Bezárás
Fapados agrokemizálás

Szúnyogügyi őszi tárlat

(Fapados agrokemizálás No 45)

A Maros partján és a Tisza-tónál futottam már előlük egyéni csúcsot. Ez sem volt elég, nem tudtam nyerni. Karola másnap a rengeteg csípéstől belázasodott. Persze ez idáig az esetek többségében csak növekvő púpokat jelent, és önfegyelem-próbáló, alig leküzdhető vakaródzási kényszert. Egy kairói sétahajó díszvacsoráján csak én izegtem-mozogtam, és senki más a helybéliek közül. Indiában sem érdekelte más a zizühölgyeket. A fejem körül sűrű szúnyogfelhő zümmögött az indiai gyerekek kifejezett csodálkozására.

Kínosabb ennél a csípőszúnyogok betegségterjesztő képessége. Szerencsére pillanatnyilag nálunk ilyen csak a nyugat-nílusi vírus (West Nile Virus, WNV), ami madarakról ugrott át az emberre. Ehhez kell egy vérszívó, ami lehet nálunk honos faj vagy például a felmelegedés miatt hozzánk betelepülő ázsiai tigrisszúnyog (címkép), esetleg a japán szúnyog. A jövevény fajokra jellemző, hogy napközben is csípnek, nem csak napkeltekor és napnyugtakor, mint az őshonos szúnyogfajaink. A betelepülő fajok lárvái temetői vázákban és autógumikban pangó vízben fordulnak elő – s ezek sokkal gyakoribb, teljes szúnyognemzedékek kifejlődését lehetővé tevő élőhelyek, mint első ránézésre gondolnánk. Szerelőműhelyek autógumi-gyűjteményei ezért aggályosak (2. kép). Talán hihetetlen, hogy mennyi ága-boga van ennek a történetnek, ami egyetlen cikkben össze sem foglalható. Maradjunk tehát egy felülnézeti képnél, és ragaszkodjunk a 2020-as – szerintem súlyosan félresikerült – szúnyog-állománygyérítés elemzésénél, bár annak is neki kell futnunk, akár a Midoriyama nagy falának a Ninja Warrior-ban.

Ne feledjem, ez a cikk szeptember 13-án készen volt, és egy ismert lapnál várakozott. Vezetői nem mondták, hogy nem kell nekik az írás – harag nem lett volna belőle –, csak egyszerűen nem jelent meg máig, így hát az imént visszavontam, és olvashatóvá teszem a blogomban.

2.kép: A gumiabroncs ideális nevelőhely a hazánkba betelepedő ázsiai szúnyogoknak (forrás)

Európában honos és betelepedő csípőszúnyogfajok

A biológusok kivételével azt hiszem kevesen vannak olyanok, akik tudnák, hogy bolygónkon közel háromezer csípőszúnyogfaj él. Ezek közül Európában száz körüli fajt mutattak ki. A Természettudományi Múzeum gyűjteményében nyolc nemzettségből 50 faj található és további három ázsiai jövevényfajjal bővültünk mostanában. A hazánkban kimutatott fajok nőstényei közül egy tucat szív embervért, de emberen csípés közben ért fajokat illetően Tóth Sándor – főként dunántúli felvételezései során – hatot talált igen gyakorinak (1. ábra). Mindez természetesen helyenként és évszakonként változhat.

