Bezárás
Gazdatüntetés

Volt egyszer egy gazdatüntetés – Gazdahacacáré tizenöt év múltán (átszínezés)

(Gazdatüntetés No1)

2019. decemberében vált számomra ismertté, hogy 2020. január 16-án, csütörtökön, Mátrai Zoltán (Agrotrend) megrendezi a Magyar Gazdák Bálját. Szerinte az elsőt. A belépti díj a rendezvényre potom száz rugó (ezer; mondhatnánk ruppó, rongy). Gondolom a résztvevők számára az egy guriga (millió) jó befektetésnek tűnt (erre csörög a kapcsolati tőke), ha ketten mennek és felöltöznek illendően. A helyszín stílszerűen a – kultúresemények és úribálok hagyományos épülete – a Pesti Vigadó, s a meghívó az alábbi öltözeti előírást tartalmazta: „A Black Tie, szmoking-csokornyakkendő viseletet ír elő urak számára (címkép). Az elnevezésnek megfelelően csak és kizárólag a kötött fekete csokornyakkendő az elfogadott megoldás, minden más szín kerülendő. Az ing dupla mandzsettás, lehetőség szerint díszgombokkal. Hófehér díszzsebkendő, fekete spanyolöv és borjúbőr- vagy lakkcipő az elvárt kísérő. Hölgyek számára a Black Tie öltözék az estélyi, kesztyű nélkül, ujjatlan hosszú ruha, melyet viselhetnek stólával, de lehet rövid koktélruha is, attól függően, hogy mennyire formális a rendezvény. Első ilyen nagyszabású bálunkon még férfiak esetében a sötét öltöny és nyakkendő, fehér ing viseletet is elfogadhatónak tartjuk.”

Hát valóságos – most még könnyített felszerelést is eltűrő – bál ez, dedikált hölgyekkel és urakkal. Gumicsizma és mackónadrág kizárt. Nem javasolt a bank tulajdonában lévő traktorral való érkezés sem, amely fülkéjében bogrács, füstölt szalonna, száraz kolbász lóg, ahol az ülés alatt vászonzacskóban lévő szárított lebbencs és házi csalamádé turbózza a készletet. Ez itt nem az a hely!

Volt egyszer egy gazdatüntetés című sorozatom bevezető részét tetszik olvasni, amely következő részeiben a tüntetést vezető négy ember – Ács Sándorné Éva, Ángyán József, Bagi Béla és Kajner Péter – az eseményekre emlékezve mondják majd el azt, hogy ők miként látták. Jakab Istvánt is kértem erre a szerepre, de ő nem kívánt nyilatkozni. Az általa vezetett gazdaszervezet 15 éve adós azzal, hogy a történelmi jelentőségű 2005-ös gazdatüntetés eseményeit hitelesen elmesélje. Vagytok-e még atyámfiai? Ez itt a kérdés. Mintha senkit sem érdekelne már, hogy hajdanán a tárgyalóasztal túloldalán ülő Németh Imre emberei sem akartak mást, mint amit Jakab István és barátai később megvalósítottak. Mit éltünk át 2005-ben? A gazdabál rongyrázásával szemben, miről árulkodnak a múlt tényei?

Milyen messze esik ez a kipattintott társaság a 15 évvel ezelőtti gazdáktól, akik közül sokan valóban traktorral érkeztek a Kossuth térre, s akik lelkesen visszhangozták Ángyán József szavait. Dress code akkor nem volt, s a bál szó Ángyán József beszédeiben el sem hangzott. Bagi Bélától sem hallottam ilyesmit akkortájt. Egyáltalán a tizenöt év múlva kezdődő rendszeres és szabad bálozás mintha nem lett volna a Megállapodás pontjai között. Jakab István mai barátai, a különböző hivatalokat vezető, jól öltözött, fiatalos káderek bizonyára kedvelik ezeket a kultúrhelyeket, a választékos pálinka- és borkínálatot, a csicsázott kivonulást, mert ők mindig jó időben, helyen voltak! Persze meg is engedhetik ezt maguknak, vagy a képviselt intézményük teheti ezt helyettük. Nem baj, ha kapcsolatokat teremtünk Csücske; tekintetes pártfogóink el is várják ezt tőlünk. A hajdani Magosz (Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége) tagsága, amelyik a családi gazdaságok ügyében emelt szót Németh Imre minisztersége (az első Gyurcsány-kormány) idején most tágra nyílt szemmel bámulna a menedzser utódokra. Mintha az ellenoldali tárgyalófél emberei lennének.

