Darvas Béla

Hétköznapi tudománypolitika. Alulnézet, ahol a csizma talpa a meghatározó élmény. Karcolatok a mezőgazdasági géntechnológiáról és az agrokemizálásról, tudományos hírek értelmezése

Fapados agrokemizálás

Sziszüphosz meglátogatása No7 – Állami szúnyogpályázatok (2020-2022) gázmintákkal

(Fapados agrokemizálás No43)

2017-ben írtam ötrészes sorozatot, majd ez év nyarán írtam hozzá a hatodik részt a hazai csípőszúnyog-állománygyérítésről az Átlátszón lévő vendégblogomban, s írásomat – ha keveseket kellemetlenül is érintett – nem sikerült jogilag megtámadni. Kérdezték, hogy miként úsztam meg? Talán akként, hogy az igazat írtam le. Sikerem azonban csakis idáig terjedt – a cikksorozat nyomán minden maradt a régiben. Ahogy mondják: talált, de nem süllyedt el. Az addig cipelt kő a csúcs előtt visszagurult a mélybe. Jöhetett hát az ismétlés. A hazai hatóságoktól képtelentől képtelenebb válaszokat kaptam. Olvashatja, akit érdekel. Csupán az MTA Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottsága (DTB) figyelt fel az ügyre és vezetőjük, Varga Zoltán Sándor (Debreceni Egyetem) hívott meg az általa vezetett bizottságba, hogy előadásban ismertessem előttük a cikksorozatban leírtak szakmai tartalmát. Ezt az előadást utóbb nyilvánosan is megtartottam a Magyar Ökotoxikológiai Társaság 2017-es konferenciáján, így nyoma is maradt.

Két év álságos csönd következett; az ügyet elővették, majd ejtették – mañana. 2019-ben aztán az MTA lépett. Szerintem pályázati számításai diktálták ezt a lépést. Nekem ugyan nem válaszolt a soros ügyintéző, de hirtelen több kutató is felfedezte a csípőszúnyogok területét. Nincs kétségem afelől, hogy az MTA hajdani kutatóhálózatának átalakítása terelte ebbe az irányba az érdeklődést, amelyben az Ökológiai Kutatóközpont is gyakorlati megoldásra váró területeket keres magának. Miért is ne, ha van hozzá eredmény és gyakorlati érzék. A 2019. augusztus 26-ai konferencia (174. kép) – amelytől távol maradt a PMG-konzorcium – azonban sajnos egyikről sem győzött meg. Az különösen elképesztett, hogy akadémiai kutatóintézeti munkatárs a valahol (nem feltétlenül nálunk) használt idegmérgek szakirodalomban található mellékhatásairól beszélt nagyon felszínesen, és saját eredményt egyetlent sem tudott felsorolni, sőt a hazai eredményeket sem ismerte jól. Még kínosabb talán, hogy a december 17-ei – a csípőszúnyogokat tekintve előzővel eléggé átfedő tematikájú konferencián, amit most a DTB szervez, ez a gyöngécske előadás is ismétlésre kerül. Gáz – mondanám, ha nem viselkednék.

Az augusztus 1-től az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH) tartozó Ökológiai Kutatóközpont vezetője, úgy gondolom, most mindent megtett, hogy felhívja magára a pályázatkiírók figyelmét. Más kérdés, hogy lehetséges bíráló jelen volt-e ezen a rendezvényen, és az elhangzott tartalmakból következtetéseket vont-e le, mert ezek többségét támogathatónak aligha találhatta. Átlagos kutatóknál jellemző, hogy saját eredményekkel és nem összegereblyézett szövegekkel jelennek meg a különféle fórumokon. Azt is jó tudni, hogy miről szól jelenleg a gyakorlat. A kutatás szintjén ma már nem muzeológiai munkák kavarják fel az érdeklődést, vagyis hogy milyen fajok, milyen arányban és hol fordulnak elő. Ezeknek az ismereteknek a hosszú és fizetett állami monitorozás miatt már régen a gyakorlatban lenne a helye. Hol vannak a csípésszámlás közben gyűjtött, meghatározott és feldolgozott adatok? Hiányolják ezeket a megrendelők, vagy szót emelnek ezért a zoológusok/ökológusok?

