Géntechnológi^kaland N^o72

Kibontom az alcímet. A Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina (Leopoldina) géntechnológia-barát kutatói képviseletének és a European Network of Scientists for Social and Environmental Responsibility (ENSSER) géntechnológia-kritikus kutatóinak vitájáról lesz most szó. Az események előzményeként 2018. július 25-én az Európai Bíróság (Curia) úgy döntött, hogy a 2001/18/EK GMO-irányelvek szerint a genomszerkesztési módszerekkel előállított termékek is a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO) szabályozása alá tartoznak.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mára Európában folyamatossá vált a géntechnológia kritikus megítélése. Ez részben azért pozitív, mert a gyógyszerészeti géntechnológia szárnyal, és a rekombináns gyógyszerek (pl. inzulin, vakcinák) ma a gyógyszeripar jövedelmezőségének meghatározó részét teszik ki. Ezek a készítmények azonban módosított élőlények tisztított termékei, és nem maga az élő és terjedésre képes módosított organizmus (LMO, living modified organism). A megítélés ott is hasad, hogy az alkalmazott technológia zárt-e (mikrobiális géntechnológia, állat-géntechnológia stb.) vagy nyitott, ami módosított élőszervezett környezetbe való kibocsátásával jár együtt, és ami ellenőrizhetetlen terjedést von maga után. A növényi géntechnológia ezen a ponton kritikus az idegenbeporzó növények esetében. Az izolációs távolságok betarthatatlanok (hazánkban a méhészetek nagy száma miatt különösen vonatkozik ez a rovarbeporzású növényekre), és akkor a fajtaszabadalom okozta gazdasági kiszolgáltatottságot még nem is említettem, ami a vetőmagot csoporttulajdonba vonja.

A vetőmag stratégiai eszköz, s ma egyetlen felelősségteljes nemzetgazdaság növénytermesztése sem engedheti meg magának azt, hogy nemzetközi cégektől váljon függővé, és jövedelmének tekintélyes része technológiadíjnak nevezve elhagyja az országot. Az Európai Unió tagországainak legjelentősebb és jogos félelme szerintem ez, hiszen a GM-vetőmagok szabadalmai nyomán kötött szerződések ezt eredményezik. A vetőmag szabadalmi birtoklása mára a modern gyarmatosítás eszközévé vált.

Várható volt, hogy a géntechnológiával foglalkozó cégek nem hagyják a Curia 2018-as döntését válasz nélkül. Segítségükre sietettek ebben a géntechnológiával foglalkozó kutatóintézetek pro-GMO szemléletű kutatói és az azokat képviselő akadémiai szervezetek. Mára tehát ez elérte az EASAC (European Academies’ Science Advisory Council) szintjét, amely szintén a Leopoldina álláspontjára (lásd lent) helyezkedett. A tudománypolitikai háttér megértéséhez jó tudni azt, hogy az ún. molekuláris tudományok napjainkban az ökológiai tudományok rovására jöttek divatba. Hazánkban is közülük választanak akadémikusokat az ökológusok rovására. A trend fölöttébb abszurd formája a molekuláris ökológia, amelynek szerintem a sensu stricto ökológiához köze nincs, hiszen ott az élőlények változó környezetre (élettelen és élő) adott válaszreakcióinak követése játszik vezető szerepet, ami laboratóriumi körülmények között, fiolákban, a molekulák szintjén egyáltalán nem követhető. Élőnek nevezhetők a molekulák? Egyáltalán, mihez rendelhető az élet nevű csoda? Sokunk véleményétől függetlenül egyébként kitűnő biokémiai és genetikai lapok léteznek molekuláris jelzőkkel. A megnevezés divatos. Ami ennél is fontosabb, hogy a személyes előremenetükben és gazdasági vonatkozásokban is érintett géntechnológusoktól kiegyensúlyozott válaszféleségek a mellékhatásokra vonatkozóan nem várhatók. Tudásuk – bár próbálkoznak ezzel – ugyanis nem a környezettudományok területeire fókuszál. Mindehhez a hirdetések által lekötelezett sajtó is partner, amelynek költségvetése a nemzetközi cégek reklámbevételei nélkül könnyen borul. A cégek hasznos tanáccsal látják el a készséges sajtómunkásokat, hogy kit kell kérdezni a pro-GMO területéről, aki a számukra megfelelő válaszokat adják majd. Kritikus képviselők tehát szóba sem jöhetnek. Itthon is így van ez. Dacára azonban a Dudits Dénes által életre hívott szegedi Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (ma Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiáért Egyesület; elnöke Popp József) nevű nem közhasznú civilszervezet pro-GMO reklámújságjának (Zöld Hírlevél) és a technológia körül serénykedők könyvtámogatásainak, a magyar (szerintem európai) fogyasztók véleménye mit sem változott. A pro-GMO reklámok rájuk bizonyosan nem hatottak.

