Darvas Béla

Hétköznapi tudománypolitika. Alulnézet, ahol a csizma talpa a meghatározó élmény. Karcolatok a mezőgazdasági géntechnológiáról és az agrokemizálásról, tudományos hírek értelmezése

Tudománykövető

Volt egyszer egy Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ – No8 Az alku

(Tudománykövető No68)

A sorozat nyolc részből áll: No1 – Ötlet; No2 – Leltár és átvilágítás; No3 – Megbízás; No4 – Szorgalmas dilettánsok; No5 – Marionettek; No6 – Céges csapatépítés; No7 – Kikérdezések; No8 – Az alku.

A NAIK hőskorában magyarázta talán az Akhal-Teke lótenyésztő, amit bizonyára valahol a számára felsőbb körökben hallott, hogy a NAIK főigazgatójának nem kell feltétlenül a rendszerben a legképzettebbnek lennie. Gondolom neki a hálózat Arcaként kell mutatkoznia, ami legyen fiatalos, sportos és megnyerő. Ez a Fidesz-KDNP felcsúti csatárának ideája a világról, amelyben a mutatósság kiemelt érték. Nagy István is előzetesen takarosan belefogyott a szerepébe. A NER a külalakra figyel, a tartalomban a piacosságra; gondolom ez a vezető HR-es ajánlás a tanácsadói köreiben. Azt nem mondta ki senki, bár gyakorlat, hogy az Arc legyen használható, vagyis szó nélkül teljesítse a központi akaratot. A tárcáét, a kormányét, a pártét, a vadásztársaságét. Emlékeznek még? Gyuricza Csabával a NAIK-nak ez a korszaka köszöntött be. Ő az Arc. Kiböjtöltük, a korábbiak csak pótolták a megjövendölt üdvözítőt. Az Arc persze kutatók közé nem tudott beilleszkedni (szerintem nem is akart, számára ez a tisztség még mindig a gyerekmedence volt), hiszen a szakmai profilja alapján egyetlen intézet sem vette volna fel – előélet híján – munkatársának. Így aztán maradt neki a főnökjátszás, a keménykedés, amivel hitelességét és elfogadottságát egy pillanatra sem növelte. A NAIK-ba hivatalnok ejtőernyősként a miniszter ajánlásával érkezett, de végig idegen maradt. Ettől persze még voltak számításból csókosai.

Gyuricza nem volt a munkahelyi vezetőm (nem személyes, amit írok), hiszen engem felsőbb javaslatra korábban a készséges Jenes Barnabás nyugdíjazott. Gyuricza Csaba híre nem volt éppen tiszteletreméltó, hiszen lerombolta annak az egyetemi intézetnek az intézménystruktúráját, amely kiképezte, és ez nekem sem a bocsánatos bűnök kategóriája. Ángyán Józsefnek hívják azt a tanítóját, akinek az egyetemi életművét pártkatonaként felszámolni igyekezett. Fizikailag sikerrel járt, elméletig szerintem nem. Tetteink meghatároznak bennünket, magunkkal cipeljük ezeket, mint csiga a házát. Szerintem ez a fajta bosszúállás (értsd eltöröljük a professzorunk életművét) a Fidesz-KDNP és az ő személyes szégyene. Erre a hőstettre épült aztán Gyuricza egyszeri politikai karrierje, na meg arra, hogy a Fidesz-KDNP politikai vezetői még őnála is kevésbé értettek a mezőgazdasághoz.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egyik kibővített elnökségi ülésén hallottam az úgynevezett szakmai előadását. A GMO-kérdésről szólt (semmi köze sem volt hozzá, csak egy épületben élt Gödöllőn géntechnológusokkal), de ez is érdek-/véleményfogalmazvány volt. A megbízható csókos egyetértett azzal a dokumentummal, amit rajta kívül akkor egyik előadó sem látott még, amit Győrffy Balázs elnöksége (Jakab István mellette trónolt), még meg sem hallgatva a felkért szakértőket, elkészített. Demokratikus színjáték volt tehát a NAK elnökségi meghallgatása. Szóval Csaba egyetértett az akkor GMO-barátként bemutatkozó Nagy István miniszterrel, aki azután a Curia döntése után gyorsan visszalépett, és máig ehhez tartja magát. Gyuricza – akár a jól működő weathercock – bármikor irányba áll, ahogy erre megfelelő nyomatékú igény mutatkozik. Türelmesen végighallgatta egyébként az én előadásomat, a felém fordított szenvtelen arcára elég jól emlékszem. Mindezek ellenére kapcsolatot sohasem kezdeményezett felém, és ez nagyon is rendben van.

