(Tudománykövető N^o77)

Nadrágszíj csattan! … Panchito arccal a falnak toporzékol. … Nem! … Nem! – ismétli kínlódva, a valóság tagadásaként. Nem tudom azt mondani, hogy nem indít meg a kép, mert nagyon is! Apának gyereket bántalmazni nem bocsánatos bűn! (Itt most eltelt pár csöndes pillanat.) Marad ennek a felnőtt korra súlyos személyiségi nyoma (8. melléklet). [Nem tévedtem … nem tévedhettem … jól döntöttem … kibírom – dimenzió nélküli makacs ragaszkodás a rossz döntésekhez is. Emlékszem ilyen személyiségekre a történelemórákról. Sorban elbuktak.]

8.melléklet: Varga Zoltán 2016-ban Orbán Viktorról   Sok mindenről árulkodik az a ’89 táján készült felvétel is, amelyen ez a megnyerő, kedves fiatalember arról beszél, hogy az apja verte, sőt rúgta is őt. »Utáltam akkor az öregemet« – mondja, és elneveti magát. Ez a nevetés jellegzetes. Tudja, a szülők nagyon ritkán rúgják a gyerekeiket. Sok vert, pofozott gyerekkel foglalkoztam pszichológusként negyven év alatt, de egyet sem rúgtak a szülei. »Nagyon nehezen síró ember nevetése, ami elfedi a szégyellt sírást. Sok ilyet láttam férfiaktól […] Politikusként semmi se sikerült neki. Miközben harsog felénk, hogy a reformok működnek, nem léteznek reformok, miközben valamiféle rendről beszélnek, a történelem során ritkán tapasztalható kétségbeejtő rendetlenség vesz körül bennünket. Szinte minden társadalmi réteggel összeütközött. A nemzetközi fórumokon végzetesen nevetségessé tette magát, lejáratta az országot. A történelmi lehetőséget, ami a hatalomra kerüléssel a kezébe került, láthatóan észre se vette. Már régóta nincs összefüggés a neki feltett kérdések [ezt csak a saját betanított sajtómunkásai tehetik meg felé] és a válaszai között. Nyilvános beszédeinek színvonala aggasztóan leromlott […] Én azt hiszem, hogy ő nagyon fél. Ahogy valószínűleg minden zsarnok fél […] A zakóját gombolja, a nyakkendőjét igazgatja. Körbe pillantgat. Különféle helyzethez illőnek, alkalmasnak gondolt arcokat vág.”

A magyar egyetemi és tudományos élet tagjainak közérzete

A magyar értelmiségi elit (a szürkeállomány szó Antall óta kiveszett a közbeszédből, Orbán a központilag irányított, összeszerelő társadalomra esküszik) hazai megbecsültsége szerintem zéró. Legtehetségesebb középiskolásaink külföldi egyetemekre igyekeznek. PhD-ét szerzők dettó.

Mai politikusaink – akik példaképeink lennének – sorban bukták el PhD-törekvéseiket, pl. Karácsony Gergely, Matolcsy György, Orbán Balázs, Schmitt Pál stb., de mindez bocsánatos számukra, hiszen többen még csak bele sem kezdtek. Például Áder János – EP képviselő volt kellő angoltudás nélkül; Deutsch Tamás – aki egyetemi végzésének (aztán azonnal miniszter is lett) Hofi Géza külön is örült, de ma a Széchenyi István Egyetem óraadója, a Milton Friedman Egyetem oktatója; Kósa Lajos – aki az egyetemet sem fejezte be diplomával; Szájer József – az Alaptörvény atyja, akinek Orbán által megcsodált művét azóta is toldozgatják. Ők mit teljesítettek? Sőt, szükség sincs PhD-re (könyvtárakban ücsörögni? – mintha erről lenne szó), mint Navracsics Tibor mondta volt Mocsai kuratóriumi elnök esetében (érvényes ez más díszdoktorokra is, pl. Csányi Sándorra, aki aztán két kekvakuratórium elnöke is lett).

A tudás intézményhálózatát (MTA és kutatóegyetemek) Orbán Viktor szolgai kormányai nem véletlenük verték szét. Többnyire sikertelenségük helyszínei és bizonyítékai voltak. Vannak persze PhD-t szerzettek, akik sikertelenek voltak a területeiken (lásd Hankó Balázs, Navracsics Tibor, Simicskó István, Stumpf István stb.) és sikeresnek látszók is (Kásler Miklós, Palkovics László stb.).

A hazai egyetemek statisztikáját a MTI hírén keresztül Csák János (tudományhoz és művészethez is ért) nagyot-mondó, dilettáns államtitkára másítja már nálunk. Egyetemeink kuratóriumaiba, a Fidesz-KDNP vezetésű kekvákba saját pártkatonáikat ültették politikusaink, amit választásvesztés sem képes majd korrigálni. Az átszervezés jelentős állami vagyonvesztést (Mit szemlél vajon napjainkban érdeklődően a mi Polt Péterünk?) eredményezett, és a Kádár-rendszer után most újra pártirányítású egyetemeket hozott létre. Az egyetemi pártbizottság neve: kuratórium. Csak a szó más! A mezőgazdaság területén felszámolta a minisztérium (Nagy István és Gyuricza Csaba elévülhetetlen érdeme) az alá tartozó, még a Kádár-rendszert is túlélt kutatóhálózatot (lásd a NAIK sorsa). Simán tehették, senki még csak nem is jajdult érte. A magyar egyetemi oktatásra és kutatásra nincs vadászati tilalom.

Most az adminisztráció pénzt dob (HU-rizont) oda ennek a legyalogolt, rongyos csapatnak (3. melléklet), miközben éppen fajsúlyos nemzetközi kapcsolataikat vesztik. Jól fizetett honanyák/honatyák, tessék mondani, tehetséges magyar kutató miért maradjon Magyarországon? Albérleti nyomorért? Akkora bérért, amibe gyerekvállalás nem fér bele? A tudomány részére szerintem kevés lehangolóbb politikai rezsim volt eddig, mint a mindent (is) akaró orbáni. A hajdan autonóm tudományos adminisztráció (és állampolgáraink) szégyene, hogy ezt meg lehetett velünk csinálni. Lovász László még tiltakozott, Freund Tamás már behódolt. Viszont egy percig se tessék azt hinni, hogy a magyar kutatói és egyetemi közösség elégedett! Csak megfélemlített, elbizonytalanított és mély-kómába esett. Ha szólni mernek, akkor esetleg kívül tágasabb lehet nekik. Az orbáni etika szerint mindenki helyettesíthető, csak a félős, tömegeket kerülő, golyóálló mellényt viselő, bizonytalanul mosolygó, Putyin [ő is magyar egyetemi polgár (sic!) volt] előtt burleszkre emlékeztetően túlmozgásos csúti vezérünk nem, akinél tehetségtelenebb, de akarnok miniszterelnök szerintem kevés volt a nemzetünk történelmében. Hogyan lehet, hogy egy ország választóinak többsége nem ismer rá és nem szégyenkezik miatta? Úgy tesz, mintha a király valóban ruhakölteményben lenne? Szerintem csupasz!

16.kép: Hankó Balázs figyelmeztet (Fotó forrás: Vasvári Tamás/MTI)

Horizon Europe helyett HU-rizont

A kackiás bajszú Csák János államtitkára a salgótarjáni Hankó Balázs (16. kép) a Semmelweis Egyetem gyógyszerésze (az MTMT-ben feltüntetett 23 nemzetközileg jegyzett cikkéből csak kettő elsőszerzős, és azok is két-évtizedes, 2005 és 2007 dátumot viselnek, idézettsége csekély – önálló tudományos teljesítménye nem jellemző) jelentette be ezt a megmosolyogtató nevű magyar programot, egy valóban nagyszabású Európai Uniós támogatás visszaszerzése helyett. Orbán Viktor (és ügyintézője) makacsul ragaszkodik az unióhoz méltatlanul antidemokratikus téveszméihez, ami a Fidesz-KDNP hű kádereket a többi magyar állampolgár fölé helyezi. 573 milliárd forint (ez az EU ígérete volt a kohéziós alapból) helyett 8 milliárd. 1,4%! Bravó! … Bravó! – a magyar K+F+I ki van segítve. Az ötödik Orbán-kormány jön, lát és felülkerekedik! Mindenhol papírzászlókat lobogtatnak, Panchito bácsi integet az emelvényről, Ujjé a Liget, de naccerű, sörsátor és roppanós virsli.

DB: A Horizon Europe és HU-rizont összehasonlítása milyen következtetésekre sarkall?

