Csípőszúnyogok, és amit hurcolhatnak No4 – Gyakorlati dilemmák

Semmi sem történt (Fotó: Gekkou30/MetalGear Wiki)
Semmi sem történt (Fotó: Gekkou30/MetalGear Wiki)

(Fapados agrokemizálás No35)

Az utóbbi öt idényben évi hétszázezer hektáron használtak az ökoszisztémát tizedelő deltamethrin hatóanyagot. Évente közel fél tonnát szórnak összesen, 2-6 alkalommal az érintett települések polgáraira. Ezzel együtt elképesztő mennyiségű (évente közel félezer tonna) finomított ásványolajat, ami a készítmények hordozóanyaga juttatnak ki. 2017-2019 között a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága (OKF) keretszerződést kötött a PMG-konzorciummal az efféle ökoszisztéma-gyalázásra. A munka minimum 51%-át a PMG-konzorcium légi partnere, a Szatymaz Repülőtér Kft. vállalta. NFM nyilvántartásban azonban ehhez 2016-ban még csak egy AN-2 gépük volt, és a MERÉSz szerint nem rendelkeznek légi tevékenységi engedéllyel (LTE). A cégnek a szúnyogirtáshoz szükséges OTH engedélye sincs. Kétséges lehet a 2016-os referenciájuk is, aminek 200 ezer hektár kezeléséről kellene szólnia. A helyzetet az idézte elő, hogy kartellezés miatt a Gazdasági Versenyhivatal ítélete alapján az eredeti partner, a Szemp Air Kft. (a repülőtér üzembentartója) jelenleg nem vehet részt közbeszerzési pályázatokban.

A szúnyogállomány-gyérítést irányító és ellenőrző monitorozók (~157 millió/három év) főként csípésszámmal dolgoznak, ami a védekezések hatékonyságának megállapítására közismerten alkalmatlan. Az idegmérgekkel végzett irtás eredményeként a kihulló rovarmennyiségnek csak 0,1-1%-a csípőszúnyog, vagyis a kezelés a nem célzott rovarokat pusztítja elsősorban. Az eredeti gyártású Bti-készítményekkel való olcsóbb és környezetbarát lárvagyérítés lenne megoldás, de a BM OKF a keretmegállapodás számai szerint nem támogatja kellőképpen a lárvairtást, amit Nyugat-Európában és nálunk is kellő hozzáértéssel, jó hatékonysággal alkalmaznak. A környezetvédelmi tárca vajon felismeri-e végre feladatai között ezt a sürgetően hozzátartozót?

Az előző három rész olvasása után sokféle jogos kérdésünk maradhat. Különösképpen, ha gondolkodásunk a klasszikus logika szabályait követi. Itt van mindjárt a már említett keretszerződés, amelynek az egyik alkalmassági kitétele az volt, hogy legalább egy darab, 200 ezer hektárra vonatkozó légi szúnyogállomány-gyérítésről szóló referencia legyen a jelentkező birtokában. Ehhez nyilvánvalóan komoly repülőgéppark szükséges, hiszen egy repülőgép teljesítménye napi egy – kétezer hektár, ha már a gép a konkrét kezelési területre érkezett. Emlékeztetőül: a Szemp Air konzorcium vezetője Fekete Gábor (Corax-Bioner Zrt./MNC Service Kft.) 27 repülőgép, 2 helikopter és 30 földi gép munkáját említette az állami gyérítés kapcsán, vagyis egy egész ármádia látszik szükségesnek ehhez a munkához.

A MASzOSz konferenciáján Sztikler János és munkatársai (OEK DDO) 2017. március 30-án – a 2016-ban szerzett tapasztalataikat taglaló – előadásukban 15 vállalatról beszélt, akiknek az Országos Tisztifőorvosi Hivataltól szúnyogállomány-gyérítési engedélye volt. A megnevezett vállalkozások között a 2017-2019-re kedvezményezett PMG-konzorcium légi partnere a Szatymaz Repülőtér Kft. nincs felsorolva. Nem kell már ilyen engedély? 2015-ben még 22 vállalat dolgozott ezen a területen, ami szerint a konzorciális szerkezet csökkentette a területből élő vállalkozások számát akkor, amikor a terület felé áramló pénz közel ötszörösére nőtt. Tendencia ez? Adataik szerint az összes állománygyérítés ~75%-a központi állami védekezésből származott, míg ~25%-át önkormányzatok rendelték meg. A legkiterjedtebb védekezés Győr-Moson-Sopron megyében volt, ahol a kezelt terület nagysága meghaladta a 120 ezer hektárt.

