Csípőszúnyogok, és amit hurcolhatnak No3 – Kémiai biztonsági szonár jelek

Tájkép csata alatt (Fotó: M. H. Hamilton/National Geography)
Tájkép csata alatt (Fotó: M. H. Hamilton/National Geography)

(Fapados agrokemizálás No34)

A szúnyogállomány-gyérítés irányítása, funkcióinak felosztása, a területen el nem végzett fejlesztések, a vállalkozói érdekek nyomása mára oda vezetett, hogy hazánkban ez a munka – szerintem – nélkülözi az érdemi irányítást. A területen működő szergyártókat (Bayer és Corax-Bioner részlegek) és körüket (Gergely Air, Szemp Air, Farmmix) az Országos Versenyhivatal kartellezésen fogta, ennek megelőzésére a további pályázati döntéshozásban szigorúan el kell választani a feladatokat. A szergyártókat a gyérítési pályázatokból ki kell véglegesen zárni, hiszen szervezkedéssel olyan vállalkozási terület hasznát csökkentették eddig, ami nem az ő tevékenységi körük része. A Rovért Kft. mellett most két új szereplő jelent meg a vegyszeres védekezési feladatokat lebonyolító, nyertes PMG-konzorciumban: az MNC Service Kft. (Fekete Gábor Corax-Bioner üzletág- és kutatás-fejlesztési igazgatójának magáncége) és a Szatymaz Repülőtér Kft. Ez utóbbi a korábban kartellezésen kapott Szemp Air Kft.-ből vált ki. 2017-2019-re aláírt keretszerződés is létezik már ezzel a kivitelező csoporttal négymilliárd forintról.

Fontos lenne a csípőszúnyogok területi mintagyűjtése és hiteles azonosítása, valamint a vírusvektorfajokból arbovírus meghatározásra alkalmas minták gyűjtése. De ki lesz majd, aki ezeket a mintákat meghatározza, ha számítunk az előrejelzéseknek megfelelő járványokra? Ki lesz majd, aki az Európára előrejelzett járványokat – amelyeknek vektorfajai már a határainkon vannak – kezelni képes? A katasztrófavédelem által megbízott PMG-konzorcium szimpla deltamethrin-csatájában ezt vajon ki és hogyan kalkulálja?

Az eddigi részek után az állami szúnyogállomány-gyérítés hazai szereplőinek bemutatását sem kerülöm el, mivel az eddigi feszültségek forrása itt található. Azért tartom ezt szükségesnek leírni, mert a gyérítés helyzete gyorsan közeledik ahhoz a kifejlethez, hogy járványügyi szempontok árnyalják, miközben a hazai irányítás belátóképességében egyre messzebb távolodik ettől a ponttól a vegytiszta biznisz felé. A közegészségügyet – benne a kémiai biztonsággal és a járványüggyel – éppen mostanában verte szét az állami adminisztráció, mint számára fölöslegeset. A környezetvédelemmel ez már a második Orbán-kormány idején elkezdődött. Sőt, az első Orbán-kormány is átadta ez utóbbi területet a miniszterként legendává vált kisgazdapárti Pepó Pálnak.

Szakmai érdekképviselők elvileg vannak, de mindig is hallgattak. Megszólalhatnának például a Magyar Tudományos Akadémia (Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottság; Ökológiai Tudományos Bizottság; Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottság) illetékesei az ügyben. Szavát hallathatná az MTA Ökológiai Kutatóközpont (ahol közvetlenül érintettek: Duna-kutató Intézet; Balatoni Limnológiai Intézet), de a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (ahol közvetlenül érintett: Agrár-környezettudományi Kutatóintézet, egykori munkahelyem, amelynek munkatársai dolgoztak ezen a területen) is. Szavát hallathatná a Magyar Természettudományi Múzeum (Papp László nemzetközileg jegyzett dipterológusunk) is, mint ahogyan egyik érintett sem teszi ezt. A gyakorlati problémák nem jönnek át az emelkedetten koldusbotra jutott hazai tudományosságnál?