1.ábra: Embereken (is) vérszívó gyakoribb fajok (Tóth Sándor nyomán)

Megjegyzések: az imágók aktivitásának hónapjait római számok jelzik; az Egyéb fajok között az Aedes rosicus, Ochlerotatus cantans, Anopheles claviger, Ochlerotatus caspius említhetők az 1-2%-os arányban megtalálható fajok között

A dipterológus nézőpontja
DB: Az Európába Ázsiából, és hazánkba délről betelepedő szúnyogfajok jellegzetességeit miként foglalnád össze?
Soltész Zoltán (Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet): Hazánkban az utóbbi tíz évben három inváziós csípőszúnyogfaj jelent meg: ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus), ázsiai bozótszúnyog vagy japán szúnyog (Aedes japonicus), valamint a koreai szúnyog (Aedes koreicus). Mindhárom faj ázsiai eredetű, és ott faodvak vizében fejlődnek a lárvái. Azért váltak invázióssá, mert élőhelyet váltottak. Minden olyan víztestben képesek kifejlődni a lárvák, ami nem érintkezik a talajjal. Ilyen élőhelyek elsősorban emberi településeken és annak környékén fordulnak elő: esővízgyűjtő hordókban, eldugult ereszekben, letakart tárgy mélyedéseiben felgyűlt esővízben vagy különféle edényekben, amiben fél deciliter víz felgyűlhet. Ebből a felsorolásból is jól látszik, hogy egy kis odafigyeléssel nagyon sokat tehetünk az inváziós csípőszúnyogok ellen a környezetünkben. Elég, ha egy kicsit rendet tartunk a kertünkben, szúnyoghálóval takarjuk le az esővízgyűjtő hordót, kitisztítjuk az ereszt vagy eső után kiöntjük a tárgyakon felgyűlt esővizet. Ahol jelen vannak ezek a fajok, ott aktívan csípik az embereket, az ázsiai tigrisszúnyog még nappal is. Az Ökológiai Kutatóközpontban 2019-ben (amelyet 2020-ban is folytattuk) a lakosságot bevonó vizsgálatot indítottunk a legtöbb vírussal kompatibilis ázsiai tigrisszúnyog hazai elterjedésének felderítéséért. Budapestről kaptuk a legtöbb valós tigrisszúnyog bejelentést, mindkét évben jelen volt az ország délnyugati részén, és idén megjelent Heves és Csongrád megyében is. Standard csapdával is gyűjtöttünk példányokat, hogy képet kapjunk az egyedszámokról. Mindegyik helyen viszonylag kevés (<10 darab/csapdázási nap) példányszámmal találkoztunk, ugyanakkor elmondható, hogy egyre több településen bukkan fel. Áttelelését a Covid-19-korlátozások miatt nem tudtuk vizsgálni, de enyhe tél esetén (amilyen az utóbbi is volt) nem kizárható. A japán és a koreai szúnyog hazánkban áttelel.

Csípőszúnyogok, mint vírusvektorok

A csípőszúnyogok sokféle arbovírust vihetnek át az eredeti gazdáikról az emberre, s néha ezt háziállataink közvetítésével teszik. Ehhez olyan szúnyogfajokra van szükség, amelyek vérszívásra elfogadják az emberen kívül például a verébalkatúakat (ilyenek az Aedes, Anopheles, Coquillettidia, Culex és Culiseta fajok) vagy a rágcsálókat (például Aedes, Culex, Ochlerotatus). A ló, sertés és szarvasmarha is ideális emlős közvetítő, amelyet az Aedes és Culex fajok kedvelnek. Míg az Egyesült Államokban a Zika vírus (ZIKV) a kiemelt félelem tárgya, addig nálunk a WNV neve hangzik el sokszor.

A WNV meghódította már az Egyesült Államokat. Az utóbbi húsz évben ott ötvenezer fölötti megbetegedést és ebből kétezer fölötti halálesetet regisztráltak. Hazánkban a legtöbb beteget, 225 főt, 2018-ban jegyezték fel. A megbetegedések csúcsa augusztusban volt. A fertőzés az esetek ~80%-ban tünetmentes, de ~20%-ban lázas betegségként zajlik. Halált (<1%) agyhártya-gyulladásos szövődmény okoz. Beteg vándormadarakkal, például gólyákkal is érkezhet. Nálunk libafarmon volt az első jól dokumentált eset, ahol a gondozó is elkapta. Madarakon is idegrendszeri tünetekkel jelentkezik (3. kép) és azok el is pusztulhatnak ebben a betegségben. Nincs rá vakcina.