A repülőgéppark és engedélyeik

Közel harminc repülőgép (?), de hát ilyen vállalkozó biztosan nincs nálunk, állapítom meg az országos adatbázisok böngészése után. Miként vállalkozott akkor a Szemp Air Kft. erre az országos munkára, ha a 2016. márciusi Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) lajstroma szerint a 75 nyilvántartottból öt Antonov AN-2 (ahogy becézik: Ancsa) volt a tulajdonában. Ebből azon cégek tulajdonában, akik rendelkeznek hatósági engedéllyel önálló munkavégzésre (LTE) vagy légi jármű bérlésére, csak 25 gép van. A kettő közötti nagy különbség oka, hogy AN-2 sokféle céllal használható, továbbá az idős (30-50 éves) gépek egy része nem hadra fogható, vagyis nincs esetleg légi alkalmassági bizonyítványa; leltárban van ugyan, de nem dolgozhat. 2016-ban a saját jogon használható, LTE-vel rendelkező AN-2 gépek száma 12, amihez 13 volt bérelhető saját LTE engedéllyel nem rendelkező cégektől. 2017-ben a Mezőgazdasági Repülők Érdekvédelmi Szövetségének (MERÉSz) szerint 16 AN-2 állt rendelkezésre mezőgazdasági munkavégzésre (szúnyogállomány-gyérítés/növényvédelmi kezelés/műtrágyaszórás).

2014-hez képest tehát 2017-ben komoly változás lehetett a repülőgépek összetételében, mert 27 AN-2 gép aligha állhatott rendelkezésre. A MERÉSz adatai szerint 2017-ben merevszárnyú gépek közül 16 Antonov AN-2, három Turbo Cmelak Z-37T, három PZL M-18 Dromader és egy Grumman Ag. Cat. volt ilyen munkára használható. Ebben valószínűleg (ha el nem adták időközben) benne találjuk a Szemp Air Kft. 2016-os leltárban szereplő öt AN-2 gépét is. A 2016-os lajtrom átnézése után komoly meglepetésként érhet bennünket a Szatymaz Repülőtér Kft. saját gépparkja: 1-1 darab Cessna C-150 F, Cessna C-FR172 K, Zlin Z-37 A és Antonov AN-2 PK. Ezzel az egyetlen darab AN-2 PK-val szereztek 2016-ban 200 ezer hektár légi szúnyogállomány-gyérítésre referenciát? Én kétlem, de a BM pályázatbírálója mégis elfogadta referenciaként a 2017-2019-re vonatkozó keretszerződéshez a PGM-konzorcium légi gépparkját. Lehetett persze ehhez 2016. március után vásárolni. Ezen túlmenően a MERÉSz szerint a Szatymaz Repülőtér Kft.-nek a mai napig nincs hatósági engedélye (LTE) önálló munkavégzésre. Így csak bérbe adhat és bérbe vehet. LTE nélkül azonban a kölcsönvett gépeket sem használhatja munkavégzésre (s ilyen engedélye a másik két vele együtt nyertes földi gépes és tanácsadó cégnek sincs), mert – ahogy a repülősök mondják – ha bérelsz egy gépkocsit, azzal még nem kaptál jogosítványt. Ilyesmit önálló jogcímen kell szerezni. Mi a helyzet akkor a keretszerződéssel, és miféle biztosíték ez a konzorcium az országos – benne a technikailag meghatározó önrészt vállaló – légi szúnyogállomány-gyérítést illetően, ha ezek a légügyi adatok helytállók. Viszont talán joggal feltételezem, hogy az NFM nem tesz ki a honlapjára téves adatokat, és a MERÉSz mindenki számára igénybe vehető tájékoztatója is helytálló.

f85abra

85.ábra: A szúnyogállomány-gyérítéssel kapcsolatba hozható repülőgéppark adainak vázlata [összes repülő az NFM lajstroma alapján (2016. március); a NÉBIH tájékoztatója az NFM LFHF alapján (2017. május 23.); a MERÉSz 2017. szeptemberi tájékoztatója; a MERÉSz 2017. szeptemberi adatai szerint légi tevékenységi engedéllyel (LTE) rendelkezők gépei]

Mindez helikopterek esetében és a meghatározó típusra (Kamov KA-26) a következőképpen néz ki. 2016. márciusi NFM lajtroma szerint 53 nyilvántartott KA-26 volt az országban. 2016-ban a saját jogon használható, LTE-vel rendelkező KA-26 gépek száma hat, amihez 25 volt bérelhető saját LTE engedéllyel nem rendelkező cégektől. 2017-ben a MERÉSz szerint 16 KA-26 állt készen a mezőgazdasági munkavégzésre. A MERÉSz nyilvántartása szerint öt Alouette II. SA-318, egy Hiller UH-12 és egy MI-2 növelte még a rendelkezésre álló helikopterek számát. Kisegíthették tehát a merevszárnyúakat, de a helikoptereket nem igazán kedvelik a szúnyogállomány-gyérítés gyakorlatában, mert üzemeltetésük drágább, mint a merevszárnyú gépeké.

A repülőgéppark áttekintése után értelemszerű a kérdés, hogy ilyen fragmentált tulajdonosi szerkezet esetén vajon miként lehet egyetlen céggel – 2017-2019 között a Szatymaz Repülőtér Kft. – betöltetni a légi kivitelező (illetve koordináló) szerepét. A keretmegállapodás szerint: „Az alvállalkozói teljesítés összesített aránya – figyelemmel a Kbt. 138. §. (1) bekezdésére – nem haladhatja meg a Vállalkozó saját teljesítésének arányát. A teljesítésben részt vevő alvállalkozó nem vehet igénybe saját teljesítésének 50 %-át meghaladó mértékben további közreműködőt, tekintettel a Kbt. 138. § (5) bekezdésében előírtakra.” Vonatkozik ez a vállalkozóra is, ha már alvállalkozóira igen? Én úgy olvasom, hogy igen, a légi vállalkozónak a saját gépparkkal kell a munka minimum 51%-át megoldani.