A címképen, 2017. júliusában a könyv előszavát író Fazekas Sándor mosolyog tökéletesre csiszoltan, miközben elvtársian kapaszkodik bele a köszöntőt író Gyuricza kezébe (Fotó: Pelsőczy Csaba). Gyuricza Csaba, Somogyi Norbert és Radó Gábor könyvét mutatja nekünk egy tartós kézfogás kíséretében. A könyv a gödöllői Generál Nyomda terméke, 209 oldal terjedelmű, és antikváriumban sem érhető el. Nem mintha gyűjtői igény merülne fel a mára időszerűségét veszített ollózat iránt. Szerintem a szöveg az intézetvezetőké, így a szerzői nevek feltüntetése talán kínos túlzás is. A szerkesztői státusz lehetne elfogadható, ha érdemi tartalom társul hozzá. Mi volt azonban Gyuricza Csaba érdemi szerepe a NAIK létrejöttében? Én bizonyosan állíthatom, hogy semmi. Tudnék róla, ha lett volna ilyen.

Kívülállóként érkezett a kutatóhálózatba, aztán egy év alatt a nevére vette, mint valamiféle hadiárvát. A könyv – egy kívülről reményteljessé cicomázott, belül érdemben és okkal szorongó intézethálózat felmutatása – egyébként reklámtermék, amit a NAIK-ba látogató külföldi küldöttségek kaphattak repiajándékként. Szóróanyag. A külföldi küldöttségeknek még bármelyik elmondott vicc: új. Már ha megértik egyáltalán a nyelvi nehézségek miatt. A könyv talán a K+F+I-sminkelés oktatásához példatár. Kár, hogy az efféle máz hamar lepereg, mint a NAIK esetében is. Tény a képen Fazekas kincstári lelkesedése, amit kitűnően művelt mindig a megtekintés mellett. Ő hitt benne, hogy a neve a NAIK miatt marad majd fenn, és persze a vidékfejlesztési terv kapcsán is, amihez köze úgyszintén nem volt. Az ő tálkájában valahogy szétmállott minden érdemi, mint gyári babapiskóta a langyos tejben. Vajon miként tekinthet vissza erre a mára okafogyott nyomdai termékre, aminek tartalma négy év alatt dőlt bele a magyar kekvásításba, vagyis a Gyuricza Csaba nevében a Csányi Sándor által vezetett MATE-ba. Persze akkorra a párt már – igen, a csakafidesz – Fazekas kamerádot az Állatorvos-tudományi Egyetem kuratóriumába küldte. Nem mindegy, hogy mihez nem ért? Gyuricza fölött már Csányi Sándor vadásztárs mérlegelt a kuratóriumban (Nagy István is ott kellemeskedett), s Lévai Anikó aranykalászos gazda is kitüntetett szerepet kapott az örömteli eseményen (179. kép). Az alkotó figyel rátok, véreim. Lám elküldte a biotermesztésért lelkesedő oldalbordáját nektek, díszszalaggal.

179.kép: Lévai Anikó 2021. szeptember 7-én szalagot köt a MATE zászlójára; háttérben az új kekva ünnepélyes főszereplői (Fotó: Mohai Balázs/MTI)

A NAIK ejtőernyős főigazgatója: Gyuricza Csaba (2017-2021)

Ő tartott ki legtovább a kérészéletű NAIK-nál, bár értékteremtő, érdemi részévé sohasem vált. Egykoron a gödöllői egyetem oktatójaként vált szűk körben ismertté. Magát talajtani szakembernek tartotta (az MTA-nál dolgozó talajtanosok nekem sohasem említették, mint etalont), mások szerint inkább ambiciózus karrierista. A NAIK-ban talajtannal foglalkozó intézet nincs, mert a hajdani leosztásban a mezőgazdaságnak ez a területe az MTA-hoz került (lásd Németh Tamás érdekkörét). Így Gyuricza az általa uralt NAIK-ban kutatási felület nélküli hajjakenddé vált. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) bukott elnökeként érkezett, akinek a munkájával Lázár János nem volt elégedett. 2016-ban menesztette Gyuriczát és helyettesét, Dragovácz Nikolettát is. Ekkor politikai mentora, Fazekas Sándor, aki az MVH kinevezést is intézte, ismét magához emelte, és az érdemleges kutatói múlt nélküli Gyuriczát a NAIK főigazgatójának nevezte ki. Lehet-e ilyesmiért valakit tisztelni?