3.kép: WNV-fertőzött liba, idegrendszeri tünetekkel (Fotó: Glávits Róbert)

2020-ban az erősen megkésett szúnyogirtással kapcsolatos lakossági panaszok miatt a Nemzeti Népegészségügyi Központ a WNV-veszélyre hivatkozva engedélyezte újra az EU gyakorlatától eltérő, bár átmeneti jellegű légi (deltamethrin) szúnyogirtást.

A virológus gondolatai
DB: A Nyugat-Nílusi Vírus fertőzöttség miként alakult hazánkban 2020-ban, és indokolta-e a deltamethrin hatóanyaggal való légi védelem ideiglenes engedélyezését?
Kemenesi Gábor (PTE ÁOTK Szentágothai János Kutatóközpont): A European Centre for Disease Prevention and Control (ECDC) adatai alapján 2020-ban, egyelőre a hagyományosnak mondható európai gócpontok tűnnek aktívnak, bár a vírus szezonja még tart, így ez változhat. Ez Észak-Olaszországot, Görögország bizonyos régióit és Románia Duna-delta régióját jelenti. A 2018-as járványhoz hasonló eseményekre azonban egyre sűrűbben lehet számítani, a vírus folyamatos jelenléte, genetikai változatosságának fennmaradása a megfelelő környezeti körülmények hatására magában rejti a két éve megtapasztalt képességet. Ezt saját kutatásaink és nemzetközi adatok is jól mutatják. Az imágók gyérítése pedig közömbös a szúnyogok által terjesztett betegségek tekintetében, hiszen a felnőtt alakok kifejlődését nem akadályozza, csupán alacsony/közepes hatékonysággal ritkítja őket, így a vírusok természetes terjedési ciklusa is fennmarad. Virológiai eredményességhez lárvát kellene nagy hatékonysággal irtani. Érdekes módon, az európai Nyugat Nílusi láz (WNV) genomikai vizsgálatai is azt mutatják, hogy Magyarország kiváló genetikai olvasztótégelye több vírustörzsnek is – nem kizárt, hogy kapcsolat van a kezelések és a vírus genetikai változatosságának fennmaradása közt, ezt egyébként aktívan vizsgáljuk.
Több okból is nevetséges a WNV-járványra hivatkozva légi kémiai gyérítést elrendelni. Először is Magyarországon nem létezik felügyeleti (surveillance) rendszer, amely a vírus aktivitását, jelenlétét, dominanciáját vizsgálná térben és időben. Másfelől pedig Nyugat-Európában és a világ döntő részén is járványhelyzetben végeznek kémiai gyérítést, kifejezett lokalizációkban, nálunk évek óta úgy kezelik a helyzetet mintha legalább is Zika-járvány (ZIKV) és tömeges emberi megbetegedések lennének. Semmi sem indokolja a mostani eljárást szakmailag, és itt a szakma a virológiától a kártevőirtáson át az ökológiáig tart. A járvány hiányában és eddigi tapasztalataink szerint félrevezető a légi szúnyogirtás ideiglenes engedélyezése a WNV-megelőzésére hivatkozva. Lakossági panaszok lehetnek azok, amiért az egészségügyi hatóság a kivitelezők felé engedékenynek bizonyult.

