(Fapados agrokemizálás N^o49)

Ez volt az a nemzetközi konferencia, ahol sajnáltam a két magyar – szerintem a feladatra felkészületlen – mezőgazdász akadémikust, akik talán észre sem vették, hogy nem tettek jó szolgálatot a magyar mezőgazdaságnak, és szerintem persze a jó szakmai hírnevüket sem öregbítették a környezettudományi területen. Mindketten említették, hogy szereplésük hátterében, annak mozgatójaként a nemzetközi gyártók megbízásai nem jelentek meg.

Az EASAC 2023. februárjában jelentette meg második kiadványát a neonikotinoidokról. Március 29-én az MTA egyik előadótermében e kiadvány angol nyelvű ismertetésére is sor került, és az Agrártudományi Osztály két tagja (Balázs Ervin osztályelnök és Hornok László), továbbá a helyszínen megjelent 40 körüli szakember a végén hozzá is szólhatott. A teremben jelen volt az Agrártudományi Osztály további három tagja is (Barna Balázs, Varga János és Kőmíves Tamás), a Biológiai Osztályt Báldi András, mint az egyik szervező képviselte, aki egyidejűleg a EASAC Steering Committee társelnöke is. A valóban érdemi előadó viszont az EASAC részéről Székács András, az MTA doktora (kémia) volt, akinek ezen a területen számottevő nemzetközi munkássága is ismert, ellentétben a megszólaló magyar kollégáival.

A szóban forgó bizottság előző nap ülésezett Budapesten, és több tagja ott maradt a másnapi ülésre. Közülük Louise Vet professzor (Evolutionary Ecology at Wageningen University) hozzá is szólt, amit aligha felejt el majd az MTA két, magát exponáló mezőgazdásza. Ezen a rendezvényen – előre bocsátom – kínos percek tanúja voltam, hiszen nálunk már a tudomány területén sem akadály hozzá nem értéssel a szószóló szerepét elvállalni. Ez persze nem ténymegállapítás, hanem a személyes véleményem, amit felülbírálhat bárki, aki végignézi a rendezvény nyilvános felvételét.

Balázs Ervinnek és Hornok Lászlónak (bár valamikor egy munkahelyen dolgoztunk, nem állíthatom, hogy a vele való kapcsolatom felhőtlen volt) nem ez az első csörtéje az EASAC vezetőségével, hiszen a 2022-es kiadványukat a Magyar Tudomány 2022-es októberi számának cikkeiben kritizálják. Válasz tudomásom szerint az ökológusok felől hamarosan érkezik majd és én is készülök. Nem széles közű nyilvánosság a lap adta – szerintem sajnos eléggé színvonaltalan – fórum, sőt nemzetközi mércével nem is mérhető. Hazai véleménylap abban az értelemben, ahogyan ezt a tematikus számot látom, amely bevezetőből és hat cikkből áll. Közülük Hornok úr írása az (4. melléklet), ami a neonikotinoidok kérdését szélesebb körben érinti, hiszen az élelmezésbiztonságot az élelmiszer-biztonság elé helyezi, s eközben megfeledkezik teljesen az európai fogyasztók valóságos érdekeiről, sőt szerintem a szorgalmasan javított Alaptörvényünk szellemiségével is hadilábon áll, hovatovább a szerző a cikkében nem épít semmilyen szakmai érvrendszert vélt igazságainak alátámasztására. Saját értékrendem szerint nem tudományos írást olvasok tehát, hanem hitre alapozó agrárpolitikait. Az MTA és benne akadémikusainak feladata tényleg az európai szintű politizálás lenne, hiszen – hála Palkovics úrnak – még hazai tényezővé sem váltak?