Cinikusan mondható az, hogy úgysem ért a teljes vertikumhoz senki, de szerintem mégsem lehet ennek feloldását arra a minimumra leszállítani, hogy elégséges feltétel az irányításra, ha valakit csípett már meg szúnyog. Egy évtizedet (2002-2012) töltöttem el a hazai szúnyogállomány-gyérítés szakértői gyakorlatában, amelynek sok szereplőjét személyesen ismerem. Egyáltalán nem habkönnyű most kritikát írni, ami sokfelé fáj majd. Nem láttam/látom ezt az üzletágat egyáltalán a helyén. Egykori kollegám (Fekete Gábor – ma Corax-Bioner Zrt./ Studeo Kft. – 2006/ MNC Service Kft. – 2015), aki a Gergely Air-rel való hosszú együttműködés után, a 2013-as árvíz idején átmenetileg a katasztrófavédelem első szúnyogállomány-gyérítésének irányítója volt, vagy PhD-hallgatóm (Zöldi Viktor, hajdani OEK – aki most finnországi ösztöndíjáról nem tud hazajönni, mert nincs már intézete) is aktív szereplője volt ennek a történetnek. Akkori intézetem (†MTA NKI) is részt vett a Gergely Air Kft. K+F munkájában (2003-2006 – OMFB-KPI; 2010-2012 – GOP/NKTH).

Szaktanáccsal segítettem az azóta már felszámolás alatt lévő céget (Gergely Air Kft. – 1994) is, amely folyamatos háborúkban/perekben állt a konkurenseivel. Gazdasági ügyeiben semmilyen szinten nem vettem részt. A hétköznapjaikat azonban visszafelé is több mint regényesnek látom. Bizonyára modellje lehetne a rendszerváltás után vállalkozó magyar családoknak, akik megragadták a kínálkozó alkalmat. Összespórolt pénzükből a széthulló repülőgépes növényvédelem parkjából felvásároltak néhány helikoptert és ezzel belefogtak valamibe, aminek a végét aligha láthatták, de aminek a megvalósításán nagyon keményen dolgoztak. Ők elbuktak ugyan, de egykori embereik ma kaszálnak. Gergely Gábor cégében ismerkedtem meg Reisinger Mátyással (Rovért Kft., a MEGE egyik alapítója) és Ring Péternével, Erikával (ÁNTSz/ Bio-Kalibra Bt., 1992 – kültag/Bio-Kalibra Környezet Kft., 2005 – ügyvezető) is, akik e cég gázmesterei voltak, és akiket Fekete Gáborhoz sokféle munkakapcsolat fűzött. Én a szúnyogállomány-gyérítési terület K+F munkáját igyekeztem segíteni, úgy hogy dipterológiai területen elég jelentős szakmai előéletem volt már ekkor. Ebben az időben látogattam a szúnyogállomány-gyérítés érdekvédelmi szervezeteinek rendezvényeit is.

f139kep

139.kép: Velencei-tó Cserepes-sziget 2005 márciusában, háttérben a mocsarasodást jelző úszó szigetekkel (Fotó: ifj. Gergely Gábor)

Az üzlet fontosabb szereplői

Korántsem tudok itt mindent leírni, de igen sok hivatkozást helyezek el ebben az írásban. Azok olvasását is javaslom, hiszen így az olvasó számtalan önálló következtetéshez is eljuthat.

– Formális vezető: BM Karasztrófavédelmi Főigazgatóság

2013-ig a Magyar Turizmus Zrt. koordinálta ezt a területet, amely ezt követően került a BM Karasztrófavédelmi Főigazgatóságához. A területet most Mukics Dániel tűzoltóőrnagy kommunikálja, és minden évben két győztes konzorciumot nevez meg, egyet a szúnyogállomány-gyérítés kivitelezésére és egy másikat az ellenőrzésére. A kivitelezést elnyerő konzorciumokat 2014 óta folyamatosan Fekete Gábor vezeti (Corax-Bioner/MNC Service). Az ellenőrzést végző konzorcium végig a Pannónia-Bio-Kalibra konzorcium. Az éves szúnyogállomány-gyérítésre 2014-től 1,5 milliárd forint keretösszeg állt rendelkezésre, ami azonos vállalkozási körökhöz került. Gondolom, mindig ők adták a legjobb ajánlatokat.

– †Országos Epidemiológiai Központ

Történeti áttekintésre nincs helyem, de néhány meghatározó dolgot mindenképpen le kell írnom. Hazánkban a csípőszúnyogállomány-gyérítés elég régóta az egészségügy felügyeletéhez tartozott. Erdős Gyula és munkatársai (2005-ben pl. Szlobodnyik Judit, Gálffy György, Zöldi Viktor) szakvéleményezték az engedélyezésre benyújtott irtószereket (az engedély kiadása hatósági tevékenység volt, amelyet az Országos Tisztifőorvosi Hivatal végzett), rálátásuk volt a gyérítés gyakorlatára (ők készítették az éves statisztikákat), vagyis országos szakintézetként igyekeztek koordinálni a területet. Ez az OEK DDO rövidítésű osztály (83. ábra) szerkesztette a „Tájékoztató az engedélyezett irtószerekről és az egészségügyi kártevők elleni védekezés szakmai irányelveiről” könyvecskéket is.

A közegészségügyi intézetek megszűnése 2016. június 13-án kezdődött, amikor Lázár János bejelentette a bürokráciacsökkentő csomagját. A közegészségügyet e változás mélyen érintette: kilenc háttérintézménye szűnt meg erre az intézkedésre, és került át az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) vagy az Emberi Erőforrások Minisztériumába (EMMI). 2017. április 1-jével az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) mellett a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI), az Országos Környezetegészségügyi Központ (OKK) és az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) szűnt meg jogutódlással – utóbbi három az ÁEEK-hez, míg az OTH az OEK járványügyével az EMMI-hez került. Az OEK laborjai, az OKK és NEFI új intézetbe tömörült Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) néven. Az OEK DDO az epidemiológiai központ része volt, vagyis azzal együtt leépítették. Mindez persze ennél sokkal bonyolultabb történet, de az átszervezés azt jelentette, hogy az addig összetartozó részlegek szétváltak, a labortevékenység nagy része leállt, s az áthelyezett állomány egy részétől éppen megválnak. Hallottam olyan becslést, amely szerint a szakmai tevékenységet végző állomány kb. fele került intézményen kívülre. Nem tudom ezt megítélni.

A veszélyesanyag-használathoz tartozó igen fontos környezet-egészségügyi intézetek szűntek meg vagy tűntek el a látóterükből ekkor, így az Országos Környezetegészségügyi Központ (OKK – egykor Dura Gyula vezette) és az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI – Tompa Anna után Major Jenő volt a jól ismert vezetője) is. Ez utóbbi részeit is vagy az OKI-ba vagy az EMMI-be helyezték át. A környezetvédelem után a harmadik Orbán-kormány a környezet-egészségügyre is megsemmisítő csapást mért. A légi kijuttatás engedélyezése (korábban az OTH volt az illetékes) is ekkor került a területileg illetékes kormányhivatalokhoz. Meghatározó erejű tehát a földindulás. A mondanivalómhoz képest nem lényegtelen, hogy a vízügy (korábban a VM nevű, átmeneti jellegű csúcsminisztériumban) után a szúnyogállomány-gyérítés is a Belügyminisztériumhoz igazolt. Ugye a szúnyogok támadnak, és mi védekezünk; teljesen ésszerűen tartozik hát egy fegyveres testülethez?

– Érdekvédelmi szervezetek (Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetsége, Magyar Egészségügyi Gázmesterek Szövetsége)

Az egészségügyi kártevőirtók szakemberei az egészségügyi gázmesterek (szakmai követelmény: az Országos Képzési Jegyzékben rögzített középfokú tanfolyam), s ez némileg rokon szakma az egyetemi MSc szakok közül a növényvédelmi szakiránnyal, amely persze a mezőgazdasági kártevőkön (fonálférgek, ízeltlábúak) kívül a kórokozókkal (vírusok, baktériumok, gombák) és gyomok szabályozásával is foglalkozik. Mindkét szakma végzettjei gyakoriak a szúnyoggyérítés gyakorlati irányításában, ahol biológusokat is találunk. Dipterológusként (kétszárnyúakkal foglalkozó tudományterület) ismertnek azonban csak Tóth Sándort (Pannónia Központ) nevezném, és kifejezetten meglepő számomra, hogy a szerény körülmények között élő hazai dipterológusok nem részei ennek a kellemesen fizető területnek. Vajon miért nem nyúlnak az után, ami az övék?

f83abra

83.ábra: A szúnyogállomány-gyérítés főszereplői 2014-ben

A 83. ábrán jól áttekinthető cég- és intézményszerkezetet találunk, de ha mindezt közelebbről szemléljük, érdekes dolgokra bukkanhatunk. A Magyar Kártevőirtók Országos Szövetségének (MAKOSz, 1993) elnöke, Bajomi Dániel biológus a Bábolna Bio Kft. vezetője, aki a hazai kártevőirtás egyik legrégebbi reprezentánsa. A MAKOSz-on belül létrehozták a Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetségét (MASzOSz, 2001), amelynek elnöke ma Kőszegi Dániel gázmester, bár ugyanezen a honlapon máshol Horn András agrármérnök az elnök, aki korábban a Summit-Agro Kft. képviselője volt, és a Sumitomo lárvairtó szerének forgalmazása kötötte ehhez az üzleti területhez. A MAKOSz tagjai között találjuk †Yoel Margalith professzort, aki 2011-ben meghalt, Erdős Gyula orvost, aki az †OEK DDO hajdani vezetője volt, illetve Tóth Sándor biológust, aki a Pannónia Központ Kft. elismert szakértője. Az érdekvédelmi szervezetek közül a Magyar Egészségügyi Gázmesterek Szövetsége (MEGE, 2002) később alakult és korábbi elnöke Reisinger Mátyás gázmester volt, aki a Rovért Kft. vezetőjeként ma a földi gyérítés meghatározó személyisége hazánkban.