Magda Sándor nagyüzempárti, egykori képviselő politikai megjegyzései feltűnnének a mai MaGGosznak (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége)? Mi a különbség abban, ha ugyanazt más pártbéli mondja? Nekem semmi. A kisemmizett kicsik mellett szólók tárgyalóit egykoron Jakab István vezette, aztán révbe ért, és megváltozott. Korábban sem ő volt azonban ennek a gazdaösszefogásnak a szellemi középpontja, hanem szerintem Ángyán József, akinek a Kossuth téri, platón elmondott beszédétől kiegyenesedtek a képzeletbeli kaszák. Jakab csak arcoskodott. Illetve később megtanult nagyot mondani is. Felsőfokú technikumi végzettségét üzemmérnökinek becézte előbb, majd címzetes egyetemi docenssé is előlépett – olvasom. A Privát Kopó megkérdezte erről Jakab Istvánt, de nem válaszolt a munkatársának. Volt felesége, Berzsenyi Márta szerint sohasem tett különbözeti vizsgát, ami az üzemmérnökihez (BSc) kell, amíg együtt éltek: „…megpróbálta a debreceni egyetemet, de az első félév után kibukott, nem bírta” – állította az asszony, akitől viharos körülmények között vált el. A Szegedi Tudományegyetem – Horváth József akkori dékán tájékoztatása szerint – soha nem adott címzetes egyetemi docens címet Jakab Istvánnak. Nem csodálkozom, ahhoz ma minimum MSc (egyetemi végzettség) szükségeltetik, de magára adó egyetem legalább PhD (doktori) fokozatot követel. Viszont nem is az anyaintézet adott ki ilyet, hanem az állattenyésztő valamely csoda folytán gazdaságtudományi korifeus lett. 2014-től a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán adományoztak neki címzetes egyetemi docensi rangot – olvasom az önéletrajzában. Ilyen a mi Gazdánk? Nem kínos azért ez az különös előléptetés az Országgyűlés alelnökének? Gondolom – ahogy a kozmetikai hirdetés mondja – járt neki, mert megérdemelte.

A gazdademonstráció tizedik évfordulójára kormányzati támogatással megjelentetett, 49-oldalas MAÉT emlékkiadványból – jobbára kiradírozták Ángyánt és Bagit, mint hogyha nem is lettek volna annak meghatározó részesei. Különös, a politikai széljárásnak mindenben megfelelni akaró szelektív emlékezet az efféle. Én a valóságos szereplőket kérdezem hát a 2005-ös gazdatüntetés tényleges történetéről, mert sok minden nem világos már nekem a tízéves – eléggé ügyesen dugdosott – kiadvány alapján. Az első gazdabál így a szerintem búfelejtő kiadvány után talán már következmény, hiszen senki sem tiltakozott öt év alatt.

Éppen a gazdabál kapcsán jutott eszembe, hogy számomra a mezőgazdaság történelmének amatőr átszínezése folyik. Felismerhetően, bár passzív formában Jakab István nevéhez fűződik mindez. Átdolgozza a saját teljes történetét is? Mindenki asszisztál hozzá, aki nem szól. A dokumentációkkal azonban mi legyen? Hiszen korabeli képek és videók bizonyítják azt, amit a következő részekben olvasni tetszenek majd. Dokumentum is mutatja majd az írásom szakmai megalapozottságát.

Hol maradtak a Pesti Vigadó bálterméből Jakab István egykori harcostársai? Micsoda hamis tradíciót teremt ez a Black Tie viseletet öltött, mindenkinél egyenlőbb Gazda? Tényleg ennyire nyilvánvalóan elveszítette a tájékozódási képességét?

2.kép: Az egykori traktoros gazdák? (forrás)

Felesége változatában a magánélete sem az, amit a családbarát-kormány a bicepszére varratna. Viszont Schmitt Pál, egykori köztársasági elnök árnyékában – aki egyetemi doktori (dr. univ.) dolgozatot fabrikált, amit rábizonyítottak – fel sem tűnhet egy elorzott BSc, és erre szerintem fel sem építhető egyetemi rang. Ekkora bajban lehet a Gazda? A mai kenetteljes országgyűlési hang mögött ennyire kevesli, amit felmutathat magáról? A Bajnokot a Vezér ez évi értékelőjén is vivátozta. Nem ítéli el; szereti a sportot. Na bumm! Én azonban, aki nem a kőbányai piacon szereztem a képesítéseimet, képtelen vagyok átsiklani a csöppnyi hiátus fölött sem. (Mea culpa.) Vannak persze még egyenlőbbek, tudjuk ezt Orwell óta, akikre az általános teljesítési normák nem vonatkoznak, csak mindig bizakodunk. Madách Imre szerint is ezért teremtettünk, amiért persze küzdenünk kell. Nekünk legyen mondva.

A táncoslábú Gyurcsány mondásaként tartja számon hazánk: „Aki egyszobás lakással rendelkezik, kétszobásat akar, aki kettővel, az hármat, aki hárommal, az családi házat szeretne. És akinek egy öregecske felesége van, annak joga van egy fiatalabbra.” Miért ütközünk meg rajta egyfelől, ha a másik oldalon ugyanezt nem vesszük észre? Mitől válhat kínossá a válás? Ha például a férjecskét az asszony egy bérelt lakásban tetten éri a titkárnőjével, és a saját lebukásán felbőszült férj hajánál fogva lecibálja a törvényes feleségét a parkolóba, és a kocsijába zárja, ahonnan csak kétségbeesett telefonhívására érkező fiuk menti őt ki? Ezt persze csak az érzékletesség kedvéért írtam le, mint nem olyan régen hallott iskolapéldát, nehogy már bárki is magára ismerjen!

Térjünk vissza a hagyományt teremtő gazdabálra (2. kép). Komoly napilapok nem tartották figyelemreméltónak ezt a gazdaparádét, a HVG viszont az idevezető utat annál inkább. A fővédnök Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a MaGGosz elnöke (bocsánat, hogy nem sorolom tovább), ami bizonyos nézőpontokból a Fidesz-KDNP agrártagozataként is felfogható. A bált az Agrotec Magyarország Kft. (mezőgazdasági gépek) támogatta, és mellette még az Erste Bank, MKB Bank, Dér Juice (gyümölcslé), Hercsi (csirke), Albamilagro (talaj), Ssangiong (autó), Cassini (ruházat) és Bestillo (pálinka) is. A gazdatársadalom közvetlen részei ezek? A vállalkozók vajon mit reméltek ettől a – szerintem stílusidegen – rongyrázástól?

Szakmai partnerek voltak a MaGGosz, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK). Felmerült bennem, hogy vajon az ágazati K+F-nek mi köze lehetett a 2005-ös gazdatüntetéshez? 2010-2012-ben, államtitkársága idején Ángyán József alá tartoztak ezek az intézetek, és egy átvilágítás kapcsán, aminek akkortájt tagja voltam valamennyi intézetével megismerkedtem. Megsúgom a saját akkori tapasztalataimat: semmi. Nem politikai tevékenységet folyt errefelé, például az átvilágítás során a MaGGosz neve egyszer sem hangzott el. A NAIK mai főigazgatója, a kurzuspolitika pillanatnyi kegyeltje, Gyuricza Csaba – aki nem mellesleg Ángyán József egyetemi intézetét dékáni minőségében indoklás nélkül szétverte, amiért a helyettes államtitkári rangot annak rendje és módja szerint meg is kapta (szerintem Iskarióti Júdás is ámult volna) – az alábbiakat nyilatkozta 2019. decemberében az Azúr Hotelben az őt gyakran szerepeltető Agrárszektornak: „Azt nehéz vitatni, hogy az esetek 80%-ában a nagyobb, versenyképesebb birtokok jövedelmezőek. Gyuricza Csaba figyelmeztetett, hogy a nosztalgia-gazdálkodás korszaka a végéhez közeledik, vagy birtokkoncentrációra, vagy – annak alternatívájaként – gazdaösszefogásra és integrációra van szükség, ha fejlődni akarunk”. Gyuricza is felmutatta magát, mint új és használható barát a gazdabálon (3. kép).

3.kép: Gyuricza Csaba a gazdabálon (forrás)

Tessék összevetni azzal, hogy mit mondott, miként szólt Ángyán József 2005. február 26-án, a pótkocsiplatóról elhangzó, elhíresült, gyújtó hangú beszédében: „Magda Sándor barátunk szokta mondani, hogy az Európai Közösségben ötszáz hektár alatt nincs is élet. (Újabban ezer hektárt mond!) Akinek nincs ennyi… az takarodjon, mert életképtelen. Tudjátok barátaim, hány ilyen gazdaság van Magyarországon? Kevesebb, mint háromezer. Ezt akarjuk? Tudjátok-e, hogy az Európai Közösségben 19 hektár az átlagos birtokméret? Tudjátok-e, hogy az ötven hektár fölötti gazdaságok aránya is csak 8%? […] Tudjátok mit mondott Szanyi Tibor, hogy kik azok a gazdák… hányan vannak? Kevesebb, mint százan azok, akik elteszik az agrárpénzeket.” Ennek a jövőről szóló és ma is aktuális beszédnek a február 22-ei változatáról a későbbi részekben többet is megtudunk majd.

Mi a lényegi különbség Magda Sándor 2005-ös és Gyuricza Csaba 2019-es véleményei között? Szerintem semmi, a jól fejlett cinizmuson túlmenően, amiben Gyuricza nosztalgia-gazdálkodásról beszél a családi gazdaságok kapcsán. Szerintem mindketten ugyanabban a darabban játszanak. Kettős szereposztás. Tessék választani! Melyik a hitelesebben nagyüzempártibb?

A bálon Mága Zoltán húzta a talpalávalót, és kosztümös, kissé nyegle profitáncosok édelegtek. A kivilágított Pesti Vigadó romantikusra átszabott épülete előtt egy makulátlanul csillogó kék színű traktor virított azon az estén. Illendően beparkolt. No, nem holmi lepukkant Zetor, hanem New Holland T4 (Agrotec), ami új áron kb. 23 guriga, mert – mint kiderült Jakab István szavaiból – ez a gazdabálozás a 15 évvel ezelőtti Kossuth téri traktoros gazdatüntetésre emlékező hagyományteremtés (4. kép). Ez már tényleg döfi lenne, de miért nem született meg a MaGGosz erről szóló hiteles történetváltozata? Akkor Jakab István megfogadta, hogy még visszajönnek Budapestre mulatni. Habfonnyasztó a tortán, hogy traktorokkal a Kossuth térre hajtani azután jó ideig KRESZ-táblákkal tiltottá vált. A Vigadóhoz nyilván volt útvonalengedély, s a traktorok felvonulásának napja 2005. február 21-én volt és nem január 16-án, amikor Jakab István kissé akadozó hangon megünnepelte a gazdatüntetést. Kicsire persze nem adunk? Viszont milyen tradícióteremtés az, ami pontatlan, és a ma még élő, egykori társakat meg sem hívják? Nem vitás számomra, hogy kényelmetlenné váltak Jakab mai köreinek.

Hol vannak a 2005-ös gazdatüntetés valóságos tanúi? Jakab István lenne az egyetlen élő szemtanú? Senki sem emlékezik rajta kívül? Kollektív az amnézia? Ő a magyar agrárium mindenre hivatalosan emlékezője? Kedves gazdák, tényleg mindent el tetszettek felejteni?

A Kossuth teret később jól védetté alakították át; traktor oda már be nem mehet. Sőt, tank sem. A földet is kicserélték, eléggé megviselte a hosszú fekete mosogatói és árnyékszéki használat. Nem erre emlékszem azonban, hanem az emelkedett, jó hangulatra, a bográcsos, bőrös csülökpörköltre, a kemencés kenyérre és a házi savanyúságra.

Kinek ígérhetett Jakab? Bagi Béla, a Magosz 2005-ös alelnöke, a demonstráció egyik szervezője és irányítója már nincs mellette. Éppen ő nyúlt utána később, hogy a mezőgazdasági tárca ne alkalmazza. Mindezt a személyes kritika miatt, amelyben Bagi szembesítette Jakabot a tényekkel. Ángyánnal sem találkoznak már régóta. Lemondásakor Jakab mosta kezeit, mint minden párttársa, akik csak afféle időszaki álbarátok voltak. Osztoztak vele a jóban, és körülbelül ennyi. Jakab a szavát sem emelte érte, csak az utódlás, a megüresedett államtitkári szék érdekelte, izgatta. Budai Gyula, a gazdatüntetési sofőrje lett Ángyán utóda.

Jakab az ellenzéki képviselői ideje alatt az Irodaházban egyszer kéretlenül leült hozzám (a GMO-Kerekasztal elnöke voltam akkortájt), és rendületlenül mesélte, hogy ha nem tud kiállni a családi gazdaságokért, akkor megy haza, mert van neki becsületes foglalkozása, nem alkuszik meg semmiképpen. Azóta is azon gondolkodom, hogy hol kezdődhetett el nála a megalkuvás, ami politikusi pozícióban nem ritkaság, és mi is lehet a becsületes foglalkozása? Állattenyésztő gazda, üzemmérnök, címzetes egyetemi docens vagy az országgyűlés alelnöke?

4.kép: Indul a konvoj Budapestre (forrás)

Mennyire más lett mostanra minden. Jóska kényelmetlen lett a Gazdának; a Vezér azt mondta rá, hogy kútmérgező, vagyis nem az igazát cáfolta meg, hanem a lojalitását hiányolta, miközben Ángyán nem volt soha a Fidesz tagja. Lojális maradt a családi gazdaságokhoz, a gazdacsaládokhoz és vidéki közösségekhez, amiért a politikába ment. Ez a mentalitás mára ismeretlen. Ács Sándorné Éva biogazdaságáról azt kellett tudni kormánykörökben, hogy pártközpont – hallottam sokkal később Fazekas minisztertől a környezetvédelmi bizottság előtti beszámolójában. Addig volt csak jó, amíg a Magosz céljainak megfelelt, bár őt Ángyán József emelte a gazdatüntetésen maga mellé? Ma mindenhol használható, bólogató emberek vannak már, arcai/jelzései csupán, és nem tartalmi megfelelői a vállalt funkcióiknak. Nem jó, ha valaki nagyon komolyan veszi magát. A kiglancolt stadionokban tartalékok játszanak. Illően megkérdezik a kijelölt Mestert, hogy mi is legyen a mozgásterük. Akarat egy van. Egy a tábor, egy a zászló! Indul a mosolykommandó, ha komoly a méltatlankodás.

Akkortájt Ángyán szövegeire indult be a gazdatársadalom. Jakab Istvánnak ez egyáltalán nem ment volna nélküle. Ángyán szövegei alapozták meg ezt a történetet, ragadták magukkal a Kossuth téren az embereket. Tribunus plebis. Persze nemcsak a Kossuth téren, hanem sokfelé az országban, Kecskeméten például, ahol én is vele voltam, s ahol a rendezvény előtt fals bombariadó volt. Szóval nem tudom, kinek fogadta meg Jakab István, hogy a Pesti Vigadóban báloznak majd egyszer. Az általam kérdezett emberek közül egyik sem emlékszik erre. Nevettek a feltételezésen is.

Írhatnám azt is, hogy mélyen csalódtam Jakabban, viszont nem lenne igaz, mert nem reméltem tőle soha semmit. Tapintható volt a megfelelési kényszere és az erőszakos ambíciói, ami könnyen elhomályosította a realitásérzékét. Szerepet játszott, a teljesítéskényszeres erős emberét. A Magosz eredetileg a családi gazdaságok képviseletére szerveződött, de ez ma már üres szöveg, lényegtelen sorminta a MaGGosz mai tevékenységében. A vigadói rongyrázás a nagyüzemi mezőgazdaság köré szerveződő kereskedők ügyévé vált, és nem a családi gazdaságoknak szól, még kevésbé tisztelgés az egykori traktoros tüntetők előtt, akik az utcán aludtak. Megismerik a jakabi magaslatokban még egyáltalán őket?

