Különösen kritikus Püspökladány helyzete… […] 18 kutató ma minimális kutatói közösségnek fogható fel, amely 5 osztály működését nem biztosíthatja. A megoldás nem az osztályok további összevonása, hanem kellő megerősítése […] A 18 fő kutatóból 10 fő rendelkezik tudományos fokozattal, további 3 fő már letette a PhD-szigorlatot (72%). A fiatal (40 év alatti) kutatók száma 7 fő (39%). Az idősebb, 50 feletti kutatók közül 2 fő nem rendelkezik fokozattal. Tud. doktora fokozatot egy személy ért el… […] Az ERTI központi forrásokból történő finanszírozásának nominális és reálértéke elérte azt a szintet, amely már az intézet puszta létét veszélyezteti.”

Részletek az általam készítette feljegyzésből: „Az ERTI valamikor 400 dolgozót foglalkoztató hálózata mára (a leadott létszám adatok szerint) 76 főre csökkent. Ez a létszám öt telephelyen (Budapest, Mátrafüred, Püspökladány, Sárvár, Sopron) van elhelyezve. Az intézethez jelentős nagyságú (400 ha) földterület tartozik […] …az intézet jelenlegi legtermékenyebb kutatója Csóka György, aki az utolsó 3 évben az intézeti IF 80%-át hozta […] Nagyon kedvezőtlen az a kép, amit a püspökladányi ERTI intézetrésze mutatott. Világosan nem kutatóhelyre jellemző sajátságokkal mutatta be magát […] A sárvári kutatóhely nagyszerű adottságokkal rendelkezik, és a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának soproni közelsége jó hátteret biztosít a jövő kutatói utánpótláshoz […] A gazdasági vezető szerint kb. évi 10 millió forint plusz költséget jelent a telephelyek szétszórtsága. Nem javaslom ennek további fenntartását. Egyetlen jól működő erdészeti kutatóintézet is értékesebb az ország számára, mint öt telephely, amelyben a kutatók munkaidejük jelentős részében a kedvezőtlen adottság fennmaradásáért küzdenek […] Az ERTI-ben a PhD-hallgatók többsége 35 éves kora után védi meg PhD-dolgozatát… […] Kutatóintézeti státuszához képest előnytelen az ERTI személyi összetétele. Egy kutatóra (beleértve az intézeti mérnököket is) közel két kisegítő esik. Egy mai kutatóintézetben már az 1:1 arány is kérdéses.”

157.kép: 2013-ban Jeney Zsigmond (HAKI mb. igazgató) mögött a VM kutatási osztályvezetője (Kristóf Ákos) (Fotó: Petró Zsolt/Hír6)

Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI), Szarvas – 2011. március 20-21.

A bizottság elnöke Horváth László DSc. Tagjai: Bardócz Zsuzsa DSc, Darvas Béla DSc., Gábor János, Ligetvári Ferenc DSc, Szabados Gábor és Urbányi Béla (később DSc). A vizsgált intézet igazgatója: Váradi László. Az átvilágítás után megbízását nem hosszabbították meg. Az intézetben korábban felolvadt a hajdani Öntözési Kutatóintézet (ÖKI), aminek ma már szakmai értelemben annak csak halvány nyomait lehetett megtalálni. 23 főt hallgattunk meg.

Horváth László összefoglaló véleménye: „A HAKI és az ÖKI összevonása után az utóbbi kutatási területe különböző okokra visszavezethetően fokozatosan elsorvadt […] A Bizottság rendelkezésére bocsátott statisztikák alapján 2008-2010 közötti időszakban a HAKI kutatói összesen 196 közleményben szerepelnek szerzőként, ebből első szerzős közlemény 59, míg 32 közlemény jelent meg olyan szakfolyóiratokban, amelyek IF-ral rendelkeznek. 2008-2010 években az összes IF intézeti összesítésben 92,9, igen komoly tudományos teljesítmény. E mellett a HAKI kutatói 11 magyar és idegen nyelvű könyv/könyvfejezet megírásában is részt vettek […] Az Intézet kapcsolata a szakmával kiváló, ezt bizonyítják a jelentős számban megkötött innovációs megbízási szerződések is. Ezek a szerződések az ágazat gyakorlati szereplői által felvetett konkrét problémák tudományos igényű megoldására irányulnak […] A bizottság egyetértett (sic!) a főigazgató álláspontjával…”

Az elnök úr – akit nem láttam a HAKI vezetésétől függetlenül objektív szemlélőnek – által írt húszoldalas összefoglaló jelentést nem írtam alá, és számos helyen írásban kifogásoltam. Elfogultnak és kutatóintézeti megítéléshez korszerűtlennek láttam a tartalmát. Túltengett benne a fejlesztő és innovációs tevékenység segítésének igénye, szerintem közös bizottsági véleményt nem volt képes megfogalmazni. Tudomásom szerint Ligetvári Ferenc (volt környezetvédelmi miniszter) is személyes kihallgatást kért Fazekasnál ez ügyben.