– Hazai monitorozók (Pannónia Központ Kft. és sok magánvállalkozó)

A turizmussal foglalkozó szervezet bevallottan nem volt képes a szúnyogállomány-gyérítés gyakorlatát követni. Hol az egyik szakembert kérdezte, hol a másikat. Volt év, amikor a környezetvédelmi tárcán (Haraszthy László) keresztül engem. Nem éppen irigylésre méltó feladat ez, hiszen a vállalkozói érdekek folyamatosan egymásnak feszültek. A kivitelezés az önkormányzatokra hárult, de ők sem voltak efféle szakemberek, így monitorozókat választottak. Ezek a monitorozók járták a hozzájuk tartozó településeket, és szaktanácsot adtak arra, hogy mikor kell a védekezést elvégezni, majd csípésszámlálással (lásd később) ellenőrizték a védekezés hatékonyságát. Ezt nagyon sok növényvédőként (Sáringer-Kenyeres Tamás, Fekete Gábor, Szeőke Kálmán, László Gyula stb.) vagy biológusként (Tóth Sándor, Kenyeres Zoltán, †Szitó András, Szabó László stb.) ismertté vált szakember végezte. Az irányító szerep tehát elvileg a kezükben volt. A katasztrófavédelem ezt a sokféleséget konzorcium alá rendezte. A Pannónia Központ Kft. esetében ez értelemszerű volt, hiszen a dunántúli térségben ez a cég már eddig is ilyen szerepet töltött be. Ennek szellemében tágították ki a Bio-Kalibra Bt. tevékenységét egy második központ irányában, bár korábban ez a cég ilyen tevékenységet nem végzett.

Speciális helyzetű a No Mosquito Kft., amely 2014-ben ugyan részt vett az új felállású monitorozásban, de 2015-től tudatosan nem, mivel nem értett egyet az elvégzett munka szakmai tartalmával. Mindezen nem csodálkozom, mert én sem. Elképzelésük vázlatát 2014-ben a MASzOSz konferenciáján (3. old.) nyilvánossá tették, de semmi sem változott.

– Hazai szergyártók (Bábolna Bio Kft., Corax-Bioner Zrt.)

A szergyártás területén a hazai cégek eredeti hatóanyaggal eddig nem jelentkeztek. Generikus hatóanyagból készítmények gyártásával (pl. deltamethrin, methoprene, Bti), szinergizálásával (PBO) vagy formázásával persze igen. Közülük a kémiai szúnyogirtás területén a deltamethrin a meghatározóan használt hatóanyag, így hozzá fűződik a területi nagy üzlet. Ezt a piretroid rovarölőt 1972-ben írták le. Ma is a Bayer a legnagyobb gyártója. A deltamethrin növényvédelmi célú készítményeit hazánkban forgalmazza az indiai Sharda és a kínai Rotam is. A Bayer készítményei között az Aqua K-Othrine a területen a legismertebb. A Bábolna Bio (Mosquitox) és a Corax-Bioner (K-Othrine) is forgalmaz ilyen készítménycsaládot. A Bayer mezőgazdasági készítményei között PBO-val szinergizált is akad (K-Obiol 25 EC). A Bábolna Bio ehhez hasonló, szúnyogirtásra javasolt készítménye a Mosquitox 1 ULV Forte és a Mosquitox Fog, míg a Corax-Bioner-é a Coratrin. A nevezett hazai gyártók egyike sem tartozott a hajdani nagy növényvédőszer-gyártók (pl. Budapesti Vegyiművek, Chinoin, Nitrokémiai Ipartelepek, Észak-magyarországi Vegyiművek, Tiszavasvári Alkaloida stb.) közé. A Rovért Kft. egyébként 2008-2011 között nyert GOP (NKTH) pályázatot a földi irtás F+I területére.

A biológiai lárvairtás hazánkban – a terület szakmai elhanyagoltságára jellemzően – sohasem tartozott a meghatározó védekezési módok közé, holott az eredeti készítményekkel mindenhol Európában a környezetbarát szúnyogállomány-gyérítés kiemelt eszköze. A három legkedvezőbb év 2000, 2002 és 2006 volt, amikor a védekezésben részesített terület aránya a 8,2, 6,2 és 5,6%-ot ért el. A katasztrófavédelemhez kerülés után ez az arány tovább romlott 1,4-2,2%-ra. A Bacillus thuringiensis var. israelensis (Bti) készítmények közül a Teknar SC* (Sandoz, majd Valent), VectoBac (Valent), Bactimos* (Valent) és a Sumilarv* (Sumitomo) említhetők vezető helyen. A napjainkban forgalmazott a VektoMax FG* (Valent) Bacillus sphaericus baktériumterméket is tartalmaz. Az Egyesült Államokban alapított Valent igen korán a Sumitomo és Chevron vállalatokkal kötött szoros egyezményt, ma methoprene (MetaLarv*) hatóanyagú lárvaölő készítményt is forgalmaznak. Biobac-B 5 GR néven a Bábolna Bio és Corabac réven a Corax-Bioner is jelentkeztek Bti készítményekkel. A hazai lárvairtó szerek hatékonyságával kapcsolatban azonban nagyon felemás hírek terjednek. Napjainkban a Bio-Kalibra Bt. 2014-2016 zárt a Bti-hez tartozó módszertani jellegű GINOP F+I pályázatot. Várom a közel 40 milliós projekt eredményeinek publikálását, ami a tisztánlátást lehetővé tenné.

A Bti-vel való védekezés megelőző jellegű, vagyis akkor kell kezdeni, amikor lakossági bejelentések még nincsenek. Ez azért komoly probléma, mert a pályázati meghirdetések ehhez képest többnyire késedelmesek. Mindehhez folyamatos lárvatenyészőhely-felmérést kell végezni. A munka komoly szakértelmet igényel, ezért nem is véletlen, hogy itt többnyire Tóth Sándor munkáira vagy napjainkban a No Mosquito Kft. tevékenységére bukkanunk.

A hazai Bacillus thuringiensis-készítmények gyártásának szándéka igen régi keletű. A lepkéken hatásos Btk-készítmény előállításával évtizedekkel ezelőtt a Kőbányai Gyógyszergyár is próbálkozott, de nem sikerült kellő hatékonyságú Btk-törzset találni, és fermentációt meghonosítani. A Bti-fejlesztés is ilyennek tűnik. A fermentálásra alkalmas törzsek szabadalmi védettség alatt állnak, és a fermentációs körülményeket ipari titokként kezelik. Sok ország K+F pályázati rendszere költött már erre igen sokat, de gazdasági eredménytelenségüket jól mutatják az eddigi nemzetközi kereskedelmi adatok.

A Corax-Bioner Zrt. története kiemelt bemutatást érdemel, hiszen a szúnyogállomány-gyérítés területén való kissé agresszív (értsd szergyártóként és kivitelezőként is megjelent, és központi szerepet foglalt el a piac elosztásában) viselkedése közismertté vált. A Corax 1982-ben alakult, és létrehozásában a Chinoin is részt vett, amelynek piretroidkutatása †Pap László vezetésével méltán vált nemzetközi hírűvé. A szúnyogirtással foglalkozó Corax Kft. a Caola-t privatizáló matematikus Nagy Imre vezetésével (ma a környezetvédelmi üzemágat vezeti, de a Kádár-rendszer utolsó KISz-titkáraként lehet ismerős), illetve a biológiai kármentesítéssel és növényvédő szerek gyártásával foglalkozó Alfa-Bioner Kft. 2004-es egyesülésével jött létre a Zrt. A cég közfigyelmet elért pályázati botrányba (NKTH) keveredett, és a biogáz, biohidrogén, bioetanol és biodízel K+F ügye komoly sajtóvisszhangot kapott.

Sok más cél mellett a kártevőirtást is érintette a SzIE vezetésével 2006-2008 között működő NKTH pályázat. A kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező cégnél helyezkedett el nyugdíjaztatása után szakértőként, a mezőgazdasági minisztérium növényvédelmi főosztályának hajdani vezetője, Eke István is. Ő a lektora az Ocskó Zoltán (mezőgazdasági tárca, majd Agrinex Bt., 1997) által jegyzett „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok” című éves kiadványnak, ami szerintem állami feladat privatizálása. A könyvben pár oldalas „toxikológiai” fejezetet írt Erdős Gyula (†OEK DDO) is. A Corax-Bioner irányítója egyébként Lőrincz Árpád vezérigazgató volt, aki az üzlet doyen-je, ma nyugállományú. A MAKOSz 2010. december 15-i konferenciáján az alábbit mondta: „Legyen béke a nagyobb szakvállalatok között, találja meg mindenki a helyét a piacon és dolgozzon tisztességesen, lehetőleg saját székhelyéhez közel, hogy ne kérdőjelezhessék meg a gyérítés szükségességét. Ez úgy néz ki, sikerült.” Elég sokféleképpen olvashatók ezek a sorok.