Kizártnak tartom, hogy a hazai agrármérnökképzést figyelemmel kísérők 2022-ben nem a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kaposvári campusának vezetőjére, Kovács Melindára (2019-2020 a Kaposvári Egyetem ex-rektora) figyelnek. Ő volt MATE tudományos és minőségbiztosítási (sic!) rektorhelyettese. E poszton Palkovics László növényvirológus/biotechnológus (a SzIE Gyuricza Csaba agrármérnök/földművelő előtti rektora, aki a MATE-ról a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Kar, Mosonmagyaróvár igazolt át) → Kovács Melinda állatorvos/mikotoxin-szakértő akadémikus → Posta Katalin mikrobiológus/biotechnológus (SzIE tanszékvezető, a NAIK MBK ex-igazgatója) sor írható le. Elég gyorsnak tűnik nekem ez a változás egy év alatt. Kovács professzor a Folyosói Harsona szerint Mezőszentgyörgyi Dávid (MD) agrármérnök/juhász/agrobiznisz-szakértő megbízásával nem értett egyet. Vagy ő, vagy én! – mondhatta volna megbízhatatlan fültanúk szerint. MD 2011-től a Herman Ottó Intézet – a földművelési tárca háttérintézményének – vezetője, lásd még 2009-től Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a 2016-tól sejtetett Környezetvédelmi Termék Nonprofit Kft. valamije. Pontosabban, a néphangja kapcsolatba hozta a jogszerűen be nem jegyzett (vagy annak tűnő) Környezetvédelmi Termék Nonprofit Kft.-vel is – Az Opten és a bírósági civilszervezeti adatbázisban ez nem jelent meg. Tény, hogy a MATE jelenlegi fejlesztési rektorhelyettese fölöttébb szerény publikációs (8 idegen nyelvű közlemény) és citációs (21 független citáltság) hátteret ([email protected] kategória) tudhat magáénak, ami az alkalmasságát erre a pozícióra szerintem is alapvetően megkérdőjelezhetővé teszi, ha a MATE a nemzetközi ragsorban az élre való törekedést komolyan gondolja. Nekem az ő példa-felmutatását illetően a nemzetközi minőségre törekszünk tartalmú szpícs elég hiteltelen. Kétségtelen, hogy Mezőszentgyörgyi Dávid (Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat főtitkára) és Gyuricza Csaba karrierje – a linkelt részeket olvasásra javaslom – némiképpen összefonódik. Dragovácz Nikoletta a MATE felső vezetésének mostani koordinációs főigazgatója Gyuricza Csaba helyettese volt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban. Ugye micsoda meglepetés? Főként, hogy a kuratórium tagja Lázár János és korábbi leszóltja (Magyarország első számú uzsorása) Csányi Sándor is. A dolgok aztán kedélyesen rendeződtek. Mindenki megbékélt. Erősebb az, ami összetart. Van olyan, ami mindig a víz felszínén úszik? – kérdezte tőlem hunyorogva Lóci egykoron, de nekem fogalmam sincs a jó válaszról. Talán a parafa?

Térjünk azonban vissza a jelenből a közelmúltba. Gyuricza főigazgatói kinevezése több volt, mint érdekes. Pályázat útján nyerte el ugyan (Kristóf Ákos volt az ügyintéző), de végül egyedül maradó pályázóként. Kezdetben voltak ugyan versenytársai (úgy hírlik, az egészségügyi alkalmassági és a nemzetbiztonsági ellenőrzés lefolytatásához történő hozzájárulás elriasztotta őket: akadt olyan jelölt, aki már az egészségügyi alkalmassági vizsgálatra sem ment el). Szóval visszaléptek, nem érkezett végső, csak előzetes (a szóbeszéd szerint csak kamu volt a bejelentkezés, hogy úgy tűnjön, van verseny) biztatás (anélkül meg minek), és maradt Gyuricza egyedül a színen, aki minden elvtársi elvárásnak megfelelt. Kutatói elvárás nem volt! Fazekas Sándor miniszter így az egyetlen pályázatot benyújtó Gyuriczát nevezte ki a NAIK főigazgatói feladatainak ellátására. Bár a pályázat elbírálásának határideje 2018. január 30. volt, nem vártak addig, és 2018. január 15-től egészen 2023. január 14-ig kinevezték a derék gyomait.