236.kép: A Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina főépülete Halle an der Saale-ban (forrás)

A Leopoldina 2019-ben elgurítja a labdát

A Leopoldina Német Természettudományos Akadémia a többféle hasonló kezdeményezés közül Németországban a legrégibb. 1652-ben alapították Academia Naturae Curiosorum néven Schweinfurt-ban. 1878-ban költözött Halle an der Saale-ba (236. kép). 2008. július 14-én a német nemzeti akadémiának nyilvánították. A Leopoldina támadta egyébként Palkovics László minisztert az MTA bedarálásáért, de őt ez hidegen hagyta. Gondolom a genomszerkesztés megítélését illetően sem lesz nagy egyetértés a negyedik Orbán-kormány minisztereivel, így az MTA adminisztrációja ismételten a másik oldalra keveredett. Ez a státusz azonban szerintem nagyon is ingatag, legfőképpen, ha Nagy István miniszter eddigi pálfordulásaira gondolok.

A Leopoldina 2019-es évszámmal (de a pontos kiadási időpont megadása nélkül) „A genomszerkesztett növények tudományosan megalapozott, differenciált szabályozásának módjai az EU-ban” (Wege zu einer wissenschaftlich begründeten, differenzierten Regulierung genomeditierter Pflanzen in der EU) címmel állásfoglalást jelentetett meg. A kiadvány szerkesztett szövege azonban sokunk szerint ezer sebből vérzik (címkép). A transzgenezishez hasonlóan a genomszerkesztés technológiája sem elég pontos (ezért nem terjed a humán-génterápia), hirdessék bár annak, és emellett sem költség-, sem időtakarékosnak nem mondható. Az elsőgenerációs fajtacsoportok (GMO) kifejlesztés utáni engedélyezése olyan drága, hogy meghaladja valamennyi EU tagország K+F+I-re fordítható keretét.

A fajtatulajdonosi adatbázis szerint a GM-engedélyezés folyamata nem gyorsabb, mint a klasszikus növénynemesítésé. Ezért fordulhat elő, hogy a piacra dobott fajtavonalak izogenikus anyavonalai gyorsabban elavulnak. A növényi géntechnológia ugyanis hagyományos módon nemesített közel-izogenikus anyavonalakra épül. Ezeknek az anyavonalaknak a megváltoztatása viszont újabb nemesítési munka. A Leopoldina pro-GMO kiadványa szerint közel száz potenciálisan piacképes genomszerkesztett növény (genetikai esemény – genetic event) ismert; amelyeket pontmutációkkal értek el. Ezek szerintük előnyösek a táplálkozás, a termésnagyság szempontjából, alacsonyabb a növényvédőszer-felhasználásuk és az erőforrás-igényük. Súlyos csúsztatásoknak gondolom ezeket az állításokat. Nem szokatlanok viszont az alaptalan ígéretek a pro-GMO köröktől, hiszen az elsőgenerációs (transzgenikus) GMO termékek esetében is pontosan így hangzottak a beváltatlan ígéretek. A laborokban előállított növények, amelyekről tudományos cikkek születnek, még messze nem a gyakorlat által használt fajtacsoportok. Távoli ígéretek csupán, semmi más. Elképesztő mennyiségű munka és pénz kell a valóságos kifejlesztésükhöz.

A mostani tét valójában az iparnak az az igénye, hogy ezekre az ellenőrző vizsgálatokra ne kerüljön sor, és ezek a labortermékek ellenőrizetlen módon kerüljenek a környezetünkbe és az étrendünkbe. Szerintem teljességgel nonszensz elképzelés ez, ami az Európai Unióban a jelenlegi környezet- és egészségbiztonság pontjairól való visszalépést jelentené, és lényegében az elővigyázatosság elvével való szembefordulást.

A reklámcélú Leopoldina-kiadvány egészségesebb zsírsavakat termelő növényeket, gluténmentes búzát, hosszabb eltarthatóságú burgonyát, baktériumokkal szemben ellenálló rizst, gombarezisztens szőlőt és szárazságtűrő fajtákat ígér elég régóta. Hol vannak ezek? Semmilyen módosított búza nem került eddig forgalomba. Sőt, a fajtatulajdonosok (beleértve a Monsanto-t is) eddig önmérsékletet gyakoroltak a kenyérgabonák esetében.