Védekezés súlyos kérdőjelekkel

A védekezés Nyugat-Európában zömében lárvák ellen irányul, vagyis a vérszívó nőstények ekkor ki sem fejlődnek. Egy baktérium toxinját (Bacillus thuringiensis var. israelensis, Bti) juttatjuk ilyenkor az állandó és ideiglenes tócsákba. Ha ez nem megy időben, akkor jön nálunk a katasztrófavédelem (Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága, BM OKF) által szervezett imágóirtás, ami idegmérgekkel (eddig megkülönböztetetten deltamethrin hatóanyaggal) hatalmas ökoszisztéma-pusztítást hajt végre. Egy csípőszúnyog elpusztítása deltamethrin esetében közel ötven hasznos (megporzó) és a természet számára nem közömbös (szervesanyag-lebontó) rovar pusztításával jár. Nem kell ahhoz bukolikus szépléleknek lenni, hogy ezen elgondolkodjunk. 2019-ben 1,26 millió hektáron, míg 2020-ban 0,95 millió hektáron folyt nálunk állami csípőszúnyog-állománygyérítés, s ebből 0,83 millió hektáron súlyos ökoszisztéma-pusztítás. A védett terület nagysága mintegy 25%-kal kevesebb az idén, ami a légi védelem hiányában alakult így. Csodálkozásra egyébként semmi ok, az elmaradt megalapozó lárvairtás és az előző évhez képest elcsúszott és a visszafogott imágóirtás sok helyen lakossági panaszokat váltott ki. Minden bizonnyal rekord év volt 2019, most az utóbbi években szokásos értékre állt vissza a szerintem környezetpusztító tevékenység.

A vállalkozók képviselője
DB: A 2020. évi szúnyog-állománygyérítés gyakorlatát miként ítéled meg, úgy is, mint a Noxious Kft. vezetőjeként a biológiai lárvairtás egyik hazai szorgalmazója?
Kőszegi Dániel (Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetsége): Az idei évben látottak alapján nem jó a véleményem a BM OKF által koordinált védekezésről. Nem világos, hogy június közepén, mikor még nem alakult ki országosan az ártalom, miért kellett a kémiai permetezést olyan nagy területre kiterjeszteni, szerintem elég lett volna csak lokálisan végezni ott, ahol tényleg volt probléma!
Ha a kémiai gyérítést vizsgáljuk, a munkához mérten a nem elegendő földi kijuttató berendezés alkalmazása elég nyilvánvaló, főleg annak tudatában, hogy idén már a légi kémiai módszerhez nem volt engedélyezett hatóanyag. [DB: Erről tavaly év augusztusában az MTA épületében az Ökológiai Kutatóközpont által szervezett rendezvényen több előadás is beszámolt. A decemberi – az DTB által szervezett rendezvénynek csak a facebook-on maradt nyoma, ahol Kőszegi Dániel is elmondta a gyakorlatot érintő kritikáját.] A földi gépek éjszakai bevetése is hibás hozzáállás. 2020. előtt éjfélig volt csupán megengedve a kezelés, mivel az őshonos csípőszúnyogfajok jó részének ekkorra lecseng az aktivitása, és ha a vegyszerköddel az imágók közvetlenül nem találkoznak, a pusztulásuk sem olyan mértékű, ami elvárható volna, azaz minimum 80%! Pusztulnak viszont az éjszaka röpülő egyéb rovarok. Általánosságban az ártalmat okozó szúnyogfajok aktivitása a napnyugta táján és a napkelte körüli időszakkor csúcsosodik ki, éjjel alig találkozni vérszívókkal. Ennek ismeretéhez nem kell szakértőnek lenni, bármely horgász és vadász tapasztalatai elegendők ehhez. A kémiai irtás az aktív napszakokban az eredményes. Az éjjeli szúnyoggyérítés csupán a hektárszámok letudására elegendő, hatékonysága szerintem csekély. Ez tudott volt korábban is, idén sok helyütt a lakosság elszenvedte a monitorozók és kivitelezők melléfogásainak hatásait!
Nagy hibának tartom a biológiai módszer hihetetlenül alacsony színvonalú kivitelezését nálunk. Például ártéri erdők kezelésére granulátumot kellene alkalmazni, és nem permetlevet, ami nem jut le kellő hatékonysággal a talajszintre. Közel húsz év nem volt elégséges ezt a mindenhol sikerrel alkalmazott módszert elsajátítani. Rendszeresen járok Nyugat-Európába tanulni a biológiai szúnyoggyérítést, és mikor a hazai általános gyakorlatról mesélek, vagy elszörnyülködést váltok ki vele, vagy hangos kacajt.
Gond az is itthon, hogy a lakossági védekezés népszerűsítése néhány kivételtől eltekintve elenyésző. Az Európába Ázsiából betelepedő, hozzánk délről érkező szúnyogfajok elszaporodásának megakadályozásában ez elengedhetetlen feltétel. Végezetül a BM OKF archívumában a korábbi években egy-egy település légi és földi kezelt terület nagysága nagyobb mértékű volt, mint az idén. Ez is kapacitási és szervezési problémákra utal.