A megbízásának aztán persze sohasem lett vége, mert a rábízott NAIK-ot a kekvásítási hullámban, három év után hipp-hopp bedöntötték a MATE-ba (2021. február 1.). Mit ígért a pályázatában, mert ez a végkifejlet aligha szerepelt abban? Egyáltalán milyen víziója lehetett erről a súlyos egyensúlytalansággal küzdő, szerintem teljes mértékben minisztériumi (Feldman Zsolt embereihez tartozott) dilettánsok által irányított kutatóhálózatról (XXXI. keretes írás), mikor Gyuricza főfoglalkozású kutató sohasem volt.

XXXI. Gyuricza Csaba főigazgatói elképzelése (Agrotrend, 2018. január 22).     „Az első időszak szervezeti feladatait követően tavaly nagy lendülettel kezdtünk az intézményrendszer megismertetésébe (sic!), hiszen a társadalom szélesebb rétegei számára kevésbé volt köztudott, hogy milyen formában működünk és mivel foglalkozunk. Korábban még a szakmán belül is kevesen tudtak rólunk [ez a fölösleges médiamunka – minden gőzt a hajókürtre – indoklása]. Ez egy aprólékos folyamat lesz, de úgy érzem, hogy az eredményeink alapján valóban be tudjuk mutatni a mezőgazdaság, egyben a vidéki munka jelentőségét és értékeit.” [DB: Egészen elképesztő, hogy Gyuricza a saját tudatlanságát kivetíti a közre, miközben évtizedek óta működő kutatóintézetekből összeeszkábált kutatóhálózatról beszél. Jogelődjeit illetően az MGI 1869, az AKK 1880, az ÁTKH 1896, az ERTI 1898, a HAKI 1906, az ÉKI 1959, az MBK 1989 alapítási dátumokat sorolnak fel. Szóval őket az elképesztően tájékozatlan Gyuriczának kell bemutatni a nagyérdeműnek? Hol keletkezett ehhez a hitelessége?] * „Megnéztük, hogy a rendelkezésre álló források alapján melyek azok a gyakorlatorientált irányok, amelyek a mindennapokban rövid időn belül (sic!) meg tudnak jelenni, és amelyekkel a mezőgazdaság versenyképességét, fenntarthatóságát erősíteni tudjuk. Ezek nagyon fontos célkitűzések, és ebben próbáltunk egy (sic!) olyan vonalat meghatározni – például a klímaváltozáshoz (sic!) és a precíziós gazdálkodáshoz (sic!) kapcsolódó, főleg adaptációs kutatások, feladatok; a kedvezőtlen adottságú termőhelyekre technológiák és új módszerek kidolgozása –, amik nemzeti hatáskörbe tartoznak. Ezeket az eredményeket máshonnan nem tudjuk átvenni, viszont a magyar mezőgazdaság fejlődéséhez és előrelépéséhez, de akár a szakpolitika támogatásához (sic!) is nélkülözhetetlenek.” [DB: Nevetséges. Gyuricza előtt számtalan érdemes vezető létezett, akik az intézetek kutatás-fejlesztési irányait józanul meghatározták. A kutatóintézetek egyike sem a mezőgazdaság egészének versenyképességi és fenntarthatósági céljai és teljesítménye miatt küszködött. A kutatásnak nem is feladata a szakpolitikai célok kiszolgálása! Sőt, tevékenységének széleskörű bemutatására sincs is semmi szükség. Ezek porig lejáratott agrárpolitikai lózungok. Egyetlen NAIK kutatóintézet profiljában sem jelent meg egyébként a klímaváltozás és a precíziós gazdálkodás kiemelt kutatása. Ezek is az ő személyes tájékozatlanságát mutatják be. Azt, hogy a képzeletében nem kutatóhálózatot vezet, hanem agrárpolitikát igyekszik gyártani.] * „A közös együttműködések (sic!) kutatási bevételt jelentenek az intézménynek, másrészt viszont olyan technológiatranszfer indult el gazdasági társaságokkal közösen, ami közvetlenül a magyar mezőgazdaság számára is hozzáadott értéket és akár kibocsátás-növekedést jelent. Jelentős eredményeket értünk el Észak-Afrikában, a Szaharától délre eső térségekben, Délkelet-Ázsiában, és új területként Dél-Amerika felé is nyitottunk.” [DB: A NAIK intézetek közötti együttműködés sohasem ment igazán. A szöveg bántó politikai smonca, nélkülöz minden konkrétumot. Ha a NAIK első éves sikerjelentése igaz lenne, akkor miért kellett 2021-ben bedönteni a MATE-ba? Miért mondott le róla könnyedén az agrártárca? Van olyan ebben az országban, akinek ez a történet nem szaglik?] * „Azokat a tapasztalatokat, amiket az elmúlt években szereztem (sic!), a NAIK-nál, kiváló lehetőségem van kamatoztatni. Abban a tekintetben pedig, hogy egy (sic!) kutatással, innovációval foglalkozó intézményt vezetek, mondhatom, hogy hazakerültem (sic!), eddigi életem nagy részét mégiscsak az agrárkutatásban és az agrár-felsőoktatásban töltöttem. [DB: Aláírom, Gyuricza az MVH-nál szerzett hivatali munkáját folytatta teljesen közegidegenül a NAIK kutatóhálózatában, és vezette azt a megsemmisítés felé. Nem hazakerült azonban, hanem számára mély vízbe, így csekély úszótudománnyal keményen kapaszkodott a politikai mentőövébe. Én eddigi produkciójának mérlegelése után úgy látom, hogy csak rombolásra felkészült. Vajon mi lesz a pártszerű irányítás alá került MATE sorsa, aminek már a harmadik tudományos rektorhelyettese van? Beteljesíti majd a játszi reményt (csúcsegyetem leszünk; hoppsza), amibe a NAIK-ot beáldozták?]