PJ: Az első, hogy aki ezt kitalálta, nem érti a Horizon Europe program lényegét. A második, hogy a probléma megoldása – az egyetemi, kutatói autonómia helyreállítása – helyett újra egy politikai termékkel akarták kiszúrni az érintettek szemét. A harmadik, hogy szánalmasak, amikor azt hiszik, hogy annyival el lehet intézni, hogy az európai programra hasonlító nevet adnak a torzszülött programnak. Egy európai méretű kutatási erőfeszítésben való részvételt nem lehet helyettesíteni azzal, hogy néhány száz – akár néhány ezer – diáknak adnak pénzt, hogy tegyen külföldi látogatást. A jelentős, több országra, sőt Európára kiterjedő kutatási programokból pedig kimaradunk.

9.melléklet: Kenesei István kuratóriumi tagokról   „Miután Navracsics miniszter magához tért meglepetéséből, ami főleg annak volt betudható, hogy reszortja dacára nem értesült időben az Európai Tanács december 15-ei határozatáról (értsd: nem olvasta el), azonnal repülőrajtot vett Brüsszelbe, és végignyilatkozta a sajtót, milyen változások várhatók. Többek között azt idézték tőle, hogy »a miniszterelnök abszolút támogatja az összeférhetetlenség kimondását a miniszterek esetében«. Nagy kő esett le mindazoknak a szívéről, akik eddig úgy hitték, a kormányfő maga találta ki, hogy hét miniszter is tagja, sőt közülük néhány elnöke legyen a kekva-egyetemek kuratóriumainak. Lehet ugyebár, hogy nem a minisztereire gondolt közel két éve ebben az interjúrészletben: »amikor majd ezeket az alapítványokat felállítjuk, és felkérjük a kurátorokat, akkor olyan embereket fogunk oda majd fölkérni (…), akik rendelkeznek ezzel a nemzeti szemlélettel… [Én] nem tudok jó szívvel javasolni senkit sem [16. kép] ilyen kuratóriumba, aki egyébként egy (sic!) internacionalista, globalista szemléletű ember. Mert akkor az egyetemeket is ebbe az irányba vinnék el.« Sőt, a háta mögött kinevezett miniszterei meg sem kérdezték, hozzájárul-e, hogy pluszmunkát végezzenek (csekély 1-1,5 milliós havi tiszteletdíjért). Így már érthető, miért támogatja a lemondásukat, ami a legutóbbi kormányülésen varázsütésre meg is történt. Sőt, Gulyás miniszter szerint azt is elvárják, hogy »minden kormányzati tisztviselő járjon el így, tehát ez vonatkozik az államtitkárokra, helyettes államtitkárokra, közigazgatási államtitkárokra, miniszteri biztosokra, kormánybiztosokra […] Ezzel szemben Halmai Katalin tudósítása szerint »egyes magyarországi jogszabályok nem felelnek meg az Európai Unió Alapjogi Chartájába foglalt rendelkezéseknek, enélkül pedig az EB nem fizetheti ki a számlákat. Az uniós szabályok rögzítik, hogy minden tagállamnak hatékony mechanizmusokat kell bevezetnie annak biztosítására, hogy a közösségi pénzből finanszírozott programok végrehajtása során tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat, amelyeket a kötelező erejű Charta tartalmaz.« És hozzáteszi, ezek az alapvető jogok sérülnek a Bizottság megítélése szerint a felsőoktatásban is. »Magyarországon veszélyezteti a tudományos szabadságot, hogy bizonyos egyetemek szervezeti és működési hatásköreit egy kuratóriumra ruházták át. Ezeket a kurátorokat, akiknek túlnyomó többsége szorosan kötődik a jelenlegi kormányhoz és/vagy a kormánypárthoz, a kormány nevezi ki élethossziglan, és jelentős befolyással bírnak olyan kérdésekben, mint az oktatók kiválasztása, a tantervek meghatározása és a kutatási projektek. Ez befolyásolja az uniós programok végrehajtását, amennyiben az egyetemek a támogatás potenciális kedvezményezettjei.« Tehát nem csak az Erasmus és a Horizon Europe programok finanszírozása a tét: az egyetemek szabadsága az, amiért helyettünk az EU-nak kell megküzdenie. Ne tartsuk csukva a szemünket, legalább az egyiket nyissuk ki, hogy lássuk, mi forog kockán. Mert, ahogy Rotterdami Erasmus mondta, vakok között a félszemű a király.”