Nincs nálunk működő környezetvédelmi tárca, amely az ökoszisztéma-pusztítást észrevenné. Nagy István miniszter és emberei hallgatnak, bár egy árnyék-bársonyszék lenne ott erre. A Magyar Tudományos Akadémia egyik szakmai bizottsága (MTA Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottság, DTB) a meghallgatásom után a tényeket megértve, két év késéssel kezdeményezte a párbeszédet. Ilyenre 2019-ben két alkalommal is sor került az MTA termeiben, de a szervező intézet (augusztusban az Ökológiai Kutatóközpont, Szathmáry Eörs) és bizottság (decemberben a DTB, Varga Zoltán) vezetői nem vettek részt a konkurens (?) rendezvényen. Mindkét rendezvény szervezője – amelyek előadói közel azonosak voltak – megoldást sürgetett, de a 2020-as gyakorlatot szemlélve ez semmit nem változtatott az éves rutintevékenységen. Nincs ma sok ázsiója az elméleti tudásnak és a beavatkozni szándékozó bizottságoknak. Ténylegesen egy zárt kör üzletévé vált hazánkban a szúnyogbuli, a környezetvédelmi alapelvek tartósan a padlásra kerültek.

A biológiai lárvairtás 2020-ra sem mozdult el a 12 ezer hektáros nagyságrendről (szégyenletes, ha szabad ezt szót használnom), vagyis teljesen hiábavalónak látszik az ebbéli szakmai és lakossági igény. Sem a monitorozók (vajon mivel vannak elfoglalva?), sem a hazai szergyártásfüggő (értsd deltamethrin) kivitelezők nem képesek ezt a korszerűsítést teljesíteni, vagyis az én megítélésem szerint 2020-ban is elégtelenre vizsgáztak. Már ha az osztályzat megállapítása rajtam állna, de nem így van. A szúnyog-tűzoltóság (vö. BM OKF) kedélyesen megveregetheti a vállukat. Kételyem sincs ezt illetően. Természetesen nem a tűzoltók klasszikus munkáját kritizálom ezzel, hanem azt a tevékenységet, amit a sors szeszélye folytán a nyakukba akasztottak, és amihez egyáltalán nem értenek, így nincs jó helyen az irányításuk alatt. Aligha van olyan, aki ezt a véleményt szakmai hozzáértéssel kétségbe vonhatná. Ignorálni természetesen a katasztrófavédelem vezetőinek is lehet a feléjük áradó kritikát, hiszen – én úgy tapasztaltam –, hogy mindenféle felvetésre eddig a hárítás az egyetlen típusú válaszuk.

2020-ban a légi védekezés ideiglenes engedélyezése nem segített sokat a kezelt terület nagyságán. Úgy tűnik, hogy a kivitelezők kapacitása nem készült fel a kizárólagos földi kémiai védelemre. Ez látszik a jelentős alul-teljesítés okának, bár nagyon is elgondolkodtató, hogy a BM OKF-hez kerülése után miként duplázódott meg nálunk a védett terület nagysága. 2013. óta – amikor Fekete Gábor irányította egy évig a BM OKF országos munkáját (később a kivitelezők konzorciumait) – állandósult volna a katasztrófa-helyzet? Kétlem. Pályázatíráskor vajon miben reménykedtek a mostani nyertesek? Látja-e vajon független szakértő a beadott pályázatokat, vagy elnyomják ezt okosban? Kizárják a kritikus szemléletű szakértőket, mert van olyan, aki ezt a megoldást feltételezi.