– Kivitelezők (Szemp Air Kft., Szatymaz Repülőtér Kft., Rovért Kft.)

A kivitelezőkre valójában szakmai döntés nincs bízva, hiszen azt a monitorozók hozzák meg. Az országos imágóállomány-gyérítés megoldásához viszont megbízható géppark szükséges, ami tőkeerős cégeket feltételez. Különösképpen nem volt ez így a kezdetekkor, mikor főként a légi védekezés céljára leharcolt mezőgazdasági merevszárnyú repülőgépeket (pl. AN-2, M-18) és helikoptereket (pl. KA-26, Mi-2, Alouette II SA-318) használtak. A kivitelezők általában vagy földi (ezen a területen a Rovért Kft. a meghatározó, bár a Fejér megyei NTSz egy ideig versenytársa volt) vagy légi irtást vállalnak. A légi védekezéssel foglalkozó cégek között jelent meg a Gergely Air Kft., amely jelenleg – ahogy említettem – felszámolás alatt áll. A Szemp Air Kft., Agro Air Bt. (1991), az RSz-COOP Kft. (1992), Agro-Aero 2000 Kft. (1994), Air Patrol Kft. (1994), Kobo-Coop ’96 (1995), Komplex Air Kft. (2005) és Fair48 Kft. (2015) az ismertebb cégek. A kivitelezés földi munkáira a szervezők kisebb cégeket vonhatnak be. A különféle engedélyek, így a légi tevékenységi engedély megléte – ami át nem ruházható – vagy a géppark nagysága azonban egyfajta neuralgikus pont, ahogy hallom (lásd később.)

Kartellezés – Versenyhivatali ítélet

Kétségtelenül az eredeti deltamethrin hatóanyagot gyártó Bayer cégcsoport állt a hazai szerforgalmazás középpontjában. A szúnyogállomány-gyérítés szereplőinek viharos viszonyai a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) figyelmét is felkeltették, és eredményezték azt a botrányt, ami a szúnyogállomány-gyérítés területén kartellezést göngyölített fel. A határozat lényegét a 24.hu anyagát felhasználva az alábbiak szerint foglalom össze:

(i) a Bayer Hungária Kft. és a Corax-Bioner Zrt. 2010-ben és 2011-ben megállapodott abban, hogy a Corax-Bioner nem kezd saját szúnyogirtó anyag gyártásába, hanem továbbra is a Bayer K-Othrin koncentrátumát vásárolja jelentős árkedvezmények fejében. A 2011. évre kötött megállapodás arra is kiterjedt, hogy a Corax-Bioner tartózkodik a Bábolna Bio Kft. – saját gyártású – hasonló termékének vásárlásától is. A megállapodások megkötésében részt vett a Bayer AG cégcsoportjának két külhoni tagvállalata is [ez azt jelenti, hogy a Corax-Bioner a Bayer termékét részesíti előnyben a Bábolna Bio termékével szemben];

(ii) a Corax-Bioner és a Farmmix Kft. megállapodott egymással a szúnyogirtó anyagok hígításával előállított szúnyogirtó szerek piacán abban, hogy a Corax-Bioner azzal a feltétellel adja tovább a Bayer-től vásárolt szúnyogirtó anyagot a Farmmix Kft.-nek, hogy utóbbi nem ad ajánlatot a Corax-Bioner törzsvevő üzletfeleinek, azaz a szúnyogállomány-gyérítő vállalkozások meghatározott körének 2010-ben [ez a deltamethrin-piac hazai átrendezésére irányult, ahol a Corax-Bioner a Bayer érdekei szerint közvetve a Bábolna Bio deltamethrin-üzletből való kiszorítására törekedett];

(iii) a Corax-Bioner és a Gergely Air Kft. – a Szemp Air Kft. közreműködésével 2010. június 3-án létrejött versenykorlátozó célú találkozó keretében – felosztotta egymás között a szúnyogállomány-gyérítési piacot, és e felosztás a 2011. évben a Velence-tavi, a Tisza-tavi továbbá a szigetközi régióban kiírt – részben közbeszerzési – eljárásokra terjedt ki [a kiírás értelmében a pályázók nem egyeztethetik a pályázataikat és áraikat, de amit illetően erősek a személyes kétségeim, hogy ennek tiszteletben tartását valaha is komolyan vették nálunk].