17.kép: Orbán Viktor 2021-ben, már nem liberális és nem globalista (forrás)

DB: Kenesei István az Élet és Irodalomban folyamatos és kitűnő tájékoztatást ad a hazai egyetemi élet anomáliáiról (9. melléklet). Nehezen tudom elképzelni, hogy ne olvasná őt az illetékes minisztérium. Miért látszik azonban úgy a minisztériumi dolgozók ilyen szigorú emberfogás ellenére sem képesek teljesíteni?

PJ: Biztosan van, aki olvassa, de mára a magyar államigazgatásban és közigazgatásban, sőt részben az egyetemi, akadémiai világban is, kialakult a szembenállás kulturálatlansága. Amit olyan személy mond, akiről nyilvánvaló vagy feltételezhető – esetleg elterjesztették róla –, hogy nem feltétlen híve az adott politikai oldalnak, akkor rámondják, hogy sértődött, libsi, komcsi, internacionalista, globalista vagy éppen konzervatív (értsd maradi), és tudja a jó ég, hogy mit még. Pedig nagyon széles spektrumot fed le azoknak a szakembereknek a politikai, kulturális és talán még morális felfogása, akik stílusuk és vérmérsékletük szerint különbözőképpen ugyan, de lényegében ugyanazt mondják az egyetemi átalakításról, a közoktatás tarthatatlan állapotáról, a kutatás intézményrendszerének néhány évenkénti átszervezéséről. A mai politikai vezetés képtelen a szakmai párbeszédre. Ebbe is fog belebukni, nem az ellenzék idétlenkedésébe. Azt is hozzá tehetném, hogy sajnos, mert az ilyen rendszerváltásos változásoknak borzasztó nagy ára van. A rossz politikai vezetés ugyanis rendszerint gyenge szakemberekkel veszi körül magát, akik a változáskor egyrészt a rablásra, másrészt a székükhöz való ragaszkodásra törekednek. A vérben forgó szemmel revansra fogadkozó, a választások másnapján letartóztatásokkal és perekkel fenyegetőző nagyot-mondóktól pedig csak azt várhatjuk, hogy a saját hülyéiket – és persze családtagjaikat, rokonaikat – juttatják majd pozícióba, akik persze elsősorban a szakembereket fogják üldözni, mert az alkalmatlanok, a korábbi megalkuvók azonnal átállnak. Ebben sajnos nagy gyakorlata van sokaknak Magyarországon. Nagyon nehéz idők elé nézünk, mert itt nincs kultúrája a békés, nyugodt kormányváltásnak.