68.1.ábra: A NAIK sziporkázásának és gyors bukásának vázlata

Senki sem akadályozta meg a hazai agrárpolitika felé kapcsolatokat kereső (ezért vadásztársasági tagságot is felvállaló) és kiépítő Gyuricza Csabát a NAIK bedöntésében (68.1. ábra). Nagy István miniszter ehhez asszisztált (értsd mintha ott sem lett volna), aztán nyilván megérdemelten a kekva kuratóriumába került – végül is életfogytig való biztos megélhetés ez a vigadóirodaházi méhész számára. Az intézetek vezetői ekkorra már kellőképpen meg voltak dolgozva. Lecserélték azokat, akik bátortalanul szólni merészeltek és azóta is hallgatnak. Az ERTI menekült csak át Borovics Attilával a Soproni Egyetemhez. Engedték. Végül, az is Csányi Sándorhoz tartozik. Az AKI állami tulajdonú káefté lett, amit az AM irányít és alkalmazottjai felügyelnek.

Egy elbocsátás története – az erő felmutatása (így járhattok)

Megalakulásának negyedik évében (2018-ban) a NAIK intézeteinek újból szembe kellett nézni egy újabb leépítési hullámmal. Ekkor már Szépe Ferencet nyugdíjazták (2018. március végén búcsúztatták – véletlenül engem is meghívtak a jeles eseményre, de nem mentem el), és Fazekas Sándor is májusban mondott fájdalmas búcsút a miniszteri székének. Ezzel a Font Sándor rokonsági körébe tartozó Feldman-vonal nagyon elgyöngült. Az Arcnak sikerült elérnie azt, amit szakmai elődjeinek nem (az utat előtte már kitakarították), hogy úgy vezesse a NAIK-ot, ahogy a minisztériumnak tetszik. Ők történetesen a megsemmisítés útját választották, bár mások szerint feloldották a MATE nevű megaegyetemben ezt az életképtelen konglomerátumot, és megmentették, akit lehetett, bár a tárca tartósan gályáztatott kutatóhálózata elveszett. Mindez persze még a jövő kérdése, jelenleg a hálózat még lebeg az intézkedésre váró halk és illatos űrben.