A LTE intézménye is igen különös, hiszen azt jelenti, hogy 46 mezőgazdasági munkát végző cégből (a MERÉSz információja) csak nyolc rendelkezik önálló munkavégzési engedéllyel (Dongó Kft., Fly-Coop Kft., Nyír-Air Service Kft., RSz-Coop Kft., Szemp Air Kft., Avia-Rent Kft., Primex KKT és Forgószárny Kft.), míg 38 csak bérbeadási/bérbevételi joggal. Eszerint az LTE-vel rendelkező cégekhez kell alkalmazkodni igen sok géptulajdonosnak. Nem egyenes út ez a jövőbeli kartellezés felé? Viszont a Szatymaz Repülőtér Kft. még csak nem is ez az eset. A BM pályázatbírálói biztosan ellenőrizték az NFM által megkövetelt jogosítványokat a három évre szóló döntésük előtt? Lehet egyébként a Szemp. Air Kft.-t nélkülözni a merevszárnyú kivitelezésben? A Szatymaz Repülőtér üzemeltetője a Szemp Air Kft., miközben az OVH büntetése szerint kartellezés miatt nem vehetne részt közbeszerzési pályázatban sem közvetlenül, sem közvetve. Gondolom ez a büntetés elvárt célja. Az elhatárolódás egyébként miként működhet a Szabó testvérek között, hiszen a Szemp. Air Kft.-t Szabó Péter, míg a belőle kivált Szatymaz Repülőtér Kft.-t Szabó Ákos vezeti.

Nem tudok hasonló tételes adatokkal szolgálni a földi gépes szúnyogállomány-gyérítésről. Hiszen ott nincs ilyen jellegű központosított eszköznyilvántartás (141. kép), vagyis sok kis apró családi vállalkozás van, akik saját vagy bérelt géppel (pl. Igeba 35, Igeba 70, Igeba 95. SN 100, Mini Leco HD ULV, Puls Fog – K 30.20 Bio 3, Fontan Mobil Star E/ER) beszállnak a helyi földi gépes munkákba. A légi és földi gépes munkák közötti hajdani rivalizálást gondolom a jelenlegi konzorciális szerkezet „rendezte”, amikor hektárra szétbontották a részesedést. „A programra mintegy másfél milliárd forintot különítettek el. Ebből az összegből várhatóan kilencszáz településen, kettő-hat alkalommal gyérítenek, illetve ebből fizetik a szakértőket is. A program keretében légi kémiai módszerrel összesen mintegy 400 ezer, földi kémiai módszerrel 300 ezer, biológiai módszerrel pedig 15 ezer hektár kezelése történik meg.” – olvasom.

A szerződés az évente jelentősen eltérő, valóságos biológiai eseményekkel ellentétben 2013 óta az árvizes évekre jellemzően, sokak szerint eltúlzott szinten folyik. Vajon miként vette figyelembe ezt a szerződést felelősen kötő BM tűzoltóezredes? Mi ösztönöz arra, hogy a környezetvédelem érdekei szerint a legkisebb kémiai terhelés érje a konkrét területeket és környezetbarát technológiai valósuljon meg? Hogyan lehetett a biológiai lárvairtás számait ilyen szakmailag nevetségesen alacsony szinten megállapítani? A kivitelezésre 2017-2019 között közel négymilliárdos keretszerződéssel egyeztek ki az érintett felek. Ez szerintem teljes mértékben ignorálja a konkrét évekre jellemző nagyfokú csípőszúnyog-állománybeli különbségeket, amelyek függnek az adott év csapadékosságától és átlaghőmérsékletétől. Ez a keretszerződés szerintem a változó biológiai körülményekre még csak nem is gondolt. Az utóbbi négy év kezelési adatai ezt világosan bizonyítják.

Megkockáztatom, környezetvédelmi szempontból azt a monitorozót kellene kiemelten jutalmazni, aki kémiai kezelést takarít meg, és ezen az úton a velejáró súlyos környezeti károkat csökkenti. Nem látok ilyen törekvést gyakorlatilag érvényesülni az utóbbi négy évben. A szerződés pénzügyi keretének maximális kihasználását látom. Olyan pletyka is kering, hogy bizonyos területekre igen alacsony előzetes csípésszámnál is kiadtak védekezési utasítást. Nem akarom ezt elhinni. A környezetvédelmi tárca légiesülése után viszont már senki sem vizsgálja ki az ilyen hírek igazságtartalmát?

f141kep

141.kép: Autóra szerelt SM-900 melegköd-képző (Fotó: WhiteFog)

Miről szól az imágógyérítés?