4.melléklet: Az Európai Zöld Megállapodás meggondolatlanul korlátozza a kémiai növényvédelmet (részlet)   Növényvédelmi szempontból tehát átgondolatlan az Európai Zöld Megállapodás, amely komoly terheket ró a mezőgazdaságra (s nyomban utána a fogyasztókra), jelentősen gyengíti az európai gazdálkodók versenyképességét még olyan körülmények között is, amikor minden rendben levőnek látszik. Most azonban Európa jelentős részén az évszázad legsúlyosabb téli aszálya után vagyunk (Magyarország kétharmadán jelenleg is szárazság uralkodik – 2022. május-júniusában), harmadik éve ül a nyakunkon a Covid-pandémia, és háború dúl a szomszédunkban. Éppen semmi nincs hát rendben, így lehetne mire hivatkozni, amikor eltörlik, vagy legalább alapos átdolgozásra utalják ezt az egész képtelenséget. S tényleg kívánatos lenne az ilyen megállapodások előtt kikérni az agrárszakemberek véleményét, főként azokét, akik nem vásárolhatók meg (sic!). Ők a megszorítások helyett más, jobb intézkedéseket ajánlanának: a szakirányú képzés erősítését, az előre jelző módszerek fejlesztését és a pontos előrejelzésen alapuló okszerű, jól időzített védekezés szélesebb körben való elterjesztését, a diagnosztikai módszerek fejlesztését, a precíziós kezelési technikák kiterjedt alkalmazását, a kártevő- és kórokozó-populációk szerrezisztenciájának nyomon követését, az integrált technológiák használatának erélyes támogatását, valamint a szermaradvány-analitika tökéletesítését. Előbb-utóbb csak így lesz! (Hornok László, Magyar Tudomány)

4.kép: Aranyszemű fátyolka guttációs cseppből iszik (Fotó: Pablo Urbaneja)

Térjünk azért vissza a méhekre (címkép – Jose Madrigal), pontosabban a beporzókra és ökoszisztéma-szolgáltatásaikra, mert számomra róluk szólt ez a rendezvény, valamint a felszívódó, megmaradóképes idegmérgekről és azok növényi kiválasztásáról (4. kép). Kétségtelenül érzékeltem azt, hogy itt mintha a beporzók és a növények guttációs cseppjeinek kapcsolatai a szisztemikus hatóanyagokkal Hornok és Balázs urak számára nem első helyen állnának a fontossági listán.

A rendezvény helyszínén max. 40 részvevő jelent meg, míg online 20-40 között változtak a számok. A rendezvény lezárása után 112 látogatót láttam, vagyis nagy volt a beletekintők száma, és kevés volt, aki végig is nézte ezt a programot. Hét like jelzi mostanáig a műsor kedveltségét, de ez tudományos rendezvény esetén semmit sem jelent.

A formális, összesen 15 perces bevezetők után, amit Kosztolányi György és Lars Walløe tartottak, került sor Michael Norton közel félórás ismertetésére, aminek témája az EASAC kiadványai voltak, a 2015-ös és a 2023-as is. Norton professzor tudománydiplomatához méltóan foglalta össze ezeket az anyagokat. Mondandóját a jó érthetőség kedvéért diasorozattal támasztotta alá. Közel 300 cikkre támaszkodik a jelenlegi tanulmány. A környezetszennyezés folyamatosan nő, s ez jól érzékelhető a megporzó-közösségek állapotán is. A megelőző célzatú védekezések (ezek közé tartozik a talajfertőtlenítés és a csávázás is – szó sincs itt kártételi küszöbszint fölötti okszerű védekezésről) szükségtelenül terhelik a környezetünket, így az integrált programoknak nem lehetnek a részei, miközben termésben mérhető hasznot sokszor nem hoznak. A permetezés paraméterei sem kedvezők, amennyiben a célfelületre (értsd növény) csak a kipermetezett készítmény 2-20% jut, míg a többi a talaj életközösségeit (rendkívül összetett és nagyrészt ismeretlen fajössszetételű biom) érinti. Az EU 2030-ra a növényvédő szerek használatának felére való csökkentését célozta meg. Ennek egyik fő okai a megporzók és a természetes szabályzók (parazitoidok és ragadozók – 4. kép), vagyis a viráglátogató ízeltlábúak (5. kép) irtása kémiai kezelésekkel. Ne feledjük, hogy Magyarországon a közel egymillió hektáron deltamethrin hatóanyaggal folyó szúnyogirtás ehhez meghatározó erővel hozzájárul.

