(Tudománykövető N^o71)

A bolygó bányászható ásványi kincseinek kimerülése mára tény. A kibányászott elemek velünk maradnak ugyan, de – a fogyasztási eloszlással/fogyatékos hulladék-begyűjtés nyomán – egyenletesen oszlanak el a Földön, vagyis hatékony utólagos összegyűjtésük – mai tudásunk szerint – már nem gazdaságos. Sokféle oka van annak, hogy végül az emberiségnek – ha már képtelen arra, hogy korlátozza a fogyasztását – útra kell kelnie és kolonizálni más bolygókat. Az űrutazás hosszú ideje alatt – ha a működtetés mesterséges intelligencián alapul is – az ügyeletes személyzetnek valamit fogyasztania kell, s ennek lehetséges formája az űrben rendelkezésre álló szén-, nitrogén- és foszfor-forrásokra épülő fermentáció (2. melléklet). Ez kétségtelenül a recirkulált, kilélegzett szén-dioxid, a vizelet (Yarrowia lipolytica) és az ürülék (pl. Escherichia coli). Tudom mindez nem hangzik túlságosan étvágygerjesztőnek. Megérkezés után is a fermentáció a kezdeti élelmiszer-előállítás alapja lehet már esetleg más forrásokkal kiegészítve, s ekkor a fotoszintetizáló algák is központi szerephez juthatnak.

2.melléklet: Macquarie University – Géntechnológiával módosított élesztő …a Macquarie University és az ARC Center of Excellence in Synthetic Biology kutatói felvázolták egy testre szabható élelmiszerrendszer vízióját, amely a Földhöz készült válfajaik ízével, textúrájával és tápanyagaival látja el az űrhajósokat. Az űrbéli élelmiszerrendszerben használt elsődleges összetevő a Saccharomyces cerevisiae élesztő [címkép], amely élelmiszer-minőségű mikroorganizmus. Több ezer éve használjuk sütéshez, sörfőzéshez és borkészítéskor. Az élesztősejtek táplálóak, jelentős mennyiségű fehérjéket, szénhidrátokat, kis mennyiségű zsírt és a legtöbb esszenciális aminosavat tartalmazzák, amelyekre az embereknek szükségük van. Némi mérnöki munkával a S. cerevisiae tovább gazdagítható tápanyagok, íz, szín és textúra változtatásával [Vagyis hasonlít arra, amire emlékszünk, de persze nem az!]. „A kiterjesztett emberi űrvállalkozások fenntartásának legjobb megközelítése az élelmiszer helyszíni előállítása” – állítja Briardo Llorente, a Macquarie Egyetem Természettudományi Iskolájának vezetője. Becslése szerint a kiegyensúlyozott emberi táplálkozáshoz szükséges összes vitamin és makrotápanyag napi 50-100 embert képes táplálni egy 3.000 literes fermentációs tartály segítségével, így a S. cerevisiae ígéretes jelölt a mikrobiális élelmiszer-termelési rendszerben […] Az innovatív élelmiszerrendszer a körforgásos gazdasághoz is hozzájárul, mivel az efféle élelmiszerek alig vagy egyáltalán nem hagynak hulladékot az űrutazók számára, miközben maximalizálják az élelmiszer-termelési képességeket a Földön kívül […] Llorente és csapata úgy véli, hogy a módosított élesztő hatalmas potenciállal rendelkezik a fenntarthatóság kezelésében itt a Földön is. [A Nature Communications folyóiratban megjelent cikkben az alábbi CO₂-hasznosító fajokról emlékeznek meg a szerzők: baktériumok – Escherichia coli (székletben gyakori); algák – Arthrospira platensis, Chlorella vulgaris; élesztőgombák – Pichia pastoris (erjedéskor alkoholtűrő); Saccharomyces cerevisiae, Schizosaccharomyces pombe (vanilía íz), Yarrowia lipolytica (az emberi vizelet nitrogénjét és foszfátját is hasznosítja).]

5.kép: George Monbiot (forrás)

Persze lehet az űrhajózás viszonyaiból kiindulva ezt másként is kezelni, ahol szerves melléktermékként jelenik meg az emberi vizelet és ürülék. Mikrobiális ügyeskedésből ezekből is lehet újratermelt élelmiszer (3. melléklet). Itt most feledjük csöppet a mondást, hogy az vagy, amit megeszel (Anthelme Brillat-Savarin – „Tell me what you eat and I will tell you what you are” → Ludwig Andreas von Feuerbach – “A man is what he eats” → Victor Hugo Lindlahr – „You are what you eat”).