A felsorolt egyezségek megsértették a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmát, amiért a GVH az alábbiak szerinti bírságok megfizetésére kötelezte őket: Bayer CropScience Limited – 22,15 millió forint; Bayer Sp. z.o.o. – 22,15 millió forint; Bayer Hungária Kft. – 18 millió forint; Corax-Bioner Környezetvédelmi Zrt. – 11,385 millió forint; Gergely Air Kft. – 3,9 millió forint; Szemp Air Kft. – 500 ezer forint; Farmmix Kft. – 495 ezer forint. A határozat fő elmarasztaltja a Bayer cégcsoport volt, amely a büntetés 79%-át fizette, míg a második a Corax-Bioner ~15%-át. A maradék ~6%-on három további részvevő osztozott, köztük a már felszámolás alatt lévő Gergely Air.

f139kep

139.kép: Folyékony műtrágyát szóró Kamov KA-26 (Fotó: KamovRider)

A szúnyogállomány-gyérítés gyakorlatának jelene

A gyérítés korábbi (turizmus alá tartozása idején) kivitelezői között találunk két repülőgépes (ma már csak a Szemp Air Kft., 1997) és egy földi gépes (Rovért Kft.) céget, míg a Corax-Bioner Zrt. megjelenése elég rendhagyó, hiszen egyidejűleg szergyártó és kivitelező is. A pályázati rendszer a gyérítésben betöltött szerep alapján helytelenül nem választotta el egymástól a funkciókat, így a Corax-Bioner, annak ellenére, hogy bérelte a kivitelezőket, állíthatott össze ajánlatot az állami szúnyoggyérítés számára, és rendszeresen nyert is, például a balatoni régióban folyamatosan. Monitorozó partnere ebben a Pannónia Központ Kft. volt. Mi viszont az, amit pluszként ehhez a munkához egy szergyártó hozzátehet egy generikus készítmény forgalmazásán keresztül? Miért nem volt elég a cég számára a szergyártás haszna? Megérteném persze, ha speciális szakképzettségű stábot látnék a Corax-Bioner-nél, de ez az én megítélésem szerint nincs így. Csak az ezredfordulón láthattuk ebben a kettős szerepben a Bábolna Bio Kft.-t, és a kartellezés gyanúja 2001-ben is felmerült, de nem erősítették meg. Kettős szerepben könnyen tévedhetünk aggályos területekre.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (OKF) honlapja szerint 2014-ben 1,5 milliárd forint/év keretösszegben megbízta a Szemp Air konzorciumot, amihez monitorozót is (Pannónia-Bio-Kalibra konzorcium) választott. A Szemp Air konzorcium vezetője Fekete Gábor (Corax-Bioner Zrt.), aki 27 repülőgép, 2 helikopter és 30 földi gép munkájának összehangolásáról beszélt. A védekezésben ~400 ezer ha légi (139. kép) ~300 ezer ha földi szúnyoggyérítést terveztek és ~20 ezer hektáron lárvagyérítést. Elképzelésem sincs, hogy mindezt milyen szakmai indokok alapján lehetett megjósolni, majd ehhez alkalmazkodni, hiszen az egyezség eleve korszerűtlen védekezési tervre épült. Mindez a deltamethrin-üzlet számára biztosított csak kiemelkedő előnyöket, míg környezetvédelmi szempontok szerint elfogadhatatlan megoldás.

A Corax-Bioner ügyvédje az a Bakondi György (korábban Darázs és Társai Ügyvédi Iroda) volt, aki az akkor megrendelést adó Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője. Ma migránsügyi kormánybiztos, és az ügyvédi irodából is kiszállt. A katasztrófavédelem a szúnyogállomány-gyérítéssel kapcsolatos szakértői feladatok ellátására a Pannónia-Bio-Kalibra konzorciumával kötött szerződést. A valóban egyedinek tűnő pályázati gyakorlattal kapcsolatban a média ismét a kartellezést emlegette, hiszen központosította és kevesekre bízta az évi 1,5 milliárdos üzletet.

Hosszú idő után azonban, 2015-ben a Corax-Bioner kivonult a kivitelezői szerepből, úgy hogy kártevőirtó üzletága igazgatójának új cége, az MNC Service Kft. (2015) lépett a konzorciumban a helyére, és a továbbiakban is ennek vezetője (Fekete Gábor) irányította a kivitelezők konzorciumát. Önmaga cégét is. Ez az oda-vissza való függőség (84. ábra) jellemző a kivitelezők konzorciális kapcsolataira. Mindez sokat nem változtatott, hiszen Fekete Gábor (akinek monitorozási múltja ismert volt) továbbra is a Corax-Bioner alkalmazásában maradt –, de a választott kivitelezők, tanújelét adva a saját szakmai bizonytalanságuknak, mégis megosztották az újonnan alakult Kft.-vel a hasznukat. Mit hozott vajon ez a cég előnyként?

2015-ben a Szemp Air konzorcium tagjai: Szemp Air Kft., a MNC Service Kft. és a Rovért Kft., vagyis a Corax-Bioner-t már nem találjuk a szereplők között. 2016-ban a Szemp Air konzorcium tagjai: a Szemp Air Kft., a MNC Service Kft. (egy lehetséges megfejtés az alkalmazott nemzetközi rövidítések szerint: Multinational Corporation Service?), a Rovért Kft. és a Szatymaz Repülőtér Kft. (2013). 2017-ben a PMG-konzorcium (Tényleg Péter, Mátyás és Gábor lenne a megfejtés?) tagjai az MNC Service Kft., a Rovért Kft. és a Szatymaz Repülőtér Kft., vagyis a Szemp Air is kikerült, bár helyettesének a Szatymaz Repülőtér Kft.-nek jogelődje a Szemp Air Kft., amiből kivált, ahogy a cégkivonat bizonyítja. A Szatymaz repülőtér (keretszerződésbeli kapcsolattartója Szabó Ákos) üzemben tartója egyébként a Szemp Air Kft. (ügyvezetője Szabó Péter, míg Molnár Géza a repülőtér vezető, aki számos feladatot lát el a Szemp Air Kft.-nél). Az OVH büntetése ugye a Corax-Bioner Zrt.-t és Szemp Air Kft.-t is érintették; ilyen esetben a közbeszerzési pályázaton nem vehetnek részt. Követlenül vagy közvetve sem? Minderre sikerült megoldást találni (84. ábra)? Az MNC Service Kft. bejegyzett székhelye egyébként azonos a Studeo Kft.-vel, amely nem véletlen, hiszen mindkettő Fekete Gábor (munkahelye a Corax-Bioner Zrt.) magáncége.

f84abra

84.ábra: Az utóbbi négy évben a BM OKF (vezető: Demény Ádám) által irányított állami szúnyogállomány-gyérítés szereplői

2014-ben azt olvashattam, hogy azért nem volt nyílt pályáztatás, mert rövid volt ilyesmire az idő, ami nekem nagyon gyakorlott indoklásnak tűnik a szúnyogirtás múltját is tekintve. Viszont 2016-ban született az ítéletet, amelyben a Közbeszerzési Döntőbizottság közel 6 millió forintra bírságolta a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot, mert nem nyilvános pályázat útján osztott ki szúnyogállomány-gyérítésre több mint egymilliárd forintot. Ezt megelőzendő a Közbeszerzési Értesítő felhívása után 2017-2019-re már keretszerződést kötött a BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a PMG Szúnyogkontrol konzorciummal (MNC Service Kft. – Fekete Gábor; Rovért Kft. – Reisinger Mátyás; Szatymaz Repülőtér Kft. – Szabó Ákos) közel 4 milliárd forintra. Az idézett Közbeszerzési Értesítő-ben azt olvasom (lásd 94. oldalon): „Alkalmatlan az ajánlattevő műszaki és szakmai szempontból: […] ha az ajánlati felhívás feladásától visszafelé számított három év (36 hónap) időtartama alatt ugyanazon (valamelyik) naptári évben (egybefüggő szúnyoggyérítési időszakban) teljesített 1 darab olyan referenciával, amely legalább 200.000 ha/év területen megvalósult légi kémiai, legalább 150.000 ha/év területen megvalósult földi kémiai szúnyogimágó gyérítésre, továbbá legalább 5.000 ha/év területen megvalósult légi biológiai és legalább 5.000 ha/év területen megvalósult földi biológiai szúnyoglárva gyérítésre vonatkozott….” Nos, ennek csak a Szemp Air konzorcium felelhetett meg a Szemp Air Kft.-vel, aki viszont 2017-ben már nem konzorciumi tag.

A következő rész címe: Csípőszúnyogok, és amit hurcolhatnak No4 – Gyakorlati dilemmák (Fapados agrokemizálás No35)

Darvas Béla

  • Orosz Attila

    A “Svájci Hozzájárulás” címben minek a két nagy betű? (Ha már magyarul írunk…)

  • olika

    Nagy olvasnivaló, folytassák!