A szóban forgó hatóanyagok megérdemlik azt, hogy szemügyre vegyük ezeket. A fő üzlet a szergyártásban azé, aki a hatóanyagot gyártja. Tény, hogy hazánkban deltamethrin-t senki sem gyárt vagy gyártott. Az öt legjelentősebb gyártó a Bayer CropScience, Rotam CropSciences (Kína), Nufarm (Ausztrália), FMC Corporation (Egyesült Államok) és Heranba Industries (India). Az eredeti hatóanyagot a Bayer gyártotta, korábban generikus hatóanyagként bárhonnan érkezhetett, ma azonban az EU biocid-felülvizsgálati útmutatása szerint csak onnan, amelynek a hatóanyag-gyártási dokumentációját az EU befogadta. Ez sok tekintetben átrendezte nálunk is a profilt. A hazai cégek formáznak, vagyis olyan készítményeket készítenek, amelyek alacsony hatóanyag-tartalmúak (a vivőanyagüzlet ilyenkor jelentős), és ULV kijuttatásra (légi technológia) vagy ULV-ködképző technológiára (földi technológia) alkalmas. Kivel osztják meg a hasznot a deltamethrin-buli résztvevői? A Gazdasági Versenyhivatal kartellezési ítéletéből az következik, hogy a Corax-Bioner a Bayer cégcsoporttal, míg a Bábolna Bio mással, hiszen ellene kartelleztek? 2016-ban a Bábolna Bio is a Bayer CropScience-vel kötött engedély alapján forgalmazza a Mosquitox nevű készítményeit, tudhattuk meg Daru Jánostól (Bábolna Bio) a MASzOSZ 2016. márciusi ülésén.

Mekkora üzlet ez vajon a forgalmazóknak? Ehhez végezhetünk gyors kalkulációt. Évi 810 ezer hektárra van 2017-2019 között keretszerződése a monitorozóknak. Ehhez most a Coratrin készítményt használom példaként, és azzal számolok, hogy csak 700 ezer hektáron folyik védekezés. Ugye, ez a készítmény az, amit a versenyhivatali döntés miatt talán nem lehetne használni, ha a közbeszerzésből történő közvetett részesedés is kerülendő. Ellenkező esetben a büntetés aligha érhet célba. A Coratrin dózisa 0,5-0,8 l/ha. Átlagdózissal számolva a 0,65 l/ha dózis közel félezer tonna Coratrin éves kiszórását jelenti. Ha a literenkénti átlagárat ~750-1000 forint (nettó ár) között kalkulálom (az alacsonyabb ár a nagy tételben vásárlókra vonatkozik), akkor évi ~400 millió (nettó ár) csak a deltamethrin-tartalmú készítmények árában jelenik meg. Gondolom, ha mindezt egy helyről vesszük, akkor különleges kedvezményt is kaphatunk. Ez magyarázza a Corax-Bioner korábbi, vagy most az üzletág igazgatójának kitüntetett szerepét a pályázatokban, hiszen a hatóanyag-vásárlás (deltamethrin, PBO), formázás és készítménygyártás (finomított ásványolaj) komoly gyári logisztikát igényel?

A Coratrin nevű készítmény főtömege (~98%), ami kikerül a környezetbe, az ásványolaj-frakció (86. ábra), vagyis a felhasznált olaj – amiről keveset beszélünk – sem elhanyagolható az üzletben. Választható, honnan vesszük és mennyiért, így a formázó számára önálló döntésteret biztosít, ami elkülöníthető a hatóanyag-előállítótól. Valamennyi olajszármazékról azt tudjuk – függetlenül attól, hogy tisztított vagy tisztítatlan –, hogy madártojások héjára ülepedve oxigénhiányos körülményeket okozva az embrió torzfejlődését eredményezi. Ez szabadon fészkelő madarakra vonatkozó gyakorlati hatás. Közel nyolc tonna ciklohexanon oldószer (1,7%) jut ki ilyen módon a környezetbe. A szinergista PBO (0,1-0,2%) a citokróm P-450 enzimcsalád gátlója, vagyis minden olyan vegyület mérgezőségét felnagyítja, amit ez az enzimrendszer bont le. Elismert európai forgalmazója az Endura S.p.A. (Olaszország). A deltamethrin (0,12%) mellékhatásait már korábban említettem. Elismert európai forgalmazói: Bayer S.A.S., Sharda Europe B.V.B.A. és Sumitomo Chem. PLC. Ez utóbbi kettőből fél-fél tonnát szórnak ki évente, Magyarország emberek által frekventáltan látogatott – turisztikailag forgalmas – területeire.

A fenti számítást Mosquitox Fog készítménnyel (0,12% deltamethrin) is elvégezhetjük. Ott is hasonlók a számok, bár PBO (0,6%) és ciklohexanon (2%) abban több van, illetve az olajfrakció 65% fehérolajból és 33% ásványolaj-párlatból áll. Ehhez képest a Mosquitox 1 ULV Forte-készítményben deltamethrin-ből van valamivel kevesebb (0,1%).