Létszámarányosan kellett elbocsátani embereket. Silhavy Dániel az MBK egyik, nemzetközileg is jól ismert kutatója, akkor éppen tudományos igazgatóhelyettes volt. A kényszerű leépítésre az általuk megoldásként leadott lista – mint máshol is – elsősorban részfoglalkoztatásokra vonatkozott. Erre a listára – amit valószínűleg helytelenített valaki – ceruzával rákerült az ő neve is. Hogy ki írta fel a nevét, az máig nem derült ki. Senki sem vállalta. Ugye, milyen mai történet! Az akkori elbocsátásokat nem kellett indokolni, hiszen leépítési akciót hajtottak végre. Silhavy, aki bizonyosan az egyik legígéretesebb tehetsége volt az MBK-nak (ritka kivételként, az élet mindennapi dolgait illetően is elemző adottságokkal), úgy került elbocsátásra, hogy máig nem tudja, miért történt mindez. A levél azt tartalmazta, hogy a munkakörét létszámleépítés miatt megszüntetik. Dani munkaköre azonban csak nemzetközileg ismert kutató volt, aki mellékesen képviselte az MBK kutatóközösségének tudományos érdekeit. Az esetében a különös hátterű leépítés súlyos problémát nem jelentett, mert Szegedre költözött, és az SzBK munkatársa lett. Annak idején Németországból is kaptam levelet, azzal a kéréssel, hogy a történetét írjam meg, de Dani az akkori felfordulásban nem akarta ezt. Mindig is világos volt nekem, hogy a kutatói társadalom nem tanult meg küzdeni önmagáért. Ezért muszlának tartják. A képzett kutató jellemzően nem citálja azt (tollára nem veszi), amit zöldségnek tart, és nem lövi szét azt, ami az érdemtelensége miatt megérdemelné. Passzívan utasít el, ami pártkatonával szemben kevés. Dani esete viszont kellően megfélemlítette a kutatóhálózat vezetőit. Az üzenet az volt, hogy bárki így járhat. Folyosói pletykák szerint az terjedt, hogy Silhavy kritikai megjegyzései visszajutottak az ejtőernyőshöz, aki ezeket így torolta meg. Dani viszont ezt a kisvárosi legendát nem erősítette meg nekem. Tény, hogy igazgatója (OF) is csak sopánkodott a történtek miatt, de semmit nem tett ezen túlmenően érte.

180.kép: Az Agrárerdészet című könyv (forrás)

Egy újabb márkaépítő könyv margójára

Egy évvel a NAIK-ról szerkesztett kiadványa után jelent meg, 2018-ban az Agrárerdészet című nyomdai termék (180. kép). Szerzői Gyuricza Csaba és Borovics Attila. Gyuricza tehát villámgyorsan erdésszé küzdötte fel magát. Sőt, minisztere is kért az energiafűz hirtelen támadt népszerűségből, bár az interjúkra – ahogy látom – három és fél év alatt mindössze 271 megtekintés és 5 kedvelés érkezett. Ez szakmai és népszerűségi áttörés lenne? A szerény sárvári társszerző egyébként már a 2011-es ERTI átvilágítás alatt mutogatta a kísérleti telepükön az energiafűz ültetvényt, és az onnan származó faanyagból készült aprítékokat. K+F+I feladatként az MGI szerkesztett hozzá kísérleti kazánt, amit ott helyben hasznosítottak is. Dupla siker. A Soproni Egyetem kiemelt profiljában már nem látom ezt az erdészek által talán nem is az erdészethez tartozónak tekintett tématerületet. Talán a mezőgazdasági tárcáért művelték? Vagy a K+F+I pályázati bevételért. A szolgálatkész Borovics is örömmel építette utóbb a főigazgató irodalomlistáját. Volt tehát, aki örömmel teli várakozással fogadta Gyuricza urat. Borovics a NAIK egyik kedvenc intézetigazgatója lett, de az ERTI esetleges bedöntése a MATE-ba már neki is sok volt. Az ERTI-vel együtt lépett.

A könyvről hamarosan azt kezdték suttogni, hogy 2017-es gyökereinél (Erdészeti Lapok) Gyuricza Csaba még utolsó szerzőcske volt, és ez a könyv valamiféle áldozati ajándék, amit a NAIK két vezetőjének (Somogyi Norbert és Gyuricza Csaba) felkínált az ERTI vezetője. Az MTMT alapján azonban nekem nem úgy tűnik; Gyuricza 2008-as munkáiban is látom már az agrárerdészeti vonalat, bár ezek afféle forgácsok; előadás-összefoglalók, ismeretterjesztő szövegek. Mondjuk, ez nem tér el Gyuricza egyéb teljesítményeinek tudományos minőségétől, hiszen nemzetközileg komolyan jegyzett lapokban való megjelenése nagyítóval keresendő. Nem kertelek, alig látható, hazai héroszka ő, látja világosan, hogy az ő politika színvonalán nem is kell ennél több. A kutatók dünnyögése meg nem hallatszik be a pártház jól szigetelt ablakain. Tény, hogy a 2017-es cikkben Borovics Attila erdész az első szerző, és a fotókat is ő jegyzi. Gondolom 2018-ra Gyuricza reputáció tekintetében beelőzte őt. Ma az MTMT-ben Gyuricza kiemelt témái a talajhasználat (Birkás Márta vezetésével) és az energianövények. Ez utóbbi területen többnyire egy szarvasi csapat segíti (Bozán Csaba), akik írásaiban megjelenik nyomatékként. A NAIK főigazgatójaként számos ismeretterjesztő könyv megjelentetésére használta ki a vezetői lehetőségét. Általa megszólalt a tudományos reklámvonal jelzetű nonszensz is. A könyvek egy része társszerzőinek ambíciójából ered, más részének ihletője a mezőgazdaság-politika, amibe a hivatal idején szeretett bele. Eredeti, nemzetközileg jelentős kutatómunkát egyet sem látok. Sokak szerint az akadémikusi címre hajt. Nem állítom azt, hogy ő lenne az első, akinek ehhez a teljesítménye sohasem volt elégséges. Legyen ez azonban az MTA keresztje, mostani balsorsának megalapozója.

A NAIK erőteljesen felkavart közegében különféle történetek keringenek, és bizonyára mindegyikről kiderül majd idővel, mi belőle az igaz és a hamis. A tudomány területén ismeretlen a hosszú távú smúzolás. A kutatók nem azért nem beszélnek, mert nem látják át a dolgokat, hanem mert sajnálják erre az időt, és féltik a választott témáik jövőjét. A NAIK története arról szól, hogy ez a passzivitás felejtős.

Búcsú a NAIK-tól

2021. február 1-jén kezdte meg a működését a NAIK maradéka a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem valamelyik campusán. Már képletesen, mert még mindenki a helyén maradt. A következő fokozatot még nem indították be, csak közvetett jelzéseket kaptak róla az ex-NAIK-osok. Még a MATE dolgai kötik le a rektort és az általa felállított mosolykommandót, amely örökre szóló szerződésekkel van elfoglalva. KITE-tanszék is lesz. Mellettük eltörpülnek még az ex-NAIK-kal kapcsolatos teendők. Resztli, az MBK kivételével szerintem felolvadnak majd az egyetemi intézetekben hamarosan. 2022-es választási győzelem esetén Gyuricza Csaba lesz a végrehajtó. Nem fog habozni.

A NAIK kutatói állománya régóta nem aktív alakítója a sorsának. Hosszú ideig sodródott a minisztériumi tócsában, ahol arra sem jöttek rá, hogy milyen nyelven kommunikál. Fazekasnak erről a törekvéséről is kiderült mára, hogy a polgármester indokolatlan álma csupán, hiába volt a sok megtekintés és bográcsozás (181. kép). A NAIK vezetői viszont semmiért sem harcoltak; mentek, ahová beosztották őket. Igaz, alaposan megtizedelték őket. Hagyták. A megalakuláshoz képest a hat intézeti igazgatóból senki sem maradt változatlan. Két intézet osztódott is. 2010 óta a HAKI, az ÉKI és az MBK már a negyedik igazgatóját nyüvi. Gyuricza a MATE-ba társuló intézetek állományát egyáltalán nem tájékoztatta, nem kérte a véleményüket, nem volt tekintettel arra hogyan lenne nekik a legjobb. Ő – hasonlóan, mint jelenkori példaképei (egyben főnökei) – fellebbezhetetlen részlegvezető. Az irány az, amit mondanak neki, pokolba az idő- és érzelemigényes demokráciával.

181.kép: A birkapörkölt miniszteri megtekintése (forrás)

Az ex-NAIK intézetek fölött most hirtelen elmúlt az értelmetlen és folyamatos minisztériumi pattogás. Irányításkényszer-nélküli szélcsend támadt. Talán egy egyetemnél mégis jobb lehet? Hogyan kerüljön át azonban a pénzügyi keret, ami eddig az agrártárcánál volt, hiszen ennek valahogyan át kell Palkovicshoz kerülni. Nem gondolom, hogy a kuratóriumba került Nagy István (AM) ebben valóságos akadályt jelentene. A NER-szemlélet majd megoldja.

Az átirányításnál hogyan olvad el vajon az eredetileg is szerény pénzügyi keret? Az egyetem mire tart igényt, és mit tart majd fölöslegesnek? Nem a vagyontárgyakra gondolok (A Herman Ottó úti épületeknek lesz vajon majd új vállalkozói megkívánója? És a Villányi úti campusénak?), hanem az itt fogyóeszközként kezelt ún. humán erőforrásra, amiből az eredeti minőségű eddig is Gyuricza kedvetlen gyanakvásával találkozhatott. Megtehette ezt a csak számára előnyös húzást, és ez a legsúlyosabb kritikám a hazai jogi állapotainkról. A dolgozók demokratikus jogai szerintem fel sem merültek az átszervezésnél. Igaz, még tart ez, és a rendszer folyamatos babrálgatás alatt áll.