10.melléklet: bhk \ bsa \ gry – HU-rizont program indul a nemzetközi kutatási együttműködések erősítésére (MTI, 2024. január 12. – utánközlés)   A magyar kutatás nemzetközi együttműködését elősegítő program indul HU-rizont néven, amelyre 2024-ben 8 milliárd forint áll rendelkezésre – jelentette be pénteken Budapesten Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára. Hankó Balázs az Educatio Kiállításon kiemelte: a programból a magyar egyetemekkel partnerségben lévő külföldi egyetemek kutatási költségeit is finanszírozza a kormány. »Ha megpróbálnak minket bezárni, akkor nyitunk a világra, ezért indítottuk el a már most januárban pályázható nemzetközi csereprogramunkat, a Pannónia Programot és indítjuk el a magyar kutatók és a magyar kutatás nemzetközi együttműködését elősegítő HU-rizont programot idén 8 milliárd forint támogatással« – fogalmazott az államtitkár. Hankó Balázs felidézte: 2023 a magyar tudomány, a magyar felsőoktatás (sic!) sikereitől volt hangos, két kiváló kutatónk lett Nobel-díjas, Krausz Ferenc és Karikó Katalin [Egyikőjüknek sincs köze a magyar tudományos adminisztrációhoz, és eredményeiket nem Magyarországon érték el!]. Emellett 12 hazai egyetem szerepel a világ egyetemeinek legjobb öt százalékában (sic!), és meredeken (sic!) emelkedik a magyar tudományos publikációk, közlemények száma is […] Kitért arra [már Hankó úr], hogy minden harmadik magyar tudományos közlemény nemzetközi együttműködésben készül. »Ezzel a V4-es országok [Súlyos tévedés, hiszen a hazai egyetemeinket verik a QSWUR listáján Csehország: Charles Univ., Masaryk Univ., CTU, UTC és Lengyelország: Univ. Warsaw, Jagiellonian Univ., Warsaw UT nevű egyetemei, vagyis sikerült őket is rendesen megsérteni.] közül a legjobban teljesítünk« – mondta, hozzátéve, hogy a fiatal kutatóknál, a doktoranduszoknál minden negyedik fiatal külföldi, nemzetközi (sic!) doktori hallgató, ami kicsivel az OECD-átlag felett van. »Azaz a magyar kutatás nemcsak eredményes, hanem a nemzetközi együttműködése is széles körű« – hangsúlyozta. Tájékoztatása szerint az új program azon nemzetközi kutatási együttműködéseket fogja tovább vinni magyar egyetemek pályázataival, amelyek a Neumann János Program három fókuszterületére – az egészséges életre, a digitalizációra és a zöld-átállásra – koncentrálnak [Ezek nem tudományos célok, hanem politikai smoncák! Hogyan lehet ilyesmit összekeverni?]. Az új program azonban nemcsak a magyar egyetemek kutatási költségeit fogja finanszírozni, hanem az európai és azon kívüli egyetemekét is [Az EU-ban életszínvonalban utolsó helyek egyikén kullogó Magyarország adófizetői támogatják majd az EU vezető országai kutatóinak tudományos tevékenységét? Nem elmebaj ez?]. »Azaz kutatási partnernek hívja a nemzetközi egyetemeket abból a célból, hogy olyan kutatások szülessenek, amelyek nem öncélúak (sic!), hanem amelyek a magyar társadalom, gazdaság számára előnyösek« – tette hozzá az államtitkár. Kiemelte, hogy a HU-rizont program mellett 6 milliárd forintot különítettek el annak támogatására, hogy nemzetközi kutatók (sic!) Magyarországon folytathassák kutatásaikat. Emellett idén is támogatják azokat az egyetemeket, amelyek a Horizon Europe programban nem kaptak támogatást. A tavaly rendelkezésre álló 5 milliárd forintból 12 egyetem 43 kutatását támogatták, ezt a programot viszik tovább ebben az évben is 5,4 milliárd forint keretösszegből. »Összességében idén soha nem látott (sic!) összeget, 24 milliárd forintot fordítunk arra, hogy a magyar kutatások nemzetközi együttműködéseit erősítsük« – hangsúlyozta Hankó Balázs.”

6.ábra: Magyar és V4-es egyetemek a QSWUR egyetemi rangsorában (2024)

DB: Szerinted Hankó Balázs államtitkár úr átlátja a magyar egyetemi élet színvonalát és problémáit? Józanul értékeli a különböző nemzetközi listaállítók (QSWUR, THE, SR stb.) adatait (10. melléklet), vagy teljességgel félreérti?

PJ: Nem csak ő, hanem a kormányban és környékén szinte senki nem látja át a felsőoktatás és a kutatás tartalmi és szervezeti kérdéseit. Hamis illúziókat kergetnek, és gigantomán tervekkel szédítik önmagukat és a választóikat. Illúzió, hogy magyar egyetem a legjobb százban legyen, hacsak a felsőoktatásért felelőtlen minisztérium nem készít egy – mondjuk BR (Budapest Ranking!) listát, amin eleve olyan szempontokat (mutatókat) használ, hogy a végén biztosan a magyar egyetemek szerepeljenek az első százban. Nézzék már meg az első 50 egyetem költségvetését! Némelyiké nagyobb, mint a magyar felsőoktatásé. Nézzék már meg, hogy az első 50 egyetemet mikor szervezték át utoljára! Nézzék már meg, hogyan történik az első 50 egyetem tanárainak és vezetőinek kiválasztása.

18.kép: Szegedi Tudományegyetem (forrás)

*

Nem tudom Hankó államtitkár honnan veszi azt a zagyvaságot, hogy hazánk egy-tucat egyetemén elitképzés folyik. Lehet államtitkár ilyen alulinformált, és a mindent (is) tudó Csák úr nem küldi vissza patikusnak? Tizenkét egyetemünk a bolygó legjobbjainak 5%-ban helyezkedik el? Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen is nyugdíjaztatná magát a bodenwerderi birtokán ekkora nagyotmondás hallatán, hiszen ezen a Fidesz-KDNP vágyálmi cuccon felülkerekedni már neki sem menne. A szomorú valóság az, hogy a 6-7. ábrákon alapján azt láthatjuk, hogy legjobb esetben is átlagos színvonalú egyetemi képzés folyik Magyarország történelmi egyetemein. A többiekben csak próbálkoznak ezzel. A kekváink közül kettő csupán (Szegedi Tudományegyetem és Debreceni Egyetem – 18-19 képek; nem kekvák közül ide sorolható az ELTE és a BMGE is), akik teljesítménye kissé meghaladja a QSWUR minősítése (1.500 egyetemet minősít) szerinti átlagos (50%) szintet. E fölött van a kiváló, majd kiemelkedő (elit – amit Hankó álmodott most optimistán nekünk). Egyetemeinket egyébként lehet és kell egyetemi összteljesítményként és szakterületenként értékelni.

A Semmelweis Egyetem a QSWUR egyetemi listáján fel sem tűnik, de ahol a tudományterületi egyetemeket is értékelik, ott felsorakozhat az előzőek közé. További hét egyetem van, amely értékelhető az alsó harmadban és negyedben. Tíz kekvának van nemzetközileg látható teljesítménye. Részletesen értékelhető egy sincs, amit a teljesítési pontok hiánya jelez. Tizenegy kekva viszont nem mutat fel látható teljesítményt, ami miatt egyáltalán felkerülhetett volna a minősítők felmutatott listarészletére, vagyis jóval az átlag alatti teljesítményt mutatnak. Felmentést adok a művészeti egyetemeknek, amit a minősítők nem feltétlenül mérnek jól, de a többiek esetében (Budapesti Gazdasági Egyetem, Dunaújvárosi Egyetem, Neumann János Egyetem, Nyíregyházi Egyetem, Magyar Testnevelési Egyetem) azt kell mondanom, hogy az elégséges színvonalat, ha megüthetik. Én látok olyat is, ami talán még azt sem (Tokaj-Hegyalja Egyetem). Ezek nem olyan régen még főiskolák voltak, és egyetem nem lesz varászütésre egyikükből sem. Természetesen menedzselési okai is lehetnek az előnytelen helyezésnek, hajlok arra, hogy ide tartozik az Állatorvostudományi és a Soproni Egyetem is.

Hankó államtitkár úr tehát most (Személyesen kérem most erre!) a nemzetközi nyilvánossága elé tárhatja, hogy miért gondolja ő másként, vagyis, hogy 12 magyar egyetem ott van a legjobb 5%-ban, mert ez így talán nem kevéssé nevetésre ingerlő az Egyesült Államok (MIT, Harvard, Stanford, UCB, UC, UP, Cornell, Caltech, Yale, Princetown stb.), az Egyesült Királyság (Cambridge, Oxford, Imperial, UCL stb.), Svájc (ETC), Szingapúr (NUS), Ausztrália (UM, UNSV, US stb.), Kína (Peking Univ.) egyetemeit tekintve, akik ezeken a helyeken valójában tanyáznak. Nem a helyezéseink szégyenletesek egyébként a méreteinkre és elszeparálóan egyedi nyelvünket tekintve, hanem a róluk igaztalanul szóló államtitkári picsogás.

Tovább is haladhatunk a tudományterületi értékelés irányában, amelyen a magyar orvos-, gépész-, mezőgazdász- és komputertudományi képzésünkre lehetünk büszkék, ha egyáltalán. Jó a matematikus-, fizikus-, kémikus- és nyelvészképzésünk is. Ez azonban egyetemeink között változatos képet mutat.

7.ábra: Magyar és V4-es egyetemek a QSWUR szakterületi rangsorában (2023) [Megjegyzés: balra a %-os teljesítés, jobbra az értékelt összes hasonló képzés számai láthatók]

Ha felvételiző diákok (és szüleik) törekvéseit nézzük, akkor a jogász- és közgazdászképzés felé való törekvést látjuk. Ezt azonban az hazai oktatásuk színvonala egyáltalán nem támasztja alá. E két szakmából meghatározó súllyal kerülnek ki a politikusaink, miközben itt színvonalat tekintve nálunk gyönge képzés folyik, hiszen egyetemeik a nemzetközi mezőny alsó harmadában találhatók. Lehet, hogy hatalmas politikai tévedés erre a két szakterületre építeni társadalmunk mai irányítását?

DB: Látsz a hazai képzési szerkezetben aránytalanságokat? Miként lehet, hogy a nálunk igen divatos szakmák (szociológia, politológia, közgazdaság, jog stb.) magyarországi képzési helyei alig jelennek meg a nemzetközi minősítők listáin?