Az ásványolaj-származékok toxikológiai megítélése egyáltalán nem könnyű. Igen sokféle van belőlük. A nyers ásványolaj bizonyosan bőrrákot (1) okoz, azonban ilyen hatása a fehérolajnak nincs. Az OEK DDO 2007-ben Processoel SN 90 és Telura 616 ipari fehérolaj használhatóságáról ír. Mai megítélése azonban számomra még kérdéses, mert például fehérolajból is igen sokféle van, mint például a növényvédelemben az Agropon (Agrokémia, Sellye), de mellette említhetem a paraffinolajból készült Vektafid (Corax-Bioner) készítménycsaládot is. Az olajok önálló rovarirtó hatása figyelemre méltó, és az ULV-típusú olajköd belégzését illetően is vannak aggályaim. Az ULV mérettartomány igen elsodródás-érzékeny.

Ahol kémiai szúnyogállomány-gyérítés van, ott gyakorlatilag lehetetlenné tesszük az ökológiai termesztést. A biogazdák talán nem is tudnak róla, vagy nem is akarják tudomásul venni, pedig ez a szintetikus vegyület a biotermékeikre ülepedik, vagyis szermaradék szempontjából olyan mintha évente 2-6 alkalommal közel hetven százalékos deltamethrin-kezelésben részesült volna a „bioterületük”. Számoljunk: a Decis (50 g deltamethrin/l) dózisa a házi kerti növényekre 0,2-0,25 l/ha. Mindezt a Biokontroll Hungária ellenőreinek figyelmébe ajánlom. A légi szúnyogállomány-gyérítésben érintett biotermesztők termékeinek kizárása a biotermesztésből nem gazdasági károkozással azonos? Vagy mindenki úgy tesz, mintha ez nem történne meg (címkép)?

f86babra

86.ábra: Egy év alatt imágóállomány-gyérítésre felhasznált mennyiségek tonnában a Coratrin példáján

A versenyhivatali ítélet szellemisége szerint a Bayer-től való hatóanyag-vásárlás szúnyogállomány-gyérítési közbeszerzésnél jelenleg nem üdvözlendő, hiszen akkor a pénz közvetve mégis elérné a Bayer-cégcsoportot. Megvalósítható ez? Igen, hiszen elismert generikus gyártó több is van. Értelmezésem szerint a hazai forgalmazók közül a Corax-Bioner-nek is távoznia kellene, ha időlegesen is, az említett versenyhivatali ítélet szerint. A 2016-ban a felhasznált készítmények 95%-a (87. ábra) viszont a Corax-Bioner Coratrin nevű készítménye volt (Sztikler és mtsai, 2017). Kitől vett vajon 2017-ben deltamethrin hatóanyagú készítményt a PMG-konzorcium, ha vezetőjük Fekete Gábor a Corax-Bioner cég üzletág-igazgatója? Feltételezem, hogy az ítélet szellemében nem a munkahelyén keresztül a Bayer-cégcsoport hatóanyagát. A BM számára az ellenőrzés és kommunikálás pillanatok műve. El lehet vele kerülni a további szóbeszédet.

f87abra

87.ábra: Az OEK DDO adatai a 2016-os készítmény-felhasználásról (Sztikler és munkatársai nyomán)

Vajon miért nem hasít nálunk a Bti-üzlet? Az egyik oka, hogy amikor az éves tevékenység elindul (lakossági panaszok alapján), már többnyire elkésett a lárvairtás, vagyis az irányítás évről évre súlyos szakmai hibát követ el. Horn András a MASzOSz elnöke 2016-ban ezt világosan leírta (3-4 old.), mielőtt elnöki tisztségéről lemondott. Úgy érezte, hogy nem képes az állami döntéshozókra hatni. Mondanivalóm vele sok helyen összecseng. Az alábbi sorait ajánlom utólag is a BM illetékeseinek figyelmébe: „A környezetkímélőnek (szelektívnek) nevezhető biológiai szúnyoglárva-irtás kizárólag a hektárköltséget tekintve valóban 5-10-szer drágább, mint a vegyszeres imágóirtás […]. Dr Becker Németországból származó adatait idézve, miszerint: 1 négyzetméter vízben annyi szúnyoglárva lehet (koncentráltan, lárvaölő szerrel aránylag könnyen kezelhető helyen), amely lárvák, ha kikelnek, 160 m2-en teszik szükségessé a vegyszeres imágóirtást (tehát a terület arány 1: 160). Azaz egy hektár elmulasztott lárvairtás (adott szituációban) 160 hektár terület vegyszeres imágóirtását teheti szükségessé.” Ez az oka annak, amiért visszatérően korszerűtlennek nevezem a hazai szúnyogállomány-gyérítés gyakorlatát, és szimpla deltamethrin-bulinak gondolom.