Magyar felkért hozzászólók

Balázs Ervin osztályelnök (5. melléklet) volt az első felkért hozzászóló, aki 15 percben növényvédelmi általános hitvallását adta elő. Elhangzott részéről a kemofóbia szó, említésre került a DDT – malária-ügy és hogy etetni kell a sok milliárd embert. Hogyan fogjuk ezt megtenni, ha szétromboljuk az európai mezőgazdaságot? – kérdezte Balázs doktor, kellően dramatizálva az állapotot. Korábban a GM-növények vetésének – ennek egyik magyar élharcosa volt, és a géntechnológiai bizottságban a nemzetközi GM-fajtatulajdonosokat (Monsanto, Syngenta, Bayer, Dow, DuPont, BASF stb.) képviselte – európai szigora miatt is hasonló véleményen volt. Talány számomra, hogy a neonikotinoidok kapcsán mire gondolhatott. Mi releváns India és Afrika etetéséből Magyarországra nézve? Tőlünk várja ezt az ENSz? Mekkora szereptévesztés ez! Szerinte a modern mezőgazdaság nem hagyhat fel a növényvédő szerekkel, de ezt az EASAC-kiadvány nem is javasolta. Mit olvasott tehát a hozzászóló? Az emberek könnyen manipulálhatók és ez elvezethet a kemofóbiához – így szólt az előadó.

Példaként elmondta, hogy a nyelőcsőrák (1980-1990 szakirodalom) – ami Afrikában gyakori betegség – a Fusarium-fajok termelte toxinokkal hozható összefüggésbe, mert nem védekeznek a mikroszkopikus gombák ellen. Csakhogy, ez nem így van. Felvetésre került korábban, hogy az Afrikában előforduló nyelőcsőrák oka, az ott élő Fusarium-fajok okozta toxinkeverék lehet, de az IARC ezt a gyanút nem erősítette meg. Nevezhetem ezt fuzarotoxin-fóbiának? Az Aspergillus-fajok által termelt aflatoxinok az IARC szerint májrákot okoznak emberen. Szóval, akár a jereváni rádió egykori sztorija. Szexferomoncsapdák használatról is beszélt, aminek vajmi kevés köze van a szóban forgó csávázó szerekhez. A koherencia nagyon fontos része a mondandónknak.

5.kép: Selymes döglégy (Lucilia sericata) nektárt fogyaszt (Fotó: Juri Arcurs)

5.melléklet: Magyar felkért hozzászólók   Balázs Ervin kertészmérnök, terület: növényvirológia – 1988. DSc. (biológia), 2001. az MTA rendes tagja (Agrártudományi Osztály). Utolsó munkahelye Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Agrártudományi Kutatóközpont (főigazgató). 2021-től emeritus. 224 tudományos cikk + könyvrészlet – 2.504 független hivatkozás. 2000: Széchenyi-díj. ǁ Hornok László agrármérnök, terület: mikológia – 1994. DSc. (mezőgazdaság), 2007. az MTA rendes tagja (Agrártudományi Osztály). A Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézet (rektor-helyettes, majd kutató professzor). 2017-től emeritus. 112 tudományos cikk + könyvrészlet – 1.608 független hivatkozás. 2015: Magyar Érdemrend tisztikeresztje; 2018: Széchenyi-díj. ǁ Székács András kémikus, terület: környezetanalitika – 2002. DSc. (kémia). Utolsó munkahelye Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Környezettudományi Intézet (igazgatóhelyettes). 187 tudományos cikk + könyvrészlet – 2.011 független hivatkozás. 2021: Magyar Érdemrend tisztikeresztje.

Hornok László volt a második hivatalos hozzászóló (5. melléklet), aki korábban négy levelet is írt az ügyben az EASAC vezetőinek. Hornok László 2014-ben lépett már fel hazai gyakorlati fórumon (Agro-Napló) a neonikotinoidok védelmében. Beszélt ott – vidáman rögtönözve – a lindane-ról (ma emberen is bizonyosan rákkeltő), a nikotinról és a szerinte zseniális neonikotinoidokról, amelyek alól egyesek ki akarják húzni a talajt. Ő, mint a Fusarium szakértője ismert, de nem Balázs doktor súlyos tévedését javította ki a fuzarotoxinok vonatkozásában, hanem csupán annyit helyesbített, hogy ő nem nagy növényvédelmi szakértő, hiszen 33 éve elhagyta az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetet. Valóban így van, én sem találkoztam a munkáival a rovarölő szerek és megporzók szakirodalmában, vagyis a toxikológiában és méhészetben való munkásságáról sincs tudomásom. A szakértelmet egyébként nem az határozza meg, hogy mi van a munkahelyünk kapuja felé felírva; pedig milyen egyszerű is lenne úgy.