PJ: Két mondatot még erről az 5%-os ostobaságból. Sajnos nem biztos, hogy Hankó találta ki. A Debreceni Egyetem kommunikációjában is megjelent korábban, hogy benne vannak a legjobb 5%-ban. Ezt úgy értik, hogy a teljes fenti listák csak kb. a világon magát egyetemnek nevező intézmények 5%-át értékelik. A hazai képzésben sajnos súlyos szerkezeti aránytalanságok vannak. A kérdésben felsorolt szakokon egyrészt túlképzés zajlik, másrészt például a turizmus szakot is a közgazdasági képzések közé sorolják, és még folytathatnám a sort. A hallgatói kereslet magas a fenti szakok iránt, hiszen a piacon egy közgazdászdiplomával jobb jövedelmet és nagyobb megbecsülést lehet elérni, mint egy természettudományos tanári diplomával. De ezért elsősorban az állam, a kormány felelős, mert hagyta, hogy oda jussunk, hogy a tanári és a kutatói szakmában a jövedelmek nem biztosítják a tisztességes megélhetést. A kérdésed második részére válaszolva, úgy gondolom, hogy ezekben a szakmákban vannak országspecifikus okok, hiszen a világot nem nagyon érdekli még egy kiváló szociológiai elemzés sem a magyar társadalom viszonyairól. Kicsit hasonló a helyzet a közgazdaságtan területén is. És persze vannak nyelvi nehézségek is. Ezeken a területeken a magas szintű nyelvi készségek fontosabbak, mint a matematikában. Végül sajnos a politika is szerepet játszik, hiszen a szociológia, a közgazdaságtan és a politológia aligha tudja elkerülni, hogy a pártpolitika festéket szórjon rá naponta.

11.melléklet. Freund Tamás a HU-rizontról A Magyar Tudományos Akadémia üdvözöl minden lépést, ami enyhíteni próbálja azokat a károkat, amelyeket a magyarországi modellváltó egyetemek kizárása okoz az uniós Horizon kutatási programból […] Freund Tamás úgy véli, a HU-rizont program nélkülözhetetlen a károk mérsékléséhez, de az ország és a magyar kutatás alapvető érdeke az, hogy az egyetemek ismét az uniós Horizon programban vehessenek részt […] A külföldi kutatók, kutatóhelyek támogatásával kapcsolatban Freund Tamás arra figyelmeztetett: ügyelni kell arra, hogy a legkiválóbb, és ne a középszerű kutatóhelyekkel próbáljunk kapcsolatokat kialakítani.

19.kép: A Debreceni Egyetem (hajdani Kossuth Lajos Tudományegyetem) főépülete (forrás)

DB: Nekem úgy tűnik, hogy hozzád hasonló Freund Tamás félelme attól, hogy középszerű kapcsolatokra pocsékolja el az orbáni adminisztráció a HU-rizont pénzét (11. melléklet). Jól gondolom?

PJ: Úgy gondolom, hogy jól gondolod. Nem beszéltem erről Freund Tamással, de meglepne, ha más lenne a véleménye. Természetesen neki diplomatikusabban kell fogalmaznia. Az MTA elnökeként én is diplomatikusabban fogalmaztam számos kérdésben. Nekem személyesen nem mindig érte meg, de az intézmény fontosabb volt.

DB: Hogyan és ki tudja majd visszaterelni a katasztrofálisan utat tévesztő magyar oktatás- és kutatáspolitikát a teljesítés és értéktisztelet útjára?

PJ: Ez ugye az egymillió dolláros kérdés? Csak egy, a jelenlegi parlamentnél és kormánynál sokkal szuverénebb, Oktatási és Kutatási Minisztériummal rendelkező, a pillanatnyi politikai érdekekkel szemben a hosszú távú érdekeket előtérbe helyező kormány, parlament és ezt honoráló választópolgárok. Talán egy, az oktatás- és kutatáspolitikát is hitelesen megjelenítő miniszterelnök elindíthatná a folyamatot, de ehhez hosszú lesz út.

Előzmények: Pálinkás Józseffel a hazai tudomány és kultúra támogatásáról – N^o1 Kekvák (Tudománykövető N^o73); N^o2 Mecénások, keresztapák és komisszárok (Tudománykövető N^o74); N^o3 Erasmus+ és Horizon Europe (Tudománykövető N^o75); N^o4 Kizárás (Tudománykövető N^o76)

Darvas Béla