A szervezési fogyatékosságok miatt elmulasztott korai lárvairtás nagyságrenddel nagyobb területen teszi szükségessé az ökoszisztémát pusztító piretroidos (a deltamethrin mellett a lambda-cyhalothrin és az etofenprox is használható lenne, de a statisztikák szerint nincs alkalmazási gyakorlata) kezeléseket. A hasznos és közömbös (illetve komoly ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó) ízeltlábúakra még ki sem tértem. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy a hazai Bti-készítmények hatékonysága számomra is komoly kérdés, mint ahogy Horn András számára is, aki az Abbott/Valent/Sumitomo készítményeire gondolhatott, aminek hazai képviselője is volt. A Bti SA3A törzsének európai elismert forgalmazója a Sumitomo Chemical Agro Europe SAS. A hazai készítmények gyártásában/forgalmazásában 2014-ben lényegi változás történt. Az Abbott/Sumitomo-eredetű bábolnai Bti-gyártás a Sumitomo engedélye alapján valósulhatott meg; míg a Corax-Bioner „Corabac készítménye”, ami Bti H-14 törzsre utal, nem található az ECHA által elismert hatóanyagok között. A Biobac 5 GR, Vectobac TT és CG, Teknar HP-D, Culinex Plus, Sukito XQ-1, PP99, valamint a Corabac G és L 2014-ben a szándéknyilatkozat elmaradása miatt kivonásra került. A hazai készítmények közül csak a Vectobac 12 AS és G meghosszabbítása történt meg.

Szeged körzetében – amit hajdanán a dichlorvos-használat is jellemzett – a No Mosquito Kft. két biológusa (Gajda Zita és Szepesszentgyörgyi Ádám) alapjaiban változtatták meg a védekezési stratégiát, és ma ezt nálunk a Bti hatóanyagon alapuló lárvairtás követendő modelljének is nevezhetjük. Úgy tudom, hogy Pécsen is hasonlóra készülnek. Szegeden legalább 300 kritikus vízteret rögzítettek munkájuk során, és itt folyik a lárvairtás. Az éves irtási költség a módszerükkel 2012 óta 150-ről 25 millió forintra csökkent, vagyis lényegesen olcsóbbnak bizonyult, miközben a kémiai védekezés súlyos mellékhatásaként jelentkező ökoszisztéma-gyérítés rendkívüli mértékben lecsökken. A hazai szúnyogállomány-gyérítés irányítóinak és döntéshozóinak ideje lenne ellátogatni ehhez a céghez. Talán tanulhatnának is valamit?

Pénzügyi vázlat

A vállalkozások 2016-os nettó bevételi adatai nyilvánosak. Nem gondolom azt, hogy a Szemp Air konzorcium tagjainak pénzügyeit tökéletesen átlátja majd az, aki szeretné. Bevétel más munkákból is érkezhet. A foglalkoztatottak száma sem feltétlenül annyi, amit a cégtárban találunk. Csak valamiféle vázlatra vállalkozhatom (88. ábra), amit pontosan ezért nem kommentálok. Tudok róla, hogy számos kisvállalkozás él meg a szúnyogállomány-gyérítésből kapott munkából (feléjük tehát pénz áramlik ki a konzorciális résztvevőktől), de nem kívánom követni a pénzek további sorsát, ez gazdasági oknyomozókra tartozik, és ilyesminek nem képzelem magam. Az adatok minden bizonnyal hivatalosan kikérhetők, hiszen közbeszerzési pályázaton elnyert közpénzről van szó. Ezt már megtehetik mások, én a szúnyogállomány-gyérítés szakmai átláthatóságának és súlyos koncepcionális fogyatékosságainak feltárását teszem meg. Annak mai koncepciójával (szerintem: deltamethrin ezerrel) mélyen nem értek egyet és elhatárolódom tőle, akár mint a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnöke is. Bizonyosra veszem, hogy az új vektorfajok megtelepedése és a közelgő arbovírus-járványok lehetetlenné teszik majd, hogy gyakorlatában ez a lehangolóan amatőr hozzáállás tovább folytatódjon. Szembesülhetünk ezzel e cikksorozat olvasásakor, vagy később, az előrejelzett járványok idején.

f88abra

88.ábra: A 2016-os szúnyogállomány-gyérítésben megnevezett konzorciális vállalkozások nettó árbevétele (fekete pontozott vonal – kivitelezők; zöld pontozott vonal – monitorozók)

Csípésszámlálás

A szúnyogállomány-gyérítés hatékonyság-ellenőrzése – monitorozásnak hívják – elvileg az irányítás területe. A monitorozók részint azt vizsgálják, szükséges-e a védekezés (a kezelést megelőzően kellően nagy-e a csípésszám), részint a kivitelező munkáját ellenőrzik (a kezelést követően kellően lecsökkent-e a csípésszám), ezért függetlennek kell lenniük a kivitelezőktől. Az ellenőrzés része az is, hogy a kezeléskor ellenőrzik, hogy a kijuttatásban a szerfelhasználás valóban megtörtént-e. Számtalan esetben gyanúsították azzal a kivitelezőt, hogy – pénzt megtakarítva a készítményfelhasználáson – kisebb dózist alkalmazott, és ez lehetett az oka az elmaradt hatékonyságnak. Mivel korábbi pályázatokban komoly társasjáték volt egymás árai alá menni, ezért a választható legalacsonyabb dózis alkalmazása volt a gyakorlat. A monitorozót viszont senki sem ellenőrizte vagy hitelesítette, ők valahogy keletkeztek. Még csak ebbéli tanúsítási rendszer sincsen – mint mondjuk az ökológiai termesztésben. Kimegy valaki (vagy megbízottja) a terepre, csípésszámokat ír egy jegyzőkönyvbe, oszt annyi. Egyáltalán nem szükséges meglepődni akkor sem (89. ábra), ha különböző emberek mást mérnek. Egyfajta önjelölt és bizalmi feladat ez. Ugyanakkor a milliárdos költségű védekezési kezeléseket a monitorozási eredmények alapján indítják be. Legalábbis így volt korábban. A jelenlegi keretszerződés azonban eléggé csonkította ezt a jogot, hiszen 2019-ig deltamethrin-es irtást kell végezni – ha esik, ha fúj.