A MATE megalakulásának dátumával megszűnt a tárca alá tartozó, önálló kutatóhálózat, amely túlélte a rendszerváltáskor káeftésedő ipari kutatóintézeteket, úgy, hogy most érte sem hullott könnycsepp. A sajtónak nincs miről írnia. Nincs, aki nyilatkozna, és olyan sem, aki kérdéseket tehetne fel. Részvét nélkül kimúlt/felolvadt egy kutatóhálózat. Nem állítom azt, hogy több intézet nem járt jobban, legfőképpen annak egyetemi oktatásra használható vezetői. Nem gondolom, hogy a mezőgazdasági tárca nyomasztó vezetői dilettantizmusa után nem következhet jobb sors egy záporozó ígéretei szerint támogatott alapítványi egyetemen, ahol esetleg a valós kutatási teljesítmény is lényeges. Most éppen folyamatban van az előre menetelhez szükséges cikkhiányra való riadt figyelmeztetés. Ezt azonban Gyuricza és vezetőtársai, saját teljesítménydeficitjük miatt aligha tudják erőltetni. Persze számukra ott vannak a fogyasztásra felkínált cikkek és együttműködő felkínálóik. Én nagyobb esély látok a kutatói álmok helyett (ennek indult) a szolgáltató laborokká válásra. Az ex-NAIK többségi területe ezzé válhat. A minisztériumi hivatalnoki gondolkodás minden korokban ide lyukadt ki.

182.kép: Ez az! Megcsinálták! (Fotó: ITM)

Az egyetemhez átirányított kutatóhelyek PhD-hallgató-ellátottsága bizonyára javul, de az alapítványi egyetem vajon milyen szinten biztosítja a kutatások ellátottságát. Egyáltalán, mi az ország terve a kutatóintézetekkel? Gyuricza lehangoló álláspontja szerint csak alkalmazni kell a tudományt, máshol mindent megcsináltak már. Arccal a multik felé? Kössünk mindenkivel neoszocialista baráti szerződéseket és persze mindezek előtt állami támogatási alapszerződést (182. kép)? Az eredetiség nem buli. A NAIK intézetekkel érkező tetemes ingatlanvagyon jól jöhet a MATE-nak. Budapesti telephelyükről Gödöllőre költöztetésük komoly bevételt eredményezhet (pl. Herman Ottó úti vagy Villányi úti épületek), csak talán az érdemi kutatók nem érkeznek majd meg. A mai mezőgazdasági tárca irányításától persze minden megoldás csak jobb lehet.

Nem látni még az agrár-kutatásfejlesztés lehetséges önállóságvesztésének következményeit. Ami bizonyos, hogy lesz ilyen. Ha nem lennék nyugdíjas, akkor alighanem már régóta más munkahelyet keresek. A NAIK-nál ragadt fajtagyűjtemények esetében azonban ez most súlyos, a genetikai örökségünket érintő kérdés, és nem meghaladható. Persze, ha a genetikai örökségünk – ez valóban nemzeti érdek – még lényeges.

Darvas Béla

Ps. Nincs akadálya annak, hogy most Fazekas Sándor, Gyuricza Csaba vagy Nagy István interjú keretében megszólaljon. Ehhez kezdeményezniük kell az együttműködést, és az alábbiakban feltett kérdéseimre kell válaszolniuk. Én türelmesen várok. Nem az ügyintézőikre gondolok. Németh Imre korábban például megtette ezt, és elégedett volt a végeredménnyel.

XXXII. Kérdések     15./ Kiket terhel személyes felelősség a mezőgazdasági tárca alá tartozó kutatóhálózat megsemmisülés felé vezetéséért?     16./ Gyuricza Csaba, ha nem is folytatta a Jenes Barnabást jellemző elképesztő bábkormányzást, semmit sem tett-e a NAIK megmaradásáért. Valóban nem maradt más választása, mint a NAIK bedöntése a MATE-ba?     17./ Nagy István miniszter miként járulhatott hozzá a tárca ingatlanvesztéseihez, és ahhoz, hogy a mezőgazdasági tárca háttérintézetek nélkül maradjon? Elégséges ellentételezés, hogy ahová került ez a kutatóhálózat, ott ő is kuratóriumi tag lesz?     18./ Milyen sors vár a NAIK tulajdonos-váltott ingatlanjaira és emberállományára?

Megosztás