Részletek az általam készítette feljegyzésből: „Az intézetben 76 munkatárs közül csak 23 kutató. Ez 1:3 arány, ami mai kutatóintézetek esetében korszerűtlen. A kevés kutató túl sok kisegítőt tart el. Közel 20 fizikai munkást foglalkoztatnak, ami szolgáltatási és termelési célokat sejtet. A kutatók túlságosan sok témán dolgoznak […] A HAKI és ÖKI összevonása után a növénytermesztési profil elsorvadt. Rizsnemesítésre egy fiatalember maradt. Véleményem szerint ez nem volt szerencsés profilváltás, hiszen a globális éghajlatváltozás miatt az öntözési területre éppen most várnának stratégiai feladatok […] 200-250 millió forintra becsülik a szükségletet, ami helyett 121 millió Ft érkezik 2011-ben. A kiadás 30-35%-át fedezi az állami költségvetés […] Az intézetben nincs MTA doktor. A kimutatások szerint Jeney Zsigmond (157. kép) és Jeney Galina teljesítménye közelíti ezt a minősítést [máig egyikőjük sem érte el ezt a tudományos fokozatot]. A főigazgató úr szerint nála nem jelentkeztek még ezzel az igénnyel […] A PhD megszerzésének időpontja átlagosan 35 év. Véleményem szerint kései, hiszen a hazai és nemzetközi, fiataloknak járó valamennyi kedvezménytől így elesnek. A főigazgató úrnak szorgalmaznia kell a PhD-fokozat minél hamarabb való elkezdését és a fokozat megszerzését.”

Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI), Gödöllő – 2011. április 28.

A bizottság elnöke Neményi Miklós DSc (az MTA levelező tagja). Tagjai: Bardócz Zsuzsa DSc, Csizmazia Zoltán, Darvas Béla DSc, Láng Zoltán DSc, Tantó Sándor és Troják Miklós. A vizsgált intézet igazgatója: Fenyvesi László. Az egynapos átvilágításon 19 főt hallgattunk meg, és ezt a korábbiaktól eltérően sokkal kisebb figyelem követte.

Neményi Miklós és a bizottság összefoglaló véleménye nincs meg a nálam lévő archívumban, amit így utólag igen különösnek tartok. Három átvilágítás után Pécsi Mária a bizottság véleménye alapján intézkedési tervet készített, amit Fazekas Sándornak címzett, de hozzám is némelyik eljutott (IV. keretes írás).

Részletek az általam készítette feljegyzésből: „A három év alatt gyűjtött 43 IF megoszlása 0,6 IF/kutató/év még közepes aktivitást mutat, azonban ez 12 IF értékre csökkent a távozó emberekkel, ami 0,2-nek felel meg. Az intézet nemzetközi publikációs teljesítményét illetően kritikusan alacsony szint prognosztizálható az elkövetkező években […] A 2008-2010 közötti időszakban 25 kutatóból 7-nek volt tudományos minősítése… […] Jelenleg hat PhD-s van, és a közeljövőben várható néhány védés. Az intézetben MTA doktora nem dolgozik […] A főigazgató kifejezetten gyakorlati irányultságú fejlesztő munkára helyezi az intézet hangsúlyát. Jelentős az ipari kapcsolatok aránya. Innen származik a bevételek túlnyomó többsége […] Sajnálattal kell azt megállapítanom, hogy ez az intézet csak a valamikori kutató-fejlesztő intézetek szintjén teljesít.”

158.kép: Gyuricza Csaba (MVH), Fazekas Sándor (VM) és Czerván György (VM) 2015-ben (Fotó: Pelsőczy Csaba/FM)

IV. Az átvilágítások után Pécsi Mária Fazekas Sándornak ( kép) szóló intézkedési tervei.      ÁTK – „Az ÁTK-nak elsősorban alkalmazott kutatással (sic!) kell foglalkoznia, amelyből származó eredmények a gazdálkodást és a minisztérium stratégiai, jogalkotó és egyéb szabályozó tevékenységének a megalapozását kell szem előtt tartania. Az alapkutatási tevékenység mindezek alapjául, illetve kiegészítésül (sic!) szolgál […] Az ÁTK jelenlegi szervezete átalakításra szorul. A kis létszámú (2-3 fős) csoportok tevékenységét célszerű az általuk jelenleg művelt kutatások tekintetbe vételével és fenntartásával, nagyobb egységekbe koncentrálni […] Az Intézet készítsen cselekvési tervet arra vonatkozóan, hogy saját hatáskörben milyen intézkedéseket kíván tenni a bevételek növelésére (sic!), valamint a kiadások csökkentésére.”      MBK – „Fel kell oldani (sic!) a tudományos rangot adó alapkutatás, valamint az ágazatot érdemben szolgáló alkalmazott kutatásfejlesztés és innováció közötti ellentmondást […] A Szellemi Tulajdonvédelmi és Gazdálkodási Szabályzat felülvizsgálata során kerüljön kidolgozásra a központi forrásból finanszírozott kutatási és fejlesztési eredmények (módszerek, eljárások, szabadalmak, fajták stb.) gyakorlati alkalmazásának, innovációjának szellemi apportként társaságokba bevitt intézeti vagyonértékének feltételrendszere és ügyrendje, tekintettel arra, hogy a kutatóhely által közpénzből létrehozott szellemi tulajdon (sic!) állami vagyont képez (immateriális javak) […] …reális esélye van annak, hogy az MBK a közeljövőben likviditási problémákkal fog szembenézni […] Az intézet készítsen cselekvési tervet arra vonatkozóan, hogy saját hatáskörben milyen intézkedéseket kíván tenni a bevételek növelésére (sic!)… […] …a nyugdíjkorhatárt elért személyek kutatói munkakörben történő foglalkoztatása időben addig és olyan mértékig legyen lehetséges, ameddig a foglalkoztatás felmerült költségeit az adott személy által igazolhatóan elnyert pályázati támogatások és/vagy megszerzett egyéb bevételek fedezik.”     MGI – „Az MGI szervezeti felépítésének átalakítása nem indokolt (sic!) […] Szakmai és tudományos szempontból kívánatos a kutatások felélesztése. Ehhez a tárgyi és szellemi háttér (sic!) az MGI-ben adott, a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység világszínvonalú (sic!) infrastruktúra mellett kulturált környezetben folyik […] Az MGI készítsen cselekvési tervet arra vonatkozóan, hogy saját hatáskörben milyen intézkedéseket kíván tenni a K+F pályázati bevételek növelésére (sic!), valamint a kiadások csökkentésére.”

Ha egy évtized után összegeznem kell az átvilágítás anyagait, akkor az egyik rácsodálkozás követi a másikat. A felkérés és megbeszélés a sensu stricto kutatóintézeti teljesítmény felmérésére irányult. Én erre kaptam felkérést, mint az MTA-nál dolgozó kutató. Az egyes elnökök és az általuk vezetett bizottságok – egy kivételével (Horváth László) – ebben a szellemben dolgoztak. A jól előkészített tevékenységünket – egy kivételével (MGI) – alaposan végeztük. A bizottsági véleményt a hatból négy elnök fogalmazta meg nyíltan és a tagokkal való demokratikus megvitatás után. Az elnök és a tagok között több esetben alakult ki véleményeltérés. Mindezek ellenére a tárcához tartozó kutatóintézetekről, amelyek szakmai vezetésének az utolsó években nem szoros központi irányítás alatt kellett működnie, pontos képet lehetett szerezni. Egyetlen klasszikus értelemben vett kutatóintézettel találkoztam (alakuláskori nagysága már a múlté), és ez az MBK volt. Ehhez csatlakozott később a KÉKI-ből kivált AKK (Agrár-környezettudományi Kutatóintézet), amely az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetéből települt át, és onnan hozta a teljesítményigényét. Az ÁTK, HAKI és KÉKI véleményem szerint rendelkeztek azokkal a kutatói feltételekkel, amelyek jelentős ellátási szintváltás esetén hazánkban közepes kutatóintézeti státusz elérését eredményezhették volna. Az ERTI és MGK szerkezete engem kutató-fejlesztő vállalatokra emlékeztettek, ahol nemzetközi szinten mérhető vezető munkatársak is hiányoztak, akik köré nemzetközileg jegyzett iskolák épülhettek volna. Az erdészetnek persze a mezőgazdasági tárca sohasem volt jó tulajdonosa, míg a gépgyártás hazai összeomlása miatt az MGI kutatás-fejlesztési területen légüres térbe került.