Imágóirtásnál – szerintem – a védekezés hatékonyságának megállapítása teljesen alkalmatlan módon történik. Ennek szemléltetésére egy 2005-ös monitorozó által kifogásolt példát mutatok be (89. ábra). A kezelés előtt, majd a védekezés után a szakértő bejárja a területet, és több helyen megállva 5-10 percig felkínálja magát a szúnyogoknak. A jelenlét vagy hiány természetesen így is megállapítható, vagyis a lakossági panaszok hitelesítésére alkalmas módszer. A monitorozók az időegység alatti szúnyogcsípések számának csökkenéséből számítanak hatékonyságot, amire a módszer a rendkívüli pontatlansága (a meghatározás szórásai) miatt korlátozottan alkalmas. A csípőszúnyogok gazdakeresése függ a konkrét időponttól: az alkonyati idő – amikor mérések végezhetők – igen rövid, márpedig a területről ez idő alatt kell az adatokat beszerezni. Lényeges, hogy az ellenőr pontosan hová áll, mennyire felöltözött, milyen a bőrhőmérséklete, párakibocsátása stb. Ha nagy a terület, akkor esetleg többen csípetik magukat (Hogyan is lesz ez arbovírus-járványok idején?), de az eredmények személyi szórása elképesztően nagy. Lényeges az is, hogy a környezetben van-e nem kezelt (pl. természetvédelmi) terület, hiszen ilyen környezetből az utánpótlás beáramlása jelentős mértékű. A fordítottja is elképzelhető, mikor a szél kisöpri a területről a vérszívókat.

A példánkban jól érzékelhető, hogy a három felvételező adatai – bár azonos időben egymástól ~50 méterre álltak – nagyon másként mutatnak. Az első két helyet reklamálta az M1 jelzésű személy (ismert monitorozó), de két hét múlva mindhárom mérés alacsony értéket mutatott ki. Ellenkező volt a helyzet a harmadik helyen, ahol rendben találta a hatékonyságot, de két hét múlva a felszaporodás igen jelentős volt. Az időtartam egy személynek elégtelen volt a terület bejárására, mivel a monitorozott terület közepétől az már naplemente utánra esett. Ekkor már esetleg más fajok csípnek. Fentiek is bizonyítják a módszer sokféle alkalmatlanságát.

f89abra

89.ábra: A csípésszámlálás egy 2005-ös reklamált területen (M1 – hivatalos monitorozó, a lila számok M1 két héttel korábbi mérései voltak; K1 – Darvas B.; K2 – Fekete G. a Gergely Air Kft. képviseletében; felvételezési idő: 5-10 perc)

A monitorozásban részvevők irányítják és ellenőrzik a védekezéseket, és ebben a megbízó érdekeit képviselik, vagyis a hazai korszerűtlen védekezéstípusért elvileg ők tehetők felelőssé. A BM OKF azonban előre elhatározottan nagyon alacsony lárvairtási arányt rendelt meg, s jó lenne, ha ezt – legalább utólag – a keretszerződéseket aláíró Berecz György tűzoltóezredes szakmai tanácsadója meg is magyarázná a hazai ökológusoknak és ökotoxikológusoknak. A monitorozók fizetése igen jó ahhoz képest, hogy a munkát munkaidő után lehet végezni. A monitorozási munkát sokan végzik, de akik most szervezik, azok a Pannónia Központ Kft., amit Sáringer-Kenyeres Tamás (a második Orbán-kormány Fidesz-KDNP képviselője, mint az első Orbán-kormány ideje alatt édesapja, †Sáringer Gyula is; az előbbi ma a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke) vezet. Hozzájuk tartozott minden évben a Balaton környékének gyérítésirányítása.

A szúnyogállomány-gyérítési területen különleges karrierekkel találkozhatunk. Egykori munkatársam (Fekete Gábor) például a Gergely Air Kft. ajánlásával, másodállásban lett ismert csípőszúnyog-monitorozó. Pályázati kapcsolatok is fűzték a Gergely Air Kft.-hez, de a Rovért-hez is. A 2013-as árvíz idején – ami megelőzte azt, hogy a turizmustól a katasztrófavédelemhez kerüljön a szúnyogállomány-gyérítés – az OKF szakértőjeként Kenyeres Zoltánnal (Acrida Bt., 2002) együtt vezette az országos szúnyogállomány-gyérítést. Ezt követően a Corax-Bioner kártevőirtó üzletágának igazgatója lett. A Studeo Kft. után megalapította az MNC Service Kft. nevű céget is, amely a Szemp Air, majd PMG-konzorcium részévé vált.

A Bio-Kalibra Bt. mostanában vált monitorozásszervezővé, korábban nem erről a tevékenységéről volt ismert, bár Fekete Gábor éppen náluk volt monitorozó. A Gergely Air Kft.-nél egyébként a Rovért Kft. és a Bio-Kalibra Bt. képviselői, mint gázmesterek is együtt pályáztak még, az alatt az idő alatt, amikor ott biológus szakértő voltam. A Bio-Kalibra Bt.-hez eredményes pályázati tevékenység is társul, amennyiben GINOP pályázatban 2016-ban zárult, lárvairtószer-fejlesztéséhez csatlakozó pályázatot nyert. Kinek a készítményéről lehet szó? Az ECHA döntése miatt csak a Bti H-14 törzse lehet érdemben (az SA3A tisztázott törzs) vizsgálandó, és akkor a Corax-Bioner Corabac-ja a vizsgálat tárgya. Ez esetben viszont az egyik monitorozásszervező Bti-készítmény kifejlesztésében érdekelt? Érdekes. A jövő felé mutató lényegi kérdés viszont az, hogy – függetlenül a gyártótól, környezet-egészségügyi okokból – a lárvairtás nagyobb figyelmet kap-e valaha – ki nem találná egy más nemzetiségű – a katasztrófavédelemtől?

Ökoszisztéma-gyalázás

A csípőszúnyogállomány-gyérítés sem a turizmus, sem a katasztrófavédelem irányításában nincs szerintem a megfelelő szakmai helyen. A turizmus az ebbéli igényeit közvetíthetné az irányító felé, úgy, hogy a területének hasznából átad a szúnyogállomány-gyérítésnek. A katasztrófavédelem bekapcsolódása csak árvizek idején vagy súlyos vírusos járványok esetén értelmezhető. Irányítóként/koordinálóként semmiképpen nem szakmai feladata ez a terület. Szerintem nagyon messze áll ettől. Meglehet, pár év múlva, például az arbovírusok okozta járványok terjedése miatt már tényleg indokoltan irányító szerepet kaphat majd a válságkezelésben és a területőrzésben. A környezet-egészségügyi területen kifejtett hatása miatt a csípőszúnyogállomány-gyérítést eddig a környezetvédelemnek kellett volna vezetnie, hiszen jelenleg a legsúlyosabb mellékhatásokkal ott jelentkezik (pl. méhek, hasznos ízeltlábúak, madarak, halak, hüllők és kétéltűek). Mindez a mai környezetvédelmi tárca érdeklődésében, gyakorlati tevékenységben nem látható. Haraszthy László államtitkár volt eddig az egyetlen kivétel.

A 90. ábrán tettem nyilvánossá a saját adatainkat arról, hogy a kezelt területen elpusztult ízeltlábúak közül a dichlorvos alkalmazásakor (földi melegköd alkalmazása, amihez egykoron gázolaj volt a vivőközeg) a csípőszúnyog-frakció csupán 0,13% volt. Ebben a házi kertben tehát, ahol a célkitűzés szerint csípőszúnyogállomány-gyérítést végeztek, valójában a növényeket szívogató poloskák irtása folyt. Az eredményeink területről területre változhatnak, attól függően, hogy mi él ott tömegesen. Nem gondolom azt, hogy a deltamethrin ehhez képest másként festene, hiszen mint idegméreg, nem szelektív. Ez az oka annak, hogy az idegmérgekkel folyó irtást ökoszisztéma-gyalázásnak nevezem, amivel kapcsolatban a hivatalos környezetvédelemnek fel kellene lépnie. Ezért nevezem kitartóan korszerűtlennek a jelenlegi szúnyogállomány-gyérítést, amit ökológiai szempontok szerint nem lehet elfogadni. Más rovarnépességeket sokkal inkább gyérít, mint gyakorlati célját. Kíváncsi lennék arra, ha valaki a rovarkihullás faji feldolgozását nagy területen elvégezné, akkor a védett fajok pusztítása címén mennyi bírság lenne kiszabható egy-egy deltamethrin-kezelés után? A katasztrófavédelem szúnyogállomány-gyérítő gyakorlata tehát helyi ökológiai katasztrófákat okoz. Bizonyos területeken évi 2-6 alkalommal is. Ez annál súlyosabb minél nagyobb területre terjed ki ez az elavult védekezési stratégia. A jelenlegi monitorozókra igen rossz fényt vet ez az ökológiai szempontokat ignoráló gyakorlat, hiszen ez ellen éppen nekik kellene fellépniük. Miért nem teszik?

A várható arbovírus-járványok miatt a jövőben az egészségügyi társirányítás is ismét elkerülhetetlen. Ez a megszüntetett járványügyi és kémiai biztonsági intézetek kapcsolatos funkcióinak visszaállítását és a felhasznált eszközök átértékelését igényli.

f90abra

90.ábra: Dichlorvos hatóanyaggal végzett földi melegködös szúnyogállomány-gyérítés (Culicidae) hatása öt ismétlés átlagában, az ott élő ízeltlábúakra (Békéscsaba-Gerla házikert, 2003. augusztus 23)

A következő rész címe: Csípőszúnyogok, és amit hurcolhatnak No5 – Megoldások? (Fapados agrokemizálás No36)

Darvas Béla