Hornok úr szerint az EASAC dokumentuma kitűnő, ha ökológiai szempontból nézzük, viszont egyoldalú, hiszen mezőgazdasági és közgazdasági szempontból hiányos. Nem világos nekem, hogy ezt miként tudta mérlegelni? Mi volt a viszonyítás alapja? A biológiai védekezés a tanulmányban szerinte túlértékelt, és én arra gondolok, hogy ketten nem ugyanabban a világban élünk (ennek formáit saját tudásunk mélysége szabja meg), ami elég gyakori érzés nálam. Szóval, nem csodálkozom. Nyilvánvalóan tud a Bacillus thuringiensis hangos sikereiről, ezt maga is említi hozzászólásában, mint az egyetlen hatásos biológiai védekezési módszert, de vajon volt-e valaha a kezében a The Biopesticide Manual? „Mit akar a tanulmány az azadirachtinokkal?” – kérdezi lekicsinylőn olyasmiről, amiről ma világkonferencia-sorozatot rendeznek (6. kép). A bangalori és a brisbane-i eseményeken én is részt vettem hajdanán. Sőt, ez utóbbit Németországban egyetemet végzett ciprusi török barátom, aki ma Ausztráliában professzor rendezte. Hornok úr szerint az EU betiltott számos olyan hatóanyagot, amit az Egyesült Államok és Kína használ. Ez kétségtelen, az EU igen szigorú skandináv környezet-egészségügyi szempontok szerint mérlegel. Stockholmban – hála a Klein-házaspárnak is –, a Karolinska Intézetben, ahol többször előfordultam, volt szerencsém ezt az egyik skandináv orvosszakértőtől hallani. „Hogyan legyen így a magyar gazda versenyképes?” – teszi fel a költői kérdését Hornok doktor. Ezt sem értem, hiszen hazánk az EU engedélyezés alapján jelenleg 70 körüli hatóanyagot/ágenst használ, ami messze több mint, ami a gyakorlatnak szükséges, mivel alapvetően nem specifikus megoldásokról van szó, hanem idegmérgekről, így aztán a keresztrezisztencia soknemzedékes rovaroknál (Trialeurodes vaporariorum, Tetranichus urticae stb.) bizony súlyos probléma lehet.

Ezen a ponton visszaköszönt nekem a magyar kormány agrárpolitikája, amely kifejezetten szerbarát, s csak a gazdák gazdasági érdekeivel kalkulál. A KSH adatait (Talán bizonyító erejűek lennének ezek?) említi Hornok úr a nemzetközi grémiumnak (elalélni senkit sem láttam), már hogy a neonikotinoidok használata idején 60%-kal növekedett a méhcsaládok száma, akkor – vonta le a gyors következtetést – szerinte a magyar méhekre nem hatnak negatívan. Érdemes emlékezni arra, hogy a méhészek állami támogatása abban az időben a gondozott méhcsaládok számától függött, és a megadott szám önbevalláson alapult. Ezt éppen Bross Péter (Magyar Méhészeti Egyesület elnöke) úr mondta nekem (a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnöke vagyok) a kocsijában miközben Szekszárd felé tartottunk. Hornok úr nem értette továbbá, hogy az EASAC miért nem hívott meg valakit az MTA Agrártudományi Osztályról a bizottságba. Mikó Zsanett, az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének munkatársa nem ilyen volt? Egyébként ő jelen sem volt a teremben. Most egyébként is itt volt az alkalom szakértésre, és a két hozzászóló közül Balázs doktor azt mondta, hogy nem ő, hanem Hornok László a növényvédelmi szakértő, de a megnevezett nem értett ezzel egyet. Kit kellett volna tehát meghívni és most vajon miért nem ő beszélt.

6.kép: A neem azadirachtin tartalmú levelei és termése (forrás)

Székács András (5. melléklet) volt a harmadik hozzászóló, aki nemzetközi szakmai teljesítménye kapcsán joggal volt az EASAC szakértői bizottságának is tagja. Nem is véletlenül, hiszen 13 saját cikk könyvtári adatait vetítette fel, amit a neonikotinoidokról tett az asztalra az általa vezetett kutatóintézet. Én is vele dolgoztam még a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ idejében, ami aztán később a MATE-hoz csatlakozott. Teljesen rendben lévő mondandója kiemelte a kockázatelemzés és kockázatkezelés közötti különbséget, amit az előtte megszólaló két mezőgazdász valószínűleg nem értelmezett korábban. Hiszen ennek a kiadványnak a kockázatelemzés volt a feladata. A kockázatkezelés lenne a hatóságok (itt mezőgazdászok) munkája, tehát neki lehet frissen kezdeni kedves méltatlankodók.

A közönség soraiból a rendezvényt értékelők közül Louise Vet holland akadémikus volt számomra a nap legüdébb színfoltja. Vet professzor a mezőgazdasági oktatásban és kutatásban világelső Wageningeni Egyetem egyik mai meghatározó alakja, a Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia (KNAW) kutatóintézetének, a Holland Ökológiai Intézetnek (NIOO) az igazgatója. Biológus, széles körű érdeklődéssel az ökológia és az evolúció iránt. A Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia választott tagja. Kutatásaiért számos nemzetközi díjat kapott (pl. British Rank Prize for Nutrition). A magas színvonalú tudományos kutatás iránti szakmai érdeklődése mellett kiemelt érdeklődést mutat az ökológia fontosságának a nagyközönség felé történő kommunikálása területén. A két meglehetősen magas lóról beszélő magyar mezőgazdásznak azt ajánlotta, hogy olvassanak több ökológiai szakirodalmat és figyeljenek oda jobban a következő nemzedékek fiataljaira.

Villáminterjú Louise Vet professzorral   Darvas Béla: Az EASAC 2023. március 29-ei budapesti rendezvényén elmondott véleménye sokak véleményével találkozott. Leírná nekem ismét?   Louise Vet: Kutatásaim kiterjedtek a multitróf kölcsönhatások működésére, alapvető ismereteket szolgáltatva az agro-ökoszisztémák fenntartható fejlődéséhez. Ez a kutatás a biológiai védekezés és a szintetikus peszticidhasználat csökkentésének alapját is képezi. A sikeres biológiai védekezés az 1880-as évek óta létezik. Az 1970-es években holland kutatók például teljes változást hoztak a rovarkártevők elleni védekezésben, ahol korábban nagy mennyiségben használtak vegyszereket, amíg a hatóanyag-rezisztencia ezt lehetetlenné nem tette. Ez világméretű változáshoz vezetett a rovarok elleni védelemben. Fő szerepe volt ebben egy multinacionális vállalatnak, amely ma már számos biológiai anyagot szállít a világ minden tájáról. (Nem kapok fizetést tőlük.) A természetes/biológiai megoldások alapvető fontosságúak az integrált növényvédelem (IPM) szempontjából, ahol szintetikus növényvédő szereket csak végső megoldásként alkalmazzák, ha van olyan, ami a biológiai védelemmel összefér. Ma reggel ostobaságokat hallottam két úriembertől, akik a szintetikus növényvédő szerek használatának abszolút szükségességét állították. Hogy nélkülük nem tudjuk élelmezni a világot. Kétlem, hogy ismernék az újabb kutatásokat arról, hogyan közelítjük meg a kármegelőzést a növényi rezisztencia, a növénynemesítés, a talajműködés, a funkcionális agrobiodiverzitás és a tájgazdálkodás fontos eszközként történő felhasználásával. Az elmúlt két évtized ökológiai kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy az élő talaj és mikrobiomja fontos szerepet játszik abban, hogy a növények hogyan reagálnak a kártevőkre. Ez analóg a bélben lévő mikrobiommal, amely segíthet megelőzni az élelmiszer-eredetű betegségeket az emberekben. Az integrált növényvédelem a jövő, amely teljes mértékben rendszerszemléleten és az annak alapjául szolgáló kölcsönhatásokon alapul. Húsz évig voltam a Holland Ökológiai Intézet (NIOO) igazgatója, és ennek az intézetnek a fele az élő talajjal, annak mikrofaunájával és mikrobiomjával foglalkozik. A biológiai sokféleség, a föld feletti és alatti területek kölcsönhatásban állnak egymással, és döntő szerepet játszanak mind a természetes, mind az agro-ökoszisztémákban. A Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek általam eddig ismert tudósai rendelkeznek ezzel a tudással, és engem megdöbbentett az, amit itt ma hallottam. Ezért úgy döntöttem, hogy kommentálom a hozzászólókat. A rovarok pusztítása a növényvédő szerek, például a neonikotinoidok miatt feltűnő és tudományosan bizonyított. A méhek társas állatok, egymással kommunikálnak. A neonikotinoidok megakadályozzák ezt. A méhek azonban nem reprezentatívak az összes többi elpusztított rovarfajra nézve. Hollandiában 350 vadméhfaj él, és 56%-uk szerepel a védett listán. A szintetikus növényvédő szerek negatív hatással vannak a talajra és a vízre is. Az elmúlt 20 évben ízeltlábú-fajainkból sokat elveszítettük. Egyszerűen nem folytathatjuk így. Meg kell változtatnunk az élelmiszer-előállítás módját. A kártevők és növénybetegségek tájgazdálkodással, a természetes védekezés fokozásával és az ökológiai ismeretek felhasználásával történő megelőzésének vezető szerepet kell vállalnia. És meg lehet tenni. Az ökológiai és a hagyományos termelési rendszerek közötti hozamkülönbség mindössze 10-20%. Ahelyett, hogy csak a hektáronkénti növénytermesztést maximalizálnánk, ami elpusztítja a talaj bióta számos más létfontosságú funkcióját, például a talaj szénmegkötését, valamint a tápanyag- és vízvisszatartást, optimalizálnunk kell az élő talaj összes ökoszisztéma-funkcióját. Tudjuk, hogy aszályos időszakokban az ökológiai termesztésű növények hozama magasabb lehet, mint a hagyományosan termesztett növényeké. A változó környezetről beszélek, és arról, hogy meg kell változtatnunk az élelmiszer-előállítás módját. Globálisan a mezőgazdasági területeink több mint 70%-át szarvasmarhák takarmányozására használjuk, nem pedig élelmi növények termesztésére az emberek számára. Így könnyedén el tudunk látni 10 milliárd embert, ha fenntarthatóbb élelmiszer-termelési rendszerre váltunk, csökkentjük az állati fehérjék fogyasztását, és ökológiai ismereteket használunk a régi agronómiai megközelítések helyett. Ezért szeretném megkérni a két urat, hogy tanulmányozzák az ökológiai tudományok legújabb eredményeit. És higgyenek nekem, sok kiváló fiatal kutató van, akiknek nagyszerű ötleteik vannak arról, hogyan lehet ezt a tudást a gyakorlatban felhasználni, hogy élelmezzük a bolygón élő akár 10 milliárd embert is.