Mind ehhez képest a legnagyobb és legnegatívabb meglepetés számomra Pécsi Mária főosztályvezető (aki az átvilágításokon igen passzív volt, és nem mindig várta meg a bizottsági munka végét) intézkedési tervei voltak. Ebből három jutott el hozzám, és ezek meglepetésemre nem képezték le a bizottsági elnökök jelentését sem. Hogyan is értékelhetett volna helyesen, hiszen semmiféle kutatói múlt nem állt mögötte és persze kollégái mögött sem. Pécsi Mária Fazekas miniszternek adott tanácsaiban (ezeket magánvéleményeknek kell minősítenem) az önellátó kutató-fejlesztő vállalatok ideálképe rajzolódott ki, amiben a korábbi intézetek már tönkrementek. Megbízáscentrikusság és spórolás. Drámainak gondolom a megoldatlan problémák gyors visszapasszolását az elégtelen támogatás miatt vergődő kutatóintézetnek. Ezen az úton csak káeftésedés felé vezethetett az út, mint láttuk azt a hajdani zöldség- és gyümölcskutató intézetek esetében. Ezekkel a feltételekkel a hat mostani átvilágított, évtizedeken át kivéreztetett ún. vezető intézet (a hozzájuk társuló még hátrébb lévő intézetrepeszek) sorsa már a dilettáns intézkedési tervekben megpecsételődött. Nincs nemzetközi kutatás vezető kutatóegyéniségek, és szakszerűen (megoldandó problémák, amihez már felkészültünk) választott vezető témák nélkül. Nem irányíthat kutatóhálózatot olyan, aki valóságos kutatóintézetet belülről sohasem látott, és nem ismeri annak nemzetközi kapcsolatrendszerét és értékelését, aki nem szerzett tudományos minősítést (PhD, DSc). Ennek a megjegyzésemnek komoly jelentősége lesz a folytatásokban, hiszen a szakszerűtlen K+F+I irányítás oka éppen ezeknek az alapfeltételeknek az ignorálása volt.

Hovatovább nem működhet kielégítően az a kutató-fejlesztő vállalat, amelytől csak valamiféle alacsony szintű kutatásalkalmazást várunk el. A megrendeléseknek a gazdaságok felől az intézetek felé kellene irányulniuk. Később a tárca agysebészei erre is találtak megoldást. „Ki mondta, hogy a magyar gazdaságok, cégek legyenek a megrendelők? Miért ne szolgáltassunk a német gazdaság felé?” – lökte lazán Kristóf Ákos (aztán ebből a légből kapott álomból mégis inkább összeomlás lett), akinek a kutatási teljesítményét ember még nálunk sem látta. A hajdani termelési rendszerek lehetnének innovációs igényei, de a Fidesz-KDNP 2010-ben még nem is a nagyüzemi mezőgazdaságot meghirdetve indult el. Más kérdés, hogy mára odajutott, s talán a KITE-n (a Csányi-család érdekeltsége) keresztül fel is támaszthatja.

Az átvilágítás elsődleges célja nem volt tehát kellően tisztázott, mint ahogy az sem, hogy a célként kitűzött központ tevékenysége merre felé irányuljon. A kutatási és a fejlesztési tevékenység ugyanis – ha néha párosul is – szerintem másféle irányítást indokol. Hogyan lehetne egy központba szervezni olyan intézeteket, amelyeknek a tevékenysége tudományos értelemben ilyen hatalmas mértékben eltérő? Hogy segítsék egymást? Hogyan, ha közös törekvésük és nyelvük sem akad? Ennek tetején a Fazekas/Feldmann vezette pillanatduó trónolt a pontosan el sem képzelt funkciójú kutatóközponttal. Külön pénzügyi forrásokat a duó nem is ígért a költségvetési hiánnyal viaskodó intézményhálózatnak. Pécsi főosztályvezető a bizottsági jelentésektől eltérően tarhálásra és spórolásra tett javaslatot a miniszternek, aki talán úgy gondolhatta, hogy ez a kutatóközpont márkájú zergetoll jól festhet majd a pörgekalapján, s talán be is vonulhat vele a nagy agrárminiszterek Panteonjába.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Ps. A sorozat megjelenése után nincs akadálya annak, hogy Fazekas Sándor, Gyuricza Csaba vagy Nagy István interjú keretében itt megszólaljon. Ehhez kezdeményezniük kell az együttműködést, és az alábbiakban feltett kérdéseimre kell válaszolniuk. Én türelmesen várok. Németh Imre korábban például megtette ezt, és elégedett volt a végeredménnyel.

V. Kérdések     3./ Fazekas Sándor milyen kutatóközpontot képzelt el egyáltalán, és mire alapozva? 4./ Ángyán József távozása után Fazekas hatszemközt világosan megfogalmazta nekem, hogy nem maradt a minisztériumban olyan munkatársa, aki a mezőgazdasági K+F+I-hez értene. Ez utólag is igaz állításnak tűnik nekem. Ki irányította akkor, és milyen szempontok szerint az átalakítást?