3.melléklet: Pennsylvania State University (PSU) – Az űrhajósok széklete és a metán-fogyasztó baktériumok   Egy hosszú Mars-utazás során két probléma szinte azonnal nyilvánvalóvá válik. Először is: Mit esznek az űrhajósok? Másodszor: Mire használhatnánk a kakit? A PSU tudósainak egy csoportja kitalálta a módját, hogy mindkét problémát egyszerre oldja meg baktériumok segítségével. Pontosabban, tervük magában foglalja az ürülék és a baktériumok használatát, hogy valami ehetőt termeljenek az űrhajósok számára […] A PSU kutatói számos baktériumfajt találtak, amelyek könnyen ehető, tápláló anyaggá alakítható. A baktériumok kis tartályban elférnek, ami azt jelenti, hogy közel sem használnak annyi helyet vagy energiát, mint egy hidroponikus [talaj nélküli] termesztés. De ez csak az egyenlet fele. A baktériumoknak tápanyagokra van szükségük a növekedéshez, és ezeknek a tápanyagoknak valahonnan származniuk kell. A kutatók erre a problémára is megoldást találtak azzal, hogy több baktériumot használtak a széklet metánná alakítására. A metán ezután felhasználható az ehető baktériumok élelmiszerforrássá történő átalakítására. Hogy világos legyen, az űrhajósok soha nem eszik meg közvetlenül a kakit, abból nem lesz étel az űrhajósok számára. Az ürüléket metánná alakítják, amely aztán baktériumok segítségével az emberek táplálékává válna. A széklet két lépésre van az étkezési folyamattól, ugyanúgy, mint a műtrágya esetében. [A Life Sciences megjelent cikkben metánhasznosító baktériumok: Methylococcus capsulatus, Halomonas desiderata, Thermus aquaticus. A körkörösnek látszó rendszer is vesztességgel működik, vagyis folyamatos anyag bevitelre van szükség.]

Szintetikus biológia, mint a bolygó élelmezője

Az alaptörténet nem is tűnik már annyira scifi-nek, hiszen telt házas tudományos fantasztikus filmek sokasága dolgozta ez a területet fel, azonban a mai mezőgazdaság formáit lesajnáló George Monbiot (5. kép) ebben a megoldásban látja a bolygó megmentését. Én azért hozzáteszem, hogy ez egy, az egész bolygót érintő katasztrófa utáni látomás, ahol fennmarad a helyi villamosenergia- szolgáltatás, a működő laborok és az ennek kezelésére alkalmas értelmiségi. Sok esélyt személyesen erre az együtt-állásra nem látok. Az évekre elzárt óvóhelyekben való túlélésre persze megoldásként kínálkozik egy efféle körforgásos, újra-hasznosító rendszer.

Az ember, mint tudjuk, mindenevő, Monbiot szerint viszont inkább, mint ő, vegánnak kellene lennie? Keresztülvihető ez? Nem kellene erre módosítani az embert? Mi lesz akkor a vadon élő állatokkal? Velünk kiesik egy számottevő ragadozó. Oldják meg az állatok egymás között? Esetleg nem lehetnénk mi is képesek asszimilálni, úgy, hogy a bőrünkbe klorofill kerül. Mi lenne ekkor a tápcsatornánkkal és a folyamatos – energiapocséklással járó – mozgásunkkal? Valódi zöld emberek lehetnénk? Esetleg, mint energiaigényes folyamatot a gondolkodást is átadhatnánk az AI-nek (artificial intelligence). Mit szólnának ehhez a világvallások, hiszen az ember módosítása Isten művének kijavítása lenne, és erre nem kapott ez a faj sem felhatalmazást a mózesi istenakarat-értelmezésében?

A FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) számításai szerint az élelmiszer-láncokban a felhasználható energiatartalom (kalória) 17%-át valójában élelmiszerboltok vagy háztartások szintjén pazarolják el. Az élelmiszerek további 17%-át túletetik ugyanazokkal az emberekkel, ami elhízáshoz és anyagcserezavarokhoz vezet. Gondolom, a fogyasztói társadalmakban. A kereskedelem az élelmiszerek csak egynegyedét közvetíti. Az élelmezésbiztonság sem Amerikát, sem Ausztráliát, sem Európát nem érinti. Afrika és Ázsia szenved tőle. A kontinenseken egészen más képek alakulnak ki ugyanarról a helyzetről, amit eddig nem sikerült feloldani. Vannak országok, ahol pocsékolnak és vannak, ahol szűkölködnek. A szállítási láncok hossza is esetenként elképesztő. A konkrét számokon nyugvó mérleget például a kanadai egyetemi városban (Guelph) végezték el (7. ábra). E szerint a legnagyobb vesztesség a termelés során keletkezik. Növények esetében ezt a 20-40%-ra becsült kárt (déli felé haladva emelkedik az érték) emelhetjük ki, s ennek mérséklésében a környezetbarát növényvédelmi technológiáknak van döntő szerepe [lásd Ökotoxikológia, 4 (3-4), 25-31.]. Ez nem egyenlő az ökológiai gazdálkodással (a közhittel ellentétben ott is folytatnak növényvédelmet), hanem valamennyi növényvédelmi formát érinti [lásd Ökotoxikológia, 4 (1), 21-31.], ami kiemelten kímélendő pontnak tekinti a környezet védelmét és a jó minőségű élelmiszerek termelését.

7.ábra: Élelmiszerút Guelph város (Kanada) példáján (forrás) [V – vesztesség formák; K – esetleges komposztformák; H – hulladékformák]

Bizonyára meghökkentő, hogy még egy iparilag fejlett országban is a potenciális terméknek csupán egyharmadát hasznosítjuk. A veszteség második kétharmada, a raktározás, előkészítés, gyártás és szállítás során alakul ki, de ebből a vesztességből lehet állati takarmányozásra hasznosított rész és komposztálás után a talaj termőerejének visszapótlására szolgáló rész is. Tény, hogy a kereskedelmi forgalmazás vesztessége rendkívül nagy, és ez oka annak, hogy sokan a helyben termesztett és frissen felhasznált élelmiszerek jövőképét vetítik fel.

George Monbiot bizonyosan megért ebből sok folyamatot, de nekem kaszával a vállán, ernyedt kézfejjel mégis túlkompenzáló pozőr (5. kép), akinek a hangja (ehhez van ambíciója és bátorsága) messze hallatszik Oxfordból, bár tanai szerintem csak féligazságok és utópia zavaros keveréke. Indulatai érthetők, de megoldásainak jelentős része életképtelen. Nincs rálátása szerintem a mezőgazdasági gyakorlat működésére. Szerintem nem az ő könnyedén álmodozó szintjén kell szembenézni a sorsunkkal, ami azonnali, radikális változtatás nélkül a jelenlegi nagy, de összetákolt civilizációnk összeomlásához vezet. Nem először történik efféle. A klapancia jellegű bonyolultság útja mindig a káosz felé irányul. Ide vezet ma az energiaszolgáltatás akadozása és az ásványi források kimerülése is. Az önfenntartó telepek – amelyek megússzák az újkori népvándorlást – talán újrakezdhetik egy sokkal alacsonyabb szinten. Erre sokak szerint a dél-amerikai őserdőkben érintetlen csöppnyi népességeknek van a legjobb esélye, akik mit sem tudnak arról, hogy önteltségében mivé vált az a faj, ami magát tévesen Homo sapiens-nek nevezte el.

Monbiot változékony tételei a legekről

Az állattenyésztés az emberiség egyik legpusztítóbb tevékenysége – állítja Monbiot mostanában, és írt erről a provokatív szándékú Regenesis című könyvében. Szögezzük le azért, hogy George Monbiot nem gazdálkodó, hanem elvileg zoológus. Nincs fogalma róla, hogy a mai mezőgazdaság a növénytermesztés és állattenyésztés egységeként fejlődött ki, és hogy a szervestrágyázás a talajok építése révén a növénytermesztés alapja. Ő valami újat akar, mint a profetikus lelkek általában (4. melléklet). Vegán lett, és most éppen a baktériumlisztre esküszik. Feltételezem az űrhajósoknak fejlesztett (vizelet – Yarrowia lipolytica; ürülék – Methylococcus capsulatus) újrahasznosítási technológia ragadta meg a fantáziáját (6. kép). Korunk tudománya mikrobiális területen a hangsúlyokat inkább az algákra és az élesztőgombákra helyezi. Kétségtelen, hogy ezek igényesebb tenyészetek, de nem hasznosítják az emberi végtermékeket, amelyekkel kapcsolatban probléma az esetlegesen patogén mikrobiális tartalmuk is. Közülük az élelmiszer-biztonság a Salmonella -fajokról beszél legtöbbet.