A vérszívók közül kivételt képeznek az újonnan betelepedő és nálunk ismeretlen kórokozókat behurcoló fajok, ahol a velük érkező vírusok és azok terjedési dinamikája a kutatásra érdemes kérdés. A gyakorlat égető problémái közé viszont az tartozik, hogy miként lehet követni a védekezések hatékonyságát, mert jelenleg a fizetett monitorozók által használt csípésszámlálási vizsgálatok egyszerűen nevetségesek. Az állami pénz felvételére azonban úgy tűnik még mindig alkalmas az a módszer, hogy 5-10 perc terjedelemben lesik, mennyi szúnyog kísérel meg egy egyetemi diplomával rendelkező csaliembert megcsípni. Érdekelne, hogy mi lesz majd a szúnyogcsípés által fertőződő első súlyos beteg esetében, hogyan számol el vele az állami szféra, hiszen egyes szúnyogfajok olyan betegségokozó vírust hordozhatnak, amely az érzékeny egyéneknél (ennek mechanizmusáról semmit sem tudunk) halálos megbetegedést is kiválthat. Ki és miből fizet majd a munkahelyi baleset tárgyalása után?

174.kép: Az augusztus 26-ai konferencián az MTA felolvasótermében (Fotó: Szigeti Tamás/MTA)

A további probléma, hogy milyen hatóanyaggal védekezünk? Nálunk az utóbbi évtizedben meghatározóan deltamethrin + PBO (piperonil-butoxid) a használatban lévők. Erről adtam elő szerzőtársaimmal, és a vetített anyag lényege megjelent a 2019-es Ökotoxikológiai Konferencia poszterei között. Mint tudjuk, a piretroidok veszélyeztetik a változó testhőmérsékletű állatokat, vagyis ízeltlábúakon túlmenően a halak, kétéltűek és hüllők, de a kistestű madarak sincsenek biztonságban. Ez utóbbiakat persze különösen vizsgálni kellene, de még senki sem jelentkezett eredményekkel ezen a területen. A fecskeállományok ritkulása beszédtéma, de hazai vizsgálatok nem ismertek a tárgyban. Az állítható, hogy 1-2 csípőszúnyog elpusztítása 98-99 nem célzott ízeltlábú elpusztításával jár együtt (címkép). Közöttük jelentős részesedésűek a tollas árvaszúnyogok és a méhalkatúak. Szóval hazánkban évente ~960 ezer hektáron államilag jóváhagyott ízeltlábúökoszisztéma-pusztítás folyik. Mindez úgy, hogy a jól fizetett állami monitorozók ezt nem veszik észre. Persze az irányítással megbízott pályázatkezelő tűzoltók ezt nem is szabták ki feladatukként. Igen, nem tévedés, tűzoltókat írtam. Nálunk ők a szúnyogirtás felelősei.

A deltamethrin mellett alkalmazott PBO nevű szinergista (a citokróm P-450 enzim gátlószere) viszont megjelenik a mézelőméh szervezetében, s azok a vegyületet a potrohi viaszlemezkéikkel választják ki, amelyből aztán a lépet építik. A méhanya tehát olyan viaszbölcsőbe rakja a tojását, amiben a PBO és mellette egyéb növényvédő szerek és állatgyógyászati termékek (atkairtók) is előfordulnak. Aligha kell az átlagot meghaladó képzelőerő azt belátni, hogy a fejlődő méhlárvának nincs ez a környezet az előnyére. Mivel egyetlen hatóanyagra épül a védekezés, a rezisztencia jelensége realitássá válik, de nálunk ezzel senki sem foglalkozik. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében folytatott csípőszúnyogokra irányuló kutatások lényegében megszűntek, amikor a Környezetanalitikai és Ökotoxikológiai Osztálya kivált, és megalakította a későbbi NAIK Agrár-környezettudományi Intézetet.

A biológiai lárvairtás – Bacillus thuringiensis ssp. israelensis – magyarázhatatlanul (gazdasági érdekek szerint persze nagyon is magyarázható mindez) csekély arányt (~2%) ért el hazánkban. Pedig a Szepesszentgyörgyi házaspár Szegeden (No Mosquito Kft.) és Kőszegi Dániel (Noxious Kft.) Dunaföldváron működő gyakorlatot dolgoztak ki.

A nyugat-nílusi láz (WNV) hazai megjelenésével a csípőszúnyog-helyzet sarkalatos pontjává vált a vírusos betegségek terjesztése. Ezzel együtt azok a fajok, amelyek többgazdások lévén állatokról emberre terjeszthetik ezeket az arbovírusokat. A kutatás területén Bakonyi Tamás (Állatorvostudományi Egyetem), valamint humán vonatkozásban Kemenesi Gábor és csapata a Pécsi Tudományegyetemen tettek sokat.

2019. október 30-ai levele alapján Bándi Gyula a Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Biztoshelyettes is az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalába érkezett lakossági megkeresések után igen sok kérdéssel a hazai szúnyogirtást képviselő szervezetek (pl. Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetsége – elnöke Kőszegi Dániel) vezetőihez fordult. A fejlemények mindenképpen közérdeklődésre tarthatnak számot.

Ezen az úton értünk el a december 17-ei konferenciához, amely eredetileg munkaértekezletnek indult, de ahol most az előadók 20-perces előadásokat tartanak, s nem igazán látom, hol marad hely a megbeszélésre. A cikk megjelenésekor ennek a rendezvénynek még előtte állunk, de úgy tűnik nekem, ez valamiféle rendezvényismétlés lesz, amire nem tudom miért van szükség. Kiadványa sem lesz, és az eddigi szervezés is elég lazának látszik. Az egyik előadó úgy tudta, hogy 30 perces előadást várnak tőle, egy másik előadó egy előadást tart, de kettő jelent meg a nevével, és az aktív előadás terjedelme és a megbeszélés tartalma sem volt a számukra világos.

Az érdeklődés közepette tért ki egy beszélgetőtársam az időközben megjelent állami pályázatokra, amelyek miatt ezt a cikket megírtam. Nem is vitás, hogy ebben az ügyben kísért a ’Sisyphus revisited’-szindróma (175. kép), amely bármiféle performance témája lehetne, kivéve a természettudományos ismertekre támaszkodókat. A csípőszúnyog-állománygyérítéshez az állami közbeszerzésen alapuló pályázati rendszernek két eleme van. Külön pályázat található a monitorozásra, amely a védekezések irányítását és a kivitelezők munkájának ellenőrzését szolgálja. Egy másik pályázat kedvezményezett kivitelezőt választ három évre. A pályázatokban nyertes csoportok (monitozók vs. kivitelezők) között a függetlenségnek szerintem alapkövetelménynek kell lennie. Hogyan ellenőrizhető ugyanis elfogultság nélkül gazdaságilag függő társtulajdonos?

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központja (OKF) írta ki a 2020-2022 évekre a szúnyogállomány-gyérítés monitorozási pályázatát. A keretmegállapodás keretösszege: 193 millió forint (+ ÁFA). A gyérítendő terület nagysága összesen 800 ezer ha, amelyre külön pályázat szól. Megosztása: légi biológiai szúnyogállomány-gyérítés folyadékkal évi 10 ezer ha, granulátummal 5 ezer ha nagyságban, földi biológiai állománygyérítés 15 ezer ha területen; továbbá földi kémiai szúnyogállomány-gyérítés 770 ezer ha-on (!), vagyis a többségi maradékon. Ebben az ökológusok kritikáját aligha tűrő elképzelésben a biológiai módszerekkel végzett eljárások a 4%-ot sem érik el. Az imágóirtás monitorozása viccszintű csípésszámlálással történik. Mi sem változott a biológiai, toxikológiai és epidemiológiai kérdésekben dilettáns tűzoltók védekezési koncepcióiban. Idegméreg-alapú imágóirtásra koncentrál ismételten a katasztrófavédelem a következő három évben is. Az egyetlen fejlemény a légi kémiai védekezés földire változtatása, mivel nincs engedélyezett készítmény erre a célra.

175.kép: „I-Sisyphus-_011” (Fotó: Ivan Donchev)

A 2020-2022 pályázati kiírás legnagyobb vesztese tehát a PMG-konzorcium (vagyis Péter, Mátyás és Gábor konzorciuma – vezetője Fekete Gábor) repülőgépes tagja. A 2017-2019 közötti kedvezményezett a Szatymaz Repülőtér Kft. volt, amely a Szemp Air Kft.-ből (ennek Szabó Péter a cégjegyzésre jogosultja) vált ki. A Szatymaz Repülőtér Kft. Molnár Géza Gusztáv és Szabó Péter (2017-es cikksorozatom után ez utóbbi e-mailben perrel fenyegetett, de aztán nem lett ebből semmi) tulajdona; a cégjegyzésre jogosult viszont testvére, Szabó Ákos; foglalkoztatottak száma 12; nettó árbevétel ~1,1 milliárd forint/2018; adózás előtti eredménye ~52 millió forint/2018. A repülőgépes lobbi érdekeinek tehát most nem akadt támogatója. Zöldi Viktornak és munkatársainak köszönhetjük ezt az alapvető változást, amely a célirányosságot növelte. Zöldi doktor éppen mostanában írt egy kiegyensúlyozott, higgadt cikket az Indexben. Tehát az OKF döntéshozóit egyáltalán nem hatották meg a tudományos közösség érvei, de kénytelenek voltak figyelembe venni az egyik szakmai irányító által teremtett helyzetet.

***

Zöldi Viktor ügyére vessünk most egy pillantást, mert nagyon is jellemző ezen a morálisan megítélhető területen. Ehhez Zöldi Viktorhoz fordultam, aki az augusztus 26-i konferencián pár mondatban bejelentette ezt az ügyet, de a mai napig nem állt kötélnek azt illetően, hogy beszéljen is róla. Itt alább tehát egy miniinterjú következik, amely elmeséli a történetét.

Darvas Béla: Finnországból hívtak vissza, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI) tartozó Nemzeti Népegészségügyi Központ (NKK) egyik vezetője legyél. Most ismét Finnországban élsz, nem tudtál megbarátkozni azokkal a különleges keretekkel, amelyek között a hazai csípőszúnyog-állománygyérítés és a budapesti patkányirtás küzd. Megosztanád velem, hogy mi volt az oka annak, hogy felmondtál?
Zöldi Viktor: Az NNK alkalmazottja voltam, amikor 2019. július 8-án azt az utasítást kaptam a feletteseimtől, hogy készítsek választ egy, az EMMI-ből érkezett felkérésre. Levelében az EMMI az országos tisztifőorvost kérte fel válaszra, de az NNK-ban normális eljárás az, hogy a szakmai választ az adott terület szakértője adja meg, és lesz az irat ügyintézője, a kimenő levél aláírója azonban az országos tisztifőorvos.
Az EMMI levele azzal kezdődött, hogy a Sharda Hungary Kft. [tulajdonos: Sharda Crompchen Limited; cégjegyzésre jogosultak: Ashish R. Bubna és Ramprakash V. Bubna; foglalkoztatottak száma: 0; nettó árbevétele ~2,8 milliárd forint/2018; adózás előtti eredménye ~20 millió forint/2018] kéréssel fordult a minisztériumhoz, amelyben az általa forgalmazott Deltasect 1,2 ULV szúnyogirtó szer engedélymódosítási folyamatában korábban általam javasolt változtatásokat kifogásolta. Csatolták a Sharda hivatkozott levelét, amelyben valóban olvasható a kifogás. Azonban a levél [lásd külön keretes írásban] második része személyemmel foglalkozik és kér intézkedést az EMMI-től, amelynek egyébként nem voltam alkalmazottja. Maga a levél is cím és címzett nélküli, alá nem írt szöveg, ami eljárást kezdeményez.
Két dolog volt megdöbbentő számomra, a támadás tényén túl: a./ miért foglalkozik az EMMI egy névtelen levéllel, amikor annak tisztes helyen a szemetesben kell végeznie? Ehelyett az EMMI ezt iktatta és ügyet csinált belőle, sőt, külön kiemeli az országos tisztifőorvost (munkáltatómat) megszólító levelében az engem inszinuáló passzusokat; b./ miért rendeli el a felettesem, hogy én írjak magyarázkodó választ erre. Selyemzsinór jellege volt a dolognak.
Felhívtam a Sharda Hungary Kft. ügyvezetőjét, Kondár Lászlót, aki megdöbbentnek tűnt, miután elmeséltem neki az ügyet. Állította, hogy ő nem küldött az EMMI-be ilyen levelet. Ugyanakkor nem éreztem benne a tettvágyat, arra a megjegyzésemre, hogy ezek szerint valaki visszaélt a cége nevével és neki ezt kötelessége lenne jelezni az EMMI-nek.
Az NNK becsületére szóljon, hogy válaszlevele végén kiállt az ügykezelés függetlensége mellett, és kérte az EMMI-t, hogy fedje fel a névtelenként csatolt szöveg beküldőjének kilétét.
Az NNK válaszlevelének elküldése után bő egy héttel, miután válasz nem érkezett, vettem magamnak a bátorságot, és felhívtam az EMMI ügyintézőjét. Ő közölte, hogy az általa csatolt szöveg ebben a formában érkezett hozzájuk.
Akkor esetleg a borítékon van valami utalás a feladóra? Nincs hozzá csatolva boríték, nem postán érkezett – így szólt a válasz. Akkor milyen e-mail címről jött? Nem is e-mailben kapták – közölte. Akkor hogyan? Befújta a szél a postaládába? Igen, feltehetőleg valaki személyesen hozta be a minisztériumba és hagyta ott – hangzott el.
Ennél több nem tudható azóta sem. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mennyire életszerű, hogy egy minisztériumi portán leadott névtelen levélből hivatalos ügy legyen.

Mondjuk ez az ügy számomra is a morális gázminták tárába kerülhet csak. Különösen akkor, ha a betűhíven megjelentetett (lásd keretes írás) névtelen levelet (176. kép) értelmezni próbálom. A biztonsági adatlap szerinti PBO nélküli Deltasect toxikológiai értelemben vajon hogyan lehet a Coratrin klónja, ahogy a levél írója állítja, ha ez utóbbi deltamethrin + PBO hatóanyagokat tartalmaz. A Corax-Bioner Rt. által forgalmazott Deltasect 1,2 ULV címkéjén viszont az látom, hogy deltamethrin + PBO tartalmú. Miként maradt le viszont a PBO tartalom – amely önálló biológiai hatású szinergista – a Sharda Hungary Kft. által közzétett biztonsági adatlapról, amelyen viszont nem látom a Corax-Bioner Rt. nevét. Lehet azonos néven két eltérő tartalmat forgalmazni? Erősen kétlem. Viszont, ha a hazai hatóság 2019. augusztus 1-én visszavonta az engedélyt, vagyis már nem forgalmazható, akkor vajon miért találom meg a Corax-Bioner Rt. honlapján? Négy hónap alatt sem sikerült levenni onnan?

A minisztériumba bevitt névtelen levél és érdek vezérelt kérései
Az országos szúnyogirtásban kezdetek óta a Corax-Bioner Zrt. Coratrin márkájú irtószere volt használva (sic!). Ez az irtószer a Sharda indiai cég magyar engedéllyel rendelkező Deltasect nevű irtószerének más néven engedélyezett klónja. Az NNK idén visszavonta a Corax engedélyét (uniós szabály miatt, bár korábban, mint előzetesen ígérték), ezért azt terveztük, hogy a vele teljesen azonos, érvényes engedéllyel rendelkező Deltasect irtószert fogjuk használni. A tulajdonos Sharda cég 2019. márc. 19-én benyújtotta az NNK-hoz kérelmét arra, hogy az irtószer érvényes magyar engedélyén gyártóként a Corax-Bioner Zrt. is szerepeljen.
Az NNK erre az egyszerű technikai kérésre másfél hónapig nem válaszolt, majd egy olyan tervezetet küldött ki, amiben jelentősen megváltoztatja a termék engedélyét. A változtatás lényege, hogy gyakorlatilag minden 10 hektár feletti földi felhasználást bizonytalan értelmű szabályozáshoz, egyedi NNK engedélyhez köt, ami teljesen lehetetlenné tenné a földi szúnyogirtást.
A lépés mögött egyetlen személy áll, Zöldi Viktor, az NNK munkatársa, aki már több nyilvános fórumon (legutóbb az idei gázmesteri konferencián) kifejtette, hogy nem ért egyet az országos szúnyogirtási programmal, és minden eszközzel igyekszik megakadályozni annak működését. (Ugyanarról a személyről van szó, aki a főszakértő a budapesti patkánykérdésben is, miatta csúszott sok hónapot a budapesti patkányirtás szerződésmódosítása, aki nyilvános nyilatkozataiban a fővárost hozza nehéz helyzetbe, illetve aki az információk ellenzék felé történő kiszivárogtatását is végzi).
Kérések:
– az NNK legkésőbb a jövő héten adja ki [!] tartalmi változtatás nélkül, csak a gyártó módosításával a Deltasect engedélyét (mivel érvényes engedély technikai változtatásáról van szó, nincs jogi alapja és indoka ezt megtagadni),
– ha lehet, Zöldi Viktor kezéből kerüljön ki minden a szúnyogirtással kapcsolatos hatáskör, mert mindenben csak ártani fog (sic!),
– sokat segítene, ha a patkányügyből is kikerülne, de mivel ott ő a deklarált főszakértő, ez nehezebb (de már középtávon is veszélyezteti a program megvalósítását)

176.kép: Anonim üzenet (Forrás: iStock/scyther5)

A névtelen levél raghasználata arra utal, hogy a szerző a Corax-Bioner Rt. érdekeit képviseli, és a PMG-konzorcium elképzelését vázolja. Mindkét helyen Fekete Gábor az ügyben a kulcsszemély. „Az NNK idén visszavonta a Corax engedélyét […], ezért azt terveztük…” – ez nem érthető félre, ha a névtelen szerző pontosan fogalmaz. „A változtatás lényege, hogy gyakorlatilag minden 10 hektár feletti földi felhasználást […], egyedi NNK engedélyhez köt, ami teljesen lehetetlenné tenné a földi szúnyogirtást.” Ez a passzus a PMG-konzorcium földigépes gyakorlatához kötődik, amely a Rovért Kft-hez köthető, vagyis Reisinger Mátyáshoz. Természetesen lehet, hogy tudtán kívül valaki függetlenül aggódik a cég megnövekvő adminisztrációjáért, és írta a levelet. „A lépés mögött egyetlen személy áll, Zöldi Viktor, az NNK munkatársa, aki már több nyilvános fórumon (legutóbb az idei gázmesteri konferencián) kifejtette, hogy nem ért egyet az országos szúnyogirtási programmal…” A Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének (MEGE) alapító elnöke Reisinger Mátyás volt és Ring Péterné, Erika is segítségére volt ebben. Ma persze más az elnök, de a tartalom valóságosan a PMG-konzorcium sérelméről szól. „(Ugyanarról a személyről van szó, aki a főszakértő a budapesti patkánykérdésben is, miatta csúszott sok hónapot a budapesti patkányirtás szerződésmódosítása, aki nyilvános nyilatkozataiban a fővárost hozza nehéz helyzetbe, illetve aki az információk ellenzék felé történő kiszivárogtatását is végzi)”. A budapesti patkányirtás jelenlegi kedvezményezettje most az RNBH-konzorcium. A konzorcium vezetője Reisinger Mátyás gázmester.

Készséggel elhiszem, hogy a nevezetteknek ehhez az egészhez semmi közük, nem ők az EMMI portáján leadott névtelen levél szerzői, hanem valaki más intézkedik a vállalkozásaik érdekében vagy morális értelemben éppen ellenében. Létezhet ilyen nagymérvű egybeesés vajon? Kifejthetik nálam az ellenvéleményüket, hiszen a †Gergely Air Kft. idejéből ismerjük egymást, és az email címem is használták már korábban. Viszont ennél is kínosabb, hogy az írd és mond városi féregirtásban is teret nyerhet az, hogy ki kormányközeli és ki ellenzéki? Nem szégyenteljes tartalmú ez a mondat, ami mellesleg egy szakember személyes sorsába avatkozik. És komolyan, a Corax-Bioner Rt.-nél – ahol Fekete Gábor, a PMG-konzorcium vezetője dolgozik – nem az ellenzéki Nagy Imre a vezérigazgató. Ő megtért volna? Kinek kedveskedik az EMMI-ben ez a politikai megbélyegzés ebben a lepukkant kártevőirtási ügyben? A névtelen levélíró echte Fidesz-fanatikus lenne? Nem magánügy az ilyesmi? Tényleg olyan országban élünk, ahol a szakemberek a munkájukra koncentrálhatnak és a sunyi névtelen levélíróknak intézkedési tere sem akad? Vagy éppen a szakértőknek kell úgy gondolkodniuk, hogy ne itt folytassák, hanem valahol máshol, ahol a tetteknek az értéküknek megfelelő következménye van?

***

A morális iszapfürdőből térjünk vissza a csípőszúnyog-állománygyérítés gyakorlatához és lássuk a szereplőket. Sáringer-Kenyeres Tamás a második Orbán-kormány idején a parlament ex-Fidesz/KDNP képviselője volt. Az Opten adatbázisa szerint a Pannónia Központ Szakértői és Tanácsadói Koordinációs Kft. a Sáringer-Kenyeres család vállalkozása; 50%-ot meghaladó tulajdonos: Sáringer-Kenyeres Tamás János; cégjegyzésre jogosult: Sáringer-Kenyeres Marcell András; foglalkoztatottak száma 1; nettó árbevétele 103 millió forint/2018; adózás előtti eredménye 4,8 millió forint/2018. Ennek a vállalkozásnak a gazdasági körét láttam csak a MTA augusztusi rendezvényén. Elvileg az ex-képviselő úr feladata lenne a területen keletkező tudományos eredmények adaptálása, de nem látok effélét. Ki szaktanácsolja (ugye nem a kivitelezők?) a tekintetes tűzoltó urakat, ha nem a monitorozók? Ekkor viszont miért nem befolyásolja hatékonyan ezt a munkát †Sáringer Gyulának, az agroökológia egyik hazai megalapozójának a fia? Elég sokszor találkoztam egykoron a professzor úrral (vezettem a környezetvédelmi tárca által szervezett ülést, ahol ebben az értelemben szólt hozzá), hogy tudjam azt, hogy haláláig a biológiai lárvairtás elkötelezett híve volt.

A tiszántúli területeken a monitorozásban társa a Bio-Kalibra Környezetvédelmi Szolgáltató Bt. Öt további személy mellett Ring Péterné, Erika vállalkozása, aki az alapítás évétől, 1992-től 2003-ig a cégjegyzésre jogosult volt, most Zsámbokréty Gábor tölti be ezt a tisztséget; a foglalkoztatottak száma 14; nettó árbevétele ~192 millió forint/2018; adózás előtti eredménye 42,6 millió forint/2018. A Bio-Kalibra Bt. szakmai tevékenységéről szinte semmi hír. Korábban Ring Péterné, Erika (Bio-Kalibra Bt., Bio-Kalibra Kft., Bio-Tox Bt.), Reisinger Mátyás (Rovért Kft., Reinvo Kft.) és Fekete Gábor (Corax-Bioner Rt., MNC Service Kft., Studeo Kft.) a már megszűnt †Gergely Air Kft. időszaki alkalmazottjai voltak. A Bio-Kalibra Bt. egyik vidéki székhelye – Békés, Verseny utca 4. – azonos a Rovért Kft. egyik bejegyzett székhelyével. Nem kizáró ok, hogy a kétpólusú állami pályázati rendszer ellenkező oldalán vannak, vagyis az egyik vezető kivitelező, míg a másik vezető monitorozó (99. ábra)?

99.ábra: A hazai szúnyogirtás gazdasági szereplőinek kapcsolati térképe és nettó árbevétele 2018-ban (az Opten adatbázisa alapján készített vázlat)

A Rovért Rovar- és Rágcsálóirtó Kft. mára Reisinger Mátyás György egyszemélyes vállalkozása; foglalkoztatottak száma 19; nettó árbevétele ~496 millió forint/2018; adózás előtti eredménye ~68 millió forint/2018. A Rovért Kft. gazdasági kapcsolatban van a Bio-Tox Egészség- és Környezetvédelmi Bt.-vel, amennyiben Ring Péterné, Erika vállalkozásának társtulajdonosa Reisinger úr. A Bt.-nek 2018-ban nem volt jegyzett bevétele. Hasonló írható a Reinvo Szolgáltató és Kereskedelmi Kft-ről is, amelyben 1999-2017 között Reisinger Mátyás volt a cégjegyzésre jogosult, és 2017-ben március-november között Ring Péterné, Erika is.

Az MNC Sevice Kft. Fekete Gábor János egyszemélyes vállalkozása; foglalkoztatottak száma az Opten szerint ismeretlen; nettó árbevétele ~71 millió forint/2018; adózás előtti eredménye ~43 millió forint/2018. Gazdasági kapcsolata a Studeo Mérnöki és Gazdasági Tanácsadó Kft. (adózás előtti eredménye ~29 millió forint), ahol Fekete Gábor a tulajdonos és cégjegyzésre jogosult, valamint a Corax-Bioner Biotechnológiai Zrt. (nettó árbevétele ~1,6 milliárd forint/2018; adózás előtti eredménye ~220 millió forint/2018), amely Fekete Gábor munkahelye és aki Nagy Imre vezérigazgató – a KISz legendás utolsó első titkára – mellett a cégjegyzésre jogosultak között találjuk.

Tény, hogy a pályázati kiírás szerint hazánk folytatja azt a helytelen védekezési gyakorlatot, amelynek ökoszisztéma-irtás a következménye. A megoldás szintjén Bt., Kft. és Zrt. nevek és azok hasznosított kapcsolati tőkéi jelennek meg itt (99. ábra). Abszurd döntéshozói fejlemény szerintem, hogy a hozzáértők érveinek megfontolása nem történt meg.

A pályázónak például az alábbiakkal kell rendelkeznie: „3 db, térinformatikai szoftverek (különösen ArcGIS, QGIS) futtatására és távérzékelési adatbázisokból letöltött állományok (kül. GE, Bing aerial) feldolgozására alkalmas számítógép; 3 db, műholdas nyomkövetési rendszerrel rendelkező, valamint az asztali számítógépeken futó térinformatikai rendszerekkel kompatibilis fájlok közvetlen előállítására alkalmas szoftverrel (kül. ArcPad, DigiTerra) rendelkező terepi PDA-készülék; 2 db, csípőszúnyoglárvák és -imágók vizsgálatára alkalmas sztereomikroszkóp – csípőszúnyogoklárvák gyűjtéséhez szükséges lárvahálók, izolátorok, víz-pH- és hőmérsékletmérők.” Vajon miért pont ezek szükségesek az érdemi munkához, amely valójában csípésszámlálásra épül? Az alkalmassági kritériumok kiírása – a lehetséges pályázók szerint – szinte névre szóló. Az pályázhat, aki az utóbbi 36 hónapban is ebben a szerepkörben dolgozott. Aligha gondolnám ezt nyílt pályázatnak, hiszen annyira megkötött, hogy külső versenytárs esélytelen. Lehet azért – nem is kevés cinizmussal – további konferenciákat szervezni és egymást szórakoztatni.

177.kép: Földi imágóirtás Nagykanizsán (Fotó: Varga György/MTI)

Nézzük akkor a kivitelezői pályázatot. A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központja írta ki ezt is, és november 26-áig lehet rá pályázni. A kiírás keretösszege 4,55 milliárd forint (+ ÁFA). 2017-2019 között ez 4 milliárd keretösszegű volt még. A védekezésben érintett területek és megoszlásuk lásd a másik pályázatban. Az alábbiakat olvashatjuk: „A közvetlen megrendelések teljesítése legalább 2 darab biológiai szúnyoggyérítésre alkalmas berendezéssel és GPS-alapú repülési adatrögzítővel felszerelt, a közlekedési igazgatási hatóság légiközlekedési hatósági feladatot ellátó szervezeti egysége által kiadott érvényes légijármű-alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező légi jármű és legalább a III.1.3) pont M3) alkalmassági követelménye körében előírt 10 darabon túli további 10 darab (azaz összesen 20 darab) földi kijuttatásra alkalmas (összességében 10 melegködös és 10 ULV) berendezés és ahhoz szükséges gépjármű (platós terepjáró vagy kistehergépkocsi) rendelkezésre állását feltételezi…” […] „Alkalmatlan az ajánlattevő pénzügyi és gazdasági szempontból, ha P1) a közbeszerzés tárgya szerinti szolgáltatások nyújtásából (biológiai és/vagy kémiai szúnyoggyérítési szolgáltatások) származó – általános forgalmi adó nélkül számított – árbevétele a felhívás feladásának napját megelőző utolsó három mérlegfordulónappal lezárt üzleti évben összességében nem érte el a 450.000.000 HUF összeget…” A pályázót illető minimumkövetelmények szerint az pályázhat, aki az előző három évben is legalább 100 ezer hektáron végezte a kémiai szúnyogirtás munkáját. Szóval semmi sincs a véletlenre bízva. Az eddigi kivitelező múltjára és eszközeire támaszkodó testreszabott kiírás ez, és sajnos a szakmai tartalmat illetően korszerűtlen tartalommal. A jelenlegi fő kedvezményezett – a légi imágóirtás kiesése után – Reisinger Mátyás cége lehet, ami ULV és termikus aeroszol (177. kép) technológiára szakosodott.

Más védekezési koncepció szóba sem jöhet, ha valaki az itt pályázatba foglalt, idejétmúlt elképzelést meghaladó védekezési elvekkel pályázni szeretne. Tényleg komolyan gondolják a tűzoltók, hogy mindez senkinek sem tűnik fel? Tényleg nincs magyarázkodásnak helye a kedvezményezettek oldalán. Kételkedem ebben. A céges érdekek nem fedik el a személyes felelősséget, amely a környezetpusztítással jár. Méhészek és ökológiai gazdálkodók érdekei sérülnek elsősorban, és már a követelményeket támasztó hatósági emberek személyes félreállítása is elkezdődött. Ki lehet próbálni, hogy hol a tűrőképesség határa, de szerintem itt már a közelében járunk.

A kő újra visszagurult. Sziszüphosz visszaballaghat és kezdheti újra. Megszokható a hiábavalóság érzése?

Darvas Béla

Megosztás