7.kép: Louise Vet (Wageningen University & Research) hozzászólás közben

Báldi András (6. melléklet) ökológus a biodiverzitás csökkenését említette, ami a nagyüzemi növényvédőszer-használattal hozható összefüggésbe. Az IPM fogalmáról és gyakorlati teljesítésének korlátairól Székács András mondta el, amit tudnunk kell. Lars Walløe zárta a rendezvényt és szerinte az EU jó célt tűzött ki, az EASAC kiadvány kitűnő (a két magyar mezőgazdász rosszallását tulajdonképpen ignorálta), és reméli, hogy elősegítették a jövőbeni megoldásokat.

6.melléklet: Kiemelt hozzászólók   Báldi András biológus, terület: ökológia – 2006. DSc. (biológia); 2018-tól az Environmental Steering Panel of the European Academies Science Advisory Council (EASAC) tagja; 2021. az MTA levelező tagja (Biológiai Osztály). Utolsó munkahelye Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Ökológiai Kutatóközpont (főigazgató, majd kutatóprofesszor). 201 tudományos cikk + könyvrészlet – 9.209 független hivatkozás. ǁ Luise Vet biológus, terület: ökológia – 2004. a Royal Netherlands Academy of Arts & Sciences választott tagja; 2013-tól az Environmental Steering Panel of EASAC tagja; 1999-2019 a Netherlands Institute of Ecology igazgatója. 228 tudományos cikk + könyvrészlet – 15.793 független hivatkozás.

Darvas Béla

Ps. A blog tulajdonosa (a megjelenő tartalom kizárólag tőle függ) írott interjú formájában teret ad érzelemmentes hozzászólásra. Ehhez a jelentkezőnek rövid önéletrajzot kell küldeni és mondandójának összefoglalóját leírni. Az ebből a tartalomból (is) készített kérdésekre kell meghatározott terjedelemben válaszolni, amit a blog szerzője kommentál, s ami stílus és jogi felülvizsgálaton esik keresztül megjelenés előtt.