Monbiot politikai nézetei szerint haragoszöld illiberális. Mindenben nagyon bizonyos. Mára megvilágosult igehirdetővé vált. Ítéletet mond mindenről, mint a porb@fingó próféták általában. George mondanivalója persze masszív igazságokat is tartalmaz. A profetikus figurák többségének szövege akár a csalamádé. Ő azonban parciális megvilágosulásai után azonnal cselekedne is. Gondolkodás nélkül, sok mindenre vakon. Vakmerő személyiség, mint az elcseszett diktátorok általában.

6.kép: Bakteriális massza, mint a jövő élelmiszere (forrás)

4.melléklet: Green European Journal – Interjúrészletek George Monbiot-tal   A bolygó számos részén látjuk a jobboldali demagógia felemelkedését, amely egyes esetekben fasizmusba torkollik […] Bolsonaro volt az egyik legnagyobb fenyegetés, amellyel a világnak szembe kellett néznie. Nagymértékben kiterjesztette az erdőirtást az Amazonas környékén, amely nemcsak a Föld egyik legjelentősebb ökoszisztémáját pusztítja el, hanem magukat a földi rendszereket is fenyegeti… […] 1972 óta beszélnek globális szintű környezetvédelmi intézkedésekről; ez 50 évnyi vita, és szinte semmi sem történt. A beszéd helyettesíti a cselekvést […] …a világ kormányainak többsége inkább a lakható bolygó összeomlását szeretné látni, mintsem, hogy felzaklassa a szponzorait […] Azt gondolhatnánk, hogy minél nagyobb lesz egy szervezet, annál bátrabb és erősebb lesz, de a gyakorlatban ennek az ellenkezője tűnik igaznak. Minél nagyobb lesz, annál félénkebbé válik. És azt hiszem, ez azért van, mert jobban belegabalyodik az intézményekbe, és több vesztenivalója van… […] Az Egyesült Királyságban például vannak nagy természetvédelmi csoportok – a National Trust, a Royal Society for the Protection of Birds, a Wildlife Trust –, amelyek együttes tagsága 8 millió. Mégsem mozgósítják ezt a tagságot, nem vezetnek politikai változáshoz. Mindössze annyit tettek a közelmúlt történelme során, hogy apró, fokozatos változásokat hajtanak végre azáltal, hogy szépen beszélnek a hatalmon lévő emberekkel. Viszont szinte semmit sem értek el […] Úgy gondolom, hogy a precíziós fermentáció sokkal jobb alap lehet új fehérje alapú élelmiszerek előállításához, mint a növények termesztése. A ma fehérjetermelésre használt földterületnek csak egy kis töredékére van szükség, sokkal kevesebb vízre és sokkal kevesebb műtrágyára. Ez egy zárt rendszer… […] Az Európai Unió költségvetésének durván 40%-át mezőgazdasági támogatásokra költik, amelyek szinte mindegyike káros. Ez ma a közkiadások egyik legregresszívebb formája a Földön, mivel a pénz nagy része – amelyet az adófizetők biztosítanak – a leggazdagabb földtulajdonosokhoz kerül […] A támogatások legnagyobb része esetében csak az úgynevezett mezőgazdasági állapotú földterületek után lehet kifizetésben részesülni […] Ez erőteljes ösztönző a vadon élő állatok élőhelyeinek elpusztítására a támogatások igénylése érdekében. Ez abszolút felháborító. Az Európai Bizottság minden támogatási körben, ötévente azt ígéri, hogy minden meg fog változni […] Az élelmiszer-termelés jelenti a legnagyobb veszélyt a bolygóra. Ez az élőhelyek pusztulásának, a vadon élő állatok elvesztésének, a kihalásnak, a földhasználatnak, a vízhasználatnak, a talajromlásnak, az éghajlat lebontásának, a vízszennyezésnek és a légszennyezésnek a fő oka. Elkezdtünk beszélni a fosszilis tüzelőanyagokról, a műanyagokról és a vegyi anyagokról, de legalább annyira kellene beszélnünk az élelmiszerről és a mezőgazdaságról, mint az összes ilyen iparágról – mert ez az elsődleges fenyegetés […] …ha holnap meg is szüntetnénk az összes fosszilis tüzelőanyagot, az élelmiszer-termelés önmagában túllépné a 2015-ben Párizsban elfogadott hőmérsékleti határértékeket.

7.kép: Yanomamik az Amazonas brazíliai szakaszán (forrás)

A politikai pártok nagyságával az elvi alapvetések kontúrtalanok lesznek, hiszen alkalmazkodnak a többségivé váló néppártosodáshoz. Demokratikus pártokon (a Fidesz-KDNP nem ilyen) belül ilyenkor platformok is jönnek létre, és szétszakítják az egységesnek tűnőt (lásd a magyar szélsőjobb történetét; 8. ábra).

8.ábra: A MIÉP-től a Második Reformkorig

Nem demokratikus párt ilyenkor cselhez folyamodik, a platform élére áll egy jól használható személyiség (az Arc!), amely a nemzetvezetőhöz csatornázza be ezeket az álságos platformokat (lásd Kövér László esetét a szélsőjobb felé való orientálódásban, Áder János és társai esetét a természet- és környezetvédelemmel stb.). Területfoglalás ez, de persze passzív szerepre ítélve. A nagy civilszervezetek viselkedésében politikai pártok viselkedésmintázata köszön vissza. Fontos, hogy ne tűnjenek radikálisnak (nálunk sincs másként: a WWF – MMTE, FOEE – MTVSz sem eltérő habitus, nálunk és a Greenpeace is békülékeny hangokat hallat). A hazai zöldpolitika bukása ennek is következménye, hiszen az LMP és Párbeszéd politikáját egyértelműen nem támogatják már a gazdaságilag megbénított civilszervezetek.

A gazdaság az, ami a természet- és környezetvédelem ellen van. Az új és elszabadult (nálunk első-generációs: Mészáros, Orbán, Tiborcz, Csányi, Felcsúti, Szíjj, Jellinek, Garancsi, Leisztinger, Wáberer stb.) tőkésosztály az, amit George Monbiot szerintem összetéveszt a neoliberálisokkal. Ha nem lenne állattenyésztés (az emberré válás óta létezik), akkor ott lenne a vadhús. Jótékonysági vadászaink sátoros ünnepeken küldhetnének a népnek fácánt és nyulat. Semjén úr Bayer Zsolt barátjával bizonyára kedélyesen és látványosan adakoznának.

Rossz hírem van azért a Monbiot-féle agrárfantasztáknak, a bolygó népességének ellátása (forrás kontra fogyasztók) és annak kezelhetősége régen lehetetlenné vált. Létezik a gazdag Észak-Amerika, Ausztrália és Európa, valamint a szegény Ázsia (kivéve India, Banglades stb.) és Dél-Amerika, továbbá a nyomorgó Afrika, India és társai. A valóságot ezek a területek nagyon másként látják. A délieket fokozottan sújtja a globális felmelegedés és klímamenekültek már szerintem el is indultak a számukra reményteljes területek felé.

8.kép: Mad Max korabeli 16-kipufogós verda (forrás)

George Monbiot-nak viszont igaza van abban, hogy valami radikálisat azonnal tenni kell, hogy a forrás-fogyasztó egyensúlya fennmaradjon. Nem látok ehhez nemzetközi irányítót. A vallási tanok (az ortodox vallási formák) tiltják az aktív beavatkozást (ortodox vallási formák), és annak terhét, hogy valaki felszólítsa az önértékelésre/önirányításra képtelen nemzeteket a szaporodás szabályozására, nem vállalják a világszervezetek sem. A tehetetlenség győzedelmeskedik így, és nyomában a gazdasági migráció, amit követ a klímamigráció és így a nemzetközi káosz. Világszerte épülnek az új Malevilek, nálunk például szerintem Hatvanpusztán. Feltételezem, hogy mindegyik jól védhető lesz. Egy darabig. Az Amazonas mentén élő, szinte megközelíthetetlen, civilizációtól elzárt törzsekben (7. kép) lehet csak az emberiségnek minden reménye. Mad Max világa (8. kép) valóban létezni fog?

Előzmény: Szintetikus lakoma – N^o1 Ecce homo!

(folytatása következik)

Darvas Béla