A mostani ajánlatok főként géncsöndesítésre vonatkoznak. Ez a módszer a területen nevet szerzett Caius Rommens szerint is jelentős változásokat indít el a módosított növény beltartalmában. Ez a beltartalmi ellenőrzés szigorítását veti fel, ami nem épülhet a korábbi lényegi azonosság elvére. Pusztai Árpád kritizálta ezt mindenki előtt. Másrészt a genomszerkesztés ellenőrizhetetlenségének gyanúja is felmerül, ami elfogadhatatlan élelmiszer-biztonsági szempontból, és ez is az ellenőrzés szigorításának irányába mutat.

Ötévente felül kell vizsgálnia az új uniós szabályozási keretet, tekintettel annak megfelelőségére a tudomány és a technológia szempontjából – mondják a Leopoldina potentátjai. Az ötévenként jogi felülvizsgálat szerintem nagyon is jogos. Ezt azonban nekem sem sikerült Fazekas Sándorral idehaza elfogadtatnom. Adminisztrációja macerásnak gondolta az ezért végzett szakmai munkát. Úgy vélték, hogy a szabályozás szimpla jogi tiltással megvalósítható (lásd az Alaptörvény súlyos ellentmondásai). A mezőgazdasági tárca – a benne elmerült környezetvédelmivel együtt – szerintem ma passzívan sodródik. Az Alaptörvényt tekintve a hamis védettség állapotát csak kevesen érzékelik.

A Leopoldina támadja az elővigyázatosság elvét, ami aligha találkozik az európai fogyasztók/választók igényeivel. Úgy, hogy az EU tagországainak nincs is reménybeli géntechnológiával módosított fajtacsoportja, s ez elég abszurd fejlemény. A növényi géntechnológia európai kutatási eredményeit a korai fázisukban a multik vásárolják fel. Ez történt Dudits Dénes eredményeivel is, ahogy nekem személyesen elmesélte. Ez a kutatásban résztvevők számára fizetség, de az ország kutatási befektetése (értsd pályázati rendszere) szempontjából jelentős kudarc. A kutatást egyébként hazánkban semmi sem gátolja, kizárólag az elnyerhető pályázati források nagysága. Az eredmények gyakorlatban való megjelenésére nincs elégséges támogatás (az EU-ban sem), így a növényi géntechnológusok megkülönböztető igénye nemzeti szinten egész Európában teljesíthetetlen. Csupán a nemzetközi cégeknek dolgozhat be ez az átgondolatlan célú K+F+I rendszer. A mellékhatás-kutatásokat viszont a multik szabadalmai akadályozzák azzal, hogy nem adnak el harmadik félnek vetőmagot, és nem adnak engedélyt független kísérletek végzésére. Esetleges megegyezéskor pontosan meghatározzák a vizsgálati módszereket, és megszabják az eredménypublikálás lehetőségét. Tudományos lapokban a géntechnológia-kritikus cikkek megjelentetése egyáltalán nem könnyű.

Az olyan géntechnológiával készült termékeket, amelyek nem tartalmaznak idegen fajból származó genetikai információt, mentesíteni kellene a címkézésére vonatkozó kötelezettségtől – javasolja a Leopoldina. Már miért kellene? Mi a nemesítők és nemzetközi fajtatulajdonos szégyene ebben? A fogyasztónak (allergiára hajlamosaknak végképpen) jogában áll tudni azt, hogy élelmiszereit milyen módszerrel és összetevőkkel állították elő. Biztosítani kell a számukra, hogy szabadon választhassanak. Az áruk szabad áramlásának a fogyasztók fogadókészsége szab határt. Egyetlen termék fogyasztására sem lehet kényszert alkalmazni.

A Leopoldina szerint az elővigyázatosság elvének alkalmazása nem kapcsolódható spekulatív kockázatokhoz. Itt éppen a lényeget nem érti az ajánló. Az Európai Unióban megalapozott gyanú (a termékfüggetlen kutatásnak itt csupán ennyi a feladata) esetén a fajtatulajdonos feladata a feltételezés tudományos cáfolata. Ennek az elfogadható útja kísérletek eredményein át vezet, és nem reklámcélú hangoskodó kiadványokon.

A növényi géntechnológia semmilyen környezetvédelmi és mezőgazdasági valós problémát nem oldott meg eddig. Erre vonatkozó ígéretei Európában nem érték el a termékszintet és a széles körű gyakorlatot. A genomszerkesztett növények spekulatív előnyeire nem lehet új jogi szabályozást szabni. Az Európai Unióban gazdaságtalan olyan fejlesztést elejét finanszírozni, amelyet a tagországok nem képesek befejezni, így a K+F+I befektetések létrejött eredményei olcsón a nemzetközi cégek zsebébe vándorolnak.

A genomszerkesztés költségei alacsonyak, és hatékonysága nagy – mondja a javaslattevő. Viszont egyébként sem a kifejlesztés költsége magas, hanem az engedélyezéshez szükséges mellékhatás-vizsgálatoké. Ezek jelenlegi színvonalától azonban az elővigyázatosság elve értelmében nem célszerű eltérni. Az EU értékrendjéhez mérten tragikomikusnak értékelem a Leopoldina ajánlatát, ami a könnyed és ellenőrzést nem igénylő genomszerkesztési átalakításra vonatkozik. Az evolúció során szelektálódott élővilág és benne a kultúrnövényeink nem a kerületi homokozó széthagyott gyerekjátékaihoz hasonlatosak.

237.kép: Az EASAC tanácsának ülése 2018-ban, Bécsben az Osztrák Akadémia épületében (forrás)

Az EASAC lobbija a növényi géntechnológiáért

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületét (EASAC) 1981-ben a Svéd Tudományos Akadémia alapította, és ma ennek tagjai az Európai Unió tagállamainak tudományos akadémiái, illetve a hozzájuk társuló nemzetek tudományos grémiuma. A ma már inkább német vezetésű EASAC három témakörben igen aktív: az energiatudományok, a környezettudományok és a biológiai tudományok kiválasztott új ágai terén, vagyis azokban, ahol a politikai érdeklődés kiemelkedő. Az EASAC támogatása a nemzeti akadémiáktól származik. Az EASAC korábban is megszólalt már a géntechnológia kérdésében, és az MTA akkor is megszólaltatta a fanfárokat. Bevált ez a kettős? Nekem nem tűnik annak ez a tüsténkedés. Fontos talán, hogy nálunk már nincs GMO-Kerekasztal. A GMO-Kerekasztalt 2005. szeptember 15-én hívtam életre, és 2018. április 2-án oszlattam fel. Fazekas Sándor adminisztrációjának dilettantizmusa vezetett ide. Az exminiszter úgy gondolta, hogy a helyzetet politikai szempontból a minisztériuma jogi eszközökkel tudja kezelni, és tanácsadóival bevezették nálunk is a GMO-mentes termékek körét, ami nem több mint – árdrágítással járó – szemfényvesztés. A növényevők húsából és termékeiből (tojás, tej) nem mutatható ki PCR-rel sem a takarmányozásra használt GM-növények örökítőanyaga, de más módszerekkel a termékei (Cry-toxinok) sem. Tapasztaltból tudom. A kutatók ellenőrzött tudásának leértékelése valahogy így kezdődött hazánkban. A mezőgazdasági miniszterek, akik a növényi géntechnológiából mit sem értettek, azt feltételezték (Nagy Istvánnak/Győrffy Balázsnak a talajtanos Gyuricza Csaba tudása volt az etalon), hogy a tudomány is valamiféle hitbéli cucc.

A géntechnológiát teljesen elutasító Fazekas (Kőrösi Levente stábja volt ebben a segítségére, aki Bardócz Zsuzsára támaszkodott) helyére Nagy István érkezett, és mindjárt nyitni próbált a géntechnológia felé (ebben földije, Dudits Dénes szerepet játszhatott), s csak a Curia állásfoglalása után vett gyors hátraarcot. Folyosói pletykák szerint az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat aligha tud majd ellenállni annak, hogy a mezőgazdasági kutatóközpontját feldarabolják, és részeit három alapítványi egyetemekhez csatolják. Igen, kettő ezek közül a MATE felé tart; hamarosan látjuk majd.

A GMO-lobbitevékenység a gazdamagazinokban szinte folyamatos. Az EASAC hithű csatlakozását látom a Leopoldina állásfoglalásához. Az EASAC elnöke, Christina Moberg nyugállományú svéd szerveskémikus. Az elnökség magyar tagjai a honlap szerint Kosztolányi György, majd 2018 után Tulassay Tivadar nyugállományú gyermekorvosok. Mi közük vajon a mezőgazdasági géntechnológiához? El kell ismernünk (értsd finanszíroznunk kell) az új technológia használatának vagy lassú elfogadásának lehetséges költségeit – jelenti ki az EASAC kollektívája. Nincs vesztegetni valónk az európai élelmiszer- és táplálkozásbiztonsággal kapcsolatos problémák megoldásában – gondolják ezek a tudománypolitikusok. A növényi GM-fajtacsoportok használatának elmaradásával azonban az Európai Unió országait semmilyen gazdasági veszteség nem érte eddig. Sőt, termelés- és termékstruktúrájuk áttekinthetőbb és így biztonságosabb, vagyis nem kiszolgáltatott a technológiadíj révén a nemzetközi vállalatoknak. Ha egy genomszerkesztéssel előállított termék nem tartalmaz idegen DNS-t, az ne tartozzon a GMO-kra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá – indítványozza az EASAC. Jogi kérdés ez, és nem tudományos adminisztrációra tartozó, vagyis az EASAC olyasmihez szól hozzá, amit mechanizmusában nem ismer. Illetve beindítja az ellenreakciót, amelynek legrangosabb képviselője ma az ENSSER. A Curia szerint ma még a genomszerkesztés is a GMO-szabályozás alá esik, és a jogi megítélés a perdöntő. Pro-GMO lobbiszervezetek kérdőjelezik meg a jogi döntést. Eddig hatástalan volt. Most ismételten válaszúthoz érkeztünk.

Az Európai Bizottságnak – jelenti ki az EASAC – továbbra is kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy kiemelten támogatja a növénytudományok alapkutatását. Mi lenne ennek a magyarázata? Minden más mezőgazdasági kutatás terhére a növényi géntechnológiát kellene támogatni? Ráadásul egyetlen EU tagország sem eléggé tőkeerős ahhoz, hogy GM-fajtacsoportot kifejlesszen, azt engedélyeztesse és a világon bevezesse. Hol vannak a lehengerlő gazdasági eredmények ehhez a súlyosan túlzó követeléshez?

Az EASAC szerintem a tudományos adminisztráció komoly reputációvesztését eredményező üzeneteit az Európai Bizottsághoz, a Tanácshoz és a Parlamenthez, valamint a tagállamok politikai döntéshozóihoz is eljuttatta. Én mindezt alapokat nélkülöző, elszabadult lobbitevékenységnek értékelem. Szerencse, hogy ezt az ENSSER tevékenysége ellensúlyozza.

Az EASAC szerint új jogi keretet kell kidolgozni, amely az engedélyezésben a tulajdonságokra összpontosít, nem pedig az ehhez vezető módszerekre. A félreértés hatalmas. Az engedélyezés ma is termékszintű, hiszen genetikai eseményeket engedélyeznek, amelyekből nemzeti fajtacsoportot/fajtaválasztékot állítanak elő. Az engedélyezés a főhatáson túl mellékhatás-centrikus, vagyis azt keresi milyen nem tervezett változások valósulhatnak meg. Az EASAC szerintem hosszú ideje a GM-növényekkel házaló fajtatulajdonosok lobbijának elfogult szócsöve.

238.kép: Ricarda Steinbrecher (ENSSER elnökségi tag), Ignacio Chapella, Jack Heinemann és Sarah Agapito (2018, Berlin)

Az ENSSER és a CSS kiadványa

Az ENSSER géntechnológiával kapcsolatos termékfüggetlen aktivitása jól ismert. Véleményem szerint a mellékhatásokkal foglalkozó tudósok eredményeiért lobbizik. Létrejötte következmény, látva a tudományos körökben a pártatlanság térvesztését. Rendszeres konferenciákat tart (238. kép), ahol tagjaik és a vendégelőadók az eredményeikről számolnak be. Az ENSSER mellett a CSS (Critical Scientists Switzerland) vezetősége és választott szakértőik jelennek meg. Mindkét csoport tagja Angelika Hilbeck, német, de Svájcban dolgozó biológus, az ENSSER alapító exelnöke. A két tudományos szervezet 2021. áprilisában a Greens/EFA kiadásában összefoglaló tanulmányt jelentetett meg, mellyel ellensúlyozni szándékozták a Leopoldina és EASAC EP képviselőit célzó reklámanyagait (lásd fentebb). Ennek összefoglalója az alábbiakat tartalmazza (címkép).

Az EASAC által jóváhagyott Leopoldina nyilatkozat a genomszerkesztett növények szabályozásáról korlátozott számú és a célra kiválasztott publikáción alapul. Nem tükrözi legalább 200 releváns tudományos tanulmány megállapításait. A vizsgálatok dokumentálják a meglévő géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásait, és felsorolják a legújabb géntechnológiai eszközök negatív hatásainak lehetőségeit. Azt mutatják, hogy az elsőgenerációs GMO-k nem tudták teljesíteni az ígért előnyöket, mint például a kórokozók és kártevők elleni hatékony védelem, a betegségekkel szembeni rezisztencia, a szárazságtűrés, a fokozott tápláló érték és a hozamnyereség. Bemutatják továbbá a konvencionális vetőmagok genetikai szennyeződésének ökológiai és gazdasági következményeit, valamint a mezőgazdasági kistermelőkre gyakorolt káros hatásokat. Hazánkban a kiemelkedően fontos vetőmag-ágazat összeroppanna a szemlélet térnyerése esetén.

A genomszerkesztés tekintetében a Leopoldina-nyilatkozat szerzői által figyelmen kívül hagyott tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy állításaikkal ellentétben ezek a genetikai változások alapvetően eltérnek a természetben előforduló mutációktól. A nyilatkozatban felsorolt genomszerkesztett növények lehetséges előnyeit szemlézik csupán, de ezek előzetes feltáró kutatási szakaszban vannak, és a legtöbbjüknek még az előnyök kimutatása is hiányos. Ezek a vizsgálatok nem tekinthetők bizonyítékoknak. Hasonlóképpen, a nyilatkozat narratívája, amely a pontosság = kontroll = biztonság egyenlőséget hirdeti, nem támasztják alá tudományos bizonyítékok – sem a géntechnológia régebbi, sem az újabb formáira. Nem ismert hiteles adat arra vonatkozóan, hogy a géntechnológiai beavatkozások növekvő terméshozammal járnának, és így elejét vennék a bolygón az éhezés terjedésének.

A nyilatkozat figyelmeztet továbbá a GMO-szabályozás hosszabb távú lazításának következményeire. E tanácsot követve az EU eltávolodna az EU alapító szerződéseiben rögzített elővigyázatossági megközelítéstől, valamint a lehetséges kockázatok és károk figyelmen kívül hagyásával az amerikai megközelítéshez társulna. Én kizártnak tartom, hogy az európai fogyasztók ezt az élelmiszerpiacon el tudnák fogadni. Az ENSSER véleménye szerint EU GMO-szabályozását az előzőekkel ellentétben éppen meg kell erősíteni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a géntechnológiával módosított szervezetek új generációját, amelyet genomszerkesztéssel hoznak létre.

Az ENSSER kiadványának következtetések részében az alábbiakat olvashatjuk:

A tudományos szakirodalom elemzése egyértelműen megmutatta, hogy a géntechnológiával módosított növények nem foglalkoznak körültekintően a krónikus alultápláltsággal vagy a környezeti igényekkel. A Leopoldina/EASAC szerzői szeretnék az ajánlásaikat úgy bemutatni, hogy kizárólagosak, de indoklásaik igazodnak a nemzetközi agrokémiai vállalatok érdekeihez.

Az elsőgenerációs GMO-k és a genomszerkesztett növényekkel kapcsolatos kockázatok bizonyítékai azt mutatják, hogy az uniós jogszabályok kedvezőek a fejlesztés kudarcai és az okozott károk elkerülésére. Mindazonáltal a Leopoldina-nyilatkozat a dereguláció különböző (egymásnak ellentmondó) formáit javasolja annak érdekében, hogy a genomszerkesztett szervezeteket egyszerűen és soron kívül bevezessék az EU-ba. Az EU irányítása eddig megvédte régióját a növényi géntechnológia kockázataitól és többletköltségeitől. Az ENSSER azt javasolja, hogy sürgősen el kell távolodni a géntechnológia megkülönböztetett támogatásától olyan megoldások felé, amelyek a táplálkozási szükségletek, az élelmezésbiztonság és a környezeti fenntarthatóság mentén megfelelően teljesítenek, olyan módon, amely támogatja Európa lakosságát, és felértékeli a mezőgazdasági termelők tudását és gyakorlatát. Az állítások kiegyensúlyozott és szigorú vizsgálatára van szükség.

Következésképpen, a szakirodalom elemzése egyértelműen kimutatta, hogy a géntechnológiával módosított növények nem oldják meg a krónikus alultápláltságot vagy a környezeti problémákat. A Leopoldina/EASAC szerzői olyan exkluzív formában szeretnék bemutatni ajánlásaikat, amely tudományos alapokon áll, és olyan célokat követ, amelyek ugyanakkor összhangban vannak a nemzetközi agrokémiai vállalatok szövegeivel.

Angelika Hilbeck szakmai életrajza   Az ETH Zürich Integratív Biológiai Intézetében tanít. Munkája a genetikailag módosított növények ökoszisztémákra gyakorolt hatásának vizsgálata. Hilbeck 1990-ben szerzett biológiából diplomát a Universität Hohenheim-en. 1994-ben szerzett PhD-fokozatot rovartanból az Észak-Karolinai Állami Egyetemen. 2000 óta dolgozik az ETH Zürich-ben, ahol 2005-ben habilitált, és a környezetbiológiai biztonsággal foglalkozó kutatócsoport vezetője. A mezőgazdasági géntechnológia hatásaira összpontosít. Munkájának középpontjában a biológiai sokféleség és a transzgenikus növények kapcsolata áll. Hilbeck részt vett az ENSz biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyvének végrehajtásában. Tapasztalatai miatt delegálták a Mezőgazdasági Világjelentésben (IAASTD 2008) való részvételre. Hilbeck a Brot für alle igazgatótanácsának tagja. Alapítója és első elnöke volt a ENSSER-nek, amelynek igazgatótanácsában továbbra is dolgozik. Tagja a Német Tudósok Szövetsége tanácsadó testületének. Hilbeck kutatásait erősen támadták az érintett iparágak. Az 1990-es években végzett munkájában kimutatta, hogy a Bt-kukorica károsíthatja a zöld fátyolka (Chrysoperla carnea) lárváit, ami után a Ciba-Geigy (ma Syngenta, aminek részvénytöbbsége a ChemChina tulajdona) ellenségeskedésének volt kitéve. Hilbeck ügye vitát eredményezett az ipar által finanszírozott intézetekben folytatott kutatás szabadságáról. Az éghajlati válságból kivezető utakról szóló nyilvános vitában Hilbeck az intenzív mezőgazdaság bizonyos formáitól való eltávolodást szorgalmazza, amelyet energiaintenzitása és környezeti káros volta miatt iparszerű mezőgazdaságnak nevez, és ehelyett a biológiai sokféleséghez hozzájáruló agroökológiai termelési rendszerek felé fordulást szorgalmazza. Egy 2015-ben más tudósokkal írt tanulmányában kifejtette, hogy nincs konszenzus a genetikailag módosított szervezetek biztonságáról. Ez az ENSSER anyagai között is megjelent.

239.kép: Angelika Hilbeck 2018-ban (forrás)

*

Villáminterjú első része Angelika Hilbeck-kel

Miért volt szükség az ENSSER 2009-es megalakítására?

Angelika Hilbeck: A géntechnológiával módosított szervezetek és a géntechnológia mint módszer biztonsági és kockázati kérdéseire összpontosító kutatásokat kezdettől fogva akadályozták. A magán- és közintézmények minden szintjén ellenségesen viszonyultak hozzá. Ez kivált azokra a kutatókra hatott súlyosan karrierjük és a személyes jólétük terén egyaránt, akiknek közzétett eredményeik nem voltak összhangban a technológiákban érintett kormányok és vállalatok elsődleges hivatalos biztonsági álláspontjaival. Utóbbiak jelentős befektetéseket eszközöltek a géntechnológiába. Az egyik taktika az volt, hogy elszigetelt célszemélyekre lejárató kampányokat szerveztek. Ezekkel a stratégiákkal szemben az egyetlen hatékony ellenintézkedés az, ha a kritikai gondolkodású szakemberek összefognak, egyesítik szakértelmüket, és támogató szakértői csoportot hoznak létre, hogy – a tudományosság, a kritikai elemzés és az etika magas színvonalának csorbulása nélkül – védelmet nyújthassanak a támadásokkal szemben. Ezért alapítottuk meg az ENSSER-t.

Jelenleg milyen kapcsolatban áll a nemzetközi fajtatulajdonosokkal?

AH: Nincs kapcsolatom. A korábbi vállalati stratégiáik már nem működnek úgy, mint az 1990-es években, bár folyamatosan próbálkoznak. Az ENSSER elismert, független szakértelemmel rendelkező szervezetté nőtte ki magát, és ez megnehezítette a troll-ok és zaklatók számára, hogy végrehajtsák a kritikai szemléletű kutatók ellen irányuló kiközösítő stratégiájukat.

Felismer-e bármilyen gazdaságilag fontos eredményt a génmódosított növények között, beleértve a genomszerkesztést is?

AH: Nos, ez attól függ, hogyan határozzuk meg a gazdaságilag fontos kérdést. Kire vonatkoztatjuk. A GM-növények tulajdonosai, kereskedői/forgalmazói üzleti tevékenységének ez valóban gazdaságilag fontos részévé vált. Gondoljunk csak arra, hogy Észak- és Dél-Amerikában a szója, a kukorica és a gyapot szinte teljes mértékben – több mint 80-90%-ban – GMO, és mindez 2-3 globális vállalat tulajdona. Ők diktálják, hogy a gazdák mit termeszthetnek, és mit nem. Már régóta áttértünk a kereslet-vezérelt gazdaságról a kínálat-vezéreltre, a vetőmag-ágazatban ilyenféle oligopólium működik. A gazdák számára ez korántsem a beígért sikertörténet volt, s ha mégis, akkor nagyon rövid ideig tartott. A lényeg az, hogy a mezőgazdasági termelők nem lettek gazdagabbak, mint korábban voltak, vagy mint társaik a világ más részein, akik nem termelnek GM-növényeket, mint például Európában, miközben a vállalatok határozottan gazdagodtak a korábbiakhoz képest. Tehát a válasz – a jelenlegi GM-növényekre – igen és nem. Az új, úgynevezett genomszerkesztett növényeket illetően, a gyorsaságról és egyszerűségről szóló narratíva ellenére mindössze két ilyen fajtacsoport van jelen az Egyesült Államokban piacán. Mindez egy évtized után és hatalmas befektetéseket követően. És amint hallom és olvasom, ez a két fajtacsoport sem kasszasiker, és a piacnak csupán kis töredékét teszik ki. A legjobb esetben is csak niche-termékek. De erről sincsenek független kutatási adatok. Követni kell a vállalatok piaci híreit és részvényárfolyamát.

Miért fontos a Leopoldina és az EASAC számára, hogy lobbizzon a növénygenetika mellett?

AH: Tőlük kellene megkérdezni. Nem tudom, miért csinálják, amit csinálnak. De szeretném hozzátenni, hogy ez egy kicsi, de hangos csoport a Leopoldina-n belül, akik meghatározzák a szervezet ebbéli hírnevét a társadalomban. A csoport, amely az általunk alapjaiban kritizált álláspontot megfogalmazta, 15 személy, akik közül sokan már régóta, a jelenlegi (elsőgenerációs) GM-növényekkel kapcsolatban is pro-GMO álláspontra helyezkedtek. Ők mindig is nagy rajongói voltak a géntechnológiának, bármi legyen is annak a terméke. Többen közülük már régóta kapcsolatban állnak GM-termékekkel, illetve fejlesztőként vagy szabadalmasként karrierjük nyugszik azokon. A szervezet vezető személyiségei nyilvánvalóan jóváhagyták, hogy az egész szervezet nevében nyilvánítsák ki az álláspontjukat, de tudom, hogy sok tudós van Leopoldina, az EASAC berkeiben és más tudományos szervezetekben, akik nem osztják ezeket az álláspontokat. Hogy miért nem szólalnak fel nyilvánosan, azt nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy ha felemeled a szavad a géntechnológiával szemben, akkor az életed sokkal bonyolultabbá válik. Ez pedig elég bénító hatású az emberekre – de hiszen éppen az a szándék a lejárató célú kampányok beindítása mögött. Ez így működik: politikában, tudományban, az üzleti életben, az életben egyaránt.

Helyesen érzékelem, hogy a mezőgazdasági szakértelem nem jellemző egyik említett szervezetnél sem?

AH: Igen, ez így van. És ha van mezőgazdasági szakértelem ezekben a körökben, az annak az iparosodott, kemizált változataira vonatkozik – arra a fajta mezőgazdaságra, amely az emberiség előtt álló számos ökológiai és társadalmi gond kiemelkedő oka. Ilyen problémáink az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség felszámolása, a talaj pusztulása, az erózió, a kimerülő édesvízi erőforrások, a talaj, a víz és a levegő kémiai mérgezése stb. Ezek mind ahhoz vezetnek, hogy az emberek kiszorulnak a földjeikről, városokba vagy más országokba vándorolnak, és így tovább. Nem ismerek egyetlen olyan agroökológust sem, és csak nagyon kevés ökológusra gondolhatok, akik megadták magukat a géntechnológia szirénhangjainak, a jövedelmezőségről szóló leegyszerűsített narratívának. Ők azok, akik nem érzékelik a géntechnológusok mérnöki elképzelései mögött meghúzódó hiányosságokat, vagyis az általános tudományhiányt.

(folytatása következik)

Darvas Béla