Az idén domináló földi kezelésekkel sincs minden rendben. A mérgező köd könnyen mozog, élővizek felé sodródása veszélyezteti a vízi gerinceseket és gerincteleneket. A piretroidok szélsőségesen mérgezők a halakra és rákfélékre. A kétéltűek és a hüllők sincsenek biztonságban. Kérdés a kistestű énekes madaraink sorsa, kiemelten a fecskéké. Ökológusok (madarászok, figyelem!) kitartó munkája szükségeltetik. Emberekre gyakorolt hatások is akadnak: idegmérgekre speciális túlérzékenység alakulhat ki a népesség egy kis részében. Úgy tudom, és mélységesen felháborít (állampolgári jogaik nekik is vannak), hogy panaszaik süket fülekre találnak az irányító adminisztrációnál.

Az ökológiai termesztés tanúsítói is mélyen hallgatnak, mintha őket a kémiai szúnyogirtás nem érintené, pedig nagyon is. Szintetikus szerrel való szúnyogirtásban részesült területekről biotermék – a saját szabályaik szerint – nem származhat, és ez alól nincs kivétel. A környezetanalitikai mérések pontosan kimutatják, hogy ezekre a termékre deltamethrin ülepedik. Piretroid-tartalmú biotermék árusítása abszurd, és ezért megemelt ár nem kérhető. Az ökológiai termesztőknek kellene leginkább szorgalmazni a Bti-vel való lárvairtást. Miért nem teszik?

2.ábra: A 2019-es és 2020-as állami védekezés összevetése (piros – légi kémiai; szürke – földi kémiai; zöld – biológiai védekezés)

A 2020-as állami csípőszúnyog-állománygyérítést elképesztő késéssel a 2. ábrán látható időbeni eltolódással és a lárvairtást illetően elhanyagolhatóan kis területeken végezték el. A monitorozók és a kivitelezők szinte csak az imágóirtásra koncentráltak, ezzel növelve a hazai szerforgalmazó hasznát. Bizonyára nem megy ez nálunk másként a jelenlegi összezárt érdekszövetségben. Szerintem nem készülnek a pályázati nyertesek szemléletváltásra, hiába üzennek az MTA szakmai vonzásterébe tartozó intézetek kutatói mást. Az MTA első rendezvényén a kivitelezők vezetői meg sem jelentek. A monitorozók nevében láttam Sáringer-Kenyeres Tamás exképviselőt és embereit. A decemberi ülésen pedig 35-en jelentek meg, közöttük Fekete Gábor is, de ennek az ülésnek valójában nyoma sem maradt.

Minden évben súlyosan megkésik nálunk a lárvairtás, nehezen szedelődzködnek össze a gázmesterek és szakmunkásaik, elmulasztva a lárvairtásra való koratavaszi lehetőséget, ami az érintett ökoszisztéma szempontjából az egyetlen jó megoldás lenne. A gyűjtési adatok szerint az országban leggyakoribbnak számító gyötrőszúnyog-lárvák (a kutyák szívférgességét is terjesztik) már március végén jelen vannak, vagyis a felderítésnek és védekezésnek már ekkor el kellene indulni. Jelentős gondot okoz a nyáron igen gyakori mocsáriszúnyog lárvája, amely vízi növényekbe akasztja be a légtüskéjét, ami miatt a Bti hatékonysága kisebb. A csatornák növényirtása ez esetben fontos. Rontja a védekezések hatékonyságát az ártéri erdők és a természetvédelmi pangóvizes területek jelenléte (területrendezés és csatornázás kellene), ahonnan a kifejlődő csípőszúnyogokat a szél a településekre sodorja. A szakszerű védekezésnek nem csak irtószerek kiszórásából kellene állnia.

4.kép: Culex-lárvák és -bábok levegővétel közben (Fotó: Warren Photographic)

Az élő rendszerek egymásra épülnek. Számunkra kínos a csípőszúnyogfajok egy része, az emberkedvelő fajok. A fogaspontyoknak, békáknak, denevéreknek és kistestű madaraknak viszont tápláléka (4. kép). A békákat sikeresen ritkítottuk a védettség határán is túlra egy atrazine nevű kukorica-gyomirtóval. Már betiltottuk. Tévedés volt, mint annyi más is az agrokemizálás rövid, de dicstelen történetében. A denevérek köré régóta épül babonás félelem. Az éjjeli szúnyogirtás őket is veszélyeztetheti. A Covid-19 árnyékában viszont hogyan jutna eszünkbe, hogy a kedvükre tegyünk? A fecskék napjai leáldozóban, számuk a madarászok szerint kitartóan csökken. Nem véleményekre van azonban szükség, hanem vizsgálati eredményekre! Ezeket hiányolom.

Géntechnológiai úton módosított csípőszúnyogok (gene drive)

Érdekes, hogy miként keringenek újra és újra ugyanazok a géntechnológiáról szóló hírek, és keltenek ismételten vérmes reményeket. 2017-ben írtam először és nem túl lelkes ismeretterjesztő cikket erről a módszerről, amit fajfennmaradást támadó genomszerkesztésnek (gene drive) nevezek, és amit 2007-ben az Oxford Egyetem munkatársai tettek közismertté. Az Oxitech Ltd. (mára megvette az Intrexon Co.) révén vált belőle üzlet, vagyis több mint egy-évtizedes ügyről van szó. Génállományukban módosított hímeket bocsátanak ki. A párzások után az utódban a módosított örökítőanyag egy toxikus fehérjét termel, amely a legkülönbözőbb génekhez kötődve megakadályozza az embrionális/posztembrionális fejlődéshez szükséges fehérjék megjelenését, és legkésőbb lárvakorban pusztulást okoz. Mindez tetraciklinnel kötődhet, ami leállítja a folyamatot. Kibocsátáskor a letális génkombináció az öröklődés szabályainak megfelelően jelenik meg a népességben, és ott felgyarapodva kipusztítja azt, vagyis fajspecifikus védekezésről van szó. Ez az elv, de azért a történet tovább is van. Az OX5034-es egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti5. kép) törzsnél már csak a hímek fejlődnek ki, nem kell szelektálni. Ez a faj hozzánk legközelebb a Portugáliához tartozó Madeira szigetén és a Fekete-tenger keleti partjainál (Törökország – Rize környéke, Grúzia, Oroszország – Szocsi és Krasznodar környéke) él. Floridában is a csípőszúnyogok 1%-át teszik ki, vagyis ez a védekezés nem a csípésártalom elkerülésére szolgáló módszer (ahogyan ezt nálunk félreértik), hanem a faj által terjesztett ZIKV elleni védekezéshez. Érdemes ezt megjegyezni, ugyanis fölöttébb drága és szakértelem-igényes mulatságról van szó. Továbbá aligha találkozhat a fejlesztés gondolata az ökológusok ízlésével (lényegesen többet kellene hallatni a hangját ennek a szakmának), amely egy faj teljes populációjának kiirtását az örökítőanyagon keresztül kívánja elérni, s mindezt nyílt technológián keresztül. A géntechnológia egyik – jogosan – legtöbbet vitatott ágáról van szó, ahol több a megválaszolatlan kérdés, mint a megoldott.

5.kép: Egyiptomi csípőszúnyog, Aedes aegypti (Fotó: Muhammad Mahdi Karim)

Ahogy láthattuk hazánkban egytucat csípőszúnyogfajból kevert közösség szívja a vérünket. Ezek mindegyike ellen nekünk kellene GM-törzset fejleszteni, engedélyeztetni, majd kibocsátani. Egyetlen GM-szervezet engedélyezését sem lenne képes azonban Magyarország finanszírozni, és ebbéli kutatás nincs is az országban. A történet magyar ága tehát vakon végződik. Semmilyen védekezéstechnológiai értéke nincs a számunkra ennek az amerikai hírnek. Az Aedes albopictus nevű vírusvektor ellen is van már egyébként gene drive törzs (OX3688), viszont ez a faj nálunk még a teleket talán nem vészeli át. Igaz, hogy a fokozatos felmelegedés ezen változtathat.

Az LMO (living modified organism) engedélyezése különösképpen aggályos az Európai Unióban, amely a mai napig csak a MON 810-es molyölő kukoricára adott ki vetési engedélyt. Ezt lényegében csak Spanyolország hasznosítja, ahonnan a nemzetközi vetőmag-termesztők azonnal kivonultak, hiszen a szélbeporzású kukorica esetében a hagyományos fajták fajtatisztaságát féltik. Az EU legtöbb országa vetési moratóriumot hirdetett, vagyis annak ellenére, hogy van EU-engedély, tilos a vetés. Magyarországra is ez vonatkozik. Rendszeresen jelennek meg ugyan könyvek a mezőgazdasági géntechnológia hasznáról, de az Európai Unió szakemberei ezt nem így látják. Hazánkban vannak érdekvédői ennek a technológiának, aminek először európai gazdasági hasznot kellene igazolnia ahhoz, hogy a gyakorlati szakembereket érdekelje.

A géntechnológia területén élesen elválik egymástól a zártrendszerű felhasználás és a nyitott alkalmazás, ahol egy módosított élő szervezet (LMO) a környezetünkbe jut ki és szabadon szaporodik. Az utóbbi esetben azért is nehezebben megy világszerte az engedélyezés, mert ehhez el kell készíteni a termék környezeti dossziéját, amelynek engedélyeztetése sokkal körülményesebb, mint az általános dosszié. Ebben mezőgazdasági géntechnológiánál a nemzetközi forgalomba kerülés (export/import), szállítás, feldolgozás és takarmányozásra/táplálkozásra való felhasználás feltételeit rögzítik. GM-szúnyogok esetén persze a fogyasztási feltételekre másként van szükség, s azt az alkalmazás körülményeire érthetjük.

A zártrendszerű felhasználás legsikeresebb területe a gyógyszeripar, ahol ma már a piac jelentős szegmensét a rekombináns gyógyszerek uralják. Ekkor nem a GM-szervezet közvetlen alkalmazásáról van szó, hanem annak tisztított fehérjetermékét hasznosítják. A legismertebb termék a rekombináns inzulin, amelyet cukorbetegek sokasága használ. Talán a módszerrel előállított vakcinák váltják ki a legsúlyosabb ellenérzést, de elsősorban a vakcinázást ellenzők csoportjából, akik nem azonosított kóroktanú betegségek (pl. autizmus) okozásával ezt a gyógyítási módszert is vádolják. Gyógyszereknél egyéni döntésre van lehetőség, amelyben mérlegelhetjük, hogy a betegségünk elég súlyos-e ahhoz, hogy a gyógyításnak ezt az eszközét elfogadjuk. Az esetek többségében igen a válasz.

A nyílt technológia a GMO-terméket eredményező növényi géntechnológia, ami Európában jelölésköteles és egyértelműen nem a fogyasztók választása. Ide sorolhatók a GM-rovarok is, amelyek Európai Unióban való hasznosítását nem látom valószínűnek. Más fajok csípnek nálunk, mint amire rámozdult ez az iparág.

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom