(Biotechnológi^kaland N^o44)

A géntechnológiának ezek a változatai az európai engedélyezés számára mindeddig láthatatlanok maradtak. Közülük csak az Amflora nevű, ipari célú GM-burgonya csenghet a számunkra ismerősen, amelynek európai könnyített engedélyezési eljárását éppen hazánk perelte be. A géntörvény ennek ellenére sem kezelte a géncsendesítést kellő figyelemmel. Itt nem visznek be extra gént, hanem elrontanak/elhallgattatnak egy meglévőt. Ha a transzgenikus megoldások plusz variánsok, akkor ezek mínuszok. A géncsendesítés/génrontás elérhető genomszerkesztési módszerekkel is. Az utóbbi esetben elvileg nyoma sem marad a tevékenységnek az örökítőanyagban, vagyis később nem mutatható ki a transzformálás. Észak-Amerikában nem is tekintik a GMO szabályozási körbe tartozónak az így létrehozott fajtacsoportokat. Sokan úgy gondolják, hogy a növényi géntechnológia gyakorlata az engedélyezési sikeresség miatt ebbe az irányba fog fordulni (GMO helyett GSO), és itt következik majd be az az európai áttörés, amelyre a géntechnológiai ipar vezető vállalatai és aktivistáik már nagyon régóta várakoznak. Az Innate nevet viselő burgonyák kiemelhető fajtacsoport, hiszen a gumók raktározása során képződő cukrok és aszparaginsav egyidejű csökkentésével olyan olajban süthető burgonyát hoztak létre, amelyben a rákkeltéssel gyanúsított akril-amin képződésének mértéke rendkívül lecsökken. A fejlesztés tehát egészségvédő funkciójú, ami az Alaptörvényünk általános gyanúját mindjárt meg is kérdőjelezi. Izgalmas kérdés, hogy a gyors-étkezdék vezetői miként döntenek majd.

A géncsendesítés (gene silencing) a génkifejeződés módosítását és gátlását jelenti. Három fő útja lehetséges: a transzkripció alatti, utáni és az osztódáskori. Az egyes konkrét megoldások között néha jelentős hasonlóságok fedezhetők fel, ugyanakkor a mechanizmusok leírása kapcsán azt olvashatjuk, hogy több részletük nem ismert kellő mélységben. E rész eleje sem tartozik majd a könnyű olvasmányok közé.

A transzkripció alatti lehetőségek – Hatféle epigenetikai lehetőséget is számon tartanak

– Genomiális beíródás (genomic imprinting) – A gének apai, illetve anyai eredettől függően eltérő szabályozás alatt állnak. Ennek oka, hogy a homológ kromoszómák DNS szálai eltérően metiláltak. Az apai DNS általában kevésbé metilált, ezért aktívabb, míg az anyai erősebben, ezért passzívabb. Szülői vonal választáskor ez mindig szempont.

– Paramutáció – Heterozigóta élőlényekben előforduló gén két alléljának olyan egymásra hatását jelöljük így, amelynek során az egyik allél jelenléte, befolyásolja a másik allél kifejeződését, és öröklődő változást idéz elő az expressziójában is.

– Transzpozon-csendesítés (hisztonmódosítás) – A transzpozonok több megnevezhető helyű (több locus is tartozhat hozzájuk) örökítő komplexek. Mozgásuk nagyfokú változással jár az örökítőanyag kifejeződésében. Növényekben többnyire csöndesített állapotban vannak, amiben a siRNS (20-25 bázisnyi) nukleotidok a DNS-metiláción keresztül játszanak szerepet. Stressz (pl. hibridizáció, környezeti sokk) azonban transzpozon-aktiválódáshoz vezethet. Az általában transzpozon eredetű piRNS (26-31 bázisú) nukleotidcsoport is géncsendesítési szerepet tölt be.

– Transzgén-csendesítés – Bár ma mindig géntechnológiára gondolunk, a természetben az idegen vírusgének gazdasejtbe való jutásakor ez természetes körülmények között is megvalósul. Ekkor a növényi gazdasejtben igen sokféle válasz alakulhat ki, ahogyan az eddig sorolható példák is mutatták.

– Pozíciós hatás – A gén helye a genomban fontos szerepet játszik a kifejeződésben. Ismert, hogy ugyanazon gén más pozícióban eltérő szemszínben jelentkezik muslicáknál, vagy a transzgenikus növényeknél a transzgén környezetének kifejeződése az állandóan bekapcsolt állapotú transzgén-promóter miatt jelentősebb lehet.

– RNS-függő DNS-metiláció (RdDM) – Ez az epigenetikus hatás egyidejűleg több funkcióban is előfordul. Közreműködik a transzpozon- és traszgén-csendesítésben, továbbá a genomiális imprinting-ben is. A növényeket megbetegítő vírusok között igen sok kettős szálú RNS-vírus található. A növények védekező (antivirális) mechanizmusa abból áll, hogy ezeket kisebb darabokra (20-25 bázispárnyi siRNS) vágják (dicer), majd ezek a darabok a RISC nevű fehérje-komplexbe épülnek össze. A komplex a beépült siRNS alapján minden olyan örökítő szakaszt metilál, amely szekvenciája megegyezik a beépült szakasszal.

Poszttranszkripciós lehetőségek (PTGS) – Háromfélét ismerünk, és innen származnak az eddig ismert fajtacsoportok (59. ábra)

– RNS-interferencia (siRNS, miRNS) – A RISC fehérje-komplexbe beépült minta (siRNS) alapján a sejtbe jutó hasonló szerkezetű mRNS-hez kötődik, és törést okoz. A miRNS (22 nukleotid) ehhez képest annyiban más, hogy ezek a szakaszok nem engednek bizonyos sorrendet az mRNS számára, vagyis ahhoz kapcsolódva törést idéznek elő.

– Antiszensz-RNS – Oligonukleotid-molekulák tartoznak ide, amelyek kötődve a komplementer mRNS-hez (ez lehet virális eredetű is), deaktiválják azt. Nevezik ezeket micRNS-eknek is. Innen kikerülő korai találatok voltak a Flavr Savr paradicsom (CGN-89564-2), az Amflora burgonya (BPS-25271-9), valamint a gyűrűfoltosság-vírus ellen rezisztens Rainbow és SunUp papajafajták (CUH-CP551-8).

– RNS-degradáció (NMD) – Ez a rendszer felismeri és lebontja a korai stop kodonokat tartalmazó mRNS-eket, ezáltal megelőzi a hiányos, dominánsan mutáns fehérjék képződését. Idetartozó a ribozim-függő deaktiválás is.

59.ábra: A poszttranszkripcionális géncsendesítés vázlata (RCBI nyomán)

Meióziskori lehetőségek – Kétféle csoportjuk ismert

— Transzvekció – Ecetmuslicán kimutatott hatás, de mára széleskörűen ismertté vált. Két allél egymásra hatásával jellemezhető, amelyek homológ kromoszómákon foglalnak helyet. A hatás locus-függő.

— Meióziskori géncsendesítés – A sejtmagfúzió (kariogámia) alatt pár nélkül maradó gének és környezetük csendesítése következik be. A hatás kiváltásában a masiRNS-molekuláknak tulajdonítanak szerepet.

126.kép: Géncsendesítéssel előállított, nem barnuló Innante burgonya (Fotó: L. Kateraee/GLP)

Nem vitás, hogy a fenti bevezető genetikai képzettség nélkül aligha követhető. Mindez egyébként a gyakorlati géntechnológia súlyos keresztje. Nem tanulunk elég genetikát, mint toxikológiát sem, így az átlagolvasó nem érti, amit olvas. Egyáltalán, hosszabb és bonyolult dolgokat sem szívesen olvasunk már, így természetesen nem tudunk dönteni, csak érzelmi alapon, ami itt kevés. Ilyenkor figyelünk valakit, és vele szavazunk. Fórumok hozzászólás-füzérei ilyesmire jó példák. Nézzük azonban ennek gyakorlati következményeit: a géncsendesítésben érintett – nagyon változatos hatású – innovációk éppen a nehéz átláthatóság miatt olyan sikeresek ma a döntéshozók körében. Ismert, hogy sok nem után szívesen mondunk igent.

A felsorolt géncsendesítés elvi lehetőségei közül a gyakorlatot elért növényi géntechnológia kevés lehetőséget használ még ki. Hazánkban elég korai kísérletek kezdődtek ezen a területen, de gyakorlati eredményt felmutatni eddig senki sem tudott. Ma a géncsendesítési területről kerül ki a legtöbb nem transzgenikus, növénytermesztési szempontból fontos GSO-fajtacsoport, amelyek besorolása (vö. GEO, GMO) az EU-ban még kellő megfontolásra sem került. Mindeközben Észak-Amerikában – jó lenne világosan látni, hogy miért – sorban kerülnek deregulációs státuszba ezek a fajtacsoportok, vagy közülük a genomszerkesztési eljárásokkal készülteket már a GMO szabályozási körbe tartozónak sem gondolják.

Egy gén (DNS) csendesítése elérhető annak kivágásával vagy mutációs elrontásával (knock out hatás) – amelyek végleges megoldások –, illetve a célgén különféle RNS-ekkel való befolyásolása révén, ami végső soron az mRNS-ről való fehérjeképződést (transzláció) gátolja (59. ábra). Ezt ideiglenesnek is mondhatjuk, hiszen a gén örökítőanyaga nem sérül, csak az üzenete nem funkcionálhat. A géncsendesítést különféle módszerekkel is elérhető, így Agrobacterium vektorral és genomszerkesztéssel is. Ezek lényegét az előző részekben már ismertettem. Ahogyan látjuk, sokféle útja van a géncsendesítésnek, és származhat innen GEO (genetically engineered organisms), GMO (genetically modified organisms) és sensu stricto GSO (gene-silenced organisms) besorolású szervezet is, ahová a célgén kivágása vagy mutációs elrontása talán nem is tartozik (lásd később).

Sokáig úgy tett az európai szabályozás, mintha a GSO kategóriája nem is létezne, miközben sok kutató dolgozott ezen a területen. Itt nincs transzgén, nem hozzáadunk a genomhoz, hanem legalább is funkcionálisan elveszünk belőle. Kivágunk vagy elrontunk egy gént, illetve metiláljuk, esetleg a kapcsolt mRNS tevékenységét gátoljuk. Ez máris négyféle lehetőség. Szabályozni kell ezt vagy sem? A végleges következményű formáit (knock out) bizonyára el kell különítenünk az átmeneti csendesítést elérő válfajaitól. Észrevenni mindezt már az EU-ban is lehetetlen, vagyis az ezen a területen is tétlen hazai géntechnológiai hatóságnak is rá kellene ezekre a fajtacsoportokra végre csodálkozni. Nem a civilszervezetek munkáját kellene végezniük anti-GMO Road Show szervezésével, hanem érdemi hatósági munkát (ebbe a szakmai ismeretterjesztés is beletartozik), ami a területen keletkező fajtacsoportok értelmes elkülönítését és szabályozását teszi lehetővé. Sem mint a GEVB, sem mint a GMO-Kerekasztal elnöke, nem találkoztam ezen a területen koncepcióval rendelkező, eredményesen dolgozó köztisztviselővel Rodics Katalin és Homoki Hajnalka távozása után, akik a növényi géntechnológiai korai szakaszában dolgoztak. Ma már nagyon más a helyzet, és az új, a korábbiaktól nagyon is eltérő helyzetekre vonatkozó engedélyezési válaszokat kellene valakinek megfogalmazni, úgy hogy érdemben érteni is illene hozzá. Nézzük a gyakorlati példákat.

Antiszensz-RNS technológia

– Flavr Savr és az Endless Summer – polcálló GS-paradicsomok

A Calgene (Flavr Savr) fejlesztésében a poligalakturonáz enzim (a pektint bontja) termelését antiszensz génnel gátolták. Segítségével lassan puhuló paradicsomot állítottak elő azzal a célal, hogy hosszan eltartható legyen (127. kép). A hűtőszekrények korában – a sikertelenség is bizonyítja – nem volt ez jól megválasztott cél. A fajta 1994-ben az Egyesült Államokban (Kanadában és Mexikóban is) forgalomba került, majd gazdaságilag megbukott. 1997 után nem termesztették. Utoljára hosszú szállításra (Mexikóban termesztették) és hűtés nélkül próbálták használatba venni, de sikertelenül: a szállítmány tönkrement. A céget a Monsanto felvásárolta.

Az Endless Summer (DNA Plant Technology – 1345-4/Agritope – 35-1-N/Monsanto – CGN-89322-3) nevű paradicsom 1995-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Ez a paradicsom hasonló technológiával készült, de ebben az érésben kulcsszerepet játszó etiléntermelést gátolták. Olyannyira, hogy a termést etilénben kellett utóérlelni, ami elég abszurd gondolatnak tűnik. (Az etilén-oxidot – sterilizálókban használták – az IARC rákkeltőnek tartja.) Abban az időben ezzel az ötlettel – ilyen a kutatási divat – a Zeneca (a Syngenta elődje) és a kínaiak is próbálkoztak.

127.kép: Polcálló Flavr Savr GM-paradicsom (Fotó: R. Dougherty)

– Rainbow/SunUp – köpenyfehérje eredetű vírus-rezisztens GS-papaja

Ez a fajtacsoport a papaja gyűrűsfoltosság vírus (PRSV) köpenyfehérjéjét tartalmazza. Vagyis a fertőző csupasz RNS-vírusokat a növény által termelt köpenyfehérjék becsomagolják, így azok nem tudják a növényeket megbetegíteni. Egy másik magyarázat szerint viszont a növénybe belépő virális örökítőanyag a módosítás hatására lebomlik. A Hawaii-szigeteken termelt papaja meghatározó aránya ma ilyen fajta. 1996-ban kapott termesztésre engedélyt az Egyesült Államokban. Kanada 2003-ban, míg Japán 2011-ben engedélyezte. Az EU területére nincs benyújtott dokumentációja.

– Amflora/Amadea/Fortuna – amilopektint termelő ipari GS-burgonyák

Az Amflora (BPS-25271-9) nevű GM-burgonyával a BASF gyors, bár átmeneti sikert ért el az EU-ban is. Hazánk 2010-ben, más országokkal együtt beperelte ezt az Európai Unió törvényeit elkerülő európai eljárást, és a fajtacsoport engedélyét 2013-ban megsemmisítette a bíróság. Ekkorra a BASF kivonult az EU piacáról, mivel a megrendelés (100 hektár) egyébként is igen alacsony szintű volt. 2010-ben a fajtatulajdonos a svédországi GM-fajtacsere (Amadea) következtében egy 16 hektáros ültetvényen nagyon kínos ügybe keveredett, hiszen a szennyező fajtacsoport még európai vetési engedéllyel nem rendelkezett. A BASF az Amflora mellett az Amadea és Fortuna fajtákat is hasonló célra fejlesztette. Az Amflora esetében Agrobacterium-vektorral, antiszensz-RNS-technológát alkalmazva hallgatták el a szemcséhez kötött keményítő-szintetáz (GBSS) enzimet a gbss-RNS egyik fragmentumával. Ennek eredménye az volt, hogy az amilóz-termelés nagyon lecsökkent, míg az amilopektin-termelés szinte kizárólagossá vált. Az elsősorban papírgyártásra szánt ipari burgonya esetében a melléktermékként visszamaradt burgonyaszelet állati takarmányként való hasznosítása sokféle európai vitát váltott ki.

RNS-interferencia

– Arctic Apple – nem barnuló GS-almák – Agrobacterium-vektor

A növényi termések (pl. almafélék, burgonya, csiperkegomba stb.) barnulását okozó polifenol-oxidáz enzimeket több növényen is célba vette a géntechnológia. Afféle kozmetikai munkának látszik ez. Hagyományos (Agrobacterium-vektor) géntechnológiai eszközökkel állították elő (neomycin-/kanamycin-markergént tartalmaznak) a lassan barnuló Arctic Apple (128. kép) termékcsoportot. Az alma 19 ppo génjéből négyet elcsendesítve a polifenoloxidáz-aktivitás az eredeti szint közel 10%-ra csökkent. Eddigi változatai az Arctic (OKA-NB2-9; pgas ppo, nptII), az Arctic Golden Delicious Apple (OKA-NB1-8; pgas ppo, nptII) és az Arctic Fuji Apple (OKA-NB3-1; pgas ppo, nptII). A fejlesztés 2015-ben kapott USDA– és FDA-engedélyt, és kezdték meg az Arctic Granny Smith Apple termesztését, majd forgalmazását az Egyesült Államokban és Kanadában. A dokumentációit illetően 2011-ben kezdődő fejlesztés az engedély után egy év alatt (2016-ban) az USDA deregulációs státuszát érte el. Ezt követték változataik (2015: Golden; 2016: Fuji) engedélyei, amelyek szintén kikerültek a szabályozás alól. Ezt a terméket, mint más GM-növény fajtacsoportokat sem kell Észak-Amerikában jelölni. A dokumentációikat az Okanagan Specialty Fruits Inc. Európába nem nyújtotta be.

128.kép: Balra módosítatlan alma, jobbra géncsendesített Arctic Apple (Fotó: Adrick Brock)

Nem az emelkedett hangulat rontása céljából írom le, de a sérületlen almában a polifenolok és a polifenol-oxidáz enzim egymástól elválasztva vannak jelen. Sérülés hatására az enzim találkozik a fenolos vegyületekkel és azt kinonokká oxidálja. Az így képződő vegyületek hatékony baktériumölő anyagok, amivel – egyesek szerint – a növény védekezik az ellen, hogy a sérülést felülfertőzés kövesse. Mindez az alma pektintartalmával (amelyet a bélflóra hasznosít, és védő hatású nyálkát készít belőle) együtt éri el azt, hogy hasmenések, bélhurutok kezelésére (csecsemőknél kiemelhetően) a reszelés után megbarnuló alma jó hatásfokkal alkalmazható. A kérdés a megválaszolandók közé tartozik: alkalmas-e a GM-gyümölcs erre a célra? A módosítás további hagyományos fajtákra is kiterjed majd, hiszen a Gála és Honeycrisp fajták átalakítását is tervezi a cég.

Az alma esetében az elért hatás számomra csekélynek tűnik. Készíthető belőle gyümölcssaláta, úgy hogy az alma nem barnul meg benne pillanatok alatt, bár ezt a vaskés és rézedény kerülése, citromlédresszing és előhűtés vagy éppen kíméletes hőkezelés is megoldja. A további kérdés, hogy mennyire terjedhet el ez a géncsendesített variáns az idegenbeporzás kapcsán, hiszen az alma rovarbeporzású. Az almanemesítés azonban már régóta a vegetatív szaporítás útját járja, vagyis ritkán támaszkodik ivaros keresztezésre. Az évi almatermésben viszont a pollen a mag minőségét befolyásolja, az elfogyasztott áltermés ettől talán független.

– HarvXtra – alacsony G-lignin tartalmú GS-lucerna – Agrobacterium-vektor

Az Egyesült Államokban 2013-ban engedélyezték az alacsonyabb G-lignin-tartalmú (15-20%-kal kevesebb) géncsendesített (RNSi) lucernát, 2014-ben a vetését is (129. kép). Ma Kanadában (2014) termeszthető még, viszont több ország is felhasználhatja takarmányozásra (2014: Ausztrália, Új-Zéland; 2015: Mexikó, Japán; 2016: Dél-Korea). A HarvXtra (MON-179-5) lucernában a G-lignintermelésért felelős gént (ccomt) csendesítették el. Szintén Agrobacterium-vektort használtak és nptII markergént. 2014-ben az USDA deregulációs státuszába került. Az EU-ba a Monsanto még nem nyújtotta be a dokumentációját.

129.kép: HarvXtra géncsendesítéssel előállított, csökkentett lignintartalmú lucerna magja (Fotó: L. Laframboise)

A lucernanemesítés érintett lehet, hiszen rovarmegporzású növényről van szó, amit számos hártyásszárnyú faj látogat. A hagyományos magfogáskor eléggé meglepően 200 és 1600 méteres izolációs távolságot is javasolnak, viszont a mézelőméh repülési körzete három kilométer sugarú körnek felel meg. Az egymás mellé települő módosított és módosítatlan lucernafajták tulajdonosai tehát meglepetésnek lehetnek kitéve. Például az ökotermesztők lucernáiban is megjelenhet az alacsonyabb G-lignintartalmú változat, vagyis az európai megítélés aligha lesz ez esetben nagyon egyszerű. Kisebb a rizikója a GM-fajtatulajdonosnak, amennyiben GM-vetőmagot tőle kell venni új telepítés esetén. Itt tehát a magfogásra kijelölt táblák biztonságos elhelyezése lehet problematikus méhészek által sűrűn lakott helyeken.

– Innate – nem barnuló, sütéskor csökkent akrilamid-képződést eredményező, burgonyavész-ellenálló GS-burgonyák – TALENs

A nem barnuló burgonya genetikai eseménye úgyszintén a polifenol-oxidáz enzimek (ppo) csendesítésén alapul. Az Innate nevű burgonya-fajtacsoport többszörös eseményeiben találjuk a Solanum verrucosum-ból származó ppo5 gént. Ezek a J.R. Simplot Co. tulajdonában lévő Innate Cultivate (SPS-E12-8; 2014-ben az Egyesült Államokban, 2016-ban Kanadában engedélyezték), Innate Generate (SPS-F10-7; mint az előző), Innate Accelerate (SPS-J3-4; mint az előző), Innate Invigorate (SPS-V11-6; 2016-ban az Egyesült Államokban engedélyezték), Innate Glaciate (SPS-W8-4; 2015-ben az Egyesült Államokban engedélyezték), Innate Acclimate (SPS-X17-5; 2016-ban az Egyesült Államokban engedélyezték), Innate Hibernate (SPS-Y9-7; 2016-ban az Egyesült Államokban engedélyezték). 2016-ban valamennyi felsorolt deregulációs státuszba került (126. ábra).

A felsorolt fajtacsoportokban több további gén is érintett a géncsendesítésben, így a Cultivate, Generate, Accelerate, Invigorate asn1 (csökken aszparaginsav-termelés), pPhL (csökken a cukrok felszabadulása a keményítőből) és pR1 (mint az előző) géneket. A Glaciate, Acclimate és Hibernate az előzőeken túlmenően a Solanum venturii-ból származó Rpi-vnt1 (burgonyavész elleni rezisztenciát biztosít) gént. Ahogy látjuk, itt a burgonya közeli rokonságából is származnak famigének (lásd később). A Solanum verrucosum és a Solanum venturii közép-amerikai eredetű diploid burgonyafélék, amelyek közül ez utóbbi rezisztens a burgonyavészre. E fajok termése kisebb és későibb, mint az Európában termesztett tetraploid burgonyáé (Solanum tuberosum).

A nem barnuló burgonya minden bizonnyal a burgonya feldolgozásában érintett cégek vezetőinek érdeklődését kiváltja majd, hiszen a feldolgozáskori vesztesség itt valóban jelentős lehet. Ezen túlmenően a további géncsendesítések a keményítőből felszabaduló cukortartalom és az aszparaginsav-képződés egyidejű csökkentésén keresztül a sütéskori minőséget javítják, hiszen azok a burgonya sütésekor akrilamid-képződését eredményezik.

60.ábra: Akrilamid-képződés a burgonya sütésekor, és a gond géntechnológiai megoldása

A magas keményítőtartalmú növényi részekben (gabonafélék magvai, burgonyagumó stb.) a keményítőben tárolt egyszerű cukrok fontos szerepet játszanak csirázáskor. Az aszparaginsav viszont jelentős a nitrogénszállítás megoldására. A burgonya gumójának tárolása során a keményítő diszacharidokká (szacharóz), majd a VInv (vacuolar invertase) gén által kódolt enzim hatására glükózzá és fruktózzá bomlik. A megédesedő burgonya táplálkozási értéke erősen csökken (főzéskor édes lesz, sütéskor korán megég), ezért alacsony hőmérsékleten való tárolással védekeznek ellene. A hideg lassítja a csirázási folyamatot. Hőhatásra (pl. sültburgonya- és pirítós-készítés, kávépörkölés, cigarettázás stb.), 120^oC fölött a cukrok találkozva a szabad aminosavakkal (burgonyánál főként az aszparaginsavról van szó) közti terméken keresztül akrilamid-származékok képeződéséhez vezet (60. ábra). Az emésztéskor ezek, és a szervezetben képződő glicinamiddal együtt kötődnek a DNS-hez és fehérjékhez. Mindez különféle betegségekhez vezethet. Az IARC e hatásuk miatt rákkeltéssel (2A) gyanúsítja az akril-amidot. Ez a típusú géncsendesítés tehát egészségvédelmi célt tűzött ki, vagyis különös kontrasztját képezi a jelenlegi Alaptörvényünk sommás fogalmazásának. Az EU fogyasztói erre a fejlesztésre mindenképpen fel kell, hogy figyeljenek. (A poliakril-vegyületeket az ipar – pl. szennyvíztisztítás, olajfinomítás, papírgyártás stb. – számos helyen használja.)

– CRISPR-Cas waxy corn – amilopektin-tartalmú GS-kukorica – CRISPR/Cas9

A kukoricaszem 70%-a keményítő, amit amilóz (27%) és amilopektin (73%) alkot. A viaszos kukorica csak amilopektint termel. Mindezt a Wx1-gén inaktiválásával lehet elérni. Az amilóz nélküli kukoricát az élelmiszeriparnak és a papírgyártásnak (lásd Amflora GM-burgonya) szánták.

A DuPont/Pioneer által előállított viaszos kukoricahibrid 2016-ban jelent meg a forgalomban, amikor az USDA kivette a GMO szabályozási körből. Az előállításához hatféle plazmidot használtak fel (lásd később), amit biolisztikus úton (génpuskával) vittek be. Az 54 génből/génrészből hat (ebből négy meg sem nevezett) volt – a fajtatulajdonos által nyilvánosságra hozott levél szerint – titkosan kezelt. A maradékból 15 származott kukoricából (további 4 ismeretlen eredetű), vagyis a meghatározó többség fajidegen volt (13 virális, 17 bakteriális, míg 5 nem rokon – burgonya, rizs, lúdfű – növényi eredetű). A fajtatulajdonos szerint a hat plazmid által létrehozott CRISPR/Cas9 konstrukció elhallgattatta (knock out hatás – jelentsen ez akár kivágást is) a Wx1-gént, és a plazmidok által létrehozott génkontrukció egyetlen része sem épült be az új fajtába. A cég információknak az USDA hitelt adott, és a fajtacsoportot nem sorolta be a GMO-k közé. Egy gén hiánya tehát szerintük nem GMO-t eredményez.

– Nem barnuló GS-csiperke – CRISPR/Cas9

A CRISPR/Cas9 technológiát használó egyetemi fejlesztés a nem barnuló csiperke (Agaricus bisporus) esete, amely 2016-ban kivettek az Egyesült Államokban a GMO-szabályozási körből, így az ISAAA adatbázisában sem található. Jelenleg nincs külön fajtacsoport neve. Kérdés, hogy lesz-e egyáltalán, mert a jelenlegi viszonyok között, bizonyos kontinenseken (pl. Európa) megbélyegzésnek minősülne. A hat ppo gén egyikét csendesítve 30%-kal csökkent a polifenoloxidáz-aktivitás. A lényeg ugyanaz, mint azt az almánál már láthattunk, csak korszerűbb technológiával. Gyakorlati sikere számomra meglehetősen kétséges, hiszen azok a salátafélék, ahová nyers gombát is tesznek nem jelentős az európai fogyasztásban. Legfeljebb az élelmiszer-feldolgozók és salátakeverék-gyártók figyelmét keltheti fel a hosszabb polctűrés.

A következő rész címe: Genomszerkesztés 6 – Ciszgenikus szervezetek irányában (Biotechnológi^kaland N^o45)

Darvas Béla