Jakab kényszeredett, erőtlen mosolyát látom a báli képeken, és persze a 2005-ös gazdatüntetés valódi eseményeit illetően megbocsáthatatlanul magányosan. Nem ilyen vigalomba illő, és nem is én mondom el, bár szigorúan szerkesztem (nem engedek kirohanásokat) ezt a történetet, hanem az érintett szemtanuk a következő részekben. Tessék olvasni azoknak, akiknek a tények fontosak. Én most szembesülök életemben először azzal, hogy milyen nehéz és felelősségteljes munka is a történelemírás.

5.kép: Süle Katalin gazdaasszony (forrás)

A közismertté vált videón lassú gyülekezés után Mátrai Zoltán nyitóbeszédét hallgatta meg a nagyérdemű. Ő az, aki mezőgazdasági hagyományteremtéssel foglalkozik a nemzetközi cégek segítségével. Mátrai szervezi az év agrárembere nevű cécót, ahol szavazni lehet, és győz a kellően mozgósítható háttérhaddal rendelkező. Szövege alatt habos-babos ruhás hölgyek jönnek, kosztümös figurák csapkodják parasztosan a lakkcipőjüket. Aztán zsinóros ruhába bújtatott férfitáncosok is megjelennek énekesekkel. Mezőgazdasági nagyoperettbe csöppentünk, a hajdani traktoros gazdák megszakadtak volna a nevetéstől. Pálinkát is kóstoltak az elegáns felsőszintű káderek, poháremeléssel biztosítják egymást, hogy jó helyen vannak. Igen szép Cassini-öltönyöket is kiállítottak a teremben, ha valamelyik gazda a ruhatárát fel akarja újítani. Sohasem tudni, a tévében is folyamatosan házasodik ez a szakma.

Az Agrárminisztériumot Nagy István helyett Bogdán Boglárka agrár-szakképzésért felelős helyettes államtitkár képviselte, aki ilyesfajta rendezvényeken lassan megszokott előadó már. Őt Süle Katalin (NAK) követte frissen felújítva. A smink még teljesen fel sem szívódott az arcán. Az fénylik. Égő vörös hajához igen előnyösen passzol a fekete nagyestélyi (5. kép). „Mink gazdálkodók először ülünk így együtt és ünnepeljük magunkat” – mondja a kisimított homlokú, saját jogú ténsasszon’, és azt kérdezem magamtól, hogy nem álmodom-e, vagy csak – mint gyakorta – fecseg a felszín. Szövege alatt látjuk a hideg és meleg konyhai felhozatalt. Süle szerint ők oltalmazzák a vidéket és annak örökségét. Nem is gondoltam volna, hogy ez pálinkaivással, valamint konfitált tarja (bakonyi módra) és hercegnő-burgonya kombinált fogyasztásával letudható. Aztán Jakab következett a kerettörténettel és a mesébe illő, felmatricázott gazdafogadalommal. „A gazda sokat szenvedett és szenved ma is” – mondja súlyosan – és én meg azt találom kérdezni magamban, hogy most miatta is? Ezt akarta mondani? Viszont a vidéki ember tényleg sukár. Van a bálon közülük valaki? Az ízléses szettekbe öltözött úri közönség felállva tapsol, talán a bálvégi ajándékozást ünnepelve már. Jakab is plecsnit kap, aztán páran táncszerűségekbe is kezdenek. Az itt maradt koreográfusok lesik a figurákat. Jól jöhet majd. Milyen fürgék az egykori gazdatüntetés résztvevői. Tényleg ők lennének a mostani bálozók?

(folytatása következik)

Ps. A sorozat videó, kép és dokumentum linkje egy helyen is megtalálható a honlapomon, ahonnan a sorozat olvasása technikailag a legkönnyebb.

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom